Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-11-16 / 46. szám
A végső mérték 2 Kor 5, 10 Sokféle mérce képzelhető el annak elbírálására, milyen egy élet. Van, aki aszerint ítéli jónak, vagy rossznak az életét, hogy mennyire sikerült elérnie egyéni vágyait, követnie indulatait, s elmenekülnie félelmei elöl. Neki akkor az a siker, ha kiügyeskedliette, vagy kitiporhatta, ami szerinte neki kijár pénztől megbecsülésen át szeretetig. Sokan a mindenkori legkönnyebb úttól remélnek boldogságot, ez a mércéjük. Az egyéni felfogásoknak se szeri, se száma. Önmagát is hajlamos félrevezetni az ember, s úgy-ahogy kialakult életstílusához utólag gyártani igazolást. SZILARD VÉGSŐ MÉRTÉKET szab elénk az ige, s ez egyben örömhír: lehet, szabad Jézus Krisztuson tájékozódnunk. Ez egyben isteni szükségszerűség is, valahogy úgy, mint ahogyan egy súlyos beteg számára a gyógyulás egyetlen lehetséges útja egyszerre jó hír és parancsoló „kell”. / Nem ijesztgetés, vagy idegesítés akar lenni, amikor Isten Igéje a végítéletről beszél. Egyszerűen tudomásul kell vennünk,» hogy semmit sem tehetünk következmények nélkül, életünk csak egy van, s annak óriási a súlya. Ám a tulajdonképpeni egyetlen, emberileg „fölemélhetetlen” súlyt, a bűn halálos súlyát Jézus Krisztus magára vette, s szeretetböl elhordozta. Akik pedig ezt, mint nekik szóló örömüzenetet hittel megragadják, azok fel vannak mentve: kegyelmet kaptak, „hit által meg- igazultak”. Ez a hit egyben bizodalmas hűség is, mely Isten megtapasztalt szeretetén nevelődik, élete folyamatosan 'attól gyógyul, s azt is igyekszik továbbadni, hiszen erre készteti ot az átélt irgalom. JÉZUS KRISZTUS MAGA EZ A VÉGSŐ MÉRTÉK! Amit tett értünk, amit ajándékaként elsajátíthatunk, ami belőle szüntelen formálhatja gondolkodásunkat, érzületünket, tettkészségünket, látásunkat, rendeltetéstudatunkat — mindaz, ami gyógyító erőket elevenít meg bennünk és körülöttünk, minden gyengeségünk, bukdácsolásunk ellenére. „A Krisztus ítélőszéke előtt” kell megjelennünk, szó szerint: „nyilvánvalóvá válunk”, amikor is mintegy „átvilágít” bennünket Krisztus szeretetteljes, szolgáló lénye, s tüstént nyilvánvalóvá lesz, mennyi van bennünk Öbelőle, mennyire engedtük be öt életünk valóságába. Az ítélet az Istennek Jézusban megjelent világszereteté- vel szembesít, s annak alapján minősít, hiszen ha „úgy szerette Isten a világot”, akkor annak formáló, ünnepi hatóerőt kell hoznia köznapi életünkbe is. A bűn lényege pedig „az Isten szerelme” elöl betokozódni, s nem válni eszközévé — bármi ürüggyel is. MINDEN CSELEKEDETÜNK VISSZAHAT RÁNK, épít, vagy rombol rajtunk, s nem csupán kifelé hat, bár még onnan is „visszahulfámzik”. Akár jót, akár rosszat teszünk, az a legbiztosabban önmagunkra hat jóként, vagy rosszként. „Cselekedeteik követik őket” — mondja az Ige a halottakról. ■Egy híres lélekbúvár így írja le. milyen érzés volt számára élet s. halál között lebegni: „Égy éreztem, mintha míhden eddigi lefoszlanék rólam, vélekedések, óhajok, elképzelések — igen fájdalmas folyamat. Valami azonban megmaradt: úgy tűnt,'hogy mindaz, amit átéltem és megtettem, körülöttem van, sót az alkotta énemet — nyalábba kötve az vagyok, amit tettem, s ami voltam. Ez a végső szegénység érzését hozta, de nagy megbékélést is.” Temetőhangulat? Nem! Elmélyülés kell, hogy „menet közben” tudjuk, hogyan kell élni, miért érdemes! Hogy a „Szent Mérték”, Jézus Krisztus sodró szeretete, s az izzítson szolgálatra! Dr. Bodrog Miklós RÓMAI KATOLIKUS APACA TILTAKOZÁSA A NŐK EGYHÁZI DISZKRIMINÁCIÓJA ELLEN Egy római katolikus apáca, akit meghívott az Egyházak Világtanácsa a nairobi nagygyűlésen való részvételre, tiltakozásul a nőknek a saját egyházában folyó diszkriminációja miatt nem utazik ei Nairobiba. Margaret Ellen Trax- ler (Chicago) a nőkérdés tanácsadójaként vett volna részt Az élet árnyékos oldalán? Az Országos Onkológiái Intézet Budapesten olyan külsőleg, mint bármelyik más kórház vagy klinika. A betegek^ir- cán azonban ott tükröződik a belső rémület, hogy aki egyszer ide került, az gyógyíthatatlan beteg, a rák ellen nincs orvosság. Mások, akik talán évek óta ágyhoz vannak kötve, érzik és tudják, hogy sohasem fognak többé újra talpra állni. Óriási mértékű az orvostudomány fejlődése, akadnak azonban esetek, amikor tehetetlen az operáló kés és az injekciós tű. a legjobb gyógyszerek sem segítenek. ORVOSOK ÉS ÁPOLÓK, családtagok és betegtársak segítségként csak letagadni tudják a tényeket és elhallgatni próbálják az igazságot. „Meggyógyulsz, ha ezt a gyógyszert vagy kezelést kapod!” — mondják, de a beteg is érzi. hogy üresen csengenek a szavak. Gyógyíthatatlan betegeink közel érzik magukhoz és a hozzátartozók számára pedig rajtuk keresztül kerül közeire a halál kérdése. Felvetődnek az élet végső kérdései: miért élünk, mi a célja az életemnek? Mi lesz velem a halói í után? Eszébe jut a végső búa nagygyűlésen. Kijelentette, hogy addig nincs értelme más felekezetek női képviselőivel a nőknek az egyházban betöltött szerepéről beszélgetni, míg nincs egyenjogúság a nemek között a római katolikus egyházban. s míg nőknek nincs beleszólási joguk az egyházi élet kérdéseibe. csúra készülőnek, mit mulasztott. másokkal szemben vagy mi rosszat tett. Meg kell azonban kérdeznünk mindnyájunknak, gyógyíthatatlan betegeknek, betegek hozzátartozóinak, de azoknak is. akik egészségesnek érzik magukat, vajon nem egyformán közel van hozzánk a halál? Hiszen például a hétvégék baleseti krónikáit olvasva lehetetlen a régiek jelmondatára nem gondolni: — „Memento mori”, azaz „Emlékezz arra. hogy meghalunk”! Lehet, hogy valaki makkegészségesen indult neki a balatoni országúinak és alig félóra múlva már egy közlekedési baleset áldozatává lett, talán nem is a maga hibájából. A közlekedési balesetek mellett modern korunk másik gyakori jellegzetessége; a szívtrombó'zis sokszor egészen fiatal emberekkel is végez egyik pillanatról a másikra. Énekeskönyvünk utolsó éneke erre utal: „Életünkben szüntelen halál lesi léptünk ...” NEM LEHETÜNK BIZONYOSAK abban, hogy valamilyen gyógyíthatatlan betegség eiőre jelzi életünk végét és bizonyos időnk marad még arra, hogy előkészüljünk a haMi van Vasban? — kérdezték tőlem sokszor. Rendszerint azt feleltem: semmi különös, csak az, ami másutt. Ez nem kitérés volt a válaszadás elől. Ez a színtiszta igazság. Vas is a magyar valóság egy része. Az volt a múltban, az a jelenben is. függetlenül attól, hogy távol esik Budapesttől és közel van Ausztriához: MINDENESETRE A RÉG- MÜLTBAN TÖRTÉNT EGY ÉS MÁS. A kőszegi lelkész és püspök, Szenei Fekete István ..konspirált a soproniakkal, a savanyú víznél (értsd Tárcsa)”. Ennek a vádnak az alapján kellett menekülnie, majd miatta rorpbolták le az Ostffy-várat Kemenesalján. Wimmer Gottlieb Ágost Bécs- ben született német ajkú lelkész az általa kiképzett nemzetőrökkel távol tartotta Vas megyétől Jellasics rabolva Ausztria felé vonuló hordáit. Kegyességi irodalom fűződik a nevéhez, bibliaterjesztés, kis nyugati faluban tanítóképzőt, gimnáziumot, nevelőintézetet létesített, népét szakszerű gazdálkodásra, kertészkedésre tanította. MA VASBAN IS AZ VAN, AMI MÁSUTT. Dolgos kezek nemcsak a földeken immár, mint régen, hanem a közben ide telepített üzemekben is, exnortra dolgoznak, ..minőségit” állítanak elő. Szerző emberek. akik a háztájiban állatot nevelnek, szárnyra kelt fiataljaiknak szövetkezeti házra fizetnek be Szombathelven, Kőszegen sf-b. Az előrelépés jelei mutatkoznak. Nemrég a KÖSZÖNTJÜK A 75 ESZTENDŐS DR. EMIL BOLESLAV LUKÁC szlovák költőt, Hodrusbányán született 1900. november 1-én. A híres Selmecbányái evangélikus líceumban tanult, Petőfi tisztelőjévé lesz, majd Ady igézetébe kerül. Magyar nyelven itt írta első verseit. 1918 őszén egyidejűleg iratkozott be a pozsonyi evangélikus teológiára és a bölcsészkar magyar—francia szakára. Tanulmányait Párizsban és Lipcsében folytatta. TÖBB VERSES KÖTETE JELENT MEG. Külön is felfigyeltünk: „Az Első és Utolsó” címűre. A szlovákiai irodalom jelenének egyik legjelentősebb személyiségévé lett. MINT MŰFORDÍTÓ már eddig is nagyot alkotott. Többek között neki köszönhető, hogy Petőfi, Ady és sok más magyar és francia költő verse szlovákul is olvasható. A Magyar Pen Club őt a magyar költészet magas színvonalú Iáira. Egészségeseknek és gyógyíthatatlan betegeknek egyformán szól a zsoltár szava: „Taníts minket, Uram, úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” Annyi azonban bizonyos, hogy azoknak. akik tudják és érzik, hogy nincs már sok idejük e földi életben hátra és ezek hozzátartozóiknak föl kell használni a lehetőséget a visszanézésre és az előre nézésre, az élettel történő leszámolásra. Akár egészséges, akár beteg is legyen e sorok olvasója, most ezeken a betűkön keresztül hallja meg. hogy közei van hozzánk a halál. Mielőtt azonban oda kellene állnunk Krisztus ítélőszéke elé. mert megy tovább az út a halál után is, most meghallhatjuk, hogy a Bíró, mielőtt ítélne bennünket, eljött meghalni értünk. Semmit sem hoztunk be erre a világra az apostol szava szerint és semmit serh fogunk kivinni innen. Itt marad mindenünk, amink csak volt és mindenkink, akink csak volt. Jézus azonban azért jött hozzánk abból a világból, ahová a halálunk után lépünk, hogv meg- fogia a kezünket, magasra emelje a tekintetünket, hitet és reménységet öntsön a szívünkbe. hoav „aki hisz őbenne. meg ne haljon, hanem örök élete legyen”. megye természeti viszonyainál fogva szinte egészében földművelésből élt. Az átszervezés idejen kénytelen volt tömegeit a nem éppen közelben levő üzemeknek, nem utolsósorban Budapestnek átadni. Ma már közel találnak munkalehetőséget. Evangélikus szempontból ez annál nyomatékosabban esik latba, mivel gyülekezeteink népessége szinte kizárólag falvakban lakott. A megyeszékhely, Szombathely, evangélikus gyülekezete csak a századfordulón erősödhetett meg úgy, hogy Kőszeg filiájából önállóvá lett. A megyeszékhelyen: de például Sárváron is, ma erősen lüktet a város és a városiasodó élet. Azon a téren, ahol ügyes-bajos dolgait intézve a legtöbb emberünk megfordul, áll az evangélikus Berzsenyi Dánielnek a szobra. A falusi élet sze- retetére beállított költő, ha erről a helyről nem szoborként, hanem élő emberként szemlélné a nyüzsgést s az életet a modernségében, vajon hogyan fogalmazná meg hatalmas ódáit? A VASI GYÜLEKEZETEK NEM KÜLÖN SZÍN a magyar evangélikus egyház térképén, pedig talán indokolt lenne ez. Hisz ha meggondolom, négy egyházmegye hagyományait hozták ezek magukkal. Vannak gyülekezeteink, amelyek valamikor a vasi-felső, vannak amelyek az alsó-soproni, vagy a közép-vasi. illetve a kemenesaljai esperességből jöttek. Nem volna igaz azt állítani, hogy csupa simulékonyság vagyunk, egymásba szlovák nyelvű tolmácsolásáért és a magyar irodalom népszerűsítéséért 1969-ben emlékéremmel tüntette ki. MINDIG FÁRADHATATLAN BUZGALOMMAL MUNKÁLKODOTT a szlovák —magyar kapcsolatok elmélyítésén, régi akadályok és előítéletek megszüntetésén, a két szomszédos nép baráti együttműködése érdekében. Meggyőződéssel hirdeti ma is, hogy egymás kulturális értékeinek rendszeres cseréjével olyan hidak épülnek közöttünk, melyeken jól „közlekedhetünk” egymással. NAGY TISZTELETTEL KÖSZÖNTJÜK a 75 éves költőt, az egymásrautaltság szószólóját. Isten áldását kérjük életére, hogy még sokáig végezhesse szolgálatát. FÖLDI ÉLETÜNKBEN úgy emlékezhetünk halálunkra, hogy tudjuk. Jézus Krisztus legyőzte a halált, új életet készített a számunkra. Ez az üdvösség nemcsak a halál utáni valóság, hanem ebben az életben megnyilvánuló szeretet is, szeretet Isten iránt és embertársaink iránt. Ez a szeretet arra kötelezi a gyógyíthatatlan betegek családtagjait, hogy beszéljenek nekik Jézusról. Természetesen nem kell megvárni ezzel azt. míg valaki beteg lesz. hanem már előbb is el kell kezdeni. Régi kereszten szokás, hogy aki hitben, szeretelben és reménységben élt. fölkészül a halálra. úrvacsorát vesz, megbánja Isten és embertársai elleni bűneit, elrendezi dolgait. Mindenkink és mindenünk itt marad, de az a Jézus, aki életünkben vezetett és utat mutatott. velünk marad a halálban is. KRISZTUSBAN BÍZVA tudjuk azért betegeinket imádságban is Isten elé vinni, nemcsak magánosán, hanem a evüleke- zet közösségében is. „Életünkben szüntelen halál lesi léptünk ... Irgalmas és áldott Megváltó, ki egv örök vagy. e hit vigaszától elesni minket ne hagyj! Irgalmazz nekünk!” Ifj. Harmati Béla fonódva és a közösbe. Nemcsak az első, de a második javított és a harmadik újra javított kiadásban is lehetne javítanivalót találni. De azért az erők nem forgácsolódtak szét ezideig sem. Az itt-ott feltörő vadvizek, ha egy ideig okoztak is némi kárt, régben vagy egészben megtalálták a közös lefolyást és a közhaszonra készült medret. Hisz a víz sodra csak így tudja meghajtani a turbinát, és így visz pusztítás helyeit termékenységet a földekre és a rétekre. A már érintett okoknál fogva az evangélikusok helyzetét meghatározta megyénkben az, hogy a római katolikus klérus talán jobban, mint bárhol az országban, fejthette ki a befolyását. A megye nemcsak tipikusan a nagybirtok, hanem éppen a papi uradalmak megyéjeként volt ismert. Presztízskérdés volt itt minden társadalmi megmozdulást felekezetközi kihatása szerint értékelni. Falvakon ez a helvzet kifejlesztette a magáéból nem engedő evangélikus típust. A városba betelepül teknél a talaj- vesztettség és a bizonytalan- sági érzet könnyen átadatta egyik-másik hívünkkel az utódokat. EBBE AZ EGYHÁZI VERETŰ, vallási típusba a harmincas évektől az evangélium levegője és friss vize kezdett áradni. Népünk kegyessége meglehetősen racionalista, túlzásoktól idegenkedő. Az evan- gélizációs irány zászlóvivői nem az e tájon nevelkedett lelkészek lettek. De hatásukra témává lett közöttünk a személyes hitélet kérdése. Ilyen igények támadtak nem lelkész körökben is. Ez az igény közelebb hozott bennünket. A lelkészt munkaközösségben témává lett a fratemitás, s ez nemcsak szó maradt és vitatéma, hanem esvmás valóságos segítése módján is megAz elmúlt napokban a televízió 2. műsorában egy megdöbbentő hatású filmet láthattatok, Anna Frank naplóját. Felnőttektől sokat hallottatok már a háború borzalmairól, filmeket is láttatok és könyveket is olvastatok róla. Ez a film azonban azért olyan megdöbbentő, mert egy kislány, a 13 éves Anna vall megrázóan arról, hogy mit jelent a háború egy gyermeknek: bujkálást, állandó rettegést, gyűlölködést, éhezést. Anna fiatal élete a koncentrációs tábor borzalmai közt ért véget. Az emberiség legnagyobb ellensége minden korban a pusztító háború volt. Egy kimutatás szerint az emberiség történelme során összesen 268 olyan békés év volt, amikor a világon sehol sem volt háború. Izrael népe a legtöbbet szenvedett népek közé tartozik. Ez a kis nép világhatalmak közé ékelődve, érdekeiknek kiszolgáltatva sokszor szenvedett véres harcokban. Pusztították, leigázták, rabságba hurcolták őket. Lehet-e egy ilyen népnek szebbet, nagyobbat ígérni, mint: „Terhes igáját, a hátán verő botot, sanvargatójának vesszejét összetörted, minden dübörögve menetelő csizma és vérben megfordult köpönyeg meg fog égni és tűz eledelévé lesz.” Ézsaiás próféta tehát azt ígéri népének, hogy \*ége lesz a vérontásnak, erőszaknak, pusztításnak, eljön egyszer a várva várt békesség ideje. Arról is jövendöl, aki ezt elhozza: „Egy gyermek születik nekünk ... az uralom az ő vállán lesz. és nevét ígv hívják ... békesség fejedelme .. . uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége.” Ez az ígéret is Jézusban tél- lesedett be. ö azért jött. hogy békességet hozzon a világnak. Ö hozta el Isten békességét. Születésekor így dicsérte Istent az angyalsereg: „Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békeség.” Azért jött, hogy a bűnös embert megbémutatkozott. Előrelépett a magyar evangélikus egyház, ennek az előrelépésnek a hátvédjét kiépítettük a lelkészi és a gyülekezeti köztudatban. Központi Alap négy 430 alatti lélekszámú gyülekezet lelkészének a fizetése javítására már akkor működött egyházmegyénkben, amikor az országos közalap előkészületi munkái folytak. A MA TEOLÓGIÁJÁNAK, A SZOLGÁLAT ÜTJÁNAK A VÁLLALÁSÁT nem tettük fel szavazásra, hogy szótöbbséggel, vagy egyhangúan vállal- juk-e. Együttmaradni, együtthaladni, és a jó után menni — volt a célunk. Munkaközösségi .üléseink is szélesedő vitafórumok lettek. Feltételezzük, hogv másutt sem töltik el az időt csak “a formának téve eleget, mégis biztatás nekünk, hogy egyik társunk, aki rntt, úgy érzi, nem került rosszabb helyre, mint, ahol eddig megfordult, egy másik, tőlünk elkerült pedig, nyilvános felszólalásban hiányolta azt, ami nálunk megvolt, de az új frater- nitásban nem találta meg. Sok remélt dolog valóra vált várakozáson felül. A gyülekezeteinkben szunnyadó életrevalóság nehéz helyzetben felszínre jut. Államunk és egyházvezetésünk sokat segít, nem utolsósorban segít persze a tettekre váltott fraternitás. MINDAMELLETT REÁLISÁN TERVEZÜNK, a délibábok megszállottjait józanítjuk. így megy az őszinteség és egymás megbecsülése légkörében a stafétabot átadása közben is tovább egyházmegyénk élete. Így adták át valamikor a vasi tájakon működött Áách Mihály énekeskönyveit, a Postil- lákat. csakúgy, mint a sokat próbált, s testükön a verés nyomait hordozó eklézsiákat, mindebben főleg a józan, életrevalósággal párosult evangélikus hitet. gzabó Lajos keltesse Istennél. Isten megbocsátó szeretetét hirdette. Aki benne hisz, tőle bocsánatot nyer, annak szivébe békesség költözik. Tudjátok, hogy ezért ő nagy árat fizetett: életét áldozta fel. Bűneinket .ezért nem letagadni, kicsinyíteni kell, hanem őszintén megvaUani, bocsánatot kérni, így lesz a mienk az a békesség, amit Jézus ígért: „Békességet hagyok nélctek, az én békességemet.” De a békesség Fejedelme nemcsak szívünkbe ad békességet, hanem: „lábainkat a békességre igazítja.” A Hegyi Beszédben arra tanít Jézus, hogy a békességre igyekezők a boldogok- Aki Isten békességét elnyerte, nem lehet civakodó nem lehet összeférhetetlen másokkal sem. Az nem haragtartó, tud megbocsátani és bocsánatot kérni. így jár a békesség útján. Jézus békét akar a népek között is. Azt akarja, hogy elnémuljanak a gyilkos fegyverek, hogy ne törjön egyik nép a másikra, hogy elnémuljanak a „dübörögve menetelő csizmák”, hogy végre már ne kelljen embereknek a háborútól szenvedni. Sajnos ezt a békesség Fejedelmének népe, az egyház sem vette mindig komolyan. — Soha olyan nagy .vágy nem élt a béke után emberekben és népekben, mint napjainkban. És arra is rájöttek, hogy a vágy magában nem elég, hanem különböző felfogású emberek összefognak és erőfeszítéseket is tesznek a békéért. Nekünk is ezek között van a helyünk. így kellene gondolkoznunk, tennünk és imádkoznunk is: „Nagy áldozatokat hozott már az emberiség a háborúért. Oh, Uram. ébressz, fel minket és minden népet, hogy ennél is többet áldozzunk a békéért. Hamarosan hadd jöjjön el a nap. amikor az emberek már nem tanulnak többé háborúskodást és soha nem fog eg;*:k nép fegyvert a másikra.” Cselovszky Ferenc Gyógyíthatatlan betegek Híd a Dunán Békesség Fejedelme Ézsaiás 9,2—7 Espereseinké a szó A Vasmegyei Egyházmegye
