Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-18 / 29. szám

ÄH VASÁRNAP IGÉJE Közösségben Csel 4, 32—3o Ezekben a napokban, hetekben dolgozó magyar népünk nagy erő­feszítést fejt ki az aratással, a betakarítással kapcsolatosan annak érdekében, hogy biztosítva legyen az ország kenyere. Éjjel-nappal megfeszített erővel folyik a közös munka. Azok pedig, akik. saját ma­guk talán nem vesznek részt ugyan ebben a nagy munkában, együtt dobbanó szívvel figyelik a jó eredményekről szóló híreket éppen úgy, mint a szárazságról szóló híradásokat. Közösségben, teljes egységben él az ország népe. A vasárnapi igében is a közösségre esik a hangsúly. A néhány ver­ses igeszakasz egy egymásért élő, egymást szolgáló gyülekezeti kö­zösséget rajzol meg számunkra, hogy ebben a nyári időben is erősít­sen, bátorítson, tanítson minket. Az ige a szolgáló gyülekezetnek csupán néhány ismertetőjelét rajzolja meg, de azért, hogy figyeljünk ezekre. Így megtudhatjuk, hogy a gyülekezeti élet egyik jellegzetes vonása A TELJES KÖZÖSSÉG. Nem ellágyult szivű emberekről van itt szó, nem olyanokról, akik megindultak a másik ember elesettségén, hanem olyan keresztyénekről, akik nagyon is tudatosan élik az Is­tenben való hit, a Jézus Krisztushoz való ragaszkodás és a Szentlé­lek erejével a másik embernek való szolgálat életformáját. Egyek szívben és lélekben, közös mindenük. Amint közös a hitünk, közös az egymásért való szolgálatunk is. Közös a gondjuk, de közös az örö­mük is. Azt a közösséget, amelyről igénk szól, diakóniai életformának ne­vezzük. S akkor vagyunk hűséges gyermekei Urunknak, ha nemcsak beszélünk erről a diakóniai életformáról, hanem éljük is azt. Hogy egyek tudunk lenni a másik emberrel a családban, a gyülekezet­ben, a hazában, de az egész világon is. Hogy felelősséget érzünk a másik emberért, bárhol él is a világon, s mindent megteszünk az ér­dekében. A gyülekezeti élet másik jellegzetes vonása AZ ŰR JÉZUS FELTÁMADÁSÁRÓL VALÓ B1ZONYSÁGTEVES. Ahhoz, hogy élni tudjuk a diakóniai életformát, naponként táplá­lékra, erősítésre van szükségünk. S ezt a táplálékot, erősítést Jézus Krisztusnál találjuk meg. Aki szolgálni jött el erre a világra. Aki minden szavával, cselekedetével az ember érdekét szolgálta. Aki ke­reszthalálával éppen úgy szolgált, mint diadalmas feltámadásával. A mai gyülekezeti életből sem hiányozhat a Jézus Krisztus feltá­madásáról való bizonyságtevés. Hiszen ebből nyer erőt hitünk, de ebből nyer erőt a másik embert szolgáló szeretetünk is. A gyülekezeti élet harmadik jellegzetes vonása A KEGYELEM ALATT VALÓ ÉLET. Azt a gyülekezeti közössé­get. amelyben élünk, Isten Jézus Krisztus által kegyelme alá vonta. Kegyelme kész arra, hogy óvja és védje életünket. Kegyelme kész arra. hogy felemeljen az elesettségböl, megszabadítson a bűntől, megújítsa az életünket és vezessen a jó úton való járásban. Ebben a kegyelemben nemcsak mi részesülünk, hanem mindazok, akik számára a teremtő, megváltó és megszentelő Isten kiterjesztette kegyelmének gazdagságát. Közösségben hiszünk, közösségben szolgál szeretetünk, közösségben élünk. Ez reményt, bátorítást, de egyben elkötelezést is jelent a számunkra. Adjunk hálát Istennek, hogy emberek közösségébe helyezett min­ket a családban, a gyülekezetben, a hazában, a világban. Adjunk há­lát úgy, hogy egyek vagyunk a másik emberrel teljesen, maradék nélkül. Így életünk közösségért való élet, életformánk pedig szolgáló, diakóniai életforma lesz. Harkányi László IMÁDKOZZUNK! űr Jézus Krisztusunk! Köszönjük Neked, hogy nem kell egyedül élnünk, hanem közösségbe helyeztél minket. Add, hogy tudjunk a másik emberért élni, tudjuk a másik embert szolgálni. Hálát adunk a gyülekezet -közösségéért, amelyet Te teremtesz meg a számunkra, hálát adunk a hitért és a szolgálat lehetőségéért. Adj erőt, hogy éle­tünk Neked tetsző és a másik emberért szolgáló élet legyen, hogy ne hiányozzék belőle a halálodból és feltámadásodból táplálkozó hit, és a soha meg nem fáradó, szolgáló szeretet. Amen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1976. július 18-án Deák tér de 9. (úrv.) Trajtler Gá­bor, de. 11. (úrv.) dr. Groó Gyula, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andor, du. 6. dr. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. dr. Muntag Andor. Üllői út 34. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Im­re. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák La­jos út 23. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Matúz Pál. Rákospalota MAV-telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota nagytem­plom de. 10. Vető Béla. Rákospalota kistemplom d>\ 3. Schreiner Vilmos. Rákosszentmihály de. fél 11 Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D. Ko­rén Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vil­mos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Modo­rt u. 8. de. 10 dr. Lehel László. Kelen­föld de. 8. Lehel László, de. 11. (úrv.) Lehel László, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Ti­bor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fel 11. HÍREK — VECSÉS. Május 30-án sze- retetvendégség volt a gyülekezet­ben, amelyen megemlékeztek Gerhardt Pál halálának 300 éves jubileumáról, Bárdossy Tibor ir- sai lelkész pedig beszámolót tar­tott az Egyházak Világtanácsa Nairobiban tartott nagygyűlésé­ről. Énekszóval és szavalatokkal Bárdossy Tiborné működött köz­re. — A pünkösd előtti héten ige­hirdetés-sorozatot tartott a gyüle­kezetben Csepregi Zsuzsanna lel- készi munkatárs, az ökumenikus Tanács előadója. — rAbcakapi-tárnokré­TI. Pünkösd ünnepén három új presbitert, Káldi Györgyöt, id. Németh Kálmánt és Németh Gyu­lát iktatta be tisztségébe Rábca- kapiban a gyülekezet lelkésze, Biczó Ferenc. — Tárnokrétiben ugyancsak püskösd ünnepén is­tentisztelet keretében iktatta be Biczó Ferenc lelkész a gyüleke­zet új felügyelőjét, Dug a Mihályt, akit a tizenöt évi szolgálat után betegség miatt tisztségéről le­mondott felügyelő, Gősi György helyébe választott meg a gyüle­kezet. Nehéz nap áll mögöttem. Szel­lemi és fizikai munkából egyfor­mán kivettem a részem, öröm­mel dolgoztam és az örömtől erőm is megnőtt, bár ha szigo­rúan nézem, egy kicsit visszaél­tem önmagámmal. De jóérzé­sünket teljesítményünk határoz­za meg. Az elvégzett munka után érzett nyugalom mindenért bőségesen kárpótolt. Még jutal­mat is kaptam érte. Ritka szép jutalmat. Erről a jutalomról sze­retnék írni. Különösen azok szív­leljék meg, akik kishitüek, ború­latok, csüggedök. Senki ne várjon most meg­hökkentő történetet. Az apró, tiszta örömök teszik gazdaggá az életet. Két levelet hozott a posta. Az egyiket Orosházáról, a másikat Érdről. Az orosházi levélből idézek: „Magyarország egyetlen tanyai templomának a képét küldöm emlékül. A hódmezővásárhelyi pusztán épült 1938-ban. Ez szere­tett templomom, amelyet a puszta népe felekezeti különbség nélkül, adományokból építtetett. Breuer Oszkár ev. lelkész kezdeményez­te, aki 16 évig szolgált ebben a gyülekezetben. Elsőtől a hatodik osztályos koromig ő tanított hit­tanra és ő konfirmált. Neki kö­szönhetem életemben azt a sok jót és szépet, amire engem meg­tanított, de nemcsak engem, a ‘pusztai név evangélikus gyüle­kezetét is. Amikor elkerült tő­lünk, felügyelőnk vezetésével JUTALOM felkerestük és mind akik ott vol­tunk, együtt énekeltük azt az eneket, amelyre meg gyermek­koromban megtanított. „O vajha ezer nyelvem volna s angyalo­kéval érne föl.” Életem legszebb, legboldogabb napja az volt, ami­kor jó lelkipásztoromat újra pré­dikálni láttám, aki úgy tanított a szépre és a jóra, mint édes szülém.” Az érdi levélből idézek: „Be- degkérröl jöttünk Érdre. Engem drága lelkészem, a kedves édes­apja konfirmált, ő esketett, és még a kislányomat is ő keresz­telte. Igen nagyon nagy szere­tettel gondolok rá. Jöjjön el egy­szer hozzánk, hadd beszélges­sünk róla.” ... Emlékszem, a keze mindig kidolgozott volt, mint az engem. A megerőltetéstől idő előtt ki­dagadtak rajta az erek. Soha nem kímélte magát, különösen nem, ha másokon kellett segíte­ni. Nem volt bőbeszédű, de amit mondott, annak súlya volt. Mon­datai tömörek, nincs bennük egyetlen felesleges szó. Munka után este, amikor asztalhoz ül­tünk, alig vártuk, hogy megszó­laljon. Szigorú volt, de fekete szemében megláttuk a bujkáló mosolyt. Simogató kezétől meg kellett nyomban gyógyulni, olyan lággyá gyengült a szivében élő szeretettől. Szerette, féltette és védte egyházát. Harcolt is ér­te sokat. Puritán volt minden vonatkozásban. Tiszta és becsü­letes. Beszéde egyszerű, cikor­■nyamentes, a lényegre törekvő. Gyülekezetének élő lelkipásztor volt. Nagyon szerette a fiatalo­kat. Ma is látom ezüstfehér ha­jával, kezében bibliájával, amint konfirmandusait vezetve végig­megy a templomba vivő hosszú úton, mint aki tudja, hogy nagy felelősség van most a vállán. Olyan alapokat rak le, amelyek­re erős vár épül, Istenre néző ablakokkal. És látom, ahogy lehajol a tér­deplőhöz és mondja: ezt csele- kedjétek valahányszor isszátok az én emlékezetemre . . . menje­tek el békességgel. És hallom, amikor ifjú párokat indít az eleibe. Mindig csodálattal hall­gattam, amikor a nagy Életről szólt hozzájuk, az életről, amely sok szenvedést tartogathat, de mégis csodálatosan szép. És elő­ször hallom sírni, amikor élete derekán édesanyánk koporsója mellett áll. Aztán ott fekszik sú­lyos betegen és soha nem kér semmit. Soha nincs különleges kívánsága, és eljön a nap, ami­kor már-már a túlvilági mezők­ről szól vissza: légy hű mindha­lálig. És mi. akik ott állunk ágya mellett, nem tudjuk, csak ismét­li-e a mondatot, amely életének vezérfonala volt, vagy nekünk szól a figyelmeztetés. Két levelet is kaptam: juta­lomként, emlékeztetőül. A levél­írókat nem ismerem személye­sen. Mind a két levelet hálás szív­vel köszönöm. Gyarniathy Irén „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkal­mas az Isten országára” (Lk 9, 62). VASÁRNAP. — „Megszabadít engem az Ür minden gonosz cse­lekedettől és megtart az ő meny- nyei országa számára” (2 Tim 4, 13 — Ézs 60, 16 — Lk 5, 1—11 — Zsolt 1). A hivő emberek boldog tapasztalata szólal meg e sorok­ban. Pl. Pál apostolé, aki nagyon józanul tudta felmérni azt, hogy Krisztus nélkül hol tartott és most hol tart. Világosan látta azt, hogy miféle érzések és indulatok fű­tötték korábban és miféle célo­kért tud most harcolni. így tu­dunk az emberektől való eltávo­lodás helyett hozzájuk közelebb kerülni. HÉTFŐ. — „Szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlansá- got öltsön magára és e halandó test halhatatlanságot öltsön ma­gára” (1 Kor 15, 53 — 1 Krón 29, 15 — Mk 9, 38—41 — 2 Móz 7, 1—25). Emberi testünk romlan­dóságát naponként tapasztaljuk. Nagyon jól tudjuk, hogy végül is hová vezet e romlandóság. Le­hetséges az, hogy valaki azután megáll e ténynél és nem tud egyebet remélni. A feltámadás­ban reménykedő ember azonban vallja azt, hogy a romlandó tes­tünk meg fog újulni. Nem önma­gától, mert erre képtelen, hanem Jézus Krisztus által. KEDD. — „A ti kipróbált hi­tetek sokkal becsesebbnek bizo­nyuljon a veszendő, bár kipró­bált aranynál a ti dicséretetek­re, a Jézus Krisztus megjelené­sekor” (1 Pt 1, 7 — Zsolt 116, 10 — Fii 3, 12—16 — 2 Móz 12, 1— 20). Az emberek általában nagy értéknek tartják az aranyat. A tűzben kipróbált arany való­ban sokféle jó tulajdonsággal rendelkezik. Péter apostol taní­tása szerint az aranynál sokkal értékesebb az a hit, amelyik ki­állja a próbát. Ez a hit vezet el a másik emberhez, ez a hit nyújt kezet a rászorulónak, ez a hit nyitja ki szemünket a gyüleke­zet, a haza, a társadalom, a vi­lág, az emberiség nagy kérdései előtt. Vajon kiállja-e a hitünk a próbát ezekben a nagy kérdé­sekben ? SZERDA. — „Isten megbékél­tetett minket magával a Jézus Krisztus által, és adta nekünk a megbékéltetés szolgálatát” (2 Kor 5, 18 — Ez 18, 23 — Mt 19, 27—30 — 2 Móz 12, 21—33, 51). Amíg az ember nem látja meg a bűneit, azt gondolja, hogy minden rendben van. De amikor felismeri bűneit, akkor észreve­szi, hogy közte és Isten között nagyon ellenséges a viszony. A feloldhatatlan és kibékíthetetlen ellentétet Jézus oldotta fel az önmaga feláldozása révén. Oda- állt a bűnt elkövető ember és a bűnt gyűlölő Isten közé. De oda- állt ember és ember közé is, hogy megtaláljuk egymásban a barátot, a testvért akit szolgál­nunk kell. CSÜTÖRTÖK. — „Az Űr pedig napról napra gyarapította az egyházat azokkal, akik üdvössé­get nyertek” (Ap Csel 2, 47 — Zak 8, 23 — Ez 13, 17—23 — 2 Móz 13, 17—14, 14). Milyen köny- nyen gondoljuk azt, hogy az egyház gyarapítása csak embere­ken múlik. Emberek meggyőző­dése, akarata a fontos. Ezzel szemben igen hangsúlyos az ige, hogy az Ür volt az, aki napról napra gyarapította az egyházat. Szükséges, hogy erre a látásra ma is eljussunk, mert ez megvéd a fölösleges félelemtől és termé­szetesen a tétlenségtől is. Hiszen ahol Jézus elöl jár, ott mindig buzdít a követésére és a soha meg nem fáradó cselekvésre is. PÉNTEK. — „Krisztus Jézus bölcsességül lett nekünk Istentől és igazságul, szentségül és vált- ságul” (1 Kor 1, 30 — Ézs 43, 24—25 — 1 Ts 2, 13—20 — 2 Móz 14, 15—31). Bölcsesség, igazság, szentség és váltság olyan fogal­mak, amelyek egy-egy oldalát világítják meg a valóságos Jézus Krisztusnak. Benne megtaláljuk a bölcsességet, igazságot, szentséget és váltságot. Mindezek lelki ér­tékek, de tévedne az, aki azt gondolná, hogy csak azok. Olyan értékek, amelyek a cselekvő szolgálatunk által lesznek igazán valósággá az emberek között. SZOMBAT. — „Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2 Kor 12, 10 — 5 Móz 8, 18 — Lk 14, 25—33 — 2 Móz 15, 1—21). Látszólag ellentmondás ez a mondat, a valóságban mégsem az. Pál apostol sokszor tapasztal­ta azt, hogy amikor saját erejére nem számíthatott, akkor érkezett a megoldás. Ebben a megfigye­lésben nem állt egyedül. S ma is megfigyelhetjük ugyanezt. Egye­dül ugyan erőtlenek vagyunk, de az emberek közösségében erőnk megsokszorozódik, s Isten segít­ségével tudunk „nagyot” tenni: oda tudjuk áldozni magunkat a másik ember szolgálatára Jézus Krisztusért. Tölgyes Pál — Szentháromság után az 5. vasárnapon az nltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Lk 5, 1—11; az igehir­detés alapigéje: Csel 4, 32—35. — AZ EVANGÉLIKUS OR­SZÁGOS könyvtár és az EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA KÖNYVTARA kéri olvasóit, szíveskedjenek a már nem szükséges könyveket vissza­juttatni. Kölcsönzés júliusban üllői út 24.: kedd—szerda—csü­törtök-péntek 8—15 óra között, Lőcsei út 32.: hétfőn 8—15 óra kö­zött. Könyvtári nyári szünet: au­gusztus 1—31. — CSÖNGE. Nagy Zoltán és felesége új zöld oltár- és szó- székterítőt adományozott a gyü­lekezetnek. amelyet június 20-án hálaadó istentisztelet keretében vettek használatba. Adakozó testvéreink életén és újabb ado­mányán legyen Isten gazdag ál­dása! — HBAIGAZÍTAS. Lapunk július 11-1 számának 4. oldalán hírt közöltünk a nyíregyházi gyülekezetről, amelyben sajnála­tos hiba van. A szöveg helyesen; ... A szeretetvendégségen Me­gger Lajos lelkész igehirdetéssel szolgált... — SZÉKESFEHÉRVÁR. Június 27-én dr. Nagy István tatai lel­kész, a Fejér-Komáromi Egyház­megye esperese szolgált a gyüle­kezetben és a fehérvárcsurgói fi­ijában. Mindkét helyen délelőtt igét hirdetett, majd kibővített presbiteri ülésen tájékoztatót tar­tott a gyülekezetei érintő kérdé­sekről. evangélikus elet a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért feleli Mezősi György Felelős Idadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal; 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12 Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 120,— Ff Árusítja a Magyar Posta Index i 15211 © 78.1781 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs maeasnyomás Felelős vezető: ** Botoron) Béla vezérigazgató '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents