Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-05 / 1. szám

Vizkereszt ünnepének igéje Jézus minden emberé A napkeleti bölcsek csak epizódszereplők abban a történet­ben, amelyet az evangéliumok elbeszélnek. Megjelennek Jeru­zsálemben, útbaigazítást kérnek, elmennek Betlehembe, ott át­adják ajándékaikat a gyermek Jézusnak, azután „más úton” hazatérnek. Se előtte, se később nem tudunk róluk semmit. Máté mégis fontosnak tartotta leírni ezt az epizódot. Valami „jelet” látott benne. Valami ilyent: világraszóló esemény Jézus születése. Ezek a „bölcsek” valószínűleg tudós mezopotámiai papok voltak, akik valamit mégis elhittek a régi prófétai igék­ből, és úgy gondolták, hogy a maguk módján kifejezik hódola­tukat Jézus előtt. Ök nem tartoztak Isten régi népéhez, az ak­kori Izráelhez, mégis hitték, hogy az a betlehemi gyermek király, akinek tisztelet és megbecsülés jár. Ezért visznek neki olyan ajándékot, amit ők a legdrágábbnak tartanak. SOK LEGENDA, ÉRDEKES ELKÉPZELÉS fűződik ehhez a történethez. Talán a legérdekesebb, és Máté elbeszéléséhez a legjobban illő az az elképzelés, hogy ezek a napkeleti bölcsek nem egy néphez, faihoz tartozók voltak, volt köztük fekete bőrű szerecsen, barna bőrű arab és fehér bőrű — talán euró­pai. Igen, a történet először is ezt hirdeti: Jézus az egész vi­lágé, minden emberé. Máté is ezt látta ebben az epizódban, hi­szen Jézus Isten szeretetét hozta ebbe a világba, és Isten szí­vébe az egész emberiség belefér. Milyen ellentét ehhez képest az, ahogyan Heródes és „az egész Jeruzsálem” fogadja a hírt a Messiás-király születéséről! Máté azt írja: meghökkentek, nyugtalanság fogta el őket. He­ródes király és környezete Isién régi választott népéhez, az ókori Izráelhez tartozott. Birtokukban voltak a régi szene ira­tok: Mózes Törvénye, a Próféták, a Zsoltárok. Istentiszteletei­ken olvasták ezeket, sőt a bennük található rendelkezések sze­rint igyekeztek pontosan elvégezni az istentiszteleteket. Tud­tak ők. is az Ígéretről: hogy majd elküldi Isten a Megváltót, akit Messiásnak is mondtak, aki majd Isten országának kirá- 1 lya lesz. De amikor ez aktuálissá vált, ahelyett, hogy örültek volna neki, zavarba jöttek, nyugtalanság fogta el őket, söl. ahogyan a későbbiekben olvashatjuk, Heródes nem hódolni akart Jézus előtt, hanem meg akarta ölni. Azért tudakolta meg pontosan, mikor születhetett, hogy tudja, milyen korú gyerme­ket keressen. Azért kérte a bölcseket, hogy jöjjenek vissza, ha megtalálták, hogy tudja, hova küldje katonáit a gyilkos pa­ranccsal. Máté ezt a tragikus hírt is közli: megtörténik, hogy éppen azoknak nem kell Jézus, akik magukat Istenhez tartozónak vallják. Ez a másik „jel”, amit Máté ebben az epizódban lát. Már itt megmutatkozik az. ami az evangélium elbeszélései so­rán egyre jobban kibomlik: nem kell nekik ez a Jézus. Nem kell nekik az, aki nem uralkodni akar, hanem szolgálni; aki a bűnösöknek, vámszedőknek barátja; aki azt a hírt hozza, hogy Isten szive a „pogányok”, azaz minden nép előtt nyitva áll; aki az embert szereti. AZ EPIZÓDNAK EZ A VONÁSA komoly figyelmeztetés áz egyház számára, a mi számunkra. Több mint másfél évtizede újra erőteljesebben hirdetjük, hogy Jézus szolgálni jött és min­ket is szolgálatra küld. és hogy ehhez a szolgálathoz hozzátar­tozik az emberiség javáért való fáradozás. „Tudtuk” mi ezt ré­gen is, hiszen ugyanaz az egyház Bibliája több mint másfél év­ezrede. De most, hogy aktuálissá vált. hogy egészen a köze­lünkbe került, sok keresztyén hivő embert megzavart és nyug­talanná tett. Mert ez azt jelenti, hogy nem elég csak „a belső szobában” imádkozni, valami belső, lelki békességet keresni, noha erre is mind szükség van. Csakhogy nekünk azt a Jézust kell képviselnünk az emberek között, akinek a megszületése világraszóló esemény volt, mert ő segítséget hozott az embe­reknek: Isten szeretetét. EZT A JÉZUST AZONBAJJ csak úgy tudjuk képviselni, ha Isten szeretetét ténylegesen továbbadjuk, ha felvesszük a hét­köznapok gondját is, ha ténylegesen harcolunk minden ellen, ami tönkreteszi egyes emberek, népek életét; ha ott akarunk Isten népe maradni, ahova Isten helyezett bennünket. Sokan érdeklődnek Jézus felöl. Milyen jó volna, ha tőlünk tudnák meg, és életünkön tapasztalnák meg, hogy Jézus az egész világé, minden emberé. dr. Muntag Andor Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. január 5-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) Trajt- ler Gábor, du. 6. Bízik László. Fa­sor de. 11. (úrv.) du. 6. Dózsa György üt 7. de. fél 9. üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyai'). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál Kőbá­nya de. 10. Vajda Péter u. ae. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Bo­ros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 3. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Ujtelep de. fél 9. Pestlő­rinc de. 11. Matúz László. Kispest de.* 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota-MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákosnalota- KistempJom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Budapesten, 1975. január Deák tér de. 11. (úrv.) Bízik László, du. 6. (úrv.) Trajtler Gá­bor. Fasor de. 11., du. 6. Kará­csony Sándor u. 31—33. du. 6. Tha- lv Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10.. du. 7. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Kas­sák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Üioest de. 10. Blázv Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota-Kisíeplom de. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11., da. fél 3. Kistarc.sa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Péter, de. fél 11. (német) de. 11. (úrv.) dr. Groó Gyula, du. 6. Gáncs Péter. Torockó tér de. fél 9. dr. Groó Gyula. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (gyeim.) Takács József, de. 11. Ta­kács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkúi de. 11. Rutt­kay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8.. de. 11. (úrv.). du. 6. Németvölgyi út 138. de 9. Albertfalva de. 7. Vi­sontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelcnvölgy de. 9. Visontai Ró­bert. Budafok de. 11. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. 6-án, vizkereszt ünnepén 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszent­mihály de. fel 11. dr. Karner Ágos­ton. Cinkota de. fél 11., du. fél 3.- Kistarcsa úfi. 9. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 11. Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII.. Tartsay Vilmos u. 11. de. 11. Rutt­kay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Cgengödy László. Modori út 6. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 11.. du. 6. Csepel de. fél 11. IMÁDKOZZUNK Istenünk, aki bölcseket vezettél Egyszülött Fiadhoz a csillag fényével: add meg nekünk kegyelmesen, hogy miután hit ál­tal megismertünk téged, eljussunk isteni dicsőséged látására is az Ür Jézus Krisztus átlaL aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen. NORVÉGIA A Norvég Evangélikus Egy­ház püspökei szerint a norvég partok mentén föltárt rend­kívüli gazdaságú kőolajmezők biztosította előny komoly szo­ciális és etikai követelmény a norvég nép számára. Az or­szág jólétének ugrásszerű emelkedése egy olyan világ­ban megy végbe, amelyikben számtalan ember éhezik és nyomorog a fejlődő országok­ban. Az osloi Evangélikus Akadémia „A norvég olajpoli­tika világperspektívábah néz­— HALÁLOZÁS. Özv. Nagy Ernőné sz. Mikula Margit, volt szügyi postafőellenőr. a Balas­sagyarmati Szeretetotthon egyik kedves lakója 81 éves korában december 7-én el­hunyt. Temetése december 10-én volt, a balassagyarmati evangélikus temetőben történt búcsúztatása után a szügyi evangélikus temetőben Rónay Zoltán balassagyarmati és Zá- borszky Csaba szügyi lelkész szolgálatával. ve” címen tanulmányt készít és ebben főleg azt a helyzetet vizsgálják, mit jelent a nor­vég nép számára az évi több milliárd dollárnyi állami olaj- bevétel. (lwi) EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—014 Csekkszámlaszám : 516—20.412—VTI! Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magvar Posta index 25 211 © 74.3862 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Socronl Béla vezérigazgató ..Mert az fi angyalainak pa­rancsolt felőled, hogy őrizze­nek téged minden utadban." (Zsolt 91, 11) VASÁRNAP. — „Noé igaz, tökéletes férfiú volt a vele egy­korúnk között. Istennel járt Noé.” (1 Móz 6. 9 — 2 Tim 2, 19 — Mt 2. 19—23 — Zsolt 107, 1—9) Noé példás életet élt kor­társai között... Példás életét azzal magyarázza az írás, hogy: „Istennel járt Noé.” Számunkra' is azért adatott az Egyszülött Fiú, hogy „kikö­szörülje” emberi életünk csor­báit — s egyenes, őszinte, be­csületes és Istennek engedel­mes gyermekei legyünk. Kö­szönjük meg Istennek, hogy a lakott föld minden emberét megközelítette Jézus Krisztus­ban, és életünket kész Általa „betölteni jóval”. HÉTFŐ. — „Ismerem az én bűneimet, .és az én vétkem szüntelen előttem forog.” (Zsolt 51. 5 — Ap Csel 13, 38 — Mt 2, 1—12 — Mt 8. 14—17) Életünknek talán legrejtettebb darabja az eltitkolt bűn. vétek. Egyáltalán nem nevezhető „férfias” magatartásnak, ha még önmagunkkal sem me­rünk szembenézni... Az Isten eiőtt igaz ember igazságához hozzátartozik, hogy a valóság­nak megfelelően nézd önma­gát. Életünknek csak úgy le­het visszanyert, vagy meg­nyert tartása, ha őszinte ön­vizsgálat után így énekelünk: ..Az Úr szent Bárányára Te­szem le bűnömet. . KEDD. — „Az életet és a halált adtam élőtökbe, az ál­dást és az átkot; válaszd azért az életet.” (5 Móz 30, 19 -— Mt 7. 14 — Ap Csel 11, 1—18 — Mt 8, 18—22) Isten életre men­tő szándéka jut kifejezésre a mai nap igéiben. Bár a bűn zsoldja a halál, és ez ténylege­sen beárnyékol minden embe­ri életet, mégis van egy elér­hető út — mely itt és szá­munkra most vezet e „földi té- reken”, ugyanakkor elvezet az örök életre is. Noha változatos, sok- és újszínű a mi világunk, mégis meg lehet találni azt, Akiben Isten így jelölte meg mentő szándékát: „Én vagyoK az út... az élet”. SZERDA. — „Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlí­tom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette a házát.” (Mt 7, 24 — Ézs 28, 16 — Jn 9, 1—11 — Mt 8, 23—27) Noé is­mert előttünk ... 'Ügy is szok­ták őt emlegetni, mint a hit­nek a példaképét Hite Isten iránti engedelmességében mu­tatkozott meg. Minden tétová­zás. bizonytalankodás, „rá­kérdezés” nélkül ráépítette to­vábbi életét Isten közlésére, kijelentésére. De hozzuk közel hozzánk a kérdést: Mit jelent nekünk szava? CSÜTÖRTÖK. — „Csak fél­jétek az Urat, és szolgáljatok neki hűségesen, teljes szíve­tekből; mert látjátok, mily i nágy dolgot cselekedett vele- ■ tek.” (1 Sám 12, 24 — Mt 6, 21 — Jn 9, 24—39 — Mt 8, 23—34) Költők megénekelték és egy­szerű emberek megtapasztal­ták, milyen közel tud jönni Is­ten szeretető az emberhez. Leg­döntőbben azonban Jézus Krisztusban érkezett el szere­tető mindenkihez. PÉNTEK. — „Az Isten ha­talmában van mind a segít­ség, mind a megveretés.” (2 Krón 25, 8 — Lk 1, 52 — Mt 5, 13—16 — Mt 9, 1—8) Igen szé­les körű Isten cselekvési terü­lete. „... megszomorít, de meg is vigasztal, megaláz, de fel is emel, sírba visz, de meg is ele­venít.” Izgalmas kérdés, hogy velünk hogyan cselekszik? Ide­genkedésre nincs okunk. A leghelyesebb magatartás, ha alázatos szívvel odavisszük ön­magunkat Isten elé, s hittel rábízzuk sorsunkat. Biztató igp: „Nem akarja a bűnös ha­lálát, hanem, hogy megtérjen és éljen.” SZOMBAT. — „Azt mond­tam : Bevallom hamisságomat az Úrnak — és te elvetted ró­lam bűneimnek terhét.” (Zsolt 32, 5 — Mt 9. 6 — Jel 21, 9—12, 21—23 — Mt 9. 9—17) Rende­zetlen dolgaink igen tudnak bennünket nyugtalanítani. A hét vége talán különösképpen is eszünkbe juttatja elmulasz­tott teendőinket, hanyagul ke­zelt kötelességeinket. Arról sem szabad azonban megfeled­keznünk, hogy ..vétkes adóssá­gunk” miatt. Istennel is van rendezni valónk. Ha szabadul­ni akarunk nyugtalanító ter- heinktöl, késlekedés nélküi forduljunk Istenhez. Neki van hatalma, de szíve is ahhoz, hogy megbocsátásává meg­nyugtasson! Péter Jenő — TEMPLOMOK tatarozását vál­lalom. Pusztavári Attila építész- kőműves iparos. 1024 Budapest II., Keleti Károly u. 43. Telefon: 352—129. — NYUGDÍJAS takarítónőt fél­napi elfoglaltsággal bentlakással felvesz nyugdíjas tanárnő. Telefon: Egy.százötvennégy-hétszázkilenc­venhét Besztercebánya, 1974. szeptember 19. Gő­zölgő kávé mellett ülünk a Szlovákiai Nemzeti Felkelés múzeumában. A nap még magasan jár, de az archívumban ünnepélyes félhomály van. Jegyzeteim fölé hajolok és lapozok egy testes könyvet. Börtönnapló. Sok száz oldalas, minden egyik oldal egy-egy emberi sors. Go- lema Márta, a múzeum egyik vezetője fella­pozza az 1241. oldalt. Elém helyezi és zseb­Nemeckai mészégető, ahol több száz ellenállót cs családtagjait kivégezték (elégették) a fasisz­ták kendőt szorít szeméhez. Cigarettafüst úszik kéken a szobában. Nem merek a kávéhoz nyúlni, félek, hogy mozdulatommal megza­varom a csendet. A vaskos könyv 1241. olda­la kiterítve vall: „NÉV: REMETE LÁSZLÓ. Született: 1910. okt. 27. Sopron. Lakhely: Jolsva Vallása: zsi­dó. Foglalkozása: munkás. Börtönbe kerülésé­nek napja: 1944. dec. 27. Börtönből kibocsátás napja: 1945. január 9.” A többi rovat üres. Ennyit írtak csak egy emberről, s e néhány adat szemembe ordítja a durva valóságot. Golema Márta eltűnik, s kis idő múlva fény­képekkel tér vissza. — Tessék, — mondja. MegborzaQok. Vergilius érezhette magát így az infernóban. Naiv gyermekrajz áll előt­tem. Kinagyítva annyira, hogy még a ceruza­vonások is kivehetők. Golema asszony ma­gyaráz: „Mis is csak később tudtuk rekonstruálni a borzalmakat. Nemeckán volt egy mészégető. Elkésett rekviem (2.) Közvetlenül az erdő szélén. A mészégető mö­gött meredek part húzódott. A mészégető öb­lös ^ krátere éppen a part magasságáig ért. Úgy, ahogy a rajzon látja. Ma is ott áll a he­lyén, ellenőrizheti. A rajzot egy gyermek ké­szítette, aki titokban megleste a kivégzéseket. Látja, a szakadékról a kéményre padlókat fektettek. Erre terelték, innen, — mutatja a partot, — az áldozatokat. Amikor a kohó szé­léhez értek, hátulról lelőtték őket. Az áldoza­tok egyenesen a katlanba zuhantak. Napon­ta 50—80 személyt pusztítottak így el. A mészégető volt a krematórium. Remete Lász­lót is így végezték ki.” Bennem feltámadt a kételkedés. Azért fá­radtam annyit, hogy bizonyos legyek. Fel kell derítenem az igazságot. Keresem az eltűnt kollegát 30 év után. Hátha mégsem így záró­dott szomorú élete?! MENJÜNK VISSZA JOLSVARA! 1944. december 20-án, az utolsó ádvent szerdai is­tentiszteletről hurcolták el. Félelmetes napok következtek ezután. Remetéről tudták a Ges- tapósok, hogy partizán összeköttetései van­nak. Vallatták, kínozták. Nyilván keresték a szálakat. A fiatalok gyorsan eltüntették a fegyvereket, égették, rejtegették igazolványai­kat. A falu leste, mi történik papjával. Senki nem tudott semmi bizonyosat. Megfordult fe­jükben, hogy kiszabadítják. Ez azonban a le­hetetlenséggel volt határos. A Koburg-kas- tély olyan börtön, amelybe bejutni lehetett, de ki nem. Néhány nap múlva összeterelték a férfi lakosságot. Be a kastélyudvarba. A fa­lak mögött ott lihegett a megkínzott evangé­likus pap. Kérdések vezényszavak pattogtak. Gyilkos tekintetek szegezödtek az egyszerű emberekre. Közöttük ott voltak a beszerve­zettek is. Aztán sorba állították őket és elin­dították Besztercebánya és az ismeretlen jö­vő felé. És ekkor egy fekete autó gördült ki a kastély udvaráról. Gestapósok között ült Re­mete László. Ezt látta Olexa asszony, s ké­sőbb többen a csoportból, amint a fagyos or­szágúton mentek. Innen azután nyoma ve­szett. DE BESZTERCEBÁNYÁN, az árulkodó börtönnaplóból újra elénk bukkant. Igaz, csak rövid, éppen egy Miatyánknyi időre. Ez a börtön sok ellenállót, partizánt és megbíz­hatatlant zárt magába. Ezrekre ment számuk. Októbertől, amikor a nagy offenzíva elindult, vem győzte nyelni a rabokat. És ekkor kez­dődött az ismert és hírhedt fasiszta módszer bevezetése: megsemmisíteni a rabokat. Kez­detben hatalmas gödröket ásottak velük és a gödör szélén lőtték halomra őket. A tömegsí­rokat a háború után feltárták. Százával ke­rültek elő az áldozatok csontjai. De mi lett a többivel? És most térjünk ismét tússzá a mészégető­höz, ehhez a primitív krematóriumhoz! Amint a tél beállt, s csonttá fagyott á talaj, már nem vesződtek tömegsírok ásatásával. Valamelyik hóhér agyában megszületett az ördögi gondo­lat: el kell égetni az áldozatokat. S valóban, a napló tanúsága szerint a tél folyamán keve­sebb a napi halottak száma. Csak annyi, amennyit a krematórium, a felfűtött kemence el tudott emészteni, „Csak” 50—80 fő. ök egy­szerűen hiányzottak a tömegsírokból. JANUÁR 9-ÉN, LILA DÁTUMBÉ LYEG- ZÖ, és egy piros ceruzajelzés, „kipipálás” tö­rölte Remetét az élők sorából. Ezen a január 9-én 70 emberrel együtt ment végig az erdő- széli töltésen a padlóig. Ki tudja hányadik­nak bukott az izzó lávába, s vált fekete füstté törékeny teste? Az igazság lesújtó. Elveszett. Mártír lett. S maradtak a gyér emlékek, az özvegy és négy árva gyermek. Jolsva sirt. S mi harminc év után, mint el­késett rekviemet rójuk róla e sorokat. (Ha valakit érdekel e mártírhalált szenvedett lel­kész sorsa, bővebben olvashat róla a Lelki- pásztor 1975. januári számában.) A szemta­núk, az élők kegyelettel emlékeztek rá. Ök életben maradtak a szörnyű idők ellenére. Életben maradtak tanítványai: dr. Nandrász- ky Károly pozsonyi professzor, Török György trnaveci lelkész és felesége, Olexa László kassai tisztviselő, Golema Márta besztercebá­nyai múzeumi tisztviselő és sokan mások. Remete nem vallott. Sem Jolsván, sem Besztercebányán, ahol valószínűleg ki sem hallgatták. Senki sem került csoportjából ha­lállistára. Egyedül ö lett mártírja az ügynek. És halála megpecsételte a két nép. magyar és szlovák nép testvériségét, áldozata vala­melyest jóvátett abból a bűnből, amelyet a nép árulói követtek el akkor, amikor szövet­ségre léptek a fasizmussal. HARMINC ÉV UTÁN, amikor azt keres­sük. kik voltak a sötét, gonosz időkben a nép és a nemzet igaz ügyének képviselői, kereső tekintetünk előtt felelevenedik egy alacsony, törékeny külsejű evangélikus lelkész alakja, aki merte szeretni az ifjúságot, az egyszerű munkásemberek gyermekeit, aki szinte pró- fétikus lélekkel látta a félelmetes jövőt, aki keresztbe merte tenni lábát az embertelen­ségnek, a gonoszság erőinek. Ez az evangéli­kus lelkész, aki nem született forradalmár­nak, hősnek, ellenállónak, mégis „Nem”-ef mert kiáltani a háborúnak, az elhurcolásnak, az embertelenségnek s a maga helyén élete feláldozásával ellenállt. Sorsa beteljesedett. Évekkel később megtalálták a börtönnap­lót és napvilágra került a többi áldozattal együtt az ö neve is. Ne tévesszen meg ben­nünket a hamis bejegyzés: „zsidó, munkás”. Aki ezeket a sorokat írta, nem törődött az­zal, hogy ez az evangélikus lelkész milyen „múlt”-tal került néhány napra a nyirkos börtöncellába. Nem törődött azzal, hogy is- testisztelet után került hóhérai kezébe. Nem törődött vallatásával, kínzásával. O csak egy megkínzott embert vett át az összeomlás előtti napokban. Az ö feladata csupán az volt, hogy hevenyészve beírjon valamit az üres ro­vatokba. A „letartóztatásának, bűn cselekmé­nyének oka” rovat pl. üresen maradt. íjne, milyen kapkodva töltötték ki a rovatokat! De mit is írhattak volna okául? Azt legfeljebb amit, a történelem s az utó­kor Remetével és a sok tízezer Remetével kapcsolatban igazságul tudott be: azt, hogy mártírja volt az igaz ügynek. NEMECKÁN MOST EMLÉKMŰ ÁLL a mészégető mellett. Virágok díszítik. Az utó­kor néhány szál virággal áldoz a megkínzott, meggyötört, végül elpusztítottak emlékének. S e néhány sor virág helyett áldozni alcar Re­mete emlékének, aki fiatal életét dobta oda áldozatul tanítványaiért s egy egyszerű kis bányászvároskáért. Dr Rédey Pái t I 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents