Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-08-22 / 34. szám
GYERMEKEKNEK A „hitetlen” Tamás Hadd kezdjem egy személyes vallomással: számomra Tamás az egyik legrokonszenvesebb a tanítványok közül. Hogy miért? Mert igazán hozzánk hasonló testvér. Ti, gyermekek különösen Közelállónak erezhetitek magatokhoz, hiszen akárcsak ti, ő is tele volt kérdésekkel, és nem is szegyeilte ezt: őszintén,, bátran keraezett. Öaz például, aki a búcsúzó Jézustól megkérdezi: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, honnan tudnánk akkor az utat?” S így az ő kérdésének köszönhetjük, hogy Jézus megadja a nagyszerű választ: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Igen, én szeretem Tamást, és ezért nem túl szívesen teszem neve elé a megszokott jelzőt: „hitetlen”. Túl keménynek, megbélyegzőnek tartom. Persze, hogy hitetlen volt Tamás, de csak any- nyira, mint akár én vagy akár ti. Senki sem születik hívőnek. A hitrejutást gyakran előzi meg az őszinte keresés, kételyek, kérdések sorozata. így . volt ez Tamásnál is. S hogy miért éppen őrá ragadt a „hitetlen” jelző? Nem tehet arról, hogy éppen egyedül ő nem volt jelen akkor, amikor Jézus először megjelent tanítványainak feltámadása után. Később hiába lelkendeztek neki a tanítványok, hogy „láttuk _ az Urat”. Tamás kptkedően rázta meg a fejét: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” S Jézus megadta Tamásnak is a lehetőséget, hogy személyesen meggyőződhessen a feltámadás tényéről. Üjra megjelent tanítványainak, és azonnal Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás tömör, szívből feltörő hitvallással válaszolt erre: Bevezetés az Újszövetségbe \ szóbeli evangéliumtól az írott evangéliumodig II. „Én Uram, és én Istenem!” S ezek után Jézus nem dorgálja, nem bélyegzi meg, csak ennyit állapít még: „Boldogok, akik. nem látnak és hisznek.” S ez már legalább annyira nekünk is szól, mint Tamásnak. Ki ne szeretne boldog lenni közülünk? Jézus megmutatja a boldogság kulcsát: boldog az, aki hisz Őbenne. Ma már lassan 2000 éve nem élnek közöttünk olyanok, akik látták volna Jézust, mégis milyen sokan hiszünk Benne. De hogyan lehet valakit, aki nem látható, mégis valóságosnak, élőnek tekinteni? Nem is olyan nehéz kérdés ez, mint első pillanatra tűnik. Ti, mai gyerekek, a modern technika ismeretében sokkal könnyebben meg tudjátok ezt érteni, mint talán a Tamás korában élt gyermekek. Mi már tudjuk, hogy sok olyan létezik, amit se szemünkkel, se fülünkkel, se a többi érzékszervünkkel nem tudunk felfogni. Miközben olvassátok ezeket a sorokat, tele van körülöttetek a levegő sz.ép muzsikával. sokféle beszéddel sőt képpel is. Ha van hozzá rádió-, illetve tévékészüléketek, minden köny- nyen hallhatóvá és láthatóvá válik. Valami hasonló, csodálatos, Istentől kapható „érzékszerv” a hit is, amellyel fel tudjuk fogni Jézus beszédét, szeretetét. rá tudunk állni az „isteni adás” hullámhosz- szára. Ez az adó állandóan sugároz, nincsen adásszünet, üzemzavar. Ha nem vesszük az adást, a hiba csak a mi „készülékünkben”, a mi hitünkben lehet. De akkor sem szabad kétségbeesni. Tamáshoz hasonlóan, őszintén kérdezzetek, keressétek a jézusi „adást”, a boldogságot. Ö is keres titeket, és segít, hogy rátaláljatok. Jó „vételt” kíván nektek: Gáncs Pcter JÉZUS SZAVAINAK, A REÁ VONATKOZÓ TÖRTÉNETEKNEK az igehirdetés számára va- j ló összegyűjtését nem általában a szem- és fültanúk, hanem egy szűkebb kör tagjai, éspedig az „ige szolgái” végezték. Ezt igazolja Lukács evangélista is, ami- kór ezt írja: „...amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igenek” (Lk 1, 2). Lukács elsősorban bizonyára Jézus tizenkét tanítványára gondolt, amikor a „szemtanúkról” és az „ige szolgáiról” beszélt. Hogy nem bármiféle szem- ós fültanúk, hanem „az ige szolgái” voltak a szóbeli hagyomány gyűjtői, azért fontos a számunkra, mert bizonyosak lehetünk abban, hogy amikor ők Jézus beszédeit és a reá vonatkozó történeteket összegyűjtötték, akkor ezt a nagy jelentőségű munkát az igazsághoz való ragaszkodással, az igehirdetés és a gyülekezet iránt való felelősséggel végeztek el. Arra is gondolnunk kell. hogy Jézus tanítványai, mint az „ige szolgái” nem érvényesíthettek egjvéni szempontokat ebben a munkában, mert ők nem egyenként, hanem egymással való közösségben voltak a Jézusra vonatkozó szóbeli hagyomány hordozói. Lehetetlen elképzelni, hogy bármelyik közülük az ige szolgálata közben ne gondolt volna arra, hogy nem beszélhet saját tetszése szerint, mert ő az „apostoli tanításnak” (Ap Csel 2,42) — tehát az apostolok ösz- szessége által elfogadott „hivatalos” szóbeli hagyománynak — a hordozója. Mivel a missziói igehirdetés mindenekelőtt arról tett bizonyságot, hogy az a Jézus, akit megfeszítettek: a Krisztus, tehát a megígért Messiás, azért az „ige szolgái” Jézus szavai mellett, elsősorban a Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására vonatkozó hagyományokat gyűjtötték össze. Csak ezután gyűjtötték a Jézus csodatetteire vonatkozó elbeszéléseket, amelyekkel Jézus Messiás-voltát emelték ki az igehirdetésben. A szóbeli hagyományban lassan kisebb csoportok alakultak: Jézus „igéi”, „példázatai”, ,.csodatettei”, „szenvedése és halála” stb. Érdemes megnézni Bakonycsernyei templomunkat A NYUGAT-EURÓPAI EGHÁZAK ADÓSSÁGA A. Appel, az Európai Egyházak Konferenciájának elnöke az EPD-nek (a Német Szövetségi Köztársaságban működő evangélikus sajtószolgálat) adott nyilatkozatában annak a véleményének adott kifejezést, hogy az egyházaknak mélyrehatóbban kellene foglalkozniuk az Európai Biztonsági és Együttműködési konferencia eredményeivel. Appel véleménye szerint különösen is fontos, hogy az európai egyházak síkraszálljanak a leszerelésért. A nyugati egyházak részéről a zárónyilatkozat aláírása óta nem sok előrehaladás történt. Sok beszélgetés alapján az a tapasztalata, hogy Kelet-Európa egyházai igen nagyra értékelik a záródokumentumot. Appel elnök úgy látja, hogy a nyugati egyházak adósak maradtak ezeknek a testvéregyházaknak az általuk felvetett kérdések, illetve kritikai megjegyzések megválaszolásával. A megújított templom A jubileumi emléktábla A KŐVETKEZŐ LÉPÉS AZ VOLT, hogy Jézus igéit, továbbá életének egyes eseményeit kezdték írásba foglalni. Ezért igazolja Lukács evangélista: „Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a körünkben beteljesedett eseményekről ...” (Lk 1, 1). így bizonyos „evangéliumszerű leírások” keletkeztek. Ezekre is elsősorban az igehirdetés szempontjából volt szükség. A missziói munka ugyanis egyre szélesebb területen folyt és az apostoloknak (küldötteknek) igehirdetésükhöz egyre nagyobb szükségük volt ilyen írásokra. A fejlődésnek ebben a szakaszában keletkezett többek között az a Beszédgyűjtemény (görögül: Logia), amely később Máté evangéliuma összeállításánál olyan nagy jelentőségű volt. AZ ŰT VÉGSŐ SZAKASZA AZ VOLT, amelyben a most is a kezünkben levő evangéliumok keletkeztek. Ezeknek írói, a Szentlélek vezetése alatt, hatalmas munkát végeztek. Feladatuk az volt. hogy Jézus beszédeit és az életére vonatkozó elbeszéléseket részben a szóbeli hagyomány, másrészt az akkor már meglevő kisebb „írások” alapián egybeszerkesszék. Többek között naivon komoly feladatot jelenthetett. hogv a különböző, magukban is önálló elbeszéléseket — melyekben nem mindig szerepelt a történés helve és ideje — egymáshoz kapcsolnák és azok egymásutánját megállapítsák. Lukács evangélista hírt ad arról, hogv ő is feladatának tekintette az egyes elbeszélések ..soriában való megírását”. (János evangéliuma ebből a szempontból más megítélés alá esik s erről majd annak idején fogunk szólni.) A négy evangélium mellett még több más evangélium is ke-’ 1 étkezett, amelyeket az pmih n z vem vett fel a kánonba. Ezek az ún. ,.avnkrifus evangéliumok” (a kánonból kivont, „elrejtett” evangéliumok). Ismertebbek közöttük: Péter evangéliuma, a Héberek evangéliuma az Egyiptomi evangélium. az Eboniták evangéliuma. stb. Ezekben azonban nincsen semmi olyab érdemes, hitelt érdemlő hagyomány, amely valamilyen módon kiegészítené a négy evangéliumnak Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételét. D. Káldy Zoltán nyomán: V. 3. Tornyok, minaretek, pagodák . .. Kolduskirályfi A cédrusról mondják, hogy a legnagyobb kort megérő fa. A „Magányos cédrus”, Csontváry libanoni cédrusa látta Spartacust elbukni, Caesart elvérezni, Krisztust megfeszíteni. Ma védett, alig néhány társával. 1925-ben még virult a világ legnagyobb történeti múltjával dicsekvő fája. amely az első ősi fának a leszármazottja volt és amelyről biztosan állították, hogy abból a vesszőből növekedett, amelyet Kr. e. 245-ben a „Bo” törzséről vágtak le. Az eredeti Bo-fa. a különös tisztelettel, övezett. fügefajták közé tartozott, régen elpusztult. Ennek leszármazottja viszont Ceylonban minden bizonnyal ma is látható. Az eredeti alatt világosodott meg Gótá- ma királyfi, Buddha elméje. KT VOLT EZ A TITOKZATOS, VALLÁS ALAPlTÖ KIRÁLYFI, akinek ma is még megszámlálhatatlan tömegek hódolnak, aki a keleti népek szellemvilágát immáron két és fél ezer éve lenyűgözve tartia? Akkoriéit született, amikor Cirus legyőzte Krőzust, és akkor halt meg. amikor Xerxes áttört a Thermopülén (480). A havas Himalája tövében. Bengália északi részén látott napvilágot, Krisztus születése előtt félezer évvel (560). Csak 29 éves korában csömörlött meg az arisztok- rabkus környezet által biztosított élettől. 19 éves korában szépséges unokanővérét vette feleségül, s míg a léhák életét élte, négy látomásban volt része. Először egy szörnyen törődött aggastyánt, majd egy betegségtől eltorzult embert, utána egy felpuffadt, megcsonkított temetetlen holttestet látott. „Ilyen az élet”; volt Csandaku, hűséges kocsisának megjegyzése. Végül aszkétákkal találkozott. Még kinn kocsikázott, amikor hírül hozták, hogy fia született. Megpillantva fiát, búcsú nélkül hagyta el a szülői, királyi házat. Heves küzdelem várt rá az úton. Az emberiség kísértője azon volt, hogy visszatérítse. Hajnalhasad- tára elérte az országhatárt, itt Gótáma levágta göndör hajfürtjeit, díszes ruháját levetette és elcserélte egy éppen arra haladó koldus rongyaival, s elindult a bölcsesség keresésének útján. A HINDU LÉLEKBEN MINDENKOR ÉLT A MEGGYŐZŐDÉS, hogy szigorú életrenddel, böjttel, álmatlansággal, aszkézis- sel tudásra és hatalomra lehet szert tenni. Gótáma olyan vidékre vetődött, ahol remeték és tanítók éltek, akik böjttel és szörnyű önsanyargatással gyötörték testüket, ő is megpróbált eszerint élni. Egy napon rájött, hogy eny- nyire leromlott állapotban még elmélkedni sem tud. Társai megbotránkóztak azon, hogy evett, s elhagyták. Jó ideig egymaga vándorolt. Remeteségének hetedik évében, amikor egy éjszaka a nevezetes fügefa alatt ült, elérte a megvilágosodás, buddhává lett. EGY LÉNY BUDDHÁVÁ VÁLÁSÁNAK LEHETŐSÉGE MINIMÁLIS. A kozmikus rendszerben egynél több sohasem jelenik meg. Ez a „kiskocsi” elmélet, kevés buddhával. A „nagykocsi” elmélet szerint a budd.hák száma any- nyi, „mint a homok a Ganges partján.” „Három egymást követő virrasztás alatt megszerezte 1. a visszaemlékezés képességét saját korábbi létformáira, 2. más lé- dyek ujramegtestesüiésének felismerését. 3. a négy nemes igazság tudását és a három fő baj: az érzéki gyönyör, a létezés gyönyöre és a tudatlanság megszüntetését. Ekkor támadt fel benne a megismerés: A megváltottban rejlik a megváltás; megszűnik az újjászületés, véget ér a szent átalakulás, elvégeztetett, amit el kellett végezni, ez után az élet után nem jön másik”. Hét napig ült Buddha a megvilágosodás fája alatt, majd elindult, hogy felismerését hirdesse a világon. Ez Gótáma életének rövid váza. Gyarló átlagember azonban nem tud csodák és rendkívüli dolgok nélkül meglenni. Néhány évtizeddel Buddha halála után csodák szövevényében találta magát a kolduskirályfi. A tanítványok szentté avatták mesterüket. Férfi érintése nélkül fogant, s amikor elkezdődött a harc a „világ megváltója” és a gonoszok fejedelme között, ezer csillag hullott le. A mitológia nem ismert lehetetlenségeket. KÖVETŐI KEZDETTŐL FOGVA KÉT CSOPORTRA OSZLOTTAK. Világiakra, akik megmaradtak régi társadalmi kötelékeikben, család, hivatás stb. kereteiben. csak megtartották az öt erkölcsi törvényt (ne ölj, ne lopj, ne kövess el házasságtörést, ne részegeskedj), és a rend tagjaira, akik szerzetesek, apácák voltak, s ezeket az előírásokat még szigorúbban. a szüzesség és teljes szegénység formájában gyakorolták. Nem törekszünk a buddhizmus precíz ismertetésére, de egy-két alapvető vonást kiemelünk. Gótáma nem írta le tanait, (mint Jézus), ránkmaradt beszédeiből kell rekonstruálni tanítását, amelyet a későbbiek során alaposan eltorzítottak. Buddha az élet minden nyomorúságát a kielégítetlen önzésre vezeti vissza. A szenvedés a sóvárgó egyéniség büntetése. Az élet vágya három fő formában jelentkezik, s mindhárom gonosz. Az első a kívánság (az érzéki vágyak kielégítése), második a halhatatlanság, a harmadik a vagyonosság. a világi élet vágya. Mind a hármat le kell győznünk. s akkor elértig a magasabb rendű bölcsességet, a Nirvánát, a lélek 'nyugalmát. Az emberi élet törvénybe foglalása röviden a következő elemekből áll: Igaz gondolkodás, Igaz törekvés, Igaz beszéd, Igaz magaviselet. Igaz élet, Igaz erőfeszítés. Igaz óvatosság, Igaz lelkesedés. É nyolc pont az, amelyet „Árja Ütnak” szoktak mondani. i VILÁGVISZONYLATBAN MEGCSODÁLT BÖLCSESSÉG, JÓINDULAT sugárzik Gótáma lelkületűből. Követői, akik valószínűleg félreértették a mester tanítását, nem az önmagunktól való szabadulást hirdették, hanem a földi és földöntúli szenvedésektől való megváltást. Így azután a hinduista lélekvándorlás tézisét keverték Buddha gondolataiba. Ez a vallás eredetében tiszta volt, templomot, áldozatot nem ismert, papok felszentelt rendjét nem vállalta, vallástudománya nem volt. Nem ismerte az Indiában ez idő tájt méglevő számtalan istenséget. Nem bocsátkozott harcba velük. Elment mellettük. Dr. Rédey Pál i Annál is inkább, mert amint arról lapunk július 18-i számában dr. Nagy István esperes beszámolójában olvashattuk, a gyülekezet megalakulásának 250. éves évfordulójára szépen rendbehozatta templomát. A jubileumi ünnepségen készült fényképeket közben megkaptuk a gyülekezet lelkészétől. Ezekből közlünk néhányat.
