Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-11 / 28. szám
Mil tanítunk az új Teológiai Akadémián Mit tanítunk még? A TEOLÓGIAI TANULMÁNYOK SORÁN a jövendő lelkészeinek sok minden olyat is meg kell tanulniuk, ami nem sorolható a korábban ismertetett tanszékek egyikéhez sem. Ebben a cikkünkben ezeket szeretnénk ismertetni. Azoknak, akik az emberi lélek dolgaival foglalkoznak, tisztában kell lenni azzal is, hogy a keresz- tyénségen kívül vannak az emberiségnek más vallásai is. Ezeknek a vallásoknak a keletkezését, történetét és lényegét a vallás- történet keretében tanulják meg. Megtanulják azt is, hogy ezek a vallások milyen hatással voltak a kereszténység kialakulására és milyen a kapcsolata ma a ke- resztyénségnek ezekkel a vallásokkal. A filozófiai gondok- kodás fejlődését, mai helyzetét a filozófia történet stúdium keretében ismerik a hallgatók, s ez nemcsak gondolkodásra készteti őket, hanem felkészíti őket a különböző filozófiai meghatározottságú emberekkel való párbeszédre. Minderre azért van szükség, mert az emberiség jövőjén együtt kell munkálkodni a különböző vallású és világnézetű embereknek. NAPJAINK TEOLÓGIÁJÁNAK EGYIK LEGIZGALMASABB TERÜLETE az öktmeni- ka, ahol a keresztyének és általában az egész emberiség egységtörekvéseinek problémáival ismerkednek meg a jövő lelkészei. Mindehhez arra van szükség, hogy alaposan megismerjük egymás tanítását, szokásait, mert csak így tudjuk megérteni és értékelni azokat az értékeket, amelyeket a különböző felekezetek képviselnek. A keresztyének egységtörekvésében ugyanis nem arról van szó, hogy az egység érdekében az egyes felekezetek adják fel önmagukat, hanem inkább arról, hogy egymás értékeit megbecsülve együtt tudjanak fáradozni az emberiség jövőjén. Az egyház ökumenikus és nemzetközi szolgálatához szükség van legalább egy modern világnyelv ismeretére is. A világ evangélikusságának nyelvi helyzetét és teológiai irodalmát tekintve Akadémiánkon ez a nyelv elsősorban a német, 'de súlyt helyezünk arra is, hogy legyenek más nyelveket tudó lelkészeink is. / AZ IDEGEN NYELVEK ISMERETE MELLETT igen nagy szüksége van az evangélikus lelkésznek arra is, hogy anyanyelvét magas, művészi fokon tudja használni. Ez evangélikus haladó hagyomány. Ezért foglalkozunk a Teológiai Akadémián a magyar nyelvhelyesség és stílus problémáival is, és egy esztendőn keresztül ismerkedünk a retorika szabályaival. Erre nemcsak azért van szükség, mert egyházunk súlyt helyez arra, hogy lelkészeink irodalmi szinten hirdessék Isten igéjét, hanem azért is, mert a teológiai hallgatók közül kell kikerülni azoknak is, akik újságcikkek és könyvek írásával az egyházi sajtón keresztül is szolgálni fogják az evangélium ügyét. A cikkírás gyakorlására igen jó alkalom az ifjúság faliújságja. Ebben a tanévben egy- egy hónapban egy-egy évfolyam szerkesztette a faliújságot. A legjobb eredményt elért évfolyamot a tanév végén megjutalmazta a tanári kar. VÉGÜL, DE NEM UTOLSÓSORBAN az egyházi ének és zene ismeretére is nagy szükségük lesz a jövő lelkészeinek. Nemcsak azért, hogy a gyülekezetét és a gyermekeket megtanítsák az egyházi énekek 'smeretére, hanem azért is, hogy a tehetségesebb hallgatók magasabb, művészi szintre is eljussanak az egyházi zene művelésében. Napjainkban különösen is tapasztaljuk, hogy az egyházi zene milyen széles körben kelti fel az emberek figyelmét. Az egyházi ének és zene egyúttal az evangélium hordozója is. Az akadémia hallgatói közül többen részt vesznek a fóti kántorképző tanfolyamokon, s néhányan olyan szép eredményt értek el, hogy maguk is segíteni tudnak a kántorképzés munkájában. BÁR NEM TANÍTUNK A TEOLÓGIÁN TERMÉSZETTUDOMÁNYOKAT. de az nyilvánvaló, hogy a lelkésznek a legalapvetőbb természettudományi ismeretekkel tisztában kell lennie. A teológusoknak van alkalmuk arra, hogy szemmel kísérjék az irodalmi, gazdasági, politikai és természettudományi folyóiratokat. A Fórum keretében egy- egy ikiemelkedő közgazdászt, természettudóst, vagy orvost is olykor-olykor megszólaltatunk. A hallgatóknak az akadémiai képzésük során meg kell tanulniuk, hogyan lehet és hogyan kell szolgálatuk során minden ismeretet az evangélium hirdetésének szolgálatába állítani. Dr. Selmeczi János — HALÁLOZÁS. Egyed Róbert ny. lelkész június 20-án türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt. Hamvainak elhelyezése július 12-én, hétfőn délelőtt 9 órako^ lesz a Farkasréti temetőben. — özv. Koncsek Sándorné sz. Schulcz Emília hosszú szenvedés után. életének 91. évében június 14-én csendesen elhunyt. Temetése június 16-án volt a balassagyarmati temetőben. Az elhunytban Záborszky Csaba szügyi lelkész felesége nagyanyját gyászolja. „A szeretet soha el nem fogy.” — Bagó Gyuláné sz. Domoki Mária, az orosházi gyülekezet tagja elhunyt. Nagy részvéttel kísérték utolsó útjára. Benne a gyülekezet azt a tagját gyászolja, aki tíz évvel ezelőtt példaadó adományával elindította a gyülekezet tízéves templomfelújítási programját. Ravatalánál Benkő István igazgató-lelkész hirdette az igét, a sírnál Koszorús Oszkár esperes szolgált. „Én élek, általam ti is élni fogtok.” Anyagi kérdéseinkre figyeltünk NEM SAJTÓHIBA, MÚLT IDŐBEN ÁLL AZ IGE: FIGYELTÜNK. Mert több mint egy tucat cikk jelent meg az elmúlt hónapokban ezen az összefoglaló címen. hogy figyelünk, és valóban figyeltek rá híveink. Tudom, saját gyülekezetemben milyen el- mélyülten, komolyan és átgondoltan olvasták e sorokat az emberek. Sok hívünk előtt most világosodott meg teljes összefüggésében egyházunk anyagi struktúrája. Sokan megerősödtek bizalmukban, hogy a perselypénz, az adomány, a fenntartói járulék milyen sokoldalúan biztosítja az igehirdetés, az egyházi cselekmények zavartalanságát, s hány csatornán keresztül csörgedeznek a forintok az egyház diakóniai szolgálatába. Mások viszont el- szégyellték magukat. Szívükbe tekintettek s meglepte őket a nyirkos, hideg áramlat. Számomra egyik Pest környéki gyülekezet presbiterének kijelentése volt a legmegkapóbb. Azt mondta, hogy tulajdonképpen az ebadó magasabb. mint amennyit egyházam^ kér tőlem. MINDENESETRE LEMÉRHETŐ EREDMÉNYE VOLT ennek a sorozatnak. Ha most azután mérleget készítünk, akkor először egy-két téves szemléletet szeretnénk eloszlatni. Először is azt, hogy semmiféle pánik nem volt bennünk, amikor foglalkozni kezdtünk ezzel a kérdéssel. Vagyis nem a csőd szélén kapaszkodó egyház segélykiáltása volt ez a sorozat. Isten kegyelméből, híveink áldozatkészségéből egy pillanatig sem akadozott egyházunk háztartásának motorja. Tévedés lenne arra is gondolni, hogy a kért forintokkal akartuk „megmenteni” egyházunkat. S templomai, hivatalai, közintézményei bezárulnak, ha most kampányszerűen nem változtatunk azonnal hozzájárulásainkon. Nem! Mindezekről nem volt szó! MERT EGYHAZUNK, IGEI ALAPON ÁLLÓ EGYHAZUNK bizonyos abban, hogy Ura gondoskodik szolgálatának szakadatlanságáról. Mi tudjadonképpen a tudatot akartuk változásra bírni, és ha úgy tetszik, az evangélikus öntudatot akartuk elmélyíteni a cikkeken keresztül. S felrázni az itt-ott még megtalálható alvó lelkiismeretet. Ezért mutattunk nyomatékosan rá, hogy egyházunk közösség — a legdrágább közösségek egyike —, s a közösség terheiben „illik” arányosan osztozni. És ha már eljegyeztem magam ezzel a közösséggel — nagy és tiszteletre méltó dolog e közösség tagjának lenni —, akkor ne kelljen szégyenkeznem alamizsnavetéssel. Egyebekben az alamizsnálkodás korszaka egyszer s mindenkorra már régen lezárult hazánkban. Nem méltó tehát hozzánk, evangélikusokhoz, ha „alamizsna-perspektívában” gondolkodunk. AMI PEDIG A „MENTÉST” ILLETI, itt is van egy-két szavunk. Gondoltak-e az olvasóink arra. hogy egyházunk „tőkés intézmény”. Hogy kiapadhatatlan tartalékai vannak hitből, szerétéiből, reménységből. Erkölcsi fedezete beláthatatlan jövőkig elegendő. Mi akkor roppannánk ösz- sze, s az egész csődtömeg akkor szakadna nyakunkba, ha híveink ez irányú bizalmukat megvonnák tőlünk. De amíg szószékek alá ülnek vigasztalásért, oltárhoz térdelnek bűnbocsánatért, és a szeretet cselekedeteire indíttatást kapnak, addig ez a tartalék nem fogy, hanem növekszik. És mert éppen ezért vállalták a közösséget, az egyházat, és igénylik a bűnbocsánatot, a kegyelmet, s a reménység evangéliumát, ezért nem a forintok „mentenek” meg bennüket, hanem a bizalom. Innen azután már csak egy lépés választ el bennünket attól, hogyan fejezzük ki bizalmunkat. KERTÜNK? IGEN! De kérésünk valójában egyfajta „rendezést” szolgált. (Mint ahogyan az árakban és bérekben szüntelenül történik rendezés!) És a tapasztalat az, jfiogy híveink ezt megértették. A közösség jó szelleme tükröződik az áldozathozatal moráljában. Példák végtelen sorát idézhetném a megértésnek. És még egyet befejezésül: büszke vagyok arra, hogy ennek a közösségnek a szolgálatában állok! Az önként eljegyzettek evangélikus öntudattal hordozzák egyházunk terheit. Valahogy úgy látom, a reformáció egyháza e téren is megújul, és a változott körülmények között változatlanul hűségesen fenntartja és igényli egyházát. Egyebekben ennyit is jelent evangélikus keresztyénnek lenni. Dr. Rcdey Pál Egy tenyérnyi felhő Isten! Élet, halál hatalmas Istene! Imára kulcsolva három gyermek keze. Beteg édesanyjuk a kórházba zárva, hogy újra megjöjjön, e három azt várja. Ez az egész Uram. Az imámnak vége. Vedd e kis kezeket, oh vedd kérlek észre. Én egyetlenegy sem s minden gyermek anyja, ahogy a próféta a felhőt akarta makacsul, kitartón úgy nézem az eget: adj kérlek, mutass egy tenyéryni felleget. A torkom berekedt, az agyam kiszáradt, de el nem engedlek, hívlak és kiáltlak, — Nézd, Uram. tudom jól, alkudnom nem lehet, e kezeket mégis, ugye kézbeveszed? Amíg imám mondom, alszik mind a három, engedd helyettük a kálváriát járnom. Amíg nálad vagyok álom szárnyon szállnak, velük Van az anyjuk, tőle el nem válnak. Te. aki megáldasz minden gyermekálmot, ugye e háromét valósággá váltod. Neved legyen áldott! Gyarmathy Irén Helsinki és a Harmadik Világ A Keresztyén Békekonferencia tanácskozása Szófiában „AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI KONFERENCIA eredményei és jelentősége a harniadik világ számára” volt a témája annak a KBK szemináriumnak, amely Maxim pátriárka és a Bolgár Orthodox Egyház Szent Szinódusa meghívására Szófiában folyt le az Ochridi Szent Kelemen Theoló- giaí Akadémián. Dr. Tóth Károly főtitkár vezetésével Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika huszonnégy országából hetven résztvevő dolgozott ott 1976. június 17— 19-ig. A vendéglátó egyház nevében Pankratij starazagorai metropo- lita, a Bolgár Patriarkátus külügyi hivatalának elnöke és a KBK Munkabizottságának tagja köszöntötte a szeminárium résztvevőit. A bolgár közélet részéről Dimiter Bratanov professzor, a Bolgár Népköztársaság Európai Biztonsági Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Vendégként részt vett a tanácskozáson és mozgalmaik köszöntését tolmácsolta a Brüsszeli Fórum képviselője, az Európai Egyházak. Konferenciája, valamint az Európai Katolikusok Berlini Konferenciájának referense. Végül ez az ökumenikus fórum különös örömmel fogadta a bulgáriai római katolikus és protestáns egyházak képviselőit. A FÖREFERÁTUMOT BOGNÁR JÓZSEF, PROFESSZOR, a budapesti egyetem Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója bocsátotta rendelkezésre. Kor- referátumot tartott Goor kanonok (Belgium), az Európai Biztonság Brüsszeli Fóruma Nemzetközi Bizottságának vezetője, Sest- rimski, a szófiai közgazdasági főiskola docense, dr. A. Kucsen- kov, a Nemzetközi Munkásyioz- galmak Intézetének helyettes igazgatója, a moszkvai Tudományos Akadémia tagja, Günter Wirth főszerkesztő (NDK), A. K. Thampy, a KBK alelnöke (India) és Luis Rivera professzor (Porto Rico). A referátumokat három munkacsoportban vitatták meg. A viták során a következő súlypontok alakultak ki: A HARMADIK VILÁG NÉPEI azt várják, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia eredményei pozitív következményekkel járjanak saját fejlődésükre nézve. Tudatában vannak annak, hogy ebben a folyamatban partnerségre és együttműködésre van szükség. Feltételezik, hogy Helsinki után új légkör alakul ki Európában, amely jobb előfeltételeket teremt az emberi együttélés számára. Európa történetében a helsinki záróokmány egyedülálló jelentőségű és a világ népei most azt követelik, hogy következetesen valósítsák meg a békés Európára vonatkozó megegyezéseket. HELSINKI A HÁBORÚ UTÁNI ÉS A HIDEGHÁBORÚS KORSZAK VÉGÉT jelzi Európában, de nem jelenti még az enyhülés folyamatának végleges befejezését. Inkább új területeket tár fel a békés együttélésért, a gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésért folytatott eredményes küzdelem és a jövőbe mutató eszmecsere számára. Most az szükséges, hogy az enyhülést visszafordíthatatlanná tegyék, megragadják a kínálkozó lehetőségeket és ezekben minden földrész részesüljön. HELSINKI DÖNTÖ LÉPÉS VOLT A POLITIKAI ENYHÜLÉS és a népek közötti jobb megértés leié vezető úton. Most határozott lépéseket kell tenni a katonai enyhülés, a leszerelés irányában. Az egymással szemben álló tömbök közötti jobb gazdasági és tudományos együttműködés, valamint a leszerelés gazdasági energiákat szabadit fel. Ezekkel kell az európai hozzájárulást biztosítani egy jobb nemzetközi gazdasági rend megteremtéséhez. Ezzel kapcsolatban teljes figyelmet érdemel a Béke-világtanács második stockholmi felhívása. HELSINKI TELJES MÉRTÉKBEN MEGFELEL AZ ENSZ ALAPELVEINEK és egyetemességének. Most az a fontos, hogy tiszteletben tartsák minden egyes állam szuverenitását és ne engedjék meg-, hogy félrevezető formulák és megfogalmazások bomlasztóan hassanak és kérdésessé tegyék az általánosan elfogadott alapelveket. A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK FEJLŐDÉSÉNEK MEGGYORSÍTÁSÁRA ez országok erőfeszítéseit az egyenjogúságra és a kölcsönös előnyre, a sokoldalú segítségre és az ipari országok hozzájárulására alapított nemzetközi együttműködéssel kell támogatni. A helsinki egyezmény önmagában még nem hárította el az útból az enyhüléssel szemben álló erőket és azoknak revansis- ta, antikommunista célkitűzéseit. Ezek inkább új csoportosulásra törekszenek. Ezért minden béke- erőnek éberen kell vigyáznia, hogy meghiúsítsák a béke ellenségeinek támadásait és megakadályozzák egy új hidegháború kitörését. A helsinki egyezmény nem jelenti azt, hogy véget ért a szocializmus harca a kapitalizmus ellen az emberiség jobb jövendőjéért, de minden előfeltételt megteremt ahhoz, hogy ezt a harcot békés eszközökkel vívják meg. AZ EGYHÁZAK, A KERESZTYÉNEK, AZ OLYAN ÖKUMENIKUS TESTÜLETEK, mint a KBK, a Berlini Konferencia, az EEK, az EVT és a Szentszék, szintén hozzájárultak Helsinki sikeréhez. Most a keresztyénség erőinek egyre nagyobb tömegeket kell mozgósítaniuk ez eszmék terjesztésére és e célkitűzések megvalósítására a béke, az enyhülés és a felszabadulás érdekében. A szeminárium örömmel fogadta azt a közleményt, hogy az EEK 1977 elején kollokviumot rendez az európai biztonsági és együttműködési konferencia eredményei és a fejlődő országok témáról. Ugyancsak nagy figyelmet szentel a világ-r vallások képviselőinek a tartós békéért, a leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért 1977 tavaszán tartandó világkonferenciájának, amelyet a KBK támogat. A SZEMINÁRIUM RÉSZTVEVŐINEK KÜLDÖTTSÉGEIT FO, GADTA Maxim pátriárka és Stoino Baramov, a Bolgár Nép- köztársaság Egyházügyi Bizottságának elnöke. A szeminárium befejezéseképpen Maxim pátriárka fogadást adott valamennyi résztvevő számára.
