Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-18 / 3. szám

ItiSHUUBHIHIHPIHI! Jézus és a törvény Mt 5,17—19 Jézus olyan feltételezést utasít el a Hegyi beszéd igénkben hallható szavaival, amely már földi napjaiban ts gyakran fel­bukkant. Urunkat azzal vádolták ellenfelei, hogy Isten Mózes áltál kihirdetett törvényeit egyszerűen hatályon kívül helyezi. Kétségtelen, hogy pl. a szombati nyugalmat parancsoló tör­vény ellenére Jézus szombaton is gyógyított és azokat a kora­beli rendszabályokat, amelyek a rossztól való elkülönülés ér­dekében születtek, nem értelmezte úgy, hogy kereső szeretet­tel nem ült volna le a bűnösökkel egy asztalhoz. Mindezek láttán a Jézust követők körében is felvetődött a kérdés: Mi­lyen viszonyban van Megváltónk a törvénnyel? Erre a kérdés­re felel Jézus igénkben. Üdvözítőnk félreérthetetlenül kinyilvánítja a törvény érvé­nyességét. Nem lehet félretenni az útból. Nagyon nagy szük­ség van rájuk. A jó rend érdekében születtek és végsősoron az emberi élet védelmét szolgálják és ameddig emberi közös­ségek lesznek a földön, nem nélkülözhetőek. Az igében kétszer előforduló „míg” szócska azonban arra mutat, hogy a törvénynek nem örökös a szolgálata. Feladatát egy ideig és a körülményeknek megfelelően látja el addig és ott, ameddig és ahol szükség van rá. Pál apostol azt mondja, hogy „a törvény nem az igazakért van, hanem a törvénytapo- sókért... és bűnösökért...” (1 Tim 1, 9) A törvény nem lesz szükséges ott, ahol tökéletesen megvalósult Isten akarata és igazságban élnek, így pl. a Krisztus által üdvösségre jutottak országában. Az az előbbiekből is érthető, hogy Jézus Krisztus életében sohasem lehetett olyan szerepe a törvénynek, mint a mi bű­nös életünkben. Üdvözítőnk egy volt az Atyával. Kenyere volt az, hogy az Atya akaratát cselekedje, és hogy engedelmes le­gyen Néki a kereszfa haláláig. Ehhez az engedelmességhez Néki nem volt szüksége a törvény szavaira, mert Ö a törvény mögött lévő isteni akarattal közvetlen kapcsolatban volt. ö nemcsak cselekedte, hanem „betöltötte” a törvényt. Ha minden keresztyén joggal vallhatná magáról azt, amit Pál apostol vallott: „Élek pedig többé nem én, hanem él ben­nem a Krisztus..." (Gál 2, 20) nemigen maradna feladat a törvény számára a keresztyének életében. Az 6-ember azon­ban nagyon eleven valóság bennünk és az ó-embertől testi ha­lálunkig nem szabadulhatunk meg. Ez azt jelenti, hogy halá­lunk órájáig kísért minket a bűn és sokszor esünk csapdájába, nemegyszer úgy, hogy a kívülvalók jobban észreveszik ezt, mint mi magunk. Így a keresztyén ember életében is állandó feladata van a törvénynek: leleplező szolgálatot végez a meg­tisztulás és megújulás érdekében. Az isteni akarat betöltését, az új életre születést, a megújulást azonban nem a törvény, hanem a törvény betöltője az Ür Jézus Krisztus végzi el ben­nünk és közöttünk. Nagybocskai Vilmos IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Köszönjük törvényedet cs azért is hálát adunk, hogy a jó rend fenntartása és az élet védelmében gon­doskodtál a törvény érvénybentartásáról. Urunk Jézus Krisz­tus, ki a törvény' tökéletes betöltője vagy. segíts minket, hogy a szeretet igaz szolgálatával betöltsük Atyánk akaratát. Szent­lélek Isten teremts bennünk új szívet és új életet! Ámen. — Borcsizky Károly, a pest­lőrinci gyülekezet másodfel­ügyelője 1975. december 2-án elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása december 17-én volt Matuz László lelkész szolgálatával a kiterjedt ro­konság és a gyülekezet jelen­létében. — ELADÓ Mátyásföldön négy­szobás villa, 600 négyszögöles gyü­mölcsössel- Ebből kétszobás tele- jfnos lakrész cserével beköltözhe­tő, telefon legyen. Válaszokat „Beköltözhető” jeligére a kiadó- hivatalba kérek. — Jó állapotban levő harmóniu- mot keres megvételre — áraján­lattal — Evangélikus Lelkészi Hi­vatal 9312 Szilsárkányt — GALGAUTA. Ádventi esti igehirdetéseken Gerhát Pál bokori. Schultz Jenő va- nyarci. Medvey Mátyás ’galgá- györki és Maróti János acsai lelkész szolgált igehirdetéssel. HALÁLOZÁS — Vágó Györgyné, sz. Hol­ló Emilia Mária a budavári gyülekezet tagja példamutató és csodálatraméltó derűvel vi­selt hosszú betegség után 80 éves korában november 25-én elhunyt. Hamvasztás előtti bú­csúztatása december 4-én volt az óbudai temetőben. Hamvait december 15-én helyezik el az óbudai temetőben édesany­ja sírjába. mm liLliái EGYETEMES IMAHÉT 1976. január 19—25. Január 22. csütörtök HOGYAN ÉLJÜNK A VILÁG KÜZDELMEIBEN? Lukács 9, 23—27 Hóseás 6, 1—3 Aki Krisztus után akar menni, az naponként vegye fel az ő keresztjét, így tagadja meg magát, mert csak így követheti Krisztust. Mit jelent ez a keresztfelvétel? Jézus kereszthordo­zása megváltás és erőforrás lett számunkra. Segítséget jelent szenvedéseinkben és kereszthordozásunkban, és ugyanakkor ön­megtagadásunkat is. Ez az önmegtagadás azt jelenti, hogy a magunk gondolatai és útjai helyett vállaljuk Isten gondolatait és útjait: az Ö tervét és szempontjait. Így gondoljuk meg a mai világ helyzetét és keresztyén voltunkat. Korunk viszályai rob­banásig feszültek, sok a szenvedés, nyomorúság, sok a megosz­tó erő. Nehéz ilyen „keresztet” felvenni. Tudjuk-e vállalni? Tudjuk-e Öt követni? ADJUNK HÁLÁT, hogy Urunk megmutatta a keresztvállalás lényegét; hogy hűséges volt mindhalálig; hogy keresztje meg­váltás és erőforrás lett számunkra. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy a nagyobb szeretőiért nem tudtuk elhagyni önző vágyainkat, csak a saját bajunkat, gondunkat láttuk, a mások szenvedését nem vettük észre; nem segítettünk embertársainkon; nem hittünk abban, hogy Krisz­tus keresztje által győzte le a Gonoszt. KÖNYÖRÖGJÜNK Jézus eljöveteléért a világ feszültségei között; jelen­létéért és igazságáért emberi kapcsolatainkban; tudjuk úgy hordozni a másik keresztjét, mint akik összetartozunk. Január 23. péntek A TELJES SZERETET KIŰZI A FÉLELMET János 4, 13—21 Jeremiás 31, 31—34 A szeretetben nincs félelem. Ezt olvastuk. Nem véletlen en­nek hangsúlyozása, mert ha naponként bűnbánatban élünk, akkor azt kell bevallanunk, hogy a félelem úgy látszik mindig erőt vesz szívünkön és megbénít bennünket. Sokfajta ez a fé­lelem; félelem attól, hogy elveszítjük egymást; félelem a saját múltunktól és jövőnktől; félelem az emberektől és önmagunk­tól; félelem a sorstól és a haláltól; félelem a világ problémái­tól. A félelem kísértései ott tanyáznak minden ember szívé­ben. Ezt a félelmet akarja most Isten eloszlatni és kiűzni teljes szeretetével. melynek jele szövetsége. Isten ezt a szövetséget önmaga és mindnyájunk között szerezte. A megértés azt jelenti, hogy felismerjük kik vagyunk, hol a helyünk és mit kell tennünk. Meghalljuk ezt a hangot, ébredj fel, aki alszol, és támadj tel a halottak közül, s felragyog neked a Krisztus, és még ezt is: ne félj, megváltottalak, neveden szó­lítottalak, enyém vagy. És ha ezt újra meg újra meghalljuk, akkor az nem maradhat el, hogy megtérjünk az emberhez. ADJUNK HÁLÁT az élő és megmentő igéért, amelyet Jézus­ban kaptunk, hogy az egész teremtett világ Isten jóságos aka­ratának van alávetve; hogy Isten szövetségének lehetünk a ré­szesei; időnkkel es erőnkkel az Ö dicsőséget szolgálhatjuk eb­ben a világban; Isten szeretetéért, amellyel előbb szeretett es szeret minket. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy restek vagyunk az engedelmességre; sokszor elesünk és félünk; nem vigasztaljuk embertársainkat; tévelygéseink és gonoszságaink miatt sokszor támad sötétség és viszály ebben a világban; nem élünk napon­ként bűnbánatban. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten leikéért, akitől minden élet származik, aki újjá tud szülni bennünket; Isten lelke legyen jelen minden ember szi­vében, legyen jelen egyházunkban erőben és dicsőségben; könyörögjünk mindazokért akik testileg, lelkileg betegek, azokért akiknek szenvedés az életük; hogy váljunk emberséges barátokká és segítőkké; hogy a szeretet űzze ki a félelmet, és hozzon új egységet köztünk. Január 24. szombat AZ ŰJ ÍGÉRETE JÉZUSBAN Máté 25, 31—16 Ézsaiás 60, 19—22 Az ítélet szónak sötét, fenyegető hangzása van. Pedig, amit mi a jövőben várunk, annak elsősorban evangéliumi jellege van. Bibliánkban is az ítélet nem annyira a jutalmazás és bün­tetés jogi aktusát, bírói ténykedését jelenti, hanem inkább a bűn miatt megbomlott isteni rendnek a helyreállítását. Tehát olyan értelemben jelent az ítélet isteni igazságszolgáltatást, hogy Isten igazságot szolgáltat mindazoknak, akikkel itt vala­milyen fájdalmas igazságtalanság történt. Érvényesíti a jogait azoknak, akiket valamilyen jogtalan sérelem ért, örök vigasz­talásban részesíti azokat, akik mások gonoszsága miatt valami módon szenvedtek. Helyreállítja azt a jogrendet és igazságot, amit itt a földön mindig újra megsért és fölborít a bűn. Betel­jesedik, amit Jézus ígért, hogy boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az irgalmasok, az igazságért szenvedők. Mindazokat, akiknek a cselekedeteiben átsugárzott valami az Isten igazsá­gosságából, békességéből, örömöt okozó szeretétéből, azokat Jé­zus magához vonzza. Azokat, akik enni adtak az éhezőnek, inni a szomjúhozónak, aki meglátogatta a beteget, megvigasztalta a nyomorúságba esettet, befogadta a hontalant, felöltöztette a ru­hátlant, tehát akinek az embertársaival szembeni magatartásá­ban ez a krisztusi könyörület már működött, ezek örökölni fog­ják azt a világot, amelyben az örök Szeretet és Békesség és az örök Jóság uralkodik. ADJUNK HÁLÁT Jézus beszédéért és hogy hihetünk annak, aki Öt elbocsátotta közénk és ezáltal örök életünk lehet, hogy az ítéletben is először az evangélium, az Istentől jövő jó hír szólal meg. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy nem vagyunk az elsők sokszor, aki enni ad az éhezőnek, inni a szomjúhozónak, nem fogadjuk be az idegent, nem látogatjuk a beteget, nem vi­seljük szívünkön a másik nyomorúságát; hogy nem Isten aka­ratát cselekedjük, hanem a magunkét. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy 3 Jézusban adott új lelkületet és indulatot már most kezdjük e! élni; hogy a szolgálatban való egységünket mutas­suk meg azoknak, akik megosztódva élnek a halál árnyékában és nem megértésben: jelenjen meg Urunk azok között, akik a bűn áltál meg vannak kötözve, éheznek és embertelen erők kizsákmányolásától szen­vednek. Január 25. vasárnap MINDEN TEREMTMÉNNYEL VALÓ ÖSSZETARTOZÁSUNK Róma 8. 19—25 Ézsaiás 11, 1—7 Imahetünk végén igénkben háromfajta fohászkodásról tanít az apostol. Azt mondja, fohászkodik az egész teremtett világ, de nemcsak az, hanem mi magunk is és maga a Lélek is esede­zik érettünk. Most azt nézzük, hogyan hangzanak el ezek az imádságok? A teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög, pontosabban vajúdik, szülni akar valamit, ami szenvedéssel jár. Azt lehetne mondani, hogy ma vajúdásának célja az, hogy le­gyen több kenyér, hiszen a világ kétharmad része éhezik, az­tán békét kér. Eközben mi magunk is könyörgünk, mert hiszen összetartozunk Isten minden teremtményével. Tudatában va­gyunk annak, hogy sorsunk Isten akaratából közös az egész vi­lágéval. Ez szolidárissá tesz bennünket a világ minden teremt­ményével mind a vajúdásban, mind a kibontakozó új élet re­ménységében. Ha csak a magunk erejére lennénk hagyatva kö­nyörgésünkben és munkánkban, akkor csakhamar ellankad­nánk. Sokszor talán abba is hagyjuk az imádkozást. Nem tu­dunk imádkozni. Ezért kimondhatatlan kiváltságunk az. hogy a Lélek segítségünkre van erőtlenségünkben. A Szentlélek gyá- moiításával hatékonnyá válik könyörgésünk. Újra megerősít bennünket, hogy nemcsak magunkra nézve lehet reménysé­günk, hanem értelme van minden olyan törekvésnek a világ­ban, amely a tisztáöb emberi élet felé mutat. Ebben a remény­ségben teszünk bizonyságot Isten akaratáról és közben pártjára állunk minden olyan törekvésnek a világban, amely az embe­reknek kenyeret, békességet, felszabadulást ad. ADJUNK HÁLÁT a keresztyén hit és reménység lehetősé­géért, a Lélek megerősítéséért, amikor elgyengült imádságaink­ban újra felemel bennünket az új, teremtés és feltámadás ígére­téért. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL. hogy nem mindig figye­lünk a világ vajúdására; hitünkben és reménységünkben szűk- keblűek vagyunk, nem akarunk közösséget vállalni minden te­remtménnyel, sokszor abbahagytuk az imádkozást. KÖNYÖRÖGJÜNK Urunkhoz, aki alkotta az eget és földet, aki irá­nyítja annak történelmét az utolsó napig, hogy töltse meg erejével re­ménységünket: tegyen bennünket álhatatosakká tűrésünkben, míg ígé­rete teljessé válik; tegyen bennünket Urunk az igazság bizonyságtevői­vé. Könyörögjünk azokért a szervezetekért, amelyek a világ békéjéért, az egyházak, és az emberiség egységéért fáradoznak, a Bélse-világtaná- csért. a Keresztyén Békekonferenciáért, az Egyházak Világtanácsáért, a magyarországi egyházakért. Istentiszteleti rend Budapesten, 1376. januar 18-an Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) Bizik László, du 6. dr. Hafenscher Károly. Fa­sor de. U du. 6. Dózsa György ut 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rá­kosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly-. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. ÜJpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Újte­lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. Matuz László. Kis­pest de 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospa­lota Kístcmplom de. 10. dr. Bod­rog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Mik­lós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. fíl 11. (német), de. 11. (úrv.) du. 6. Toroekó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Görög Tibor. XII. Tartsay Vil­mos u. Ti. de. 9. de. 11. du. fel 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelen­föld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura T:bor. Nagytétény de. fél 9 Kelenvölgy de. 9. Visontai Ro­bert. Budafok de. 11. Visontai Ri- bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11., du. 4. Szeretetvendeg- ség. D. dr. Ottlyk Ernő. CSALÁDI HÍREK „Mert a törvény Mózes által* adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.” (Jn 1, 17.) VASÁRNAP. — „Ki-ki amint kegyelmi ajándékot ka­pott, úgy sáfárkodjatok azok­kal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfá­rai.” (1 Pt 4, 10 — 1 Móz 2, 15 — Jn 2, 1—11 — Zsolt 118, 1— 9.) Feladatot, s hozzá erőt és lehetőséget egyszerre kaptunk. Élnünk kell vele, be kell töl- tenünk. Nem a magunk javá- ra-hasznára, hanem egymásért. Jézus követői közösségébe nem. férhet be az irigység és félté­kenység : másnak más, vagy több adatott. Nemcsak egy­másnak kell szolgálnunk, ha­nem egymásban tisztelni és be­csülni a kegyelmi ajándékot. Így épül Isten népévé a jó sá­fárok közössége. HÉTFŐ. — „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” (Mk 14, 38 — 1 Móz 3. 6 — 5 Móz 33, 1—4 — Mk 3,31—35.) Nemcsak a bűn elől: már a kísértés elől me­nekülni kell. A bűnnek egyik veszedelme — amivel könnyen megejt — az, hogy kedvesnek, kellemesnek hazudja magát. De tudjuk, hogy vele jár a ke­serű alj is a lelkiismeretfurda- lástól ezer féle más következ­ményéig. A kísértés még ve­szedelmesebb, mert az csak ér­dekességével, kellemességével csábít Ezért kell vigyázni, de a legnagyobb figyelem és aka­raterő sem elég: imádkozni kell! A kísértéssel csak kézen­fogva lehet eredményesen szembeszállni: Jézus kezét fog­va­KEDD. — „Avagy megrövi­dült-e az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-e neked az én beszédem, vagy nem!” .4 Móz 11, 23 — 2 Kor 1, 20 — 2 Móz 20. 1—17 — Mk 4, 1— 20.) Mózes korában még nem volt annyi bizonyságuk Isten ígéretei felől, mégis bíztak benne, s rá merték tenni éle­tüket. Azóta az ígéretek teljes körét látjuk: Ábrahámnak ígérte Isten a Messiás eljöttét. Dávidnak megújította, prófé­ták hosszú során ismételte s ecsetelte, s mi már tudjuk, hogy Jézusban be is töltötte. Benne összpontosul minden ígéret, belőle árad szét Isten gondviselő, megváltó szeretete. Hogyan is lehet még kétsé­gem? SZERDA. — „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság” (2 Kor 3, 17 — 2 Móz 20, 2 — Mik 6, 6—8 — Mk 4, 21—25). A sza­badság nem egyenrangú lehe­tőségek közötti ízlés szerinti döntés lehetősége. Az ilyen sokféleség tétovaságot, bizony­talan kísérletezést, hányódást eredményez, s a neve nem szabadság, hanem szabadosság. Az Úrnak Lelke mindig egy- felé mutat: Krisztus felé. A benne betelt ígéret bizonyítja, Vele erősít önmegtagadásra, általa szabadít bűneinkből, s épp ezért Vele teszi lehetsé­gessé a több jót, igazabb sze­retetek gazdag! több szépséget. CSÜTÖRTÖK. — „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti. a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, maga sem tud­ja, hogyan.” (Mk 4, 26—29 — 5 Móz 10, 14 — Jn 1, 11 — Mt 5, 17—20.) Isten országában melengető, érlelő szakaszok is vannak. Mint amikor vetéstől csírafakadásig a földben van a mag. De ehhez be kell fogadni a magot. Nem úgy; mint Izrael fiai, akik nem fogadták be a Magot, Krisztust. Szívünk me­legében kell tartani, amíg — amikpr Isten akarja — hajta­ni kezd. De akkor tudatosan kell vele elfoglaltnak lenni: gyomlálni körülötte, reá néz­ve cselekedni s a gyümölcster­mésben eggyé lenni vele. Mert a gyümölcs a talajról tanúsko­dik, cselekedeteim pedig szi­vem rejtett titkairól. PÉNTEK. — „Az Ür pedig beszélt Mózessel, színről-szín- re, amint szokott ember szó- lani barátjával.” (2 Móz 33, 11 — Jn 15, 14 — Jn 1, 15—18 — Mk 4. 30—34). Mózes korában egyedi eset volt, hogy Isten valakivel közvetlenül szóba állt. Jézus földönjárasakor már mindazok, akik Vele szót vál­tottak, Isten szavát hallhatták, ezren és ezren. Ma nincs hatá­ra Istennel szólanunk. Szám­ban nincs határa. De bensőben van feltétele: a hűség a‘figye­lésben és engedelmességben. Ebből nő a hit. SZOMBAT. — „Mutassátok a kegyességben az atyafiakhoz hajló szívet, az atyafiakhoz hajló szívben a szereíetet.” (2 Pt 1, 7 — 1 Móz 4, 9 — Zsid 12, 18—24 — Mk 4, 35—41.) A kegyesség mozdulata: kinyílni emberek felé. Akik csali Isten felé akarnak nyitottak lenni, megtagadják Istent magát, hi­szen Ö Jézusban kinyílt az ember felé. Nem is akárho­gyan : szeretettel és csak szere­tettel. A kegyesség tartalma hát: szeretet az ember iránt. D. Korén Emil — SZÜLETÉS. Károlyi Zol­tánnak és Giczi Zsuzsának 1975. december 2I-én Buda­pesten második gyermekük született. Neve: ESZTER. — HALÁLOZÁS, özv. Nagy Miklósné sz. Ziermann Márta, Nagy Miklós volt zalaegerszegi lelkész özvegye 1975. december 10-én Zalaegerszegen elhunyt! Koporsója mellett Pintér Já­nos zalaegerszegi és Fónyad Pál nagykanizsai lelkész szol­gált a vigasztalás igéjével. „Az ég és a föld elmúlnak, de , az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” — Németh Ilona, a magyar­keresztúri gyülekezet nagyon hűséges tagja, lapunk buzgó olvasója 82 éves korában el­hunyt. Kedves szolgálata volt, hősi' lapunk összegyűltöt! szá­mait a csornai és a kapuvári kórházakban levő evangéli­kus betegeknek juttatta el vi­gaszul és erősítésül. „Tudom' kinek hittem — és bizonyos vagyok benne, hogy Ö a rám­bízott kincset meg tudja őriz­ni ama napra.” EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Fe'elős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, Vili.. Puskin u 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám : 516—20.412—Vili. Flőfuetés. *r: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 n 76.0063 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs rnagasnyomás Soproni Béla vezérigazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents