Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-08-22 / 34. szám

Félidőben A múlt év végén, az Országos Presbitérium ülésén D. Káldy Zoltán püspök tíz pontban vázol­ta azokat a feladatokat, amelyek végrehajtására hívta az Országos Egyházat. Ez a tíz pont az Evan­gélikus Élet január 18-i számá­ban napvilágot is látott. Miután az 1978. esztendő első fele letelt, tájékoztatást kértünk egyházunk pirsa ök-elnökétől. hogy hol tar­tunk a tervek valóra váltásában. — Püspök Ür, szíveskedjék tá­jékoztatni egyházunk közvélemé­nyét a munka „ritmusáról” és az eddig megvalósult eredmények­ről. Szívesen, annak ellenére, hogy mostanában többször kellett nyi­latkoznom az Evangélikus Élet hasábjain. De majd ezt követően átadom másoknak a szót. A nyá­ri időben cikkíróink jó része nya­ral. gondolom ezért kell nekem többször írnom és nyilatkoznom. — Az^ első pontban a „diakó- niai teológia további érvényesíté­sét” jelölte meg Püspök Ür fel­adatul az egyház életében. Igen, ez szívügyem. Ennek alapján tudja egyházunk elvé­gezni szolgálatát a jelenben és a jövőben. Ügy tapasztalom, hogy ezen a területen jelentős előre­haladásról számolhatok be az év első felére vonatkozólag. A lel­készt munltaközösségek témái kö­zé felvettük ezeket: 1. Diakóniai felelősségünk Helsinki után; 2. Jézus Krisztusban új közösség; 3. Mire nem felelt még diakóniai teológiánk? 4. Fokozott felelőssé­günk öregjeinkért. A témák egy részét lelkészeink máris feldol­gozták. Általánosságban jók a dolgozatok és az eszmecserék is. Egyre tudatosabbá válik lelké­szeink gondolkodásában a diakó­niai teológia. Vannak természete­sen. félreértések és tudatos fél­remagyarázások is. Igen örülök annak, hogy több helyen körzeti presbiteri konferenciát is tartot­tak énpen a diakóniai teológia jegyében. Valamennyi körzeti presbiteri konferenciát fel sem tudok sorolni, mégis megemlítem, hoev jól sikerült eayüttlét volt So’tvadkerten, Pakson, Újpesten. Nagvon szeretném azonban hang­súlyozni, hogy nem egyszerűen lel- készi és presbiteri konferenciák kérdése a diakóniai teológia, ha­nem végeredményben a gvüleke- ze*ek ..életvitelének” kérdése. Ez azf jelenti, hogv maguknak a gv'il“fezeteknek kell Isten ere­jére támaszkodva ..Programmá” tenm a Szolga-Krisztus köv°t“sét a gyülekezeteken belül és kívül. — A második pontban az or­szágos lelkészkonferenciák tartá­sáról volt szó. Bizonyára olvasták, hogy ezek a konferenciák folynak. Legutol­jára 1972-ben voltak Gyenesdiá- son ilyen konferenciák. Azt sze­retnénk, hogy valamennyi ma­gyar evangélikus lelkész vegyen részt azokon. Három és fél napig tartanak. Egy-egy alkalommal 50—60 lelkész van jelen. Igen nagv munkát igényelt az előké­szítés. a csoportbeosztás. Azt akartuk ugyanis, hogy minden konferencián mind a 16 egyház­megyéből legyenek lelkészek, to­vábbá fiatalok és idősebbek. Kü­lönböző egyéniségek. Nem köny- nvű az előadó gárdát biztosítani, mert a felkért előadók másutt is le vannak kötve. Általában igen jók az egy üttlétek. Elevenek a konferenciák. Egy-egy előadás után átlagban 20—25 lelkész kér szót. Erősödünk a diakóniai teo­lógiában. a közösségben, és talán nem utolsósorban a Jézus Krisz­tusban való hitben. Aki valami­lyen elháríthatatlan oknál fogva nem tud a konferenciákon részt venni, nagyon vesztesnek érezhe­ti magát. Szeptemberben még 3 ilyen konferencia lesz. Valóban „félidőben” vagyunk. Jó lenne, ha a gyülekezetek imádsága kí­sérné' ezt a munkát. — A harmadik feladatnak Püs­pök Ür a „diakóniai munkások képzését” jelglte meg. Igen. éspedig nagyon kiemel­ten. Ez a munka egyházunk utol­só három évtizedének új vállal­kozása. A szeretetintézményeink­— Folyik-e a szeretetintézmé- nyek felújítása vagy újak építé­se, mint amit Püspök Ür negye­dik feladatnak mondott? Örömmel mondhatom, jó ütem­ben folyik ez a munka is. Legin­kább Nyíregyházán jutottunk elő­re. Itt az „Élim” gyermekotthon nagyon szép új résszel bővül. Ko­ra őszre tervezzük a felavatását. Sokan sokat tettek az új épüle­tért. Bonyhádon egy új öregott­hon építését akarjuk elkezdeni. A gyermekek csapata „megszállja” az Élim már elkészült szárnyát ben jelentkező munkaerőhiány kényszerített rá bennünket en­nek elindítására. Ez a munka igen sokoldalú képzettséget igényel. Sokat fáradozik a munka meg­szervezésével dr. Ottlyk Ernő püs­pök, aki a püspökök közötti mun­kamegosztás alapján szeretetin- tézményeinket irányító szolgálatot végez, továbbá Blázy Lajos dia­kóniai ügyvivő-lelkész. A tanfo­lyam — mint tudjuk — három­éves. Az első tanfolyam ez . év szeptemberében megindul Foton, egyházunk kántorképző intézeté­ben. Sajnálatunkra kevesebben jelentkeztek, mint azt vártuk. Készül Élim új kazánháza Összesen kilencen. Budapestről hárman, Nyíregyházáról ketten, Győrből ketten, továbbá Ösagárd- ról és Beledről egy-egy. Többen közülük már dolgoznak a szere­tetotthonokban, nekünk a keve­sebbet is hálával kell vennünk Isten kezéből és hinnünk kell, hogy Istennek van hatalma bő­víteni a csapatot. Az anyagi fel­tételek biztosítottak. Úgyszintén az előadói gárda is. Nagy szol­gálat jut a „lelkészi munkatár­saknak” is, tehát a teológiai ta­nulmányokat végzett nőknek. Egy NSZK-beli evangélikus egy­házi diakóniai közösség vállalta az 50 személyes, otthon felépítési költségének túlnyomó részét. Ál­lamunk .illetékes tényezői hozzá­járultak az építéshez. Bonyhád nagyközség vezetősége ugyancsak minden támogatást megígért. Most folyik az épület megterve­zése. Jelentős szolgálatot végez ezzel összefüggésben dr. Karner Ágoston főtitkár. Piliscsabán a nővérek számára feltétlenül fel kell építenünk egy nővérotthont. A tervek elkészültek. Az anyagi fedezet jelentős része is biztosí­tott az Egyházak Világtanácsa és a svájci interlakeni gyülekezet részéről. Ez utóbbi Sztehló Gábor gyülekezete volt. Reméljük, hogy az építkezés 1977 tavaszán meg­indulhat. — És az országos énekeskönyv szerkesztése jutott-e előbbre? Ez volt az ötödik pont. Nem kell magyaráznom, hogy egyházunk elnöksége és az orszá­gos énekeskönyvet szerkesztő bi­zottság óriási feladatot vállalt magára ezzel a munkával. Sok nehézséget kell legyőzni. Csak egy példát hadd említsek: az ún. „ritmizáló” énekléshez — amit tervezünk — több régi énekünk szövegét át kell írni, meg kell változtatni. Ha ezt nem végezzük el „tapintattal”, zavart keltünk a hagyományokhoz erősen ragasz­kodó idősebb gyülekezeti tagok­ban. Ugyancsak igen nagy feladat az énekek kiválogatása, nemcsak a hazai énekeskönyvekből, ha­nem a külföldiekből is.' Szeret­nénk. ha gazdag „énekanyaggal” rendelkezne majd az új énekes­könyv. Máris nagy lépésekkel ha-, ladtunk előre. A „dallamok” ki­válogatásának nagy munkája kö­zel van a befejezéshez. Így is mondhatnám,: a „kották” már majdnem készek. Két esztendő azonban még feltétlenül szüksé­ges a munkához. Nagyon remé­lem, hogy végül is lesz egy na­gyon szép országos énekesköny­vünk. Egyébként ez minden ha­zai egyháznak már van. Mi egy kicsit itt lemaradtunk. Most azon­ban dr. Pröhle Károly professzor és Trajtler Gábor orgonaművész munkatársaikkal együtt kemé­nyen dolgoznak. — Adják-e a gyülekezeti tagok személyenként az évi 200,— Ft egyházfenntartási járulékot, amit Püspök Ür olyan nyomatékosan kért a gyülekezetektől? Ez a „program” hatodiknak szerepelt Püspök Úr jelentésében. Olyan jelentéseket kaptunk a gyülekezetektől, hogy sokan tel­jesítették ezt a kérést. Sőt, egye­sek messze túlteljesítették. Vol­tak olyan gyülekezeti tagok — nem is kevesen —, akik kifeje­zetten keveslik ezt az összeget, mondván: ez havonta mindössze 18,— Ft-ot jelent (magunk között szólva: ez tényleg kis összeg!). ' Xnnen-onnan érkezett hozzánk negatív hang is, miszerint „ilyen magas mércét nem állíthat fel az egyház és elégedjen meg havi 8— 10 Ft-tal”. Azt hiszem, hogy az ilyen „tagok”-tól a jövőben el kell tekintenünk. Annyi bizonyos, hogy a jövőben csak olyan gyü­lekezetek tarthatnak igényt a. lel­készi szolgálatra, amelyek „áldo­zatokkal” tartják fenn magukat és biztosítják a lelkészi szolgá­lat folyamatosságát. Ha ezt nem teszik, nem szabad csodálkozniuk, hogy nem kapnak lelkészt. Pedig ezen túl még az országos egyhá­zi intézményeket, Teológiai Aka­démiát, szeretetintézménveket is fenn kell tartanunk. Majd az év végi zárszámadások alapján tisz­tább képet kapunk a gyülekeze­tek anyagi helyzetéről. Arról is, hogy hol hallgatták meg tényle­gesen az évi 200,— Ft-ra irányuló kérést és hol nem. A következ­tetéseket ezt követően vonjuk le. Ehhez hozzá kell tennem, hogy több gyülekezetünk igen nagy ál­dozatot hoz a régi templomok és lelkészlakások renoválására és újak építésére. — Mi a jövője az Országos Egyház Üllői úti székhazának? Ez a hetedik pont. Köztudomású, hogy az észak­déli metró a Kálvin tér és a Nagyvárad tér között áthalad az Üllői úton, többek között a mi székházunk alatt is. A metróépít­kezések idejére fel kellett dúcol- ni az épületet, hoev nagyobb kár ne érje. Az is jól ismert, hogy ez a több mint százéves épület már a metróépítkezések előtt is reno­válásra szorult, hiszen a háború alatt nagyon megrongálódott. Mi­után a metróépítés itt befejező­dött. egy mérnöki csoport alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatot és felmérést végzett a falak! a födé­mek, a tetőszerkezet és homlok­zat állagára nézve. A - szakvéle­mény a birtokunkban van. Sajnos a mérnökök sok jelentős hibát, rongálódást állapítottak meg. Több gerendavég korhadt. A fö­dém sok helyen elavult. A föld­szint feletti födém dongaboltoza-, ta repedezett. Sok az új repedés. A válaszfalakon is sűrű a repe­dés. melyeknek zöme friss keletű. A homlokzat igen rossz állanot- ban van. Mi lesz a sorsa az épü­letnek? Ez még nem dőlt .el. Ha megfelelő kártérítéshez jutnánk, esetleg meg kellene kísérelni az épület rendbehozatalát. A másik lehetőség volna egy új épület emelése. Mindkettő igen költsé­ges. Viszont a 100 000 kötetes könyvtárat és a nagyon értékes levéltárat el kell helyeznünk. Kü­lön probléma volna a központi hivatalok elhelyezése. Egyébként az épületnek az öregotthont is magába fogadó része a Szentki­rályi utcában viszonylag jó. A szeretetotthont tehát nem fenye­geti veszély. — Feladatnak jelölte meg Püs­pök Ür az egyházmegyei sajtó-, diakóniai, gyűjteményi, ének- és zenei, valamint a Gyülekezeti Se­gély előadók munkájának rendsze­resebbé tételét. Ezen a területen is előrelép­tünk. Az év elején az egyházme­gyei sajtóelőadók számára tartot­tunk értekezletet. A sajtóelőadók beszámoltak az egyházmegyék­ben végzett szolgálatukról a gyü­lekezetekben tartott sajtóestekről, a könyvterjesztésről. Több egy­házmegyében \ ez a szolgálat jól folyik, másutt lemaradásban van­nak. Sajtóosztályunkon még szép számmal vannak olyan jó köny­vek, amelyeket olvasniuk kellene a gyülekezeti tagoknak. A diakó­niai előadók minden évben részt vesznek az Országos Diakóniai Konferencián, amely az idén Gye- nesdiáson volt június 8—10. kö­zött.- A gyűjteményi előadóknak a múlt évben volt értekezletük. Ez év őszén még az ének- és ze­nei előadóknak szeretnénk konfe­renciát tartani. Ezt sürgeti az új országos énekeskönyv most fojvó szerkesztése és majd használatba vételével kapcsolatos kérdések. , — Végül az utolsó két pontban Püspök Ür a „lelkészi szolgálat jobb elosztásáról és a kislélekszá- mú gyülekezetek társításáról” szólt. A két kérdés valóban szorosan összefügg. Nem vagyunk megelé­gedve a lelkészek „elosztásával”, mert néha egyetlen, szórvány­nélküli, 300—400 lelkes gyüleke­zetben dolgozik egy lelkész, rpá- sutt óriási szórványterületen. Va­sárnaponként 4—5 istentiszteletet tartva szolgál a lelkész. Olyan esetek is vannak, hogy két falu utolsó házai összeérnek és mind­két, kevés lélekszámú gyülekezet­ben szolgál egy-egy lelkész, ugyanakkor más gyülekezetbe nincs pályázó (Vese, Gerendás, Vasas stb.). Ezeket látva új fel­osztást vagy még inkább csopor­tosítást kell terveznünk és végre­hajtanunk, ha azt akarjuk, hogy az evangélium minden gyüleke­zetünkben rendszeresen prédikál- tassék. Az ősz folyamán a felmé­réseket el akarjuk végezni. Pon­tos adatokat akarunk összegyűj­teni, melyeknek alapján az Or­szágos Presbitérium hoz határo­zatokat. Ezzel az is eldől, hogy hol engedünk meg új lelkészla­kás építéseket a jövőben. HARMINCÉVES AZ EVANGELISCHE VEKLAGSANSTALT Háromezer könyvet jelentetett múlt 30 év során összesen 3.1 meg 1946-os megalakulása óta az millió példányban, a négy legin- NDK-ban működő Evangelische kább használatos hittankönyvet Verlagsanstalt könyvkiadó vál- pedig összesen 1,3 millió pél- lalat. Ebből több mint 500 tudó- dányban jelentették meg. Éven- mányos-teológiai mű. A gyüle- te 340 000 példányban adják ki kezeti énekeskönyveket az el- a bibliaolvasó útmutatót, (epd) AZ ÜTMUTATÖ KÖZKEDVELTSÉGE Egy a közelmúltban elkészült statisztika szerint a herrnhuti testvérközösség által évről évre összeállított Losung, amit Sajtó- osztályunk is rendszeresen kezé­hez juttat Űtmutató címen a bib­liát naponta olvasó híveknek, a világ egyik legkedveltebb kiad­ványa. 1976-ban 24 nyelven je­lent meg, mintegy 30 millió .pél­dányban.

Next

/
Thumbnails
Contents