Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-12-21 / 51. szám

Karácsony este igéje Szentesti beszélgetés Jel. 22, 16b—17. Szenteste van. Az elmúlt napok nagy forgalma, zaja, látás- futása után szokatlan csend. Az utcákon nem sietnek a cso­magokkal megrakott emberek. A lakásokból halvány fények szűrődnek ki. A karácsonyfák és asztalok körül öregek halk derűben, gyerekek vidám kacaj­ban, szülők a ritka együttlét örömében. A SZENTESTI CSENDBEN MEGSZÓLAL AZ ÉLŐ ISTEN. Karácsonyig gondolhattuk néma bálványnak, felhőn trónoló Félelmetesnek. Hihettük, hogy megszeppen a föld, ha kiereszti hangját, mennyek dörgését. Régen is szólott Isten természetben, történelemben, próféták, választott emberek által. De kiváltképpen szólott Karácsonykor az ő Fia által. Az ige testté lett, a szó testbe öltözött. Emberek látták maguk mellett és között. Isten emberré lett. Eljött a földre az Istenember. DÁVID GYÖKERE ÉS ÁGA, AMA FÉNYES ÉS HAJNALI CSILLAG. A tökéletes ember. Mindenben hasonló lett az em­berhez, kivéve a bűnt. Született és nevelkedett, örült és sírt, éhezett és szomjúhozott. Szenvedett és meghalt. Emberi testben. Így lett barátunk és testvérünk. Olyan főpapunk, aki tökélete­sen megért, aki ismeri az emberi élet problémáit. Szószéke nem az ég magassága, hanem az emberi élet közel­sége. Az ember mellé telepedett. Ma este is közelről beszél: szi­vünkben, szánkban a szava. Beszél a közönyös, a gondokkal terhelt, a problémázó, a ma­gányban ünneplő, a kétségeskedő és aggódó, a betegágyban fek­vő, a fájdalmat hordozó emberhez. Tökéletesen megért! Az em­berért lett emberré az Isten, ö Dávid gyökere és ága. De tökéletes Isten is. Ama fényes és hajnali csillag. Az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Tud és akar segíteni A sötétség­ben ülő ember lát nagy világosságot. Karácsony nagy világosság nemcsak a bethlehemi mezőn, hanem a mai Karácsonyon is. A Naptámadat meglátogatta az embert. Felragyogott a fényes, hajnali csillag. Ahol járt’ ott szavában isteni erőket éreztek, csodálatos gyógyulásban részesültek, örök életben reményked­tek. KARÁCSONY NAGY TITKA: ISTEN EMBERRÉ LETT. Ka­rácsony örömhíre: örüljetek, hogy szeretetből testbe öltözött az Isten. Nekünk született az Istenember. Beszél velünk, szól hozzánk ez ünnepi napokban, otthonok­ban, templomokban. És mi felelhetünk. Az Istenember közeledik. Szavát halljuk: Jöjj. Válaszolunk neki: Jöjj kedves vendég, nálam szállj, bűnömtől ne iszonyod­jál, emeld, magadhoz hívedet, jer, térj be örök szeretet! Megszületett néktek a Megtartó KARÁCSONY TÖRTÉNE­TÉBEN AZ ANGYALI SZÓ­ZATTAL valójában Isten ki­nyilatkoztatása hangzik fel a Mária szülte Gyermek felől. A vakító fény Istent magát rejti. Akit emberi szem meg nem láthat. Akivel az ember mindig teljes, egzisztenciális megrendülésben csak térdre- esve találkozhat. Ahogyan ezt Ézsaiás próféta átélte a jeru- zsálemi templomban, vagy Pál apostol a damaszkuszi úton. Az angyal szava azért Isten szava. Vele a Mindenség Ura maga magyarázza a Betle­hemben történteket. Benne a láthatatlan, titokzatos Isten maga tesz tanúbizonyságot, vallomást, Egyszülött Fia el­jöveteléről. Kihirdeti: A Gyer­mek az Övé! S minden, amit benne ígér és elhoz az ember­világ életébe, az az Ö cseleke­dete. Az Ö irgalmas szeretető- nek valóra válása köztünk. Is­tennek ezt az örömhírét nem­csak a pásztoroknak, de Má­riának is hallania kellett, hogy ő is higgye: nekem is ma szü­letett a Megváltó. S azóta minden embert keres — év­századok óta — az áldott Isten szava hitet ébresztve, félelme­ket oszlatva, bűnöket oldozva. Azóta hangzik fel a földről — ember szívek és életek csodá­latos visszhangjaként: IMMÁ­NUEL — velünk az Isten! MERT ISTEN VALÓBAN EVANGÉLIUMOT, ÖRÖMET HIRDET és ad Jézusban min­den embernek. Űj világkor­szak beköszöntésének híre. A magát értünk emésztő Isten szeretetének győzelme ez. A történelmet formáló Isten sze­rető kezének hatalmas, újat teremtő döntése karácsony — a „nem uralkodni, de szolgálni jöttem” testvérünkké levő Jé­zus mozdulatában. Karácsony­ban „mindenkié” lett az Isten! Pontosabban azoké, akik — a világnak bármelyik pontján s a történelem bármelyik idő­szakában élve — bűneik bilin­evangélium. A világ s az em­beri élet nem a „vak” termé­szet, nem „néma” bálványok, hanem a szerető Isten oltalma alatt áll! Modem világunkban mit jelent nekünk, keresztyé­neknek ez az örömhír? Ami­kor keresztül-kasul kutatjuk # . % x p JZOIt 7a cseiből szabadulni akarnak és felszabadultan szolgálni akar­ják embertársaik és a világ javát. A világ felé forduló Is­tenről szóló karácsonyi öröm­hírt — ezt a káprázatos ragyo­gást — most már színeire bontva, az első fénysugár erre az üzenetre esik: MEGTARTÓNK SZÜLE­TETT! Jézus Megtartó, ö Üd­vözítő — hirdeti a karácsonyi már a Földet, s egyre több titkát tárja fel előttünk a vi­lágűr is. Az sincs rejtve előt­tünk, hogy gazdasági és társa­dalmi erők befolyásolják a vi­lág életének változását és fej­lődését. De minél inkább gaz­dái leszünk Földünknek, annál inkább leszünk erkölcsileg fe­lelős formálói az emberiség életének. Ezért jó, ha mi ke­resztyének tudjuk: Isten sze- retete életet „megtartó”, „meg­őrző” erő. Az Ö megtartó sze­retetének szolgálatában állunk, ha egyes emberek, népek és fajok fennmaradását, boldo­gulását, megelégedett békés életének kibontakozását segít­jük. ÜR KRISZTUS ÉRKEZETT — ragyog fel Isten üzenetének másik fénysugara. Izraelben mindenki várta az Isten ígé­reteiben régtől prófétáit Mes­siás-királyt. Aki Isten hatal­mával uralkodik, s jöttével békés üdvkort hoz a választott nép számára. Miközben ez a földi hatalomra törő remény­ség, az újra megvalósuló dá- vidi királyság lázálmában élt, alig emlékezett valaki „az Űr alázatos, szenvedő Szolgájára, aki szenvedésével és halálával bűneinkre gyógyulást szerez, és aki a Szolgálat (diakónia) leikével vállal közösséget a segítségre szoruló emberekkel, nemcsak „lelki üdvüket”, ha­nem földi, testi boldogságukat is szolgálva. A karácsonyi evangélium rámutat a betle­hemi Gyermekre és hirdeti: Ö az Űr! És Ö a Krisztus! A „Szolgáló Isten” az ígéretek vége, az „utolsó szó” ebben a világban, MA JÖN HOZZÁNK — csil­lan meg az utolsó fénysugár. A világ az első karácsony óta ebben a boldog „mában” él­het. Ma jön hozzánk, amikor Isten szava egybekapcsol min­ket földre jött szeretetével; amikor el is indít a szolgálat útján: karácsony jó hírét és a Megtartó szeretetét vinni min­den ember felé. CsizmaZia Sándor KARÁCSONYNAK HANGULATA VAN. Kedves, felemelő, áhítatos. De a hangulat veszélyt is rejt magában. Jó pihenni, jó rendesen étkezni, jó együtt lenni. De milyen könnyen elsik­kad a lényeg. Milyen könnyen csak tradicionális az ünnep. Pe­dig életújulást akar hozni, felüdülést, új erőt a hétköznapokra, a munkás élet vitelére. A hangulat nem elég. A szomjazónak nem elég, ha a falban van vízvezeték, de a csapból nem jön a víz A didergőnek, ha a kályha nincs befűtve. A vágy sem beteljesülés. Jézus adni akar a szomjazóknak felüdülést, a lélek melege után epedőnek szeretetet. Ez szenteste ígérete. Emberekhez közeledik testvérként, ba­rátként, hogy Urunk és Megváltónk legyen. Szól ez ünnepi na­pok csendjében. Szívünkre beszél a testté lett ige. Az Istenem­ber. Az öröm ünnepén éledjen bennünk ennek az isteni szeretet­nek az ereje, hogy melegével szolgáljunk teste tagjaiként az Is­tenember nyomán — embertársainknak. Fábry István IMÁDKOZZUNK örök Isten, mennyei Atyánk hálával magasztalunk ígéreted teljesítéséért, a szenteste csendjében megszólaló igédért. Istenember köszönjük, hogy testvérünk, barátunk, Megvál­tónk lettél. Szentlélek Isten jöjj, hogy Jézus nyomában és erőddel mi is szolgálhi tudjunk az emberiség nagy családjában. Ámen. — Évek óta ígérgetem neked Ádámlca, hogy egyszer eljövök hozzád és akkor egész este csak mesélek. Tudom, évek óta vársz rám. Évek óta mondoga­tod: mikor jössz már végre? Hát most itt vagyok. És a leg­szebb mesét mondom el, azt, amelyiket én a legjobban sze­retek. Ez a mese megtörtént valóság. Ezt a mesét először az édesanyámtól hallottam. Olyan mese ez, amelyet soha meg nem lehet unni. És ahányszor elmondom, mindigy szebbnek érzem. — Ádámka, tudod, mit jelent a vendégfogadó? Olyan helyet, ahol az emberek vacsoráznak, iszogatnak, vicceket mesélnek egymásnak, eldicsekednek si­kereikkel és elpanaszolják ku­darcaikat. És tudod, mit jelent az istálló? Olyan helyet, ahol az állatok alusznak, ahol az is­meretlenek, a számkivetettek húzzák meg magukat, azok, akikről nem tudnak, akiket nem is vesznek észre. Az a gyermek, akiről mesé­lek, Isten fia volt. Születését előre megjósolták, természetes hát, hogy azt hitték, ha egyszer megszületik, annak a helye csak a vendégfogadó lehet. Is­tállóba a világon senki sem kereste volna. (Mert ö mindig ott van, ahol a legkevésbé gondolják!) Ki hitte volna, hogy az, aki a világot kormányozhatja, aki parancsolhat a napnak, azt egyszer állatok lehelete me­lengeti, hogy aki ruházza a fákat, a madarakat, az egyszer meztelenül fekszik egy jászol­ban és annyi ereje sem lesz, hogy kezével megfogja a fölé­je hajló állat fejét. Soha senki sem álmodta, hogy Isten fia /> Es mutasd a tiedet! (Beszélgetés egy gyermekkel) ilyen gyenge, tehetetlen gyer­mek lesz. Talán ez az oka an­nak, hogy olyan sokan nem vették észre. (Mert ő mindig ott van, ahol a legkevésbé gondolják!) — Gyere Ádámka, add a ke­zed. Karácsony van és én most olyat teszek, amit egyetlen me­sével sem lehet. Elvezetlek té­ged oda, az istállóba, a jászol­hoz, ahol a kis Jézus született. Meglátod, amikor feléje me­gyünk, mindig fényben járunk, nem botlunk el, nem vaksisko- dunk. Sok embert találsz majd ott, valamennyi a testvérünk. Amit csak akarsz, nyugodtan kérdezd meg tőle, én is így te­szek. Meglátod, amilyen kicsi, olyan bölcs és amilyen szegény, olyan gazdagság van a szívé­ben. — Kis Jézus, megint itt va­gyok. Elmúlt egy esztendő. Nézz rám. Azt mondják, soha­sem fogok megöregedni, mert gyermekszív szorult belém. Ma is úgy állok előtted, tág sze­mekkel, megbűvölten, mintha a boldogság titka tárult volna fel előttem. Mondd, szoktál Te is néha elkeseredni, van úgy, hogy jót akarsz és nem érte­nek, mondd, fáj neked is, ha tisztaságot fogadsz és bűnbe esel, szívei adsz és goromba­ságot kapsz cserébe? Előfor­dult veled is, hogy oda kellene adnod mindenedet és mégis megtartod, meg kellene bocsá­tani és gőgösen elfordulsz, minden este imádkozol-e és akkor sem felejted el. ha fá­radtan dőlsz le? örülsz, ha fel­keresnek és elmondják, hogy minden sorodra egyet dobbant a szívük, volt már, hogy beteg­hez hívtak és saját fáradságod nem engedett, azután bántott a lelkiismeret? A Te szíved­ben is van gyengeség, kétely, a mindenáron való bizonyosság követelése már itt, a főidőit? Neked is adnak ajándékot és Te is szoktál ajándékozni? Em­berségünkért istenségedet, a Neked szentelt időnkért örök­kévalóságot, a lelkűnkért feltá­madást, összetört szívünkért végtelen szeretetedet? Nézd, mi emberek azt kíván­juk, hogy amit szeretünk, ka­runkba fogjuk. Talán Te i* azért lettél gyermek, hogy könnyebben magunkhoz ölel­jünk? Hol fogsz lakni? Mindig itt leszel a jászolban? Vagy mindnyájunknak kicsivé kell lenni, hogy a nagyságot meg­találjuk? Mert ha önmagamat nagyítom végtelenre, semmit sem találok, mert a végtelen­nél nagyobb nincs és ha nul­lára redukálom magam, akkor mindig megtalálom a nagyob­bat, mert nálam kisebb senki sincsen. — Kicsi Jézus, két gyermek­szív áll előtted. Mind a kettő ennek a mai kornak a gyerme­ke. Az egyik most lát először, a másik nem élhet nélküled. De mennyi még a gyermek a világon! Aki eljönne, de nem tud. Nézd, mennyi az éhező, az árva, a háború magányos gyer­meke. a ruhátlan, a síró, a ké- regető, a beteg gyermek, és a nágy rohanó országok gyerme­kei, akiknek nincs már igazi gyermekkoruk, nem ismerik a gyermekkor gondtalanságát, ezer kötelezettseg szorítja őket, legtöbb nem ismeri a családi fészek melegét. De hallgasd csak ezt a kicsi néger gyere­ket, akit az afrikai dzsungel­ból hoztak Svédországba, aki soha híredet nem hallotta, aki most látott először fehér em­bert, iskolapadot, karácsonyfát. ÉS első levelet így fogalmaz­za: „Karácsony van. Mindenki kap tőlem valamit. Örülök, hogy én is adhatok." Kicsi Jézus, ha mi, emberek ajándékozunk, letépjük az ajándéktárgyról az árcédulát, hogy az ajándékozó szándéka és az ajándék ára el ne rontsa a szív dolgait. A Te ajándéko­don nincsen árcédula. Téged megvenni nem lehet. Lelkiszegények és bölcsek Jézusa, gyermeklelkek kis Jé- zuskája, fogadd a kettőnk hó­dolatát is ezzel az igaz mesé­vel, amely évezredekig meg­újul karácsony éjjelén, és ame­lyet a bölcsödhöz ma először zarándokló kis emberkének el­mondtam. — Es ha Vele majd találkoz­ni akarsz, Ádámka, hol fogod ót megtalálni? — Ott, ahol a legkevésbé gondolom. — Kukkants csak az én szí­vembe, Ádámka, ott van? — Ott! — És mutasd a tiedet? — Nini, ott is ott van! És tudod miért? Mert érzi, hogy szeret, azért költözött a szíved­be. Tedd a két kis tenyered a szíved fölé óvatosan, hogy a kicsi Jézus meg ne fázzon és örökre Veled maradjon. Gyarmathy Irén Immánuel Ézs 7, 14 Nagyon szomorú karácsony elé nézett a múlt évben egy kis család. Három kisgyermek édesanyja december elején kórházba került. Olyan súlyos beteg volt, hogy nem is láto­gathatták. Elkülönített szobá­ban feküdt, beszélnie sem volt szabad senkivel. Karácsony délutánján a gye­rekek szomorúan gubbasztot­tak szobájukban. Édesapjuk még egyszer bement a kórház­ba érdeklődni, Tudták, ha ha­zajön, meggyújtják majd a ka­rácsonyfát és kiosztják az aján­dékokat. De ma ennek sem tudtak igazán örülni. Nem is igen gondoltak rá. Mit ér a legszebb baba, a leggyorsabb autó, ha nincs velük édesanya. Talán nem is lesz velük so­ha... Egyszercsak léptek hal­latszottak kívülről. Félpattant az ajtó, s a szomorú szobát édesapjuk boldog hangja töl­tötte meg: Gyerekek! Hazajön édesanyátok! — Most meg a kacagástól, vidám önfeledt uj- jóngástöl feledkeztek meg az ajándékokról. Végül is édes­apa szólt: Gyerekek, hát az ajándékra nem gondóitok? A mai vasárnap én is szeret­ném kedves gyerekek, ha egy pillanatra nem a karácsonyi ajándékokra gondolnátok, ka­rácsonyfára elsősorban, hanem arra a bibliai igére figyelnétek, ami nektek is hasonlóképpen mond örömhírt, mint tavaly az az édesapa a gyermekeinek. Igaz, remélem nektek nem kell karácsonykor édesanyátoktól távol lennetek és ott lesz vele­tek édesapátok is a fa alatt. De a bibliai ige még arról a jó hírről is tudat, hogy: Isten is velünk van! Nemcsak a földi szüléink szeretete van velünk, hanem az élő Isten szeretete, gondvi­selésé is. Nemcsak földi édes­anyánk és édesapánk, hanem a mennyei Atyánk is. — A kará­csonyi örömhír, ami ezekben a napokban hangzik felénk, ép­pen ez: Isten szerét minket! Bár nem látjuk öt, mégis bi­zonyos, hogy mellettünk van, olyan közel hozzánk, hogy sza­vunkat is hallja. Miért éppen karácsony táján szeretném, ha erre különösen is gondolnátok ? Mert kará­csonykor ünnepeljük Jézus Krisztus születését. Isten azért küldte le Fiát az égből, hogy az emberek megtudják. Isten nem feledkezett meg rólunk, nincs távöl tőlünk. Tápasztaltátok-e már, hogy az emberek milyen hamar el­hiszik a rossz hírt és milyen nehezen a jót? — Egészen ré­gen, 730 évvel Jézus születése előtt élt egy király Júdeábán — Zsidóország déli részén —, akit Aháznak hívtak. Országát ellenségek támadták meg. A király kétségbeesett, pedig nem kellett volna félnie, mert Isten nem hagyta el, nem akarta, hogy elpusztuljon az ország. Meg is üzente ezt Aháznak, egy akkor élő híres próféta, Ézsaiás útján. De a király nem tudott megnyugodni. Igazán csak akkor hitt Ézsaiásnak, amikor visszavonult az ’ ellen­ség. Ézsaiás akkor azt mondta a hitetlenkedő királynak: majd eljön az idő, amikor minden ember meg fogja tudni, hogy Isten közel van hozzánk, em­berekhez, mert jelt ad az Is­ten. A jel egy gyermek lesz, akit így hívnak: Immánuel! Ez a név maga azt jelenti: velünk az Isten! 730 évvel később megszüle­tett Jézus, ö az a jel, akit Is­ten adott bizonyosságul, hogy szeret minket, ö az Immánuel! Karácsony mindenkinek er­ről ad jelt, hogy szívünket megtöltse a békesség és az öröm. Nem vagyunk egyedül a világban. Vigyáz reánk a Ha­talmas. szeret minket az Isten, Velünk az Isten! Mielőtt karácsony este ki­bontjátok az ajándékokat, erre a minden ajándéknál drágább örömhírre, jelre gondoljatok. Pintér Károlyné A VÖRÖSKERESZT TÖBB MINT 33 000 ELTŰNT CHILEIT KERES Több mint 33 000 nevet tar­talmaz a Nemzetközi Vörös- kereszt - keresőszolgálatának kartotékrendszere Santiagó- ban. A kartotékot állandóan kiegészítik, hogy a letartózta­tottak és a menekültek utáni kutatást segítsék. így próbál­nak hírt adni a Chilében ma­radt családtagoknak a kül­földre menekültekről, akiktől még nem érkezett életjel. A kartoték segítséget nyújt ah­hoz is. hogy a letartóztatottak családtagjait segélyezzék, (epd)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents