Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-12 / 2. szám

XL. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 19*5. január 13. Ára: 3,50 Forint Megkezdődön a konfirmációi előkészítés Jó az, ami az éleid védi és előbbre viszi Azok a lelkészek, akik jól értették-meg az Országos Pres­bitérium két évvel ezelőtt hozott határozatát, már december első két vasárnapján a szószékről hívták fel a szülők és a konfirmandus-korban levő gyermekek figyelmét arra, hogy december 15-én a gyülekezetben megkezdődik a konfirmációi tanítás. Ha valahol a lelkész ezt elmulasztotta és csak az 1975. esztendő első, vagy második hetében kezdte meg a ta­nítást, legalább két vagy három hetet mulasztott, amit majd nagyon nehéz lesz pótolni Húsvét táján a konfirmációi ün­nepély előtt. HOGYAN IS SZOL A RENDELKEZÉS? Az Országos Pres­bitérium 1972. október 17-én tartott ülésén azt a határoza­tot hozta, hogy a konfirmációi tanítás ideje négy hónap. A tanítást minden évben december 15-ével kell elkezdeni és Húsvét után következő első, vagxf második vasárnap konfir­mációi vizsgával és ünnepéllyel kell befejezni. Minden héten két konfirmációi, órát kell tartani. Sajtóosztályunk külön Konfirmációi Kátét bocsátott a konfirmandusok rendelkezé­sére. Ha a lelkészek az időt jól kihasználják, összesen 30—32 órát tudnak tartani. Ez nem kis szám! Igénybe veszi a lelké­szeket — hiszen óráról órára nekik is készülniük kell — de igénybe veszi a gyermekeket is, akik az iskolai tanulással is alaposan le vannak foglalva. KÉT LÉPCSŐS ELŐKÉSZÍTÉS. Az Országos Presbitérium nemcsak a konfirmációi órák megtartásáról rendelkezett, ha­nem arra is gondolt, hogy a konfirmációs órákra olyan gyer­mekek jöjjenek, akik megfelelő alapismeretekkel rendelkez­nek, elsősorban a Szentírásra vonatkozólag, de általában a keresztyén élet összefüggésében. Ezért az Országos Presbité­rium úgy rendelkezett, hogy a konfirmációi tanítást megelő­zőleg ugyancsak négy hónapon keresztül ifjúsági bibliaórák, illetőleg gyermekistentiszteletek keretében foglalkozzanak a lelkészek azokkal az if jakkal is, alcik a következő évben kon­firmációi tanításban kívánnak részesülni. Ezt az előkészítést is december 15-én kell elkezdem. Erre az előkészítésre azért van szükség, mert kitűnt, hogy a gyermekek jó része nem is­meri megfelelően az ószövetségi és újszövetségi történeteket és ennek következtében a lelkészeknek komoly nehézséggel kell megküzdeniök ta keresztyén erkölcstan és hittan tanítá­sánál, nem is szólva a keresztségröl és az úrvacsoráról. Ha a lelkészek valóban végrehajtották á rendelkezéseket, akkor a, legutolsó konfirmációi ünnepélyen már olyan ifjakat konfir­málhattak meg. akik részt vettek a kétlépcsős tanításban. Ha ezt nem tették meg, csak magukat okolhatják a konfirmá­ciói tanítás során felmerült nehézségekért. NAGY LEHETŐSÉG a konfirmációi tanítás. Evangélikus egyházunknak — a testvér református egyházzal együtt — megvan az a lehetősége, hogy foglalkozzék azokkal a gyer­mekekkel. akik elő akarnak készülni az első úrvacsoravétel­re. Lehetőség a szülők számára, hogy gyermekeiket küldjék a konfirmációi tanításra. Lehetőség a gyermekek számára, hogy részt vegyenek az előkészítésben. Lehetőség lelkészeink számára, hogy elérjék azokat az ifjakat, akik gyülekezetük területén élnek és szeretnének többet tudni Jézus Krisztus­ról. Mind a szülőknek, mind a gyermekeknek, valamint a lel­készeknek meg kell becsülniök ezt a lehetőséget! NEM KÉNYSZER. A lehetőség semmiképpen sem jelent kényszert. A Magyar Népköztársaságban Alkotmányunk lel­kiismereti és vallásszabadságot biztosít. Nem kötelező az egy­házhoz tartozás. Ezzel együtt nem kötelező az evangélikus gyermekeknek a konfirmációi tanításban és az első úrvacso­rában való részvételük. Lehet, hogy híveink között vannak, akik ezt sajnálják. Mi azonban azt mondjuk — sokait az egy­házban —, hogy semmiféle jó gyümölcse nincs annak, ha va­lakit kényszerítenek az egyházi életben i'aló részvételre, vagy éppen arra, hogy konfirmálkodjék meg. Jézus Krisztus köve­tése nem a külső kényszer,kategó’-iájába tartozik, hanem csak a belső kényszerébe. Vagyis Jézus Krisztust csak úgy lehet követni, ha a szívünk indít erre. Jézus Krisztus követése ön­kéntesség dolga. Lehet valakiért imádkozni — a konfirman­dus korban levő gyermekekért is —. hogy bárcsak lenne Jé­zus Krisztus jó tanítványa, de „rávenni”, vele szemfjen kény­szert gyakorolni nem lehet. Isten Szentleikének megvan a hatalma arra. hogy megkeresse és elindítsa Jézus útján azo­kat, akiket jónak lát. VAN AZONBAN ELKÖTELEZETTSÉG IS. A keresztyén szülök és keresztszülők a keresztség alkalmával fogadalmat tesznek arra, hogy a megkeresztelt gyermeket „keresztyén hit­ben nevelik az evangélikus egyház segítségével”. Erre is fi­gyelnünk kell! Ha vannak szülők, akik gyermekük megkeresz- telésekor tett fogadalmuknak nem kívánnak eleget tenni, mi­vel közben megváltozott'a világnézetük, ezt mi nem kifogá­solhatjuk, hanem tudomásul kell vennünk. De talán az ilyen szülök sem akadályozzák gyermekeiket a konfirmációi taní­tásban való részvételben, ha azok legalább is meg akarják is­merni mindazt, ami a konfirmációi órákon elhangzik. Viszont azoknak a szülőknek, akik önkéntesen és mégis belső kötött­ségben Jézus Krisztus útján akarnak járni ma is, nyilvánva­lóan elkötelezettnek kell tudniuk makukat arra', hogy ösztön­zést adjanak gyermekeiknek a konfirmációban való részvétel­re. Fogadalmukat meg kell tartaniuk. Viszont, nekik meg arra kell gondolniuk, hogy amennyiben gyermekeik ezt önként nem vállalják, még ők sem kényszeríthetik őket. Csak így tiszta a helyzet! KONFIRMÁCIÓ ÉS HAZAFISÁG. Ki kell jelentenünk, hogy mi a konfirmációi órákon nem olyan tanítást akarunk végezni, amelyeknek nyomán az ifjúság elidegenedik társa­dalmunktól, vagy éppen szembeáll azzal. Ellenkezőleg! Mi azért fáradozunk, hogy az óráinkon önkéntesen részt vevő if­jak szívében és értelmében erősödjék a szocialista hazafiság, a szocialista vívmányok megbecsülése és a konfirmációi órá­kon is kapjanak ösztönzést szocialista társadalmunk megbe­csülésére és annak örömmel való építésére. A konfirmációi órák nc> a társadalomból való kimenekülés helyei, hanem olyan műhelyek, amelyekben Isten formálja hívó keresztyén­né és igazi hazafivá azokat, akik ott jelen vannak. Ilyen szel­lemben és céllal készítsük fel az ifjakat a konfirmációi ün­nepélyre, az első úrvacsoravételre. D. Káldy Zoltán püspök Schweitzer Albert születése százados évfordulóján Áprily Lajos Schweitzer Al­bert halála hírére 1965-ben így tűnődik: „Én láttam őt, az egyszerűt, nagyot / s hallgat­tam is bölcs szavát messze rég. / Hadd kérdezzem meg most, hogy itt hagyott: Meg­érdemelted öt emberiség?” A nagy fizikus Einstein pedig így hódol előtte: „Végre egy nagy ember ebben a tragikus évszázadban.” Egy neves euró­pai politikus Lambarénei vendégként ezt írta Schweitzer emlékkönyvébe: „Boldog va­gyok, hogy megismerhettem korunk legnagyobb keresztyé­nét”. (Igaz, hogy az alázatos Schweitzer rosszalló pillantást vetett vendégére s törlőgumi­jával valósággal kikaparta könyvéből az elismerést.) KI HÁT SCHWEITZER AL­BERT és mi a személyiségének titka? „Míg más nagy embert egy-két szóval jellemezhetünk, hogy az illető kiváló író. mű­vész, tudós. államférfi, Schweitzer egyéniségét — nem hiába nevezik sokoldalúsága miatt Albertus Univerzálisnak — nem foghatjuk marokra — mondja róla egy katolikus méltatója. Valóban Schweitzer- ről sok mindent el lehet mon­dani. hiszen kiváló teológus, filozófus, orvos, zeneművész és misszionárius volt egy sze­mélyben. személyiségét és élet­művét azonban mégis össze le­het foglalni egy mondatba: Is­ten huszadik századi küldötte, aki küzdött az élet megmen­téséért és annak emberiessé té­teléért. Személyiségének min­den rezzenését e kettő hatja át s e két pólus között szikrázott fel életének nagyszerű íve. olvan fénnyel, amelyre a vi­lágnak oda kellett figyelni. Két kötetes kultúrfilozófiai munkájában ő maga erről így ír: „Akkor találtam meg lé­tem célját és értelmét, amikor felismertem az élet tiszteleté­nek elvét, amely magába fog­lalja az erkölcsi világigen­lést ... Az igazán erkölcsös ember szemében minden élet szent, még az is, amely embe­ri szempontból alacsonyabb rendűnek tűnik.” S kategori­kusan jelenti ki: „A jó az. ami az életet védi, megtartja és építve előbbre viszi és a rossz az. ami az életre érdemest el­pusztítja, az életet a maga fejlődésében gátolja, vissza­szorítja. (Schweitzer ezzel az alapelvvel igen magasra eme­li a humanitás eszméjét.) „Az élet tiszteletének erköl­cse a szeretet erkölcsének ki- terjesztése az univerzálisba.” EZÉK A2 ETIKAI ELVEK annál tiszteletre méltóbbak, mert kimondásuk idején a né­met szellemi és politikai élet a fasizmust előkészítő nietzschei gondolatokkal van telítve. Schweitzer ezért mondja: „Szemben állok a korszellem­mel ...” ,: Személyiségének nagysága bátorsága mellett abban van, hogy azok közé a kevesek kö­zé tartozhatott a filozófusok és etikusok között, akik a betűk­be öntött elveket áldásként, s világméretekben meg is tud­ták élni. Egyszerűen szólva az élet áldozatos szolgálatát és a szeretetet nemcsak hirdette, de meg is valósította. Mert mit ért volna a sokoldalú tudós az­zal, ha csupán csak elmélet­ben járja körül az erkölcsi vi­lágrendet, de magát távol tart­ja tőlfe. De Schweitzer a szere­tet mindenki által érthető nemzetközi nyelvén, tettei út­Reuss András tanulmányútja Angliában Krámer György tanulmányútja az NSZK-ban SVÉDORSZÁG A Svéd Evangélikus Egy­ház érseke, Dr. Olof Sundby egyszerűbb életvitelre szólí­totta föl országa népét. Az egyháznak kötelessége a svéd közvéleményt arra bírni, vélte az érsek, hogy az emberiség kétharmadának nyomorára való tekintettel ne beszélje­nek többé a saját életszínvo­naluk emeléséről abban az or­szágban, amelyik egyike a vi­lág legdrágább országainak, ahol az emberek kevéssé gon­dolnak a pénz ésszerű fölhasz­nálására és alig-alig gondol­nak azokra, akiknek keve­sebbjük van. A Lutherhjael- pen elnevezésű egyházi se­gélyszervezet évi közgyűlése magáévá tette az érsek gondo­latait és mérsékletre hívta föl Svédország megfelelő szerve­zeteit a következő időben folytatott bár- és fizetésre vo­natkozó tárgyalásoknál, vala­mint javasolták. hogy a luxuscikkek előállításának visszaszorításával párhuzamo­san emeljék azon termékek gyártását, amelyek a fejlő­désben elmaradt országok számára fontosak, (iwi) KANADA Az ország evangélikusságá- nak 82 százaléka helyesli a 1 több kisebb evangélikus egy- 1 ház egy egységes evangélikus ; egyházzá való összevonását j jan szól a világhoz. Schweitzer magas ivü teológiai pályafu­tását feláldozza a humanitá­sért, a gyakorlati szolgálatért, orvossá képezi magát és 1913- ban az afrikai Lambarenébe megy a párizsi evangélikusok missziós telepére. Azért ide, mert ezen a területen különö­sen borzalmas a néger lakos­ság egészségügyi helyzete. Álomkór, lepra és egyéb tró­pusi betegségek, de főképpen a ; fehérek által behurcolt ra­gályos betegségek, fekete him­lő, szifilisz tizedelték soraikat. Volt idő, amikor a fekete himlő miatt egyetlen eszten­dőben felére apadt a lakosság száma. S ezért érett meg Schweitzerben az elhatározás, hogy élete hátra levő részében a fehér ember bűne jóvátéte­lére a négerek gyógyítására áldozza magát, ahova eddig a fehér ember világából jórészt csak kalandorok mentek rab­szolgákat szedni, pálinkáért drágagyöngyöt és vagyont sze­rezni. odavisz gyógyulást és enyhülést a fekete felebarát­nak. Kezdetben egy tyúkól szqlgál a gyógyítás céljára. Ezt saját kezével kimeszeli, fertőtleníti és megkezdi a gyó­gyítást. A misszionárius orvos operálja a kizárt sérvet, szü­lést vezet le, sebeket kapar ki, ritka injekciókat oszt, fogat húz s ha kell végtagot ampu-. tál, igen gyakran szabad ég alatt. Mindenhez értenie kell, hisz egyedül van, főleg az el­ső években. Ebből a tyúkólból nő. ki később a hatalmas kór­házkomplexum. A TAMTAM DOBOK — a négerek akkori rádiója — pe­dig napokon át szólnak és hí­rül adják a fehér doktor érke­zését, s szárazon és vizen özön­lenek hozzá. Negyven éven keresztül végzi ezt a szolgála­tot, s éveken át napi húsz órát dolgozva olyan helyen (Egyenlítő környékén), ahol a legenyhébb (leghidegebb) idő­járás +26 fok. Ahol egy po­hár' üdítő vizet nem ihat, ahol hálókkal kell védekezni a moszkítók ellen, ahol az em­ber tüdejét roncsolja a köze­li ingovényok és az őserdő pá­rás levegője, lucskos fojtogató gőze. S tudja azonban azt is, hogy a test gyógyulása nem minden, ezért lábadozó bete­geinek hűséges tolmácsa Jó­zsef révén, Krisztusról beszél, aki a doktort ideküldte. így válik Lambaréne bizonyságté­tellé az evangélium és a jézu­st szeretettörvény megvalósít- hatása mellett. Schweitzer gyógyító munkájával azt segí­tette elő, hogy az ember való­ban ember legyen, tehát tel­jes ember, akit nem csonkíta­nak emberségében járványok és nyomorúságok. SCHWEITZER ÉLET IRÁN­TI TISZTELETE, élet mentése és emberiessé tétele nemcsak az afrikaiaknak szól, hanem egész emberiségnek. Schweit­zer, mint etikusan gondol­kodó, az emberiségért felelős­séget vállaló keresztyén ember 1958-ban három megrendítő felhívást intézett az embervi­lághoz a hidegháború kellős közepén. Elsőrenden egy hi­degből forróvá válható hábo­rú veszélyére mutatott rá. de tovább ment és figyelmezte­tett az atomkísérletekkel járó veszélyekre is, amelyeket a rádióaktív levegőszennyeződés tesz halálosan komollyá. Kö­vetelte, hogy az atomenergiát a béke és az emberiség boldo­gulásának céljára használják fel. Rámutatott arra, hogy mindnyájan felelősek vagyunk a békéért. A békén azonban nemcsak „nem háborút” ért, hanem az emberség, a jóság diadalát, a múlt bűneinek megbánását, a megbocsájtást egymás irányában, megtérést az Istenhez és az Istentől adott felebaráthoz. Nincs nagyobb feladat, mint megmenteni az életet. Bennszülöttjei arcáról ezt a döbbenetét olvassa le; Hogyan lehetséges, hogy azok, akik keresztyénnek vallják magukat és azt hiszik, hogy Jézus tanítását, s a kultúrát, a haladást hozzák az elmaradt népekhez, egymást ölik, rom­bolnak és megsemmisítenek. Schweitzer bízott abban, hogy felülkerekedik az emberiség­ben a józan belátás, hogy a go­nosz erők és a gyűlölet helyén kibontakozik az emberibb em­ber kora tavasza. Schweitzer mozgósítani akart állásfogla­lásaival és a mozgósító vallás- tétele mellé fokozott felelős­séggel, oda kell állni minden keresztyén embernek. SCHWEITZER ETIKAI EL­VEIVEL nem áll meg az em­bervilágnál, jósága kisugárzik még a növény és az állatvilág­ra is. Meghatóan írja: „Ha a paraszt miután egész nap le­kaszál egy virágos rétet, de hazafelé menet unalmában fe­leslegesen letép egy szál virá­got, bűnt követ el.” S ilyen szerettei fordul az állatvilág felé is. Bekötözi és meggyó­gyítja a meglőtt halászó sast (persze a hajlékát támadó óri­ás kígyót puskájával sietett le­lőni.). Megsimogatja a házőrző kutyáját, kezet nyújt neki a kötényéből kikandikáló ked­venc csimpánza s ha kilép aj­taján, juhok kecskék rohan­nak hozzá és kísérik őt. „Schweitzer életére Bach és Goethe és sok más emberi példa nagy hatással volt, de hitünk szerint a legsorsdön­tőbb hatással az a Jézus Krisz­tus volt rá, aki olthatatlan szeretetével telítette, valóság­gal lángba borította a fiatál Schweitzer lelkét. Jézus szere- tete sürgeti őt, hogy nagyot tegyen, hogy utakra keljen, hogy fáradalmakra vállalkoz­zon. Minden szolgálata mögött Jézus alakját érezzük, mint­hogy neki szolgált egész életé­vel-” — mondja róla egy ala­pos ismerője és méltatója. Amint az esti lepke a sötétség elől a világosság felé menekül és a fény körül kering, Schweitzer is, mióta fiatalon tanulmány tárgyává tette Jé­zus életét, igéjét, tetteit, szen­vedéseit, nem tud szabadulni az üdvözítő igézetéből. Egész ®Ieíe. Jézus körül köröz, az Imitátió Christi modern vál­tozata. „Mint ismeretlen és névtelen jön hozzám, ahogy egykor a tengerpartján odalé­pett a férfiakhoz és nőkhöz, akik nem tudták, kicsoda ő. Ugyanazt az igét mondja: Te pedig kövess engem. És olyan feladat elé állít, amelyet meg­oldani akar a mi korunk­ban ..(Albert Schweitzer). SCHWEITZER ALBERTET AZ EMBERÉRT odaáldozott életéért tiszteli a világ. Élete mindnyájunk számára jel és példaadás. Ha mi nem is lehe­tünk Schweitzer méretű em­berek, de életünk iránya lehet ugyanaz, mint Schweitzeré volt. Az embertárs szereteté- ben és gyakorlati szolgálatában kell találkoznunk mindazok­kal, akiket az élet tisztelete és védelme vezet. Itt találkozhat a keresztyén humanizmus a különböző vallások és világné­zetek humanizmusával és azok képviselőivel. Ezen az úton az egyház is áldássá válhat az emberiség számára, és ezen az úton megnyerheti az emberiség szeretetét és tiszteletét is. Er­re tanít bennünket Schweitzer Albert élete. Matuz László ♦ tartózkodott és december kö­zepén visszaérkezett Buda­pestre. Reuss András külügyi titkár 1974. október közepétől nyelv- tanulás céljából Londonban ösztöndíjával az egyetem te­ológiai fakultásán az 1974— 1975-ös tanévben tanulmányo­kat folytasson. Krámer György pécsi segéd­lelkész 1974. október közepén Marburgba utazott (NSZK), hogy a Gustav-Adolf-Werk •Kanadában. Az így létrejövő íanadai Egyesült Evangélikus Így ház 300 ezer egyháztaggal íz ország negyedik legna- íyobb egyháza lenne, (lwi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents