Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-04-20 / 16. szám

Áldás és magasztalás Ef 1, 3 „Áldunk és magasztalunk, Urunk..hangzik fel az ősi imádság. évszázadok messzeségéből. A régi, szent szavak még­sem elavullak, hiszen hálánk és örömünk egy-egy őszinte pil­lanatában ma is így imádkozunk. Aki megtapasztalja Isten ál­dó kegyelmét és szeretetét, az nem is tehet mást; mint hogy énekkel és hálaadó imádsággal magasztalja Istent. AZ IGE FÁKLYAFÉNYÉBEN azonban most nézzünk szem­be őszintén önmagunkkal. Könnyen megkörnyékez minket kel kisértés is. Az egyik a megszokás. Hivő emberek ajkán is könnyen frázissá válnak Pál apostol magasztaló szarai. Ho­gyan küzdhetünk ez ellen? Ügy. hogy tudatosítjuk és konk­rét élethelyzetünkre vonatkoztatjuk a bibliai szavak mai tar­talmát. Akkor egyszeriben valóság, megtapasztalt igazság lesz. hogy „megáldott bennünket minden lelki áldással a meny- nyekben a Krisztus”. A másik kísértéssel is jó szembenéznünk. Ez pedig az, hogy az áldás és magasztalás szavait leszűkítjük a vallásos élet kö­rére. beszűkítjük a templomi istentisztelet vagy csendes per­cek keretébe. Pedig nemcsak az oltárról vagy a szószékről jö­het és nem is csak az imádságból fakadhat, tehát nemcsak a lelki területre korlátozódik az áldás. AHHOZ. HOGY PÁL APOSTOL SZAVAI IGAZAN ELÉR­HESSENEK MINKET, mai, modern embereket, jó felelevení­tenünk az „áldás” szónak az eredeti, ősi értelmét. Amint a görög „eulógia” első szótagja is a „jó'-ra utal. úgy a finn­ugor korból származó magyar szavunk is jót kíván valakinek. AMIKOR TEHAT MI EMBEREK ÁLDÁST KAPUNK VAGY ADUNK, akkor egyúttal szellemi és erkölcsi jóban részesü­lünk vagy részesítünk valakit. Olyasvalamiben, ami saját, vagy embertársaink javát és boldogságát munkálja. Itt, ezen a ponton válhat maivá az eddig csupán függőleges irányt, tehát vallásos viszonylatot sejtető bibliai kifejezés. Hi­szen amikor Krisztusban megáld bennünket az Isten, akkor nem csak a lelki életünket, hanem egész testi-lelki-szellemi valónkat is megáldja. S amikor mi az ö nevében áldást kívá­nunk mai emberek életére, akkor mi is jót. boldogságot kívá­nunk életük minden területére. NEKÜNK, MAI KERESZTYENEKNEK MEG KELL TA­NULNUNK túllátni az élet vallásos területén. Ahogyan ugyan­is mi keresztyének a Krisztusban kapott kegyelem ajándékait kiterjesztjük életünk egész területére, úgy a jót, amelyet az ál­dás ősi szava takar, ki szabad, sőt ki kell tágítanunk a fele­barát, a munkatárs, a honfitárs, sőt a bárhol élő. bármilyen felekezeti vagy ideológiai álláspontot képviselő ember életé­nek <j boldogságára. ólás szóval azt is jelenthez,-hogy a jót. amiben Isten része- .sifátt minket, akkor háláljuk meg neki igazán, ha áldását nem őreá, hanem embertársainkra hárítjuk vissza. Mert Isten ne­vét csak akkor áldjuk és magasztaljuk igazán, ha teremtmé­nyeit is részesítjük szeretetében. Csak akkor szeretjük és áld­juk Istent, ha embertársainkat is szeretjük és áldjuk. Az efezusi levél olvasásakor jusson eszünkbe, hogy csak akkor hiteles az áldó és magasztaló szó az ajkunkon, ha cse­lekedeteinkkel készek vagyunk az emberiség szolgálatára és javára lenni. dr. Fabiny Tibor Nemzetközi Noét: 19TÓ Gyerök, vagy csak lány ? A csecsemő vagy a kisgyer­mek, akár fiú, akár lány, egyenlő értékű. Mégis, a szü­lők egy részénél némi csaló­dást jelent a leány születése. GYÉRÜK, VAGY CSAK LÁNY? A már mögöttünk levő társadalom gondolkodása sze­rint a gyerekből, azaz a fiúból ember lett. Férfinak lenni és embernek lenni eg.vet jelentett. A leányból azonban ..csak' nő, asszony és anya lett. Embersé­ge fejlődésében akadályozta az a teher, amit neme rakott rá. Az emberség számtalan le­hetősége közül csak az egyet­len. előre megszabott pályát választotta. Ír a . Nemzetközi Nőév jelvénye A nő ilyen sorsát valami végső hatalom határozta-e meg? Biológiai természetében volt adva? Vagy a társadalom terhelte rá a történelem folya­mán? — Nem kétséges, hogy mindenekelőtt erről az utóbbi­ról van szó. — Ezért, mint a múlt minden káros örökségé­nek maradványaival szemben, küzdenünk kell az embereket nemük szerint hátrányos meg­különböztető gondolkodás el­len. A MI TÁRSADALMUNK ebben a tekintetben már ré­gen kimondotta a döntő szót. Az Alkotmányban is, a Munka Törvénykönyvében is. Az előbbieknek 50. §-a megálla­pítja: „A Magyar Népköztár­saságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek.” S az utóbbinak 93. §-a hasonló­képpen: „Biztosítja, hogy a dolgozó nő kiemelkedjék az évszázados elnyomásból és egyenrangú tagja legyen a szocialista társadalomnak.” Gyurkó László az így feltáru­ló új lehetőségekről írja: „A gyengébb nem” (Kortárs 1965 2) c. cikkében: „A munka az első lépés a nő egyenjogú­sága felé. Megszűnt a teljes gazdasági kiszolgáltatottság, megszűnt a férfi egyeduralma. A tiő már embernek érezheti magát, mert dönthet sorsá­ról ... A munkahely kiszaba­dítja a család szűk keretei kö­zül. átalakítja érdeklődését, szokásait, életritmusát, érték­rendjét. Ugyanabból a szem­szögből nézheti az életét, mint a férfi . .. Nem azzal segítünk a nőkon, ha lehetőséget te­remtünk számukra, hogy meg­maradjanak régi életük mel­lett. hanem, ha minden erővel segítjük őket, hogy az új élet­forma ne jelentsen aránytalan többletterhelést.” AZ ÁTALAKULÁS MÉGIS LASSÚ. A tudatban is, a gya­korlatban is.' Legalábbis, ha az egyéni élet. és nem a törté­nelem mértékével mérjük. Mit tehetünk ezen a téren mi, evangélikus keresztyének? So­kat. Mindenekelőtt a' tudat formálásával. És ebben maga az evangélium ad számunkra segítséget. (Sajnos a, keresz­tyén világban is mindenkor sokkal inkább meghatározta a nő életét) a korszellem és a né­pi hagyomány, mint a Jézusi evangélium.) JÉZUS UGYANIS FELSZA­BADÍTOTTA A NŐT azzal, hogy viszonylagossá t^tte, sőt megsemmisítette az évezredek alatt rögzült kategóriákat és sémákat. Üj értékrendet lép­tetett életbe, amikor a nagy és kicsi, az első és utolsó, az uralkodó és a szolgálatot vég­ző addig magától értetődő sorrendjét megfordította. Ez­zel felszabadította a nőket is. Bizonyára ezért is volt Jézus­nak annyi női követője, mert felette állt kora előítéletének ás isteni hatalommal szabadí­totta attól nőnemű embertest­véreit. S Jézus felszabadította a nőt azzal, hogy az emberi élet értelmének egyértelműen a szolgálatot mondotta. Minden­kire érvényesen. Ezzel meg­szabadította a szolgálatot alan­tas és megalázó jellegétől, ami azt addig az alsóbbrendűek kötelességévé tette. Az ítélet­ről szóló példázatában pedig (Mt 25) Jézus mércévé tette és örökértékűriek jelentette ki a legegyszerűbb le is becsült, a kor gondolkodásában elsősor­ban női munkának kinevezett, de az élethez legnélkülözhe­tetlenebb szolgálatokat: az étellel, itallal, ruhával és be­tegápolással való szolgálato­kat. Férfi és női követőit a szolgálat mérlegén méri le. Nyitott kapu — ez itt evangélikus szeretetotthon Ahová legkorábban érkezik a tavasz Baldauf Otthon—Pécs A MECSEK HEGYSÉG DÉ­LI OLDALÁN fekszik Pécs. Éghajlata éppen ezért mele­gebb az országos ‘átlagnál. Ná­lunk 2-3 héttel korábban van tavasz. Még a szelídgesztenye is beérik. A dinamikusan fejlődő nagy­város egyik legforgalmasabb útján, a vasúthoz vezető Sza­badság utcában van a pécsi gyülekezet által 42 éve alapí­tott Baldauf Gusztáv Szeretet­otthon. A kapun belépve a tá­gas és csendes udvar, a gon­dozott kert, a hatalmas vad­gesztenyefa árnya alatt üldö­gélő idős testvérek képe az első benyomásra is azt mond­ja : itt szeretettel törekszenek ez idős testvérek csendes öregségét, családias otthonát biztosítani. AZ ILYEN OTTHONOK ALAPÍTÁSA, FENNTARTÁ­SA áldozatos szeretetet kíván. Az otthon alapításának gon­dolata az I. világháború nehéz idejéből való, amikor a Buda­pestről jövő „Zrínyi” gőzhajó aknára fut. A hajón ott volt a gyülekezet újonnan választott lelkésze is a feleségével. Most akarták elfoglalni az1 új he­lyüket. A megmenekült lel­kész teszi az első lépéseket es az első adományt egy létesí­tendő otthon javára. A nehéz idők ellenére — vagy éppen ezért — mások is átérzik egy ilyen szeretetotthon fontossá­gát és adakoznak. A gyüleke­zet már az alkalmas ház vá­sárlásának gondolatával fog­lalkozik, amikor az infláció, mint annyi más ember pénzét is, megsemmisíti az alapít­ványt. A gyülekezet azonban ;nem nyugszik bele — a szere­tet nem torpan meg kisebb- nagyobb akadályoknál! A döntő lépést éppen Baldauf Gusztáv lelkész váratlan halá­la adja. A presbitérium arra kéri a gyülekezetét, hogy ko­szorúk helyett a Szeretetott­nan anyagilag is támogatják. Már sokakban megfogalmazó­dott: ha megöregszem és egye­dül maradok, szívesen élnék ott, olyan körülmények között. A körülmények alatt azonban elsősorban nem az ellátást ér­Az öregkor is lehet szép, ha jól használjuk fel időnket hon Alapítványára adakozzam nak. A gyülekezet megmozdul, s bár őket is súlybsan érinti a világméretű gazdasági válság, erejük szerint, sőt erejükön túl is adakoznak. így születik meg először a mainál sokkal szerényebb formában, először csak 5 szobában, az Eötvös ut­ca 15. szám alatt a Baldauf Gusztáv Szeretetotthon. A nehéz idők magvetése az­óta ' továbbfejlődött. Ma már ?S szobában 34 idős testvér la­kik. A gyülekezetben híre és tekintélye van az Otthonnak. De nemcsak Pécsen ismerik, a többi Tolna-Baranyai evangé­likus gyülekezetben is, ahon­tík. Biztos sok olyan szociális otthon van az országunkban, ahol jobb az ellátás, nagyobb a kényelem. Az teszi sokak számára kívánatossá, hogy a Baldauf Otthon lakói egy nagy családot igyekszenek al­kotni, miközben közösen ha­jolnak a Biblia fölé a gyüleke­zet lelkészeivel, hogy lelki ta­vaszuk is legyen. Közösen be­szélnek az Otthon problémái­ról is és közösen hordozzák egymás terhét. Ez nem jelenti a természetes családi kötelék elszakítását! A rokonok, isme­rősök bármikor jöhetnek, vagy az Otthon lakói bármikor el­mehetnek látogatóba. AHHOZ, HOGY AZ OTT­HONBAN JÓL ÉREZZÉK MAGUKAT az idős testvérek, az Otthon vezetősége sokat modernizáltatott. Bizony eze­ket csak százezer forintos té­telekben lehet kifejezni! Mindig érdekes színfolt az Otthon életében, ha a gyüle- zet ifjúsága, vagy egy úttörő- csapat; patronáló szocialista brigád vagy egyesek megláto­gatják az Otthont és változa­tosságot biztosítanak a hét­köznapi életbe. A „hosszú ha­jú fiatalok” iránti kritika egy csapásra megváltozott, ami­kor műsorukkal megnevettet­ték és elszórakoztatták a bá­csikat és néniket. MINDEN GYÜLEKEZET­NEK CSAK AZT AJÁNL­HATJUK, hogy szervezzenek alkalmakat az ilyen otthonok meglátogatására. Egyrészt a látogatók biztosítva látják a saját öregségüket, Másrészt meglátják, hogy Isten az öreg Testvérekhez is küld. hisz ök is a társadalmunknak, ezen belül a gyülekezetünknek tag­jai, akiket egyszerűen „leírni" vagy akikről lemondani nem szabad. Az öregeknek viszont az ilyen látogatás, amiről he­tekig beszélgetnek, a változa­tosságon túl azt is jelenti, hogy újra bekapcsolódnak az eletbc. sót imádkozó hátvé­dekké formálódhatnak gyüle­kezetek és egyesek élete möge. Az én életemnek és szolgá­latomnak is az öregek imád­sága adott szárnyat és erőt! Missura Tibor AZ ÉVSZÁZADOK SORÁN A KERESZTYÉNSÉG ezt ép­pen úgy elfelejtette, mint sok minden mást az Ige igazságá­ból. — Az un. keresztyén társadalom nem töltötte be a kovász szerepé^. Inkább kon- zefválójává lett a társadalmi igazságtalanságoknak. Igazol­ni igyekezett a hátrányos megkülönböztetések jogosult­ságát. — Üj társadalmi rend­nek kellett születnie ahhoz, hogy mi, keresztyének is meg­tanuljuk azt, amit régóta tud­nunk, gyakorolnunk és hifdet- nünk kellett volna. Az ti., hogy ember és ember, férfi és nő segítőtársai egymásnak. Egymás szolgálatára rendel­tettek és együttes szolgálatra, a nagyobb közösségek javára. Ebben teljesedik ki embersé­gük. ÉPPEN EZÉRT KÖTELES­SÉGÜNK MA az élet újjáala­kításában is részt vennünk. Nekünk, keresztyén nőknek is vállalnunk kell a jövő lehető­ségeiért ma a többet, a nehe­zebbet, a kényelmetlenebbet. Ahogy ezt Nemes Nagy Ágnes sorai találóan ábrázolják Su­lyok Katalin Nőnek születtem (Szépirodalmi 1973) c. könyvé­ben: „Valamennyien, gyereke­sek, gyerektelenek — ősanyák vagyunk. Üjat hozunk, terem­tünk a nők történelmében! Rólunk is az úttörőknek járó büszkeséggel fognak mesélni az unokáink. — Valami olyas­mi történik velünk, mint azzal az ősünkkel, aki az évszáza­dok alakította, finomította hintóról átszállt a pöfögő, kö­högő nehézkes, sokszor bedög­lő masinára, az autóra. Pedig akkor még egy remekbe for­mált hintó elegánsabb is volt, jobban is gördült, talán gyor­sabban is, mint az új masina. — A mi autónk is döcög ... sokára és sok munka árán fog csSk célba érni. De azért mé­gis csak előre megy, a normá­lisabb, kiegyensúlyozottabb körülmények, a teljesebb élet felé...” Eljön az idő, talán nem is soká. amikor minden szülőnek egyformán jó lesz, „akár gye­rök, akár lány”. Takács Dánielné Szeretsz-e engem? A tanítvány, Péterből lett Péter apostol, az első keresz­tyén gyülekezet vezetője. Ö volt az apostolok között a leg­tekintélyesebb. Vitás kérdé­sekben az ő szava döntött. De miért tisztelték őt ilyen kivételes módon apostoltársai és a gyülekezetek? Minek alapján vált vezetőjükké? Talán vezetésre termett ember volt? Egyénisége és jelleme emelte ki a többiek közül? Valóban az evangéliu­mokból Pétert olyan ember­nek ismerjük meg, aki gyor­san dönt: mindig van vélemé­nye és véleményét gátlástala­nul ki is mondja. A tanítvá­nyok kis csapatában ö a hang­adó, a szóvivő. Ha társai vagy- a gyülekezet választotta volna meg Pétert vezetőnek, akkor lehet, hogy a választás ezen az alapon tör­tént volna. Pétert azonban nem szavazással választották meg, hanem Jézus megbízása alapján fogadták el elsőnek maguk között. Mikor adta Jézus Péternek ezt a külön megbízatást? Két­szer is az alatt az idő alatt, amíg a Mester és a tanítvá­nyok együtt voltak, és egyszer húsvét után megjelenve előtte. Nézzük ezt a három beszélge­tést! Az elsőnél Jézus Péternek új nevet adott. Simon volt az ő neve, Simon, Jónának fia, amikor Jézussal megismerke­dett. Jézus adta neki a Kéíás, illetve Péter nevet, ami kő­sziklát jelent. Az előbbi Jézus és Péter anyanyelvén, aramei- ül; az utóbbi görögül, ahogyan az evangéliumokat megírták. Jézus az új névhez hozzáfűz­te, hogy Péterre épít, nagyon is számít rá, amikor a tanít- ványi közösség jövőjét, sőt ké­sőbbi tanítványainak egyházát formálja. A második alkalommal Jé­zus külön szól Péterhez, ami­kor szenvedése és halála már küszöbön áll. Tudja, hogy ez Péternek és a többi tanítvány­nak is nagy megrázkódtatást jelent majd. Sőt olyan próbát és vizsgát, amin elbuknak. De azután — Ígéri Jézus — megerősíti Péter hitét, hogy ő is erősíthesse társait. Ö legyen segítségükre, hogy talpra áll­hassanak a nagy csapás után. Harmadik alkalommal Jé­zus és Péter között ez a kér­dés Péter tagadása és Jézus halála után kerül elő. Néhány nappal azután a Genezáreti tó partján a kelő nap fényében megjelent Jézus Péter és né­hány társa előtt. De úgy, mintha megjelenése kizárólag Péternek szólna. Jézus, meg­kérdezte Pétert: Simon. Jéna fia. jobban szeretsz-e engem, mint társaid? S Péter felelt: Igen. Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus Péter vallomására megbízással fe­lelt: Legeltesd az én juhai- mat! Azután megismételte Jé­zus a kérdést másodszor is. Péter megismételte válaszát másodszor is. S Jézus megbí­zást adott Péternek másodszor is. És ugyanez a kérdés-íele- let-megbízás elhangzott har­madszor is. Péter háromszor tagadta meg Jézust. Ez jutott eszébe most és úgy vélte, hogy Jézus háromszori kérdése és az ő háromszori válaszának elvárása emlékeztetés erre. Lehet, hogy ez is volt. De ta­lán inkább ünnepélyes, isten- tiszteleti jelleget akart adni Jézus a beszélgetésnek ezzel a háromszori ismétléssel. A je- ruzsálemi templomban folyó isntentiszteletek liturgiájában egyes mondatok mellett ott állt az utasítás: mondd há­romszor! Jézus a háromszori ismétléssel azt. juttatta kifeje­zésre: ahol ő ott van, ott van a templom; sőt a templomnál szentebb hely. Ahol Jézus van, ott jelen van Isten. Amikor Jézus kérdez, Isten kérdezi Pétert. Amikor Péter felel, Is­tennek felel. Amikor Jézus megbízást ad neki, akkor Pé­ter isteni megbízást kap. A legfontosabb mégis ebben a történetben arra figyelnünk, hogy Jézus a szeretetet jelöli meg a legnagyobbnak és leg­döntőbbnek. Az ő közötte és követője közötti viszonyban is, és az ö egyháza életében és vezetésében is. Nem az kap megbízást, aki erős, hanem aki szeretni tud. S nem arra kapja a megbízást, hogy ural­kodjék, hanem hogy szeretet­tel szolgáljon. Attól első vala­ki Jézus szerint, hogy jobban szeret és mások javára él. Mert Jézust szeretni annyit je­lent, mint a másik embert szeretni. Azt, aki éppen ott van; aki legközelebb van; aki segítségre vár. Minden szere- tetre váró emberben Jézus vár. És minden cselekedet, ami egy embernek vagy egy közösségnek a javát szolgália, az Jézusnak való szolgálat. Más módon nem is lehet Jé­zust szeretni és neki szolgálni, mint az embereket szeretve és javukra cselekedve. Ezt a szeretetet Jézus nem^ csak Pétertől kívánta. S ma\ sem csak azoktól várja, akik vezetők, akik nagyobb megbí­zást kaptak és nagyobb fele­lősséget hordoznak. Hanem legkisebb tanítványaitól. Tő­letek is. BRAZÍLIA A Brazil Evangélikus Egy­ház elnöke. Kari Gottschald január 2-án nyújtotta át Er­nesto A. Geisel brazil államel­nöknek, aki maga is evangé­likus, az egyház zsinata nyi­latkozatát. Ebben a nyilatko­zatban a brazil evangélikusok kifejezték annak szükségessé­gét, hogy Brazíliában az anya­gi javakat igazságosabban kel­lene elosztani. A nyilatkozat szövegét nem hozták nyilvá­nosságra. (lwi) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents