Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-03-30 / 13. szám
A legszebb ajándék Heltai Jenőnek „A néma levente" című darabjában mondja a llóhér Setét Lajos Ziliának a kivégzési jelenetben ezeket a felejthetetlen szép szavakat: „Az élet szép. Teneked magyarázzam?” Nemcsak akkor vesszük ezt észre, mint Zi- lia, amikor búcsúzni kell tőle, hanem szívünk minden dobbanásának kísérőj'e ez a látás. Ezért mondja Éva ..Az ember tragédiáid”-ban, amikor a paradicsomi boldogság csordultig megtölti a szívét: „Ah, élni, élni: mily édes, mily szép!” A világon a legszebb és a legcsodálatosabb az élet. AZ ÉLET MINDENEK ELŐTT AZÉRT SZÉP. mert csodálatos. Milyen csodálatos, ahogyan az élettelen elemek sejtekké rendeződnek, ahogyan a sejtek felépítik a szervezetet! Micsoda tökéletes rend és harmónia van az élő szervezetben! Nincs egy felesleges szerv, nincs egy felesleges funkció. Minden egyetlen egy célt szolgál: minél tökéletesebb és harmonikusabb legyen az egész: az élet. Milyen tökéletes az az összhang, ahogyan az egyes élőlények beilleszkednek a természet rendjébe, az egysejtűektől kezdve a legtökéletesebb lényig, az emberig. Hogyan szolgálják a természeti jelenségek mind az életet, s hogyan szolgálja az egyik élet a másikat! Biológiai egyensúly — mondják a tudósok. Nincs az a mérnöki találékonyság, amely tökéletesebben működő gépezetet tudna összeállítani, mint az élőlények, mint a természet világa. DE ESZTÉTIKAI SZEMPONTBÓL IS érvényes, hogy az élet szép és utánozhatatlan. Mennyi leírhatatlan szépség van egy virágban, vagy egy tarka virágos mezőikkel, vadregényes erdőkkel váltakozó tájban. Még a legnagyobb művészek, pl. Munkácsy csendéletei, vagy Szinyei Merse tájképei is csak utánzatokként hatnak az eredeti mellett. De ugyanez mondható el Phei- diász, vagy Michelangelo szobrairól is. Az emberi test harmonikus szépségére szinte csak emlékeztetni tudnak. Még Bach zenéje, vagy Bartók muzsikája se tudja tökéletesen utánozni a madarak erdei koncertjének szépségét. AZ ÉLETBEN MÉGIS AZ A LEGGYÖNYÖRŰBB, hogy a tökéletes összhang és szépség mögött mi hivő emberek ott láthatjuk Isten kezét. Ahogyan Berzsenyi Dániel mondja a „Fohászkodás” című versében: „A szélvészek bús harca, az égi láng villáma, harmat- csepp — virágszál hirdeti nagy kezed alkotásait.” Hitünk szerint ö alkotta az egész világmindenséget és benne a legtökéletesebbét, az életet. Az élet szépsége, a vadvirágos mező, a ringó búzatábla, a madarak erdei koncertje, az emberi test tökéletes harmóniája, mind az ő isteni erejéről, bölcsességéről és tökéletességéről prédikál. Nincs az az „aranyszájú szent- jános”, aki tökéletesebben tudna prédikálni Isten teremtő erejéről és gondviselő szerete téről, mint az élő természet. ISTEN TEREMTŐ EREJE és gondviselő szeretete iránti cső dálatunkat még csak fokozza az a tudat, hogy Isten mindezt nekünk alkotta meg, hogy a világon a legcsodálatosabbat, a legtökéletesebbet, az életet nekünk embereknek ajándékba adja. Elsősorban a saját életünket. A biológia sok mindent felfedett az élet keletkezéséről, titkáról. Azonban azok a szülők. akik átélik az emberi élet elindulásának, fejlődésének és világra jöttének semmihez sem hasonlítható magasztos élményét, azok minden biológiai ismeret mellett megéreznek valamit abból, hogy itt valami csodálatos dolog történt: az Isten lehajolt hozzájuk és megajándékozta őket új élettel. S azok. akik gyermekeik életét az Isten kezéből tudják elfogadni, rájönnek arra is, hogy a saját életük is ilyen drága ajándéka Istennek. Ez a meggyőződés azután áthatja, befolyásolja egész életfolytatásukat. Mert aki Isten ajándékának tartja az életet, az sokkal jobban tudja tisztelni, becsülni az életet és mindazt, ami az élettel van kapcsolatban. ISTEN AZONBAN NEMCSAK a saját életünkkel ajándékozott meg bennünket, de reánk bízta az egész élő világot. A teremtés magasztos munkájának befejezése után így szólt az első emberpárhoz „Töltsétek be és hajtsátok uralmatok alá a földet.” (1 Móz 1, 28). Ebben a reánk bízott „földben” benne van az élette len világ is, de nem vehetjük ki belőle az élő világot sem. Az ember nemcsak abban az ér telemben a „teremtés koronája”, hogy ő a legtökéletesebb élőlény ezen a földön, hanem abban is, hogy az egész teremtett világ ura, s hogy Isten a teremtés és gondviselés munkájában partnerül,. munkatársul választotta őt. Az ember életének boldogsága és teljessége éppen azon fordul meg. hogyan tud élni ezzel a nem mindennapi lehetőséggel, vagyis hogyan tudja felhasználni Isten drága ajándékát, az életet a maga és a körülötte élők boldogságára, az Isten dicsőségére. Dr. Selmeczi János Hogy életünk legyen... A Gergely féle naptárreform óta húsvét ünnepe egybe esik a legszebb tavasszal, a rügy fakasztó kikelettel. Félő is volt mindig, hogy húsvét teológiai mondanivalóját, Krisztus feltámadásának párhuzamba nem hozható eseményét egyesek majd beágyazzák a természet megismétlődő tavaszi „feltámadásába”. Így téves a szemlélet és hamis következtetéshez jutunk. Mint ahogy a tél és hóhullás nem karácsony előhírnöke. ugyanúgy a megújuló természet, a rügyfakadás sem utal húsvétra. MÉCSEM VÁLASZTJUK EL a húsvétot, illetőleg magát a Feltámadottat a természettől. Tény ugyanis, hogy az emberi élet a legszorosabban összefügg a természet világával, vagyis egészséges környezet nélkül nincs emberi élet. Isten úgy teremtett bennünket, hogy beágyazott környezetünkbe, illetőleg a természeti környezet termeli meg és nyújtja az élet lehetőségét. Ugyanakkor azonban ki is emelt, amikor a „kultúrparancs” révén e bonyolult háztartás gondviselőjévé is tett. így az emberen keresztül mégis van kapcsolata húsvétnak környezet- világunk- helyzetével, sorsával. Való igaz, hogy szoros a kölcsönhatás. A környezet, a természet — talán használjuk most azt a kifejezést, mely talán legszebben cseng fülünkben — a teremtett világ szolgáltatja mindazt, ami a test és élet táplálására szükséges. De hogy miképp, jól — rosszul biztosítja életlehetőségeinket, az bizonyos mértékben rajtunk múlik. Isten a környezetünk által úgy térítteti meg asztalunkat, hogy megszámlálhatatlan sok élő szervezet él egymásból. és ezek működési egyensúlya nélkül nincs kenyér. hús. gyümölcs ... Voltak már olyan helyzetek, amikor az ember érdektelenséget mutatott környezete iránt: letarolta az erdőt, kiirtott állatfajokat és megbontotta az élettani egyensúlyt. Azon vette észre magát, hogy elkarsztoso- dott a hegy. árvíz és aszály fenyegette kenyerét, vagy termőerejét veszítette a föld. Mit tehetett egyebet az ember? Megtanult rájuk is tekintettel lenni — ez az ésszerű gazdálkodás. Napjainkban megint riasztó tények figyelmeztetnek; ismét farkasszemet néz egymással ember és környezet! Majdnem így fogalmazhatunk: Itt dől el az ember holnapja! MIRŐL IS VAN SZŐ? Arról, hogy levegő, víz. termőföld, növény- és állatvilág (röviden: természeti környezetünk) biz tosítja létfeltételeinket amíg mi is biztosítjuk az övét. Ha nem, hadat üzen! Az agyonsértett természet, mely mellett gondatlanul elsétáltunk. De ha csak elsétáltunk volna mellette! Egész civilizációnk szemetét beléje szórtuk, mint ahogy ezt illetlen kirándulók teszik. Sóztuk az utakat, folyóinkba engedtük iparteleink mérgezett szennyvizét. Egyszercsak észrevettük, hogy nem illenek fo- lyóinkra a megszokott jelzők: tiszta Sajó, szőke Tisza, kék Duna. A mocskos lében elpusztulnak a halak, az ipartelepek környékén lombját veszti és pusztul a fa, senyved a fű is, elhallgat a tücsök muzsikája, még a napfény is fáradtan ereszkedik a köhécselő emberekre. E riasztó világjelenséggel kapcsolatosan írta Szent- Cyörgyi Albert: „Tönkretehet- jük, szemétdombbá változtathatjuk a Földet, pöcegödörré az óceánokat, kimeríthetjük természetes tartalékjainkat, kipusztíthatjuk önmagunkat... Egyik napról a másikra új világban találtuk magunkat, amely teljesen új szabályokat és törvényeket -igényel.” MI BÍZUNK ABBAN, hogy 02 emberiség e csúnya pusztulás ellen intézményes védelmet talál, világtörvényeket állít fel, környezetvédelmi etikát alkot majd . . . Az ember azonban már most hall egy belső sürgető hangot: Tiszteld az életet, fordulj a halál és pusztítás erőivel szembe, felelősen vállald a kortársi gondokat! Mi a feltámadott Krisztusra függesztjük tekintetünket, aki a temetőkertből virágoskertet hívott életre, aki a tanítványok után ment, és Pétertől halat kért, mert éhes volt, és a ta- nítvánvok adtak néki. mert éppen halat sütöttek: lehetetlen, hogy Neki ne lenné köze mindehhez! Lehetetlen, hogy nekünk ne legyen közünk mindehhez! Én úgy hiszem, a fcltá- , madás az élet, a természet igazi rendjének helyreállítása. A megragadott tanítványok, a húsvéti egyház nem lehet közömbös, részvétlen Isten teremtett világa és saját létföltételei iránt. Feltámadott Urunk nyomába lépve — aki az Élet maga — lendülünk cselekvésbe környezetünk védelméért, a természet megöl talmazására. hogy az is az eletet szolgálja! NEM A TAVASZ FEJEZŐDIK KI a húsvétban, de az élet. S aki az életet „visszahozta” a halálból, Az tesz felelőssé bennünket az élet védelméért! Virágh Gyula Szabó Lőrinc: BÍZTATÓ A TAVASZBAN Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserűség. Kaptál ütleget, kaptál eleget (légy keresztyén s mondd: érdemelteket, s könnyülsz tőle!) . .. Most ne vélt igazad emlegesd, s ne a hibát, a zavart (az benned is volt!): nézd a rétet, a nagy fényt, a Feltámadást!.. . Tavasza jött újra a földednek: nézd a nép dolgozik, szépül város és vidék: nem árt, hogy eltűnt sok gőg, régi copf, s jobb lesz a jó, ha te is akarod, ha igazán ...: másét és magadét, úgy gyógyítod a ma ezer sebét, ha az csordítja megnyugvó szived, ami sosem elég, a Szeretet! NIKODIM METROPOLIT A A TEOLÓGIA DOKTORA Nikodim, Leningrád és Novgorod metropolitája, a Keresztyén Békekonferencia elnöke, a leningrádi teológiai akadémián ötkötetes tudományos munkát nyújtott be. Az akadémia tanácsa két professzort bízott meg a munka tanulmá nyozásával. Február 6-án a két professzor szakvéleménye alapján az akadémia tudományos tanácsa odaítélte Nikodim metropolitának a teológiai doktori címet, (cfk) AZ ÖKUMENÉBEN BIZONYOS KIJÓZANODÁS TAPASZTALHATÓ — EGY KATOLIKUS PÜSPÖK SZERINT A legutóbbi egyházi napokon rendezett „liturgikus es- tek"-hez hasonló kísérletek ellen szólt a közelmúltban dr. Helmut Wittier. Osnabrück római katolikus püspöke. Az osnabrücki egyházkerület területén, mely területét tekintve a legnagyobb a Német Szövetségi Köztársaságban. Wittier püspök szavai szerint sokoldalú ökumené van és ebben jelentős szerepet játszik az evangélikus—katolikus területi közös bizottság. Az ökumené- ben jelenleg mégis bizonyos kijózanodás tapasztalható. „Most jobban látjuk a teológiai jellegű nehézségeket”, mondta MHttler. A nehézségekről folytatott vitát gondosan és tisztességesen kell végezni. Különösen vonatkozik ez az úrvacsorái közösség kérdésére. Nem segíti elő az ökumenikus légkört, ha azzal próbálkoznak, hogy nyomást gyakoroljanak akár az evangélikus. akár a katolikus tárgyalófélre. (epd) A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA március 23-án, virágvasárnap és március 29-én, nagyszombaton délutárí 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja .1. S. BACH JANOS PASSIÓJÁT Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: 23-án DR. HAFENSCHER KAROLY 29-én D. KALDY ZOLTÁN püspök Egyházunk a harminc éves új Magyarországon Hála a harminc esztendőért Harminc esztendő van mögöttünk. Ezekben a napokban a megtett úton népünkkel együtt egyházunk népe is egy pillanatra .megáll emlékezni és ünnepelni. A közös út fáradsága és sikere boldoggá tesz minket, evangélikus keresztyéneket is. Hiszen népünk sikere a mi sikerünk is. Tulajdonképpen most, amikor felszabadult hazánk harmincéves történetét összegezzük, nem kellene mást tennünk, mint egymás mellé állítani a régi, úri Magyarország statisztikai adatait a mai szocialista hazánk eredményeivel. A mai fiataloknak az már természetes, hogy hazánk ipari országgá lett, de mi, idősebbek nem téveszthetjük szem elől, hogy a „hárommillió koldus országából” érkeztünk napjainkhoz. Szólnunk kellene hazánk társadalmi, gazdasági fejlődéséről, külpolitikánk sikereiről, kulturális életünk világszerte ismert színvonaláról, s nem utolsósorban egyházunk életének mozgalmas hétköznapjairól. Számok és tények felsorolása helyett hadd legyen ezekben a napokban a hálaadásé a szó, mert gazdagon megáldott bennünket Urunk mind lelkiekben, mind anyagiakban. Űj templomok és lelkészlakások épültek, évről évre új munkásokat küldünk az igehirdetés szolgálatába, s magunkénak tudhatjuk azt a teológiai felismerést, amely az evangélium közepét ragadja meg a szocializmust építő magyar evangélikus keresztyén számára, a szolgáló Krisztus útján járva. AMIKOR VISSZATEKINTÜNK A MEGTETT ÜTRA, amelyen új városok és gyárak születtek, szellemiekben és anyagiakban meggazdagodott népünk, imádkozó és szolgáló egyház jár Krisztus követésében szocialista hazánkban, mindezekért, a megtett út minden szakaszáért hálát kell adnunk Istennek. HALAT ADUNK URUNKNAK, GONDVISELŐ SZERE- TETÉÉRT. Átéltük és megtapasztaltuk a harminc esztendő alatt, hogy mennyire gazdagon áradt ránk Istenünk gondoskodása. A „mindennapi kenyér” csodáját éltük át mindnyájan, akik építői és munkásai voltunk ennek a három évtizednek. Megadta Istenünk, ami a „test és lélek táplálására” szükséges volt. A gyilkos tankok felszántotta föld első kizöldülő vetésével, a romokból újjáépülő élet ezernyi jelével templomainkban megszólaló ige által „táplált” bennünket. Azt is meg kell mondanunk, hogy nem mindig nyílt meg ajkunk hálaadásra, amikor Isten megkisebbítette asztalainkon a kenyeret, hogy másoknak is jusson abból. Hányszor vett rajtunk erőt az önzés, s az ebből fakadó megszégyenítő aggodalmaskodás. Milyen nehezen indultunk el az úton, mert azt hittük, hogy nincs számunkra hely. Tétovázásunkban, eltévesztett útkeresésünkben hányszor, de hányszor szégyenített meg bennünket mindenek Gondviselője. Most, amikor ennél a harmincéves határkőnél megállunk, egyházunk népe közös imával fordulhat Urához, mert megáldotta közös munkánkat, megőrizte hitünket, meggazdagította egyhazunkat, megtanított hinni, szeretni és szolgálni. HALÁT ADUNK ISTENNEK A MEGMUTATOTT ÜTÉRT. Az első lépéseknél még botladozott a lábunk. Nehezen indultunk el az új társadalom felé. Sokszor „leültünk” az úton, s úgy éreztük, várnunk kell a továbbmenéssel, „pihenjünk még egy kicsit”. 3 ekkor Isten „felemelt” és tovább vezetett bennünket. Megajándékozott bennünket a társadalmunkkal való kézfogás melegségével, amely a közös feladatoktól forrósodott át. Azután „útra” leltünk, s miénk lett a meglelt út öröme. Mi csak eszközök voltunk Urunk kezében, aki mindenekért való szolgálatával előttünk járt. Tulajdonképpen, amit tettünk az elmúlt harminc esztendőben, ha valamit is hozzá tudtunk adni a mai magyar valósághoz, azt Isten tette általunk, aki adta az „Utat”, s aki kézenfogva vezetett és vez^ bennünket azóta is. hálát adunk istennek A NAPOKBAN Isten csodálatos lelkének vezetéséért. Van munkánk, csak jól kell azt végezni. Béke vesz körül bennünket, féltenünk és óvnunk kell azt. Közös sorsú emberek élnek mellettünk, csak szeretnünk kell őket. Van egyházunk és gyülekezetünk, csak jobban magunkénak kell azokat vallanunk. Társadalomban élünk, csak tudnunk kell benne szolgálni. Hazánk és népünk harmincéves történelméből csak annyit vallhatunk magunkénak, amennyi szolgálatot mi is „beleépítettünk” ebbe a csodálatos „épületbe”. Dolgozni, élni. szeretni és szolgálni: drága lehetőség. Másokért dolgozni, élni. Istentől megáldott szívvel szeretni: ke-’ resztyén hitünk kötelező ereje. most itt Állunk a HARMINCADIK KILOMÉTERKŐNÉL. Hogy mi van mögöttünk, tudjuk, a megtett út eredményeit ismerjük, annak örömeivel nap mint nap találkozunk. Talán többet kellett volna tennünk, mélyebb hittel, több szolgálattal állhattunk volna ott népünk mellett a mindennapok gondjában közös feladatunk végzésében. Amit megtettünk, Isten lelke segítségével tettük. S tovább kell innen mennünk. Hazánk és népünk előtt — de egyházunk előtt is — új feladatok tornyosulnak. Mi, evangélikus keresztyének a harmincadik kilométerkőtől Isten lelkének vezetésével indulunk tovább. S míg népünkkel együtt a közös úton a szocializmus felé tartunk, szolgáló szeretetünk- kel az Élet reménységéről teszünk bizonyságot. Dr. Karner Ágoston Együtl az újjáépítésben és az új haza építésében A csepeli protestánsok jubileumi megemlékezése Az elmúlt esztendő végétől gyülekezeteink éppen úgy, mint minden egyházkormányzati testületünk, minden alkalmat megragadtak, hogy kifejezésre juttassák hálás megemlékezésüket hazánk felszabadulásának 30. évfordulójával kapcsolatban. Az év első hónapjának végén sok helyen gyűltek egybe a helybeli protestánsok a szokásos imaheti alkalmak megtartására. így történt ez. mint már sok év óta Csepelen is, ahol a helybeli négy: két református, az evangélikus és baptista gyülekezetek tagjai együtt hallgatták Isten igéjét egy héten át és hangzottak az ige indítására az imádságok. Az imádságok között újra és újra megszólalt a hálaadás hangja is a harminc évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatban és az azóta eltelt idő békés életéért, az elért eredményekért. Egészen természetesen adódott, hogy a hazai ökumené lelkületét tükröző négy gyülekezet együttlétéről köszöntse a kerület társadalmi és politikai életének összefogó szerveit. A csepeli protestánsok ünnepi üzenetükben hangsúlyozzák: Az elmúlt harminc év során hazánkban, fővárosunkban és kerületünkben hatalmas fejlődés tanúi lehettünk. Az újjáépítésben és az új haza építésében egyházaink össze- forrottak egész népünkkel, gyülekezeteink tagjai pedig eggyé lettek fővárosunk és kerületünk dolgozóival. Kifejezésre juttatták a gyülekezetek készségüket, hogy a jövőben is szívesen vesznek részt a kerület, a főváros és az egész ország további fejlődéséért, békés és boldog jövőjéért folyó munkában. M. Gy. t
