Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-08-08 / 32. szám
XLI. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1976. augusztus 8. Ara: 2,50 Ft ORSZÁGOS E VA N G I Valóban nem változott? Néhány héttel ezelőtt az egyik lelkészi munkaközösségben egy idő lelkész — aki hosszú időn keresztül szolgált szórvány-gyülekezetben — kifogásolta, hogy az egyházvezetőség nem tesz meg mindent a szórványokban dolgozó lelkészekért. Azt mondotta, hogy ő már „30 évvel ezelőtt is előjött különböző javaslatokkal, de azok a mai napig sem valósultak meg”. Azt is mondta, hogy ha ő elmehetett volna a szórvány-szolgálatból, „tíz évvel tovább élne”. Egy másik lelkész ehhez még azt is hozzátette, hogy a „fiatalok azonnal városba kerülnek. pedig van egy határozat, miszerint előbb falun kell a szolgálatot kezdeniük”. Mivel ez a kérdés nem egyszerűen a lelkészek ügye. hanem legalább annyira a gyülekezeteké is. úgy érezzük, nyíltan kell róla beszélnünk. Nyíltan kell elmondani a valóságot. Mi a valóság? Az a valóság, hogy nincs egyháztörténetünkben még egy olyan időszak, amelyben annyi jelentős intézkedés történt volna a szórványban szolgáló lelkészekért, mint éppen az utolsó 15—18 évben. Az egyházvezetőség nagyon is jól tudta, hogy a szórványokban élő lelkészek nagvon nehéz munkát végeznek. Sokszor évekig néhány léleknek prédikálnak egy-egy helyen. Meg kell küzdeniük őszi esővel. sárral, hóval, többször még rossz utakkal is. Anyagilag s nehezebb a helyzetük. Gyermekeik taníttatása is költségesebb. Magányosabbak is. Érzékenyebbek is. Fokozottan szeretetre vágynak. Jogosan. Esvházi közérdek: hogy legyenek lelkészek, akik vállalják az evangélium hirdetéséit, a szentségek kiszolgáltatását és a diakóniai szolgálatot ezeken a területeken ;s. Mit tett hát ennek érdekében az egy- házvezetőség ? ' 1. Kezdtük azzal, hogy létrehoztuk a Központi Alapot éppen a szórvány-le!készek érdekében. Ebből az alapból kipótoltuk a szórvány-lelkészek alacsonyabb fizetését. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy fizetésük elérte a lelkészi fizetések országos átlagát. Tudjuk, hogy vannak magasabb lelkészi fizetések is. mint a szórvány-lelkészeké. de a következő lépésit már nem az egyházvezetőségnek. hanem maguknak a gyülekezeteknek kell megtenniük lelkészeikért. Hiszen ők veszik igénybe a lelkészi szolgálatot. 2. Bevezettük az országos szórvány-offertóriumot. Ez azt jelenti, az egyházi esztendő egvik vasárnapján valamennyi evangélikus gyülekezet a szórvány-gyülekezetek szükségleteire adakozik. A befolyó összeget szétosztjuk közöttük. De meg a pénznél is nagyobb ügy. hogy a szórvány-offertórium meghirdetésekor valamennyi gyülekezetünk figyelmét felhívjuk a szórványokra és az ott szolgáló lelkészekre. Ezzel bátorítjuk szórványainkat és azok vezetőit: nem hagyunk benneteket magatokra! 3. Az elmúlt másfél évtizedben külföldi hittestvéreink jóvoltából a Lutheránus Világszövetségen és a Gustav Adolf Werk-en keresztül több mint 50 (ötven!) gépkocsit adtunk a szórvány-gyülekezeteknek. hogy a lelkészi szolgálatuk könnyebben elvégezhető legyen. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb szükséget mindenütt kielégítettük. Ezekkel a gépkocsikkal a lelkészek gyorsabban tudják elérni a szórvány-terület egy-egy pontját és még azt is lehetővé teszik a kocsik, hogy egy-egy vasárnap több helyen szolgáljanak a lelkészek. Nem szekerekről szállnak le. hidegtől megdermedve, vagy éppen izzadtan- porosan. hanem télen fütött kocsiból indulhatnak szolgálatra, nyáron tiszta öltözetben. (Húsz évvel ezelőtt örült a lelkész, ha egy motorkerékpárja vagy egy ..biciklije” volt!) Tegyük ehhez hozzá még a következőket: több lelkészünknek már saját gépkocsija van. (Kb. annyinak, amennyinek ajándékoztunk gépkocsit!). A szocialista társadalmi rendben új utak épülteit, új autóbuszjáratok indultak. Még ha van is több helyen „vendégmarasztaló sár”, ma már nem ez a jellemző! 4. A több gyermekes szórvány-lelkészeknek az egyházvezetőség lehetőségeinek határain belül nem egy esetben adott és ad külön segélyt. 5. Gondunk van a szórvány-lelkészek — és általában a lelkészházaspárok — üdültetésére. Rendelkezésükre állnak a balatoni és mátrai üdülőink, olyan minimális összegekért, amelyért külföldön legfeljebb egy szerény reggelit adnak és nem Balatont, szobát és ellátást! Ezen kívül évente 20—22 (!!) lelkészházasoárt (tehát mintegy 40 személyt) üdültetünk külföldön (Svájcban 5. NSZK-ban 2, Finnországban 3. NDK-ban 12 házaspárt.) Az elmúlt 15 év alatt megközelítőleg 300 (!) lelkészházaspár üdült külföldön 3—4 hétig. Mások ezután kerülnek sorra. Hol van még egy evangélikus egyház világviszonylatban. amely el tudja mondani, hogy lelkészeinek 75%-át külföldön üdültette? Az üdülők között e'ső helyen vannak a szórványokban szolgáló lelkészek. f 6. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy „aki egyszer egy szórvány-gyülekezetbe kerül, az onnan nem tud továbbmenni”. Meg kell tudnia mindenkinek egyházunkban, hogy az utolsó másfél évtizedben — tehát aránylag nagyon rövid időn be’ül — Magyarországi Evangélikus Egyházunkban a gyülekezetek 60 (hatvan) százalékába új lelkész került. Tehát a gyülekezeteknek csak mintegy 35—40 százalékában szolgálnak a régi lelkészek. Nagyon sok szórvány-lelkész került a fővárosba, városokba vagv nagy vidéki gyülekezetekbe. Nem mindenki? Nem! És a jövőben sem mindenki! Természetesen nem szolgálhat mindenki városban (ahhoz hússzor több várost kellene építeni!). Van olvan lelkész, aki még kérésre sem akarja elhagyni falusi vagv éppen szórvány-gyülekezetét, mert jól érzi ott magát. Nem „minden” a város! Meg kell becsülni a falusi és szórvány-gyülekezeteket is! Nemcsak az „öregekének, hanem a fiatal lelkészeknek is. Igen. azt akariuk — és ez így is van —, hogy szolgálatukat a fiata'ok a szórványokban kezdjék! K. Z. AFRIKA LEGNAGYOBB EVANGÉLIKUS EGYHAZA A kelet-afrikai Tanzániában kereken négymillió keresztyén él. akiknek a fele római katolikus. A 1,8 millió protestáns közül 650 000 a 75 évvel ezelőtt megalakult evangélikus egyház tagja. Tanzániának több mint tízmillió lakosa van. A tanzániai evangélikus egyház, mely 1977-ben a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésének házigazdája lesz, Afrika legnagyobb evangélikus egyháza. (lwi) séggel és Istennek végezzük. De ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy Istennek a legjobban úgy tudunk szolgálni, ha a felebarátunkat szolgáljuk, és akkor, amikor a felebarátunkat, a társadalmunkat szolgáljuk, akkor is — lényegében — istentiszteletet végzünk. A kétféle kormányzással kapcsolatban meg kell említenünk még azt is, hogy a Hazafias Népfront munkájában mi, ^keresztyén emberek nem igényelhetjük azt, hogy azok az emberek, akik más világnézetűek — tehát nem keresztyének —, azok a mi szempontjaink szerint végezzek ilyen irányú munkájukat. Azok, akik nem vallásos emberek, azok a saját erkölcsi törvényeik: a szocialista erkölcsi rend alapján végzik a népünkért való szolgálatot. és nekünk — ahogy mondani szoktuk —, ezt a világi erkölcsöt, a szocialista erkölcsöt magasra kell értékelnünk, es örülnünk kell annak, hogy a szocialista erkölcsi alapokon álló állampolgárokkal együtt működhetünk akkor, amikor viszont mi az evangélium alapján állva végezzük — velük együtt — a mi munkánkat. Még egy szempontot szeretnék itt megemlíteni, éspedig azt, hogy Luther sokra becsülte a „felebarátot”: nagyon hangsúlyozta a felebarát iránti kötelezettségeket, és szolgálatot. A hit igazi értékét a felebarát érdekében végzett szorgalmatos tevékenységben vélte felfedezni. Ezért helytelen az a beállítás, hogy Luther csak a „hit által való megigazulást” hirdette (sok „lutheránus” vélekedik így, és rosszul), mert ő legalább ilyen erővel hangsúlyozta a hitből folyó szeretetet a felebarát iránt. Tehát Luthernél a ..vertikális es a horizontális” irány teljesen egy volt. S ezt kell szem előtt tartanunk akkor is, amikor a Hazafias Népfrontban végezzük a szolgálatunkat. Dr. Vámos József Püspök-elnök úr! Ez alkalommal nem úgy keveslem fel Ont, mint egyhazunk vezetőjét, de még úgy sem, mint néphatalmunk legfőbb szervének, az or- szagyyuiesnek Képviselőjét, hanem úgy, mint akit a Budapesten élő magyar állampolgárok, a Hazafias Népfront VI. kongresz- szusara hivatalos küldődként megválasztottak. Mit jelent ez a széles körű bizalom, személy szerint az On számára? Köztudomású, hogy a Hazafias Nepiront oudapesti bizottságának ülésé iaejen nem voltam Magyarországon: szoigáiatoKat, vegeztem az Észak-amerúcai Egyesült Államokban es Kana- dáuan. Amikor hazaérkeztem, akkor tudtam meg a számomra nagyon megtisztelő nírt, hogy az országos kongresszusra küldöttként választottak meg. Meg mi- Kor elmentem, hallottam azt, nogy engem javasolnak, ae arra gondoltam, hogy taian valaki mast kellene mar egynazunkool megválasztani. Annái joüoan esett az a bizalom, amellyel kitüntettek. Tudom jól, hogy ez a bizalom nemcsak nekem szol, nemcsak annak a közei két évtizedes munkának, amit a Hazafias Népfrontban — a budapesti bizottságban es az Országos Tanácsban — végeztem, hanem rajtam keresztül annak a magyarországi evangélikus egyháznak is, amelynek egyik vezetője vagyok. Hálás vagyok a budapestiek bizalmáért, és azzal az eikötelezett- seggel szeretnék a hatodik kongresszuson is szolgálni, amivel eddig is igyekeztem a Hazafias Népfront ügyét, céljait előmozdítani, segíteni. Mit jelent ez a bizalom, amely más evangélikus egyházi személyt is a kongresszus küldöttévé választott, egész egyházunk számára ? Igen, ez egy nagyon jó kérdés, mert hiszen ez a munka nem egyszerűen a püspökök feladata, mégcsak nem is egyszerűen a lelkészek munkája, hanem szolgálatot jelent egész egyházunk számára. Tudott dolog, hogy a Hazafias Népfrontot úgy szoktuk említeni, mint a nemzeti összefogásnak a nagy keretét. S nagyszerű dolog az, hogy ebben a nemzeti ösz- szefőgásban egyházunk és annak tagjai is részt vehetnek. Szokták azt is mondani, hogy a Hazafias Népfront egy olyan fórum, ahol mindenki elmondhatja népünk fejlődésével kapcsolatos véleményét, segíthet a szavával. Én azonban ebben a pillanatban arra szeretném felhívni egész egyházunknak — a lelkészeknek, a gyülekezeti tagoknak — a figyelmét, hogy ne annyira fórumnak tekintsék a Hazafias Népfrontot, ahol mindenki szabadon szólhat, ne valamiféle londoni Hyde Parknak, ahol csupán az történik, hogy mindenki elmondja a maga álláspontját. Nekem az utóbbi időben egyre inkább az a véleményem, hogy bármennyire is fontos a Hazafias Népfrontnak ez a fórum jellege — az, hogy „szószéket” ad minden jóakaratú magyar állampolgárnak, köztük az egyház tagjainak is —, még fontosabbnak látszik az, hogy ez a mozgalom úgy fogja fel a maga feladatát, hogy a népünk, a társadalmunk fejlődése szolgálatábar ggv egyfajta munkaközösség, akciókeret legyen. Tehát egy olyan közösségnek vallja magát, amely azért van, hogy egyeztesse az egész népünk fejlődéséért való A felebarát szolgálatáról van szó Beszélgetés D. Káldy Zoltán püspök-elnökkel a Hazafias Népfront munkájáról közös munkát. Ezért a magam s részerői most arra hívom az egy- t ház tagjait, hogy vegyenek reszt 1 helyi — községi, városi, főváro- t si — szinten a Hazafias Népfront t megmozdulásaiban, s tegyék ezt 1 ne , csak szavukkal, hanem ke- i zükkel, szívükkel is. 1 Lényegesnek tartom a követ- \ kezö kérdést, és ezért nagyon fontosnak Püspök-elnök úr vá- ( laszát: mi magyar evangéliku- \ sok tudjuk-e képviselni a nép- 1 frontmozgalomban a magunk t lutheri tanításon alapuló erkölcsi i értékrendünk alapvető követel- ; menyeit? i Itt, ennél a kérdésnél — min- : den kétségen kívül — hivatkoz- i nőm kell Luther „kétféle kor- ; Hiányzásról” szóló tanítására ak- ; kor, amikor a Hazafias Nép- s frontban való munkánk teoló- i giai alapjait keressük. Közismert 1 az, hogy Luther azt mondotta, < hogy Isten kétféle módon kor- 1 mányozza a világot. Jézus Krisz- i tus követőit az evangélium, az i egyházon kívül álló embereket < pedig a „törvény” által. Ugyan- i akkor azt is hangsúlyozta, hogy 1 mind a két terület — végső so- ; ron — Isten uralma alatt áll. i Mit jelent ez közelebbről a mi i szamunkra akkor, amikor a Hazafias Népfrontban dolgozunk? j Elsősorban azt. hogy amikor I a társadalom kérdéseiről, a poli- , ti kai, a gazdasági kérdésekről í van szó, olyan területen moz- ; gunk. amely i nem esik kívül Is- i ten uralmi területén. Tehát nem 1 beszélhetünk a Hazafias Nép- ! frontról úgy, hogy az számunk- ] ra valamiféle „idegen terület”, 1 hanem úgy kell tevékenvked- ' nünk itt is. mint akik tudiák, hogy Isten uralmi területén van- i nak. i Ez az egyik. A másik az, hogy ezt a mun- ’ kát. amelyet népünkért, társa- : dalműnkért, a békéért, az embe- i riség jólétéért, a? emberi méltóság megbecsüléséért, az előbbrehala- dásért végzünk, azt végső soron Isten előtt. Isten előtti felelősMIÉRT MENEKÜLNEK A MISSZIONÁRIUSOK A FÜGGETLENSÉG ELÖL? Továbbra is sürgetően szükségük van az afrikai .egyházaknak külföldi misszionáriusokra — jelentette ki Emilio de Carvalho, angolai metodista püspök. Sajnálatos, mondotta, hogy az afrikai államok függetlenségi nyilatkozatát hamarosan a fehér misz- szionáriusok kivonulása követi „Ezt nem tudom megérteni”, mondotta Carvalho püspök. „Évekig kitartottak a gyarmati uralom alatt, de a szabadságra jutottak uralma, úgy látszik, nem tetszik nekik.” Szomorú lenne ebből arra következtetni, hogy az egyház csak a kapitalista államokban számol a továbbélés lehetőségével. (epd) PHILIP POTTER TISZTELETBELI DOKTOR Philip Potter, az Egyházak Világtanácsa főtitkára és Yvés Cougar dominikánus teológus a közelmúltban a genfi egyetem teológiai fakultásától tiszteletbeli teológiai doktori címet kaptak. Potter az első harmadik világbeli teológus, Congar pedig az első római katolikus, akit a genfi egyetem ezzel a címmel tüntet ki. (epd) MOHAMEDÁNOK EURÓPÁBAN Az Európai Iszlám Tanácsot 1973-ban alapították és 15 nyugat-európai mohamedán köapont tevékenységét hangolja össze. Hivatalosan is elismerték az iszlám államok képviselői. NyugatEurópában jelenleg mintegy 5 millió mohamedán él, ebből 1,2 millió a Német Szövetségi Köztársaságban, akiknek többsége török, jugoszláv és észak-afrikai vendégmunkás, (epd) SZEMÉLYI VÁLTOZÁS AZ LVSZ HÍRSZOLGÁLATBAN Augusztus 1-én Charles Austin lelkész, az USA-beli Lutheránus Tanács tájékoztatási irodájának helyettes igazgatója és Neil Mellblom, aki az LVSZ hírszolgálat angol szerkesztője volt 9 évig, egymással beosztást cserélnek. (lwi)