Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-12-07 / 49. szám

Legyen néklek es a templom hajlék ... Kétszáz éves a dunaegyházi templom Örömre öröm, hálaadásra hálaadás, temploma mentei és re templomszentelés következett október 19-én, vasárnap a Bdcs-Kiskun Egyházmegye nyugati szélén, a Duna part­ján kiét szomszéd gyülekezet­ben. Délelőtt Apostagon .szol­gált és örült együtt a gyüle­kezettel D. Káldy Zoltán püs­pök és az egyházmegye gyü­lekezeteinek küldöttei. Innen érkezett meg a püspök, kísé­retében az egyházmegye espe­resével és Fekete János egy­házügyi titkárral, a kora dél­utáni órákban Dunaegyházára. A DUNAEGYHÁZI TEM­PLOMOT FELSZENTELÉSÉ­NEK 200 ÉVES ÉVFORDU­LÓJÁRA a gyülekezet kívül­ről teljesen felújította, gyö­nyörű, új köntösben hirdeti most a ma élő gyülekezet templom iránti szeretetét. Az ünnepi istentiszteleten Tóth-Szöllös Mihály esperes és Szabó István helyi lelkész segédkezett az oltári szolgálat­ban. IGEHIRDETÉSÉT D. KÁL­DY ZOLTÁN PÜSPÖK a 84. zsoltár 1—9 versel alapján így kezdte: „Dávid szerelmet vall a templomnak, szerelmetes hajlékának nevezi!'' Miért szeretjük így a templomot — hogy hajlandók vagyunk sze- relmetes hajléknak nevezni? Mert itt van találkozásunk az élő Istennel! Nairobi 1975 j\z igazságtalanság struktúrái és a felszabadításért folvo küzdelem KRISZTUS MEGSZABADÍ­TOTT! — amikor az evangéli­umnak ezt az üzenetét hall­juk, elsősorban személyes je­lentőségére es következmé­nyére gondolunk: szabadulás bűneimtől, önző énemtől, sza­badulás uj, Istennek tetsző életre. Helyes, ha az evangé­lium üzenetét elsősorban ma­gunkra értjük — személyes hit nélkül nem lehet Krisztust követni —, de mindig gondol­junk arra is, hogy nemcsak rólunk-rólam, hanem az egész világról van szó, s nemcsak a bűnből és önzésből vaió sza­badulásról, hanem Istennek arról a szándékáról is, hogy ujjáteremti a világot. Krisztus megszabadított a bűntől, ezért nem kétséges, hol a helyünk a bűn ellen folytatott küzdelemben. Krisz­tus jeleket adott arra, hogy Isten újjá te rém ti a világot, ezért nem kétséges, hogy ne­künk is elő kell mozdítanunk, hogy a sötétség, igazságtalan­ság, békétlenség, gyűlölet erői .tért veszítsenek a világban. A KRISZTUSBAN KA­POTT SZABADSÁG NEM SZAKÍT EL a másik ember­től, hanem az embertárs mellé állít, mert Krisztus olyan sza­badsággal ajándékoz meg, mely felelősséggel jár. Így egyesít is Krisztus minden emberrel: a bűnbocsánatbarl felkínálja a szabadulást és a benne hívőket elküldi szolgál­ni minden embernek. Az első keresztyénekben elevenen élt az a tudat, hogy a Krisztusban nyert szabad­ság nem egyezhet ki a földi igazságtalansággal, egyenlőt­lenséggel és elnyomással. Zá- keusnak. a hamis úton meg­gazdagodott vámszedőnek megtérése után első dolga, hogy elégtételt adjon elköve­tett igazságtalanságaiért. Az első jeruzsálemi gyülekezet létrejötte pillanatától komoly erőfeszítéseket tett. hogy gon­doskodjék minden tagjáról. KRISZTUS MEGSZABADÍ­TOTT ARRA, hogy úgy sze­ressük felebarátunkat, mint saját magunkat. S tudjuk jól, hogy a szeretet a vigasztaló szavak elmondásán, a sebek bekötözésén. étel és ruházat nyújtásán túl a másik ember igazáért, igazságáért, jogáért való harcot is magában fog­lalja. Az első felsorolt újszö­vetségi példák se arra valók, hogy gondolkodás nélküli utánzásukkal próbálkozzunk. Inkább bátorítanak, hogy a szeretet és igazság cselekvésé­nek és megvalósításának mai útjait keressük. KRISZTUS UGYANIS MEGSZABADÍTOTT ATTÓL IS,' hogy az emberek együtté­lésének a rendjét, a társadal­mi rendet megváltoztathatat­lannak és szentnek tartsuk. Szabadságunk van arra. hogy megkérdezzük: emberek sza­badságát, életét, testvériségét Sízolgálják-e a világban lenn- álló különböző társadalmi rendek? Ha körülnézünk a vi­lágban a kapitalizmus ember­telen struktúrája eredménye­képpen még mindig sok olyan országot lathatunk, ahol a ter­mészeti kincsek gazdagsága mellett éhezik a nép, ahol állí­tólag szólásszabadság van, de az emberek többsége nem szólhat bele a saját sorsa ala­kulásába- ahol minden embert egyformának mondanak, „csak” a vagyoni helyzetük különböző, és ez mégis min­dent jelent; ahol a keresztyén hit védelmezőinek vallják ma­gukat, de a feketéket nem en­gedik a íeherek templomápa es varosaiba; ahol minden em­bert Isién teremtményének mondanak, de legtöohször csak munkaerőnek tartják őket; ahol testvériségről be­szelnek, de uralkodnak egy­máson; ahol erkölcsről prédi­kálnak. de csak a pénz beszéi; ahol baráti segítségről beszél­nek. de a segítők mindig gaz­dagabbak, a megsegítettek pe­dig mindig szegényebbek lesz­nek ... Akt csak egy kicsit is figyel a vitágkeresziyenseg hangjára, azt is tudja, hogy az. esetek iöbbségóoen úgyneve­zeti „keresztyén” országok azok. amelyek a gyarmati el­nyomás eszközeivel kihasznál­ják azt az eiőnyt, a-mit na­gyobb gazdagságuk, nagyobb hatalmuk, nagyobb techniká­juk jelent. Ilyen helyzetben csak altalánossagban beszélni a szerétéiről azt Jelentené, hogy jóváhagyjuk az általuk gyakorod képmutató odado-' botit filléres alamizsnái kodást és megnyugtatjuk lelkiismere­tünket az elrabolt milliókért es éhező milliókért. A vilá­gunk elnyomott, kizsákmá­nyolt. ehezö, faji megkülön­böztetéstől szenvedő népeinek ma elsősorban nem nagyobb alamizsnára, hanem nagyobb igazságra, vagyis igazságosabb — gazdasági es társadalmi — struktúrákra. rendre van szükségük. S ezt van joguk forradalmi úton is kiharcolni. LÁTVA A VILAGKERESZ- TYENSEG KÜSZKÖDÉSÉT ezeskel a kérdésekkel, elke­rülhetetlen, hogy ne gondol­junk a magyarorszagi Iceresz- lyenség történelmi tapasztala­taira. Mi is azt hittük, hogy az egyház feladata a változatlan­ság őrének lenni. Ma már tud­juk. hogy az egyház igy sok­szor az igazságtalanság őrzője is volt. Volt készség keresz­tyenekben is a segítségre, de ez csepp volt a tengerben, akár azt nézzük, hogy mit tet­tek mások, akár azt, hogy mit kelleti volna tenniük a keresz­tyeneknek. Az a forradalom, amely hazánk felszabadulásai követően népünkét a szocialis­ta társadalmi rend útjára ve­zette, lehetőséget adóit a hazai kérésztyénség számara az ön­vizsgálatra es a megújulásra. Isten megszabadított bennün­ket a megítélt társadalmi rendhez való megkötöttsé­günktől es felszólított arra, hogy megújult teológiai ala­pon — a diakonosz Jézus Krisztust követve — az új szocialista társadalmi rendben segítsük egész népünk boldo- dulását és felemelkedését. Fel­szabadított, hogy felelősséggel támogassuk az elavult ember­telen társadalmi rend ellen harcoló népeket. Részt ve­gyünk ebben a vüágméretű küzdelemben, amely az egész emberiség javát szolgáló igaz­ságosságért és békéért folyik. MILLIÓK VÁGYAKOZ­NAK MA A VILÁGON igaz­ságosabb rend után és milliók harcolnak érte. A keresztye­nek nem gondolhatnak arra, hogy semlegesek és tétlenek legyenek ebben a küzdelem­ben, hiszen Isten szabadító tettei irányt szabnak nekik. Ezért jobbat alkotni, nagyobb igazságot biztosítani, mások­kal együtt ez a keresztyének­nek is hivatása. Iteuss András ..Mi lesz azokkal az embe­ressel, akik az elő Istennel találkoztak?" — hangzott az újabb kérdés. „Forrássá te­szik a földet” — felel a zsoí- táros. Olyanok lesznek a má­sik ember számára, mint a 1 orrás: f orrás -1 el k ű em berek! Munkájuk, életük nyomán embertársaik számára lesz forrássá a föld. az élet... Legyen nektek ez a tem­plom szerelmetes hajlék! Le­gyen forrássá ez a Föld mun­kátok nyomán és ti magatok is legyetek forrás-lelkű embe­rekké, hogy azután erőről erő­re jutva elérkezzünk a Sion- ra!” — fejezte be igehirdeté­sét a püspök. A zsúfolt templom ünneplő gyülekezete nagy figyelemmel hallgatta az igehirdetés min­den szavát. Az aidás szavai imádságos kérésként .hangzot­tak el: „Az Úrnak szentelt le­gyen ez a hajlék ... !” Azután, a nagy számban jelent voit lelkészek az ősi „Confirmá”- ban kérték: „Erősítsd meg Is­tenünk...”, mintegy ámen-t énekelve az eddig történtek­re. AZ ISTENTISZTELETET KÖVETŐ KÖZGYŰLÉSÉN a gyülekezet lelkésze, Szabó István elmondta, hogy a tem­plom 1774—7ü-ben épült fel. Az építési engedélyt az akko­ri lelkész Hajnóczy Sámuel kérte, — akinek fia volt Haj­nóczy József, a jakobinus for­radalom Vérmezőn kivégzett vezetője. Akkor csak mint imaházat (oratórium) építhet­ték fel, torony nélkül, az ud­varra nyíló egyetlen bejárat­tal. De ez is nagy dolog volt. Azután lassan gyarapodott az épület, több bejáratot nyitot­tak rajta, 1819—20-ban épült fel a most is álló torony, ha­rangokat, orgonát szereztek, majd éppen, tíz évvel ezelőtt a templom belsejét újították meg, új berendezést kapott. A 200 éves jubileumra hatá­rozta e! a presbitérium a kül­ső renoválást A műemléki hatóságok hozzájárulásával Vliesin-festékke, festették a falakat, miután a tornyot tel­jes égésiében újra vakolták. Világos tónusban, csodálato­san szépen sikerült a munka, melyhez 130 000 Ft-taü és 30 000 Ft értékű társadalmi munkává! járultak hozzá. A gyülekezet nagyon szépen vet­te ki részét: több, mint 80 000 Ft-ot adtak ősszé úgy, hogy senkihez sem mentek „ház­hoz”, ezt te.jesen önkéntesen „behozta” ki ki a leikészi — gondnoki hivatalba. A köz­gyűlésen lelkész es gyülekezet együtt fejezte ki háláját azért a segítségért, melyet az Or­szágos Műemléki Felügyelősé­gen keresztül államunk nyúj­tott á renováláshoz: 30 000 Ft- 06 segéllyel járulták hozzá a műemlékjellegű templom fel­újításához. A gyülekezet vezetői, pres­biterei nagy munkát végezlek. Kiss Gergely presbiter a köz­gyűlés színe előtt kapott ju­talmat áldozatos munkájáért, a segédmunkások beosztásá­nak szervezéséért. D. Káldy Zoltán: Űj úton c. könyvét nyújtotta át neki a leikésá, a szerző dedikálásával. A JUBILÁLÓ ÜNNEPLŐ GYÜLEKEZETÉT elsőként Fe­kete János egyházügyi titkár köszöntötte, megköszönve a jó munkát és kérve a falu életé­ben vaió további helytállásu­kat. Bakos János a Hazafias Népfront Bizottság községi el­nöke köszöntésében azt az igyekezetei dicsérte, mely a templom felújításával az egész község külső képének emelé­séhez járult hozzá. Tóth-Szöl- lős Mihály esperes a nagy örö­möt emelte ki, melyben most együtt ünnepel a gyülekezet és szinte az egész egyházme­gye népe. Az eddigi példák alapján kérte, hogy maradja­nak meg a diakóniai magatar­tás útján ezután is. Az egy­házmegyéből összeaereg.ect lelkészek, a szomszéd duna- íöldvári gyülekezet lelkésze, a helybeli reformátusokat is pásztoraié Mohácsy József após tagi református lelkész üdvözlése mint hatalmas, sok tarka virágoól kötött csokor került a díszközgyűlés hall­gatói elé. Dr. Rajnai Karoly egyházmegyei felügyelő meleg szavakkal mondta el azt a haíáat, amit ez a megújított szép templom tett reá, amikor ideérkezett. D. Káldy Zoltán püspök Is nagy örömének adott kifeje­zést felszólalásában. Majd tá­jékoztatást adott országos egy­házunk éltéről és a küszöbön álló nairobi világgyűlésről. A gazdagon terített asztal mellett, meghitt beszélgetés folyt vendégek és vendéglá­tót között, a késő estéig. E sorok írója — úgyis, mint a gyülekezet volt lelké­sze —, mi mást tehet e szép napra visszaemlékezve? Csak annyit, hogy végtelenül örül annak, hogy a gyülekezet új­ból bizonyította, hogy a közös­ségben egyek, a dlakóniában kifogyhatatlanok, a kedves templomot gyönyörűvé tették. Kivánr.i pedig csak.egyet kí­vánhatok: legyen valóban mindig „szerelmetes hajlék” számukra a most már 200 éves ősi, de megfiatalodott tem­plom. Tóth-Sz»llM Mihály Túrmcsei Erzsébet: SZÜRKE KIS VENDÉG Itt. szép hazámtól százmérföldekre, szürke kis vendég szállt az ablakomra, s szép magyar kiejtéssel rámköazönl: magyarul csipogott. Magyarul? Nemzetközi verébnyelven! Valóságos veréb-világnyelven! Ahhoz nyelvtan se kell, szótár se kell! Nincs benne semmi nehéz, se ..der-die-das”. se prepozíció. El csipogta nekem, hogy élni jó. Elmondta szépen, hogy gondviselő Atyánk van az égben, Aki szetmmeitart minket, őt meg engem, bármerre széliünk, bármerre vagyunk. Ludwigslustban, Csömörön, Budapesten. Kicsi szürke vendégem csipogását mozdulatlan, meghatott csendben lestem. Aztán, mikor mindent elmondott, huss. mint aki nem cipel gondot, atröppent egv közeli agra, s ott csipogott tovább szép nemzetközi vereb-világnyelven. Rá se értem felelni se magyarul, se németül, pedig igazán illett volna mondani valamit. Legalább annyit, semmi mast: Szürke kis testver, köszönöm a köszöntést! Köszönöm a kedves látogatást! Spa inolorsyáglia n az élet nem változott \ November 20-án meghalt Franco, az utolsó európai fasisz­ta diktátor. Nehezen halt meg — mondta ugyanazon az estén egy egyszerű ember —. mert sok vér tapadt a leikéhez. Való­ban hosszú ideig viaskodott a halállal, mint rendszere, amelyet minden oldalról elmúlásra szólított fel az idó, A diktátor ha­lálával pillanatnyilag csak annyi változás valósult meg, hogy Spanyolország ismét monarchia lett, s a világ most éber szem­mel lesi az ibériai félsziget eseményeit. Nem ok nélkül! Mert vannak dolgok, amiket nem felejtettünk el és mert való igaz, amit már egyszer szóvá tettünk, hogy anakronizmus volt a de­mokratikus átalakulás folyamatába került Európa testén el- hordozni egy izig-vérig fasiszta diktatúrát gyakorló kelevényt. Végső soron a világ hatalmi érdekkülönbségének köszönhette Franco három és fél évtizedes uralmát és azt, hogy „kivár­hatta” természetes halálát. MERT SPANYOLORSZÁG NÉPE 1939. MÁRCIUS 28-TOL, amióta Franco, a volt óceánt átrepülő katonatiszt, a három évig tartó véres polgárháború után átvette hatalmát, meg- alazottsagaban is újra, meg újra jelét adta ellenszenvének. Lé­nyegében a fasiszta rendőrállam véres diktatúrával tudta rendszerét megszilárdítani és fenntartani. Két évvel ezelőtt ugyan az öreg diktátor kijelentette: „Spa­nyolországban az élet nem változott”. Ez a hírhedtté vált ki­jelentése sok mindenre engedett következtetni. Nem változott abban az értelemben, hogy minden demokratikus szándékát és megnyilvánulást kegyetlenül elnyomott. A börtönöket meg­töltötte haladó elemekkel, baszk és katalán, asturiai hazafiak váriák sorsuk beteljesedését, s több mint másfel millió spa­nyol élt emigrációban. (Itt a világon a legnagyobb az emig­rációban elök száma!) Nem változott a spanyol alkotmány és jogrend sem, ezek súlyos következményeivel egyetemben. S nem változott a gazdasági helyzet sem, hogy ti. Spanyolország­ban a legalacsonyabb Európában az életszínvonal. (Az egy főre jutó jövedelem évi 360 dollár, s a legsúlyosabb szociális prob­lémák egyike a rendkívül alacsony bérszint.) Mindez sok minden mással együtt valóban nem változott. DE AZOKNAK, AKIK CSAK EGY KISSÉ FIGYELEMMEL KÍSÉRTÉK A SPANYOLORSZÁGI ESEMÉNYEKÉT, egy-két dolog mégiscsak feltűnt. A változatlanság mögött pattanásig feszült volt a légkör s minden pillanatban valami totális ka­tasztrófát sejtettek. Feltűnő volt a fallangistak, s az uralkodó rendszer riadt félelme. „Nehéz a szuronyok hegyén sokáig ül­ni” — tartja egy régi mondás. Es most idézni szeretnék egy, a szuronyok hegyén ülő rendszer napjaiból két éve megtör­tént eseményt. 1973. decemberében merénylet áldozata lett Carrero, Franco helyettese. Éppen a jezsuita templomból tért haza, ahol szo­kásos mindennapi miséjén vett részt, amikor háza alatt bomba robbant és a robbanásnak áldozatul esett. Már maga a me­rénylet előkészítése és végrehajtása elgondolkodtató volt. Az ti., hogy az úttest alatt nyolc méter mély alagutat fúrtak a robbanószer elhelyezéséhez, s a gyujíózsinort egy éppen 80 méter távolságban levő, overalba öltözött munkás gyújtotta meg. A szilárdnak vélt rendszer a robbanástól pillanatra meg­ingott. Carrero, Franco helyettese elleni merénylet olyan páni­kot váltott ki, amilyet a rendszer nem élt át fennállása óta. Igaz, Carrerot, a vice caudillo-t (vezért) katonai diszpompu- val temették el, helikopterek őrködlek a ravatala felett, s Madrid népét kivezényelték búcsúztatására. De a szemekben ott izzott a gyűlölet, s a végtagok remegtek a visszafojtott in­dulattól. A temetésen hangzottak el Franco előbb idézett szavai. Nem akarjuk ismertetni Carrero életét (hasonló a többi fa­siszta tábornok életéhez), sem a madridi riadalmat, a bizton­sági szervek széles körű tevékenységét, de ez a merénylet töb­bek között felvetette a három és fél évtized minden problé­máját. Magát a merényletet azonnal vállalták az emigrált cso­portok. Ez azonban a hajszát nem mérsékelte. Tudnunk kell azt, hogy 1939 óta Spanyolországban még a demokratikus gon­dolkodás is föld alá szorult. A merénylet jeladás volt. Mert szinte egy időben lepett sztrájkba 10 ezer bányász Asturiában bérkövetelésével és ha­ladó gondolkodású lelkészek, élükön y Tarancon kardinális érsekkel, több jogot és igazságot követeltek a spanyoloknak, s az elkobzott lapok hasábjain megszólalt az újságírók lelkiis­merete. Egy epizód a spanyol drámából. KÖZBEN ARRÓL SZÓLTAK A REKLÁMOK ÉVEK ÓTA, hogy Spanyolország a turisták Mekkája lett. 1973-ban annyi turista özönlötle el Spanyolországot, mint amennyi lakóinak száma. Tehát kereken 34 millió. A spanyol azúrkék tengerpar­ton, mint a keringek nyüzsögtek a külföldiek, s 10—15 km-rc a partoktól jarhatatlanok az utak, középkori nyomorban él­nek a parasztok. A nyugat-európai polgárság felvásárolta a telkeket, a munkanélküliségben szenvedők éhbérért eladlak magukat, s a tengerpart egyetlen szálló- és villasor lett. ahol kaliforníából importált őszibarackot esznek az unatkozó turis­ták, miközben a spanyol gyümölcs a fákon rothad. Ez egy másfajta pillanatkép a fasiszta rendszerről. Csak jellemzés képpén ismét egy kép: a spanyol tengerpar­ton szürke homok van. Santa Grúz tanácsa, hogy kielégítse a külföldiek igényét, kereken 200 millió pesetáért 200 ezer köb­méter szaharai homokot hozatott. Es ugyanakkor a falvakban nincs villany, normális víz, orvosi szolgálat, gyógyszer. A fél- fsudális rendszer a parasztságot teljesen létbizonytalanságba taszította. Nem volt különb a munkásság helyzete sem. NOS. KÉPEKET VILLANTOTTUNK FEL A SPANYOL VÁLTOZATLANSÁGBÓL. A napokban újra monarchia lett az ország. A legmagasabb szinten történt változás azonban nem a spanyol életben és életformában ment végbe. S ha ott nem történik változás, akkor Spanyolország drámaibb viha­roknak néz elébe, mint történelme során valaha. Dr. Rcdey Pál CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Agárdi Já­nosnak és feleségének. Dobo­zi Annamáriának gyermekük született. Neve: PETER GYÖRGY. Keresztelése no­vember 16-án volt a rákospalo­tai templomban dr. Bodrog Miklós lelkész szolgálatával. „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm”. — HALÁLOZÁS. Szabó Fe- renené. sz. Hopp Katalin. Sza­bó Ferenc pécsi presbiter fele­sége 63 éves korában, másfél éven at tartó súlyos, türelem­mel és hittel hordozott szenve­dés után csendesen elhunyt. Temetése november 18-án volt népes gyászoló gyülekezet és a szeles körű rokonság együttér­zésében. „Óh. Jézus, kincsem, vigaszom .. A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA december 21-én. advent 4. vasárnapján, a Deák téri'templomban előadja délután 6 órakor istentisztelet keretében J. S. BACH: KARÁCSONYI ORATÓRIUMÁT Közreműködnek: Mohácsi Judit. Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila. Berczelly István és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő írét hirclef: DR. W*FPNSCHER KÁROLY (A templomot fütjük)

Next

/
Thumbnails
Contents