Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-08-01 / 31. szám

Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLI, ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1976. augusztus 1. Ara: 2,50 Ft Lelkészavatás, szolgálatra bocsátás egyházunkban \ fasori templomban Két fiatal ember áll a gyönyö­rű tasori templom oltára előtt. Annyi idősek, mint Jeremiás pro­tela volt akkor, amikor hallotta azokat az igéket, amelyekkel most D. Káldy Zoltán püspök- elnök őket küldi ki a lelkészi szolgálatra. Egyikük Rafael Jó­zsef, a fasori gyülekezet nevelt­je. A másik, Németh Peti, a szek­szárdi gyülekezet papi családjá­ból származik. Most ők hallgat­ják Istennek régi. de megújuló küldő szavát: Ne mondd, hogy fiatal vagy . . . menj. ahova csak küldelek. hirdesd, amit csak pa­rancsolok! Ahogyan Isten rátette súlyos kezét Jeremiásra, úgy teszi most is erre a két fiatalra — mondja a püspök —. és ha van is ben­nük tiltakozás. Isten válasza ez: nem az a fontos, amit te beszélsz, az a fontos, amit én mondok. Nem azért lett próféta, és nem azért lesz pappá valaki, mert az akar lenni, mert jól tud beszél­ni, mert nagy egyházi tapaszta­lata van. hanem azért, mert az Isten mondja: te az én papom, prófétám leszel. És erre csak ket­tőt lehet tenni: vagy engedelmes­kedni, vagy az engedelmességet megtagadva elszökni. Nem köny- nyű idáig eljutni, sok akadályt le kell győzni, de nagy kitünte­tés az. ha az Isten valakire rá­tétté a kezét. Ebben a külső prédikációban elhangzik egy fontos szó: kell. Kell, hogy pap légy. Oda kell menni, ahova Isten küld. Nem magunk választjuk meg a szol­gálat útját, az készen van Isten­nél, nekünk pedig fel kell is­merni ezt az utat. A Magyaror­szági Evangélikus Egyház útját se mi találtuk ki az új történelmi körülmények között, hanem ajándékként kaptuk. Az út adva van. Isten adta nektek is. ne­künk is — hangzik tovább az igehirdetés. És hogy hova kell menni? Kicsikhez, öregekhez, a magukra maradottakhoz; oda, ahol fáj a bűn. és bocsánat után vágyódnak: ahol az emberek ta­nácstalanok és reménytelenek: a sirókhoz, az örülőkhöz. az eleset­tekhez.1 Az egész gyülekezethez kell menni, senkit sem szabad kihagyni. Népünkhöz, ehhez a magyar néphez, amellyel evan­gélikus egyházunk a reformáció óta egybeforrt, amely nem élhet nélkülünk, és mi sem élhetünk nélküle. Egy történelmi korban menjetek ehhez a néphez — így hangzik Isten szava. így szól végül a megbízatás: hirdesd, amit parancsolok. Nem magatoknak kell kitalálni, meg­tanulni. Azt kell hirdetni, amit Isten akar mondani a népnek. Sokszor könnyebb lenne azt hir­detni. amit a gyülekezet szeretne hallani, de nekünk azt kell hir­detni, amit Isten mond nekünk. Prófétai szolgálatra küld az Is­ten. és nem a gyülekezet vaav a magam gondolatának prédikálá- sára. És Isten sose beszél légüres térben, hanem konkréten, az adott történelmi helyzetben, hogy az emberek tudjanak vele mit kezdeni ott. ahol élnek — fele­ződik be a püsnök igehirdetése. Dr. Fabiny Tibor, a Teológiai Akadémia dékánja, és Szirmai Zoltán fasori lelkész igeolvasása után következik az eskütétel ko­moly pillanata, majd elhangzik a lelkészavató szó. reátok bízom az egyház hivatalos igeszolgála­tát ... A jelenlevő lelkészek és lelkészi munkatársak áldó igéi után pedig felcsendül az ősi „Confirma”. Két új lelkész indul a szolgálatba. A gyülekezet pedig imádság­ban gondol egy harmadikra, Pe- csenya Annára, aki egy sajnála­tos baleset miatt most még nem lehetett itt, de remélhetőleg nem­sokára ő is beállhat a lelkészi munkatársak sorába. A hazatérők pedig szívükben bizonyára magukkal viszik a pré­dikáció nekik szóló részét: nem­csak igényelni kell á lelkészi életünket ajándékul. Ennek a hit­vallását énekeltük, s amit éne­keltünk. legyen hálás szívünk halálosan komolyan vett ígérete és elkötelezése. amely így hang­zik: „Isten, szívem néked adom kedves ajándokul. Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul!” Mindennek az ígéretnek és elkö- telezésnek a legtermészetesebb megnyilvánulási területe az em­I». Káldy Zoltán püspök lelkésszé avatja Németh Pált és Rafael Józsefet szolgálatot, hanem indítani kell fiatalokat, hogy jöjjenek, készül­jenek erre a szolgálatra. IJr. Muntag Andor Várpalotán A VÁRPALOTAI GYÜLEKE­ZET templomlátogatása maga­sabb az országos átlagnál. Ami­kor pedig kiemelkedő esemény van, nemcsak a lenti padok, ha­nem a karzatok is zsúfolásig megtelnek hívekkel. Így történt ez akkor is. amikor D. dr. Ottlyk Ernő püspök és kísérete megje­lent a gyülekezetben, hogy kibo­csássa a lelkészi munkatálsi szol­gálatra Varsányi Vilmát, aki Teológiai Akadémiánkon tanul­mányait befejezte. Ugyanakkor a gyülekezetnek van másik fiatal tagja is. aki a lelkészi szolgálat­ra készül. A KÉT ÉVE MEGÚJÍTOTT TEMPLOM erős. vastag falai visszaverték a nyári napfényt. A hívek templomszeretetet mutat­ja az a tény. hogy igen nagy ál­dozatkészseggel külsőleg és bel­sőleg teljesen felújították az 1780-ban épült Isten házát. Mo­dern fűtési rendszert vezettek be. villamosították a harango­zást. teljesen átépítették az or­gonát. Az oltár és a szószék ba­rokk stílusban készített, kézi fa­faragása nagy érték, a XVIII. században készült oltárképpel együtt. A felújítás nyomán ere­deti szépségeben látni a gazdag aranyozású oltárt és szószéket. D DR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK. dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanárral és Síkos La­jos veszprémi esperessel vonult az oltár elé. 1. Pt 1. 17—20 alap­ján tartott igehirdetésében az evangélium szolgálatának lénye­gét emelte ki. Jézus Krisztusban, az érettünk szolgáló Ürban Isten már mindent megtett érettünk. Kifejtette, hogy Istennek erre a szarára: minden érettetek van, a mi válaszunk csak a hálaadás lehet. Az a hálaadás, amely túl­áradó örömben és ujjongásbán magasztalja Isten jóságát, de amellyel együtt járnak a csele­kedetek is. Mindazt a kegyelmet, amit Istentől kaptunk, embertár­saink között kell meghálálnunk. Ekkor adjuk annak, akitől min­dent kaptunk, a szívünket, az berek szeretető. Ha Isten azt mondja: minden érettelek van. akkor nekünk azt kell monda­nunk erre: én pedig éretted va­gyok, Uram! Ö viszont a feléje fordulót visszafordítja az ember­társak felé, azokra mutat, mint­ha azt mondaná: háládat ott bi­zonyítsd be, közöttük! ÜRVACSORAOSZTÁS követte a lelkészi munkatársat kibocsátó istentiszteletet, amelyen a szép számban megjelent Luther-ka- bátos lelkészeken kívül igen nagy számban vett részt a gyülekezet. Bokorion BOKODON húsz lelkész gyűlt egybe, elsősorban a fejér—komá­romi egyházmegyéből, de más­honnan is. A gyülekezet gondno­kának a fia. Szabó Vilmos, áll az oltár elé, hogy lelkésszé avassák, Piri Zsuzsanna pedig, hogy lel­készi munkatárssá. Mindketten most fejezték be tanulmányaikat Teológiai Akadémiánkon. A gyü­lekezetnek két másik fiatal tag­ja áll a lelkészi szolgálatra ké­szülők sorába. Bokodon az egész gyülekezet régóta várta a lel- ké„zavatás alkalmát. Figyelem­mel és odaadással jöttek az Isten házába. D. ŰR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK, dr. Fabiny Tibor, a Teo­lógiai Akadémia dékánjával, és dr. Nagy István, fejér—komáro­mi esperessel lépett az oltár elé, hogy elvégezze a lelkészavató is­tentiszteletet. Igehirdetésében az evangélikus lelkész szolgálatát többek között t azzal jellemezte, hogy az a sokakat gazdagítás fel­adata. 2. Kor 6. 4. 9. 10 versei alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy nem arany­nyal és ezüsttel végezzük a soka­kat gazdagítás szolgálatát, ha­nem Jézus Krisztus szavával. Embertársaink előtt úgy állunk meg. mint egykor Péter apostol a jeruzsálemi Ékes kapu előtt, és a ránk nézőknek ezt. mondjuk: „Aranyam és ezüstöm nincsen nékem, hanem amim van. azt adom néked: a Názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!” A jeru­zsálemi templom ajtajában ülő beteg segítséget, szeretetet és gyó­gyítást kapott. Ez minden arany­nál és ezüstnél többet ért. Isten ránk bízta a Jézus Krisztus ne­vében való szólásnak és cselek­vésnek a szolgálatát. Ezzel tud­juk erősíteni a gyengéket, vigasz­talni azokat, akik betegség vagy gyász miatt szomorúak. így tud­juk a szeretet hangját megszólal- tetni azoknak, akik azt várják. Így tudjuk az evangéliumot, az örömhírt hirdetni az utána vá- gyakozóknak. Az evangélikus lelkészi szolgálattól ma azt vár­juk. hogy Jézus szeretetével szol­gáljon az emberek közt, az élet minden területén. Az egyes em­ber a gyülekezet, hazája és a tár­sadalom érdekében. A BOKODI TEMPLOM öt év múlva lesz 200 éves. Erre az év­fordulóra készülve hozta rendbe a gyülekezet a templom belsejét több éves munkával. A 160 éves műemlék orgona vezetésével zen­gett az ének. 120-an térdeltek az úrvaésorái oltárhoz, köztük a lelkésszé avatott Szabó Vilmosnak a 90 esztendős nagyapja is, aki boldog volt. hogy unokáját Lu- ther-kabátban láthatta. ÉPÜL AZ ŰJ LELKÉSZLAK. Szükség is van erre. mert a régi 1790-ben készült el. A gyülekezet megbecsüli 350 éves múltját. 1624-től ismerjük a gyülekezet életét és az ott szolgáló lelkészek nevét. Ezek között van olyan is, mint /Smid Mihály, aki az 1848— 49-es szabadságharc idején Dam­janich tábornok vörössipkás se­regében küzdött* Ez a múlt ad ösztönzést a mai nemzeti és gyü­lekezeti feladatok végzéséhez. O. M. A TELEFONOS LELKIGONDOZAS Májusban Nyugat-Berlinben tanácskozott 25 ország 600 tele­fonos lelkigondozója munkájuk lehetőségeiről és határairól. Egyedül a Német Szövetségi köz­társaságban 55 ilyen lelkigondo- zoi állomás van. melynek 3300 munkatársa évente mintegy fél­millió telefonhívást fogad. Ter­mészetesen vannak hasonló ta­nácsadó helyek Nyugat- és Ke­let-Európábán. Afrikában. Ázsiá­ban. Észak- és Dél-Amerikában is. (Magyarországon is.) A hívá­sok legtöbbje olyanoktól érkezik, akik lelki zavarokkal bajlódnak vagy. pedig házassági-partneri problémáik vannak. Az egyik előadó. Helmut Harsch rámuta­tott, hogy a lelkigondozás mun­katársai közül többen is hasonló kérdésekkel küszködnek magán­életükben. Szó esett azokról, akik állan­dóan hívják a telefonos lelkigon­dozói szolgálatot, és mindig hosz- szan beszélgetnek. Olyanok ezely akiknek nagyon kevés kapcsola­tuk van emberekkel. Foglalkozni kell velük, de ha nagyon lekötik a telefonvonalakat, akkor más, sürgős esetek szenvednek hát­rányt. A tanácskozás résztvevői fog­lalkoztak azzal a szemrehányás­sal is. hogy a telefonos lelkigon­dozás csak az egyes emberrel foglalkozik, és nem érdeklődik ,a személyes bajok társadalmi gyökereivel. A résztvevők kívá­natosnak tartották, hogy a tár­sadalmi bajok ismerete tükrö­ződjék gyakorlati munkájukban is, mégis úgy érezték, hogy a kérdés egészének megoldása meghaladja erejüket, (epd) BRACHNA GÁBOR Az ..Erős Vár” című amerikai magyar evangélikus lap áprilisi szama két hirt is közöl Brach na Gábor íöesperesről. A clevelandi Első Egyház lel­késze. Brach na Gábor főesperes 45 éves lelkészi szolgálat után február 1 -en jelentette be gyüle­kezetének, hogy 1976. április 1-i hatállyal nyugalomba vonul. Munkatársainak küldött levelé­ben többek között ezt írta: „Nyugdíjba menetelem küszöbé­hez érve érzem csak igazán, hogy milyen nagy kegyelem volt szá­momra az. hogy lelkészként szol­gálhattam magyar evangélikus népünket itt Amerikában. Nem volt könnyű, a próbák néha ne­hezek voltak és kísértésekben is veit részem bőven. Vallon*! Lu­therre!. hogy magamra hagyot- tan mindent elronthattam volna. Megváltónk nagv kegyelmével juthattam csak idáig, amikor a magam akaratából és gyülekeze­tem ámenjével az aktív szolgálat befejezése mellett döntöttem.” Aktív szolgálatának utolsó he­tében. március 21-én ismeretlen tettesek megtámadták és meglőt­ték Brachna Gábort, akit azon­nal kórházba kellett szállítani. A végrehajtott műtét után álla­pota javult, a kórházat elhagyta. FEGYVERKERESKEDELEMMEL A MUNKANÉLKÜLISÉG ELLEN? D. Hans Heinrich Harms ol- denburgi evangélikus püspök (NSZK) egy rádióinterjúban nyi­latkozott az Egyházak Világta­nácsa Nairobiban elhatározott an- timili tarizmus-program járói. és kitért azokra a törekvésekre, hogy a munkanélküliséget a fegy­vergyártás fokozásával enyhít­sék. Egyes vállalatok igazgatóta­nácsai ugyanis olyan véleményt terjesztenek, hogy a fokozott fegyvergyártás és a fegyverkivi­tel támogatása lehetővé teszi' a munkahelyek biztosítását a Né­met Szövetségi Köztársaság fém­iparában. Ilyen törekvésekkel szemben a közvéleményt fel kell rázni, hangoztatta Harms püs­pök. s hozzáfűzte, hogy ez az egyházak feladata is. Majd ezt mondta: a fegyverkezés csök­kentéséért, a gyűlölet s a köl­csönös félelem megszüntetéséért keresztyéneknek és más vallá­sok képviselőinek együtt kellene fáradozniuk, (epd) AZ UPPSALA! DÓM RENOVÁLÁSA Az 1435-ben felszentelt upp- salai dómot ötévi munkával és 6,5 millió dolláros költséggel re­noválták. A felújítás során hasz­nosították a dóm két óriási tor­nyát is. Most Svédország egyik legmodernebb múzeuma, az érse­ki és dómlevéltár helyezkedik el benne. A renoválás utáni felszentelés alkalmából mondott beszédében Olof Sundby svéd érsek emlékez­tette a gyülekezetét, hogy Isten országát nem fogadhatják be fa­lak és tornyok, hanem ott. léte­zik, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek Jézus nevében, ugyanakkor azonban a dóm szép­sége Isten dicsőségét hirdeti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents