Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-25 / 30. szám

VendégjáA*ás iilejéii örülünk annak, hogy évről évre többen keresik fel hazánkat, Bu­dapestet. a Balatont ás még sok szép tájunkat, idegenforgalmi látni­valóinkat. Országunk nem a legnagyobb, a legszebb, a legga tdagabb. a leghíresebb ország Európában, ezzel tisztában vagyunk, mégis van valami vonzóereje, ami évről évre több millió turistát hív ide. Comenius a 17. századi sokat utazó, bölcs protestáns pedagógus irta már külföldre készülő vándordiákjának a következő sorokat: „Vándorútra készülsz menni. Lelkedre kötök valamit, amire figye­lemmel légy. Mindenekelőtt gondold meg miért veszed magadra a vándorlás fáradságát. Bizonyára nemcsak azért, hogy új hegyeket. mezőket, folyókat, tengereket és állatokat láss. hanem hogy láss bölcs és művelt embereket, beszélj velük és a velük való érintkezéssel nö­veld bölcsességedet, tudásodat, erkölcsödet..(1643). GYAKORLÓ KERESZTYÉNEK IS AKADNAK A SOK TURISTA KÖZÖTT, akik szívesen keresik fel hazánkban látogatásuk során templomainkat, istentiszteleteinket, gyülekezeti alkalmainkat, be­szélgetnek lelkésszel és gyülekezeti tagokkal egyaránt. Távoli orszá­gokból érkező keresztyének látogatását mindig egyfajta rokonlátoga­tásnak tartom, hiszen a keresztyének bárhol éljenek is a világon egy nagy családnak a tagjai. Szűkebb családunkhoz tartoznak a hoz­zánk látogató evangélikusok. Örömmel és szeretettel fogadjuk őket. hiszen még az apostol szava is erre kötelez: „A vendégszeretetei gyakoroljátok!” (Róm 12. 13) A VENDÉG JÁRÁSSAL KAPCSOLATBAN VANNAK JÓ ÉS KE­VÉSBÉ JÓ tapasztalataink minden esztendőben, idén is. Vendégeink döntő többségében őszinte érdeklődést tapasztalok, figyelnek arra, amit egyházunk, vagy gyülekezetünk életéről mondok. Hálásak az őszinte, testvéri szóért, a problémákat is érintő józan, de remény- teljes hangért. Együtt örülnek velünk az élet jeleinek, eredményeink­nek s hamarosan elmond iák saját örömeiket és gondjaikat, hiszen testvérek vagyunk. Újra és újra átélem, hogy az igazi, becsületes vé­leménycsere hasznunkra van. s kölcsönösen növekszünk. VAN SAJNOS SOK ROSSZ TAPASZTALATUNK IS. Sokszor ta­lálkozunk értetlenséggel, sőt merev előítéletekkel, amiket rádióállo­mások, vagy újságtermékek alakítottak ki esetleg felelőtlenül mesé­lő honfitársaink táplálták be külföldi testvéreinkbe. Van. aki úgy állít be hozzánk, hogy a „mindent úgyis jobban tudok” pózában tet­szeleg és csak arra kíváncsi, vajon merek-e neki helyeselni vagy sem. Ezek azok. akik néhány perc alatt ki akarnak tanítani, hogyan is kellene Magyarországon „igazán”, „biblikusán”, „hűségesen” keresz­tyén módra élni. Ezek szerint az egyedüli helyes magatartás itt csak az ellenállás, mai államunkkal szembefordulás lehet. Bizony vannak. akik visszaélnek vendégszeretetünkkel. S itt nemcsak azokra gondo­lok. akik műkincseket csempésznek ki országunkból, olcsón vásárol­nak össze antik tárgyakat, hogy távoli országukban magas áron ér­tékesítsék, akik becsmérlik népünket, hazánkat, államunkat, akik mindenáron saját elképzeléseiket akarják velünk igazoltatni. Hamis udvariasságnak és felelőtlenségnek tartom idehaza a keresztyén ven­dégszeretet olyan értelmezését, amely hallgatni tud. amikor bennün­ket rágalmaznak, esetleg tapintatból igenei legjobb meggyőződése elle­nére is. Van egyesekben nálunk sokszor még ma is olyan indokolatlan külföldimádat, ami talán még annak a korszaknak szülötte, amikor rit­ka vendég volt a külföldi és a magyar is alig tehette ki lábát a határon. Vajon mi indokolja még ma is ezt a hamis és áruló magatartást? Országunk Európa egyik legnyugodtabb pontja, kiegyensúlyozott élet folyik itt, az emberek magas szinten élnek, kulturális életünk bármely nagy országgal is állja a versenyt. Városainkban közbizton­ság van. „Legnagyobb élményem Budapesten az volt, hogy Önöknél éjjel is lehet sétálni a Duna-parton, nem ütnek le, nem kérik el a pén­zemet, hogy kell kábítószerre” — mondta őszintén egy két évtizede Svédországban élő, most látogatóba hazatért magyar asszony. NAGYOBB ÖSSZEFÜGGÉSEKBEN IS GONDOLKODHATUNK! Az 1975-ben született helsinki záróokmány aláírása után sem lehet vita. vagy kompromisszum tárgya nálunk, hogy aki ide belép, az államunk törvényeit köteles megtartani és a külföldi állampolgár nem avatkozhat belügyeinkbe, még ha keresztyén, akkor sem. A kulturális értékek cseréje és a szabad véleménycsere csak pozitív célokat szolgálhat egyházi vonatkozásban is. vagyis a megértésnek, barátságnak, békének céljait. A Helsinkiben gyakran emlegetett „har­madik kosár” tartalmát mi úgy fogadtuk el, hogy közben tisztelet­ben tartják más államok állampolgárai az államok közötti jó kap­csolatokat. Az egyes emberek közötti kapcsolat fejlesztése alá van vetve a népek közötti baráti viszony fejlesztésének a bizalom erősí­tésének. az enyhülési folyamatnak. Az információknak nem rémhírek gyűjtéséből kell állniuk, hanem realitások közléséből és a szándék csak egy lehet: az enyhülés tényleges fokozása, ha nem ez a cél, ak­kor a hidegháború szítását szolgálja. A záróokmány, amire oly gyak­ran hivatkoznak ma szerintünk egységes egészet alkot, valamennyi mondata összefügg, az ún. humanitárius rész pl. nem emelhető ki s hitelesen csak akkor idézhető, ha a politikai és kölcsönös tisztelet­ben tartási elveket is komolyan vesszük. Nyugodtan, felszabadultan, hazánkat és egyházunkat felelősen sze­retve tegyük helyére a hamis gondolatot, az ellentétek szitásának lelkületűt és udvariasan de határozottan tereljük abba az irányba a beszélgetést, amely egyedül méltó a keresztyén vendégszeretetre, egymás kölcsönös tiszteletben tartásához. Egy északi látogatónk templomlátogatása során ezt kérdezte: „Tudja ön. hogy Helsinki óta új játékszabályok vannak érvényben?” — s azután a gondolatok és eszmék szabad áramlásáról szólt. Azt hiszem a keresztyének szá­mára csak egyféle lehet az új is: a felelős szeretet játékszabálya ez. Ez pedig sohasem fér össze gyűlölettel, bizalmatlanság szításával, hi­degháborús hangokkal, feszültségteremtéssel — teleltem. Ne feled­kezzünk meg hát felelősségünkről, hogy ne lehessen visszaélni ven­dégszeretetünkkel! Dr. Hatcnscher Károly Dolgozni csak pontosan, szépen.,. Beiktatták a Somogy—Zalai Egyházmegye újraválasztott elnökséget Százhúszezer forintot költött a kaposvári gyülekezet temploma belsejének rendbetételére, feste- tésére, hogy az időszerű karban­tartáson felül méltó keretet ad­jon annak az egyházmegyei rend­kívüli közgyűlésnek, amelyen az egyházmegye újra megválasztott elnökségét iktatták hivatalukba június 20-án. A' lágy színekkel festett, a külső és belső stílus­hoz jól igazodó motívumokkal dí­szített templomban, amelyet a helybeli hívek és az egyházme­gye küldöttei teljesen megtöltöt­tek. D. Káldy Zoltán püspök vé­gezte az igehirdetés és beiktatás szolgálatát. A BEIKTATÓ IGEHIRDETÉS 1 Kir. 17, 8—16. alapján hangzott. A püspök többek között a követ­kezőket mondta: „A Somogy—za­lai maroknyi gyülekezetek sok­szor felvetődő kérdése: mi lesz velünk? Van-e perspektívája a gyülekezeteknek, az egyháznak?” Erre a következő feleletet adta: „Kár felvetni ilyen kérdéseket: mi lesz velünk holnap és hol­napután? Ezt a kérdést kell fel­vetni: hogyan tudnának itt és most. Somogy—Zalában, a kis gyülekezetek minél többet szol­gálni ?” . . .„A somogy—zalai kér­dés az egész Magyarországi Evan­gélikus Egyház kérdése: hogyan tudnék adni, másoknak adni. még többet szolgálni, még többet segíteni?... A Magyarorszagi Evangélikus Egyház problémája az adás problémája . . . Az egy­ház kérdése a diakónia, a szolgá­lat kérdése!” Majd szólt arról, hogy „az egyház nem önmagáért van. hanem a világért. .. Csalt ezen az úton van jövője az egy­háznak.” Végül hangsúlyozta, hogy a szolgálat útján rá kell merni állni az egyháznak az Is­ten ígéreteire. Az élet kenyere, az ige. nem fog elfogyni az egy­ház kezéből a világ végezetéig. A KÖZGYŰLÉST az újravá­lasztott Horváth Lajos egj'ház- megyei felügyelő nyitotta meg. Beköszöntő beszédében többek között a következőket mondta: „Az evangélikus egyház és an­nak mmd lelkészi, mind világi tagjai kell. hogy példát mutassa­nak az élet minden területén a szolgálatban”... „A változó és fejlődő világ igényli és értékeli egyházunk szolgálatát és a diá­koméi teológiánk célkitűzéseit.". Dubovay Géza kaposvári lel­kész. újraválasztott esperes szék­foglalója címéül József Attila verssorát választotta: Dolgozni csak pontosan, szépen! Székfogla­lójának alapgondolata ebből adó­dik: Dolgozni pontosan, szépen, vagyis fegyelmezetten és éssze­rűen lehet. Az alábbiakban né­hány részletet emelünk ki fejte­getéséből. Ezeket mondta: „A sze­retet — ha igazán szeretet —, nem kizárja, hanem éppen felté­telezi a fegyelmet, az emberi együttélés rendezettségét! És bár Lutherrel valljuk, hogy a törvény minden külső fegyelmezésénél fontosabb a Jézus Krisztusról szóló evangélium belülről fegyel­mező ereje: mégis, éppen Luther­re figyelve kell világosan látnunk azt, hogy az evangéliummal nem lehet kijátszani, mintegy hatály­talanítani a törvényt”. „Mivel sem a gyülekezetek, sem a So­mogy—Zalai Egyházmegye nem autonóm test az egyház, közelebb­ről a Magyarországi Evangéli­kus Egyház organizmusának egé­szében, hanem csak egy része an­nak. gondolkodásával, szolgálatá­val bele kell simulnia az egész egyház szolgálatába; tudatosan, helyesen és fegyelmezetten járva egyházunk diakómai útját, annak teológiai, egyházpolitikai és poli­tikai döntéseivel együtt. Csak így lehet megmaradni az egész egy­ház szolgálati ritmusában. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy egy gyülekezet, akár egy gyüle­kezeti presbitérium, vagy egyház­megye rendezetlensége, felelőt­lensége az egész egyház rendjét, jó hírnevét és becsületét veszé­lyezteti. A fegyelem tehát nem magánügy, hanem közügy. Az egész egyház ügye.” Az igehirdetésről szólva hang­súlyozta: „Nekünk azért kell fá­radoznunk, tanulnunk, hogy ige­hirdetéseinkben. de minden szol­gálatunkban az a Jézus szólhas­son és cselekedhessék közöttünk, akit az utóbbi évtizedek teológiai munkájában Szolgának. Diako- nosznak Ismertünk meg”. A lelkipásztori munkáról a kör­vetkezőket mondta: „csak a hű­ségesen és becsületesen végzett pásztori munka nyomán alakul­hat ki a gyülekezetben az a jó légkör, amelyben nem csupán együtt lenni jó. hanem amelyből örömmel indulnak is el a gyüle­kezet tagjai a diakónia szolgála­taira : másokért, az emberekért, a világért.” Végül a lelkészi munka szépsé­géről az alábbiakat mondta: „Szép nem csupán azért, mert minden becsülettel, hűséggel és jól végzett munkán felragyog va­lami az érettünk — és papi mun­kánkban általunk is — szüntele­nül munkálkodó Isten szépségé­ből. Hanem szép azért is, mert alig lehet nagyobb tisztesség, mint részt kapni Isten világot és életet átfogó, rendező tevékeny szeretetéből; megmentő és meg­tartó diakóniá.iából! És alig le­het nagyobb tisztesség, mint részt adni ebből a szeretetből. Vagyis diakóniát végezni Szabadon gondjainktól és önmagunktól! — hiszen Jézus mindezt magára vet­te és vállalta a középső keresz­ten. Vele és az emberek között Neki szolgálni azt jelenti: meg­érkezni az utolsó helyre. Tehát nem kivonulni a világból, hanem megérkezni a világhoz. Az utol­só helyen jelen lenni, részt ven­ni és szolgálni a világ, az élet problémáiban — az emberekért. Ez a szolgálatunk szépsége!” A beiktatási ünnepélyt megtisz­telte jelenlétével D. Káldy Zol­tánná főtisztelendő-asszony. Var­ga Károly, a Hazafias Népfront Somogy megyei titkára, valamint Horváth István, Somogy megyei egyházügyi titkár, aki köszöntöt­te a szolgálatot végző püspököt és a beiktatott egyházmegyei elnök­séget. Hangsúlyozta azt. hogy a vallásos emberek is részt vesz­nek a szocialista építés munká­jában és részt vesznek az ered­ményekben is. A testvér szeretetével volt je­len dr. Szigeti Gyula református esperes, aki egyházmegyéje ne­vében köszöntötte a beiktatott el­nökséget. A Somogy—Zalai Egy­házmegye lelkészeinek és gyüle­kezeteinek a nevében Pintér Já­nos zalaegerszegi lelkész, egyház- megyei főjegyző mondta el kö­szöntő szavait. A köszöntéseket D. Káldy Zol­tán püspök-elnök zárta le. Ki­emelte azt a jó összhangot, amely az általa elmondottak és az egy­házmegyei elnökség beköszöntő beszédei között megnyilvánult. Ez az összhang a diakónia teológiá­jának vállalásában mutatkozott meg. Végül Máy József kaposvári fel­ügyelő köszönetét mondott D. Káldy Zoltán püspök-elnöknek, hogy közel öthetes amerikai út­ja után elvégezte a beiktatás szolgálatát. Megköszönte a temp­lom belső korszerűsítési és fes­tési munkákban részt vevők mun­káját. Kiemelte Kováts Péter gondnok. Hampuk Zoltán gyüle­kezeti tag és Takács László fes­tőmester értékes fáradozását. Be­fejezésül kérte esperes-lelkészü­ket. hogy maradjon továbbra a gyülekezet pásztora is. A beiktató ünnepélynek szép zenei aláfestést adott C. Franck: Panis angelicus c. műve. amelyet Balikóné Itt zés Irma énekelt ka­marakórus- és orgonakísérettel. Az ünnepi közgyűlést követő munkagyűlés megválasztotta az egyházmegye tisztségviselőit. A megszentelt és felékesített falak közül e kedves ünnepség után az egyházmegye küldöttei és a gj'ülekezet tagjai azzal az in­dítással tértek vissza a hétköz­napokba, hogy pontos, szép, fe­gyelmezett munkával szolgálják az anyaszentegyház Urát úgy, hogy egyre többet adjanak a rá­juk bízott javakból a haza és a felebarát számára. Pintér János Sarlós Istvánnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának le vele a MagyarországiEvangélikusEgyház elnökségéhez „Egyetértéssel és örömmel olvastuk a Magyarországi Evangélikus Egyház kibővített Elnökségének a Hazafias Népfront közelgő VI. kongresszpsával kapcsolatban nyilvánosságra hozott NYILATKO- ZAT-át. Meggyőződésünk, hogy a nemzeti egység, a szocialista ha- zafiság, az állampolgári hűség, közös jövendőnk szolgálata — miként a múltban —, a jövőben is biztosítéka lesz annak, hogy lelké­szeik, híveik lelkiismeretükkel összeegyeztethető, hasznos munkát vé­gezhessenek mozgalmunkban. Megtisztelő figyelmüket, Állásfoglalásunk támogatását köszönöm. Üdvözlettel Sarlós István NAGY KONFIRMANDUS CSOPORTOK SVÉDORSZÁGBAN A Svéd Evangélikus Egyházhoz tartozó fiatalok több mint 75 százaléka vesz részt a konfirmá­ciói oktatásban. Ez az adat nö­vekedésről tanúskodik az elmúlt évekkel szemben. Hasonló jelen­tések érkeznek a svéd szabadegy­házak köreiből is. Miközben a konfirmáció nép­szerűségéről lehet beszélni, a va­sárnapi iskolák látogatottsága aggasztóan csökken. Sok gyüleke­zetben teljésen fel kellett hagyni ezzel a munkával.

Next

/
Thumbnails
Contents