Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-11-02 / 44. szám

HAZAI REFORMÁTO­RAINK SORÁBAN rangos he- iyei foglal ei Huszár Gál. Há­nyatott, vándor életet élt. Egy­két évnél többet sehol sem töl­tött megszakítás nélkül. Az erősödő ellenreformáció és a feudális urak üldözése miatt zaklatásnak, fogságnak volt ki­téve. De mindezek ellenére rendíthetetlen hittel, buzga­lommal és szorgalommal szol­gálta népét nemcsak az evan­géliummal, Hanem nyomtatott betűkkel, kiadványokkal is, terjesztve kultúrát, tudományt, müvelséget és haladást. 1554-ben tűnt fel Magyar­óváron. De ide már — yaló- Bzínűleg — Oláh Miklós érsek üldözése következtében került a Csallóközből, vagy Mátyás­földről. Óv'ár Miksa főherceg birtoka volt, Miksa pedig ro­konszenvezett a lutheránusok­kal. Huszár Gál az ő védelme alatt kezdte meg itt működé­sét. Támogatta és segítette a német helyőrség kapitánya, Wohnitzky Zakariás. 1535 pün­kösdjén a győri és a pozsonyi káptalan néhány tagjával vi­tatkozott. A vitatételeket ugyan nem ismerjük, de tu­dunk- arról, hogy e vita követ­kezményeként a győri őrség többször meghívta prédikálni. Eközben levelező kapcsolatban állt Buliinger Henrikkel. 1557. október 26-án kelt levelében kérte Buliingert; hasson oda, hogy Melanchthon Fűlőp vég­re fejtse ki saját tanítását az úrvacsoráról, mert ebben a kérdésben a bizonytalanság sok zavart és kárt okoz a ma­gyarországi gyülekezetekben. Ugyanis ebben az időben ép­pen az úrvacsoratan jelentett heves vitákat itthon. Levelében azt is kérte Buliingertől, hogy állítsa össze, és küldje meg ne­ki a zürichi gyülekezet isten- tiszteleti rendjét, nyilván azzal a céllal, hogy például szolgál­jon a hazai gyülekezeteknek. A KEZDŐDŐ ZAKLATÁ­SOK KÖZÖTT 1558-BAN, pártfogóitól kapott pénzen Becsben nyomdai szerszámokat szerzett be. Ott ismerkedett meg a fiatal Bornemisza Pé­terrel, aki még csak diákosko- dott, és akivel élete végéig testvéri és baráti kapcsolatban maradt. Nem tudjuk biztosan, hogy a könyvnyomtató mester­séget hol tanulta. Lehet, hogy Genfben. óvári működése előtt. Nairobi 1975 Jézus Krisztus felszabadít és egyesít NAIROBIBAN PÁR HÉT MÚLVA KEZDŐDIK az Egy­házak Világtanácsának V. nagygyűlése, a címben foglalt főtémával, igv időszerű, hogy felmérjük az t'kuménikus hely­zet főbb vonalait, hiszen Krisz­tus egyháza éppúgy egy. mint Isten világa, s abban meg kell találnunk szolgáló helyünket. De hogyan? EVANGÉLIUM KONTRA VILÁGSZOLGÁLAT? Egyes bírálók az egyház evangéliu­mot hirdető küldetésének elha­nyagolását látják abban, hogy az EVT homloktérbe állítja a mai világ politikai, gazdasági és társadalmi problémáiból adódó feladatokat, s azokkal kapcsolatban mind jobban rá­ébred felelősségére. Az említett kritikusok attól tartanak, hogy az egyház világszolgálat) szor- goskodásában elsikkad az evangélium, megerőtlenül a felszabadító bűnbocsánat hir­detése. vagy talán éppen a hi­tet próbálnánk pótolni, szociá­lis aktivitással Ellentétes-e a kettő, sőt egyáltalán szétvá­lasztható-e? Hivatásszerű vagy-vagy előtt állnánk? A hatalmas Örömhír leal- kudhatatlan: úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta! Ennek megelevenítő ere­je nélkül szánalmas erőlködés­sé silányulna az egyház buz- gólkodása. mert olyan alapon próbálna segíteni, amelyen nem áll rajta olyan energiákat szeretne felhasználni, amelyek­hez nincs már köze! Autózni sem lehet üzemanyag nélkül. Az evangélium felszabadító, mozgató ereje nélkül, hit nél­kül minden egyházi tevékeny­ség olyan, mintha gépkocsit tolnánk az országúton, hogv úgy tűnjék, mintha menne az autó. De ha az evangélium gyújtó ereje „beindít” bennünket, ak­kor ott történnie kell egynek- másnak! Akkor ,,fut a kocsi” — nem azért, hogy parádézzon, vagy' magának reklámot csinál­jon. hanem mert rendeltetése van! Az ige hirdetésének és a gyógyításnak a szolgálatát egy­szerre kapták Krisztustól a ta­nítványok. és maga Jézus is tulajdonképpen szüntelenül két dologgal foglalkozott; prédi­kálta az evangéliumot és gyó­gyította az emberi nyomorúsá­gokat, hogy bűnbocsátó szere- tetével felszabadítsa az embert személyes és közösségi ren­deltetésének megvalósítására. Tehát nem valami elvont, ma- gáű-lelki kezelésben részesítet­te. hanem més egyéniségét i6 úgy elevenítette meg. hogy an­nak megújulása áthullámoz­zék a környezetére s ne érje be önmaga lelki jólétével, mert az akkor ráromlik. Jézus Krisztus úgy szabadít fel, hogy egyesít is. Egybefog­ja a hitben megújult személyt. hogy leikénes oly sokszor el­lentétes vágya:, félelmei, indu­latai ne fenyegessék iszéttépés- ®el és körülményei se dobálják, mint kiszolgáltatott tárgyat. Az így megújított személyt azon­ban beépíti a közösségbe, mert az önmagát csak másoknak szolgálva valósíthatja meg. Ugyanígy tanítja szolgálatra a kis közösséget a nagy közösség javára: a kegyelem „integrál", szolgáló egységet teremt a káosz erőivel szemben, bárhogv hívják is azokat. Bárhol áll­nánk meg a világszolgálat előtt, rövidre zárnánk az áldás, a megújulás, a szolgálat útját, ami saját magunkra is sorvasz- tóan hatna vissza. Így munkál­kodhatunk: KÖZÖSSÉGBEN, S NEM ELKÜLÖNÜLVE! Az egyhá­zak közösségére gondolunk most elsősorban, mint elköte­lezettség!. diakóniai egységre, a hitben megújítottak és cse­lekvésre felszabadítottak kö­zösségére. Sajnos, ökumenikus problémát jelent a római ka­tolikus egyház egység-értel­mezése, amelyben kivételes szerepet tulajdonít önmagának. Mi viszont úgy véljük: minden egyháznak föl kell tennie ön­magának azt a kérdést, hogy mennyiben tekinti magát Krisztus* egyháza részének és eszközének. Részének, hiszen az igazságnak nem egyedüli, vagy majdnem kizárólagos bir­tokosa, hanem abban másokkal együtt részesül. S eszközének, mert nem önmagáért van, ha­nem a világért, szolgálat vé­gett. és észre is kell vennie, mi mindent jelent konkrétan az a szolgálat. S ebben a legkevés­bé sem lehet eltekinteni az era beriség égető problémáitól! Gondolunk azonban az öku­menikus világközösségek és a gyülekezetek összetartozására is. Nehogy úgy járjunk, mint­ha a nagy feladatokat látva mozdonyként nekilódulnának ugyan vezető testületek, de le­szakadnának róluk a gyüleke­zetek. Mert szükséges ugyan, hogy felelős vezetők kellő fe­lelősségérzetre és cselekvéské­pességre jussanak el (ez sem történik meg mindig s minde­nütt). de'ez egymagában kevés. A gyülekezetek ökumenikus tudatán alapul szolgálatunk. A mozdony a Kocsisorért van, az egész szerelvény pedig azért, hogy rendeltetési he!vére jus­son az, amire ott szükség van. TELJESSÉGET: tág látóha­tárt és széles szolgálatképessé­get szeretnénk hozni egész egyházi egzisztenciánkba. Lá­tásunknak. felelősségünknek hitünk jegyében föl kell nőnie korunk problémáihoz. Nem ér­hetjük tehát be azzal, hogy megmaradunk ..a szeretet kis­kereskedőinek’' egyéni, családi, gyülekezetei) belüli szinten. Feltétlenül keli ugyan a szere­tet és az abból fakadó tárgy- szerű cselekvés ..kicsiben” is. de ma már az egész világ ki- . ált békéért, társadalmi-gazda­sági igazságért. Szeretet és ab- , ból táplálkozó erő kell nagy­ban is. világszínvonalon, mert Urunk felszabadító és egyesítő ereje nem kevesebbre indít. Reméljük, e küldetésnek foko­zott megragadására segít a nai- , robi világ gyűlés is. Dr. Bodrog Miklós I Erre a feltételezésre utal ki­adott sajtótermekéin taialható mesterjegye, amely a genfi Crespin cég jegyével azonos. Bornemisza követte vissza Övárra, es nyomdájában segí­tette Huszár Gált, talán kor­rektorként. Ferdinand király azonban nemsokára megtiltot­ta a prédikálást, és az „eret­nek tanok” nyomdai terjeszté­sét. Időközben már a kassai gyü­lekezettel, illetve a kassai vá­rosi magisztrátussal levele­zett. 1500-ban hívták meg lel­készüknek a kassaiak. Mint kassai lelkipásztor, ez év jú­liusában részt vett az öt sza­bad királyi város zsinatán Kis- siebenben. De Kassán sem volt nyugalma. Verancsics Antal egri püspök felfigyelt rá, és Zay Ferenc főkapitánnyal 1560. október 1-ón elfogatta. A kará­csonyi ünnepekre elengedték, és prédikálhatott, de Zay fő­kapitány már karácsony ünne­pének második napján titok­ban Egerbe akarta vitetni. Bornemisza Péter sietett se­gítségére. Óvárról Kassára kö­vette, utcai zavargást szerve­zett. és közben egy kibontott kemencén keresztül kiszabadí­totta. HUSZÁR GÁL EZUTÁN DEBRECENBE KERÜLT könyvhyomtató műhelyével együtt. Itt Méliusz Juhász Pé­ter mellett működött. Azonban Debrecenben sem maradt so­káig. 1562-ben mór Komárom­ban tevékenykedett. Innen is­mét Oláh zaklatása miatt kénytelen volt rövidesen tá­vozni. Nem tudjuk, hogy hova. 1565 elején Nagyszombatban tartózkodott, majd a Nyitra- megyei Komjátiban, Forgách Imre trencseni főispán védel­me alatt. 1574-ben Pápára ment. Nyugtalan, hányatott, küzdel­mes élete 1575. október 23-án, 400 eve — járvány áldozata lett. 1558-ban adta ki Magyar- óvárott „Az Űr Jesus Christus- nac szent vachorairarol való Predicacioc” címmel prédiká­cióit. Ez az első magyar nyelvű prédikációs könyv. Még két fennmaradt kiadványát ismer­jük 1550-ből. Ezek is alapos protestáns írások. Debrecenben énekeskönyvet adott ki. Énekeskönyvünk 7 éneke Huszár Gál közvetítésé­vel került hozzánk. Debrecenben nemsokára megjelentek következő kiad­ványai. Valamennyi debreceni kiadványát Méliusz szerkesz­tette. Komjátiból két könyvét is­merjük, és mindkettő terjedel­mesebb minden eddigi kiadvá­nyánál. Az egyik: Bornemisza prédikációit tartalmazza. HITVALLÁSA INGADOZÓ. BIZONYTALAN, mint abban a korban soknak. A lutheri és helvét teológia vitatja szemé­lyeiket. Huszárt írásai és együttműködése Bornemiszá­val inkább lutheránusnak mu­tatják. Viszont Övóron a heí- vét irányú Buliingerrel állt kapcsolatban és Debrecenben Méliusz munkatársa volt. Huszár Gál a magyar refor­máció kimagasló alakja volt. Barcza Béla Baranyi Ferenc: SZENT MIHÁLY ÚTJÁN Párizsban a Hortobágy poétája percig feledte a magyar ugart, (Szent Mihály útján korzózott a nyár és dalolt a Szajna-part) — de otthonról az ősz, a gond utána szökött egy pillanatra nesztelen, s a kpltő őszi kedvvel ment továtbb a Boulevard Saint Michelen. Szívében akkor íve tört a nyárnak: a Gare de I’Estre fázósan vonult, s — föl-földobott kő — ősz-kopár hazája földjére visszahullt. ... Párizs nyarában könnyed volt a szívem akár a Szajna-parti énekek, nem jött az ősz, nem háborgatta semmi a faleveleket, csupán valami Ő6i nyugtalanság emléke borzolt lombok ágbogán, hogy még a legszebb nyárban se feledjem: merről üzent az ősz egy délután, hogy még a messzi nyárban se feledjem hol a hazám. (Párizs) Megjelent a költő „ESÖVERÉSSEL” című kötetében, 1975-ben. Egyház történeti naptár N ovember 1. Kétszázhuszonöt évvel ez­előtt, 1750. november 1-én szü­letett a Hont megyei Bát köz­ségben Hamaliar Márton Sel­mecbányái. majd szarvasi lel­kész. a Bányai Egyházkerület­nek 1796—1806 között püspöke. Szarvason halt meg 1812-ben. ' 2. Háromszáz évvel ezelőtt. 1675. november 2-án Zaffius Miklós orvos Velencéből kelte­zett levélben tudatta a zürichi egvház vezetőivel, hogy „áldo­zatkész ágostai evangélikus ke­resztyének” gyűjtést rendez­nek a gályarabok kivlátósáért, semmi különbséget nem tesz­nek az evangélikus és reformá­tus foglyok között. 21. ötven éve, 1925. novem­ber 21-én tett teológiai doktori szigorlatot a Debreceni Tudo­mányegyetem Református Hit- tudományi Karán dr. Kiss Je­nő. az Újszövetségi Tanszék egykori, ma is élő professzora (sz. 1889). 29. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1895. november 29-én született a dániai Spettrup városban Niels Hansen Soe rendszeres teológiai professzor, akinek kü­lönösen etikai kézikönyve (első kiadása 1942) nagy hatással volt az evangélikus teológiai gondolkodásra. F. T. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA TANÁCSKOZÁSA A NEMZETKÖZI NÖÉVRŐL Az ENSZ által meghirdetett nemzetközi nőév keretében a KBK nemzetközi női konferen­ciát rendezett szeptember 26- tól október 1-ig a finnországi Viittakivi-ben. A konferencia főtémája: „A nők felszabadu­lása — hozzájárulás a békéhez és igazságossághoz”, s célja az, hogy a békéért és a leszerelé­sért, valamint az igazságtalan­ság minden tormája ellen ví­vott küzdelembe bekapcsolja, s ebben aktivizálja a nőket is. A konferencián 50 országból vettek részt a KBK női mun­katársai. Magyarországról Bo- donhelyi Józsefné, Szesztay Mária és Hézser Gáborné. Dr. Tóth Károly, a KBK főtitkára is jelen volt a finnországi kon­ferencián és előadást tartott a KBK célkitűzéseiről és soron következő feladatairól. A nyugat-berlini regionális csoport segítségével a KBK Nyugat-Berlinben külön kiad­ványt jelentetett meg a kon­ferencia előkészítésére. Egy lakás — az egymillióból Most lett kész a ház. Augusztus közepétől nem volt olyan nap, hogy ne állt volna meg nehány bútorral és ingósággal megra­kott teherautó valamelyik lépcsőház kapuja előtt. Szobabútort, nagy berendezést nem mindenki hozott, de minden autón volt járóka, kiságy vagy emeletes ágy. AMIKOR ELŐSZÖR JÁRTUNK ERRE, hogy megkeressük az utcát, és az új utcában a készülő házat, csupa szabályos csoportot láttunk: két szülő két gyerekkel, két szülő három gyerekkel. Ünneplőbe öltözve jöttek, óvatosan kerülgették a gödröket és a buckákat, nyugodtan nézelődtek, mint akiknek semmi dolguk sincs, mégis határozott irányba mentek, mint akik akarnak valamit. Az új lakás megismerésének izgalmából és öröméből a gyerekeket se lehetett kihagyni. Az új lakók, akik még idegenek egymásnak, de most már szomszédok, lakótársak Lesznek, egymással beszélgetést kezdve az előző lakhelyről tettek először említést: Újpest, Pesterzsébet, Józsefváros... De így is: albérlet, nyári konyha, sufni, élet­veszély, fürdőszoba nélkül, gáz nélkül, egy szobában, másfél szobában, két gyerekkel, három gyerekkel. . . Az otthonteremtők, sőt, nem túlzás, a honfoglalók örömével nyitották az emberek, a lakások ajtaját, cipelték zihalva es iz­zadva az emeletekre bútorukat, holmijukat. AZ ŰJ OTTHONBAN, új házban, új lakótelepen megindul az élet. A régi szűkösség, a régi nyomorúság a múlté lesz, mely­re csak az idősek emlékeznek és melyről a gyerekek egyre ke­vésbé akarják elhinni, hogy igaz volt. Andris jön meg a játékból. Bejárta a még be nem temetett gödröket és árkokat* Este fekete lesz utána a fürdővíz, és mo­sásnál sűrű levet enged zoknija, ruhája. Annamária még ké­sik: hosszú bolyongásba kezdett, hogy minden osztálytársáról megtudja, hol lakik, mert mind itt laknak. A régi iskolának egyszeriben százakkal több diákja lett: kicsik lettek a tanter­mek, kevés a pedagógus. Készül már az új is. ott. a szomszéd háznál a földből kiálló betoncölöpök jelzik. Lenézek a hete­dik emeletről és próbálom elképzelni, és igyekszem kitalálni, hány év van az elkészültéig. Most még gyerekek játszanak a gödrökben, a betonidomokon és deszkahalmokon. MEGINDUL AZ ELET. Nem kapcsolták be a liftet költözés­kor, hogy kíméljék, s most kiderült, hogy nem is jó. Gyártási hiba vagy gondatlan kezelés? Közös gondunk és közös kin­csünk arra késztet, hogy a lakók beszéljenek egymással, félre­téve szorongást és elzárkózást, becsöngessenek egymáshoz. Csöngetésre ajtót nyitok: „Szomszéd bácsi...” — szólít meg a szomszéd lakó. Már vannak olyanok, akik megismernek és olya­nok. akiket megismerünk, köszöntünk. Új ismerősökre teszünk szrt és a régi barátoknak megmagyarázzuk az új otthonba vezető utat. A budavári parókián felejthetetlen hét évet töltöttünk. Ott cseperedett iskolássá két nagyobbik gyerekünk, és ott. a törté­nelmi levegőt árasztó utcákon tologattuk kis jövevényünket', Pétert is. Nem meglepő, ha kinőttük azt a segédlelkészi lakást és elkívánkoztunk és most örülünk az újban, még ha ez az új egyelőre porfelhőt vagy sártengert, gépzűgást, gödröket és ár­kokat, s persze rengeteg új arcot hoz is magával. Csak Péter volt az, aki hároméves fejecskével nem akarta megérteni, miért jó egy otthont összecsomagolni és útra kelni. MI NAGYON JÓL TUDTUK EDDIG IS. hogy a tizenöt éves lakásépítési program keretében idén elkészül az egymilliomo- dik új lakás. Tudtuk, hogy Budapest főváros Tanácsa határoza­tot hozott: a három- és többgyermekes családok lakásigényét 1975 végéig kielégíti, amennyiben 1973 végéig érvényes lakás­kérvényt nyújtottak be. Tudtuk, hogy az új lakások megkülön­böztetés nélkül mindenféle világnézetű, hivő és nem vallásos emberek részére készülnek. Jó volt. ezt eddig is tudni és látni. De nagyon jó átélni is, hogy ezek nem üres számok, nem kör­mönfont rendelkezések és nem ellenőrizhetetlen elvek, hanem a százezrek, sőt, milliók részére valóság és élet. Reuss András 1032 Budapest Gárdos Mariska utca 4. VII. 37. SZABADJEGY ÉS „FEJPÉNZ” A SZENTFÖLDI ZARÁNDOKOKÉRT Néhány amerikai utazási iro­da furcsa fogásokat alkalmaz, hogy zarándokokat toborozzon a szentföldi utazásokhoz. Lel­készek számára szabadjegyet biztosítanak „idegenvezetői" alapon, ha legalább tíz sze­mélyből álló csoportot szervez­nek és minden további beszer­vezett személyért 100 dollár „fejpénz” is jár. amint ’ezekről az üzleti fogásokról dr. Ansgar Sovik professzor (Nortfield) beszámolt. Több egyházi veze­tő aggodalmának adott kifeje­zést és tiltakozott az ilyen módszerek ellen, (lwi) CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Viszket l. Zoltánnak és Síkos Piroská­nak, a pápai gyülekezet tagjai­nak harmadik gyermekük szü­letett. Neve: ZOLTÁN, LA­JOS. A gyermek keresztelé­sét október 19-én a gyermek nagyapja, Síkos Lajos pápai esperes végezte. — HALÁLOZÁS, dr. Lányik István ny. kórházi főorvos, a csornai gyülekezet tagja, tü­relemmel viselt hosszan tartó súlyos betegség után 71 éves korában elhunyt. Csornán bú­csúztatták családja, volt mun­katársai és a gyülekezet őszin­te részvétele mellett. Temetése a rákospalotai temetőben volt Hubert István csornai lelkész szolgálatával. „Azért bíznak Benned, akik ismerik nevedet, mert nem hagyod el Uram. akik Téged keresnek”. — Napholtz Jolán ny. álla­mi tanítónő a kapuvári kór­házban 74 éves korában el­hunyt. Temetésén Hubert Ist­ván csornai lelkész hirdette a vigasztalás igéit. Vo’t iskolája tanulói énekszámmal, az is­kola igazgatója , meleghangú szavakkal búcsúztatta az isko­la volt kiváló nevelőjét. — HALÁLOZÁS, dr. Bá­nyai Béla ny. lelkész 71 éves korában október 17-én el­hunyt. Temetése október 19-én volt Simontornyán. — Papp Sándor a szőkeden­csi leánygyülekezet jótevője és 35 éven át hűséges felügyelője október 9-én a 7-es főközleke­dési úton Szőkedencs határá­ban tragikus közlekedési bale­set áldozata lett. Október 14- én Nagykanizsától Szőke- dencsig, Pattól Vésőig nagyon sok tisztelője és népes rokon­sága kísérte utolsó útjára hű­séges hitvestársa mellé a So- mogy-Zalai papok őszinte, igaz barátját. Koporsója mel­lett Varga Árpád szepetneki lelkész hirdette a feltámadás igéjét. Sírjára a gyülekezet ko­szorúját a munkatársak nevé­ben Bíró János. Rédei Imre és Papp Lajos helyezte el. „Mos­tan bocsátód el Uram a te szolgádat, a te beszéded sze­rint békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvössé­gedet”. — özv. Erős Sándorné, sz. Remete Eszter, a jákfai gyüle­kezet buzgó tagja, lapunk hű­séges olvasója, életének 72. évében október 4-én rövid szenvedés után elhunyt. Teme­tése október 7-én volt a jákfai temetőben nagy részvét mel­lett. Ravatalánál Baráth * Jó­zsef uraiújfalui lelkész hirdet­te a vigasztalás evangéliumát. „Jöjjetek énhozzám mindnyá­jan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én meg- nyugosztlak titeket”. Huszár Gál szolgálatáról Halála négyszáz éves évfordulóján

Next

/
Thumbnails
Contents