Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-09-21 / 38. szám
I Egyek vagyunk Krisztusban Efezus 4, 1—6 A mai vasárnap igéinek összefoglaló mondanivalója a címben szereplő mondat. Benne Isten igéje szól felénk, hogy ne csupán teológiai, tételt, hanem életünket formáló erőt jelentsen számunkra, hogy egyek vagyunk Krisztusban. Határozza ez meg magatartásunkat önmagunkkat, embertársainkkal és Istennel kapcsolatban! 1. ÖNMAGUNK SZÁMÁRA ÉLTETŐ REMÉNYSÉG a Krisztusban való egység. Egyik lepbénítóbb szo-morúságunk az egyedüllét. Ezt szünteti meg Krisztus ígéretének beteljesülése: velünk van mindennap. Nem titokzatos lelki élményekben, hanem emberek szeretetében, segítségében és szolgálatában tapasztalhatjuk velünklétét. Roppant nagy erő van abban, ha emberek testvérként megtalálják egymást. Ennek egyik eszköze az, hogy megvilágosodik: egy Urunk van, egy hitben kapcsolódhatunk össze, együtt adhatunk hálát Istennek, együtt könyöröghetünk őhozzá, egy a sorsunk, egy a feladatunk. Az együtt viselt megpróbáltatás, az együtt való örvendezés és az együttszolgálás messze űzi tőlünk a lelket romboló egyedüllétet, önmagában is boldogító fölfedezés, ha rájövünk arra, hogy embertársaink -nem ellenségeink, hogy ugyanazok a kérdések szorongatják őket is, mint minket, ugyanúgy örülnek vagy szo- morkodnak, mint úti. Lehetnek közöttük példaképeink, tanulhatunk tőlük és számíthatunk szeretetükre. Ha azután ez úgy valósulhat meg, hogy Krisztus az összekapcsoló erő, akkor a reménység túlnyúlik a földi élet keretein: örök életre éltető reménységgé lesz. 2. EMBERTÁRSAINK KÖZÖTT A CSELEKVŐ ALÁZATOSSÁG a Krisztusban való egység következménye. Hogyan is lehetne másképpen, amikor egymásnak testvérei vagyunk? Nem uralkodhatunk a másik emberen, hiszen az Legyek” azt is jelenti, hogy egyenlők, egymásra utaltak, egymásnak szolgálók vagyunk. Tehát az »alázatosság nem tétlen meghunyászkodás vagy képmutató megalázkodás emberek előtt, hanem cselekvő szeretet. A gyakorlatban ezt úgy veszik észre embertársaink, hogy türelmesek vagyunk hozzájuk, megértjük őket, jóra magyarázzuk még tévedéseiket is. Bosszúállás helyett szelíden megbocsátunk, káröröm helyett vigasztalunk. Hálátlanságukat elviseljük, szeretetükért viszont hálásak vagyunk. Igyekszünk a békességet munkálni, megőrizni és megvédeni. Észrevesszük, hogy miben lehetünk embertestvéreink segítségére, de azt is. hogy mivel tehetjük boldogabbá őket. És minderre nemcsak közvetlen környezetünkben törekszünk, hanem megtaláljuk a módját annak hogy szolgálatunk szélesebb körben — népünk, sőt az emberiség égető kérdéseinek a megoldásában — jelentsen segítséget. 3. ISTEN ELŐTT HÁLÁS ENGEDELMESSÉG a feladatunk, ha egyek vagyunk Krisztusban. Lehet és kell ,.félelemből” is engedelmeskednünk, hiszen Isten hatalmas, „mindenek felett van”. A kötelességérzetünk is azt diktálja, hogy ő. aki lehetővé tette, hogy egyek legyünk Krisztusban, és egymásra bízott bennünket, elvárhatja, hogy megtegyük akaratát. Hivatástudatunk is abban erősít meg bennünket, hogy felelősek vagyunk egymásért, erre Isten hívott el minket, illik, hogy él-hivatásunkhoz méltóan engedelmeskedjünk neki. Mégis, az igazi engédel- messég nem megfontolások alapján következik be, hanem szinte magától — mert más út nem adatik — szeretetünk, hűségünk és hálánk jeleként. Azzal, hogy Isten igényli a szolgálatunkat. hogy munkatársai lehetünk, hogy akaratát megérteti és továbbíttat ja velünk, szeretetét bizonyítja. Nemcsak hatalmas aki igényli az engedelmességet, hanem Atyánk is, aki szere- tetével késztet szófogadásra. így válik az engedelmesség kényszerből lehetőséggé, amellyel megköszönhetjük Istennek azt, hogy Krisztusban eggyé tett minket, s az egymásnak való szolgálat által értelmet adott életünknek. önmagunk, embertársaink és Isten előtt való magatartásunk természetesen nem választható így szét, és nem külön pontokba szedve válik valósággá. Mégis, ha tudatosan igyekszünk arra, hogy amire elhivattunk, abból erőt adó reménységet merítsünk önmagunk számára, s engedjük, hogy Isten munkálkodjék általunk embertársaink javára, akkor tapasztalunk meg valamit abból, hogy milyen boldogító ajándéka az Istennek, hogy egyek vagyunk a Krisztusban. Bárány Gyula Istentiszteleti rend Budapesten, 1.975. szeptember 2l-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) Bízik László, du. 6; Trajtler Gábor. Fasor de. 11, du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. yajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Újpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerle-telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota Kistemplom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Gregorios metropo- lita — D. dr. Ottlyk Ernő. du. 6. Gáncs Péter. Toroczkó tér de. fél 9. D. dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII.. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 8 de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. Bencze Imre: Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgv de. 9. Visontai Róbert. Budafok. de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy hatalmaddal és szereteteddel lehetővé tetted, hogy mi bűnös emberek egyek lehetünk a Krisztusban. Bocsásd meg, hogy nem mertünk ebből erőt meríteni, s nem háláltuk embertársainkra kiáradó, cselekvő szeretettel. Könyörgünk, adj erőt, hogy elhivatásunkhoz illően tudjunk egyek lenni embertestvéreinkkel a Krisztusban, a szeretetben és a szolgálatban. Ámen. 7 — Szentháromság után a 17. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári Igéje: Lk 11, 1—11; az igehirdetés alapigéje: Ef 4, 1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 28-án, . vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet FODOR OTT MÁR szolnoki lelkész, a Csongrád-Szolnoki Egyházmegye esperese. — MEDGYESEGYHÄZA. a gyülekezet egyhangúlag megválasztott lelkészét, Zátonyi Jánost szeptember 21-én. vasárnap délelőtt fél 11 órakor összevont magyar—szolvák istentisztelet keretében iktatja be szolgálatába Mekis Ádám, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonaest lesz szeptember 26-án, pénteken és szeptember 29-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték C-dúr kis preludium és fuga d-moll kis preludium és fuga d-moll triószonáta F-dúr kis preludium és fuga e-moll kis preludium és fuga e-moll triószonáta Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre 1 és ' Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. EVA.XCEl.mUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László « Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VIII.. Puskin u. 12 Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám : 516—20.412—Vili Előfizetési ár: egy évre 120,— ITt Árusítja a Magyar Posta Index 25211 _ 7 75.2934 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomés Feleids vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Megjelentette néked, óh pmber, mi légyen a jó, és mit kíván az Űr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te- Isteneddel” (Mik 6, 8). VASÄRNAP. — „Magasztaljátok az uraknak Urát, aki nagy csodákat művel egyedül, mert örökkévaló az <5 kegyelme” (Zsolt 136, 3—4 — Rm 2, 4 — Lk 14, 1—11 — Zsolt 119, 1—16). Nagy kísértése a keresztyén embernek az önmagával való elégedettsége. Különösképpen is hajlamossá teszi arra. hogy személyes életének ajándékait hite természetes következményének tekintse. Pedig Isten előtt nincs érdem, nincsen megszolgált jutalom, járandóság, csak vétkes adósság van, melyért Krisztus halálában tett eleget. A magasztalás mindenekelőtt ezt az isteni mérhetetlen sze- retetet csodálja és boldog oda- szánással hódol előtte. HÉTFŐ. — ..Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mt 5, 9 — Péld 16. 7 — Mt 12, 1—8 — Rm 10. 12—21). Nekünk keresztyén embereknek kétszeresen is nagy értéket jelent a békesség. Ennek jegyében rendezte el viszonyunkat önmagával az Isten a Krisztus Jézus által. De ennek megvalósítása szép szolgálatát is bízta ránk ebben a világban. Az elsőért hálaadással. a másikért felelősséggel tartozunk Neki. Különösképpen is azért, mert innen lesz igazzá és érthetővé mindaz, amit Isten szeretetéről megismertünk és vallunk. KEDD. — „Mentsd meg én Istenem a te szolgádat, aki bízik benned” (Zsolt 86, 2 — Rm 4, 18 — Ézs 1, 10—17 — Rm 11. 1—10). A hivő ember nagy ajándéka az, hogy minden nyomorúsága esetén ismerheti és járhatja az Istenhez való menekülés útját. Tud az imádság erejéről, és mindenkor bízhat Isten imádságot meghallgató kegyelmében. De mégsem hitét tarja Isten elé érdemül, ha menekedést keres Nála, hanem nyomorult, , bűnös voltát vallja meg Előtte alázattal és a szabadítás- ba ' vetett reménységgel. SZERDA. — „Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben.” (Rm 8, 8—9 — Zsolt 106, 3 — 1 Kor 9, 19—23 — Rm 11, 11—24). A testi" élet dolgai nemcsak természetes szükségként jelentkeznek, hanem gyakorta kísértéssel is. Nem egyszer elfelejtjük, hogy a test törvényének való kényszerű szolgálatból felszabadított minket Isten a Krisztusban való hitre és életre. A testben-valóság csak önmagát szolgálja. A lélek szerinti élet viszont engedelmesen és mindenkor számadásra készen tölti be hivatását gyülekezetben, világban egyaránt. CSÜTÖRTÖK. — „Míg a világosságtok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai, legyetek” (Jn 12, 36 — Mik 7, 8 — Gál 2, 11—21 — Rm 11, 25—32). Isten hirdetett igéjében van jelen a gyülekezetben, az ember és a világ életében. Az ige biztatja, bátorítja vagy ítéli meg minden szándékunkat, éleszti hitünket, gazdagítja szolgálatunkat. A hivő ember a kinyilatkoztatás fénykörében él, hisz és cselekszik. Valójában ezáltal válik önmaga is részesévé, de részévé is a világosságnak. PÉNTEK. — „Sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Rm 12, ö — Zsolt 71, 9 — Gál 6, 14—18 — Rm 11. 33—36). A Krisztushoz való tartozás meghatározna egymáshoz való tartozásunkat is. Döntő, hogy ez a kapcsolódás mindkét vonatkozásban őszinte és valóságos legyen. Ennek a viszonynak rendelődik alá egész életünk, minden tevékenységünk. Ez azonban mégsem tesz szegénnyé, megkötözötté. Sőt csak így ajándékozhat meg minket Isten az örök élet ígéretével, és így lehetünk hitünk - által sokak áldásává ebben a világban. SZOMBAT. — „Ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!” (Ézs 7, 9 — Jud 20 Ám 5, 21—24 — Rm 12, 1—2). Hitünk révén válunk alkalmassá arra, hogy értsük és elfogadjuk Istennek velünk való. szándékát. De ugyanakkor részeseivé is csak úgy válunk a feladatainkhoz szükséges erőnek, ha hitben maradunk. Mindenkor olyan hitre van szükségünk, mely éberen figyel Isten eligazitó igéjére, és aszerint cselekedni is kész. . Fodor Ottmar UTAZÁSOM IDEJÉT a tavaszi enyhébb időjáráson kívül az ortodox keresztyénség húsvéti ünnepe szabta meg. Idén május 4-re esqtt az ortodox húsvét, a legnagyobb ünnepük. A különböző• országokban megforduló idegen önkéntelenül is összehasonlít. Az volt a benyomásom, menynyire gyökértelen és felszínes az olasz nép római katolicizmusa a görög nép mély ortodox keresztyénséghez képest. Az ünnepi alkalmakon legalább annyira figyeltem az embereket, mint a gazdag liAthén templomaiból. Nagyszombat éjszakáján ért a csúcsra az ünneplés. Tele templomokban mpnt végbe az istentisztelet. Az ■ éjfél előtti percekben kivonult a papság és a gyülekezet a templom elé, és ott kis emelvényen kezdődött a feltámadási istentisztelet. Pontban éjfélkor ünnepélyesen megkondultak a haDafni középkori kolostortemploma turgiát Athén főtemplomában, a „nagy metropoliszban” és kis ősi bizánci templomokban. Mindenütt az áhítat magas hőfokát éreztem. Nagycsütörtök estéjén 9 órakor kezdődött Jézus Krisztus kínszenvedésének emlékezetére a liturgia: „a tizenkét evangélium olvasásának istentisztelete”. Nagypéntek estéjén ugyanebben az időben a „sírbatételi istentisztelet” folyt le, amelyhez kapcsolódva körmenet indult rangok, hirdetve a feltámadást. Majd visszatérve a templomba, folytatódott a\feltá- madási ' hajnali istentisztelet. Ezeken az alkalmakon szinte minden hivő kezében vékony szál gyertya égett, sokan a kezükben tartott templomi imakönyvből kísérték figyelemmel a gyönyörűen zengő papi éneklő szöveg- mondást. Kórusok éneke hangzott. A hangszórók tisztán közvetítették a falakon kívülre az egyetlen dallamos énekfolyamként áradó liturgiát. HŰSVÉT DÉLELŐTTJÉN volt a nevezetes „agapé” (sze- retéti-istentisztelet. A főtemplomban hallgattam közvetlen közelről a liturgikus szöveget váltakozva fennhangon mondó, szertartásvégző papokat, élükön Athén főpapjával. A templom különböző részein három férfikórus kapcsolódott bele az istentisztelet menetébe. Közben a főpap prédikált. Amint egy magyarul is beszélő görög ismerőstől megtudtam, húsvét gondolatköréhez kapcsoltan a szeretet állt a beszéde középpontjában. Az istentisztelet végefelé következett a legmegkapóbb, fel- emelőbb részlet: az újszövetségi húsvéti történetekből és igékből összeállított folyamatos szöveget váltakozva négy nyelven mondta énekelve egy- egy pap: angolul, franciául, németül és újgörögül hangzott a húsvéti evangélium. Mély jelképességgel valósult meg, amit Márk evangéliumának végén a húsvéti híradás után olvashatunk Jézus szavaként: „hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Máskor is megfordultam utam során nyitott templomokban. Még a nekünk szokatlan kegyességi formákban is —,mint például az ikonokat takaró üveglap megcsókolása, vagy mint egy vidéki kisvárosban, az ősi Argoszban látott esküvő végén történt, hogy valamennyi résztvevő odajárult a paphoz és megcsókolta a kezében tartott, aranyozott borítású, a négy evangéliumot tartalmazó könyvet és többen a kezét is —, az ilyen, lölünk idegen mozzanatokban is érezni lehetett valami egészen mély, régi lelki gyökeret. HADD ÖSSZEGEZZEK. Az ortodox keresztyenség három jellemzőjét éltem át az utazó ember, benyomásainak túl gyors, de talán nem igaztalan ítéletalkotásával. Mindenekelőtt az ősi formákhoz és természetesen ezzel együtt az ősi tartalomhoz való ragaszkodást. Keresztyénségük régiségét hangsúlyozottan őrzik. Az egyházmüvészetben is jelentkezik ez a jellegzetesség. Az alig néhány évtizede készült templomfreskóik stílusa magán viseli a középkori bizánci festészet alapvető jegyeit. — A másik: Krisztus feltámadásának és a szeretetnek a kiemelt hangsúlyozása, amit éppen a húsvéti alkalmak nagyon tanulságosan jeleztek. — A harmadik: az Isten szentségének, az Isten lényét körülvevő szent titoknak a légköre. A templomok ikonosztáza. de sok más jelenség is tanúskodik erről. Az utoljára említett, a nyugati keresztyénségből nagyon hiányzó vonás mögött sajátos történeti távlatot és összefüggést sejtettem meg utazásom ,közben. Mintha az ortodox egyházban érezhető misztérium-jelleg valamiképpen folytatása lenne — termeszetesen a keresztyén hit átformálásában — az ősi ógörög misztériumoknak. Ezen a területen a régi szentélyek titokzatos szertartásai igen nagy vonzerőt gyakoroltak a görög lélekre. De ez a vélt kapcsolódás nem bántó tény. Minden nép saját lelkiségével csak gazdagítja a keresztyén hit vallástételét Isten kimeríthetetlen lényéről. Különben is, mindazt, ami akár az antik pogány vallások Isten-keresésében jelentkezett, a keresztyénség tulajdonképpen ki teljesíti. Felemelőnek tartom, hogy a keresztyénségen belül az ortodox egyház a szent Isten titokzatosságának, misztériumának az érzetét képviseli. HANGULATOT NEHÉZ ÁTADNI. Athén közelében két különböző irányban fekvő, egykori kolostorban is jártam. Nyugatra, a tenger felé eső Dafni és keletre, az ezer- méteres Hüméttosz festői oldalában meghúzódó Keszariá- ni kolostora annak idején pogány szentély helyén épült. Az egyiknek napfényes udvarán csend volt. A másikét éppen turisták népesítették be, de ez nem zavarta a képet, amint a kolostor romos falát zöld növény futotta be, s a megmaradt kolostori tűzhely és ebédlő belső puszta falai századokkal régebbi keresztyén életeszményt tükröztek. Mindkét templomban mozaikok fénylettek a homályból, és kint ciprusok nyúltak a magasba. Mindez a bizánci keresztyénség öröksége a mai ember hangulatot átélő, a természetet és a csendet magába fogado érzékének a tenyerén. Egész Görögország leginkább látni érdemes bizánci kolostorának mondják a közel Delfihez, széles völgyre néző, gyönyörű fekvésű Oszi- osz Lukász-t. A mozaikjairól híres, múzeumi belépővel megtekinthető templom mellett méghúzódik egy másik, mely ugyancsak 1030 körül épült. Ebben nincs művészi látnivaló, falai durvák, vakolatlanok, de égtek bennük a gyertyák, ezt a templomot „használják”. Itt éreztem magam jobban, mert ősiségében a mai istenszolgálat hatotta át levegőjét. Az udvar két szegényes épületszárnyában ma is működő kolostor lehet: a kapuban egyszerű barát ült, egy másik az emeleti erkélyszerűségen olvasott vagy imádkozott kezében tartott könyvéből. Megint az együttes kép varázsa jelentkezett, mint annyiszor máshol Görögországban. S ebben benne volt a múzeumként kezelt templom előcsarnokában látott, a hitetlen Tamás jelenetét ábrázoló középkori megragadó mozaikkép is, amelyről az idő vasfoga lerágta Tamás fejét. Csak a keze látszik, amint a feltámadt Krisztus oldalát tapogatja. Idehaza, a diafelvétel nézése• közben jegyezte meg egyik lányom: mintha csak illusztrálná q, lekopott eltűnt fej a Tamásnak mondott jézusi szót: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Vége) Vcöreös Imre 4 \ Görögországi utazás 5. Az ortodox keresztyenség légkörében
