Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-26 / 43. szám

Abszurdum Mt 18, 21—35 Jézus példázatai és a mai ún. abszurd színdarabok között egy bizonyos formai hasonlóságot lehet megállapítani. A különbség mégis óriási. Az abszurd dráma bizarr figuráival, meghökkentő helyzeteivel abból az elvi meggyőződésből indul ki, hogy maga az élet abszurd, lehetetlen — Jézus másképpen latja az életet. Személyében és munkájában Isten életigenlő embersze- retete jelenik meg közöttünk. Ez az irgalmas szeretet új életlehetőséget biztosit. Oly nagy, hogy csak meghökken­tő, lehetetlen hasonlatokban tud szólni róla. Az adós szol­ga példázatában abszurd kép pl. elképesztően nagy adós­ság létrejötte és még inkább az egész tartozás elengedése. Hát ténylég ennyire lehetetlen a mi helyzetünk? Annyira, hogy ko­molyságát igazán csak a kiút elfogadásakor, bűnbocsánatban és új élet útján járva ismerjük fel? Érzékletesen, valóságízzel ál­lítják elénk az abszurd színművek a poklot. De komolyan kell vennünk a sokszor hátborzongató sivárságot és reménytelensé­get, amely felénk árad ezekből a darabokból? Ez lenne a való­ság? A teljes valóság? Luther rendkívül világosan és egysze­rűen fejezte ki, hogy mi a teljes valóság és hogy mi teszi léleg- zetállítóvá, elképzelhetetlenné: „Akármiig sok a mi bűnünk, még több az Ür kegyelme. Kész ö mindig, hogy a bűnöst, kezé­vel felemelje”. AZ ADOS SZOLGÁBÓL SZÓLÓ ABSZURD TÖRTÉNETET Jéfzus Péter kérdésére adott válaszként mondta el. Péter kérdése: „hányszor kell megbocsátanom?” — rossz kérdés volt. önhitt­ségét, kicsinyességét, de főleg hitének gyengeségét árulta el ve­le. Ne ítélkezzünk mégse könnyelműen felette. Amit kérdezett, valóságos kérdésé volt. Nem hallgatta el. Feltette rossz kérdé­sét is. Es ami a legdöntőbb: jó helyen — Jézusnál. Persze Pé­ter bátorságát se túlozzuk el. Az igazi btHor itt Jézus. Nem fél a rossz kérdésektől sem. Környezetében a rossz kérdések is elő­kerülhetnek, Felháborodás és idegesség nélkül válaszol, de na­gyon határozottan. Jézusnál még rossz kérdéseinkre is kapunk választ. Nem általános elvi kijelentést, hanem olyan választ, amellyel minket változtat meg. Kiemel hitetlenségünkből, ön­igazságunkból és az élő Isten színe elé állít. PÉTER KÜLÖNBEN MA NEM AZT KÉRDEZNE JÉZUS­TÓL, hogy „hányszor kell megbocsátanom?”, hanem azt, hogy „szabad-e haragudnom?”. Ez is hibás kérdés, de mai. Éppen t azok között vetődik fel, akik megpróbálnak komolyan keresz­tyén életet élni. Egy komoly keresztyén nem haragudhat. Még okkal sem — mondjuk. „Mert aki haragszik, méltó az ítéletre.” Magasra állított mérce. Hányszor futunk át alatta behúzott nyakkal? Lehet-e egyáltalán harag nélkül élni? Maga Isten is haragszik. Néha kényelmesebb a személyünket ért sértéseket lenyelni és magunkban fortyogni. De miképp rendeződhetnek összeütközéseink, ha elhallgatjuk azokat? Azután, az igazságot szerethetjük-e. ha nem fog el a harag az igazságtalanság láttán. Nem azért vagyunk méltók az ítéletre, mert haragszunk, ha­nem azért, mert rosszul bánunk a haraggal. Haragszunk ami­kor nem kellene és nem haragszunk amikor kellene. Elvakít, magával ragad, öncélúvá válik haragunk. Pál apostol azt mondja: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek” (Ef 4. 26). A harag elvi mellőzésével nem lehet elkerülni a vétket. A megbo­csátás hoz itt megoldást. A konfliktusok bátor, .türelmes, nem halogató rendezésére való készség. ISTEN IRGALMASSÁGÁT ÉPPEN AZ JELLEMZI, hogy ha­tárt szab haragjának. És milyen áldozattal! Gondoljunk a Gol­gotára! Nem azt mondja Isten: legyen igazság, vagy inkább pusztuljon a világ. Ezt mondja: legyen irgalmasság, mert kü­lönben elpusztul a világ. Ezzel valami újat kezd, új életlehető­séget biztosít. Ezzel az új életlehetőséggel csak úgy lehet élni. ha másokat is részesítünk benne. A példázatbeli szolga ahe­lyett. hogy életlehetőséget biztosított volna fizetésképtelenné vált társának, lehetetlen helyzetbe hozta, Ez az, amit Jézus ab­szurdumnak, hajmeresztő lehetetlenségnek tart. Mert segíthe­tett volna a másikon, Hiszen rajta is segítettek. Benczúr László IMÁDKOZZUNK Uram! országod ion. Áttöri irántunk méltán felgerjedt hara­godat. Széttépi adóslevelünket. Megtéréssel, új élettel, remény­séggel akar megajándékozni. Ne engedd hogy elakadjon nálunk hitetlenségünk, önjgazságunk, keményszívűségünk miatt. Add inkább, hogy mi is új életlehetőség kezdeméríyezöi és elősegíteti legyünk a magunk körében, úgy ahogy te cselekedtél növelünk. Amen. Isten tiszteleti rend Budapesten, 1975. október 26-án Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gá­bor. de. 11. (úrv.) Bízik László, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. ti. dr. Muntag Andorné, du. 6. Szir­mai Zoltán. Dózsa György út 7, de. fel 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31— 33. de. 9. Rákóczi ut 57/1». de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. du. 5. Szeretetvendégség: Veoieös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. S. Boros Károly. Gyarmat u 14. de. fél 10. Bor.»s Ká­roly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. n. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekeriete- Jep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota MÁV te­lep de. 3. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Nagytemplom de 10. Rákos­palota Kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fel 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosiidét de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- esai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. úrv.) Madocsai Miklós, du. ti. D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Gö­rög Tibor. de. 10. dr. Groó Gyula. XII. Tartsav Vilmos u. 11. de, 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkut de. fél íí. Turcsányi Károly. Moderi u. 6. de. 10. dr. Le­hel László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Missu­ra Tibor, du. 6. Lehel László. Né­metvölgyi iit 138. de. 9. (úrv.) Ben- cze Imre. Nagytétény de. fél 9. Vi- sonlai Robert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. lt. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontú Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél H, Budapesten, 1975. október Deák tér de. 9. (úrv.) Bizik Lász­ló, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Ká­roly, du. 6. (úrv.) D. Káldy Zoltán. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. du. 6. Re­formációi ünnepély. Rákóczi út 57/b. de. 32. (magyar).) Thaly Kál­mán u. 28. du. 6. dr. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. (úrv.). du. 7. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly, du. 7. (úrv.) Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László, du. fél 7. Bencur László. Váci út 129. du. fél 7. Kertész Géza. újpest de. 10, (úrv.) Blázy Lajos. du. 6. (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. (úrv.). du. 6. Pestlőrinc de. 11. Ma- tuz László. Kispest de. 10. Pestúj­hely du. 6. Schreiner Vilmos. Rá­— Szentháromság után a 22. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Fii 1. 3—11; az igehirdetés alapigéje: Mt 18, (21—22) 23—35. — Reformáció ünnepén az oltárterítö színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Mt 5, 1—10; az igehirdetés igé­je: Gál 5, 1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 26-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet WELTLER REZSŐ soproni lelkész. a Győr-So proni Egy­házmegye esperese. — NYÍREGYHAZA. Októ­ber 26-án. vasárnap este 6 óra­kor az evangélikus és a refor­mátus gyülekezet közösen ren­dez reformációi emlékünne­pélyt az evangélikus templom­ban. — ÖRBOTTYÁN. A Cso­rnádhoz tartozó leánygyüleke­zetben október 26-án, vasár­nap délután 2 órakor ünnepi istentisztelet és közgyűlés ke­retében lesz a templom fel­szentelése D. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöké­nek szolgálatával. — NYÍREGYHÁZA. A havi orgonafélórák keretében no­vember 3-án, hétfőn este 7 órakor Peskó György orgona- művész ad orgonaestet a tem­plomban. — ANGYALFÖLD. Október 26-án, vasárnap délután 5 óra­kor szeretetvendégséget tarta­nak a gyülekeztben. 1-én, Reformáció ünnepén kospalota Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály du. fi. dr. Karner Ágoston, Rákos- hegy du. fi. Rákoskeresztúr du. fi. BéCSikapu tér de. 11. (úrv.) D. Koren Emil. du.'6. (úrv.) D. Koren Emil. Óbuda de. 10. Görög Tibor, du. 6. Reformációi ünnepély. XII. Tarsay Vilmos u. 11. de. 11. Csen­gődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkut de. fél fi. Csengődy László. Kelenföld de. 11. Missura Tibor. du. 6. (emlékünne­pély) dr. Esze Tamás. Hajdú Péter. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. du. fél fi. dr. Rezessy Zoltán. Párdy György. Budafok de. 11. Visontai Róbert, du. 5. Visontai Róbert. Csepel de. fél 11, du. 6. — HIBAIGAZÍTÁS. Az Evangélikus Élet 40. számában ..Lelteészi arany jubileum” cí­men közöltünk cikket. A jubi­leumon nyolcán tudtak meg­jelenni. Jelen volt Lucsán Márton ny. csomádi lelkész is. — HALÁLOZÁS. Lindák András a rudabánvai gyüleke­zet hűséges gondnoka 77 éves korában elhunyt. A Dobsinró-1 Ruda bányára származott nyugdíjas bányamester fára­dozásának is köszönhető, hogy 1934. szeptember 23-án fel­avathatták a templomot. Gyü­lekezete október 10-én búcsú­zott tőle. „Légy hű mindhalá­lig és neked adom az élet ko­ronáját.” evancélik-js élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának (apja Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, vitt.. Puskin u. t2. Telefon: 142—074 Csekkszámtaszám : 516—20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 © 75.3140 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged” (Zsolt 130. I). VASÁRNAP. — „Az egye­dül bölcs Istennek, a mi meg­tartónknak dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind­örökké. Amen” (Jud 25 — Zsolt 44. 9 — Mt 16. 23—35 — Zsolt 130). A türelmes szere­tettel nagyon csúnyán vissza lehet élni. Ismerjük pl. olyan édesanyák könnyeit, kik min­dent elhordozó szeretetük vi­szonzásaként gyermekeiktől durvaságot és bántást kapnak. De ismerjük a nyugtalan lel- kiismeret elvakult, másokkal szemben kíméletlen, önigazoló kísérleteit is. A büntetés félel­met keltp erejével fegyelmez­het, de őszinte bizalmat és viszontszeretetet mindig csak a türelrriejS, megbocsátani tudó szeretet ébreszthet. Isten böl­csessége, nagysága, ereje bűn­bocsátó szeretetében tárul elénk, hogy. teljes szívünkkel tudjunk benne bízni. HÉTFŐ. — „Azután látám, és imé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazat­ból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bá­rány előtt álltak” (Jel 7, 9 — Zof 3, 9 — Mt 7. 1—5 — Jób 3, 20—26). Isten üdvözítő aka­rata nem tölünk függ. önzé­sünkkel senkit sem zárhatunk ki bűnbocsátó szeretetéből. ítélkezéseinkkel azonban meg­keseríthetjük egymás életét, holott épp a keseredett szívűe- ket és a reményüket vesztet­teket kellene vigasztalnunk és erősítenünk Isten megtartó szeretetének a hirdetésével. Az előre mutató prófétai ígéretek is ebben a reménységben erő­sítenek bennünket. KEDD. — „Nincs semmitek, mert nem kéritek" (Jk 4. 2 — 2 Kir 19, 14 — Luk 17, 1—4 — Jób 4, 1—11). Gyakran panasz­kodunk hitünk gyengesége és a Krisztusban hívők testvéri közösségének erőtelensége miatt. Rendszerint a környeze­tünket és a körülményeinket hibáztatjuk. Külső okokat ke7 résünk és a segítséget is má­soktól várjuk, mintha mi min­dent megtettünk volna, hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe. Közben talán a rendszeres imádság hitet erősítő és fe­szültségeket oldó lehetőségé­vel sem éltünk. Gyakran azért rossz testvéri kapcsolatunk embertársainkkal, mert Isten­nel való kapcsolatunkat is el­hanyagoljuk. SZERDA. — „Ö Isten gaz­dagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlánok az ő ítéletei, és kinyomozhatatla- nok az ő útai!” (Era 11. 33 — Jób 37. 4 — Mt 6. 9—15 — Jób 4, 12—21). Ahogy' az ember kutatása során ismertté válnak világunk természeti és fizikai törvényei, egyre nagyobb cso­dálattal állunk a teremtett vi­lág belső rendje és rejtett ósz- szefüggései elölt. Isten viiágte- remtő munkájánál mégis cso­dálatra méltóbb az emberhez lehajtó szeretete. Mélységét nem tudjuk felmérni, dönté­seit nem tudjuk /kellőképpen méltányolni, és mégis megra­gad bennünket, bele világít életünkbe, hitet ebreszt, meg­tart és hálára indít. CSÜTÖRTÖK. — „A rókák­nak van barlangjuk és az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hová fe­jét lehajtani” (Mt 8, 20 — 5 Móz 33. 12 — 1 Ján 3, 19—23 — Jób 5. 17—27). Aki egyéni hasznát keresi, annak az útja elválik Krisztusétól, mert ő nem az önzés, hanem a szol­gálat útját járta. Követni és hozzá ragaszkodni csak biza­lommal lehet. Az élet megpró­báltatásait kezéből venni is csak az állhatatosan bízó hit tudja, mint ahogy' megtartó, szabadító vezetését is csak a hit tapasztalhatja meg. FENTEK. — „Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg a törvény cseleke­detei nélkül” (Rm 3. 28 — 5 Móz 4. 31 — Jn 2. 13—22 — Zsolt 46). Az egyház élete nem képzelhető el a hitet ébresztő és életújító evangélium nél­kül, mely a Krisztusban ka­pott bűnbocsánatot és halál fe­lett diadalmaskodó szeretetet hirdeti nekünk. Amikor ez az evangélium hattérbe szorul életünkben, hitünk és vallá­sosságunk elmerevedik, min­dig szükségünk van megúju­lásra, „reformációra". Ha ön­magunkban bízunk, annak semmi haszng sincs Istenhez való viszonyunkban. Hitünk csak az evangéliumra épülhet. Ezt ismerték fel a reformációt vállaló őseink is. SZOMBAT. — „Örüljetek az Urban mindenkor: ismét mondom, örüljetek! Az Ür kö­zel!” (Fii 4. 4. 5 — Ézs 60. 2 — Ezs 64. 5—11 — Jób 6. 1 — 10. 24—30). Ha az ember felfedezi, hogy milyen nagy' szükségé van Isten ajándékaira, az evangéliumra, a szeretetre, a bűn bocsánatra, a hitre, s hogy nélkülük menny'ivel üresebb és reménytelenebb lenne az élete, akkor nagyon tud örül­ni mindezeknek. Ügy érzi, Isten .közel jött hozzá és ő is közelebb került Istenhez. Ér­zéseinken túl. Isten igéjének ígérete is a Krisztussal való találkozás közelségre nyújt reménységét. Ez is örömet ad, de felelősségre indító örömet. Krisztussal való találkozásunk Isten szeretetében bízó hitünk és embertársainkért végzett szolgálatunk lemérését is je­lenti. Magyar László — .ló állapotban levrí Simson Schwalbe motorkerékpár eladó. Ér­deklődni lehel: Evangélikus Lelké­szt Hivatal 2900 Komárom. Mártí­rok útja 19. eimjpn. Méjj egyszer Apáczairól, a reformáció kapcsán A NAGY ERDÉLYI PEDAGÓGUS SZÜLE­TÉSE 350. ÉVFORDULÓJÁN már meghajtot- mk tiszteletadással főnket mi, a hazai evan- gélikusság. Szalatnai Rezső emlékezett meg róla lapunkban, nemes veretű mondatokban, a belső érzések forróságával, méltó értékelés­sel. Apáczai, ifjan, tüdőbajban halt meg, 1649- ben — írta az iró —, s a holland asszony es gyermekeik par hónap múlva követték. „De. ez a személyes tragédia elvesztette szomorúi ságát. Három század óta feléledt Apáczai szel­leme ...” Most a reformáció ünnepe közelségében egy másik, hosszabb tanulmányt nyitunk fel, amelyet az Irodalomtörténet című folyóirat kö­zölt és a Látóhatár elnevezésű kulturális ki­advány széles körben továbbadott. Benkö Sa­mu irodalmi értekezésében beszámol arról, hogy középiskolás évei egy részében „Apáczai szugyesztiv egyéniségé igézetében" nőtt fel. „Kolozsvárott, a Farkas utcában az Utrecht- böl hazatért, a gyulafehérvári fejedelmi aulá­ban megfenyegetett és ide húzódott kollégi­umépítőt állították eszményképül elénk de­rék tanárok. Gyermekkorom óta visszhangza­nak bennem Ady Endre igéi: „Megtaláltuk az őseinket: / Mennyi bús homloka magyar,/ Kinek azért kellett pusztulni, / Meri újai, em­berit akar. / Megnyíltak lángolón előttünk / A Bolyai- s Csere-sírok I S hozzánk szegőd­tek szép sorjában / Az arnyas, magyar már­tírok.” AMI TANULMÁNYÁBÓL IDEKÍVÁNKO­ZIK, túl e megragadó személyes megnyilvá­nuláson, az éppen az Apáczai idézetek sora. Távol az egyház határaitól, mai élő irodalom- történeti oldalakon, olyan szépen tükrözik a szemelvények Apáczai gondolkodásának, élet­művének belső egységét: reformációi hitének I és pedagógiai eszményének mély összef or rótt- ságát, s a haladás szükségességét. „KI NE TUDNÁ — mondotta Apáczai a ko­lozsvári kollégium auditóriumában —. hogy atyáink korában Isten a reformáció nagy mű­vet is csak akkor indította el, miután szeren­csés kimenetelét előkészítette iskolák és aka­démiák tanítómunkájával. Csak egy dolgot legyen szabad megemlítenem. Előbb Frigyes választófejedelem 1502-ben felállította a wit­tenbergi akadémiát, s alig 15 évvel később onnan lobogtatta föl Luther az egész világnak a reformáció fáklyáját.” Luther hagyta meg a lelkipásztoroknak — fűzi hozzá a mai tanulmányíró —. hogy szün­telen gondot fordítsak a gyermekek nevelésé­re. Az itthoni barbársággal hadakozva, e sze­mélyes példával is szentesített reformatori in­tést idézi Apáczai: „Mit tett tehát Luther, mit tettek a reformátoraink, hogy ezt a barbársá­got elűzzék és kiirtsák saját hazájukból? Ugye, hogy iskolákat nyitottak mindenfelé, megszervezték a katekizmus tanítást; ezt az­tán utódaik nagy szorgalommal folytattak mind a mai napig.” „AZ ISKOLÁK MÚLTJÁBAN APÁCZAI — állapítja meg az irodalomtörténész — a változtatás igényének, a haladásnak a hagyo­mányait méltányolja. Azokkal szemben, akik félnek az újtól. így érvel a gyulafehérvári be­szédében: „Figyeljenek az ilyenek azokra a változásokra, melyek napról napra szemünk láttára születnek mind a politikai és házi élet­ben, mind az egyházban és másutt — az is­kolákban is. Mert ugyan hány új meg új tör­vénycikket hoznak évről évre. eltörölve a ré­gieket! hiány olyan családban tisztelik ma­napság jámboran és buzgón az Istent, mely­ben eddig pogány tunyaság lakott! Hány olyan egyházban hirdetik mostanában minden egyes napon az örök Isten igéjét, melyről a régiek nem is álmodtak! Hány olyan iskola élt már át nagyon hasznos reformokat, mely nem is olyan régen a teljes zűrzavar homá­lyába volt merülve... Szóljon a pataki főis­kola, niely ma is érzi a reformáció tüzet. . .! Hát te, újonnan felépült kolozsvári iskola semmit sem akarsz levetni ócska öltözéked­ből? . . . Hozzád tér vissza beszédem, Bethlen és Rákóczi kollégiuma, gyulafehérvári kollé­gium, ... buzditlak téged, ne húzódozz a teljes megújhodástól.. A REFORMÁCIÓ NYOMDOKÁN JÁRT APÁCZAI a világi értelmiség jogi helyzete­inek, tehát valójában élethelyzetének méltó rendezése tekintetében. A tanulmány írója megállapítja: „Már Bocskai 1605-ben oklevél­ben biztosította a nem nemes származású egy­házi személyek özvegyeinek és árváinak, hogy .bárminemű jobbágyi szolgálat alól kivétesse­nek’ ... Bethlen Gabor tovább tnegy nagy elődjénél, és már nemcsak a jobbágyi szolgá­latok alól mentesíti a papok és prédikátorok (ide értendők egyházi hivatalviselőkként a ta­nítók és tanárok is) özvegyeit és gyermekeit, hanem nemesi rangra emeli őket. Apáczai akadémiai tervezetében előadja ja­vaslatát az akadémiai oklevéllel rendelkezők általános megnemesítésére. Egyenlőségjelt tesz az egyházi és a világi értelmiségi foglalkozá­sok köze, s ez eppen egy teológiai projesszor esetében, a 17. szazad derekán, a politikai böl­csességnek nem csekély bizonysága. Ú tehát az értelmiségi funkcióval járó nemesi státust követel az akadémia minden végzettje es le- származoik számára. ,Mert nem azokat tartom igazán nemeseknek, akik aranyláncot kötnek nyakukba, akik palotáik falait és előcsarnoka­it tisztségekre emelkedett őseik képeivel dí­szítik, hanem azokat, akik igazi javakkal: va­lóban saját javaikkal akarják feldíszíteni ön­magukat és hozzátartozóikat, vagyis művelt­séggel, jó erkölccsel és ékesszólássaV (a gon­dolatok szépen rendezett előadásával).’’ LÁM, APÁCZAI SZÁZ ÉVVEL A REFOR­MÁCIÓ UTÁN a reformáció kulturális es tár­sadalmi szolgálatának hordozója más történeti viszonyok között, Erdély földjen. Méltó példa­kép! Idézett vallomásait olvasva, csak úgy mel­lesleg észrevesszük, milyen nemes igazságér­zettel világítja meg Apáczai a reformáció út­törő és fő alakjának, Luthernek a jelentőségét. Teszi ezt ö, a kálvini keresztyénség képvise­lője. REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN EGYÜTT ÜN­NEPELÜNK testvéri szívvel a református egy­házzal. és a. két egyház kapcsolatát Apáczai szellemében nézzük. A közgondolkodásban el­terjedt az a félreértés, mintha a lutheri refor­máció a kezdet, a kálvini reformáció a be­tetőzés lenne. Inkább arról, van szó. hogy a reformáció lutheri fájából kinőtt a kálvini ág, s ma a közös gyökér két hatalmas törzse­ként magasodik fel a lutheri és a kálvini keresztyénség. Együtt hordozva a reformáció *kulturális szolgálatának örökségét is, benne Apáczai Csere János életművét. Veöreös Imre I s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents