Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-08-15 / 33. szám

Haza - Kenyér - /lliíetináiiv

ISMÉT RANK KÖSZÖNT AUGUSZTUS 20-A. ez a szép nemzeti ünnepünk, amely úgy fog egybe minden magyart, mint ahogy egykor c, kévekötők ölelték magukhoz a learatott gabonát. Tartalmas ünnep. Eszméltető fénye hármas vonzással ragadja magával ünneplő tekintetünket.

Régen István király ünnepének nevezték, s ez a múltra figyelő, történelmi pillantás egyik eleme ünneplésünknek. A törzsi különállásban élő magyarságot 6 fogta egybe s formálta egységes nemzetté.

MELEGEN ZENG AUGUSZTUS 20-A MÁSIK NEVE IS: a kenyér ünnepe. Ez a név megilletödött mozdulattal emeli magasba mindennapi életünk létfeltételét, a kenyeret, és ünnepi fényt ad, megbecsülést parancsol a kenyérért verítékező, becsületes, emberi munkának. Ezen a napon különös hálával és szeretettel fordulunk parasztságunk felé, akiknek a munkáján elsősorban fordul meg mezőgazdaságunk sikere. Akik ebben az évben is erejük megfeszítésével fáradoztak, hogy amit a föld megtermett, az ne vesszen kárba, hanem magtárba, malomba, sütőüzembe s végül asztalunkra kerüljön. Augusztus 20-a ünnepi fénye az ö napbarnította arcukra is ráhull.

S mindez — az államalapítás hatalmas emléke és a mindennapi kenyér jóízű melege — különös szépséggel fonódik egybe augusztus 20-a harmadik nevével: alkotmány ünnepe. Nyilván tudatosan történt, hogy 27 évvel ezelőtt, 1949-ben, éppen augusztus 20-án lépett életbe a 'Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Az összekapcsolás vallomás volt akkor és az ma is: alkotmányunk megszületése csak István király államalapító tettével mérhető. Beteljesedése ezer éves történelmünk valamennyi haladó, a nép ügyéért harcoló törekvésének. Ugyanakkor mai életünk rendjét összegező okmány. Elkötelező garancia arra. hogy a haza asztalánál minden becsületesen dolgozó embernek helye és kenyere lengyen.

Alkotmányunk 78 paragrafusból álló módosított szövege, történelmi jelentősége s egyben sajátossága abban van. hogy alaptörvényként mondja ki hazánk szocialista társadalmi és gazdasági vendjét. Az/1. § szövege mindössze két szó: ..Magyarország: népköztársaság.’’ S az alkotmány e legrövidebb mondata kereken ezer évet zár le és ad át a múltnak. Legközismertebb a 2. §-nak ez a mondata: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé." Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy népünk megannyi forradalmi megmozdulása, a kizsákmányolt,. emberségében megalázott nép sóhaja századokon át erre a súlyos, szép mondatra várt. A 6. §-ban ezt olvassuk: ...... a kizsákmányoló osztályok megszüntetésével uralkodóvá váltak

a szocialista termelési viszonyok. 'A gazdasági rend alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona.” És a 8. § Így összegezi ezt: „Az állam tulajdona az egész nép vagyona

EZ AZ EGÉSZ NÉPET MAGÁBA ÖLELŐ társadalmi és gazdasági rend ad reális alapot mindannak, amit a VII. fejezet az állampolgárok jogairól és kötelességeiről mond. S éppen ebben van a szocialista berendezkedés és jogrend erkölcsi fölénye minden más. kapitalista jellegű állam- és jogrenddel szemben. A törvény előtti jogegyenlőség elve ugyanis megvalósíthatatlan formalitás marad mindaddig, amíg az államhatalom nem az egész nép, hanem csak egyes, kiváltságos osztályok érdekeit védi.

Lássunk néhány példát, hogyan realizálódik alkotmányunk jogrendje népünk életében. Az 55. §. kimondja, hogy „a Magyar Nép- köztársaság biztosítja állampolgárainak a munkához való jogot.. Mindenki tudja, aki itt él, hogy ez nem puszta szó nálunk, hanem életünk valósága. Hazánkban nincs munkanélküliség, nincs koldus- kérdés, mert valóban dolgozhat mindenki, és biztosíthatja emberhez méltó megélhetéséi. Tény, hogy történelmünk során népünk egészének soha nem volt ilyen magas életszínvonala. Joggal ünnepeljük alkotmányunkat a kenyér ünnepén. Hasonlóképpen életünk valóságos tapasztalata a pihenéshez, fizetéses szabadsághoz, sőt az üdüléshez való jog (5b. §.). Az 57. §. az orvosi ellátásról, az 58. §. az öregek, betegek, munkaképtelenek anyagi ellátásáról, az 59. §. a művelődéshez való jogról intézkedik. Aligha van olyan család hazánkban, ahol mindezekben ne részesedne állandóan valaki. Igen nagy jelentősége van társadalmi eleiünkben a nők egyenjogúságát, az anyaság és a gyermek tövéuyes védelmét biztosító G2. %-nak. Talán világviszonylatban is egyedülálló, ahogyan államunk az édesanyákról és a gyermekekről gondoskodik.

MI, MAGYAR EVANGÉLIKUS KERESZTYENEK, isten iránti hálával ünnepeljük augusztus 20-át. Megköszönjük, hogy ezer éven át, „oly sok balszerencse közt. oly sok viszály után” megtartotta népünket, hazánkat. Megköszönjük a mindennapi kenyeret, amely asztalunkba kerül. Hálát adunk, hogy alkotmányos ország polgáraiként élhetünk Államunk vezetői és egész népünk felé pedig kinyilvánítjuk további készségünket, hogy őszinte jóakarattal munkálkodunk együtt mindenkivel, aki alkotmányunk jó alapvetésén az egész népünkről gondoskodó, szocialista rendet építi és erősíti.

Dóka Zoltán

GYERMEKEGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONT VARSÓBAN

Emlékeztetőül azokra a gyermekekre, akik a második világháború alatt a nácik által megszállt Európában harcoltak, szenvedtek vagy elpusztultak, a lengyel nép kívánságára Varsó Miedzylesie nevű elővárosában

gy érmék egészségügyi központ

építéséhez kezdtek. Az Egyházak Világtanácsa telhívta tagegyházait, hogy járuljanak hozzá segítségükkel a központ felépítéséhez. (lwi)

ÉNEKPÁLYÁZAT az lvsz nagygyűlésre

1977 nyarán ül össze a Lutheránus Világszövetség VI. nagygyűlése Tanzánia fővárosában, Dar-es Salaamban. A nagygyűlés témája: Krisztusban — új közösség. A rendezők most pályázatot hirdettek, melyen mindenki részt vehet, hogy ösztönözzenek a téma gondolatának költői és zenei eszközökkel való megszólaltatására. (lwi)

Folytatódott Kanadában

Lapunk' július 18-i számában közöltük D. Káldy Zoltán püspökikéi folytatott beszélgetésünket, ..A szolgálatok sodrában az Egyesült Államokban és Kanadában” címen. Amikor feltettük Káldy püspöknek a kérdést: „És a kanadai szolgálatok?”, azt felelte, hogy erről legközelebb szívesen beszélget velünk, mert . az külön figyelmet érdemel”. Most tehát kanadai htjával kapcsolatban adjuk fel a kérdéseket.

— Püspök. Űr. június 3-án az Egyesült Államokból Kunadába utazott. Hogy folytatódott ott a szolgálat?

Kanadában nem városról városra jártam, hanem Saskatoon- ban vetítem részt á Lutheránus Világszövetség „Egyházi Együttműködési Bizottság” itt tartott rendes évi ülésén. A bizottság legutolsó ülését a múlt évben Ausztráliában tartotta, de azon az országgyűlési képviselői választások miatt nem tudóm részt venni.- Most Kanadában ott lehettem. Azért mentünk Kanadába. hogy az ottani evangélikus egyházzal jobban megismertessük az ..Egyházi Együttműködési Bizottság” munkáiét. Az ülésen a hat kontinensről mintegy 80 személy vett részt, a kanadaiakat is számítva. Jelen volt dr. Cári Mau, a Lutheránus Világszövetség főtitkára is.

— Melyek voltak a tíznapos ülés programjának főbb pontjai?

Meghallgattuk Josiah Kihira tanzániai püspöknek, a bi-zott-ág elnökének, majd Carl Heilberq- riek. az egyházi együttműködési osztály (Genf) igazgatójának jelentéseit — amelyek rendkívül •érdekesek voltak —. és ezt követően az un. ..területi titkárok” beszámolóit egyévi munkájukról. Minden kontinensnek külön titkára van. Bármennyire f elfisvel- tünk az afrikai, ázsiai és latinamerikai . titkárok jelentéseire, számomra természetszerűleg az európai titkárnak, dr, Paul H.am- sennalc a „riport”-ja volt a legérdekesebb. Elsősorban azért, mert ő a Kelet-Európábán, tehát a szocialista országokban élő egyházak munkájával és életével foglalkozott. Mindig izgalmas «tey jelentést hallgatni, ha „rólunk van szó”. Ezt még fokozta az, hogy nekem kellett a beszámolóhoz „korreferátumot” készítenem.

— Mi voilt a legérdekesebb Paul Hansen jelentésében?

Két téma: az egyik az európai biztO‘nsá)gi és együttműködési iértekezlet értékelése az európai egyházak szemszögéből, a másik azoknak a támadásoknak és propagandának elemzése, amelyet egyes nyugati egyházi csoportok folytatnak a szocialista országok és az azokban élő egyházak ellen. Ez most azért volt hangsúlyos, mert a Lutheránus Világszövetség egyik képviselője nyilatkozott e két kérdésben, aki egyben egy „nyugati” ember- Köztudomású, hoigy Paul Harisén dán lelkész.

— Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mit mondott az európai titkár az európai biztonsági és együttműködési értekezletről és a Helsinkiben aláírt záródokumentumról!

Paul Hansen nem lett volna köteles jelentését ezzel kezdeni. Mégis ezzel kezdte. Amit elmondott, jó és előremutató volt. Ezt én sokra értékelem. Megemlítette. hogy a máíXJdik világháborúban 50 millió halott és 30 millió sebesült volt. Ezt követően két részre oszlott Európa; keletre és nyugatra. Megromlott az európai atmoszféra, feszültségek támadtak, és megindult a „hidegháború”. Ez nem mehetett így tovább. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet a feszültségek megszüntetésére és az európai népek együttműködésére törekszik. Ezt igen nagyra kell értékelni (ismertette a helsinki záródokumentumban foglalt elveket). Szólt a három ‘bizottság (három „kosár”) témáiról. „Mindenki, aki reálisan látja a mi korunkban ap 'atomveszélyt, és aki komolyan veszi a keresztyén felelősségeit Isten teremtett világa iránt, kell, hogy iszívből üdvözölje a helsinki egyezményt, nemcsak Európa, hanem az egész világ érdekében. Azután szólt arról, hagy a különböző. már megtartott egyházi világgyűlések — pl. Nairobiban — hangsúlyozták, hogy mind a bárom „kosár” tartalmát „egyformán komolyan kell venni”. Nem szabad megengedni, hogy bárki .„válogasson a három szekció határozatai között”. Az egyházak sem eshetnek abba a kísértésbe, hogy a helsinki egyezménynek csak egyes élveiről szólnak, másokat tagadnak. „Mégis — mondta — az egyházak különösen is nagy figyelmet fordítanak az egyezménynek azokra a részleteire, amelyek az emberi és alapvető szabadságjogokról szólnak, beleértve a gondolat-, lelkiisme/, rét-, vallási-, hitszabadságot, továbbá azokra a pontokra, amelyek a faj. nem és nyelv szerinti .megkülönböztetéseket’ ítélik el.” (Korreferátumomban ehhez a kérdésihez visszatértem, és később néhány szóval ezt megemlítem.) Mindenesetre Paul Hansen nagyon hangsúlyozta, hogy „reménységünk szerint a helsinki egyezmény .szorosabb együttműködéshez» vezet az európai mén k és egyházak között, annak* eile-, nőre, hogy ebben az összefüggésben vannak nehézségek”.

— Mit mondott Paul Ham,sen titkár arról a propagandáról, amelyet egyes nyugati csoportok folytatnak a szocialista országok és az azokban élő egyházak ellen?

örömömre, az európai titkár nagyon bírálta ezeknek a csoportoknak rossz hírkeltését, a tények elferdítését 'és ellenséges magatartását. Arra hivatkozott, hogy ő több mint másfél évtizeden keresztül látogatja a szocialista országok evangélikus egyházait. és éppen ezért jobban is- meri a valóságos helyzetet, mint ezek a propagandaosoportok. Véleménye szerint ma Nyugaton a legtöbb egyházban már jobban ismerik a „kelet-európai valóságot”. mint 10—15 évvel ezelőtt. Mégis változatlan egyes szervezetek mesterkedése. Külön kiemelte az „East Mission” csoportot, amely azt híreszteli, hogy a szocialista országokban „csak a földalatti egyházhoz tartozó keresztyének az igazi Krisztus-követők”. Ez a csoport azt ismételgeti, hogy „aiz igazi keresztyén csak az, aki szenved, akit üldöznek”. Paul Hansen nagyon határozottan utasította vissza ezt a hamis beállítást, és ezt mondta: „Ezzel igazságtalanságot követnek el Nyugaton azokkal a hűséges hívőkkel s&emben. akik a szocialista országokban a hivatalosan elismert egyházakban élik hitéletüket, pedig a keresztyének messze túlnyomó része ezekhez a hivatalos egyházakhoz tartozik Kelet-Európábán.” Tagadta az európai titkár, hogy csak az a „hűséges keresztyén, akit üldöznek”. Majd megnevezte azokat a szervezeteket, amelyek ezeket a támadásokat folytatják Kelet-Európa ellen az Egyesült Államokban, az NSZK, ban, Svájcban, Svédországban és Hollandiában. „Ha ilyen propagandát hallanak — mondotta Paul Hansen az ülésen —, Önöknek szót kell emelniük azoknak a testvégeknek érdekében. . akik igenis hűségesek Krisztushoz, a kelet-európai evangélikus egyházakban”.

— Mit mo d tt P ’spök Űr korreferátumában Paul Hav,sen titkári jelentésével kapcsolatban?

Először is megelégedésemet juttattam kifejezésre, hogy az európai titkár felelősséggel szólt a ' helsinki záródokumentumról és az európai egyházak ezzel kapcsolatos feladatairól. Ugyanakkor felhívtam a figyelmet arra, hogy Nyugaton igen sokan — egyházi körökben is — csak a harmadik „kosár”-ról, akarnak tudni, tehát az „eszmék szabad áramlásáról és az emberi kapcsolatok építéséről”, de elfelejtik. hogy ezt alá kell rendelni az „együttműködésnek”, mert különben a hidegháború felelevenítéséhez vezet. Az egyházakat k’sérti, hogy a „lelkiismeret- és vallásszabadságot” mindenek fölé helyezzék, és csak másodsorban törődjenek a békével, az igazságossággal, az emberek kenyerével. Ez pedig nagyon önző egyházi álláspont. Azt gondolja az egyház, hogy ő az első. ökörül ötté forog a világ. Hangsúlyoztam. hogy én is igénylem, szerte a világon, a lelkiismeretes vallásszabadságot, de ezzel „egy lélegzetre” az európai biz- , tonságot. békét, együttműködést. Egyforma hangsúlyt kell tenni mindegyikre!

— Végül: hoztak valamilyen határozatot az ülésen?

Igen, és azok az én javaslataimat tartalmazzák. A határozat kimondja, hogy a helsinki záródokumentum mind a három szekciójára, illetve azok .ielentéseire egyenlő hangsúlyt kell tenni. Felszólítja a határozat az f európai evangélikus egyházakat, hogy adjanak segítséget a „hel- si nki elvek” érvényesítéséhez. Azt is kimondja ez a határozat, hogy a kelet-európai egyházakkal kapcsolatban a tárgyilagos információ szolgálatát tovább kell folytatni, és a .hazug propagandát le kell. épíí/eni.

— Milyen témákról beszéltek még Saskatoonban?

James Scherer chicagói professzor tartott előadást „Együtt a misszióban” címen. Előzőleg a témával kapcsolatban megkér- , dezték a Lutheránus Világszövetség tagjait. Egyházunkban dr. Hafenscher Károly és ifj. Harmati Béla lelkészek készítették él a hozzászólást. Ez nagyon jól sikerült. Scherer professzor dolgozatában .többször hivatkozott a magyar hozzászólásra. R a Hr at- . nam indiai közgazdász — aki jelenleg Genfben szolgál —. „Az esvház önellátásáról” olvasotti fel eay nagyon alapos dolgozatot Szerte .a világon probléma ugyanis az. hogy miképpen tudjanak az egyházak „önellátók” lenni anyagi vonatkozásban is, vagyis külső segélyek nélkül élni. Igen élénk eszmecsere követte mindkét előadást.

— Az ülésein való munkán kívül volt-e más szolgálata Püspök Úrnak Kanadában?

Két isten tiszteleten szolgáltam, éspedig Saskatoonban és Winnipegben. Ezt összekapcsoltam egyházunk és népünk életéről szóló ismertetéssel. A saskatooni istentiszteleten olyan magyar evangélikusokkal is találkoztam, dikik már Kanadában születtek. Jól beszéltek magyarul, pedig még sohasem voltak Magyarországon. Hívtam őket fcaza egy kis látogatásra. Én magam pedig öt hét után alig vártam, hogy újra láthassam a Dunát...