Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-08-01 / 31. szám

GYERMEKEKNEK^

A legnagyobb apostol

Pál — eredeti nevén: Saul — azért lett a legnagyobb apostol, mert nemcsak magasra emelte az evangélium világosságát, hanem sok helyen íelragyogtatta azt: családi otthonokban, zsinagógákban — városokban és falvakban.

Tarzuszban született. Olyan családban nőtt fel, ahol a szülei Istenfélő emberek voltak. Születésétől római polgár. Fiatalságát Tarzuszban töltötte. Itt mesterséget tanult: sátorponyva-készítő lett. Szülei fontosnak tartották, hogy tehetséges fiuk Jeruzsálemben tanuljon. Az akkori leghíresebb tanító (rabbi), Gamáliel tanítványa lett (25 és 30 között).

Rajongása sodorta őt azok közé, akik Jézus ellenségei voltak. Maga is a főpap írásbeli engedélye alapján járta a városokat, gyűjtötte a férfiakat és nőket, hógy a börtönben bűnhődjenek hitük miatt.

Jézussal Damaszkusz kapui előtt találkozott, amint az ott élő keresztyének összeszedésére készült. A városba vakon vezették be — azok közé, akik ellen jött. Ez 32-ben történt. Rövid damaszkuszi tartózkodás után Jeruzsálembe érkezett, ahol az apostolokkal szeretett volna találkozni. Ezek érthető okból féltek tőle, nem bíztak benne. Későbbi munkatársa, Barnabás ismertette meg az apostolokkal Saul életútját. akik ettől kezdve nem féltek tőle. Csupán 15 napot töltött közöttük. Visszatért Tarzuszba. Jó

10 év múlva itt kereste fel Barnabás, hogy bekapcsolja az evangélium hirdetésébe.

Három missziói útja volt. Az első út 47—49 között történt. Barnabással vitte az evangéliumot. Változó sikerrel — mégis eredményesen. A második útra 49—52 között került sor. Ekkor Silás volt a munkatársa. Korin- thusig jutottak el. Lényegében Kisázsia és Görögország tudott Jézusról. A harmadik útra 52 nyarán indult el. Hosszabb időt (3 évet) töltött Efezusban, majd eljutott Macedóniába. Ez az út a megalapított gyülekezetek megerősítését eredményezte.

56 tavaszán felutazott Pál Jeruzsálembe pünkösd ünnepére. Ekkor elfogták. Jeruzsálemben, majd Cezáreában volt fogságban 2 esztendeig. 58 őszén indult útnak a fogoly Pál Rómába. A telet Málta szigetén töltötte és 59 tavaszán érkezett meg Rómába, ahol 2 évig tartották őrizetben. Kiszabadulása után eljutott Hispániába (a mai Spanyolország), majd utazást tett néhány gyülekezetbe.

Ilyen munka közben érte utol Pál apostolt Néró császár keresztyénüldözése. Rómába vitték. 64-ben lefejezték.

Bár az Újszövetségben 13 levelét találjuk, mégis azt a fáklyát, amely kiesett a kezéből a kivégzésekor, újra magasba Luther Márton tartotta!

Detre János

— Szentháromság után a 7. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mk 8, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Ézs 55, 1—3.

— SEGÉDLELKÉSZI BEOSZTÁS. D. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke Szabó Vilmos 6egédlelkészt augusztus

I- től egyházmegyei segédlelkészként Balassagyarmatra, Szabó Vilmosáé sz Piri Zsuzsanna lel- készi munkatársat augusztus 1-től Galgagutára küldte ki.

— KÉTBODONY. A gyülekezet lelkészválasztó közgyűlése július

II- én közfelkiáltással Görög Zoltán segédlelkészt választotta meg lelkészül. Beiktatása augusztus 29-én, vasárnap délután 4 órakor lesz.

— HALÁLOZÁS. Somogyi Gyula a pápai gyülekezetnek hosszú időn át volt presbitere, majd gondnoka 69 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése június 9-én volt a gyülekezet nagy részvétével Sikos Lajos pápa' esperes szolgálatával.

— Rohály Mihály ny. békéscsabai lelkész, a Kelet-Békési Egyházmegye egykori esperese június 29-én elhunyt. Temetése július 2-án volt a békéscsabai gyülekezet Felvégi temetőkertjében a gyülekezet nagy részvéte mellett. Az volt a kívánsága, hogy volt segédlelkészei, Koszorús Oszkár esperes és Benkő István igazgató-lelkész temessék Koszorús Oszkár kórházi tartózkodása miatt a temetési szolgálatot Benkő István orosházi igazgató-lelkész végezte az elhunyt kívánsága szerint kijelölt igék alapján: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm, erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségekkel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem” és „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?” — Mekis Adám békéscsabai esperes vezetésével a gyülekezet és az egyházmegye papsága is elkísérte, utolsó útjára.

A

Bevezetés az Újszövetségbe

Az újszövetségi bevezetés története II.

Lutheránus létünkre most az egyszer őszintén be kell vallanunk azt, hogy római katolikus teológusok kezdték meg a Szentírás keletkezésének, nyelvének és szövegének, továbbá a kánon kialakulásának kérdéseit boncolgatni. Nyilvánvalóvá tették azt, hogy a Szentírás, mint a szent szövegek (tehát: a kánon) gyűjteménye, hosszú fejlődés eredménye, és kimutatták, hogy az egyes iratok hitelessége felett az ősegyházban, a korai egyházban hosz- szadalmas viták folytak. Beszéltek az Újszövetség szövegének ránk maradt különböző változatairól is, és így indították el a mai napig terjedő kutatási munkát.

Ezektől a teológusoktól az akkor újszerű kutatási módszereket átvették a protestáns teológusok is: Johann Semler (1725— 1791) hallei (wittenbergi) professzor máig is becsülhető precizitással kimutatta azt. hogy a Szentírást hivő, de a mindennapokhoz kötött emberek írták.

Mások pedig ugyanilyen gondossággal azt bizonyították, hogy az egyes szentírási iratok nyelvezete, emberi szemléletmódja nagyon sokszínű, s ez egyszerűen azért van így, mert az iratok szerzői maguk is nagyon különféle emberek.

ÍGY ÉS ILYEN MÖDON alakult az a kutatási nézet, amit a szentírástudományokon belül „történeti szemléletmódnak”

szoktunk nevezni. Az ehhez az irányzathoz tartozó tudósok úgy tekintették a Szentírást, mint emberi módon keletkezett irodalmi művet és annak minden egyes könyvét úgy kezdték el vizsgálni, mint a múltból ránk maradt, más irodalmi alkotást. Tehát az akkor már elfogadott történeti, nyelvtudományi (filológiai) kutatás módszereivel közeledtek hozzá. A Szentírás egyes könyveit, mint a régmúlt idők történetének forrásanyagát, abból a szempontból kezdték el nézni, mint a reánk

maradt egyéb irodalmi termékeket. Így és ezért igyekeztek utána nézni annak, hogy az evangéliumok „hiteles” képet adnak-e Jézusról, az első gyülekezetről, és arról is sokszor s többféleképpen tudakozódtak, hogy a maguk kora tudományos eredményeinek megfelel-e mindaz, amit az évszázados tradíció természetszerűen gyökéreztetett bele az egyszerű hívek tudatába.

A KÖVETKEZŐ ÉVSZAZADBAN még radikálisabb kérdésekre próbáltak meg válaszolni: olyanokra, amelyek részben még ma is jogosultak, s már megoldódtak és — főleg — olyanokra, amelyek ma már tudománytalanoknak bizonyultak. (Mindezekről az egyes újszövetségi könyvek kapcsán kívánunk szólni.)

Az ilyenfajta kutatás heves harcokat idézett elő a 19. század protestáns teológiájában és gyülekezeti közvéleményében — részben jogosultan, részben az értetlenség miatt. Mégis, minden ellenkező véleménnyel szemben meg kell állapítanunk, hogy a Szentírás történeti szemlélete rendkívül nagy jelentőségű és értékes eredményeket ért el. Ezeket az eredményeket a komoly teológiai kutatás ma sem nélkülözheti, mert e munka nyomón az Újszövetség és azon belül az egyes újszövetségi iratok keletkezési körülményeire vonatkozólag igen sok értékes adathoz jutottunk.

EBBEN A MUNKÁBAN és a hűséges valóságra való törekvésben azonban sok fogyatékosság is volt. A pusztán történeti szemléletmód alkalmazásával ugyanis, nem tudjuk valójában megközelíteni a Szentírást. Az egyház számára ezek az írások nemcsak a történelmi dokumentumok igényével lépnek elénk, hanem elsősorban és mindenekelőtt azzal, hogy bennük az Isten kinyilatkoztatott akarata, a Krisztusban lett váltságról szóló evangélium hangzik felénk, és szólít meg bennünket — mint egyházat és mint hivő keresztyéneket. Ezeken az iratokon keresztül Isten maga elé állít bennünket, és munkálja üdvösségünket, a mindenekért szolgáló életünket.

Az eddig elmondottakból következik az, hogy az újszövetségi bevezetéstudomány vizsgálódásainál jogunk és kötelességünk van arra, hogy az Újszövetséget emberi-történeti oldala szerint ugyanolyan tudományos módszerekkel vizsgáljuk, mint a más, reánk maradt történeti emlékeket. de soha nem lehet elfelejtenünk azt. hogy az ilyesfajta történeti kutatást is át kell járnia annak a hitbeli-teológiai szempontnak. hogy az újszövetségi iratok az egyház és a keresztyén ember számára Isten igéjét közvetítik.

D. Káldy Zoltán nyomán: V. J.

Érdemes megnézni

sárvári templomunkat

Ma, amikor az autókaravánok hosszú sora húz a városon keresztül, sokan csökkentik a sebességet. Érthető, hiszen a főtéren álló Nádasdy-vár nagy kaputornyával és erőteljes bástyáival beszédes bizonysága az elmúlt évszázadoknak. Itt tevékenykedett Nádasdy Tamás, aki szívesen gyűjtötte maga köré korának neves embereit. így érkezett Sárvárra Sylvester János tanítónak. Nyelvtankönyve és az „Új Testamentum” fordítása iránymutatóvá vált a következő nemzedékeknek. A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület első püspöke — Szegedi Máté — itt kezdte működését. Itt hallatta hangját Magyari István „Az országokban való sok romlásoknak okairól, és azokból való megszabadulásnak módjáról ...”

Turista-kiadványok fölhívják a figyelmet a Kossuth téren található Krisztus-oszlopra. Ezt a szép barokk töviskoronás szobrot pestisjárvánnyal kapcsolatosan 1701- ben készítették.

Evangélikus templomunkra egyik útikönyvünk úgy hívja föl a figyelmet: „a vidéki klasszicista stílus legérdekesebb példája”. Építője Geschrey Sámuel — a gyülekezetünk későbbi gondnoka — nem volt akadémikusán képzett építész, mégis ízlésével a maga nemében remeket alkotott. 1834—36 között épült, ma is eredeti formájában látható. Négyoszlopos homlokzata arányosan kapcsolódik a templom testéhez Nemcsak a templomkülsőt, de az orgonát is érdemes megnézni, és meghallgatni. Ez is műemlék. 1851-ben vásárolták. 7 szép változata ma is vezeti a gyülekezet énekét.

Solymár Gábor

Liszt Ferenc emlékére

Mialálánuk kiittncvenetlik tívfortlulájúru

Nagy a sürgés-forgás a kis német városkában, Bayreuthban: ünnepi játékokra készülnek. Wagner Richárd, a nemrég elhunyt operaszerző alkotásait adják elő. Az ünnepi hetek szervezője Wagner özvegye, Liszt leánya, Cosima. Liszt Ferenc már betegen érkezik Bayreuthba. Tíz napra rá, 1SS6. július 31-én meghal. Az ünnepi játékok fényét, Wagner dicsőségét nem engedik, hogy ez a haláleset megzavarja. .Liszt Ferencet úgy temetik el, mint Wagner barátját, Bayreuth pártfogóját. Temetésén Wagner- muzsika hangzik. Mert akkor és ott azt hitték, Liszt Ferenc csak volt...

EURÓPA LISZTRE ÍGY EMLÉKEZETT: művész, aki a század derekán hangverseny-kőrútjai alkalmával beutazta egész Európát. Németország, Ausztria, Franciaország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Svájc, Hollandia, Dánia, Belgium, Lengyelország, Törökország, Oroszország és természetesen Magyar- ország városainak polgárai csodákat meséltek a művészóriásról. „S"ha ehhez foghatót még nem hallottunk és egyáltalán még sohasem találkoztunk szemtől szembe ilyen zseniális, szenvedélyes, démonikus természettel, aki hol orkánként száguld, hol a gyengéd szépség és grácia özönét árasztja” — írta egy kortársa. Európa még nem ünnepelt így művészt. A virtuóz zongoristát körülvevő - hódolók serege féltékenységet ébresztett az akkori királyokban, államfőkben. Ez a Liszt azonban csak volt.

AZ ÜNNEPELT és körüludvarolt zseni élete derekán a Vatikánba költözött. Felvette a reverendát, és többé le sem tette azt. Muzsikájának csillogását és virtuozitását elhagyta. Mondanivalója egyre jobban egyszerűsödött. Zenéje a kápráztató külsőségektől a belső mélység felé fordult. Lényeg és tiszta tartalom most már a célja: így válik előbb Wagner, majd Ravel, Kodály és Bartók tanítómesterévé. De Európa ezt a letisztult zenét már nem értette meg. Értetlenül súgtak össze a háta mögött: Liszt csak volt.

MA MAR JOBBAN ÉRTJÜK Lisztben e kettőt, ami nem egymás után következett, hanem, ami kettősségként és feszültségként mindig benne élt. Paraszti származású, de a hercegi udvarok fényét kereste. Jótékony célokra koncertek egész sorát adta — így többek között a pesti árvíz károsultjai, majd a Nemzeti Zenede javára, — de közben ezzel is hírnevét emelte. A legmagasabb erkölcsi normákat vallotta magáénak emberszeretetével, s közben életmódjával megbotránkoztatta a nyárspolgárokat. Magát mindenkor magyarnak mondta, de magyarul soha sem tanult meg.

E kettősséget, s annak minden feszültségét magában hordozó zseni számunkra nemcsak volt: zenéje, életműve ma is élő kincs Liszt muzsikáját Zeneakadémiánkon mindig tanították, de Európa tíz évvel ezelőtt még túl romantikusnak tartotta azt. Ma L iszt-kutatásunk eredményeire minden országban figyelnek, egyre nagyobb megbecsülésben van része. Egyre több előadóművész és zenekar tűzi műsorára műveit.

Ma már országok vetekednek azért, kihez tartozott igazán. Hiszen franciául beszélt a legszebben, Németországban élt a legtöbbet (Weimarban, ahol ugyanúgy, mint Budapesten, van róla elnevezett zeneakadémia).

Liszt azonban mégis csak nekünk, magyaroknak jelentette a legtöbbet. Muzsikájával újra szóba hozta a nemzetek közt a magyar nevet, és fogalommá tette Európa számára a magyar nép művészetét, tehetségét. Ezt a tényt alig homályosította az, hogy az ősi magyar népdalt soha sem ismerte meg, s a magyar motívumokat a cigányzenében vélte felfedezni. A cigányzene mögött is ráérzett azonban az igazi magyarra, és késői műveiben a népzene ismerete nélkül is rátalált a magyar hangvételre.

AZ EGYHÁZZENEILEG oly sivár tizenkilencedik században volt bátorsága, hogy egyházzenei kompozíciók egész sorát alkossa. Háromkötetes orgonazenéje, a Koronázási és Esztergomi mise.

zsoltárai és más kórusművei ennek ékes bizonyítékai. Tanulmányt is írt „A jövő egyházi zenéjéről” címmel. Aki a koncertpódiumon oly sok sikert aratott, a templomok karzatán is otthon érezte magát, példát mutatva arra, hogy ez az alázatos, Istent magasztaló zene lehet egészen egyszerű, mégis fennséges és bensőséges. Ezekkel a késői művekkel mintát adott a húszadik századi megújhodó egyházi zenének. Nem a bombasztikus, hanem ez a bensőségesen egyszerű a mi ideálunk!

A Habsburg-kormány betilthatta a Rákóczi indulót. Az Operaház megnyitására rendelt Király-dalát a megnyitás műsoráról törölhették, mert zenéjében „felségsértő” volt. Tisza Kálmán miniszterelnök meghiúsíthatta, hogy Liszt hamvai hazakerüljenek. Lisztet mégsem lehetett elnémítani. Mert Liszt nemcsak volt! Muzsikája ma is tovább hordozza szellemét: lázba hozza a művészt, aki Liszt alkotásait megszólaltatja, és lázba hozza a hallgatókat, — akár koncertteremben, akár templomban —, ha hallják e magával ragadó csupatűz muzsikát.

Trajtler Gábor

NtlVF.KVfi f.RDKKl.ftnKS A RTRI.IA TRÄNT

mintegy tíz éve kétszer olyan magas, mint a Német Szövetségi Köztársaságban, (epd)

Japán kereken 100 milliós lakosságából csak egymillió tartozik valamely keresztyén egyházhoz, a bibliaterjesztés mégis