Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-09-28 / 39. szám

XL. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1973. szeptember 28. NGÉLIKUS HETILAP Ara: 2.50 Forint Fegyelem A szó kissé idegenül cseng. Mintha szabadságunkat, kedvün­ket, akaratunkat korlátozná. Holott szabadságunkért roppant áldozatot hoztunk. Sok vitára ad alkalmat az, hogy mely eset­ben határoz a fegyelem, s mely esetben kell élnünk a szabad­sággal. Sorompó-e a fegyelem, vagy a szabadság széles mezején út, amelyen haladnunk kell? Alig van intézmény a világon, amely nem igényel fegyelmet. Alig képzelhető el együttélés, rendszer, állami, társadalmi élet, munka stb. külső és belső fegyelem nélkül. Beszélünk intézményes fegyelemről, egyház­fegyelemről, iskolai fegyelemről, pártfegyelemröl, önfegyelem­ről, stb. Minden esetben érezzük azonban, hogy a fegyelem va­lami elsajátított dolog, azután valahonnan belülről, a lélek vagy a tudat mélyéről indul el, s kifelé hat, kívül mutatkozik meg. Az erkölcsi élet területén válik valósággá. Valamiképpen asszociálódik azután a fegyelem a törvénnyel, a törvényes renddel. Így ritkán egyéni ügy, inkább kollektív, társadalmi kérdés. Még akkor is áll ez, ha az önfegyelem összefüggésében alkalmazzuk. AZ EGYHÁZNAK IS VAN INTÉZMÉNYES, KÖZÖSSÉGI ÉLETE. Ezért természetszerűleg van az egyházban is fegyelem. Ha ritkábban használjuk is köreinkben ezt a fogalmat, lényegé­ben erről van szó, amikor egyházi rendről, egyházi szokások, tradíciók, törvények megtartásáról, az egyházi élet zavartalan gördüléséröl szólunk. Van rendje pl. az istentiszteletnek. így is kifejezhetnénk: gyülekezeti tagjaink fegyelmezetten alkalmaz­kodnak ehhez a rendhez. Me)t mi volna — mondjuk éppen ez jutna eszébe valakinek —, ha istentiszteleten egyszerűen rá­gyújtana, vagy éppen egy divatos slágert, nótát énekelne, fü­tyülne igehirdetés alatt? Ugye súlyosan vétene a rend ellen, botránkozást váltana ki fegyelmezetlen magatartása. Fegyel­mezzük tehát akaratunkat, s alkalmazkodunk a kialakult rend­hez, szokásokhoz. FEGYELEM KELL A GYÜLEKEZETI GONDOK HORDO­ZÁSÁHOZ IS. Egyházunkban ugyan régen megszűnt pl. a kö­telező adófizetés. Önkéntes adakozásból tartjuk fenn magunkat. Ezekből az adományokból épül-szépül templomunk, ezekből tartjuk szereletintézményeinket, teológiánkat, nyugdíjintéze­tünket, stb. De az egyház ún. gazdasági élete is csak feg-gelme- zetten mehet végbe. Az ezen a téren gyakorolt önkényesség, fegyelmezetlenség súlyos nehézséget jelentene. Viszont a belső fegyelem, az a tudat, hogy én ezzel tartozom egyházamnak, mért én igénylem az egyház szolgálatát, szilárd biztonságot hoz magával. Csak így lehet tervezni, csak így lehet gondokat, problémákat megoldani. A vállalt kötelesség fegyelmezett megtartása az egyház gazdasági létalapja. Az egyház funkció­ja, ritmusa akad el, ha e téren nem gyakorolunk fegyelmet. FEGYELEM KELL A KERESZTYÉN ÉLETFOLYTATÁS­HOZ IS. Az írott törvényeken túlmenően ösztönösen érezni kell. mit szabad és mit nem. mit kell és mit nem lehet tenni. Mi evangélikusok valljuk, hogy nálunk a hit a „kontroll’’, az a bizonyos mérőeszköz, melyhez szabnunk kell cselekedeteinket. A hit szabályoz tehát bennünket. De hitünk megéléséhez sok­szor nagy fegyelemre van szükség. Mert fegyelem nélkül nincs pl. keresztyén családi élet. A család rendje, szokása fegyelmen alapszik. Fegyelmezett szeretettel osztják meg egymás közt a házastársak a munkát, fegyelemmel nevelik gyermekeiket, s törődnek egymással. Lemondás, áldozathozatal, csendes szolgá­lat, nagyfokú önfegyelemről tanúskodik, önfegyelem kell ah­hoz. hogy a napi gondokban, fáradságban hazatértek egymáshoz türelemmel legyenek, felzaklatott idegeikkel ne fertőzzék a családi élet légkörét. FEGYELEM KELL AZ ÉLET SZÉLESEBB TERÜLETEN IS. A vásárláshoz, a pénztárnál, csomagolónál történő sorban állás­nál, a közlekedésnél, akár mint gyalogosok, akár mint utasok veszünk részt benne. Fegyelem kell a szórakozáshoz, a pihenés­hez. Fegyelem kell a munkához. Mert vajon, hogyan működne az az apparátus, gyár, üzem, iroda, ahová tetszés szerint, ötletszerűen, önkényesen és akkor menne dolgozni az ember, amikor kedve szottyan? Az üzemek, termelő ágak sajátos fegyelme biztosítja a termelést, a min­dennapi kenyeret. A fegyelmezetlenség olyan, mint a bume­ráng. Egyéni és társadalmi veszteség okozójává válik. És ha a munkafegyelem nem válik vérünkké, akkor elviselhetetlen terhet jelent a munka. De éppen ezért szoktatjuk már gyerme­keinket is fegyelemre, ez történik családban és iskolában egy­aránt. A két intézmény szeretettől telített pedagógiája alapja egy fegyelmezett, dolgos társadalomnak. A fegyelmezetlen ember nemcsak bosszúságunkra van, de sok kárt is okoz a társadalomnak. Hány gép áll indokolatlanul, hány ügy nincs elintézve, hány munka nincs elvégezve fegyel­mezetlen emberek miatt? És hány munkaóra esik ki évente és mennyi a felesleges várakozások, üresjáratok ideje laza, fele­lőtlen, fegyelmezetlen ügyintézések miatt? EGYHAZUNK FEGYELME LELKÉSZEKRE ÉS HÍVEKRE EGYARÁNT KŐTELEZŐ. Es mivel a fegyelem erkölcsi kategó­riába tartozik, erkölcsi felelősségre vonás éri a fegyelmezetle­neket. Sokszor a lelkiismeret maga a bíró, de van eset. amikor ez kevés. Hirdetjük a szeretetei, teológiánk, a diakónia teológiá­ja is a szeretet alappillérén nyugszik. Viszont a fegyelmezet­lenséget nem lehet szeretettel palástolni, vagy eltussolni. Igaz­ságos szerétéiről kell tudnunk. Az Igazságos szeretet nem tűr­heti el a fegyelmezetlenséget. Mi volna az egyházban, ha a lel­kész nem tartaná meg az istentiszteletet, nem vinné betegágy­hoz az úrvacsorát? Mondjuk, egyszerűen elfelejtené. Ugye. ilyet el sem tudunk képzelni? Viszont, hogy ez nem így van. annak oka, hogy fegyelemre neveljük már a fiatal lelkész nemzedé­ket is. Ugyanez vonatkozik híveinkre is. Nem lehet egyházunk jó tagja az. aki fegyelmezetlenül él. viselkedik, cselekszik. Aki rontja egyházunk hitelét. Nekünk nincs „döntőbíróságunk”, nincs ítélőszékünk, mégis elvárjuk tagjainktól a fegyelmezett keresztyén életet. Nem gyakorlunk eklézsiakövetést”, nem pellengérezünk senkit ki, de aki az egyház tagja kíván lenni, annak alkalmazkodnia kell az egyház fegyelméhez. Szé­lesebb i'onatkozásban az egyház tagjai ugyanilyen felelősen és fegyelmezetten kell, hogy éljenek a társadalomban, munká­ban. erkölcsi életben, ezt tanítjuk, erre neveljük híveinket. Az igének ne csak hallgatói, de megtartói legyünk. R. P. Jó ügy k© vétségében Lapunk jelen számának zárásakor fejezte be magyarországi tanácskozásait a Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Bi­zottsága, amely közel egy héten át Siófokon ülésezett. A tanácskozáson résztvevő külföldi vendégek jelentős része a konferenciát követőleg még néhány napot hazánkban töltött. Szeptember 21-én mintegy 50 gyülekezetben szolgáltak igehir­detéssel vagy vettek részt az istentiszteleteken. Így a gyüleke­zetek egy része személyesen is megismerhetett vendégeink kö­zül többet. Szívesen mutatnánk be valamennyiüket lapunk ha­sábjain olvasóinknak. Lapunk adottságai azonban csak arra adnak lehetőséget, hogy közülük néhány különösen is jelentős személyiséget mutassunk be. Ez a bemutatás viszont magában is tükrözi a Keresztyén Békemozgalomnak az egész világra ki­terjedő hatását. NYIKODIM leningrádi és novgorodi meropolita neve is­mert lapunk olvasói előtt, hi­szen a Debreceni Református Teológiai Akadémia is tisz­teletbeli doktorává avatta őt munkásságának elismerése­ként 1972-ben és erről annak idején lapunk hasábjain is hírt adtunk. De a KBK elnö­kének tevékenységéről gyak­ran adtunk hírt az Egyházak Viiágtanácsa végrehajtó és központi bizottsága üléseivel kapcsolatban is, ahol a koráb­ban egyháza külügyi munkáját irányító főpap magas szinten képviseli a Szovjetunióbeli, de mondhatjuk a világ ortodox keresztyénéinek is a békéért és a haladásért érzett felelősségét s munkálja a világ keresztyé­néinek ökumenikus együttmű­ködését az emberiség javát szolgáló jó ügyekben. Az 1947- ben egyházi szolgálatba lépett és 1964-ben metropoli tává szentelt főpap gyakran volt szíves házigazdája a hazáját felkereső különböző felekeze­tű keresztyén személyeknek és ott ülésező egyházi szerveze­teknek. A KBK elnöke aktív szerepet vállal a mozgalom­ban, mint ahogy a mostani siófoki ülésen is ő tartotta a bevezető előadást. DR. H. MOCHALSKI a Ke­resztyén Békekonferencia egyik alelnöke. A sziléziai származású evangélikus lel­kész, mint a német ún. Hit­valló Egyház tagja a hitleri Németországban számtalan ül­döztetésnek és zaklatásnak volt kitéve. A 2. Világháború után, fontos megbízatásokat kapott az újjászerveződő német evan­gélikus egyházban. Számunk­ra különösen is érdekes egyhá­zi publicisztikai tevékenysége. Alapítója és annak 25 éves fennállása alatt főszerkesztője volt a félhavonként megjelenő Stimme der Gemeinde (a gyü­lekezetek hangja) c. folyóirat­nak. amelyben több mint 300 cikke is megjelent. Ezekben bátran vette fel a harcot a fa­sizmus újraéledésével,, a re-' vansizmussal, a hidegháború­val, a német militarizmussal, az atomf elf egy vérzéssel szem­ben. Kezdettől fogva kereste a kapcsolatokat a kelet-euró­pai. elsősorban a szocialista or­szágokban élő egyházakkal és ezzel kapcsolatban számos lá­togatást. tett a Szovjetunióban, Lenevelorszápban. Csehszlo­vákiában, a Német Demokra­tikus Köztársaságban és ha­zánkban is. A nyugati világ­ban mesterségesen szított anti- kommunizmussal szemben, tu­datosan küzdött a kelet—nyu­gat közti feszültség enyhülé­séért, a kölcsönös megérté­sért és, együttmunkálkodásért. Ennek ismeretében választotta őt 1963-ban elnökévé a Német Szövetségi Köztársaságban működő szovjet—német tár­saság. 1954 óta tagja a Béke­világtanácsnak, négy év óta pedig az elnökségnek. 1967- ben a pozsonyi Evangélikus Teológiai Fakultás tiszteletbeli doktorává avatta. C. SOULE az amerikai Egye­sült Metodista Egyház lelkésze. Szolgálati területén aktív be- keharcot folytat 1945 óta. Így 15 éven át titkára volt egyháza békével foglalkozó testületé­nek. Számos cikke jelent meg az amerikai egyházi lapokban. Különösén is nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a világ keresztyénemet a béke ügyé­ben felemelt szava eljusson az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül a népek sorsáért fe­lelős politikai vezetőkhöz. En­nek érdekében volt egyik kez­deményezője az ENSZ mellett működő egyházi központnak. Ezért vállalja szívesen az ösz- szekötő szerepet az ENSZ és a KBK között, mint a Munka- bizottság tagja, miközben ha­zájában rendszeresen ad tá­jékoztatást újságokban és rá­dióban az ENSZ-ben folyó munkáról és propagálja az egyházak és egyházi világ­szervezeteknek a béke ügyében hozott határozatait. R. M. ANDRIAMANJATO madagaszkári lelkész nevére különösen D. Káldy Zoltán püspök- elnökünknek az 1971 őszén Prágában tartott IV. Ke­resztyén Békevilággy ülésről lapunk hasábjain közölt be­számolója kapcsán figyeltünk fel. „A fejlődés problémái és a keresztyénség felelősségé„-ről tartott előadásában a harma­dik világból érkezett előadó személyes tapasztalatok alap­ján elemezte azokat a politi­kai, társadalmi és gazdasági tényezőket, amelyek az általa is képviselt ország és világ­rész problémái mögött meghú­zódnak. Megszólalásának a hi­telét az a küzdelem adta, ame­lyet hazája függetlenségéért és haladásáért vívott lelkészi szolgálatával párhuzamosan. 29 éves korában országa fővá­rosának, Tananarivének pol­gármesterévé választották, tag­ja országa parlamentjének, el­nöke a Malgas Nemzeti Béke­tanácsnak. tagja a Békevilág­tanács elnökségének. A nem­zetközi egyházi életben nem­csak a KBK iegyik alelnöke- ként ismert, hanem úgyis mint az össz-afrikai Egyházi Kon­ferencia általános bizottságá­nak elnöke és végrehajtó bi­zottságának tagja. DR. H. E. HELLSTERN első­sorban az egyházi segélyszol­gálat területén tette ismertté nevét. A második világháború után mint a svájci evangéli­kus egyházak segélyszerve igazgatója irányította háború áldozatainak megsegítésére in­dított akciót. Ilyen minőségben vett részt az Egyházak Világ­tanácsa segélyszolgálatában is. Azt követőleg is résztvett számos olyan akcióban és bi­zottsági munkában, amely a világ keresztyénségének segít­ségét hivatott az arra rászorul­takhoz eljuttatni. Munkája nyomán szembetalálkozott nemcsak a természet, de még- inkábtí az ember okozta nyo­morúsággal. Ez erősítette a vi­lág békéjéért való felelősségét, amely már a második világhá­ború idején felébredt benne és amelynek hangot is adott az 1950-ig szerkesztésében megjelenő Junge Kirche-ben. 1970 óta szintén egyik alelnöke a Keresztyén Békekonferen­ciának, amelynek munkájában mint. a Munkabizottság tagja vesz részt hosszabb ideje. Több megtisztelő kitüntetés érte, amelyek között ott van a Deb­receni Református Teológiától kapott tiszteletbeli doktorátu­sa is. A. K. THAMPY az indiai Kerala államában született és annak az egyháznak lelkésze, amely a szír ortodoxia evan­gélikus hatás alá került ága (Mar Thoma-egyház). Már fia­talon szembetalálja magát a brit gyarmati hatóságokkal, mmt,a haladó szellemű keralai keresztyén ifjúsági mozgalom egyik vezető egyénisége. Az India függetlenségéért és a tár­sadalmi igazságért folytatott küzdelem évekre a keralai kommunista párthoz kapcsol­ta. Három ízben fogták el és vetették börtönbe, ahonnan végképpen csak 1947-ben sza­badult meg, amikor India el­nyerte függetlenségét. (Két ré­gi harcostársához, M. M. Tho­mas lelkészhez, aki tagja az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottságának és M. M. Cheriyan keralai kommunista vezetőhöz házassága revén családi kapcsolat fűzi.) 1950 óta a bangalorei Keresztyén Tár­sadalomtudományi Intézet igazgatója. Alelnöke az Indiai Keresztyén Uniónak s tagja más hazai egyházi szervezetek­nek. többek között az indiai Ke­resztyén Irodalmi Társaságnak is. Az EVT nemzetközi ügyek­kel foglalkozó bizottságában képviseli az in iiai keresztyen • séget. 1962 óta tevékenyen ve­szi ki részel a KBK . 'iá­jából :s. ■ SZLOVÁKIA Dr. Vladimir Olexa, a po­zsonyi Evangélikus Teológiai Fakultás professzora, a modo- ri gyülekezet lelkésze, a Cir- kevny Listy lelkészi szakfolyó-, irat főszerkesztője és több egy­házi bizottság tagja július 21- én 47 éves korában hirtelen elhunyt. A modori evangéli­kus templomból kísérték utol­só útjára nagy részvét mel­lett. A szlovákiai testvéregy­ház mély gyászában testvéri szívvel osztozunk. „Ama ne­mes harcot megharcoltam, fu­tásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre elté- tetett nékem az igazság koro­nája. amelyet megád nékem az Űr ama napon, az igaz Bí­ró” (2 Tim 4, 7—8). GENF Az Egyesült Nemzetek Nem- Kormányszervezeteinek Embe­ri Jogok Bizottsága szeptem­ber 16—19. között Genfben ta­nácskozást rendezett az euró­pai vendégmunkások problé­máiról. A Keresztyén Béke- konferencia képviseletében a tanácskozáson ifj Harmati Bé­la teológiai akadémiai előadó vett részt. » í i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents