Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-18 / 29. szám
íj sorozatunk: Bevezetés az Újszövetségbe GYERMEKEKNEK A nagy testvér árnyékában Jakab Jézus testvére volt. Nem tartozott a tanítványok köze. Csak Jézus feltámadása után csatlakozott a jeruzsálemi gyülekezethez. Egy emléke azonban feledhetetlen lehetett. Jézus tanította a sokaságot. Édesanyja és testvérei beszélni szerettek volna vele. Üzentek Jézusnak, ö azonban így szólt annak, akit odaküldtek hozzá: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? Erre kinyújtotta a kezét tanítványai felé: íme az én anyám és az én testvéreim! Mert aki teljesíti az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám (Mt 12, 46—50). Jakab élete és igehirdetése — levele tanúskodik erről — Isten akarata teljesítésében telt el! A keresztyénekhez való csatlakozásában nagy szerepe volt annak, hogy feltámadása után Jézus megjelent Jakabnak — a családtagok közül egyedül neki! S ez nemcsak kitüntetést jelentett, hanem elkötelezést: követnie kell a feltámadott Jézust! Péter és János apostol mellett vezető ember volt Jakab a jeruzsálemi gyülekezetben. Bár nem volt a tizenkét tanítvány egyike, mégis Pál apostol úgy emlegeti őt, mint aki Kéfás (Péter) és János mellett a gyülekezet oszlopa (Gál 2, 9). A Jeruzsálemben 49 nyarán megtartott apostoli gyűlésen is részt vett és felszólalt. A misz- szióról kialakult vitában közvetített. Meggondolt, higgadt beszéde oldotta meg az ellentéteket. Szavai nagy segítséget jelentettek Pál apostolnak, hogy az evangéliumot vihesse a pogányák közé. Szolgálati területe haláláig o jeruzsálemi gyülekezet volt. Péter és János nyugat felé indultak el az evangéliummal. A Jeruzsálemben élő keresztyének gondozását Jakab végezte. Valószínűleg ő volt a gyülekezet vezetője. S akkoriban ez különös rangot jelentett. Amikor Pál apostol utoljára járt a fővárosban — 56 táján — már csak Jakabot találta a gyülekezet élén (Csel 21, 18). A gyülekezet pásztorlása és az igehirdetés mellett jelentős szolgálata volt az, ahogyan élt! „Igaz” emberként emlegették. Ezt kérte a keresztyénektől is. Levelében méltán hangsúlyozza: a jó cselekvésében meg ne restüljenek a hívők, mert a hitük cselekedet nélkül halott. Jeruzsálemben halt is meg. Merénylet áldozata lett. Aná- niás főpap utasítására Jakabot felvitték a templom ormára, hogy onnan prédikáljon az ösz- szegyűlteknek. Alig kezdett azonban a beszédbe, valaki letaszította onnan. S ezután az összetört Jakabot megkövezték. Nehezen halt meg. Végül egy elvetemült ember agyonütötte. Ez az eset 62-ben történt. Jakab — Jézus testvére, áldott munkáját abban értékeljük, hogy ő mint Isten akarata cselekvője volt az Űr testvére. Detre János A Szentírást szorgalmatosán olvasni, tanulmányozni és jól ismerni, régi evangélikus hagyomány. Azt mondhatnék, hogy olyan régi, mint a reformáció maga. Luther — a szentírástudomá- nyok doktora — egyetemi előadásaira készülve döbben rá arra, hogy az, amit egyháza hű fiaként hitt, az tarthatatlanul Szentírás-ellenes és a Római levél magyarázata közben kezdi el szent makacssággal hirdetni: „egyedül kegyelemből” „csak Krisztusban” üdvözülhet a keresztyén ember, és azt, hogy a hit és a keresztyén élet alapja „csak az írás” lehet. Élete végéig ennek a tudományágnak a tanára maradván, elemzi, magyarázza végig a Biblia legfontosabb könyveit, és — munkatársai segítségével — népe nyelvére fordítja le a teljes Szentírást. Amikor pedig az iskolai oktatás általánossá tevéséről volt szó — nagy szó volt ez abban a korban —, akkor a legfőbb érve az: mindenkinek meg kell tanulni olvasni, mert csak így lehet a hivő ember szükséges „mindennapi kenyere” a Szentírás. S mivel ezt hitte és ezt vallotta maga is „megújult emberként”, az már csak természetes volt, hogy mint nevezetes wormsi vitájában, úgy életének minden körülményei között, csak a Szentírástól (és „észokokkal”) hagyta magát meggyőzni, irányítani. A SZENTÍRÁS és annak igazságainak újrafelfedezése így lehetett azóta is az egyház hite, s élete megújulásának forrásává. Elhagyva az idézhető példák hosszú sorát: így történt ez velünk is, nálunk is a legutóbbi évtizedekben. A tévedések, a tévutakon való „sántikálások” ideje után Isten minket is rádöbbentett arra, hogy ha hűséges keresztyénekként akarunk élni, szolgálni, akkor hitünk és életünk zsinórmértéke egyedül és kizárólag csak a Szentírás lehet. Ezért és így történhetett meg az, hogy tanításunk — dia- kóniai teológiánk — kiindulópontja csakúgy a Biblia hangsúlyos igéi lettek, mint ahogyan egyházi törvényeink szellemét is csak a Szentírás igazságai határozzák meg. Szóval: a magunk korában mi is „újra felfedeztük” magunknak a Szentírást, és ebből már törvényszerűen következett az, hogy gyülekezeteinkben, híveinkben és lelkészeink között megnövekedett a Biblia iránti érdeklődés, megújult a régi jó hagyomány: a Szentírást olvasni, tanulmányozni és ismerni, ez jellemzi ma az evangélikus keresztyén embert. MINDENNEK „gyakorlati” eredményei közismertek: Teológiai Akadémiánkon a leghangsúlyosabb tárgyak a bibliai tudományok; Sajtóosztályunk tervszerű tudatossággal adta ki jó néhány szentírási könyv kommentárját és továbbiak kiadását tervezi: lapunk vissza-visszatér a bibliai tudományok újabb eredményeinek ismertetéséhez; lelkészi folyóiratunk — a Lelkipásztor — cikkeinek javát az ilyesfajta írások teszik ki; s az elmúlt esztendő legnagyobb eseménye — ezt is állíthatjuk: egyháztörténeti eseménye — pedig az volt, hogy a protestáns egyházak több mint húszéves fáradozásának gyümölcseként megjelent az új magyar bibliafordítás. Végigjártuk, végigjárjuk hát azt az utat, amely kötelesszerűnek mondható minden olyan korban, minden olyan helyzetben, minden olyan egyház életében, amely hagyja magát vezettetni a Szentlélektől, s akar és kész megújulni a maga s minden ember érdekében. Lapunk mindezekhez — tehát a Szentírás olvasásához, tanulmányozásához és ismeretéhez — azzal szeretne most hozzájárulni, hogy a mostani számától kezdve egy új sorozatot indít el. „Bevezetés az Újszövetségbe” címen. A cikksorozat alapja az a könyv, amit D. Káldy Zoltán püspök írt, és amelyet Sajtóosztályunk jelentetett meg. (A könyv, noha a mi evangélikus egyházi viszonyaink között igen magas példányszámban látott napvilágot, már alig-alig kapható.) CIKKSOROZATUNK elindításakor — amelynek én csak „gondozó gazdája” leszek — az a reménységünk, hogy olvasóinkat, híveinket éppen az új bibliafordítás megjelenése után segíteni tudjuk abban, hogy jobban megismerjék a Szentírás egyik részének, az Újszövetségnek történetét, problémáit, az első keresztyén gyülekezetek életét, hogy a mai kor követelményeinek megfelelően tanulmányozhassák azt, és hogy a maguk és mások épülésére olvashassák az igét. Dr. Vámos József Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns imaház: a hónap első vasárnapján de. 9. Ba- latonakali evangélikus templom: a hónap utolsó vasárnapján du. 1/4 2. Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy Zsiliniszín.ky u. 25.): minden vasárnap du. 4. Balatonboglár református imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 9. Balaton- fenyves református imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 3. Balatonfüred református templom: a hónap utolsó vasárnapján de. 9. Balalonl'űzfő református templom: (József Attila u.) : a hónap első és harmadik vasárnapján du. 6. Balatonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Ba- latonlelle református imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.) minden vasárnap de. 10. és református templom: a hónap második és negyedik vasárnapján de. 10. Balatonszemes evangélikus imaház (Fő u. 32.) : a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonszepezd: a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Balatonvi- lágos Drenyovszky-villa (Zrínyi u. 36.) : júliusban és augusztusban minden vasárnap du. 3. Fonyód protestáns templom: a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 2. Gye- nesdiás evangélikus szeretetotthon (Béke u. 57.): minden vasárnapidé. 10. Keszthely evangélikus templom (Deák Ferenc u. 18.) : minden vasárnap de. 10. Kőröshegy református templom: a hónap második vasárnapján du. 1. Kővágóőrs evangélikus templom: minden vasárnap de. 11. Révfülöp evangélikus templom: a hónap első vasárnapját kivéve minden vasárnap de. 9. Siófok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sümeg protestáns templom (Széchenyi u.): a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca protestáns templom (Darányi u. 1—3.) : a hónap második vasárnapján du. 4.. a hónap negyedik vasárnapján de. 10. Zamárdi evangélikus imaház (Aradi u. és IV. köz sarok) : a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 12. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. J. S. BACH ÉS AZ ORGOf.’AZENE MESTEREI címmel orgonaest lesz július 16-án, pénteken és július 19-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Bach: e-moll preludium és fúga g-moll partita Liszt: Desz-dúr Consolation (Adagio) Weinen, Klagen-variációk Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft Az élet napos oldalán „Az én életem verőfényes lapja” Hétről hétre érdeklődéssel olvastam a „Napos oldal” cikkét. Hadd tegyem ide én is az én életem verőfényes lapját! Hosszú éveket éltem harmonikus házasságban, aminek volt egy árnyékos oldala: Isten nem áldotta meg életemet gyermekkel. Mikor már nem reméltem, szerencsés fordulatot, elhatároztam, hogy keresek egy kis árvát, kinek éppen úgy szüksége volna édesanyára, mint nekem gyermekre. Nem volt könnyű lépés 18 évi házasság után befogadni egy „idegent”, s lényegesen megváltoztatni egy kialakult életformát. A döntő elhatározást az Útmutató aznapi Igéje adta: „és aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be...” (Máté 18, 5). Megrendítően nagy ígéret! És megrendült, Isten színe előtt alázatos, hálatelt szívvel voltam, hogy életemben rajtam beteljesült, feljebb mintsem reméltem. Mert Krisztus szavai. Isten ígéretei ilyenek, ha hittel rá merünk állni! 26 év telt el azóta, hogy az én kis árvám átlépte otthonunk küszöbét — egy kétéves sápadt, vékony leányka, nagy, meleg, barna szemének kicsit riadt pillantása ma is előttem van. És ma? 7 éve asszony, 4 gyermek anyja, egy Istenben hivő, Krisztusnak átadott életű, derék ember oldalán. Mesze idegenbe ment férjhez, ae egy ev múlva hazajöttek immár hármán, első kis unokámmal. Hazahozta szerető gyermeki szíve, mert egyedül maradtam, özvegyen. Azóta — 6 éve — együtt élünk közös háztartásban, a legteljesebb szeretetben és békességben, mint akinek „szíve- lelke egy volna..(Csel. 4, 32). Természetesen voltak zökkenők, problémák a nevelés nehéz feladatának vállalásában, de a kritikus napokban megtanultam azt, hogy első a gyermek érdeke, s amíg neki van rám szüksége és támaszt jelentek számára, ki kell tartanom mellette! Ha valaki hasonló sorsú asz- szonytestvérére akad, aki az én utamat szeretné járni, ezt el ne felejtse! A másik tanácsom az, hogy anyától gyermeket —ha lehet — ne vegyen el. A harmadik, hogy ne hazudja magát édesanyának. Semmivel sem fogja kevésbé szeretni a gyermek, ha tudja, hogy nem vérségi a kapcsolat. Előbb-utóbb kiderülhet az igazság, s az nagyobb megrázkódtatással jár. A gyermek Isten legdrágább földi ajándéka. A nevelt, vagy fogadott gyermek is az! Kérjük és fogadjuk az ö kezéből, és neveljük hittel, szeretettel és imádsággal, hogy az övé legyen és egyek legyünk őbenne! Egy nagyon boldog anya és nagyanya CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS, Stollman Károly, a MTA Történelemtudo- fnányi Intézetének ny. előadója, a budapesti szlovákajkú gyülekezet presbitere, életének 79. évében csendesen elhunyt. Besztercebányán született, 1938-ban költözött Budapestre. Mint tolmács, fordító, a magyar és szlovák közös történelmi múlt kutatója, sokat fáradozott a két szomszédos nép közeledése és jó kapcsolatainak ápolása érdekében Tudós, de szegény és mindenkor készséges testvérünk emléke legyen áldott! Haniffel Sándor ny. lelkész június 27-én Dunaföldváron, veje, Mihácsi Lajos evangélikus lelkész családi körében, életének 94. évében elhunyt. A temetési szertartást Sólyom Károly paksi lelkész, a Tolna-Baranyai egyházmegye esperese végezte, a sírnál pedig volt gyülekezetének, Sárszentmiklósnak a lelkésze, Pálffy Mihály szolgált. A duna- földvári és sárszentmiklósi gyülekezet tagjainak nagy részvételével kísérték utolsó útjára. — Kürtösi Kálmán ny. pestújhelyi lelkész 77 éves korában elhunyt. Temetése július 9-én volt a rákospalotai temetőben dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkész szolgálatával. „Tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” Érdemes megnézni EZEN A CÍMEN KÖZÖLTÜNK ISMERTETŐ CIKKET a kirándulások évszakában az elmúlt két évben lapunk hasábjain. A cikksorozat kedves olvasmányává lett sok olvasónknak. Olyannyira, hogy közülük többen arra is indíttatást éreztek, hogy segítsék saját írásaikkal lapunk szolgálatát. Köszönjük a megértést és készséget. Sajnos lapunk adottságai nem teszik lehetővé, hogy még tovább szélesítsük ennek a rovatnak a látóhatárát. Nem is tartozik lapunk célkitűzéseihez, hogy versenyre kelljen az útikönyvekkel. Célunk elsősorban az, hogy azokra a hazai evangélikus vonatkozású látnivalókra hívjuk fel a figyelmet elsősorban, amelyek egyúttal nemzeti értéket is képviselnek. A segítő szándék megbecsülése jeleként mégis jónak látja szerkesztőbizottságunk, hogy néhányat a beküldött írásokból és képekből közöljünk. KEDVES OLVASÓINKNAK EZEN A NYÁRON IS jó pihenést, utazást, szép időt és gazdagító élményeket kívánunk. (Szerk.) Egy templom útnak indul Nem mindennapi vállalkozás színhelye volt az elmúlt évben az észak-csehországi Most városa. Egy nagy kiterjedésű széntelep érdekében az áttelepített helységbe „áttolták” a késő gótika csodálatos remekét, a négyszáz éves templomot. Temesi László kedves Olvasónk annak idején Most városában járt és lapunk rendelkezésére bocsátotta a nagy vállalkozás kivi- telezéséx-ől készített fényképeket. Ezekből közöljük az alábbiakat.
