Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-05 / 1. szám

A csodált temploma Huszonöt éves as ipolyssögi templom Mindössze kettőszázhetven gyülekezeti tag vagv ahogy egyházi szóhasználattal mon­dani szoktuk, ennyi „lélek” tartozik az ipolyszögi leány­egyházközséghez. S majdnem ennyien voltak jelen az egy­házi év utolsó vasárnapján, amikor D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök szolgálatával, több egyházi tisztségviselő, lelkész, egyház- községi felügyelő, a testvér­gyülekezetek küldötteinek je­lenlétében együttes örömmel emlékeztek meg templomuk felavatásának huszonötödik évfordulójáról. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉ­SE, a vendégek és a hivatalos kü'döttek köszöntő szavai mel­leit — úgy érzem — Garatni Lajos balassagyarmati igazga­tó-lelkész történeti visszaem­lékezése volt az. ami aláhúz­ta, kiemelte az esemény lé­nyegét és többirányú fontos­ságát. Éppen ezért, engedtes­sék meg, hogy ez alkalommal — „szabályos” riport helyett — ebből a jelentésből emeljek ki néhány gondolatot. ,,Az ipolyszögi leányegyház híveinek szívében — kezdte el megemlékezését Girami Lajos lelkész — már régen ott élt a vágy, hogy templomot épít­hessenek. Megsárgult szélű pénztári naplóban lapozgat­tam: 1936-ban már 283 pengő gyűlt össze erre a célra. Ez volt az első konkrét lépés; utána azonban nagy szünet következett. 1943-ban újra fel­lobban az Isten háza utáni sá- várgás. Az akkor még a szü­gyi anyaegyházhoz tartozó fi­lia evangélikusai 3164 pengő felajánlást tettek és fizettek be a templomépítés céljára. A második világháború vérziva­tara — sajnos ellehetetlenítet­te a nemes elgondolásokat s ezárt a hívek továbbra is az iskola épületében tartották az istentiszteleteket a még most is közöttünk élő, mindnyájunk által tisztelt és megbecsült Nagy Gyula levita-tanító szol­gálatával.” „A döntő lépésre 1949-ben került sor: 42 család 8150 új, „kemény forintnyi” felajánlá­sa jelentette az indulást. Ez év májusában megtörtént a templom alapkőletétele is — Szögvári Sándor gondnoksága és Lábát Mihály egyházfisága idején. Ök ketten, valamint a ma is élő és azóta elhunyt presbiterek és hívek további anyagi áldozatával, kétkezi munkájukkal fél év alatt megépült a kis templom. Az a templom, amely hazánk fel- szabadulása után elsőnek épült fel evangélikus egyhá­zunkban. Az ipolyszögi hívek, 25 ezer, a huszonkilenc nóg­rádi gyülekezet több mint hatezer forintot áldoztak erre a célra és nagyon jelentős volt államunk 12 500 forint össze­gű segítsége. Mindez már ak­kor — néhány hónappal az állam és az egyházunk között kötött Egyezmény után — azt jelezte, hogy egyházunk, gyü­lekezeteink ráléptek a kölcsö­nös megértés és bizalom azóta sok jó eredményt meghozó út­jára.” „A templom belső berende­zését a gyülekezet a saját ál­dozatából készítette el. Ezzel kapcsolatban két jellemző dolgot említhetek meg. A ke­resztelő medence tartóját egy háborús lövedékből készítet­ték el, s ez itt komoly szimbo­likus értelmet kapott: béke és az újraeszmélés szolgálatá­ban jelölte meg az ipolyszögi hívek további szolgálatát. A másik: a lebontatt, régi ha­rangláb anyagából Szeleczki presbiter saját kezével farag­ta ki az oltári gyertyatartó­kat. így örökítve át a múlt maradandó értékeit a jelenbe. Súlyán Jánosné adományozta a kovácsolt vasból készült csillárt, az oldalfali égőkaro­kat és az úrvacsorái kegysze­reket. Az építkezés befejezte és a belső berendezések elké­szítése után, 1949. november 20-án történt meg a templom felszentelése.” „1952. JANUÁR 1-VEL újabb fordulat következett be a filia és a templom életében. A jobb és rendszeresebb lelké- szi szolgálat érdekében a ba­lassagyarmati anyaegyház­hoz csatlakozott és azóta Ba­lassagyarmat filiajakánt. új lendülettel fáradozott a temp­loma teljes befejezésén. 1955-BEN a még hiányzó templompadok beszerzése volt a következő lépés. Ismét a hí­vek áldozatkészsége — 15 680 forint adománya — hozta meg az eredményt — Koncsek Gá­bor gondnoksága idején. 1958-3AN Varga István gondnoksága alatt — sor ke­rült a templom külső vakolá­sára és 1962-ben, amikor Ipolyszögön is kigyulladt a villanyfény, a templomba is bevezették a villanyt. 1968- ban — a hívek templomszere- tetének és áldozatkészségének újabb jeleként — megépült az orgona, 50 000 forint költség­gel. 1972-ben olajkályhát szer­zett be a gyülekezet — ugyan­csak a saját erejéből. AZ 1974-ES ÉV a jubileum­ra való készülődéssel telt el. Harangjainkat 15 ezer forin­tért villamosítottuk; kőműves híveink bevonásával olajtáro­ló melléképületet építettünk; elvégeztük a legszükségesebb külső javításokat, valamint a torony vakolását. A templom­telket új kerítéssel láttuk el; a betonjárdát kiszélesítet­tük. Ebben az évben a legutol­só munka pedig — hogy méltó külsőségek között ünnepelhes­sük a mai napot — templo­munk belső kifestése volt — 6100 forintnyi értékben és a templomkert is új vaskaput kapott.” „Adatok, számok, felsorolt és fel nem sorolt nevek s ezek mind arról tanúskodnak, hogy a „csodák temploma” körül nagyszerű, áldozatos szívű, élő gyülekezet van. Olyan gyüle­kezet. amely nagyon szereti egyházát és nagyon szereti azt a társadalmat, amelynek személyes és anyagi biztonsá­gát köszönheti, amelynek épí­tésében munkájával, hűségé­vel maga is részt vállal és a továbbiakban is részt kíván vállalni.” Dr. Vámos József Egyháztörténeti naptár Január A dmkóimi kóláin ritmusával ai egyházban és a társadalomban Részletek D. Káldy Zoltán püspök-elnök jelentéséből A 300 évvel ezelőtti. 1675. esztendő volt a magyar pro­testantizmus Gyászévtizedének leggyászosabb éve. A sok meg­aláztatás után gályarabságra hurcolt, kopaszra nyírt, evező­padokhoz láncolt prédikáto­raink és rektoraink közül Itá­liában ebben az évben halt bele szenvedéseibe Borhidai Miklós rábaszentandrási, Edvi Illés Gergely malomsoki. Goes Mihály kálnói. Mazári Dániel tamási evangélikus lelkész és Paulovitz Mihály túrócszsnt- mártoni evangélikus iskola, igazgató. Kegyelettel emléke­zünk példamutató helytállá­sukra. 1. Száz évvel ezelőtt. 1873. január 1-én jelent meg Deb­recenben az Evangéliumi Pro­testáns Lap első száma Balogh Ferenc református professzor szerkesztésében. Célja volt „felmutatni, hogy az igazi műveltség és az evangéliumi vallásosság nincsenek egymás­sal ellentétben.” — Az újév utáni vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2. 13—23: az igehir­detés alapigéje: 1 Pt 4. 12—19. — Vízkereszt ünnepén az «I- tárterítő színe: fehér. A dél­előtti isten ti szi elet oltári igé­je: Ézs 60. 1—6: az igehirdetés alapigéje: Mt 2, 1—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január ö-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet DR. NAGY ISTVÁN tatai lelkész, a Fe­jér—Komáromi Egyházmegye esperese. — MEZÖBERÉNY II. A gyülekezet őszi szeretetvén“ dégségén dr. Nagy István ta­tai • lelkész, a Fejér—Komáro­mi Egyházmegye esperese, az ádventi alkalmon pedig Mik­lóssal Endre ny. lelkész tartott előadást. Megemlékeztek Mik- lóssv Endre nyugdíjba vonu­lásáról és ajándékozó szere­tettel kérték Isten áldását to­vábbi é'eté'e. Közreműködtek: Fábrv Istvánná. Ben kovics Já­nosné. Madarász Mihályié és Kovács András. — FOTON harmincegy részt­vevővel megkezdődött a , 31. 9. Százötven évvel ezelőtt, 1823. január 9-én létesült az első „vasárnapi iskola” Ham­burgban. 14. Arhiht arról lapunk más helyén is megemlékezünk, száz éve. 1875. január 14-én szüle­tett a felső-elzászi Kaysers- berg városkájának evangélikus parókiáján Schweitzer Albert (+1965. szeptember 3). 31. Kétszáz évvel ezelőtt. 1775. január 31-én született a Nyitra megyei Verbóczon dr. Jozeffy Pál, az egvkori Tiszai Egyházkerületnek 25 éven át püspöke, előbb szarvasi, aszódi és cinkotai. majd tiszolci lel­kész (+1843). Felesége Tesse- dik Sámuel szarvasi lelkipász­tor fogadott leánya, Zipszer Eufrozina volt. 31. Húsz éve, 1955. január 31-én halt meg 90 éves korá­ban Mott János, az ökume­nikus mozgalom egyik nagy úttörője (sz. 1865). F. T. téli négyhónapos alapfokú és középfokú kántori tanfolvam. amely november 20-tól 1975. március 22-ig tart. Hárman készülnek kántori vizsgára. A résztvevők fele teljesen kez­dő. a másik fele pedig közép­fokon tanul. A tanfolyam elő­adói: Bohus Imre fóti lelkész. Kiss János, a Kántorképzö In­tézet gondnoka és Trajtler Gá­bor lelkész-orgonaművész. — RÁCALMÁS. December 1-én hálaadó istentiszteleten emlékezett meg az evangélikus és a református gyülekezet kö­zös temploma felszentelésének 25. évfordulójáról. A nagy számban megjelent hívek és a környékről jött vendégek meg­töltötték a templomot. Igét hirdetett Sólyom Károly paksi lelkész, a Tolna—Baranyai Egyházmegye esperese és Szé- nási Sándor kápolnásnvéki re­formátus esperes. A két gyü­lekezet és a templomsoítés történetét Mihácsi Lajos duna- földvári lelkész ismertette. Srénási Sándorné szavalata és a Kassai testvérpár éneke tet­te emlékezetessé az ünnenet ígv adott hálát a két gyüleke­zet Istennek azért, hogv közös erővel és összefogással tem­plomot építhettek, és azt 1949. december 4-én felszentelhet­ték. (Folytatás az 1. oldalról) oldaláról nézzük, csak lelke­sen beszélhetünk arról, hogy hazánkban ilyen méretekben és minőségben folyik az em­berről, a családról, az egész társadalomról való gondosko­dás. Másokkal együtt az evan­gélikus gyülekezeti tagoknak a munkája is benne van ezek­ben az eredményekben. Akik nem kívülről nézték ezt az építést, hanem társadalmunk­kal való azonosulásban építők voltak ők maguk is. A KONGRESSZUSI IRÁNY­ELVEK előremutatnak a kö­vetkező négy évre. Ebből a szempontból a legdöntőbb, hogv politikai irányváltozás nélkül a szocialista társada­lom továbbépítésére kapunk iránymutatást. Szívesen vesz- szük mi is, hogy a politikai irányvonal megmaradt. És szó van annak megvédéséről min­denféle fellazítás és bármi­lyen irányú torzítással szem­ben. Mivel a munkásosztály ve­zetéséről a mögöttünk levő években is jó tapasztalatunk van. magunk részéről is támo­gatjuk a Munkásosztály veze- töszerepének megerősítését, mivel tudjuk, hogy a munkás- osztály nemcsak a maga. ha­nem az egész magyar nép ér­dekeit akarja szolgálni, hi­szen célja a nép szolgálata. E tekintetben különösen is ösz- szecseng a mi felfogásunk a munkásosztály felfogásával, nevezetesen abban, hogy a né­pet kell szolgálnunk. SZÍVBŐL ÖRÜLÜNK MINDANNAK, amit a kong­resszusi irányelvek a gazda­sági élet erősítésére, a kultu­rális élet felvirágoztatására, az ipari termelés fokozására irányoz elő. Hangsúly esik a munka termelékenységének növelésére. az önköltségek csökkentésére, a minőség ja­vítására. Tudjuk, hogy a gaz­dasági tényezők és a techni­kai ellátottság mellett jelen­tős szerepet játszik ebben a vo­natkozásban az etikai kérdés is. ígv is mondhatnám, mindez emberkérdés is. Olyan embe­rekre van szükség, akik erköl­csileg id elkötelezettnek tud­ják magukat arra. hogy be­csületesen és hűségesen végez­zék munkájukat, ne csupán a keresetük növekedéséért, ha­nem azért, hogy szolgáljanak vele az egész társadalomnak. Tudjuk, hogy sok ilven mun­kás dolgozik a gyárakban, a termelőszövetkezetekben. a bányákban, hivatalokban, is­kolákban. Ezzel együtt van­nak problémák is. Abban a tudatban élünk, mi, egyházi emberek, hogy ebben a vonat­kozásban mi . is jelentős segít­séget tudunk adni gyülekeze­ti tagjainkon keresztül egész társadalmunknak. Szociáleti- kánk érvényesítését felada­tunknak tekintjük. örülünk, hogy a kongresz- szusi irányelvek között sze­repel a lakásépítés fokozása, a legalacsonyabb keresetek növelése, a nyugdíjak egysé­gesítése, a szociális ellátás ja­vítása, óvódák, bölcsődék és iskolák férőhelyeinek növelé­se. Mindezek olyan célkitűzé­sek, amelyeket a mi mun­kánkkal is támogatni aka­runk. KÜLÖNÖSEN IS HÁLÁ­SAK VAGYUNK AZÉRT, hogy a kongresszusi irányel­vek felhívják az egész társa­dalmat a család intézményé­nek védelmére és erősítésére, az édesanyák, megbecsülésére és általában kiemeli a csa­lád szerepének jelentőségét a szocialista társadalomban. Előirányozza a többgyermekes családok támogatását a laká­sok elosztásánál is. Ezen a ponton megint összecsengnek a kongresszusi irányelvek egyházunk álláspontjával, a család nagyraértékelésében és védelmében. az édesanyák megbecsülésében és segítésé­ben. UGYANCSAK EGYETÉR­TÜNK a kongresszusi irányel­vekkel a Hazafias Népfront­mozgalom értékelésében. Lel­készeink. felügyelőink, presbi­tereink és gyülekezeti tagja­ink már eddig is jelentősen vették ki részüket a Hazafias Népfront munkájából váro­sokban és községekben egv- aránt. Közel 80 lelkészünk tagja a Hazafias Népfront vezetőségének szerte az or­szágban. Többen kaptak elis­merést és kitüntetést is. A jövőben is ki akarjuk venni részünket a Hazafias Népfront munkájából és raj­ta keresztül is segíteni akar­juk falvaink és városaink fejlődését, a nemzeti egység erősítését, a közügyekben való felelősségvállalást. A jelentés során D. Káldy Zoltán püspök-elnök külön is köszönetét Wondott államunk megértő segítőkészségéért, amelynek újabb jele, hogy az állam-segélyt változatlan ösz- szegben folyósítja 1979. de­cember 31-ig. Változatlanul készen a segítése Tallózás az Országos Béketanács 1975. évi programjából Még időt igényel, hogy teljes gazdagságában áttekintsük és értékeljük az Országos Béketanács december 16-án a Parla­mentben tartott ülésén elhangzott jelentést az elmúlt jubileu­mi esztendő békemunkájáról és felmérjük azokat a feladato­kat, amelyek az 1975. év tervéből bennünket is újabb szolgála­tokra serkentenek. így most csak néhány gondolatot hadd fűz­zünk e sorok megírásához viszonyítva egy nappal előbb el­hangzottakhoz. AZ ÜLÉSÉN, amelyen részt vett és, az elnökségben helyet foglalt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke is. a dr. Réczei László, az OBT alelnöke, által előterjesztett írásos do­kumentum és Pethö Tibor, az OBT elnökhelyettese szóbeli ki­egészítése joggal állapíthatta meg, hogy a magyar békemozgu- lom egész népünket átfogó mozgalommá fejlődött az elmúlt évek során. — Azon az alapon, amelyet külpolitikailag a Szov­jetunió és a szocialista országok munkáspártjainak és kormá­nyainak békepolitikája teremtett meg. és a reménységünk sze­rint a visszafordíthatatlan enyhülés légköre fémjelez, bel poli­tikailag pedig egész társadalmunk ragaszkodása a szocializmus felépítésében elért eredményekhez és célkitűzésekhez határoz meg — valóban társadalmunk minden rétege és tömegszerve- zaic megtalálta azokat a feladatokat, amelyekkel segítheti a hazánk határain túl Is hatékony mozgalom tevékenységei. EGYHÁZUNK IS, más testvéregyházakkal egyetértésben, szívesen vállalt részt ebből a munkából. Ezt jelezte az is. hogy az ülésen jelen volt D. Káldy Zoltán püspök-elnökünk, az Országos Béketanács Elnökségének és a Béke-vilagtanácsnak a tagja és felszólalt az ülésen az egyházunk nemzetközi béke­munkáját. is szolgálatában felhasználó Keresztyén Békekonfe­rencia főtitkára, dr. Tóth Karoly is. Álljon tőlünk távol az elbizakodottság. hogy jóleső érzéssel fogadtuk az értékelő jelentésben az egyházak és az egyházi la­pok a munka egészében végzett szolgálatának megemlítését, és azt is, hogy a bizalom konkrét kérés előterjesztésében fogal­mazódott meg. amikor a jövő év feladatait vázolta fel az 1975. évi terv. A címben leírt rövid mondat leqyen a felelősségvál­lalás elkötelezésének jele e hitünk lényegéhez tartozó ügy to­vábbi szíves szolgálatára. KÖZEL ÁLL HOZZÁNK, s ennek részben már tanú jelét is adtuk, hogy egész népünkkel együtt felmérjük és tudatosítsuk, mit jelentett számunkra (mint egyháznak is) a felszabadulás sorsdöntő fordulata a fasizmus felett aratott győzelem kivív sónak összefüggésében, milyen eredményeket értünk el né­pünkkel együtt (közben egyházunkban is) az elmúlt 30 eszten­dőben, amelynek békéjét tudatos küzdelemben vedtük és fej­lesztettük. SZEM ELŐTT TARTUNK ÜGYEKET ÉS ESEMÉNYEKET, amelyekkel kapcsolatban szót emeltünk, állást foglaltunk — több esetben folyamatosan is. mert különösen is éreztük azok­nak súlyát és benne sajátos felelősségünket is. VIETNAMRA GONDOLUNK, ahol a párizsi egyezmények lassan két éve történt aláírásának következtében megindult a békés rendezés foluamata. amelynek érdekében egész társadal­miunkkal együtt tdtakozással és munkával, állásfoglalásokkal és javaslatokkal igyekeztünk minél többet megtenni, és amely­nek teljes célhoz érését ma is napi feladataink közé soroljuk. Most már nemcsak a harcok és atrocitások megszűnését, de a sokat szenvedett nép sebeinek gyógyítását és a tönkretett or­szág újjáépítését is célként magunk előtt látva. NAGYON IS A SZIVÜNKHÖZ NŐTT A CHILEI NÉP SOR SA. Aligha lehel megfeledkezni róla. amíg hazájukhoz és né­pükhöz hű, az ország társadalmi haladásáért és igazságos rendért harcoló barátaink — kommunisták vagy egyházi szol­gálattevők — meg nem szabadulnak az üldözéstől, a naponta életüket és szabadságukat fenyegető veszélyeztetettségtől — s míg Chile népe újra rá nem léphet arra az útra, amely a világ szabad, független és fejlődő népei rangjára emelheti. A röviden megemlített és a programban tovább felvetett jö­vő évi feladatok bőséges lehetőséget kínálnak minden béke­szerető embernek és közösségnek arra. hogy hatékonyan se­gítse a hazai és nemzetközi békemozgalom céljainak elérései. Ebben a munkában szeretnénk mi is az eddiginél is felkészül­tebben. egyértelmű szóval, hitünk felelősségével és emberiül saink iránti őszinte szeretettel továbbra is részt vállalni. Ünnepi kívánság Kedves ipolyszögi templomunk 25 éves jubi­leumán Messze volt. Szügy be hívogatott a zengve hangzó, ünnepi kedves harangszó, s akit templomba hajtott Ipoly szögről a szíve, indult és gyalogolt. Nyári melegben, fehér télben, őszi esőben, nyirkos ködben. Tizen, húszán? Harmincán? Többen? Akit a lélek szomjúsága éget, nem ismer messzeséget! Így volt? Igen ... a templom akkor messze volt. S huszonöt éve itt van már közel. És ha az emlékezés átölel, rácsodálkozunk épülő falakra, amint a hit. szeretet, áldozat a téglát téglára rakja, s a gránáthüvely békeszolgálatban a nagy világégés után mái- kereszte'.őmedencét emel. Fáradt öregnek, tipegő gyereknek, mindenkinek itt áll ez a kis templom: a csodák femploma, elérhető közel. Harangja hívogat: Jöjjetek! Jézus vár! Szomjazó sz'veket élő vízzel itat. Letöröl könnyeket, bekötöz sebeket. Békességei kínál, erőt és életet. Jöjjetek. Jézus vár. hogy boldoggá jegyen, mindent újjá tegyen! Csak ez a csengő harangozó, soha ne hívjon hiába. Csak soha senkinek ez a közeli, drága kicsi templom távoli ne legyen! 1974. noveniber 21. Türmezei Erzscb"t •t i t

Next

/
Thumbnails
Contents