Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-05 / 1. szám
A csodált temploma Huszonöt éves as ipolyssögi templom Mindössze kettőszázhetven gyülekezeti tag vagv ahogy egyházi szóhasználattal mondani szoktuk, ennyi „lélek” tartozik az ipolyszögi leányegyházközséghez. S majdnem ennyien voltak jelen az egyházi év utolsó vasárnapján, amikor D. dr. Ottlyk Ernő püspök szolgálatával, több egyházi tisztségviselő, lelkész, egyház- községi felügyelő, a testvérgyülekezetek küldötteinek jelenlétében együttes örömmel emlékeztek meg templomuk felavatásának huszonötödik évfordulójáról. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSE, a vendégek és a hivatalos kü'döttek köszöntő szavai melleit — úgy érzem — Garatni Lajos balassagyarmati igazgató-lelkész történeti visszaemlékezése volt az. ami aláhúzta, kiemelte az esemény lényegét és többirányú fontosságát. Éppen ezért, engedtessék meg, hogy ez alkalommal — „szabályos” riport helyett — ebből a jelentésből emeljek ki néhány gondolatot. ,,Az ipolyszögi leányegyház híveinek szívében — kezdte el megemlékezését Girami Lajos lelkész — már régen ott élt a vágy, hogy templomot építhessenek. Megsárgult szélű pénztári naplóban lapozgattam: 1936-ban már 283 pengő gyűlt össze erre a célra. Ez volt az első konkrét lépés; utána azonban nagy szünet következett. 1943-ban újra fellobban az Isten háza utáni sá- várgás. Az akkor még a szügyi anyaegyházhoz tartozó filia evangélikusai 3164 pengő felajánlást tettek és fizettek be a templomépítés céljára. A második világháború vérzivatara — sajnos ellehetetlenítette a nemes elgondolásokat s ezárt a hívek továbbra is az iskola épületében tartották az istentiszteleteket a még most is közöttünk élő, mindnyájunk által tisztelt és megbecsült Nagy Gyula levita-tanító szolgálatával.” „A döntő lépésre 1949-ben került sor: 42 család 8150 új, „kemény forintnyi” felajánlása jelentette az indulást. Ez év májusában megtörtént a templom alapkőletétele is — Szögvári Sándor gondnoksága és Lábát Mihály egyházfisága idején. Ök ketten, valamint a ma is élő és azóta elhunyt presbiterek és hívek további anyagi áldozatával, kétkezi munkájukkal fél év alatt megépült a kis templom. Az a templom, amely hazánk fel- szabadulása után elsőnek épült fel evangélikus egyházunkban. Az ipolyszögi hívek, 25 ezer, a huszonkilenc nógrádi gyülekezet több mint hatezer forintot áldoztak erre a célra és nagyon jelentős volt államunk 12 500 forint összegű segítsége. Mindez már akkor — néhány hónappal az állam és az egyházunk között kötött Egyezmény után — azt jelezte, hogy egyházunk, gyülekezeteink ráléptek a kölcsönös megértés és bizalom azóta sok jó eredményt meghozó útjára.” „A templom belső berendezését a gyülekezet a saját áldozatából készítette el. Ezzel kapcsolatban két jellemző dolgot említhetek meg. A keresztelő medence tartóját egy háborús lövedékből készítették el, s ez itt komoly szimbolikus értelmet kapott: béke és az újraeszmélés szolgálatában jelölte meg az ipolyszögi hívek további szolgálatát. A másik: a lebontatt, régi harangláb anyagából Szeleczki presbiter saját kezével faragta ki az oltári gyertyatartókat. így örökítve át a múlt maradandó értékeit a jelenbe. Súlyán Jánosné adományozta a kovácsolt vasból készült csillárt, az oldalfali égőkarokat és az úrvacsorái kegyszereket. Az építkezés befejezte és a belső berendezések elkészítése után, 1949. november 20-án történt meg a templom felszentelése.” „1952. JANUÁR 1-VEL újabb fordulat következett be a filia és a templom életében. A jobb és rendszeresebb lelké- szi szolgálat érdekében a balassagyarmati anyaegyházhoz csatlakozott és azóta Balassagyarmat filiajakánt. új lendülettel fáradozott a temploma teljes befejezésén. 1955-BEN a még hiányzó templompadok beszerzése volt a következő lépés. Ismét a hívek áldozatkészsége — 15 680 forint adománya — hozta meg az eredményt — Koncsek Gábor gondnoksága idején. 1958-3AN Varga István gondnoksága alatt — sor került a templom külső vakolására és 1962-ben, amikor Ipolyszögön is kigyulladt a villanyfény, a templomba is bevezették a villanyt. 1968- ban — a hívek templomszere- tetének és áldozatkészségének újabb jeleként — megépült az orgona, 50 000 forint költséggel. 1972-ben olajkályhát szerzett be a gyülekezet — ugyancsak a saját erejéből. AZ 1974-ES ÉV a jubileumra való készülődéssel telt el. Harangjainkat 15 ezer forintért villamosítottuk; kőműves híveink bevonásával olajtároló melléképületet építettünk; elvégeztük a legszükségesebb külső javításokat, valamint a torony vakolását. A templomtelket új kerítéssel láttuk el; a betonjárdát kiszélesítettük. Ebben az évben a legutolsó munka pedig — hogy méltó külsőségek között ünnepelhessük a mai napot — templomunk belső kifestése volt — 6100 forintnyi értékben és a templomkert is új vaskaput kapott.” „Adatok, számok, felsorolt és fel nem sorolt nevek s ezek mind arról tanúskodnak, hogy a „csodák temploma” körül nagyszerű, áldozatos szívű, élő gyülekezet van. Olyan gyülekezet. amely nagyon szereti egyházát és nagyon szereti azt a társadalmat, amelynek személyes és anyagi biztonságát köszönheti, amelynek építésében munkájával, hűségével maga is részt vállal és a továbbiakban is részt kíván vállalni.” Dr. Vámos József Egyháztörténeti naptár Január A dmkóimi kóláin ritmusával ai egyházban és a társadalomban Részletek D. Káldy Zoltán püspök-elnök jelentéséből A 300 évvel ezelőtti. 1675. esztendő volt a magyar protestantizmus Gyászévtizedének leggyászosabb éve. A sok megaláztatás után gályarabságra hurcolt, kopaszra nyírt, evezőpadokhoz láncolt prédikátoraink és rektoraink közül Itáliában ebben az évben halt bele szenvedéseibe Borhidai Miklós rábaszentandrási, Edvi Illés Gergely malomsoki. Goes Mihály kálnói. Mazári Dániel tamási evangélikus lelkész és Paulovitz Mihály túrócszsnt- mártoni evangélikus iskola, igazgató. Kegyelettel emlékezünk példamutató helytállásukra. 1. Száz évvel ezelőtt. 1873. január 1-én jelent meg Debrecenben az Evangéliumi Protestáns Lap első száma Balogh Ferenc református professzor szerkesztésében. Célja volt „felmutatni, hogy az igazi műveltség és az evangéliumi vallásosság nincsenek egymással ellentétben.” — Az újév utáni vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2. 13—23: az igehirdetés alapigéje: 1 Pt 4. 12—19. — Vízkereszt ünnepén az «I- tárterítő színe: fehér. A délelőtti isten ti szi elet oltári igéje: Ézs 60. 1—6: az igehirdetés alapigéje: Mt 2, 1—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január ö-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet DR. NAGY ISTVÁN tatai lelkész, a Fejér—Komáromi Egyházmegye esperese. — MEZÖBERÉNY II. A gyülekezet őszi szeretetvén“ dégségén dr. Nagy István tatai • lelkész, a Fejér—Komáromi Egyházmegye esperese, az ádventi alkalmon pedig Miklóssal Endre ny. lelkész tartott előadást. Megemlékeztek Mik- lóssv Endre nyugdíjba vonulásáról és ajándékozó szeretettel kérték Isten áldását további é'eté'e. Közreműködtek: Fábrv Istvánná. Ben kovics Jánosné. Madarász Mihályié és Kovács András. — FOTON harmincegy résztvevővel megkezdődött a , 31. 9. Százötven évvel ezelőtt, 1823. január 9-én létesült az első „vasárnapi iskola” Hamburgban. 14. Arhiht arról lapunk más helyén is megemlékezünk, száz éve. 1875. január 14-én született a felső-elzászi Kaysers- berg városkájának evangélikus parókiáján Schweitzer Albert (+1965. szeptember 3). 31. Kétszáz évvel ezelőtt. 1775. január 31-én született a Nyitra megyei Verbóczon dr. Jozeffy Pál, az egvkori Tiszai Egyházkerületnek 25 éven át püspöke, előbb szarvasi, aszódi és cinkotai. majd tiszolci lelkész (+1843). Felesége Tesse- dik Sámuel szarvasi lelkipásztor fogadott leánya, Zipszer Eufrozina volt. 31. Húsz éve, 1955. január 31-én halt meg 90 éves korában Mott János, az ökumenikus mozgalom egyik nagy úttörője (sz. 1865). F. T. téli négyhónapos alapfokú és középfokú kántori tanfolvam. amely november 20-tól 1975. március 22-ig tart. Hárman készülnek kántori vizsgára. A résztvevők fele teljesen kezdő. a másik fele pedig középfokon tanul. A tanfolyam előadói: Bohus Imre fóti lelkész. Kiss János, a Kántorképzö Intézet gondnoka és Trajtler Gábor lelkész-orgonaművész. — RÁCALMÁS. December 1-én hálaadó istentiszteleten emlékezett meg az evangélikus és a református gyülekezet közös temploma felszentelésének 25. évfordulójáról. A nagy számban megjelent hívek és a környékről jött vendégek megtöltötték a templomot. Igét hirdetett Sólyom Károly paksi lelkész, a Tolna—Baranyai Egyházmegye esperese és Szé- nási Sándor kápolnásnvéki református esperes. A két gyülekezet és a templomsoítés történetét Mihácsi Lajos duna- földvári lelkész ismertette. Srénási Sándorné szavalata és a Kassai testvérpár éneke tette emlékezetessé az ünnenet ígv adott hálát a két gyülekezet Istennek azért, hogv közös erővel és összefogással templomot építhettek, és azt 1949. december 4-én felszentelhették. (Folytatás az 1. oldalról) oldaláról nézzük, csak lelkesen beszélhetünk arról, hogy hazánkban ilyen méretekben és minőségben folyik az emberről, a családról, az egész társadalomról való gondoskodás. Másokkal együtt az evangélikus gyülekezeti tagoknak a munkája is benne van ezekben az eredményekben. Akik nem kívülről nézték ezt az építést, hanem társadalmunkkal való azonosulásban építők voltak ők maguk is. A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK előremutatnak a következő négy évre. Ebből a szempontból a legdöntőbb, hogv politikai irányváltozás nélkül a szocialista társadalom továbbépítésére kapunk iránymutatást. Szívesen vesz- szük mi is, hogy a politikai irányvonal megmaradt. És szó van annak megvédéséről mindenféle fellazítás és bármilyen irányú torzítással szemben. Mivel a munkásosztály vezetéséről a mögöttünk levő években is jó tapasztalatunk van. magunk részéről is támogatjuk a Munkásosztály veze- töszerepének megerősítését, mivel tudjuk, hogy a munkás- osztály nemcsak a maga. hanem az egész magyar nép érdekeit akarja szolgálni, hiszen célja a nép szolgálata. E tekintetben különösen is ösz- szecseng a mi felfogásunk a munkásosztály felfogásával, nevezetesen abban, hogy a népet kell szolgálnunk. SZÍVBŐL ÖRÜLÜNK MINDANNAK, amit a kongresszusi irányelvek a gazdasági élet erősítésére, a kulturális élet felvirágoztatására, az ipari termelés fokozására irányoz elő. Hangsúly esik a munka termelékenységének növelésére. az önköltségek csökkentésére, a minőség javítására. Tudjuk, hogy a gazdasági tényezők és a technikai ellátottság mellett jelentős szerepet játszik ebben a vonatkozásban az etikai kérdés is. ígv is mondhatnám, mindez emberkérdés is. Olyan emberekre van szükség, akik erkölcsileg id elkötelezettnek tudják magukat arra. hogy becsületesen és hűségesen végezzék munkájukat, ne csupán a keresetük növekedéséért, hanem azért, hogy szolgáljanak vele az egész társadalomnak. Tudjuk, hogy sok ilven munkás dolgozik a gyárakban, a termelőszövetkezetekben. a bányákban, hivatalokban, iskolákban. Ezzel együtt vannak problémák is. Abban a tudatban élünk, mi, egyházi emberek, hogy ebben a vonatkozásban mi . is jelentős segítséget tudunk adni gyülekezeti tagjainkon keresztül egész társadalmunknak. Szociáleti- kánk érvényesítését feladatunknak tekintjük. örülünk, hogy a kongresz- szusi irányelvek között szerepel a lakásépítés fokozása, a legalacsonyabb keresetek növelése, a nyugdíjak egységesítése, a szociális ellátás javítása, óvódák, bölcsődék és iskolák férőhelyeinek növelése. Mindezek olyan célkitűzések, amelyeket a mi munkánkkal is támogatni akarunk. KÜLÖNÖSEN IS HÁLÁSAK VAGYUNK AZÉRT, hogy a kongresszusi irányelvek felhívják az egész társadalmat a család intézményének védelmére és erősítésére, az édesanyák, megbecsülésére és általában kiemeli a család szerepének jelentőségét a szocialista társadalomban. Előirányozza a többgyermekes családok támogatását a lakások elosztásánál is. Ezen a ponton megint összecsengnek a kongresszusi irányelvek egyházunk álláspontjával, a család nagyraértékelésében és védelmében. az édesanyák megbecsülésében és segítésében. UGYANCSAK EGYETÉRTÜNK a kongresszusi irányelvekkel a Hazafias Népfrontmozgalom értékelésében. Lelkészeink. felügyelőink, presbitereink és gyülekezeti tagjaink már eddig is jelentősen vették ki részüket a Hazafias Népfront munkájából városokban és községekben egv- aránt. Közel 80 lelkészünk tagja a Hazafias Népfront vezetőségének szerte az országban. Többen kaptak elismerést és kitüntetést is. A jövőben is ki akarjuk venni részünket a Hazafias Népfront munkájából és rajta keresztül is segíteni akarjuk falvaink és városaink fejlődését, a nemzeti egység erősítését, a közügyekben való felelősségvállalást. A jelentés során D. Káldy Zoltán püspök-elnök külön is köszönetét Wondott államunk megértő segítőkészségéért, amelynek újabb jele, hogy az állam-segélyt változatlan ösz- szegben folyósítja 1979. december 31-ig. Változatlanul készen a segítése Tallózás az Országos Béketanács 1975. évi programjából Még időt igényel, hogy teljes gazdagságában áttekintsük és értékeljük az Országos Béketanács december 16-án a Parlamentben tartott ülésén elhangzott jelentést az elmúlt jubileumi esztendő békemunkájáról és felmérjük azokat a feladatokat, amelyek az 1975. év tervéből bennünket is újabb szolgálatokra serkentenek. így most csak néhány gondolatot hadd fűzzünk e sorok megírásához viszonyítva egy nappal előbb elhangzottakhoz. AZ ÜLÉSÉN, amelyen részt vett és, az elnökségben helyet foglalt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke is. a dr. Réczei László, az OBT alelnöke, által előterjesztett írásos dokumentum és Pethö Tibor, az OBT elnökhelyettese szóbeli kiegészítése joggal állapíthatta meg, hogy a magyar békemozgu- lom egész népünket átfogó mozgalommá fejlődött az elmúlt évek során. — Azon az alapon, amelyet külpolitikailag a Szovjetunió és a szocialista országok munkáspártjainak és kormányainak békepolitikája teremtett meg. és a reménységünk szerint a visszafordíthatatlan enyhülés légköre fémjelez, bel politikailag pedig egész társadalmunk ragaszkodása a szocializmus felépítésében elért eredményekhez és célkitűzésekhez határoz meg — valóban társadalmunk minden rétege és tömegszerve- zaic megtalálta azokat a feladatokat, amelyekkel segítheti a hazánk határain túl Is hatékony mozgalom tevékenységei. EGYHÁZUNK IS, más testvéregyházakkal egyetértésben, szívesen vállalt részt ebből a munkából. Ezt jelezte az is. hogy az ülésen jelen volt D. Káldy Zoltán püspök-elnökünk, az Országos Béketanács Elnökségének és a Béke-vilagtanácsnak a tagja és felszólalt az ülésen az egyházunk nemzetközi békemunkáját. is szolgálatában felhasználó Keresztyén Békekonferencia főtitkára, dr. Tóth Karoly is. Álljon tőlünk távol az elbizakodottság. hogy jóleső érzéssel fogadtuk az értékelő jelentésben az egyházak és az egyházi lapok a munka egészében végzett szolgálatának megemlítését, és azt is, hogy a bizalom konkrét kérés előterjesztésében fogalmazódott meg. amikor a jövő év feladatait vázolta fel az 1975. évi terv. A címben leírt rövid mondat leqyen a felelősségvállalás elkötelezésének jele e hitünk lényegéhez tartozó ügy további szíves szolgálatára. KÖZEL ÁLL HOZZÁNK, s ennek részben már tanú jelét is adtuk, hogy egész népünkkel együtt felmérjük és tudatosítsuk, mit jelentett számunkra (mint egyháznak is) a felszabadulás sorsdöntő fordulata a fasizmus felett aratott győzelem kivív sónak összefüggésében, milyen eredményeket értünk el népünkkel együtt (közben egyházunkban is) az elmúlt 30 esztendőben, amelynek békéjét tudatos küzdelemben vedtük és fejlesztettük. SZEM ELŐTT TARTUNK ÜGYEKET ÉS ESEMÉNYEKET, amelyekkel kapcsolatban szót emeltünk, állást foglaltunk — több esetben folyamatosan is. mert különösen is éreztük azoknak súlyát és benne sajátos felelősségünket is. VIETNAMRA GONDOLUNK, ahol a párizsi egyezmények lassan két éve történt aláírásának következtében megindult a békés rendezés foluamata. amelynek érdekében egész társadalmiunkkal együtt tdtakozással és munkával, állásfoglalásokkal és javaslatokkal igyekeztünk minél többet megtenni, és amelynek teljes célhoz érését ma is napi feladataink közé soroljuk. Most már nemcsak a harcok és atrocitások megszűnését, de a sokat szenvedett nép sebeinek gyógyítását és a tönkretett ország újjáépítését is célként magunk előtt látva. NAGYON IS A SZIVÜNKHÖZ NŐTT A CHILEI NÉP SOR SA. Aligha lehel megfeledkezni róla. amíg hazájukhoz és népükhöz hű, az ország társadalmi haladásáért és igazságos rendért harcoló barátaink — kommunisták vagy egyházi szolgálattevők — meg nem szabadulnak az üldözéstől, a naponta életüket és szabadságukat fenyegető veszélyeztetettségtől — s míg Chile népe újra rá nem léphet arra az útra, amely a világ szabad, független és fejlődő népei rangjára emelheti. A röviden megemlített és a programban tovább felvetett jövő évi feladatok bőséges lehetőséget kínálnak minden békeszerető embernek és közösségnek arra. hogy hatékonyan segítse a hazai és nemzetközi békemozgalom céljainak elérései. Ebben a munkában szeretnénk mi is az eddiginél is felkészültebben. egyértelmű szóval, hitünk felelősségével és emberiül saink iránti őszinte szeretettel továbbra is részt vállalni. Ünnepi kívánság Kedves ipolyszögi templomunk 25 éves jubileumán Messze volt. Szügy be hívogatott a zengve hangzó, ünnepi kedves harangszó, s akit templomba hajtott Ipoly szögről a szíve, indult és gyalogolt. Nyári melegben, fehér télben, őszi esőben, nyirkos ködben. Tizen, húszán? Harmincán? Többen? Akit a lélek szomjúsága éget, nem ismer messzeséget! Így volt? Igen ... a templom akkor messze volt. S huszonöt éve itt van már közel. És ha az emlékezés átölel, rácsodálkozunk épülő falakra, amint a hit. szeretet, áldozat a téglát téglára rakja, s a gránáthüvely békeszolgálatban a nagy világégés után mái- kereszte'.őmedencét emel. Fáradt öregnek, tipegő gyereknek, mindenkinek itt áll ez a kis templom: a csodák femploma, elérhető közel. Harangja hívogat: Jöjjetek! Jézus vár! Szomjazó sz'veket élő vízzel itat. Letöröl könnyeket, bekötöz sebeket. Békességei kínál, erőt és életet. Jöjjetek. Jézus vár. hogy boldoggá jegyen, mindent újjá tegyen! Csak ez a csengő harangozó, soha ne hívjon hiába. Csak soha senkinek ez a közeli, drága kicsi templom távoli ne legyen! 1974. noveniber 21. Türmezei Erzscb"t •t i t