Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-11-02 / 44. szám

MKbVATIMYl Dicsőítsétek azért az Istent... 1 Kor 6, 20 Igénk elszakíthatatlan kapcsolatban van a megelőző verssel. Bennük két gondolat fonódik össze. Az egyik evangéliumot tartalmaz, a másik elkötelezést foglal magában: Isten templo­ma vagytok — dicsőítsétek azért az Istent. A BIBLIA FORDULATOS KÉPEKBEN SZÓL RÓLUNK EMBEREKRŐL; só, gyertya, világosság, hegyen épített város, szántóföld, jó mag, Isten munkatársa, épület, stb. vagyunk. De azt hiszem ez a hasonlat, hogy templom vagyunk —emberileg szólva — a legszebb. Van-e nagyszerűbb dolog, mint templom­nak lenni? Pál apostol azt mondja, hogy a keresztyén ember életének legfőbb értelme és célja, hogy templom. TEMPLOM VAGYUNK, tehát nem úgy hangzik felénk első- renden, hogy legyünk, hanem így, hogy VAGYUNK. S ez nagy és személyes öröm. Ez megörvendeztető evangélium. Mer­jünk ennek felszabadultan és boldogan örvendezni: templom vagyok. Nos. úgy vagyok templom, hogy a Szentlélek által megszületett bennem Krisztus. El lehet gondolkodni azon, melyik Jézus legnagyobb csodája. A beteggyogyítások. vagy a halottfeltámasztások? Vagy talán a tenger lecsendesítése? Jézusnak az a legnagyobb csodája, amikor az emberi szív, a mi szívünk templommá épül, amikor ő maga lakozik bennünk hit által és előtte kitárul szivünk aj­taja. Nem szabad azt hajtogatnunk, hogy nálam ez lehetetlen, nem vagyok alkalmas, hogy Isten temploma legyek. Jézusban eljött hozzánk az üdvösség és mindannyian templomai lehetünk. AZ EVANGÉLIUM MELLETT ELKÖTELEZÉST IS HOR­DOZ MAGÁBAN AZ IGE: dicsőítsd azért az Istent. így is fo­galmazhatnánk: LEGYÜNK valóban templom. Világítani akar bennünk a Világ Világossága, hogy úgy fényljék a vilá­gosságunk az emberek előtt, hogy lássák a jó cselekedeteinket és dicsőítsék a mennyei Atyát. Pál apostol ezt a Római levél­ben igy fejezi ki: Szánjátok oda a ti testeteket... mint okos istentiszteletet. Ez azt jelenti, hogyha valaki teret ad magának Jézus Krisz­tusnak és csak neki ad teret, abból az O Lelke kiszorít min­dent, ami idegen tőle. A Szentlélek átjárja és megtisztítja fan­táziánkat., szemeinket, szívünket, más előjelet kapnak az érté­kek és más irányt a bennünk feszülő energiák. Akkor kezünk, szemünk, fülfink, nyelvünk, szívünk, életünk arra mozdul amer­re Istennek és embernek szolgálhat. A szeretet és békesség szolgálata által dicsőíthetjük Istent az emberek között. ISTEN TEMPLOMA LEHETÜNK. Nem a magunkéi va­gyunk! Ha egy idegen könyv kerül a kezembe, arra jobban vi­gyázok, Vissza kell adnom a gazdájának, tulajdonosának. Abba természetesen nem firkálok, sorokat nem húzogatok alá. Hi­szen az másé. így vagyunk önmagunkkal is, illetve így kell tenni önmagunkkal is. Nem vagyunk a magunkéi. Isten tulaj­donai vagyunk. S Isten nagy árat fizetett érettünk. Drága áron vásárolt meg bennünket az Isten. Áron vétettetek meg — indo­kol az apostol. Krisztus vére árán. A golgotái kereszten O fi­zetett meg mindent helyettünk. Ezért nem vagyunk a magun­kéi, hanem az Isten tulajdonai. Adósságunkat úgy törleszthetjük le, ha életünkkel és szere­tetszolgálatunkkal az Istent dicsőítjük az emberek között. Matuz László Az anglikán egyház (Church of England) istentiszteleteinek több mint 300 éven át tartó állami ellenőrzése szűnt meg szeptember elsejével. Ezzel a nappal hatálytalanítottak ugyanis egy 1662-ből származó törvényt, mely kizárólag egy korabeli ágenda (Book of £ 1 txy Cl / uetijoutuawii engedélyezte. Más törvények hatálytalanításával az angli­kán egyház most már olyan helyzetbe került, hogy az álla­mi törvényhozás nélkül is be­vezethet új istentiszteleti ren­deket átmenetileg, kísérleti jel­leggel. Temetőjárás idején OKTÓBER VÉGÉN, NO­VEMBER EbEJEN műiden év­ben rengetegen iatogatjak a temetőket. Ilyenkor Buűapes- ten szinte népvándorlás indul meg: az elök varosa megláto­gatja a holtak városát. Autó­buszok, villamosok ontják az utasokat, a sok-sok autó miatt állandó a csúcsforgalom. Ilyenkor még azok is kimen­nek a temetőbe, akik évköz­ben sohasem tudnak időt sza­kítani erre. A temető látoga­tói között egyaránt vannak hívők és nem hívők, katoliku­sak és protestánsok. Mély, ősi emberi érzés űzi, hajtja az embereket, hogy lerójak ke­gyeletüket. Nem akarnak vég­leg megfeledkezni a már el­költözőitekről. Díszítik a síro­kat, tisztítják az utakat, virág­díszbe borul a temető. Nem sajnál senki sem pénzt, sem időt, csak hogy szép legyen a sír. A sírkövek, síremlékek kö­zött hullámzik az emberára­dat. Tudjuk, hogy van sok visz- szásság is, amire rá lehetne mutatni: tolakodás, erőn felüli pénzköltés, hencegés, kópmu- tatás. emberek kegyeletérzésé­vel való visszaélés, árdrágítás stb. Mégis inkább arra figyel­jünk. amiről nem feledkezhet meg az evangélikus ember te­metőjárás idején. A TEMETŐ A HOLTAK NYUGVÓHELYE. Egyedül ko­moly, fegyelmezett viselkedés méltó ehhez a helyhez ilyen­kor i6. A temető kulturáltsága Vagy elhanyagoltsága sok min­dent elárul egy-egy nép lelkü- letébol is. mint ahogyan a te­metőben való viselkedés is jellemző lehet. Mások a sír­feliratok, síremlékek Nógrád- ban és az Alföldön, Sopron­ban vagy Nyíregyházán. Más a hangulat egy piciny, templom körül épült falusi temetőben, és egészen más a budapesti Üj Köztemetőben, ahol 300-nál több parcella van, s ki tudja, hány tízezer sir. Lényegében azonban mindenütt a halottak nyugvóhelye a temető, ahol csontjaik vagy poruk várja a feltámadást. Mély, komoly bölcsességgel nevezték a ré­giek a temetőt „Isten szántó­földjének”, ahol mint elvetett gabonamag, a sok-sok emberi test várja a feltámadás tava­szát. A TEMETŐLÁTOGATÁS AZ EMLÉKEZÉS ALKALMA. A keresztyén ember az emléke­zést hálaadásra fordíthatja. Nem feledkezhet meg Isten emberekben nyújtott jótéte­ményéről, ajándékairól. A te­metőbe járó ember talán job­ban is látja, mint a városban rohanó, ügyes-bajos dolgait intéző társa, hogy mennyi mindenért adhat hálát egy- egy szerető szívre emlékezvén. Ezért is van talán az, hogy oly sok felirat hirdeti „a leg­jobb feleség”, ,.a legjobb férj”, édesanya, édesapa vagy gyer­mek emlékét. Mikor már el­költöztek, akkor vették észre a hozzátartozók, kit is veszí­tettek el. „Nem volt nagy és kiváló, csak szív. a mi szí­vünkhöz közelálló — okulja­tok mindannyian a példán, ilyen az ember, egyedüli pél­dány” (Kosztolányi). Néhány Jelentkezés kántori tanfolyamra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgá­lata Póton kezdők és haladók részére négyhónapos kántori tanfolyamot rendez. A tanfolyam ideje: 1975. november 18-tól 1976. március 20-ig. Ez lesz Foton a XXXII. téli tanfolyam. Hívjuk az 1. évre a teljesen kezdőket. A U. évre azokat, akik már elvégezték az alapfokot és többször részt vettek már nyári előkészítő lauf >- lyamon. A III. évre azokat akik Kántori Oklevelet szeretnének kapui. Továbbképzésre minden évfolyamra lehet jelentkezni elsősorban azoknak, akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük. A tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj: havonként 700,— Ft Ebben benne van a teljes ellátás, lakás, fűtés, világítás és a tandíj. Részben bentlakásra is lehet jelentkezni, a tanfolyam elején, közepén és végén 2—2 hétre, ezek a résztvevők kéthe­tenként 350.— Ft-ot fizetnek. Bejárásra is van mód hetenként 1—2 alkalommal. A közelben lakók időnként is bejárhatnak, esetleg 2—3 hetenként, mint levelező hallgatók. Az orgonisták csak szombaton járhatnak be. Itt elsősorban a nyári tanfolya­mot végzettekre gondolunk. A bejárók havi tandíja 180,— Ft. Ha a bejárók ellátást és szállást is kérnek, költségeiket eseten­ként térítik, ami napi 36,— Ft. Jelentkezési határidő: október 3t. Fót. Mária u. 3. A felvételi kérvényhez mellékelni kell: 1. lel­kész]' ajánlást. 2. hatósági orvosi bizonyítványt, 3. önéletrajzot. A felvételről írásbeli értesítést küldünk. Szeretettel várjuk és hívjuk a gyülekezetek kántorjelöltieit EVANGÉLIKUS KÁNTORKÉPZÖ SZOLGÁLAT Az élet árnyékos oldalán? Akiknél hiányzik a gyermekkacaj „Az ismert színésznő pályája sikerei csúcsán, negyven éves korában — az öregedéstől való félelmében —. öngyilkos lett. A magány vitte a halálba — sajnálkoztak rajta. Persze gond. felelősség nélkül élt. maradt ideje lelkizni — így mások. Bezzeg, ha gyermeke születik, másképp fordul az élete — vélték ismét mások. Tény. hogy a színésznő gyer­mektelenül halt meg.”. — Pongrácz Zsuzsa „Miért szü­letett meg?” című riportköny­vében olvashatjuk ezeket a sorokat. Nem tudjuk, hogy a neve­zett színésznőnek miért nem volt gyermeke — nem akart, vagy nem lehetett —. de az tény. hogy öreg korukra sokan azért maradnak magányosak, mert nem születhetett gyer­mekük. Környezetünkben, gyü- lekezeteink körében is sok testvérünk — a szó igazi ér­telmében —. szenved amiatt, hosv nem lehetett része a gyermekáldásban, a szülői sze­retet és gondoskodás örömé­ben. Férfiak talán könnyeb­ben viselek el mindazt, de a nők életében, különösen bizo­nyos kor után a nyermektelen- sén szinte törvényszerűen idegrendszeri, vagy pszichés zavarokat okoz. Mindebben azt a természeti törvényszerűsé­get — vagy ha úgy tetszik. Istennek azt a bölcs teremtés- rendiét látjuk, hogy a nők em'•*er'ségéne'k kiteUesedéséhez feltétlenül hozzátartozik az anyaság, az anyai hivatás. De hát mit tegyenek azok, akik­nek biológiai, vagy fejlődés­beli rendellenességek miatt soha nem születhétik gyerme­kük? MINDENEK ELŐTT ARRA KELL FIGYELNÜNK, hogy sok olyan gyermektelen házas­pár van, amelynek a gondos orvosi kezelés eredményekép­pen születhetett volna gyer­meke. Sok házaspár, ha a há­zasság első éveiben nem szü­letik gyermekük, nem fordul­nak azonnal szakemberhez, orvoshoz. Talán örülnek is a gyermekáldás elmaradásának, mert azt gondolják, hogy így könnyebb, vidámabb az éle­tük. Amikor azután feltámad szívükben a gyermek utáni vágy. sokszor már késő. Pe­dig. ha idejében fordultak vol­na orvoshoz, gondos kezeléssel elérhették volna, hogy ők is részesülnek a gyermekáldás örömében és abban a boldog­ságban, ami a gyermekneve­léssel együtt jár. Nagyon sok családi életet mentett meg. és sok szülői boldogság kiteljese­dését eredményezte már az, hogy a fiatalok hallgattak a tapasztalt idősebbek jó taná­csaira. és idejében fordultak orvosihoz. Persze vannak esetek, ami­kor a leggondosabb orvosi ke­zelés sem tud segíteni. Ami­kor ez kiderül, rendszerint krízisbe kerül a házasság. Akár a feleség, akár a férj az oka a gyermektelenségnek — mert ez az utóbbi is előfor­dul —, felmerül a kérdés, ho­gyan tovább, elváljanak-e a házastársak útjai, vagy pró­báljanak együtt keresni vala­milyen megoldást. Azok. akik a házastársi szeretet és hűség alapján állva az utóbbit t'á- lasztják, rendszerint nem bán­ják meg. De hát milyen meg­oldás lehetséges a gyermek- telenség orvoslására? JŐ, HA AZ ILYEN HÁZAS­TÁRSAK ELSŐSORBAN a tágabb családi körben néznek szét. hagy nincs-e a családban magára maradt árva. vagy esetleg olyan gyermek, akinek a szülei elváltak, s egyik szülő sem vállalja a nevelését szí­vesen. Az ilyeneken való se­gítés. ezeknek felkarolása, esetleg a családba való befo­gadása nagyon sok örömet tud hozni a gyermektelen csa­ládok életébe. Ismerőseim kö­rében nem egy ilyen házas­párt tudnék konkrétan is meg­említeni. akiknek nincsen sa­ját gvermekük. otthonuk mégis hangos a gyermekkacaj tói. Ha egy-egy ünnep alkalmával egy kívülálló téved be a családi otthonba, nem is sejti, hagy egy gyermektelen házaspár otthonába nyitott be. Tudom, hogy mindez nem pótolja tel­jesen azt az érzést, amikor a szülők saját gyermekeiknek örülhetnek, de a szeretetnek ez a módja, a keresztnyerme- kekről való gondoskodás, a ro­kon gyermekekkel való törő­dés a legnehezebb szakaszain át tudja segíteni a gyermek­telenség miatt krízisbe jutott házasságot. GYÖKERESEBB MEGOL­DÁST JELENT ENNÉL egy- egy kisgyermeknek az örök- befogadása. Állami nevelő- otthonainkban mindig akad­nak olyan gyermekek, akiket szüleik teljesen elhagyták, vagy feldúlt, szétzilált életük miatt nem alkalmasak arra. hogy világra hozott gyerme­keiket felneveljék. Az ilyen gyermekek is vágyódnak a szülői szeretette, a családi otthon melegére. Államunk éppen ezért támogatja az ilyen gyermekek. örökbefogadását. Persze, az örökbefogadás sors­döntő esemény mind az örök- befogadók. mind a gyermekek életében. Éppen ezért az örökbefogadónak erre alapo­san elő kell készülni, és a gyermekeket is fel kell rá ké­szíteni. Állami Intézményeink­ben pszichológusok és orvo­sok mindezt nagy szakértelem­mel végzik. Azonban a gondos felkészülés és előkészítés elle­nére is előfordulhatnak csaló­dások. kiábrándulások. Azok az örökbefogadók azonban. akik az örökbefogadásnál el­sősorban nem a saját örömük és boldogságuk kiteljesedésére gondolnak, hanem a kisgyer­mekek javát és boldogságát keresik, megtapasztalhatják a csodát, hogy Isten a gyermek­telen szülőket is meg tud ja ál­dani gyermekekkel, a szülői szeretet áté1 lsének bői dós örö­mével. Dr. Selmeczi János betű: egy vezeték- és egy ke­resztnév: valakit jelöl, egy személyiséget, egy embert, akit isién csodalatosán meg­különböztetett. Két évszám között egy gondolatiéi: egy sokrétű élet minden eseménye beiefer e kicsiny írásjelbe. A síremlékek beszélni tudnak el­költözött életekről — látó sze­mek, halló fülek kellenek sza­vuk megértéséhez. A TEMETÖLÁTOGATÁS a FÁJDALOM, SÍRÁS, SZOMO­RÚSÁG kifejejezésének alkal­ma is lehet. Nem kell szé­gyellni még férfiaknak sem, hogy mi emberek sírni is tu­dunk. Jézus üdvözli a sírókat és vigasztalást ígér: „Buldo­gok, akik sírnak, mert megvi- gasztaltatnak.” Az emberi szív fáj, a szemekből könny pereg; a halál fényébe nem lehet kö­zönyösen belenyugodni. Te­metőjárás idején felolvadhat a jégburok emberi szívek kö­rül és sírni nehezen tudók, sírok mellett emlékezve végre kisírhatják magukat. A TEMETÖLÁTOGATÁS A MÉLY GONDOLKODÁS, A KOMOLY MEDITÁCIÓ alkal­ma is lehet Rohanó életünk­ben, lármás környezetünkben, napi teendőink között ugyan­csak kevés idő jut, hogy a mú­landóságra gondoljunk általá­ban, vagy a saját halálunkra különösen. A temetőben vi­szont szinte lehetetlen arra nem gondolni, amit a Szent- írás tanít: „Nincs itt mara­dandó városunk” vagy „por és hamu vagyunk”. Itt eszünkbe juthat még az is. hogy egyszer majd a mi sírunkhoz jönnek ki látogatóba a hozzánk tar­tozók, ki tudja mikor, talán már jövőre. A TEMETÖLÁTOGATÁS IDEJE, HITÜNK, REMÉNY­SÉGÜNK ELEVENSÉGÉNEK PRÖBAALKALMA IS. A te­metőben, ahol minden halálra és pusztulásra emlékeztet, a halál kérlelhetetlen úr voltára — bármilyen szépen díszítjük fel a temetőt —, keresztyén hittel mi ott is. Isten előtt, a halál felett is diadalt arató Űr előtt hajtunk fejet, és még­sem adunk fel „minden re­ménnyel”. Élő reménységre születtünk a Krisztussal való közösségben. A temetőben le­mérhetjük. mennyire valósá­gos ez a reménység. Kipróbál­hatjuk, tudunk-e húsvéti éne­ket énekelni ködös ősz ide­jén ... TEMETŐKERTEKBŐL VISZ- SZATÉRVE elmélyülve és em­berségünkben meggazdagodva kerülhetünk újra szolgálatunk területére, ahol megpróbálunk megállani erősen és rendíthe­tetlenül. buzgólkodva „az Űr dolgaiban, mint ak'k tudják, nem hiába való szolgálatunk az Úrban”. Dr. Hafenscher Károly Az igazi próféta 5 Móz 18,15 Mózest tartotta Izrael népe a legnagyobb prófétának. Miért? Mert ő tanította meg a né­pet Isten törvényére. Ez még útközben történt Egyiptom és Kánaán között a Sinai hegynél. A nép a hegy lábánál várakozott, míg Mó­zes felment a hegyre. A hegy teteje felhőbe és füstbe burko­lózott. De a felhőn és füstön olykor átcikázott egy-egy vil­lám. amit aztán hatalmas dör­gés követett. Még a föld is megrendült belel A nép ré­mült szemlélője volt ennek a természeti jelenségnek. Ügy értelmezte, hogy a természet erőiben Isten van jelen, ő szól a mennydörgés hangjában né­péhez. de ők nem értik, mit mond és mindjárt meghalnak a félelemtől, ha ez a villámlás és dörgés tovább tart. Reszketve kérték Mózest: Beszélj te velünk! Isten azon­ban ne beszéljen velünk, mert attól meghalunk. Mózes meg is engedte nekik, hogy hazamenjenek sátortá­borukba. amely a hegytől távol feküdt, ő maga pedig egyedül maradt a hegyen. Csak később hirdette ki a nép között Isten törvényét, a Tízparancsolatot. Azután hosszú időn keresztül Mózes mondta meg mindig a népnek, hogy mi a jó és mi a rossz; mit kíván Isten tőlük és mit tilt meg nekik. De eljött az idő. amikor Mó­zesnek és népének végleg el kellett búcsúzniuk egymástól. Ez már Kánaánban történt. Ott táborozott Izrael népe a meg­ígért ás vágyott haza határán. Mózes nagyon öreg és nagyon fáradt volt már. Azok már mind meghaltak, akik vele együtt jöttek ki Egyiptomból. Egy sem élt már azok közül, akik vele egyidősek voltak. A nép fiatal volt. Fiai lehettek volna Mózesnek. A következő nemzedék volt. Tudta Mózes, hogy ő már nem tudia ezeket a honfoglaló harcokban ve­zetni. Ezeké lesz az úi haza. de ő nem fog annak területére lépni. Búcsúzóul elmondta még­egvszer Isten parancsolatait és sok intelmet, fisvelmeztetést és magyarázatot fűzött hozzá. Lehet, hogy a figyelmesen hallgató nép szemében és ar­cán aggodalmat látott Mózes. S meg is érthette, miért aggód­nak. Attól félnek, hogy ha ő meghal, akkor nem lesz senki, aki őket Isten parancsára ta­nítsa és Isten útjára vezesse. Vagy közvetlenül szól hozzájuk Isten mennydörgés útján s ők meghalnak a rémülettől, vagy egyáltalán nem szól és egészen magukra maradnak, isteni út­mutatás nélkül. Hogy félelmükéit elűzze, Mó­zes még egy vigasztaló ígére­tet fűzött búcsúbeszédéhez. Az ígéret így szólt: Isten ad nek­tek másik prófétát. Olyant, amilyen én voltam. Testvére­tek lesz, közületek fog szár­mazni. Áz ő szájából hallhatjá­tok majd Isten szavát. Az ígé­ret azt jelentette, hogy a pró­féta egészen hasonló lesz a nép többi tagjához. Ezért nem kell félni tőle. De azt is jelentette, hogv Isten szavát és akaratát fogja megszólaltatni közöttük. Ezért nagvon komolyan kell venni, amit mond. Ezután hosszú idő követke­zett, több száz esztendő. S ez­alatt időről időre megjelent egy-egy próféta Izrael népe között. A próféták emlékeztet­ték a népet Isten parancsola­taira és Isten útjára vezették őket. Ilyen próféták voltak: Ámós. Hóseás, Ézsaiás és Je­remiás. Jézusról is sokan azt gondol­ták, hogy próféta. Jézus azonban több, sokkal több volt, mint próféta. A pró­féták csak Isten követei vol­tak, Jézusban azonban Isten maga jelent meg az emberek között. Ami Jézusban megvalósult az messze fölülmúlta azt, amit Mózes ígért. Jézussal vége lett és lezáródott Mózes kora és a próféták kora. Mert Mózes és a próféták Isten helyett szóltak az emberekhez. Jézusban azon­ban Isten maga szólt az em­berhez. mégis nem olyan félel­metes módon, hogy belepusz­tuljon, aki hallja, hanem a szeretet szavával, hogy élien az, aki az ő szavát befogadja. A SVÉD EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HOZZÁJÁRULÁSA AZ ÖKUMENIKUS FEJLESZTÉSI BANKHOZ A svéd evangélikus egyház 190 000 dolláros betétet helye­zett el az Egyházak Világta­nácsa által létrehozott öku­menikus Fejlesztési Bankban. A bank közel egyéves fenn­állása óta ez a legmagasabb betét, amelyet tagegyház elhe­lyezett benne. Az ökumenikus Fejlesztési Bankot az Egyházak Világta­nácsa azzal a céllal hozta létre, hogy fejlesztési hitele­ket nyújthasson olyan tervek­re. melyekre másutt nem nyújtanak hitelt a várható nagyobb üzleti kockázat és kisebb nyereség miatt az Állam és egyház szétvAlasztAsa FOLYTATÓDIK ANGLIÁBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents