Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-12-07 / 49. szám

„...menjetek a keresztutakra...” „Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a ke­reszt utakra, es akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre'’ (Máté 22, 8—9). ISTEN ÉRKEZÉSÉNEK. ADVENTJÉNEK AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBE. EZ A MÁSODIK SZAKASZA. Mert Advent: Isten jövetele, nem csak az egyes emberhez, hanem a világ népeihez. Isten útjának pedig „menetrendje" van. Először Izraelhez, üdvösségszer zö munkájának kiválasztott eszközé­hez jött. Izrael népe azonban a világba érkező Istennek csak „leszállóhelye'’ — hogy ezzel a mai képpel éljünk. Innen to­vább akar indulni minden emberhez, el egészen a. földnek végső határáig. „Menjetek a keresztutakra", — parancsolja a mennyegzöt tartó király szolgáinak. Kész a menyegző, fényben úszik a királyi palota, feldíszítve a termek, terítve az asztalok, min­den jóval, amit csak a nagyszívű király vendégeinek adni akar. Tárva az ajtók, van itt helye mindenkinek, mert „az én Atyám hazában sak lakóhely van". Menjetek hát ki az útel­ágazásokhoz, ahol a varos véget ér, a jelzőtáblák ágasai áll­nak s a világ négy tája felé mutatnak. Induljatok tüstént, s lepje be majd az országutak pora sarutokat. Táskát, erszényt ne vigyetek, majd az Ür gondot misei rólatok. ÍGY KÜLDÖTTE EL TANÍTVÁNYAIT. .4Z APOSTOLO­KAT — küldötteket, evangéliuma köi:eleit — Jézus. Velük együtt, szavukban, szívükben, segítő s gyógyító tetteikben, útrakelt ö maga is. Krisztus a világ országútjárt. minden né­pekhez, széles e világra. Azóta is tart ez az advent, ez a hí­vogató* a királyi menyegzőbe. Menyegző, ez a bibliai, ősi kép arra figyelmeztet: Isten vendégei vagyunk mindannyian. A vendég készen kap min­dent. ingyen, ajándékba. Nem hozhat magával semmit és nem fizethet semmivel a meghívásért. Ez is. az is nemcsak illet­lenség. de főbenjáró bún, megbocsáthatatlan igétek volna. Csak egyet tehet: elfogadja a meghívást. Terített asztal varja, csak le kell ülnie. Hiszen minden kész. Non akármiféle meghívás ez, hanem menyegzőre szóló. A legszebb emberi ünnepre: kézfogára, ahol szerető szívek fogadnak hűséget egymásnak. Ünnepre, amelynek fénye be­ragyogja a csaladot — mindazokat, akik a házban vannak —, s amelynek emléke egy életen át elkísér. Azt jelzi ez a kép: a világ Isten családja és Isten népének élete ünnep, mert azzá teszi a jelenlevő Ür. FELTÉTEL NÉLKÜL SZOL A MEGHÍVÁS MINDENKI­NEK. „Akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre". Az egész világ Isten csaladja! Isten asztalánál nincsenek „faji előítéletek”. A menyegző Ura egyforma szeretettel hívogat mindenkit házába. Ennek tudatában indultak egykor az apos­tolok valóban minden népekhez. És — szinte még abban a nemzedékben — eljutott az evangélium az akkor ismert világ legtöbb országába. Pál apostol útra készült a Római Birodalom Hispania tartományába is — a mai Spanyolországba, tehát az Atlanti-óceán partjára s a hagyomány szerint el is jutott oda. Görögországban először lép Európa földjére az evangé­lium. körete. Kisázsiábah egymás után alakulnak a gyüleke­zetek. a hagyomány szerint András apostol eljut a Fekete-ten­ger vidékére s ott hal vértanú halált. Az indiai Tamáskeresz­tyének Tamás apostoltól származtatják magukat. Az etiópiai fő­ember (Ap Csel 8) valószínűleg elvitte Afrika szivébe az evan­géliumot. S a keresztyénség későbbi századaiban, mikor meg­indul a misszió munkája az újonnan fölfedezett földrésze­ken is. egyre inkább beteljesül Jézus jövendölése: „sokan jön­nek el majd keletről és nyugatról és együtt telepszenek le Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában" (Mt 8, 11). Valóban igy történt? Csakugyan letelepedhettek a különféle fajú. bőrszínű, nemzethez tartozó emberek, népek az egyház­ban. Isten menyegzői asztalához — mint egyenrangú és egyen­lő jogú vendégek? A keresztyén misszió történetének sok fé­nyes lapja van. de van sötét is. Sok hősies önfeláldozásról, az evangélium bátor hirdetéséről, az igaz szeretet mentő és gyó­gyító tetteiről is szólnak e lapok. De nem hallgathatunk arról a sok szűklátókörűségröl. elvakultságról. értetlenségről sem, amely gyakran tette a gyarmati hatalmak kizsákmányoló po­litikájának eszközévé vagy szövetségesévé a missziót. A világ egyházainak nairobi nagygyűlésén — éppen Afrika szívében! — bizonyosan sok keserű szó. panasz és vád hangzik el erről. S a „fehér" keresztyéneknek komoly önvizsgálatot kell tarta­ni: hogyan tettek eleget a századok során Jézus népekhez el­küldő parancsának? Hogyan adták át a királyi menyegzőbe szóló meghívást a világ népeinek? Nem keresték-e ennél a menyegzői asztalnál is a „főbb helyeket” (Lk 14. 7—11) s szo­rították asztalvégre — vagy még oda se engedték — az újon­nan érkezteket? Pedig tudhatták volna, hogy Jézusnak éppen e „kicsinyekre" (Mt 18, 10) van különös gondja! Csodálkoz­nak-e azon, ha Isten országában majd asztalvégre kerülnek? ADVENT A BÜNBÁNAT. A M AGU N KB ASZ ALL AS IDEJE. De — hiszen Urunk érkezink hozzánk! — a hálaadással való újrakezdés lehetőségének alkalma is. Még szól és érvényes a parancs: Menjetek az útkeresztezé- sekrel Mindenkihez szól persze, aki csak Jézus tanítványá­nak vallja magát. S ezt a hivatási ma talán az „ifjú egyhá­zak", a távoli földrészeken élő nem fehér keresztyének, jobban értik és forróbb szívvel teljesítik, mint az őket egykor „misz- szionálók”. Kegyelem, hogy mégis mindannyian együtt részt vehetünk a hívogatás ádventi szolgálatában. Kiváltság és mek­kora felelősség a királyi menyegző követének lenni. És milyen boldogság ezzel az ádventi hírrel egymásra köszöntem: jöjje­tek. menjünk, var a menyegző, minden készen van! Br. Groó Gyula Az európai egyházak Helsinki után AZ EURÓPAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJA október végén az NDK-beli Bukóm­ban tartott összejövetelt. Williams főtitkár bevezető­jében az összejövetel célját abban jelölte meg, hogy há­rom hónappal Helsinki után az egyházi képviselők vizs­gálják meg, milyen szerepük lehet az egyházaknak a Hel­sinkiben alaírt zárónyilatko- zat szellemének megvalósítá­sában. Ez arra a meggyőző­désre alapult, hogy a Helsinki utáni enyhült nemzetközi lég­körben fokozott szerepük van az egyházaiknak a közvéle­mény formálásában. A PROGRAM SZERINT a Lutherén us Világszövetség korábbi főtitkára. Andre Ap­pell. a francia evangélikus egyház elnöke, aki 1974 óta az EEK elnöke is, töltötte be ezen az összejövetelen a ve­zető tisztét. Két előadás hang­zott el. Az elsőt R ajakoski, Genf ben működő finn nagy­követ tartotta, aki az ottani diplomáciai kirendeltség ve­zetője. s egyben a Helsinkiben tartott kormánvfők találkozó­jának szervezője is volt. Elő­adása a szakember biztonsá­gával szólt a kormányfők ta­lálkozójának eseményeiről. A második előadást Hans Ruh. berni szociáletikai teológiai professzor tartotta, aki rámu­tatott a Helsinki utáni egyhá­zi feladatok-a. A két előadás anyagát -négy munkabizott­ságban dolgozták fel. Dr. Prőhle Károly professzor az ökumenikus Tanács főtitkára az egyik munka bizottság el­nöke, Kovach Attila, reformá­tus külügyi osztályvezető egy másik bizottság jegyzője volt. D.dr. Ottlyk Ernő püspök Sei- g-ewasser egyházügyi államtit­kár által rendezett fogadáson mondott beszédet. A KONZULTÁCIÓ MÉR­LEGE kedvező voit, túlnyomó többségükben az enyhülés po­litikáját segítették az elhang­zott állásfoglalások, felszóla­lások, megnyilatkozások. Ez érvényes a reális gondolkodá­sú nyugatiakra is. AZ EGYHAZAK FELADA­TA IS, hogy megismertessék Európa harminchárom orszá­gának. valamint az Egyesült Államok és Kanada legfelsőbb ké p v is ei őrnek He Isin ki ben aláírt okmányát, amely össze­gezi a békés egymás mellett élés legfontosabb alapelveit, s felsorakoztatja azokat a ten­nivalókat, amelyek az európai béke és biztonság további megszilárdítását szolgálják a nemzetközi enyhülés folyama­tának töretlen előrehaladása érdekében. Az európai bizton­sági konferencia és annak zá­róokmánya nem egyik óráról a másik született. Küzdel­mes út vezetett el Helsinki­hez. A SZOVJETUNIÓ ÉS A SZOCIALISTA ORSZÁGOK. köztük hazánk, a Magyar Népköztársaság — a békepoli­tika elveihez és gyakorlatához híven —, állandó kezdemé­nyezéssel, következetes, elvi határozottsággal és messze­menő türelemmel munkálkod­tak az európai biztonsági és együttműködési konferencia sikeréért. Ennek a békepoli- tikának az alapját a szocialis­ta világrendszer országainak nagy ütemű gazdasági, tudo­mányos és kulturális fejlődé­se képezd. A szocialista orszá­gok tekintélye és befolyása meghatározó erővé vált a nemzetközi politikában. Esze­rint a békés egymás mellett élés elvének elfogadása és ér­vényesítése minden népnek és országnak egyaránt érdeke. Földrészünk csaknem minden országában európai bizottsá­gok alakultak. Kontinensünk békeszerető erői nagy hatású megmozdulásokon, nemzetkö­zi fórumokon, két- és többol­dalú eszmecseréken küzdöt­tek az ügy társadalmi támo­gatásáért. Ezekben az akciók­ban az egyházak is részt vet­tek. így tört utat az együtt­működést ellenző erők törek­véseinek ellenére a történelmi realitás, s így tudták a vala­mennyi nép érdekét kifejező dokumentumot elfogadni. A múltban többször és sok­helyütt parázslottak veszélyes tűzfészkek Európában, innen csaptak fel két világháború pusztító lángjai. Európa tör­ténetében először, különböző társadalmi rendszerű államok, közös erőfeszítéssel kimunkál­ták a tartós, békés egymás mellett élés útjait, normáit, azokat a lehetőségeket, ame­lyek népeik javára tovább mélyíthetik a gazdasági, tudo­mányos, kulturális és műszaki együttműködést. Ez egyben kedvezőbb feltételeket teremt a békéért és a társadalmi ha­ladásért folyó nemzetközi küzdelem számára. HELSINKI AZ EURÓPAI ÉS A VILÁGBÉKÉÉRT FOLY­TATOTT HARCNAK fontos mérföldkövét jelenti. A kölcsö­nös bizalom légkörének erősí­tésével továbbra következete­sen küzdenünk kell a hideghá­ború minden maradványának felszámolásáért, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlan­ná tételéért, a politikai enyhü­lésnek a katonai enyhüléssel való kiegészítéséért, a fegyver­kezési verseny megfékezéséért, a leszerelésért. AZ ENYHÜLÉS ELLENFE­LEI nem tették le a fegyvert. Változó módszerekkel és esz­közökkel továbbra is fellép­nek a népek békeakarafa, a társadalmi haladás ügye el­len. Változatlanul az a céljuk, hogy bizalmatlanságot szítsa­nak a népek között. AZ EGYHÁZAKNAK NE­MES FELADATUK tudatosan hozzájárulni a helsinki doku­mentumban foglalt alapelvek megvalósításáért .folytatott küzdelemhez. Ez egyezik meg a népek érdekeivel. A konzul­táción elmondtuk szilárd el­határozásunkat hogy a jövő­ben is minden erővel elősegít­jük az európai béke és biz­tonság kiteljesítését. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy e célért álékor tehetjük a leg­többet, ha becsülettel eleget teszünk kötelességeinknek a szocialista építő munkában, hazánk gazdasági, politikai erejének növelésében; tovább erősítjük a szocialista orszá­gok egységét és tevékenyen részt veszünk az európai né­pek közötti sokoldalú együtt­működés továbbfejlesztésében. AZ EURÓPAI EGYHAZAK KONZULTÁCIÓJÁN a dél- európai katolikus országokat kivéve minden európai ország egyházi képviselői megjelen­tek. Képviseltette magát a Keresztyén Békekonferencia is, amely kezdettől fogva ki­vette részét az európai béke és biztonság létrehozásáért folytatott fáradozásokban, megjelentek az Egyházak Vi­lágtanácsa, a Lutheránus Vi­lágszövetség, a Református Világszövetség képviselői is. Az európai katolikus püspö­kök konferenciáját annak fő­titkára képviselte. Az európai enyhülést szolgáló hangok túlnyomó többségben voltak, és ez jó ígéretet jelentett arra, hogy a békeszerető erők sorá­ban az európai egyházak is szolgálják kontinensünk béké­jét és biztoságát. D. dr. Ottlyk Ernő A diakónia vasárnapján újra magunk elé idézzük mindazt, amire Isten bennünket egy­házunk szolgálatával kapcsolatban tanított a gyülekezet egyes tagjai iránt gyakorolt szeretetszolgálattól kezdve a társadalom és a világ szolgálatáig. A mai vasárnap arra hívja fel a figyelmünket, hogy gyüle­kezeteink gondoskodó és támogató szeretete áll szeretetintéz- ményeink mögött. Ma azért adjuk az- offertóriumot, hogy az otthonokban élő és idős testvéreink életét tegyük vele szebbé és könnyebbé. Adományaink segítik intézményeink moder­nizálását. így épül be gondoskodó szeretetünk az otthonok falaiba. Száski/encven éves a balassagyarmati templom Egykor nagyon megalázó és odavetett terület volt templom­építésre Balassagyarmaton az a szemétlerakóhely a város szélén, amelyet korábban ki­emelkedő fekvése miatt vesztő­helynek is használtak. Ma rangja van a balassagyarmati evangélikus templomnak. Tor­nya magasan a város fölé emelkedik és öt utca találkozik az előtte álló téren. AZ EREDETILEG BAROKK STÍLUSBAN ÉPÍTETT TEM­PLOM nem az első istentiszte­leti helye a gyülekezetnek. Az első — melynek történetéről keveset tudunk — a mai római katolikus plébánia helyén állt. Ezt az épületét az ellenrefor­máció idején elvették, sőt a gyülekezet tagjainak gróf Ba­lassa földesúr még azt is meg­tiltotta. hogy a közeli szügyi templomot látogassák. Csak II. József rendelete adott újabb lehetőséget tem- piomépítésre. Ezt ki is használ­ta a gyülekezet és nagy anyagi áldozattal és lelkesedéssel egy év alatt fölépítette ezt a tetsze­tős templomot, akkor még to-/ rony nélkül. De nyolc évre rá megépült a torony is. A tem­plom 190 évvel ezelőtti fölava­tása egyben a gyülekezet újra- szerveződésének a kezdetét is jelentette. Az ezt követő közel kétszáz esztendő sem múlt el azonban említésre méltó ese­mény nélkül. 1808-ban rézle­mezzel fedette be a gyülekezet' a toronysisakot, és a rákövet­kező év augusztusában több száz lakóépülettel együtt le­égett a templom is. De a tem­plomszeretet. küzdelmes három év után ismét „lakhatóvá" tet­te az istenházát. A második vi­lágháború sem kímélte a tem­plomot, Aknabelövés vágott ha­talmas sebet az oldalfalon es az oltár is megsérült. A béke első évében helyrehozták a kárt és a 175 éves jubileumra a templom belső terét teljesen fölújították. Ez év őszén állványerdö vet­te körül a templomot., A régi vakolat helyén előtűntek a meztelen falak, hogy teljesen új „öltözetet” kapjanak. Októ­ber vége felé járt, mire a mun­kákkal elkészültek. Gyárik Já­nos építőmester és Garami La­jos esperes, a gyülekezet lel­késze a harangokat szerették volna meghúzni örömükben, mikor az utolsó állványt is le­emelték és befejezték a sok gondot, utánajárást és fáradsá­got igénylő munkát. De akadt még tennivaló november má- sodikáig, az évforduló megün­neplésének napiáig is, hogy ün­nepre kész állapotba kerüljön minden. A JELENTŐS ÉVFORDULÓ­RA D. DR. OTTLYK ERNŐ püspököt is meghívta a gyüle­kezet. aki az ünnepi istentisz­telet igehirdetői szolgálatát vé­gezte és kiemelte, hogy a gyü­lekezet jelentős anyagi áldo­zata a jelennek szól, de kihat a jövőre is. A közgyűlés megnyitása és a vendégek köszöntése után Ga­rami Lajos fölolvasta a gyüle­kezet történetét és beszámolt a templom külső renoválásá­nak eseményeiről, adatairól. Figyelemre méltó volt az anya- gyülekezet adományából be­folyt 210 ezer forint, és a lel­kes ipolyszögi filia 11 ezer fo­rintja is. D. dr. Ottlyk Ernő püspök köszöntésében a gyülekezet történetének tanulságaként aláhúzta, hogy azt a küzdelem és az újrakezdés jellemezte. A gyülekezet ebben a társada­lomban megszabadult attól a lidércnyomástól, amelyet a fel- sőbbség jelentett a gyülekezet életére nézve a múltban. Jó és békés viszony van a helyi ve­zetők és a gyülekezet vezető­sége között. A megújított templom pedig hozzájárulás az egyre szebbé váló városkép ki­alakulásához is. De lelki ott­hona a gyülekezetnek is. A nagy munka elvégzése pedig jelzi, hogy van élet és küzdeni akarás ma is a gyülekezetben. Bacsur Sándor művelődési osztályvezető, a városi tanács végrehajtó bizottsága nevében köszöntötte a gyülekezetei. Utalt a város és a gyülekezet sok szempontból azonos és közös múltjára. Ügy értékelte a templomépület megújítását, amelyben a város és a gyü­lekezet közös hangra talált, mert a város vezetősége cé­lul tűzte ki Balassagyarmat város fejlesztését és szépíté­sét. Ez az esemény hozzájáru­lás Volt ehhez a törekvéshez. Az ünneplő gyülekezetét köszöntötte még a szomszédos szügyi gyülekezet lelkésze, Záborszky Csaba, Rezessy Miklós jpoiyveeei lelkész és az ipolyszögi filia gondnoka. A GYÜLEKEZET ÜJRA- ALAKULÁSÁNAK 190. ÉVES ÉVFORDULÓJA és a megújí­tott templom határkő a gyü­lekezet életében — mondta Garami Lajos a gyülekezet történetét ismertető beszédé­nek vegén. S ez az esemény valóban olyan határkő, amelynél a mai gyülekezet is bebizonyította, hogy az ősök példájának méltó örököse. Is­ten adja, hogy az istentiszte­leteken necsak az a hatvan darab meleg ülőpárna talál­jon gazdára, amelyet az asz- szonytestvérek adományoztak még erre az alkalomra, ha­nem enne! sokkal több szív melegedjen föl alkalomról alkalomra az ige hallatán, egymás hite által. Kőszeghy Tamás / t t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents