Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-04-06 / 14. szám

XL. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM

1975. április 6.

Ára: 2,50 forint

A haza valóban haza lett

D. Káldy Zoltán püspök felszólalása az Ökumenikus Tanács ünnepi közgyűlésén

HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPELVE hadd idézzem evangélikus egyházunk törvénykönyvének első mondatát: „A Magyarországi

Evangélikus Egyház zsinata mélységes hálával emlékezik arra, hogy a történelem és az egyház Ura a fasiszta embertelenségből, a nagytőkés- nagybirtokosrendszer igazságtalanságából és a felekezeti elnyomásból felszabadult hazánkban új élet lehetőségét adta egyházunknak és Szent- leikével arra indította, hogy az Ür Jézus Krisztus követésében és az ő példája nyomán a szolgálat útját járja népünk és az emberiség közösségében”. Ebben a törvényerejű ünnepélyes nyilatkozatban egyértelműen cseng egész egyházunknak az a vallomása és állásfoglalása, hogy a fel- szabadulás nem egyszerűen „fordulat”-ot vagy „sorsfordu- lat’-ot jelentett népünk és benne a mi egyházunk számára is, hanem ennél hasonlíthatatlanul többet: magát az életet.

Népünk több mint egy ezredéves történelmében — nem egyszer élt át drámai órákat és éveket, hiszen volt itt tatárjárás, törökdúlás, évszázados Habsburg-elnvo- más, labanc árulás, az 1848- 1849-es szabadságharc leverése, az aradi 13 kivégzése, a Magyar Tanácsköztársaság megbuktatása, fehérterror, mégsem álltunk soha olyan közel nemzeti létünk sírbahullásá- hoz. mint a felszabadulásunk előtti években. Hárman is ásták és egyre mélyebben ásták ennek a nemzetnek a sírját. Ásta a háború démona és máris beleszórta sírba több mint félmillió magyart. Ásta a fasizmus vér- és fajelméletével, fajgyűlöletével, embertelenségével, gettóival, testet-lel- ket felőrlő szadizmusával. És ásta ezt a sírt az akkor fennálló, félig feudális, félig kapitalista rend, amely puszta vegetálásra kényszerített milliókat, elnyomta, börtönbe küldte és kivégeztette azokat, akik szóval vagy tettel küzdöttek a fasizmus, a háború, és a kizsákmányoló társadalmi rend ellen. Ez a nemzet valóban a sír szélén állt.

A FELSZABADULÁS AZ ÉLETET ÉS A JÖVENDŐT HOZTA NÉPÜNKNEK. Az életet, amelyet immár nemcsak I megtartani lehetett, hanem új tartalommal megtölteni, alakítani, gazdagítani és szebbé tenni. Hozta a jövendőt, annak a népnek, amelynek az elmúlt évszázadokban alig adatott meg, hogy merjen hosszú távon tervezni és a terveket tudja is megvalósítani. Hiszen a mögöttünk levő 30 esztendőben elért nagyszerű eredmények azt is igazolják. hogy népünk nemcsak álmodik a szebb és jobb életről, nemcsak délibábokat kerget — mint sokszor eleink —, hanem megvalósítja a jövőt formáló terveket.

Azzal, hogy a felszabadulás népünk számára az életet jelentette, egyben lehetővé tette, hogy a magyar haza valóban haza legyen. Igaza van Illyés Gyulának, hogy „nem volt hazának elég” a három szín, a Városiban a bokréta, a hortobágyi magas ég, a négyes gémeskút, a pénzen az első király koronája, a magyar nóta. mindez nem volt hazának elég „sőt az volt a csoda itten, hogy össze nem dőlt már elébb”. — „Mert sem erő. sem bölcsesség nem lehet elég, hogy megójja a házat,

amelyben lakója nem lelheti meg a helyét”. Hogyan is lehetett volna valóban haza a haza a földnélküli parasztoknak, a nágybirtokok közé ékelt nadrágszíj szélességű földeken kínlódóknak, a kizsákmányolt munkásoknak, a Valéria-telep lakóinak, egy igazságtalan társadalmi rend gépezetében csavarként kezelt értelmiségieknek. A haza akkor lett hazává, amikor maga a nép vehette kezébe sorsának irányítását, amikor megszűnt a kizsákmányolás és amikor a szocialista termelési viszonyok kialakulásával megszűntek azok az ellentétek, amelyek a társadalom különböző osztályait és rétegeit szembeállították egymással.

Így vált lehetővé a FELSZABADULÁSSAL AZ IS, hogy o szocialista társadalmi rend felépítése nyomán valóban nemzetté is váljunk. A történelem folyamán nem egyszer tettünk kísérletet, hogy egységes nemzetté legyünk, vagy ahogy egyik neves költőnk mondja: „ne csali nemzedék legyünk, hanem az ország egvbeálljon nemzetté”. De az osztálytársadalomban ez lehetetlen volt. A szocialista társadalomban azonban a kizsákmányolás megszüntetése nyomán megszületett a népi-nemzeti egység és ezzel együtt elindulhatott az „ország egybeállása”, a nemzetté válás. A szocialista építés az egész nép ügyévé lett és éppen ez a közös cél kovácsolta a mi nemzedékünket nemzetté. Ennek a nem zetnek alkotó tagjai ma a különböző társadalmi osztályok és rétegek tagjai, különböző világnézetű emberek, hívők és nem hívők. Egyre inkább együtt gondolkodunk, együtt érzünk és cselekszünk egész népünk javára. Sőt, ezen túlmenően együtt gondolkodunk és együtt cselekszünk a szocialista országok népeivel. Ügy vagyunk nemzet, hogy testvéri közösségben élünk velük, segítjük és gazdagítjuk egymást.

ÉS HA MOST AZT KÉRDEZZÜK, HOGYAN NÉZ EGYHÁZUNK A FELSZABADULÁSRA és annak gyümölcseire, meg kell ismételnünk egyházi törvényeink előtt álló Ünnepélyes Nyilatkozat két szavát: „mélységes hálával". Hálával Isten iránt, akinek a kezében tudjuk a történelmet, hálával a Szovjetunió iránt, amely a legnagyobb áldozatot hozta népünk felszabadításáért, hálával népünk és népünk vezetői iránt. akik az építés nagy munkáját végzik. A hálán kívül eddig is részt kértünk és most is részt kérünk az építés munkájából. úgy, ahogy zsinatunk kimondotta : ,, A zsinat a Szentirás alapján és a reformáció hagyományai szerint vallja, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház a történelmet formáló Isten akaratából és a magyar hazában és népe közösségében. ezért a szocializmust építő Magyar Népköz- társaság törvényes rendjének megbecsülésével, a megkötött egyezmények szerint a kölcsönös bizalom és megértés szellemében végzi igehirdető munkáját, és szolgáló szeretettel vesz részt népünk építő munkájában a jobb és emberibb életért”.

A FÉLSZ AB A DULÄS NYOMÁN EGYHAZUNK IS AZ ÜJ ÉLET LEHETŐSÉGÉT KAPTA. A mi számunkra is hazává lett a haza. Mi is benne vagyunk abban az „egybe- állás”-ban, amely a nemzetté válást eredményezte. Mi is fáradozunk a nemzeti egység további erősödéséért. Mi is élni akarjuk a szocialista haza- fiságot. Mi is munkásai vagyunk a szocialista építésnek. Mi is részesei vagyunk a jobb és emberibb életnek. A világnézet oldaláról nézve vannak különbségek köztünk és sok honfitársunk között, de nincs különbség hazaszeretetben, az ember javának és boldogulásának munkálásában, népünk előrehaladásának akarásában és az ezért való fáradozásban.

És amikor mindezt tesszük, nem idegen földön járunk és nem más dolgába avatkozunk, hanem olyan földön, amely a mi földünk is és olyan munkában állunk, amelynek végzése a mi dolgunk is. Saját elvi, teológiai alapjainkból indulunk ki, azok határozzák meg népünkért végzett munkánkat és adnak lendületet szolgálatunknak. Mi Jézus Krisztus követésében és az ö példája nyomán, az ő evangéliumából erőt és felelősséget nyerve végezzük el népünk közösségében a munkából reánk eső részt. Annak a Krisztusnak a nyomában járva. aki életének odaáldozá- sáig szerette az embert és törődött ennek az embernek nemcsak lelki, hanem testianyagi kérdéseivel is. Nem előkelő elszigeteltségben élt a földi élet problémái között, hanem az élet sűrűjében tett mindig jót. Ettől a Krisztustól tanulva és erőt kapva „szolgáló szeretettel” akarunk jelen lenni szocialista társadalmunkban és akarunk dolgozni más elvi alapokból kiinduló, de az embert velünk együtt szerető honfitársainkkal együtt.

SZÍVESEN DOLGOZUNK EGYÜTT HONFITÁRSAINKKAL a Hazafias Népfrontban, a nemzeti összefogás e nagyszerű közösségében, a Béketanácsban, amely igen aktívan veszi ki részét világviszonylatban is a béke világának felépítésében. Örömmel segítjük a Béke Világtanács felelősség- teljes munkáját. Mindenkivel készek vagyunk együttműködni egyénekkel és közösségekkel, akik fáradoznak a népek békés egymás mellett éléséért és együttműködéséért, a társadalmi igazságosság megvalósításáért, a faji egyenlőségért és általában azért, hogy ez a föld az emberiség békés otthona legyen.

FELSZABADULÁSUNK 30. ÉVFORDULÓJÁN EGYÜTT ÖRÜLÜNK NÉPÜNKKEL, egyek vagyunk népünkkel és együtt dolgozunk népünkkel a további fejlődésért, a közös célokért.

Garai Gábor:

ÚJ KOR NYITÁNYA

Kapuk nyíltak, csukódtak országos léghuzatban, ön-vérében merült el a megbocsáthatatlan.

A had düledékén még egy utolsó akna kivirágzott...

Temesd el azt a szétzüllött világot!

Nézd: csupa bűn, csupa rom.

Míg jobb napod ígérete serken április-ápolta rügyekben,

csak néhány döbbent szempár mereng a beomló partokon.

Építsd fel házad bár a megmaradt kövekből, mégsem lesz az a régi.

Verj bár a híd-roncsból új hidat, egy szögét se cseréld ki, de többé az sem a régi.

Más váliak tartják, más habarcsok kötik e kort, nincs út visszatérni.

Múltad csak úgy lesz hagyaték s tanulság, ha ki tudsz belőle lépni.

Tavasz, tavasz, Napkelet fiai hozták kormosán, véresen.

Nem volt bűvös királylány, de mint álomi húgod, ifjú s szeplőtelen.

Még hörgött a fegyver. Bűntudat s szorongás képében álltái az új elébe;

csak remélni merted, hogy fölfele visz az út

nem a mélybe, —

De tavasz, tavasz volt, fölszállt a füst, és oszlott a gyötrelem.

Űj kor nyitánya volt — tudod —, ma már történelem.

Határ, mint Heraklész oszlopa, és törvény, akár a gravitáció.

Szabálya szétfolyt a hajszálerekben, — már meg nem másítható.

Töprengtél olykor: véletlen ajándék,

vagy görögtűz. tapsvihar, térzene?

De ünneped mélyén izzik a dúsabb igazság:

muszáj-sors alkonya;

magad-gyarapító tetteid kezdete.

Üzérek, merénylők, önös kis basák után vedd végleg birtokodba

egyetlen léted talapzataként. —

Belőle magasodva

emelt fővel állhatsz e viharvert földön — jöjjön akármi.

Gerinced: közös rend erkölcse segítsen emberül megállni.

Megjelent a költő „ÍRÁS A FALON” című kötetében 1969-ben.

1975. ÁPRILIS 4.

Az Ökumenikus Tanács ünnepi közgyűlése

Zengett az ének, szállt az ima, idők határait átlépve elcsen- desedésre hívott az élő ige erejével felcsendülő prófétai szó, ünnepélyes hangúvá emelkedtek a bizonyságtételek, emlékezni, számbavenni, értékelni és megköszönni késztetett az ünnepi előadás.

A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából március 11-én Budapesten a Református Teológiai Akadémia dísztermében tartott ünnepi közgyűlése ilyen szép, külső formájában és belső tartalmában is gazdag eseménye volt az éppen a felszabadult hazában egymásratalált testvéregyházaknak.

A szocialista hazában szolgálatuk útját megtalált, népünk egészével a béke védelmében, az építés munkájában, társadalmunk jó légkörének megteremtésében részt vevő egyházaihk Népköztársaságunk kormánya és egész népünk részéről megnyilatkozó megbecsülését jelezte Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének és Madai András főosztályvezetőnek a megjelenése az ünnepi közgyűlésen. Egyházaink társadalmunkkal kialakult összeforrottságának, szolgálataink magas értékelésének jele volt Barati Józsefnek, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnökének részvétele és felszólalása az ünnepségen.

AZ ÜNNEPI ÜLÉSEN RÉSZT VEVŐ VENDÉGEKET, az ökumenikus Tanács és a tagegyházak elnökségeit, a teológiák dékánjait és tanárait, egyházkormányzati vezetőket, espereseket, egyházi osztályvezetőket, a budapesti lelkészek és a teológiai akadémiák hallgatóinak képviselőit D. Káldy Zoltán, az Ökumenikus Tanács alelnöke köszöntötte.

A JUBILEUMI KÖZGYŰLÉS GERINCÉT D. dr. Bartha Tibornak, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökének hazánk és népünk felszabadulását értékelő, szocializmust építő népünk eredményeit összefoglaló, egyházaink teológiai, társadalmi szolgálatának 30 éves fejlődését felvázoló, a magyar ökumenébe tartozó egyházakat egyre erősebb szálakkal egymáshoz fűző hazai és külföldi szolgálatok közös nevezőjét felmutató, mindezeket teológiai, egyházpolitikai és politikai szempontból részletesen elemző ünnepi előadása volt.

AZ ÖKUMENIKUS TANÁCSHOZ TARTOZÓ TAGEGYHÁZAK saját történelmi hátterükön, hitvallási alapjaikon és a fel- szabadulás óta eltelt 30 esztendő alatti hazai teológiai felismerésein alapuló állásfoglalásait tükrözték az ünnepi beszédhez kapcsolódó felszólalások. - •

MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNKNAK a felszabadulást jubiláló népünkkel közös örömét, háláját és el- kötelezését D. Káldy Zoltán püspök-elnökünk juttatta kifejezésre arra az egyértelmű állásfoglalásra támaszkodva, ahogy diakóniai teológiánk alapján egyházunk életének törvényes rendjévé tettük egész népünknek, hazánknak, szocialista társadalmi rendünknek a szolgálatát. Püspök-elnökünk felszólalását, amely egyúttal egybefoglalja egyházunk legkülönbözőbb egyház kormányzati szerveiben történt ünnepi megemlékezések sorát, lapunk hasábjain teljes terjedelmében közöljük.

AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS IGE ÉS IMÁDSÁG SZOLGÁLATÁT Szamosközi István dunamelléki református püspök és Laczkovszki János, a Baptista Egyház elnöke végezték. Az együttlét ünnepélyességét emelték a Lutheránía, a Baptista Egyház énekkara és a Debreceni Református Kollégium Kántusának magas művészi szinten előadott énekszámai.

A felemelő és ünnepi esemény egyes részeire lapunk 3. oldalán visszatérünk.

Vendégek és hallgatóság

l

i