Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-05-18 / 20. szám
Az anyaszentegyházról HA PÜNKÖSD ünnepéről legalább két mondatot szólunk vagy leírunk, akkor minden bizonnyal szólrfi, írni fogunk az anyaszentegyházról is. Ezt tesszük, ezt kell tennünk, hiszen ez a nagy nap úgy él az emlékezetünkben s a gondolataink között, mint amely egyszerre jelenti a számunkra a Szentlélek kitöltésének és az anyaszentegyház- születésének napját. Ha viszont az anyaszentegyházról kell szólnunk, írnunk, akkor azt sokféleképpen tehetjük. Tehetjük úgy, hogy az Apostoli Hitvallással megvalljuk, kihangsúlyozzuk az anyaszen tégy ház leglényegesebb ismérveit vagy úgy, hogy részletesen taglaljuk a róla, a hosszú évszázadok alatt kialakult hittani-dogmatikai igazságok valamelyikét. Van és lehet alkalom, amikor viszont állandó levésében mutatjuk be, tehát a történetéről szólunk vagy éppenséggel jelenéről, földrajzi elterjedett- ségéről vázolunk fel sokszínű képet. — Most — pünkösd napjára — én is az anyaszentegyházról szeretnék írni ug.y és aképpen, hogy az alább következőkből egy mai magyar evangélikus ember vallomása formálódjék ki arról a megfoghatatlanságában is megtapasztalható valóságról, amit anyaszentegyháznak is szoktunk mondani. Engem, a hivatása szerint evangélikus lelkészt, az igehirdetőt mindenekelőtt az anyaszentegyház folyamatossága szokott megragadni és egyben megindítani. Annak a folyamatosságnak a tudata, amelyet már akkor átélek, amikor készülök egy-egy igehirdetésre és amely akkor kerít igazán hatalmába, amikor körülvesz egy-egy gyülekezet híveinek közössége... Igen, már az igehirdetésre való készülődésnél érzek valami olyat, amikor tudom azt, hogy ha a gondolatok, miket magamban formálgatok, száz-i szorosan is az enyémek, és csakis az enyémek, azokat a régenvolt evangélista diktálja végső soron és reformátor eleim is alaposan befolyásolják. S tudom azt is, hogy az istentiszteleten elhangzó énekek dallamát, minden egyes sorát nemzedékek egymásutánjai alakítottuk olyanná, ahogyan ez ott, egy adott pillanatban felcsendül. A liturgia — a hétköznapinál egy kicsit emel- kedettebb — mondatainak egy részét pedig évezredekkel ezelőtt öntötte szavakba az ismeretlen zsoltárba. Amit meg mi, ma élők cselekszünk, hiszünk, a magunkéiként Isten elé viszünk, az örökségül kései unokáinkra száll, mint ahogyan öröklik tőlünk azt az énekeskönyvet, azt a biblia- . fordítást, amit napjainkban szednek sorokba az ügyes nyomdagépek. ÍGY ÖLELKEZIK EGYMÁSBA a tegnap, a mába és a jövő, a jelenbe. Ez az egy- másbaölelkezés maga a mindenkori anyaszentegyház, a maga eleven folyamatosságában, mindennapi, múló és mégis megmaradó életében. Ezért élhet közöttünk, bennünk az apostolok, a Luther Mártonok és a hűséges névtelen elődök hite, szeretete, megbecsült öröksége és ezért lehet majd a mi nemzedékünk is érték és mérték az utánunk következők számára. AZ ANYASZENTEGYHÁZNAK. ez a folyamatossága még személyesebben érint bennünket akkor, ha arra gondolunk — és milyen jó erre is gondolni —, hogy az anyaszentegyház már akkor a magáénak fogadott el bennünket, amikor még semmit sem tudhattunk s akkor is kisé- rőnk lesz szolgálatával, híveivel egyetemben, amikor már semmit sem tudhatunk magunkról és a világról. Kereszt- ségünkkel — amit Jézus Krisztus mindenkori, élő egyháza nyújt át kegyelmi ajándékként — Krisztus testébe épülünk bele, abba az épületbe, amelyből még a halál sem téphet ki bennünket. Ott van minden életszakaszunknál: gyermeki lépteinket csakúgy, mint a későbbi, megfontoltabb életpályánkat az anyaszentegyház által megőrzött, hirdetett ige irányítja, ha engedjük azt hatni magunkra. S az így irányított út az örökkévaló Ságba vezet . . . MINDEHHEZ pedig szorosan kapcsolódik az anyaszent- egvházr^ak az a sajátságos tu lajdonsága, hogy mindenkor, minden korban képes megújulni. Képes megújulni, mert megújulhat tagjaiban, életében, tanításában és cselekedeteiben egyaránt. Sokszor úgy tűnt, mintha aludnék, és aludt is: hívei restek voltak az igazra, a jóra s ekkor jött mindig egy jótékony, mindent megtisztító szélfuvallat, de olykor jött a vihar is: Jött akkor, amikor szükség volt rá s jött azért, hogy ne maradhasson minden a régi rosszban. Ha pedig — sok mindenen felül és mellett — hálás vagyok valamiért, ez az, hogy egy ilyen korban s egy, életében, hitébun, megújuló, a világ szolgálatát hűségesen vállaló anyaszentegyháznak, a mai magyarországi evangélikus egyháznak lehettem és lehetek egyik t'jvjp. Dr. Vámos József Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenete AZ EGYHAZAK VILÁGTANÁCSA V. NAGYGYŰLÉSÉT november 23. és december 10. között Nairobiban, Kenya fővárosában rendezik meg ebben az esztendőben, ezzel a főtémával: „Jézus Krisztus felszabadít és egyesít”. Mint az EVT elnökei kérünk Benneteket: imádkozzatok velünk pünkösd napján, hogy a Szentlélek vezessen mindnyájunkat és egyházainkat a nagygyűlés előkészítésében és a gyűlés ideje alatt. Olyan korban élünk, amelyben a technika áldásai a múlt sok szenvedést okozó korlátáitól szabadítottak fel. De gazdasági problémáink, különösen az a tény, hogy az emberiség milliói éheznek azt bizonyítják: mennyivel inkább kiszolgáltatottjai vagyunk az anyagi világnak, mint urai. Olyan kontinensen fogunk találkozni, ahol az elmúlt tizenöt év alatt rohamos gyorsasággal érkezett el a szabadság sokak számára. A világon azonban még sok helyen nem élvezik ezt a szabadságot és sok embernek alapvető emberi joga sincs. Tudatára ébredtünk, hogy az emberiség vágyódik az egység után és mégsem va gyünk képesek úrrá lenni a háborút és viszályt okozó erőkön. Mit jelentenek mindezek? Mit mond nekünk Jézus Krisztus a felszabadításról és az egységről? Ezek azok a kérdések, amelyekre keresni fogjuk a választ. Jézus megígérte tanítványainak, hogy a Lélek elvezeti majd őket az igazságra. Tudatában kell lennünk a Lélek munkájának. MIRE TANÍT A PÜNKÖSDI TÖRTÉNET? Jézus tanítása szerint a tanítványok Jeruzsálemben várakoztak. Volt más fontos ügyük is, amit el kellett volna végezniük, de először imádkoztak. Amikor megteltek Szentlélekkel a jó hírt megosztották, amit mindenki megértett. Ösztönözve érezték magukat hitük közlésére és ehhez a képességük is megvolt. Mikor együtt voltak a Lélek szólt hozzájuk, körülvette őket, mint a hívek közösségét Igéje és sákramentuma által. Figyeltek rá és egymásra. Minden javuk közös volt, nem volt közöttük éhező. A Lélek időnként csodálatos és előre nem látható tetteket kívánt tőlük. Azt tapasztalták, hogy a Lélek által az Ür indította őket arra. hogy merészen cselekedjenek. A Lélek különböző ajándékát kapták, amely felhatalmazta őket arra, hogy mindenkor és mindenütt bizonyságot tegyenek. A Lélek vezette a közösséget, hogy sikeresen tegyen bizonyságot Jeruzsálemtől Judeáig. Samáriától egészen a föld végső határáig. Eképpen a közösség nagyszerű élete, bizonyságtétele, szolgálata és az Egyház, mint Krisztus teste a világban a Szentlélek soha nem szűnő hívásától függött és függ. A VILÁGÉRT VÉGZETT SZOLGÁLATUNKBAN, amely a felszabadítást és egységet keresi, a Szentlélek vezetésére van szükségünk. Ezekben a napokban hívása szerint legyünk egyek az imádkozásban és várakozásban, figveljünk a Lélekre és egymásra. a Lélek szerinti bizonyságtételre és cselekedetre, és bízzunk Benne, aki előkészíti az utat! Az Egyházak Világtanácsának elnökei: Dr. W. A. Visser’t Hooft tiszteletbeli elnök. Dr. Kiyoko T. Cho, Japán. Germán Patriarcha, Jugoszlávia. Hanns Lilje püspök, NSZK. Dr. Ernest Payne, Anglia. Dr. John C. Smith, Egyesült Államok. A. H. Zulu püspök, Dél-Afrika. Dr. Philip Potter főtitkár dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelővel Pietr Bauman az EVT Segélyosztályának európai referense dr. Prőhle Károly teológiai akadémiai tanárral Kassák Lajos: Szóljunk a békéről Apáink ha valaha is szóltak a Békéről csőrében rügyező olajággal fehér galambot láttak szállani a kék térben a tiszta egek hullámain. Apáink, ha valaha is szóltak a Békéről kövér húsokra és nehéz borokra gondoltak s csodálatos kertekben szerettek volna sétálni mint akiknek semmi dolguk többé e világban. Ha azt mondták: Béke álmok húrjain játszottak gyámoltalan s ha azt mondták: Béke tulajdonképpen nem mondtak semmit lábuk elé bukott a megsebzett galamb s az idő elszállt felettük. Apóink helyett ha mi szólunk a Békéről szerszámaink csörömpölése s a földek arany barázdái visszhangozzák szavunk. Ilyenkor a szeretet és a gyűlölet szálai különválnak s a mérleg nyelve kibillen egyensúlyából. Béke, mondjuk s a hófehér szó keményebb az acélnál, hirdet, követel s az élet ízével táplál egyszerre tanítja a bátrak szeretetét s a behúzott nyakú gyávák megvetését. Béke, mondjuk s igaz értelme, hogy élni akarunk. Két fáradhatatlan karunkkal emeljük az érc és a gabona súlyát két megvakíthatatlan szemünkkel az árulókat kísérjük rejtek helyükről rej tek h ely ükre s hogy az ösvény végén el ne tűnhessenek fényt szórunk rájuk és körülfalazzuk őket. a világossággal, ami szívünk mély forrásaiból árad. Béke, mondjuk s igaz értelme, hogy számunkra nincs alku mi mór hallottuk a gyilkosok közelgő lábdobogását mi már fuldokoltunk testvéreink kiöntött vérében s ki feledhetné a gyermeket, amint ott állt a tűz bokrai közt s aztán eltűnt a húsok és csontok keserű illatában s az anyát feledheted-e s a véres szakállú öreget. A házak romjaira s az állatok lerágott csontvázaira is emlékezned kell. Ezért kiáltjuk hát: Béke s ahogy a hosszú alagút végén az óriás szabad ég alatt lépünk tikkadt nyelvünkön újra felharsan mint szikla hasadékából a forrás mint kitűnő zenész kezében a hangszer: Béke, béke. Dicsőség a Béke hirdetőinek, dicsőség a Béke őrzőinek. (Megjelent a költő „VÁLOGATOTT VERSEK” című kötetében 1973-ban.) A Déli Egyházkerület felhívása A gerendási (Kelet-Békési Egyházmegye) gyülekezet lelkész! állása megüresedett. A Déli Egyházkerület püspöke felhívja azokat a lelkészeket, akik érdeklődnek a gerendási lelkészi állás után, jelezzék ebbeli szándékukat a Püspöki Hivatalban. A lelkészi fizetés megfelel az országos átlagnak. Szép lelkészlakás áll a lelkész rendelkezésére. A jelentkezési határidő 1975. június 1. Az erkölcsi igazság győzelme AZ ERKÖLCS/ IGAZSÁG: NAGY ERŰ, Aki a hazáját védi, s vele együtt otthonát, munkahelyét, és mindazt, ami népe számára drága: az erkölcsi igazság védelme alatt áll. Ennek ellentéte az agresszor. aki békés népre tör rá. Ez minden esetben erkölcsi veszteséget jelent. Ennek a veresége elkerülhetetlen. Egységes nép ellen, amelyet ráadásul a hazafiság érzése fűt — még senki sem talált megfelelő ellenszert. Ez igazolódik be a fasizmus felett aratott győzelem esetében is, és a vietnami nép győzelme során is. Ez az erkölcsi igazság győzelme. A MÁJUSI BEKEHÖNAP a fasizmus felett aratott győzelem jegyében kezdődött. Ez az esemény az Igaz emberek győzelme volt. Vereséget szenvedett a népekre rárontó rablás és pusztítás. A mérhetetlen veszteségek sora befejeződött. De a sok szenvedésen túl Is bebizonyosodott, hogy milyen erő a népek honvédő háborúja, a haladásért, felemelkedésért küzdő erők elszántsága. A RABLÓHÁBORÜNAK ES AZ AGRESSZIÓNAK a veresége azonban mégsem jelentett mindenki számára teljes tanulságot. Az egész emberiség békeszerető része mély megdöbbenéssel tekintett arra a barbár pusztításra, amelyet a vietnami népnek kellett szenvednie. Előbb a japán hódítók, majd a francia gyarmatosítók, azután az amerikai agresszorok ellen kellett védekeznie a vietnami népnek. Mély együttérzéssel kísértük azt a hősi harcot, amelyet Vietnam vívott szabadságáért az erőszakkal szemben. Mérhetetlen szenvedés, könny és gyász jelezte a támadók nyomát. A KERESZTYEN EMBER ott áll. ahol Isten erkölcsi törvényéből megvalósul valami, és szembeszáll mindazzal, ahol ezt az erkölcsi világrendet megsértik. A vérontás, háború, békés falvak, a rizstermeléshez szükséges vizi berendezések, a folyókát szabályozó gátak bombázása olyan megsértése volt Isten er. kölcsi világrendjének, amely a keresztyének tiltakozását hívta ki elsősorban a szocialista országokban, a harmadik világban, de nyugati területen Is, sőt az amerikai keresztyének körében is. Egyházunk akár itthon, akár külföldön, megszámlálhatatlanul sokszor szállt sikra az idegen csapatok Vietnamból való kivonásáért, a vietnami nép igazságáért. GYÜLEKEZETEINK tagjai részesei szocialista hazánk építésének, és a mindennapi élet tapasztalataiból tudják, hogy a nép felemelkedésének záloga a függetlenség és a békés építő munka. Híveink szeretik hazánkat. Természetesnek tartották, hogy a szabadságért és függetlenségért olyan sokat küzdött magyar nép támogatta a jogaiért és szabadságáért harcoló hős vietnami népet. Gyülekezeteink egyek népünkkel és társadalmunkkal ezeknek a céloknak a munkálásában. Így vettünk részt a vietnami nép javára végzett gyűjtésben, amely templomi istentiszteletek persely pénzeiből és a gyülekezeti tagok egyéni adományaiból jött létre. Ilyen szoros összefüggés van az igehirdetés és a cselekvő szeretet aktuális megnyilvánulása között. Jó lelkiismerettel vettünk részt a helyes politikai döntésben. HO SI MINH-VÁROS, a volt Saigon, az erkölcsi igazság győzelmének jelképe. Ebben a névben harminc évre való utalás van. Amikor Japán 1945. szeptemberében bekövetkezett veresége után Vietnam területén demokratikus köztársaság alakult, annak első elnökévé a felszabadító harc szervezőjét, a nagy nemzetközi tekintélyű Ho Sl Minh-t választották. „Ho apó velünk van!” — hangzik ma a felszabadult Dél-Vletnam minden részében. Ebben kifejezésre jut a harmincéves súlyos küzdelem árán szerzett győzelem feletti öröm. Hiába volt több mint fél millió amerikai katona Dél-Vletnamban, hiába volt az óriás mé- 'retű haditechnika bevetése, bebizonyosodott a lehető legszélesebb tömegbázisra épülő helyes politikának, az egységnek és hősies helytállásnak a győzelme. LEZÁRULT a vietnami nép harmincéves, sok véráldozatot követelő harca. A történelmi jelentőségű győzelem kovácsa maga. a vietnami nép volt. Sikereihez azonban nagymértékben hozzájárult a haladó emberiség szolidaritása, mindenekelőtt a Szovjetunió és az egybehangolt politikát folytató szocialista országok támogatása. AZOKNAK LETT IGAZUK, akik egyházi nemzetközi fórumokon is képviselték az erkölcsi igazságot és sürgették az egyházak közvéleményét, hogy álljanak a megtámadott vietnami nép igazsága mellé. 1967-ben az Egyházak Világtanácsa Herak- lionban, Kréta szigetén tartott központi bizottsági ülésén csak az 5 orosz ortodox egyházi delegátus és 2 magyar delegátus — dr. Bartha Tibor református püspök és D. Káldy Zoltán evangélikus püspök — állt ki a vietnami nép mellett. Akkor javaslatukat igen nagy arányban leszavazták, de kisebbségi nyilatkozatukat jegyzőkönyvbe vétették. Az 1967-ben kimondott szót Isten megerősítette. De milyen sokat segített volna, ha az Egyházak Világtanácsa akkor szót mondott volna az amerikai agresszió elítéléséről, s milyen tekintélyük lett volna az amerikai egyházaknak, ha már akkor is szót emeltek volna kormányuk magatartása ellen. A Keresztyén Békekonferenciának viszont volt erkölcsi ereje ahhoz, hogy bizonyságot tegyen ebben az ügyben és ébressze a világ egyházainak lelkiismeretét. JÉZUS KRISZTUS határtalan ember szeretete arra indítja tanítványait, hogy teljes felelősséget erezzenek a világért, az emberekért, az emberiség jövendőjéért, népek, országok, városok, falvak megmaradásáért. Amikor részt veszünk a békemozgalomban, az erkölcsi igazságnak való engedelmeskedés jegyében tesszük, így békemunkánk összhangban van keresztyén tanításunkkal, hitünkkel és meggyőződésünkkel. A világ békéje olyan úgy, hogy annak érdekében felszabadult szívvel együtt kell dolgozni azokkal, akik az emberiség békéjének, jövőjének, haladásának munkától. Minden teológiai érv, amely ezt az együttműködést ellenezni kívánja, tarthatatlan és haszontalan. Hálát adunk Istennek, hogy az a társadalmi rend. amelyben élünk, a békére épül, és a lényegéhez tartozik hozzá a béke, ez a béke társadalmi rendje. A béke ügyének sikere: az erkölcsi igazság győzelme! D. dr. Ottlyk Ernő J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonaest lesz május 23-án pénteken és május 26-án hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték F-dúr pastorale, d-moll eanzona, D-dúr allabreve, h-moll fúga, a-mol concerto. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály. Jegyek ára: 12,— Ft. — SÍRKÖAVATÁS. Dr. Kékén András volt Deák-téri lelkész sírkőavatósa május 19-én, hétfőn délután fél 6 órakor lesz a Farkasréti temető 25. számú parcellájában. — HALÁLOZÁS. Koch Mihály, a paksi gyülekezet tagja, életének öl. évében hosszú szenvedés után április 26-án elhunyt. Temetése április 30- án volt Pakson Sólyom Károly esperes szolgálatával. „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat”. — Id, Borki János az acsádi gyülekezet egykori tizenhárom éven át volt gondnoka április 27-én 59 éves korában a szombathelyi kórházban elhunyt. Temetése április 30-án volt az acsádi temetőben a gyülekezet és a termelőszövetkezet tagjainak nagy részvéte mellett.
