Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-04-20 / 16. szám

ORSZÁGOS E VAN G ÉLIKUS HETILAP XL. ÉVFOLYAM. 16. SZÁM 1975. április 20. Ara: 2,50 forint Ju h i la le: Or ii l jelek ! ÖRÖM NÉLKÜL NINCS IGAZI ÉLET. A kettő szorosan összetartozik, összefügg egymással. Különösen megfigyelhető ez emberi létünk változó rendfeben: az elmúlás, a halál rend­szerint fájdalommal es szomorúsággal társul, az új élet érke­zése pedig örömöt vált ki szivünkben. Élni jó, élni öröm, ezért beszélünk életörömről. Erre utal mai vasárnapi igénk­ben maga Jézus, amikor beszél a szülóasszony öröméről, aki minden fájdalmáról hamar megfeledkezik, mert „ember szüle­tett a világra". A természet megújulását magával hozó tavasz is a teremtettséget ilyen életörömmel tölti el. amely a mai zsoltár-intfoitusból kiárad: „Örvendezz Istennek, egész föld!” AZ ÖRÖM ELLENSÉGE A BŰN. amelynek nyomában féle­lem, hazugság és erőszak, fájdalom és szenvedés, halál és gyász tamad. A bún „megöli" az örömöt, s az erőszak, vérontás és halai arcunkra fagyasztja a mosolyt. A hazug emberek moso­lya is hazug és képmutató, nevetésük pedig cinikus és távol áll az életvidám emberek szívből fakadó kacagásától. Magá­tól értődő, hogy az irigy emberek „káröröme” sem igaz öröm, hanem annak visszája, eltorzulása. A KERESZTYÉN EMBER ÖRÖME: HÚSVÉTI ÖRÖM. Ennek forrása a föltamadott, élő Jézus Krisztus, táplálója pedig a benne való hit és élet. Mai igénkben Jézus elsősorban erre az örömre utal, amely élet re-ha Iáira szólóan összeköti öt tanít­ványaival és kővetőivel. Akinek szamára Jézus föltámadása valosag, annak szivét rabul ejti és egész életét áthatja ez az öröm. „Boldog rabság” ez, amely ugyanakkor felszabadít saját bűneink nyomasztó rabságából, s elkötelez „a Krisztusban való uj teremtmény” ,megújult életfolytatására, s a megbékéltetés reánk bízott szolgálatának örvendetes és felelősségteljes vég­zésére (2 Kor 5, 17—18). EZÉRT EZ AZ ÖRÖM KITÁGULÓ ÖRÖM. Nem magába visszavonuló, „kolostori vagy zárdái” rajongás, hanem kifelé sugárzó, hatalmas erő. amely eléri azokat, akik életünk ható­körébe kerülnek, tgy el kell hogy erje elsősorban családunkaf: hozzátartozóinkat, talán szüleinket vagy gyermekinket, hitves­társunkat cs testvérünket. El kell hogy erje gyülekezetünket, amelynek tagjait éppen a közös hit ereje és melege a Krisz­tusban testvérekké' kovácsol össze. Konfirmandusaink Magyar- országi Evangélikus Egyházunk számos gyülekezetében eze­ken a vasárnapokon járulnak első ízben az űr asztalához, s Krisztus testének és vérének közösségében a bűnbocsánat örö­mében részesülnek. A konfirmáció mindig az egész gyüleke­zet öröme, mert a konfirmálókban a gyülekezet a maga éle­tének folytatását és jövőjét látja. A gyülekezet hálaadó öröme itt találkozik a szülök és az újból Isten kegyelmébe fogadott gyermekek örömével. A keresztyén ember öröme ezért nem­csak „egyéni” öröm, hanem ugyanakkor családi és gyülekezeti öröm is. DE NÉPÜNKKEL IS EGYÜTT JUBILÁLUNK, örülünk ezekben a napokban és ebben az esztendőben. Nem vonjuk ki magunkat népünk és társadalmunk öröméből, hiszen egyhá­zunk tagjai — mint állampolgárok is — egynek vallják ma­gukat népünkkel. De okunk és alapunk is van erre az örömre. Okunk van az örömre, mert az elmúlt 3 évtized következetes és tervszerű munkája, amelyet népünk a gyárakban és üze­mekben. a mezőkön és irodákban végzett, arról tanúskodik, hogy a második világháború romjain sok millió honfitársunk — köztük egyházunk tagjai is —, hozzájuthattak szép családi otthonokhoz, modern bölcsődékhez, egészségügyi létesítmé­nyekhez, korszerű munkahelyekhez, iskolákhoz, kulturált mű­velődési feltételekhez. De van alapunk is erre az örömre, mert úgy érezzük, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunk ve­zetősége. gyülekezetei és tagjai becsülettel vették ki részüket ebből a nemzetépítő munkából, hogy az elért eredményekben benne van egyházunk tagjainak munkája és verítéke is. Annak is örülünk, hogy hazánk felelős vezetői ismételten kijelentették, hogy ..a hivő emberek megbecsült állampolgá­rokként vesznek részt a szocializmus építésébeEzzel kap­csolatban szeretnénk kihangsúlyozni, hogy hazánk iáazságos társadalmi rendjének felépítésében és megszilárdításában, né­pünk magasabb életszínvonala elérésének munkájában azért tudunk jó lelkiismerettel részt venni, mert erre egyrészt a fe­lebaráti szeretet krisztusi parancsa, másrészt pedig a józan ész szolgálatkészscge egyaránt kötelez bennünket. Ilyen irá­nyú egyházi és állampolgári kötelességeinket a jövőben is örömmel vállaljuk és végezzük. Szeretnénk ebben a vonatko­zásban is őszintén ..együtt örülni az örülőkkel”. AZÉRT IS KÜLtyN ÖRÜLÜNK ISTENNEK HALÁT ADVA. hogy népünk és egyházunk az elmúlt 3 évtizedben békében élhetett. Hiszen igaz öröm csak ott lehet, ahol igaz béke van „kívül és belül” egyaránt. A megbékéltetés reánk bízott szol­gálata arra köteles bennünket, hogy ennek a békének legyünk következetes hirdetői, követei és felelősségteljes cselekvői. Örö­münk csak akkor lehet teljes, ha népünk és az emberiség nagy családja békében élhet és egyházunk, gyülekezeteink is beké­ben végezhetik szólgálatukat. „SENKI SEM VESZI EL” tőlünk ezt az örömet, mondja Jézus mai igénkben. Igen. mert a keresztyén ember öröme nem múló örvendezés, hanem maradandó öröm. Azért ilyen, mert annak forrása és záloga maga a Feltámadott, élő Jézus Krisztus, aki igéjében és szentségeiben éppen azért adja ön­magát. hogy ezzel az örömmel betöltse, s ugyanakkor minden más igazi orom iránt fogékonnyá és termékennyé tegye szi­vünket. Jézus igaz követői nem fejüket búsan lógató, „világ­fájdalmas” egyének, hanem életörömet sugárzó emberek, akik­nek egész lényét — mindennapi gondjaik és munkájuk vég­zése közben is —■' a fentebb elmondottak értelmében állandó életprogramként hatja át mai igénk üzenete: Jubilate — örül­jetek! Mekis Aclám Hatodik a finn püspökök sorában John Vikström hazánkban A finn—magyar egyházi kapcsolatok jelentős esemé­nyeinek egyike püspökeink kölcsönös látogatása a testvér­egyháznál. Ezúttal John Vikst- röm porvoo-i püspök volt egyházunk vendége, aki fele­ségével együtt tíz napot töl­tött hazánkban. A FINN EVANGÉLIKUS EGYHÁZ nyolc kerületének püspökei közül ő a hatodik, aki hivatalos vendégként is­rábban diakóniai lelkészként is működött. Mostani egyház- kerülete méreteiben majdnem akkora, mint egész magyaror­szági evangélikus egyházunk, és bizonyos értelemben „ki­sebbségi’’ helyzetben él. ,Ö ugyanis az egész Finnországra kiterjedő svédjnyelvű finn egyházkerület püspöke. Száza­dokkal ezelőtt Finnországban letelepedett svédek finnekké vált leszármazottai ők. akik ma teljes egészében finneknek merkedett egyházunkkal és hazánkkal. Érdemes a püspök­látogatások sorrendjében vé­gigfutni a neveken, hiszen ki­vétel nélkül valamennyien a barátság, szeretet és egyetér­tés szép emlékeit idézik: Eero Lehtinen (Lapua), Martti Si- mojoki érsek (Turku), Osmo Alaja (Mi'kkeli), Aarre Lauha (Helsinki), Erkki Kansanaho (Tampere), s most John Vikst­röm (Porvoo). Közülük ketten azóta nyugdíjba mentek. Egyi­küknek utóda az az Airno T. Nikolainen, aki korábban teo­lógiai professzorként már sok­szor i megfordult közöttünk. Vikström püspök a finn püs­pökök sorában a legfiatalabb volna — 43 éves — mind kor­ban, mind püspöki szolgálat­ban. ha éppen az elmúlt hó­napokban nem iktattak volna be két új püspököt Suomiba, akik közül az egyik korban is fiatalabb nála. VIKSTRÖM PÜSPÖK hely­zetünk megértése iránt külö­nösen is fogékony. Püspökké szentelése előtt, a turkui svéd- nvelvű teológián volt az egy­házi szociáletika docense. Ko­vallják magukat, de megőriz­ték őseik nyelvét, és részben kultúráját. Székhelyük Por­voo, ez a bűbájos antik kisvá­ros, Helsinkitől keletre, ötven kilométernyire. Talán Kőszeg­hez hasonlíthatnánk, ha az ..antik kiváros” nem jelente­ne történelmileg és építészeti­leg annyira sajátosan mást. mint nálunk. A romantikus régi faházak' közül a középko­ri dómteplom sajátos kö orom­fala keményen szökik fel. s ha a csúcs szegletkövének szeme volna, csodálkozva hunyorog­na. látva a város továbbgyűrű- zését, a magas blokkházak hosszú sorát. De most nem a porvooi püs­pöki otthon széles termeiben beszél minderről Vikström püspök, hanem közöttünk. Az egyház vezetőség munkatársi értekezletén vallatjuk őt. s adunk mi is tájékoztatást a magunk életéről, helyzetéről, küzdelmeiről és eredményei­ről. Más alkalommal Teoló­giai Akadémiánk új épületé­vel ismerkedett, s adott az ott összegyűlt budai és pesti lel­készeknek ízelítőt régi önraa­A greifswaldi evangélikus egyház (NDK) április 16—24- ig Züssowban tanulmányi konferenciát szprvez lelkészei részére „Gyülekezeti csopor­tok” címmel a különböző gyü­lekezeti csoportok szervezésé­nek, vezetésének, egymáshoz és az egészhez való viszonyá­nak kérdéséről. A konferen­ciára1 egyházunkat is meghív­ták. Reuss András külügyi titkár elutazott a konferenciá­ra. A NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG ÜLÉSE A Keresztyén ' Békekonfe­rencia Nemzetközi Bizottsága április 22-től 26-ig ülésezik Berlinben. A bizottság mun­Philip Potter főtitkár közlé­se szerint az Egyházak Világ­tanácsa Központi Bizottsága anyagi nehézségekre hivatkoz­va lemondta a Finn Evangéli­kus Egyház meghívását, hogy ülését 1976-ban Helsinkiben tartsa meg. Az 1973. évi ülést a Világtanács közvetlenül a meghirdetett időpont előtt volt kénytelen hasonló nehézségek kajában, annak tagjaként részt vesz Virágh Gyula espe­res. miatt Helsinkiből Genfbe át­helyezni. Most Martti Simo- joki evangélikus érsek a le­mondással együtt arra kapott ígéretet, hogy az. Egyházak Vi­lágtanácsa valamilyen kisebb konforenciát. talán a Végre­hajtó Bizottság ülését fogja majd Helsinkiben megrendez­ni. (infic) gából. korábbi teológiai okta­tó voltából, előadást tartva „Lelaigondozás a mai társada­lomban” címen. NYÍLT SZÍVVEL FOGAD­TUK. s a püspökházaspár nyílt szívvel lépett közénk. Először jártak Magyarországon. Meg­nyilatkozásaik előítéletmentes gondolkodásról, és testvérkezet kereső készségről tanúskodtak. Nem az a szándékunk — mon­dották —. hogy értékeljünk, tanácsot adjunk, hanem, hogy testvérkezet keressünk, tapasz­talatokat gyüjtsünk, és a ma­gunk életére nézve tanuljunk. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke munkatársaival együtt fogadta a finn vendégeket, ahol meleg és közvetlen be­szélgetésben Vikström püspök arról tett tanúságot, hogy a finn egyház egyre inkább fe­lelősen veszi fel történelmi feladatát a béke és igazságos­ság munkálásában, jól értve Kekkonen köztársasági elnök politikájának elkötelezését és iránymutatását. ISMERKEDETT HAZÁNK­KAL ES EGYHÁZUNKKAL. Észrevette a falvak új arcula­tát. a termelőszövetkezetek széles nagy tábláin a sarjadó vetést, a szigligeti régi porták szépségét, az akasztói végtelen puszta szikes talaját, a hévízi lótuszokat, s a Dunát Paks- nál. Beszélgetett öregjeinkkel szeretetotthonainkban, vett részt ifjúsági bibliaórán, pré­dikált Nagytarcsán, Deák té­ren és Pécsett, szívébe véste az arányokat az esztergomi dómban s az esztergomi ki­csiny evangélikus templom­ban. Tudta élvezni ’ az abali- geti tópart csendjét s a pesti utcák napi nyüzsgő forgalmát. Lényegre tapintó kérdéseket tett fel, s el tudott mélyedni a beszélgetésekben. Amikor D. Káldy Zoltán püspök otthoná­ban útjukat értékelve summá­zott, melegen csillogott a sze­me: higgyétek el, Finnország­ban kettővel szaporodott igaz barátaitok tábora. Nekünk ez a szaporulat Igen értékes. D. Koren Emil Két gyülekezet örömünnepe Virágvásár nap, Jézus mű­ködésének idején az történt, hogy Jézus együtt volt tanít­ványaival és tanította őket a szolgálat diakóniai útjára. Vi­rágvasárnap ma is azt jelenti, hogy szolgálattevők és a gyü­lekezet tanul Jézustól, igyek­szik megérteni akaratát és szándékát. D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püs­pöke is ennek jegyében tett látogatást két gyülekezetünk­ben. / Pusztavám A gyülekezet öröm ünnepét az jelentette, hogy teljes tiszt- újítással iktatták be az új fel­ügyelőt, tisztségviselőket, pres­bitereket. Mintegy 30 presbi­ter élén vonult be a templom­ba a püspök a lelkészekkel. A virágvasárnapi evangéliumról szóló igehirdetésében a püspök Jézus Krisztust állította kö­zéppontba. amint tanítványai­val együtt az embereknek szolgál. Mint minden tanít­vány. úgy a gyülekezet elöl­járói is a Mestert követik, át­veszik emberszeretetét, a sza­va járását, a gondolkodásmód­ját. Hazánk felszabadulásának 30. ' évfordulója alkalmából ezen a vasárnapon hangzott el püspökeink körlevele az or­szág minden gyülekezetében. Pusztavámon is nagy figye­lemmel hallgatta a gyülekezet a körlevél ünnepélyes szavait, amelyek hűen fejezték ki egy­házunk egységét népünkkel és a szocialista haza szereteté- vel. A gyülekezet új felügyelője, Krebs János, termelőszövetke­zeti traktoros, régi. kipróbált tisztségviselő a gyülekezetben, előzőleg 12 évig volt presbi­ter. Benne olyan felügyelő ke­rült a gyülekezet élére, aki a szorgalmas munka embere. Hűség a termelő munkában és hűség a gyülekezet élén — ez fejezi ki egyházunk állásfog­lalását. a mai gyülekezeti fel­ügyelő megfelelő magatartá­sát. Dr. Nagy István, a Fejér- Komáromi egyházmegye espe­rese. és Puskás János, helvi lelkész, iktatták be tisztségé­be az új felügyelőt, és vala­mennyi tisztségviselőt. Dr. Mihály Dezső, az Északi Egvházkerület felügvelője. a közgyűlésen köszöntötte a be- iktatottakat és a gyülekezetét. A közösségi gondolkodásból következik, hogy a gyülekezet nemcsak saját céljára, hanem közegyházi feladatokra is gondol, s így ezen a vasárna­pon pénzben és természetben 7000 Ft-ot adakoztak a hívek a Teológiai Akadémiára. Bakonyszoni batliely A gyülekezet régi vágya tel­jesült, amikor virágvasárnap délután az új lelkészlakot fel­avathatta D. dr. Ottlyk Ernő püspök. Azért tették délutánra az avatási ünnepséget, hogy azon a környező gyülekezetek képviselői is jelen lehessenek és együtt örvendezhessenek. A püspöknek a virágvasárnapi levélbeli igéről szóló igehirde­tése Jézus Krisztus szolgáló .lelkületének átvételére hívott. Az evangélikus lelkészi szol­gálat megbecsülése tükröző­dött a gyülekezet áldozatkész­ségében, amellyel az új lelkész­lakot megépítették. Közegyhá- zj segítség is támogatta a gyü­lekezhet ebben a nagy vál­lalkozásban. Egyházunk egy­sége kifejezésre jut a diakó­niai teológiában és a közössé­gi magatartásban. A közös öröm jegyében foly­tatódott az ünnepség a köz­gyűlésen, ahol Varga György lelkész ismertette a parokia- épités körülményeit. Majd a gvülekezetet köszöntötte dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelő, dr. Karner Ágoston főtitkár, dr. Nagy István espe­res. Köszeghy Tamás püspöki titkár, valamint a szomszédos gyülekezetek lelkészei. A test­vér református gyülekezet kö­szöntését Illés József reformá­tus lelkipásztor tolmácsolta. Horváth József gyülekezeti gondnok a helyi tsz segítségét köszönte meg. Az új lelkészlakot a püspök a Luther-kabátos lelkészek élén áldotta meg. Majd a gyü­lekezet megtekintette a köz­ponti fűtéses, friss épületet, ahol minden azt a szorgalmat és áldozatkészséget hirdeti, amellyel a hívek azt megépí­tették. Varga Gyö.rgy lelkész személyesen is élen járt a munkában. A pusztavámi és a bakony- szombathelyi gyülekezet így ünnepelt ezen a napon, gyara­podva hitben és a közösségi magatartásban. Ottlyk Márta # A porvoo-i templom „GYÜLEKEZETI CSOPORTOK” EGYHAZAK VILÁGTANACSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents