Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-05-18 / 20. szám

A szolgálat Lelke

O'

Csel 2, 2—13

Pünkösd az egyház születésnapja, az egyház történetének kezdete. A pünkösdi történetben egy másik tényre is rájövünk: pünkösd a szolgálat kezdete. A tanítványok éveken át hallgatói, tanúi voltak Jézus beszédeinek és cselekvésének, látták Jézus elfogatását, megkínzását, kivégzését és találkoztak vele, mint Feltámadottal. Sokat tudtak róla, sokat ismertek meg Isten dolgaiból, terveiből. Pünkösdkor nem új kinyilatkoztatást kaptak, nem jutottak újabb ismeretek birtokába. Pünkösdkor a Szentlélek által szolgálni kezdtek! Mindaz, amit Jézus környezetében tapasztaltak, minden Jézustól eredő és Jézusról szóló ismeretük a szolgálat alapja lett számukra. Pünkösd az az esemény, amikor a jézusi ismeretek a Jézus nevében való szolgálatba mennek át. Pünkösdkor megértették a Szentlélek által, mivégre lett Isten emberré, mivégre halt meg és támadott fel, de azt is megértették, hogy nekik mint az ő tanítványainak, mi a feladatuk. Jézus szolgálni jött és szolgálatba állít.

PÜNKÖSDKOR AZ ISMERETBŐL BIZONYSÁGTÉTEL LETT. Beteljesült Jézus ígérete: lesztek nékem tanúim. Ez a tanúság az evangélium hirdetése, továbbadása, szavakban és tettekben! Pünkösdkor hangzott el az első keresztyén prédikáció, de egyidejűleg elindult a jézusi közösség kialakulása, az igehirdetés mellett már a kezdet kezdetén nagyon komoly súllyal folyt a tettek diakóniája is. Pünkösdkor tehát a szolgáló Jézus Krisztus szolgáló egyháza született meg.

Pünkösd eseményének külső kísérő jelei, a szélvihar zúgása és á tűz mozgalmasságot, cselekvést, pezsgő életet jelképeznek. A Szentlélek aktivitásra, tevékenységre, szavak és tettek eleven szolgálatára serkentette a tanítványokat és egyre szélesebb körben mozgósított „Isten felséges dolgainak” megismerésére és véghezvitelére.

A TANÍTVÁNYOK PÜNKÖSDKOR megkezdték az evangéliumhirdetés szolgálatát. Isten igéje sok nyelvű, sok nemzetiségű hallgatósághoz szólt. Tizennyolc földrajzi helyet, illetve nemzetiséget sorol fel a pünkösdi történet leírása. Komoly nemzetközi létszám. Arra utal ez, hogy a jézusi evangélium mindenkinek, minden nemzetnek szól, minden helyen, mert Jézus nem egy kiválasztott nép szűk keretein belül szolgált, hanem szolgálata átöleli az egész világot. Bűnbocsánata, váltság- halála és feltámadásának dicsősége válogatás nélküli szolgálat minden népért, ö egyaránt szolgálta minden nemzet gyermekeinek evilági és örök üdvét. Egyházát is így hozza létre, és vezeti. A Szentlélek által a benne hivők olyan közösséget gyűjti egybe, amely megkülönböztetés nélkül vállalja a szolgálatot. A pünkösdkor, a Szentlélek által létrehozott és mozgósított jézust közösség tagjai egymás iránt és az egész világért végzett szolgálatra kaptak indítást és elkötelezést.

A tanítványok pünkösd előtti közössége bezárkózott, világtól elkülönülő és félő közösség volt. A Szentlélek kitöltése előtti helyzet, Szentlélek ajándéka és ereje nélküli helyzet jellemzője tehát az elzárkózás, befelé fordulás, elkülönülés! Voltak áramlatok és csoportok az egyház történetében — mind a mai napig — amelyek pedig éppen ezt az izolációt tartották a Lélektől vezetett egyház legfőbb tulajdonságának. Pedig pünkösd nem megteremtette, hanem széttörte, megsemmisítette a tanítványok elkülönülését. Pünkösd a világban és a világért végzett nyílt szolgálat kezdete.

PÜNKÖSD NEM EGYSZERI ESEMÉNY, HANEM FOLYAMAT. A Szentlélek indíttatásával hangzik újra és újra a Krisztus evangéliuma, s a hallott igével ugyancsak a Szentlélek indít szolgálatra az emberek között. A pünkösdi Lélek jelenlétéről tanúskodik ma is az evangélium hirdetése és a szolgáló Jézus nyomdokában járó egyház diakóniája.

Baranyai Tamás

IMÁDKOZZUNK

Köszönjük Jézusunk, ho^y beváltottad ígéretedet, nem hagytad magára népedet, hanem Szentlelked ajándékával megerősítetted a szolgálatra a te nevedben. Újra és újra könyörgünk Szentlelked ajándékáért, hogy az ige hitet teremtsen bennünk, a hit pedig a követésedben végzett szolgálat gyümölcseit teremje. Lelked által világosítsd meg és vezesd egyházadat a szolgálat útján. Ámen.

Száznyolcvan hír és ami mögöttük van

15 szám németül 180 hírrel, 10 szám angolul 112 hírrel — ez a Lutheránus Világszövetség sajtótájékoztató kiadványainak mérlege 1975. január

1. és április 1. között. Negyedév mérlegét próbáltuk elkészíteni, hogy tájékozódjunk, milyen kérdések és híradások szerepeltek, melyek voltak a keresztyénség és az evangélikus egyházak legfontosabb kérdései és milyen egyházunk híre a világban.

Természetesen tudnunk kell, hogy ezek a hírek csak cseppek a nagy hír-tenger vizéből, amelyik kiapadhatatlanul árad a modern hírközlő eszközökön keresztül. E cseppekből is lehet azonban következtetnünk a nagy „tenger” vizének összetételére, a benne kialakult „áramlásokra” és az egyházi „széljárásra”. • Hiszen nem mindegy, milyen országok neve kerül elő legtöbbször és miért, mit írnak róluk és az is, mit nem írnak meg, mit nem közölnek le.

KEZDJÜK ELŐSZÖR A STATISZTIKAI ADATOKKAL; milyen nagyjából az evangólikusság elhelyezkedése a világon. Nyugat- és Észak- Európában 24 egyházat találunk kereken 36 millió evangélikussal a Világszövetségben, Kelet- és Közép-Európa szocialista országaiban 16 egyház él 7 millió egyháztaggal. Afrika és Ázsia, nagyjából egyformán, 20, illetve 23 tagegyházban 2,5—2,5 millió evangélikust mutat fel. míg Amerika 9 egyháza 6,5 millió evangélikust tömörít. Azt is el kell mondani, hogy vannak evangélikus egyházak, amelyek nem tagjai a Világszövetségnek.

Az előző felsorolás után a hírek szétbontása számadatokra azt bizonyítja, hogy a hírek nem arányosak a földrajzi elhelyezkedéssel. Európáról 61, Afrikáról 60, Amerikáról 23, Ázsiáról viszont csak 6 híradást olvashattunk. A többi a Világszövetség vagy más egyházi világszervezet munkájával foglalkozik. Aránytalanul magas tehát az érdeklődés Afrika és itt is elsősorban a faji megkülönböztetési politikáról hírhedt Dél-Afrika és Namíbia iránt, mert 32 híradásban kerültek elő. Az angol kiadásban általában rövidebbek a hírek és az amerikai vonatkozásúa- kat részesítik előnyben az Európából származottakkal szemben, kevesebb kiadványszámmal adják ki a postai költségek miatt.

A német evangélikusokra való tekintettel sokat hoznak egyházi életükről (19 híradás), míg a svédeknek 8, a finneknek 3, a norvégoknak viszont 5 hír jut. Egv-egy aktuális esemény, mint például az Etiópiában végbement változásók kapcsán felugrik az érdeklődés görbéje (12 híradás), míg aránylag nyugodt és normális egyházi élet esetén az érdeklődés csökken (Egyesült Államok a német híradásokban 9 hírben).

EGYHÁZUNK ÉS HAZÁNK EGY ALKALOMMAL SZEREPEL a vizsgált negyedév alatt, amikor arról tudósítanak, hogy a szocialista országokban élő egyházak, így hazánk egyházai is, új bibliafordításokat készítenek elő és jelentetnek meg a közeljövőben.

Igen sajnálatosnak tartjuk, hogy a szocialista területen élő európai egyházakról ugyan 20 hír szól, de ezek közül viszont 7 híradás hidegháborús, negatív formában ragad ki eseményeket. Egészen bizonyos, hogy egyházaink életéből ki tudtak volna emelni előremutató, példás és életünket jobban tükröző dolgokat is, hiszen nagyságrendben Afrika és Ázsia együttes adatainál is többen vagyunk itt evangélikusok.

Ezekkel az adatokkal már túlléptünk az egyszerű statisztikai vizsgálat lényein és megállapíthatjuk, hogy a Lutheránus Világszövetség sajtószolgálata sem mentes az általános nyugati politikai „széljárás’’ hatásaitól. Pontosan nyomon lehet követni az általános nyugati politikai érdeklődést bizonyos országok irányába (Dél-Afrika, Etiópia) és érvényesülnek a hidegháborús idők szólamai is a szocialista országokban élő egyházak ellen.

TERMÉSZETESEN NEM ÁLLÍTJUK, HOGY ALAPJÁBAN HAMIS ÉS ROSSZ a genfi központ hírközlése. Lapunk hasábjain a külföldi hírek között nagyon gyakran láthatunk „Iwi” jelzéssel éppen tőlük átvett híradósokat. Hálásak vagyunk, hogy a rendszeresen érkező információs füzeteken keresztül ott tarthatjuk ujjúnkat a világ evangéli- kusságának érverésén, örülünk a Világszövetség sok hasznos teológiai felismerést hozott konferenciájának, belekapcsolódunk tanulmányi munkánkkal, figyelmünkkel, imádságunkkal a nemzetközi egyházi életbe, örülünk más egyház eredményeinek és igyekezünk segíteni, ha más egyház bajba kerül.

Azt is tudjuk, hogy van bizonyos „divat” a hírközlésben is, előtérbe kerülhet egy-egy ország vagy földrész és az is bizonyos, hogy teljes képet nem kaphatunk akkor, ha csupán egy negyedév híradásait vizsgáljuk. Az utóbbi időben azonban megerősödött bennünk, magyar evangélikusokban az az érzés, hogy tudatosan mellőznek és háttérbe szo- ritanak bennünket. Erre nézve hadd idézzek egy példát.

1974. JÜNIUS 11—X2-EN BUDAPESTEN ÜLÉST TARTOTT egyházunk négy olyan tanulmányi csoportja, amelyek a Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztálya keretében kidolgozott program szerint végzik munkájukat. Ezen az ülésen Genf bői három vendég is részt vett egyházunk vezetőivel együtt. Az esemény súlyának érzékeltetésére hadd tegyem még hozzá, hogy a Lutheránus Világszövetségnek

egyetlen más olyan tagegyháza sincsen, amelyik mind a négy kijelölt témakörben vállalta volna az 1977. évi világgyűlésig a kitűzött témakörök tanulmányi vizsgálatát. Egy-egy témakörben a négy közül akadnak munkát végző csoportok, de mind a négy témát így, egyszerre a genfi központ munkatársainak egyetlen más tagegyház sem tudná előkészíteni.

Az ülésen akkor vendégeink meg voltak elégedve a látottakkal és hallottakkal, viták

alakultak ki, megegyeztünk a

Nem túlzás-e, hogy Jézus azt mondja: mindenki, aki kér, kap? Hiszen az nyilvánvalóan lenetetlenség, hogy minden ember megkapjon mindent, amit kér.

Ott kezdődik ebben a kérdésben a nehézség és a félreértés, hogy az ember szívesen egyenlőségjelet tesz az „imádkozni” és a „valamit kérni” közé. Ahogyan karácsonykor szokták a gyerekek szüleiknek, úgy nyújtja be az ember a kívánságlistát Istennek imádságában. Amikor azután azt veszi észre, hogy kérései nem teljesülnek, akkor abba is hagyja az imádkozást. Pedig Jézus tanítása szerint az imádkozásnak nem az a célja, hogy az ember kívánságlistát szerkesszen, azután kívánságki teljesülését várja, majd várakozásában csalódva felhagyjon az imádkozással. Az imádságnak megvan ugyanis a maga sajátos értelme. Az imádkozásra nem Istennek van szüksége, hanem az embernek. Az imádkozásban az embernek azt kell megtanulnia és megszoknia, hogy ne saját magára figyeljen, hanem Istenre. Az imádkozásban nem arról van szó, hogy valami módszert és gyakorlatot alakít ki az ember, amivel Isten magatartását befolyásolni tudja és saját vágyai irányában kormányozni. Hanem inkább az imádkozás olyan közösség és kapcsolat Isten és ember között, amelyben Isten éppen arra akarja megtanítani az embert, hogy megértse, magáévá tegye és kövesse az ő akaratát.

Jézus azt ígéri mai igénkben, hogy Isten mindenkinek ad Szentjeiket, aki kér tőle. S ezt azért ígéri ilyen feltétel nélkül, mert a Szentlélek az, aki nélkül sem Istent megismerni, sem Jézust megérteni, sem helyesen imádkozni nem tudunk.

Nem kevesebbet ígér Jézus, amikor a Szentleiket ígéri, mintha egyéb emberi kívánságaink teljesülését ígérné? Nem. Mert, amikor a Szentleiket ígéri, akkor Jézus sajátmagát és Isten teljességét ígéri és

következő évek terveiben. A Lutheránus Világszövetség sajtója azonban mind a mai napig nem jelentetett meg erről, érzésem szerint nem csupán számunkra jelentős konferenciáról egyetlen sort sem. Ezt a dolgot sajnáljuk, nem értjük és kifogásoljuk.

MINDEZT PEDIG AZÉRT IRTUK LE, mert úgy érezzük, hogy egyházunknak helye van a szocialista országokban élő más evangélikus egyházakkal együtt a Lutheránus Világszövetség nagy családjában.

lfj. Harmati Bcla

ajánlja fel az embernek. Ehhez képest legigényesebb kívánságaink is csak morzsákat kérnek a végtelen gazdag világból. A különbséget talán leginkább az olyan gyermekek tudják megérteni, akik olykor csalódottan tapasztalják, hogy szüleiktől játékot, édességet és mozipénzt bőségesen kapnak. De ugyanakkor személyükre, idejükre, erejükre és érdeklődésükre való minden igényt alapjában véve elutasítanak: Hagyj békén! Fáradt vagyok! Nem érek rá! Nem érdekel! — Meg lehet érteni ezt, de mégis fáj. És gyakran semmi, amit kapunk, nem tud kárpótolni azért, amit elveszítünk: egy kedves együttlétet, vagy beszélgetést.

Jézus a Szentlélek ajándékában mindazt összefoglalja, amire csak szüksége van az embernek. Pünkösd ünnepén ezért higgyünk Jézus igéjének és fogadjuk meg szavát: kérjük Istent mindenekelőtt azért, hogy adja Szentleikét nekünk. A Szentlélek megismerteti velünk Jézus evangéliumán keresztül Istent, az ő országát és az ő akaratát. S Jézus ígérete szerint akik Istent, az ö országát és akaratát keresik, azoknak minden mást, amire csak szükségük van, szinte ráadásképpen megadja Isten.

J. S. BACH:

JÁNOS PASSIÓ

az oroszlányi templomban május 25-én, vasárnap délután 3 órakor.

Közreműködnek: Mohácsi Judit (szoprán), dr. Nagy Ervinné (alt), Fülöp Attila (tenor), Zimány István (bariton), Mezőfi Tibor (basszus), Beharka Pál (orgona) és a gyülekezet énekés zenekara.

Vezényel:

Nagy Dániel

Igét hirdet:

D. DR. OTTLYK ERNŐ

püspök

Mit érdemes kérni ?

Lukács 11, 9—13

A győri Evangélikus Szere- tetház történetéről külön könyvecskét lehetne írni. Most azonban a legfontosabb állomásairól szólnék.

AZ OTTHON ALAPÍTÁSÁNAK GONDOLATA Karsay Sándor győri lelkész, egyúttal d mántúli püspöktől származott. 1883-ban püspöki körlevélben hívta fel a gyülekezet figyelmét arra, hogy Luther Márton születésének 400 éves évfordulóját azzal ünnepelje meg méltóképpen, hogy jótékony intézményt létesít. Így született meg az első, a mostaninál még jóval kisebb otthon, mely nagyon gyorsan szűknek bizonyult. A megkezdett munka azonban már nem állt meg. A mostani épület törzsének megépítéséhez Bálint Mihály nagy összegű alapítványa adta meg a lehetőséget. r-„ az épületet 1912. március

24-én adta át rendeltetésének Gyurátz Ferenc püspök. Később, az egyre szervezettebbé váló diakóniai munka eredményeképp, valamint a Gusztáv Adolf Egylet adományától támogatva, megépült az épület törzséhez csatlakozva az L-ala- kú újabb szárny is, Gusztáv A-’.olf Otthon felirattal. Így a szeretetház mai formáját 1933- ban nyerte.

Az intézet ma is evangélikus egyházunk második legnagyobb otthona. A győri városképnek is becsületére válik. Az

Nyitott kapu — es itt evangélikus szeretetotthon

A Rába torkolatánál — Győrött

oromzat a Rábára néz, és arra a barátságos, parkosított kis szigetre, melynek csücske éppen az épület főbejáratával szemben kényszeríti a Kisalföld folyóját kettészakadásra. Akár az elágazást átívelő kettes Rába hídról, akár a másik oldalt határoló Petőfi hídról tekintünk vissza, impozáns szép, kétemeletes épületet látunk. B°felé haladva az első ami szemünkbe tűnik: a célszerű építkezés áldásos hatása ma is érvényesül. A tágas, hosszú folyosók, napfényes erkélyekkel megszakítva, s a folyosókra nyíló külön bejáratú szobák sora, ma is korszerűvé teszik az otthont.

A MOSTANI BELSŐ KÉP KIALAKÍTÁSA bizony nem kis erőfeszítést igényelt, 1972 augusztusában. Azóta is folya- , matosan halad előre a belső korszerűsítés. Az elmúlt esztendőben mindhárom szinten felújítottuk a fürdőszobákat és a teakonyhákat.

Ugyancsak az elmúlt évben, a korszerűsítés nagyobb méretű formáját már az Országos Egyház segítsége tette lehetővé. A földszinti nagykonyhából indulva, fel az I. és II. emeletre, ételfelvonó épült és

A győri szeretetotthon épülete

KORSZERŰSÍTÉSRŐL, FEJLESZTÉSRŐL BESZÉLVE, el kell mondanunk terveinket is. Rövid távon: korszerűsíteni kell a konyhát és fel kell újítanunk intézetünk dísztermét. A díszteremben tartjuk házigek is itt kerülnek megrendezésre.

Komoly gondunk a fűtés kérdése. Ez azonban már beletartozik abba a nagyobb ösz- szefüggésbe, melyben egyházunk vezetősége a távlati fejlesztés szempontjából tartja számon intézetünket.

S miközben tervezgetünk a jövőre, zajlik a mindennapi élet is. 53 idős embert ellátni a három szinten, nem kis feladat; nemcsak gazdálkodási, az intézet költségvetési kérdéseit tekintve, de a naponkénti személyi ellátást nézve sem. 13 dolgozó, köztük régi, nyugdíjas dolgozók a délutáni műszakokra és betegápolásra, s fiatal, teljes munkaidős dolgozók a délelőtti gondozás, takarítás és érkeztetés ismétlődő gondjainak megoldására. De vannak a lakók között is — Istennek hála, nem is kevesen —, akik részt vállalnak a másik terhének elhordozásából.

EVANGÉLIKUS SZERE- TETHÁZUNK NEM NÉLKÜLÖZHETI és nem Is nélkülözi a gyülekezetek és közegyházunk lelki és anyagi melléállását. A győri lelkészek rendszeresen végeznek szolgálatokat a szeretetházban és lakóinak nagy része aktívan vesz részt a gyülekezeti életben. Győr-Sopron és Vas megyében rendszeresen végzett diakóniai szolgálati alkalmakon tarthatjuk a kapcsolatot a gyülekezetek és a szeretetház között.

A gyülekezetek tagjai lelkészük vezetésével gyakran felkeresik otthonunkat.

Mindez egyúttal természetesen anyagi támogatást is jelent. Kizárólag a Györ-Sopron és Vas megyei gyülekezetek adománya az elmúlt esztendő több mint egymillió forintos forgalmából pontosan 72 534,70 Ft összeget tett ki. Ez az anyagi és erkölcsi felelősség az Országos Működési Szabályzat értelmében megnyilvánul abban is, hogy Igazgatótanácsunk tagjai a Győr-Sopron és Vas megyei gyülekezeti lelkészek közül kerültek ki.

Az előzőkben beszéltünk Országos Egyházunk jelentős beruházásáról, az ételfelvonóról, amely 190 000,— Ft-os segély átutalását jelentette az Országos Gyülekezeti Segélyalapon keresztül. A közegyházi gondoskodást, segítséget nem nélkülözheti a jövőben sem intézetünk.

AZ ERKÖLCSI TÁMOGATÁST, SEGÍTÖKÉSZSÉGET TÁRSADALMUNK RÉSZÉRŐL, annak képviselő szervein keresztül lépten-nyomon érezhette otthonunk.

így végzi otthonunk a ráeső részt egyházunknak a diakóniai teológiából folyó szolgálatából azzal a reménységgel, hogy szolgálatunk egyúttal segítséget jelent társadalmunk Időszerű feladatainak megoldásában is.

Weltlerne, Sághy Ildikó

üzemel, nagy könnyebbségére a nemegyszer nehéz munkát végző dolgozóknak.

■ áhítatainkat, a klubdélutáno t kát, de a szeretetház javára . gyülekezeti szeretetvendégsé