Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-11 / 28. szám

GYERMEKEKNEK^ Helsinki fontos feladatot jelent az egyháznak is Beszélgetés dr. Nagy Gyula tanulmányi igazgatóval A szeretet apostola IGEN, ÍGY HÍVTÁK JÁNOS APOSTOLT! Azt jegyezték fel róla, hogy a 100 éves János utol­só mondata is ez volt: „Szeressé­tek egymást!” Pedig nem volt mindig így a dolog. Hogyan is történt? Apját Zebedeusnak- hívták. Anyja, Salome, Jézus ^ anyjának rokona volt. 20 éves lehetett Já­nos, amikor — a halászás mun­kája mellett Keresztelő János ta­nítványa volt. Egy napon a kö­zelükben ment el Jézus, és Ke­resztelő rámutatott: „Ez az Isten Báránya, aki a világ bűnét hor­dozza.” Szíven ütötte ez a mon­dat az ifjút és szállására kísérte Jézust. Egy hosszú éjszakai be­szélgetés után Jézus tanítványa lett. TÖRTÉNT EGY NAPON, HOGY ÚTON VOLT JÉZUS 12 tanítványával, s már esteiedéit, szállás után kellett nézni. Egy sa- maritánus falu közelében voltak, s néhány tanítvány előre ment, hogy a faluban helyet keressen alvásra. Lógó orral jöttek vissza: a faluban senki nem hajlandó szállást adni. Erre a hírre — na­gyon fáradtak is voltak — meg­neheztelt János és testvére. Azt mondták: úgy keli tenni, mint Il­lés próféta tette, tüzet kell kérni a falura az égből, hogy elpusztít­sa ott a lakókat. Ilyen harag volt akkor még János szívében! Mi­lyen sok időnek kellett eltelnie, hogy ettől a gyűlölködő szívtől megszabaduljon János! Mert Megszabadította Jézus. Bizonyo­san figyelte és látta János, mi­lyen türelem, milyen szeretet van Jézusban mindenkivel szemben. A haragos két testvért „Menny- dörgés-f laknak” nevezték, kicsit csúfolódva. Jézus közelében úgy megváltozott János, hogy ezt a csúfnevet felváltotta egy másik komoly név, ahogyan azóta emle-i geti mindenki: a „szeretet apos­tola”. János volt az egyetlen ta­nítvány, aki Jézus keresztfája alatt is ott volt, reá bízta az Úr szeretett édesanyját. Máriát házá­ba is fogadta János. A TÖRTÉNÉSZEK ÜGY MONDJAK, JÁNOS KISÁZSIÁ- BA MENT Jeruzsálemből és ott hat gyülekezetét alapított. Domi­tianus császár Patmosz kőszik­lás szigetére száműzte később. Talán itt írta le látomásait a jö­vőre vonatkozóan (Jelenések könyve). 96 táján térhetett visz- sza Ejézusba, ahol Timóteus püs­pököt, Pál tanítványát meggyil­kolták. Az idős János bátran állt helyére Efezusban. Itt írhatta meg az evangéliumot. 125-BŐL SZÁRMAZIK EGY KIS TÖREDÉK János evangéliu­mából, az újszövetség legrégebbi eredeti szövege. Meghatva nézem mindig ezt a kis papiruszról ké­szült fényképet. „Azért szület­tem és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igaz­ságról.” Pilátusnak mondja Jé­zus. Az igazság az, hogy Isten szeret bennünket. Boldog az, aki­nél megtörténik az a nagy for­dulat, mint János életében: ha­ragból szeretet lett. Görög Tibor A közelmúltban néhány napot idehaza töltött dr. Nagy Gyula teológiai tanár, az Európai Egy­házak Konferenciája Tanulmá­nyi Osztályának igazgatója. Dr. Vámos József, lapunk munkatár­sa, Lelkipásztor folyóiratunk ré­szére interjút készített vele. Szerkesztő bizottságunk úgy gon­dolja, hogy az interjú néhány ré­sze olvasótáborunk széles rétegé­nek is érdeklődésére számíthat. Ezeket a részeket közöljük az alábbiakban. Professzor úr! Elöljáróban ar­ra kérjük: mondja el azt, hogy hogyan telik el egy napja Genf- ben? Genfi hivatalom az egyházi vi­lágszervezetek központjában van. A hivatalos munka — ebédszü­nettel — reggel fél kilenc órától délután öt óráig tart. A napi munkát általában rövid áhítattal kezdjük az ökumenikus kápolná­ban, és minden hétfőn — az egész heti munka kezdetén — egy öku­menikus istentiszteletet tartunk. Az első feladatom a napi pos­tának a feldolgozása — 106 euró­pai tagegyházból, mindennap elég jelentős posta érkezik. — A to­vábbiak során különböző érte­kezletek, konferenciák előkészí­tésével, teológiai kérdések feldol­gozásával foglalkozom. Elég gyakran érkeznek látogatók kü­lönböző európai tagegyházakból. Sokszor vannak tanácskozások a központban: az Egyházak Világ­tanácsa, a Lutheránus és a Re­formátus Világszövetség képvise­lőivel és kisebb munkacsoportok képviselőivel. Fárasztó ez a munka? Elsősorban a soknyelvűség a fárasztó. A két legfontosabb nyelv, amin a tárgyalásokat, az anyagok feldolgozását végezzük, az angol és a német nyelv. Ha valakinek nem anyanyelve ez a két nyelv, ez eléggé megerőltető. Sokszor a tárgyalások témája is fárasztó. Magyarul is szoktak egy-egy ilyen alkalommal beszélni? Sajnos, nem olyan gyakran, mint ahogyan szeretném, de elő­fordul, hogy Magyarországról vagy a szomszédos országokból jönnek magyarul beszélők. Ezek ünnepi órák a hivatalban. És Genfen kívül mi a munká­ja professzor úrnak? Természetes, hogy Géniből, a hivatalból, az íróasztal mellől nem lehet részt venni az európai egyházak életében. — Az egyik típusú — Genfen kívüli — szol­gálat az. amikor a tagegyházak tanácskozásain veszünk részt. A második típusú látogatás: az Európai Egyházak Konferenciá­ja képviselete különböző fontos, a tagegyházak által megrendezett tanácskozásokon való részvétel. A harmadik típusú feladat: o tag­egyházak meglátogatása. Itt egy­házi vezetőkkel, professzorokkal, különböző csoportokkal tárgya­lunk az európai egyházak közötti együttműködésről. Hogyan látja a professzor úr az Európai Egyházak Konferenciája szolgálatát az európai egyházak közötti kapcsolatok erősítésében? Az elmúlt esztendőben az európai biztonsági és együttmű­ködési konferencia sikeres befe­jezése, a helsinki megegyezés új reményt adott Európában arra vonatkozóan, hogy az országok, a népek közelebb kerülnek egy­máshoz és az Európai Egyházak Konferenciája októberre összehí­vott egy tanácskozást ezzel a té­mával: hogyan tudják ezt a kö­zeledést az európai egyházak szolgálni? Értekezletünk összehí­vásának sok érdekes visszhang­ja van Európa minden részéből és fontosnak tartjuk, hogy ezek­kel a kérdésekkel továbbra is foglalkozzunk. Meg kell említe­nem azonban, hogy az utóbbi időben megélénkültek bizonyos kritikus hangok — néha egyene­sen hidegháborús megnyilatkozá­sok — a kelet-európai országok és egyházak viszonylatában. A helsinki szellem — tehát: az európai együttműködésnek a szelleme — ‘változatlanul fontos feladata a keresztyéneknek és az egyházaknak is. Ebben nincs né­zeteltérés köztünk, és D. Wil­liams, az Európai Egyházak Konferenciája főtitkára, Akadé­miánk tiszteletbeli doktora ugyanúgy fáradozik ilyen vonat­kozásban, mint ahogy én is fon­tos feladatnak tartom azt, hogy egyrészt a genfi egyházi világ- szervezetek, másrészt a különféle nemzetközi tanácskozások előtt helyes tájékoztatást adjunk a mi országainkban élő egyházak éle­téről és meg tudjunk tenni min­dent az Európán belüli jobb, fo­kozottabb együttműködés, orszá­gok, népek és egyházak közötti közeledés vonatkozásában. Úgy látom, hogy az európai regioná­lis szervezet előtt ilyen vonatko­zásban is fontos, új feladatok áll­nak. Végül: professzor úr hogyan látja, mint magyar luthéránus teológiai tanár Genfből a üli egyházunk életét? Először is azt szeretném mon­dani, hogy annak ellenere, hogy Genfben, nemzetközi porondon végzem a szolgálatomat, válto­zatlanul itthon is élek és gondo­latban, imádságban, szeretetben együtt élek az egyházammal. Igyekszem a térbeli távolság el­lenére, a hazai kapcsolatoknak a legszorosabb fenntartására. Amit szolgálatként végzek, azt mint a hazai egyház tagja, és de­legátusa végzem. Ami a mi egyházunk életéből és teológiájából a legnagyobb elismerésre talál, az a hitbeli bib­likus megalapozottság és ugyan­akkor a társadalmi szolgálat, a keresztyénségnek a társadalom­ban végzett szeretetszolgálata közti szoros egység. A világ kü­lönböző részein ez a kettő sok­szor szétválik: hol az egyiken, hol pedig a másikon van a hang­súly. A mi egyházunk és a ma­gyar egyházak fontossága az ökumenikus mozgalomban éppen abban van, hogy a kettőt helye­sen, jól kapcsolja össze egymás­sal. Dr. Vámos József halAlozAs — Reisinger Lajosné sz. Schis. ler Teréz, a hegyeshalmi gyüleke­zet hűséges és buzgó tagja, rövid, de súlyos betegség után 74 éves korában június 6-án csendesen elhunyt. Temetése a gyülekezet és az egész község nagy részvétével június 10-én volt. „Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál.” A Déli Egyházkerület felhívása A vései (Somogy m.) gyülekezet lelkész! állása megüresedett, mivel a lelkészt más gyülekezetben választották meg. A Déli Egyházkerület Elnöksége felhívja a segédlelkészek és lelkészek figyelmét a vései lel- készi állásra. A lelkészi fizetés megfelel az országos átlagnak. A lel­készlakás rendelkezésre áll. A gyülekezetnek jelenleg szórványai nin­csenek. Mindazok a segédlelkészek és lelkészek, akik az állást sze­retnék elnyerni, 1976. július 31-ig jelentsék be igényüket a Déli Egy­házkerület püspökénél. ALIG HÁROM GYUFADO­BOZ NAGYSÁGÚ KÖNYVECS­KE, fedelét hevenyészve, való­színűleg kordován csizmaszár­ból készítették, kötése fűzött, mégis a rangos kódex nevet vi­seli Divini István 1707. március mis Ujymoms , rpt I' Amt a. Ű-VA f ' WlCiJfpz» J Jh&rttcMvrl /7 j' i L nuttíchu, tttwjy Jft- ' / X °J t.. '\r&. Divinyi kódex Széchényi Könyvtár Kézirattár Duód. Hung. 67. 2-án megkezdett Militares Can­tione s-e. Tulajdonosa minden bi­zonnyal mentéje zsebében, a szí­ve fölött hordta, viszontagságai közepette vigasztalója és vidámí- tója a belerott sorok. Nem ne­Gondviselő édes Atyám—kuruc eredetű énekünk héz kitalálni, egykori kuruc vi­tézé lehetett. Jelszavának a cím­lapra írta: Dulce est pro Liber­tate Móri. — Édes a szabadsá­gért meghalni. Vallásos lelküle- tére vallanak az alá ja írt sorok: Ad sis inceptis Christe benigne meis. Tulajdonosa katonaénekek gyűjteményének szánta. Elsőnek a legkedveltebb kuruc bujdosó éneket örökítette meg, mely ere­detije a „Gondviselő édes Atyám” kezdetű énekünknek. Számtalan változatban ismerték. Thaly Kálmán szerint „egyike az ösz- szes kurucvilág legszebb dalai­nak. Nagy kedvességnek is ör­vendett ama szomorú időben, mert Ungvártól Vas vármegyéig, s a Bakonytól a székely havaso­kig el vala terjedve. Sok szegény kuruc bujdosó vigasztalhatta ve­le magát.” Gyűjteményében négy változatát közli. Ezeknél azon­ban korábbi az általunk ismer­tetett példány, mondhatjuk a többi kútforrása. Ezt bővítették, variálták számtalan változatban. Kovács Sándor 1911-ben a Du­nántúli énekeskönyvben találha­tó szöveget Thaly által közölt j- mind a négy — későbbi változat­ból állította össze. AZ EREDETI VERS ISTEN­NEK A BUJDOSÓ KURUC SOR­SA, énekeskönyvünk pedig álta­lában a keresztyén ember élete feletti gondviseléséről szól. Na­gyon érdekes az eredeti szöveg, ahogy később alakul és változik. A formálásában közrejátszik át- íróik vallási hovatartozása is. Egyes helyeken szavaknak felcse­rélésével egészen más értelmet nyernek a gondolatok. Nagyon érdekes változáson ment át az eredeti 19 versszakból álló köl­temény; legterjedelmesebbek a 25 stófára bővültek. Kövessük nyomon a Divini kó­dex első és második versszakának alakulását. Eredetileg így szól: Gondviselő édes Atyám, kérlek immár tekints’ hazám, onnan fe­lől vigyázz reám, mert érkezett nagy nyavalyám. — A hazám szó már itt áthúzva hozzám-ra válto­zott. A variánsok ezt a sort „kér­lek engem meg ne utálj”-sorral helyettesítik. A MÁSODIK VERSSZAK VÁLTOZÁSA ugyancsak megle­pően érdekes. „Orczádnak fényes czillaga, legyen fejem kalauza, mutas utat valahova, edgyik ide­gen országra.” Későbbi összes változatban ez a versszak az ének második harmadába került, mert amikor a bujdosó elindul, így fo­hászkodik: „Országnak fényes csillaga ...” Az orczádnak szó megváltoztatásával nyilvánva­lóan itt már Rákóczi fejedelem­re érti, aki mutasson utat a buj­dosóknak idegen országra. A szövegváltozás tehát 1711-től kö­vetkezett be. A DIVINI KÓDEX SZÖVEGE SZERINT a bujdosó mindenéből kifogyott. Hogyan induljon így el, hogyan tegyen szert kenyérre? Zálogba vetné jószágát, ha volna mihez nyúlnia. A Föld kerekén nincs nála szegényebb. Gyámola csak a jó Atya, aki vigyáz az ár­vákra és idegenben bujdosókra. Elindul valamerre, elbujdosik Nílus szigetére. Addig megy, míg valahol megnyugszik, fészket rak madarak módjára az ágakra. A kétségbeesés újabb erőt vesz raj­ta. Ismételten Istenhez fohászko­dik, reméli, találkozik valakivel, aki felkarolja s gondját viseli. „El­untam már a bujdosást és a ke­serves vándorlást, Istenem mu­tass oly szállást, az hol találok nyugovást.” (Ez a szöveg népdal­ba is átkerült, vagy onnan vette át a szerző.) Ekkor Isten útmu­tatást ad: Menjen a Jordán vize mellé, szálljon meg Pronás (más változatban Pathmos, Pálma) szi­getében, válogasson jó földek­ben. Hogyha ottan bántódás ér­né, folyamodjon Hozza, s akkor meghagyja a vadaknak,, hogy ne bántsák. Egyik változatban: „Pa­rancsolom a vadaknak, hogy té­gedet eltartsanak.” Ha pedig el­jön halála órája fáradt tagjai el­nyugszanak, teste a földbe, lelke az Istenhez vitetik. „Ahol örök­ké örvendez és a sok szentekkel vigadoz, megboldogult Szent Atyákkal és a Szent Martyro- mokkal.” Ez utóbbi versszak he­lyett a feltámadás és ítélet le­írásával helyettesítették valószí­nűleg a refortnátus kuruc vité­zek. Befejezésül a kor szokása szerint elbúcsúzik az énekszer­ző: Ez a vége énekemnek, engem kinek nevezzenek, csak egy sze­gény jövevénynek, bujdosó Árva leginnek. Utolsó versszak elárul­ja, hol keletkezett a költemény: Nemes Ungvár Vármegyében, ír­nám eztet egy időben, egy erdő s rét Szigetében, az Latorczá le mentében. KÍSÉRELJÜK MEG A GYŰJ­TEMÉNY TULAJDONOSÁNAK SZEMÉLYÉRŐL valamit felfed­ni. Divini (Divéni, Dévényi) Ist­ván családja Gömör megyei Mel­létéről származtatja magát. Hont, Nógrád, Pest és Zemplén megyé­be ágazott szét századok folya­mán. Divényi István királyi biz­tost III. Ferdinand 1638-ban a szomszéd országok határaira, azok „megjobbítására” küldi ki. A 17. század közepén Zeinplen megyében zálogbirtokot szerez. A Család két ágra szakadva Zemplén és Nógrád megyében virágzik tovább. A nógrádiak ro­konságba kerülnek az Ebeczky, Jánossy, Dubraviczky, Sárosy családokkal. Rákóczi szabadság- harcából ismert nevek: Jánossy János, Ebeczky Imre és Adóm ezereskapitány. FELTEVÉSÜNK SZERINT A KÓDEX ÍRÓJA azonos azzal az Ebecken élt Divini Istvánnal, akihez 1701-ben levelet írt Rad­nótiéi Ferenc Kiskürtösrői. Ugyanebben a családban talá­lunk egy másik Divini Istvánt, aki 1707-ben 17 éves. Ekkor még iskolai tanulmányait végezheti, mert hét év múlva egy levélben principálisa értesíti Szécsényből, magánügyben. Ezek szerint ügy­védjelölt, vagy járási tisztviselő lehetett. A kódexíró Divini Ist­vánnak betűtípusai még a 17. században használtakra utalnak, vonalvezetése korosabbra vall.. Ifj. Divini István 1713-ból fenn­maradt levele viszont más betű­típust mutat. A DIVINI VAGY DIVÉNYI CSALÁD EVANGÉLIKUS. Befe­jezésül még annyit róluk, hogy Mikszáth Kálmán feleségének nagyanyja is ebből a családból származott Csővárról. A „nagy palóc” gyermekkorában is élt fa­lujukban egy Divényi, á kicsi­nyek barátja. Ahányszor Gyar­matra ment vásárra, hazatérőben már a falu végén várták a gyer­mekek, mert cukrot, vásáriiát osztogatott nekik. A család le- származói ma is élnek Csőváron, s ősük által megörökített ének most is felcsendül ajkukon. Jakus Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents