Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-04 / 27. szám

Sokak számára talán nem szimpatikus, sőt esetleg még visszatetsző is, hogy a Timotheushoz írott első levél kijelölt szakaszában Pál apostol önmagát állítja, példaképül mások számára. Ügy érezzük, ha ne- tán-tán mások javasolnák: nézzetek, itt van ez a Pál, aki annyira lelkes híve és szolgája Krisztus ügyének, legyen ő a példaképünk, akkor sokkal hitelesebbnek tűnne ez a javaslat.

Ha azonban nem elégszünk meg az első felszínes olvasás adta benyomásokkal, hanem mélyebbre próbálunk hatolni az igében, akkor észre kell vennünk:

PÁL APOSTOL NEM ÖNMAGÁT AKARJA PROPAGÁLNI, nem saját életéről és nemes cselekedeteiről akar dicshimnuszt zengeni! Nem ez az, amire érdemes odafigyelni. Nála most is, mint mindig Isten világot megmenteni és azt átformálni akaró és az embert mentő szeretete áll igehirdetésének középpontjában. Ez a felénk forduló isteni szándék és szeretet azonban nem elméleti, általános kijelentésként áll előttünk Pál apostol bizonyságtételében, hanem egészen gyakorlati módon, mintegy az ö személyes életén keresztül bemutatva. S ez adja a történet igazi hitelességét, sőt ez az a pont ahol mi is személyesen megszólítottakká leszünk, vagy lehetünk.

PÁL APOSTOL ÉLETE TEHÁT ISTEN IRGALMAS CSELEKVÉSÉNEK PÉLDÁJA számunkra. Rajta keresztül nem általános, nehezen megragadható mondatokat látunk, amelyek a rajtunk kívülálló világról szálának, hanem személyesen felénk forduló, életünket formálni akaró szavakat, mondatokat. Ebben a teremtett világbari engem keres, értem adta magát, keresztre, nekem kínálja fel az új élet ajándékát, hogy velem s rajtam keresztül másokkal történjen valami; hogy valóban rajtam teljesedjék be Isten mentő kegyelme.

AZ A KEGYELEM. AMELY BENNÜNKET — UGYANÜGY MINT PÁLT —, nem hagy a régiben, hanem mozgásba hoz, kilendít a holtpontról; valahonnan valahová visz a maga sodró erejével. A kárnak és szemétnek ítélt, a megkötözött és bűnökkel leterhelt régi életből a valóban életet hozó és szeretetet sugárzó új élet örömébe. Ez az az irány, amelybe Isten maga akar belevonni bennünket is, melynek szépségét, frisseségét és örömét mindnyájunknak oda szeretné ajándékozni. Embereken és a felkínált lehetőségek sokszínűségén és sokrétűségén keresztül.

PÁL APOSTOL AZONBAN NEMCSAK ISTEN KÖNYÖRÜLŐ IRGALMASSÁGÁN AK PÉLD ÁJ A, hanem példája Isten szolgálatba állító szeretetének is. Az apostol szabadulása után nem várta tétlenül, ölhetett kézzel, hogy Jézus bevigrye őt a paradicsomba, hanem megértette és elfogadta a megbízatást: továbbadni! Hirdetni és cselekedni Istennek mindnyájunk felé forduló mentő szándékát. Azt a szándékot, amely nem a világ pusztulását akarja, hanem annak minél szebb és gazdagabb kibontakozását és jövőjét. Azt a szándékát, mely nem az ember halálát akarja, hanem életét munkálja s ebbe a munkába állít bele bennünket is, akik továbbadhatjuk és szolgálhatunk azzal, amit megtapasztaltunk.

EBBEN A KETTŐS ÉRTELEMBEN PÉLDA SZÁMUNKRA Pál apostol élete: Isten irgalmas cselekvésének és szolgálatba állító sze- retetének példája. Kránier György

Imádkozzunk!

Áldott légy, (jj Jézus, hogy nem taszítod el magadtól a bűnbeesetteket, mert minden bűnnél nagyobb a te Irgalmad és mentő szereteted. Add nékünk a hií bátorságát, hogy hozzá meneküljünk bűneinkkel s tőled megkapjuk a bűnbocsánat békességét és a szolgáló szeretet erejét és örömét. Amen.

CSALÁDI HÍREK

— SZÜLETÉS. Szűcs Kálmán farádi lelkészeknek június 4-én Kapuváron harmadik gyermekük született. Neve: PÉTER.

— HÁZASSÁG. Bálint László malomsoki segédlelkéssj és Varsányi Vilma lelkészi munkatárs június 27-án Várpalotán tartották esküvőjüket. A szertartást D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke végezte.

— Szabó Vilmos segédlelkész és Piri Zsuzsanna lelkészi munkatárs július 3-án tartják esküvőjüket Bokodon. A szertartást D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke végzi.

— HALÁLOZÁS, özv. Somogyi Gáborné, sz. Sarkadi Karolina 76 éves koréban, özv. Búzás Lajosné sz. Szédelyi Rozália 77 esztendős korában rövid ideig tartó súlyos betegségben elhunyt. Mindketten a szergényi gyülekezet buzgó tagjai és lapunk hűséges olvasói voltak. Temetésük június 13-án és 14-én volt a gyülekezet nagy részvéte mellett. Koporsójuknál ' Szerdahelyi Pál lelkész hirdette a feltámadás igéit. Elhunyt testvéreinkben Somogyi Géza szergényi gondnok és felesége édesanyjukat gyászolják.

— Juhász László ny. bírósági szakértő, a gyulai gyülekezet presbitere, a Kelet-Békési Egyházmegye volt számvevőszéki elnöke 83 éves korában Békéscsabán elhunyt. Temetése júniu^ 10-én volt Gyulán a gyülekezet nagy részvéte mellett. A temetés szolgálatát ifj. Kendeh György gyulai lelkész végezte. A gyülekezet és az egyházmegye nevében dr. Szórády István felügyelő szólt. „Boldogok a halottak, akik az Orbán halnak meg!”

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság

A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal:

1088 Budapest VIII.. Puskin \x. 12 Telefon: 142-074

CSekkszámlaszám : 516—20 412—Vili

Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25211

©

76. 1750

Athenaeum Nyomda Budapest

Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

..Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (Lk 19, 10).

VASÁRNAP. — „A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó örök dicsőséget szerez nekünk, mivel mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra” (2 Kor 4, 17—18 — Zolt 126, 5—6 — Lk 15, 1—10 — Zsolt 10, 12— 18). Az életünkben előforduló pillanatnyi szenvedést többféleképpen lehet elviselni. Vagy úgy, hogy átadjuk magunkat a szenvedésnek. Engedjük, hogy az teljesen betöltsön. így azután a hangulatunk gyakran változik és az életünk bizonytalanná válik. Lehet úgy is, hogy közben meg vagyunk győződve Jézus irántunk való szándékáról. Nem akarja, hogy bármi miatt is elveszítsük lelki üdvösségünket. Ebben az esetben a szenvedés sem szakíthat el Tőle.

HÉTFŐ. — ,.A mi Urunk hosz- szú tűrését üdvösségnek tartsátok” (2 Pt 3, 15 — Ézs 48, 9 — Mk 2, 13—17 — 1 Kor 15, 35— 49). Isten hosszú tűrését félre lehet érteni. Lehet arra gondolni, hogy nem áll bosszút az elkövetett bűnökön, mert nincs hatalma hozzá, nem kell félni tőle. És lehet Isten hosszú tűrését a Jézus által megismertetett szerete- tét figyelembe véve nézni. Akkor észre fogjuk venni, hogy mennyire szereti minden teremtményét. Ezért tűr hosszan és vár gyermekei megváltozására.

KEDD. — „A hálaadás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való kö- zösségünk-e?” (1 Kor 10. 16 — Zsolt 23, 5 — Lk 7, 36—50 — 1 Kor 15. 50—53). A közösségnek áldásos hatása van. A valakihez, vagy valakikhez tartozás erőt tud adni a küzdelmekhez. Az az ember, akit nem tart semmiféle közösségi erő, az előbb-utóbb összeroppan. Ez a megállapítás fokozottabb mértékben igaz a Krisztussal való közösségre. Ennek a közösségnek bűnök között és bűnök ellenére is megtartó ereje van. A teste és vére által testvérünk lesz, akitől napönként kapunk jó indíttatásokat.

SZERDA. — „Krisztus nektek példát hagyott, hogy az ő nyomdokait kövessétek. (1 Pt 2, 21 — Zsolt 143, 8 — Lk 15, 25—32 — 1 Kor 15, 54—58) Az útkeresés nem könnyű feladat. Elindulni valamerre csak bizakodás alapján lehetséges. Az a jó, hogy nekünk nem ismeretlen úton kell

járni. Valaki előttünk járt. Nagyon világosan kivehetők a lábnyomai. Tudjuk, hogy mindig a szolgálat útját járta, teljesen önzetlenül. Az el nem vesztés, a megtartás volt a szándéka. így nézett az emberekre, így élt közöttünk. Nem egynapi, hanem életre szóló útiprogram ez,

CSÜTÖRTÖK. — „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek” (1 Kor 2, 9 — Ézs 65, 19 — Rm 4, 1—8 — 1 Kor 16,

1—9). Bátorítás, biztatás ez! Szükségünk van rá, mert olykor elveszítjük az érzékenységünket és beleveszünk gondokba, bajokba. Jó tudni, jó újból észrevenni, hogy Isten készít nekünk valami nagyszerűt. Olyat, amit emberi szív. még el nem gondolhat, hiszen amit elgondolhat, hogyha a legjobb is, akkor is csak földi. A földi jókat ugyan nagyon megbecsüljük, mégis látjuk múlandóságukat. Isten el nem múló és el nem rontható jókat készít övéi számára.

PÉNTEK. — „Tanúsítsatok szeretetet irántuk” (2 Kor 8, 24 — 5 Móz 15, 7 — Rm 5, 6—11 — 1 Kor

16. 10—14). Szeretetet tanúsítani mindenki iránt szükséges, de vannak esetek, amikor több kell a szerétéiből, mint máskor. A heti igénk tanúsága szerint Zá- keus iránt több szeretetet gyakorolt Jézus, mint más jerikói iránt. Mélyebbről kellett Zákeust előhozni. Nagyon belekerült a pénz vonzásába. Teljesen elvakította a látását! De a nagyobb szeretet legyőzte a vakságot, és Zákeus olyan feladatokat végzett el a megtapasztalt szeretet nyomán, amit korábban nem tett volna meg.

SZOMBAT. — „Krisztusban el- rej tetett a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse” (Kol 2, 3

— Jer 9, 23—24 — Ézs 43, 22—28

— 1 Kor 16, 15—24). Bölcsnek lenni, ismeretekkel rendelkezni, ez mindenki vágya és lehet örülni akkor, ha ez sikerül. Hihetetlennek tűnik ugyan igénk kijelentése, mégis igaz, hogy minden bölcsesség és ismeret kincse Jézusnál megtalálható. Olykor megadatik, hogy ezt megláthassuk. Csak a szelídek öröklik a földet

— mondotta valamikor Jézus. Ma meg kell tanulnunk ezt a bölcsességet, 'hogyha azt akarjuk, hogy a világunk továbbra is fennmaradjon.

Völgye« Pál

ÍGY UTAZTUNK HAJDANÁBAN: ez a címe Antalffy Gyula hatalmas kötetének, mely most jelent meg, az idei könyvnapra. Arról szól a könyv, milyen volt Magyarországon a közlekedés a honfoglalástól a XIX. század végéig, a vasúti és a folyami közlekedés magas szintjének eléréséig. Lehet a múltat, egy ország múltját, megismerni sajátos adatokból is, például az utazás történetéből. Magával ragad sok régi adat. Az ember nem is sejti, mikor olvasni kezdi ezt a könyvet, hogy a' végén hazája történetét ■ kapja meg, akár egy felfedezést. A kárpáti hágókon csak férfiak ereszkedtek le lóháton, az asszonyokat, gyerekeket, öregeket, a málhát és élelmiszert kerekes járművek hozták. A kalandozások koráról szóló följegyzések már említik a magyarok szekereit. Az országát kereső népnek kiválóan tájékozódó útmutatói voltak, így vált lehetségessé lóháton elkalandozni az óceánig s hibátlan tájékozódással visszatérni. A jármű hazánk életében döntő jelentőségű eszköz. Kitaposott Ösvényekből országutak keményedtek meg, főként folyók mentén, ilyen volt a Duna útja. A vásárok megteremtik a kereskedelmet, zarándokok az útirajzokat. Egy Komárom megyei község lakói, fiocs nevű faluban, feltalálják a faluról elnevezett járművet, a kocsit. Ez a név átmegy minden európai nyelvbe, a magyar népi találmány jelzése. Mátyás király korában olyan kitűnő volt á közlekedés Buda és a szomszéd országok között, hogy levél és utas elképesztő gyorsasággal éri el úticélját. Persze a török hódoltság kora ezt a reneszánsz-fejlődést megakasztja. De a Kárpátok alatti keskeny sáv, amely a törököktől szabad Magyaoszágot jelenti,, egyetlen fontjával további fejlődést biztosit. Valóságos regény a századokon át változó, új meg új kísérletekkel feltörő közlekedés. A Duna a török időkben már Ismert hajóút is. Mikor fölszabadul az ország, akár egy varászvesszö ütésére, bújnak elő az új utak, utakon szekerek, lovas hinták, vágtató „gyorsparasztok”, posták, majd menetrendszerűen járó utasszállító nagy kocsik. Nem véletlen, hogy Széchenyi egyik legelső gondja-ter- oe a magyarországi közlekedés, útépítés, folyószabályozás, gőzhajók indítása és vasútteremtés. Petőfi az első költő, aki verset ír a vasútról, az élményről, mely a főváros és Vác között elfogja. Korszakok kötődnek a hazai utazás történetéhez, s korszakokat segít meteremteni a magyar vqsút és hajó.

DÁVID A HOLDBAN. Tudós Scheiber Sándor Folklór és tárgytörténet című új nagy, kétkötetes müvében, többek közt arról ír, mi mindent látott a magyar népi képzelet s a kötői képzelőtehetség az égitestekben. A népi képzelet például a Holdban leginkább Dávid királyt vélte felismerni, amint hárfán muzsikál. Szeged. és Jászberény népe a muzsikáló zsidó királyt látta a hold fényében, a hódmezővásárhelyiek vasboronát adtak a holdbéli ki,rály kezébe. Az Alföldön szerte Dávidot látták Cicellével, a testvérével, a király muzsikál, testvére táncot lejt. Besenyőtelkén is azt hajtogatták, hogy a holdban holdtöltekor Dávid hegedül, Cicelle pedig táncol. Kiskunfélegyházán és vidékén azt mesélték a régi emberek, hogy aki egy órán át szüntelen a holdba

néz, megvakul, mert Dávid király hárfájáról elpattan egy húr s kicsapja a bámészkodó szemét. Természetes, hogy e népi képzelet játéka zsidó eredetű, a zsoltárokból szűrődött át. Scheiber azt írja, hogy a zsoltároknak az a mondata, mely a hold szilárd, örökké tanúskodó, hűséges jelenlétéről szól, az aggádikus hagyomány szerint Dávid király uralmára vonatkozik. A XIII. századból származik a héber nyelvű kommentár, mely ezt mondja: „így szólt Isten Dávidhoz: A Hold a mennyben hűséges tanú, hogy uralmad visszatér eredeti alakjában, mint a Hold, mely újból megtelik”. Megvan Dávid az újholdköszöntő héber imában is.

Dante a nagy költők közül Káint vélte látni a Holdon. Dávidot látták a nagy magyar költők: Csokonai, Petőfi, Arany, Tompa s mások. A XX. század magyar költői közül Juhász Gyula ezt írja: „A holdban Dávid halkan hegedülget”. Tóth Árpád A reményhez című versében így énekel: „Fenn a holdban Dávid, Lenn meg jómagam citerázunk váltig Nékik boldogan”. A nép s a költők ajkán visszhangzik minden égi és földi szépség. Érdemes ilyen terepszemlén elkalandozni.

A JOBBÁGYOK ÉS KOSSUTH. Rendkívül érdekes történeti mű Szabó István, egykori debreceni egyetemi tanár s történetíró, posztumusz könyve, melyet tanítványa, Für Lajos, jelentetett meg most gondosan, tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátva. Szabó István a históriai magyar társadalmi rétegek településtörténetével foglalkozott, mint ismeretes. E téren úttörő volt, cáfolhatatlan, mert minden állítását komplex módon bizonyítani tudta. Levéltári, néprajzi, statisztikai, földrajzi, jogtörténeti, régészeti adatok egybevetésével rajzolta meg a magyar társadalom életét. Ismeri a változó rétegeket és a. változtató erőket. A tárgykörhöz tai-tozó tanulmányok gyűjteménye ez a kötet. Csak tisztelettel szólhat róla az ember, ha már az író nem olvashatja könyve ismertetéseit. Mindössze egy fogyatékosságát észlelem, azt ugyanis, hogy Szabó nem tudott a szomszéd nemzetek nyelvén (csak németül) s igy nem vehette figyelembe a román, szlovák, szerb település- történeti műveket. Ezzel persze elkerülte az óhatatlanul kibontakozó vitát is szomszédainkkal. Szabó István pontos elemzései kritikai értékűek így is, mert a magyar levéltári anyagot szigorúan bíráló mérlegeléssel bocsátja elénk. Felfedezésszámba megy a magyar parasztság és jobbágyság szüntelen változásának-ala- kulásának rajza. Ez nem életkép volt, hanem forrongó társadalom. Főúri osztályunk a feudalizmus virágkorában is mindössze száz család. A kisnemesség és a parasztság közt valóságban alig lelhető fel funkcióeltérés. Polgárszegény századainkban a kisnemesség pótolta a polgárságot. Nagyszerük Szabónak Kossuth Lajosról szóló értekezései. Nem vitatkozik senkivel, bebizonyítja, hogy Kossuth szabad földre és szabad emberre irányuló következetes követelésével már a szabadságharc előtt megingathatatlanul elkezdte a feudalizmus felszámolását. Ebben efjész Közép-Európában elsőnek jelentkezett. A jobbágyfelszabadítás tehát elfogulatlanul Kossuth nevéhez fűződik. Ez vitán felül áll. Szalatnai Rezső

Magyar dolgok