Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-26 / 43. szám

Egyházak as igazságosságért f Beszélgetés C. I. Itty-vel, az EVT Fejlesztési Bizottsága igazgatójával Nemrég néhány napot ma- ganlatogatáson hazánkban töl­tött Chirapurath Itty és csa­ládja. C. Itty, az Egyházak Vílagtanacsa Fejlesztési Bi­zottságának igazgatója. Az alábbiakban részleteket köz­lünk a vele folytatott beszél­getésből. Hogyan került sor ma­gyarországi látogatására? Látogatásunk fő célja az volt, hogy megmutassam családomnak Budapestet. Négy évvel ezelőtt már jár­tam itt és hazatérve sokat be­széltem enyéimnek Budapest szépségéiről. Ezért úgy dön­töttünk, hogy Indiából Genf felé menet megszakítjuk utun­kat Budapesten. Szeretnénk hallani az EVT-nél végzett munkájá­ról. Tizenöt éve dolgozom az EVT-nél. Előbb mint az Ifjú­sági Osztály titkára, majd az ún. laikus ügyek osztályán dolgoztam hat évig. öt éve pedig egy újonnan alakított osztály, az „Egyházak részvé­tele a gazdasági fejlesztésben” (CCPD) igazgatója vagyok. Húsz munkatársammal vég­zett munkámat az alábbi öt­pontos program határozza meg: 1. Kutatások. 2. Fejlesz­tési nevelés. 3. Dokumentációs szolgálat. 4. Technikai szolgá­lat. 5. Pénzügyi segítség. A kutatói csoport a fejlődés különböző területeit vizsgálja. Pl. teológiai tanulmányt ké­szítettünk „Uralkodás és füg­gőség” címen. Egy másik ta­nulmány címe: „A szegénység formái a harmadik világban”. Kiadtunk egy kézikönyvet is a „Vidék fejlődéséről” és egy tanulmány-kötetet „Igazságos kereskedelem” címen. Segítséget adunk az egyhá­zaknak, hogy különböző ne­velési programot vállaljanak. A technikai szolgálat terü­letén abban segítünk a har­madik világ egyházainak, hogy megtervezzék és tökéle­tesítsék fejlesztési terveiket és programjukat. Ez az osztály kezeli az ún. ökumenikus Fejlesztési alapot, amelyen keresztül pénzügyi segítséget biztosítunk az egyházaknak és szociális csoportoknak. Mint a II. Egység igazgatója a feladatom: a négy alegység, munkájának koordinálása, hogy előmozdítsuk a béke, az emberi jogok, a gazdasági és a faji igazságosság és a világ népeinek ügyét. Az elmúlt évben munkám nagy részét sok kollégámmal együtt az ez év novemberében Nairobiban kezdődő Ötödik Nagygyűlés előkészítésére szenteltem. Mi a véleménye az egy­házak felelősségéről és fel­adatairól a gazdasági fej­lődés területén? A történelem folyamán az egyházak sokszor találkoztak a szegénység, az igazságtalan­ság és a kizsákmányolás prob­lémájával. A múltban is vol­tak olyan törekvések, hogy az egyházak ezen a területen is Urukat kövessék. Ma fejlődés­nek nevezzük azt a folyama­tot, amely által a szegény né­pek küzdenek a szegénység, az igazságtalanság az elnyo­más ellen. Világos, hogy az egyházaknak részt kell ven­niük ebben a küzdelemben. A felhívás elsősorban a har­madik világ egyházainak szól. Ügy kell együtt munkálkod- niok más hitű és ideológiájú honfitársaikkal, hogy változás történjék a szociális-gazdasá­gi és politikai struktúrában. A fejlődés céljai: az igazsá­gosság, az önfenntartás és a gazdasági növekedés. A leg­több harmadik világbeli or­szágnak radikális strukturális változásra van szüksége. Az egyházak segíthetik ezt a fo­lyamatot azáltal, hogy nevelik és mozgósítják az embereket a fejlődési folyamatban való részvételre. — A harmadik világ fejlődését gátolja a je­lenlegi nemzetközi gazdasági rendszer. Ezt meg kell vál­toztatni. Ehhez azonban az egves népek magatartásának változása és politikai akara­tuk mozgósítása szükséges. Mi az EVT vezetőinek és önnek a véleménye az eredményes helsinki Kon­ferenciáról? Az EVT Nemzetközi ügyek­kel Foglalkozó Bizottsága ál­lást foglalt az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Konferencia sikeres befeje­zésével kapcsolatban. Ez a konferencia valóban megnö­velte annak lehetőségét, hogy Európában sziláid béke le­gyen. Az, hogy a konferen­cián a Szovjetunió és az Egye­sült Államok is részt vett, megnyitja az utat a béke szá­mára a világ más részein is. A helsinki konferencia mo­dell lehet más kontinensek békéjének megteremtéséhez. A világ keresztyénéinek fi­gyelme lassan Nairobi felé Mmöt jelentett számunkra" Ismeretes, hogy ez év jú­niusában egyházunk négytagú delegációja hivatalos látoga­tást tett a Szlovákiai Evangé­likus Egyházban. A látogatás­ról dr. Bartho szlovák egyete­mes főtitkár cikket írt a szlo­vákiai evangélikus egyház lap­jában, az Evanjelicky Po- sol-ban. A cikkből az alábbiakban közlünk néhány részletet: „A megbeszéléseit megmu­tatták. hogy nemcsak a fel­adataink közösek, de sok te­kintetben a megoldásokhoz való hozzállósunk is közös. A megbeszélések szívélyes lég­körben folj’tak le és mentesek voltak minden zavaró’körül­ménytől. amelyek a múltban kapcsolatainkat nehezítették. Nézeteinket őszinte és nyílt légkörben hasznosan cseréltük ki és megállapodtunk, hogy egyházaink képviselői a jövő­ben évenként egyszer találkoz­ni fognak felváltva Magyaror­szágon és Szlovákiában. A látogatás hasznos volt a pozsonyi és myjavai két gyü­lekezet részére is. ahol vendé­geink hirdették Isten igéjét és ahol kedves köszöntést adtak át. Myjaván D. Káldy püspök prédikált és Mekis esperes mondott köszöntést. Pozsony­ban pedig dr. Ottlyk püspök prédikált és dr. Prőhle pro­fesszor mondott köszöntést. A megbeszélések befejezté­vel június 23-án mindkét de­legáció látogatást tett a Szlo­vák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumában, ahol Karol Homola-nz egyházi ügyek titkárságának vezetője és helyettese Jan Kmet fogadta őket. Magyar vendégeink látoga­tása nagy örömet jelentett szá­munkra, mivel hozzájárult egyházaink testvéri kapcsola­tainak és egvüttmunkálkodó- sának elmélyítéséhez. Legin­kább az a reménykeltő, hogy amint Szlovákiában gondot fordítunk a magyar nyelvű hí­vek anyanyelven való gondo­zására, ugyanúgy Magyaror­szágon is törődnek a szlovákul beszélő evangélikusokkal. Per­sze mindkét részről vannak e tekintetben nehézségek, mert hiány van a mindkét nyelven beszélő lelkészekben. E hiánv megszüntetésére mindkét rész­ről megvan az őszinte törek­vés. hogy kiválasszák azokat a fiatal teológusokat, segéd­lelkészeket és lelkészeket és foglalkozzanak velük, ak'k szeretnének előkészülni a két nyelvű szolgálatra. Hisszük, hogy ezt az első be­szélgetést ez a másik kaocso- lat is követi, aminek előre is őszintén örülünk”. fordul, ahol az Egyházak Vi­lágtanácsa Ötödik Nagygyű­lése lesz. Vajon mit remél­hetünk — ez a gyűlés milyen hozzájárulást fog adni az egyház és a világ kérdéseinek megoldásához? Ügy véljük, hogy a nagygyű­lés jelentős esemény lesz az ökumenikus mozgalom életé­ben. Azt reméljük, hogy a gyűlés meg fogja gyorsítani az egyházak erőfeszítéseit a ke­resztyének közötti egység, ugyanakkor új eszméket és inspirációkat adhat az egyház missziója és megújulása szá­mára. Mivel ez az év a nők nemzetközi éve is, reméljük, a gyűlés lehetőséget ad az egy­házaknak, hogy sajátos lépése­ket tegyenek a nők fontos szerepének elismerésére. Mi­vel a gyűlés egy harmadik világbeli országban lesz, a fejlődés kérdése fontos téma lesz. Reméljük a gyűlés arra indítja az egyházakat, hogy kivegyék részüket az igazsá­gosság és az új nemzetközi gazdasági rend megteremtésé­ben. Várhatunk-e változást az EVT központi munkájában Nairobi után? Ügy gondolom, hogy Nairo­bi azt eredményezi: az EVT munkája jobban és világo­sabban fókuszba fog kerülni. Azt is remélem, hogy a kelet­európai egyházak részvétele nagyobb lesz az EVT központ­jában és a bizottságokban. Végül kérjük, szóljon itteni benyomásairól. Budapestet nagyon szere­tem, s most már családom is osztja véleményemet. Mély benyomást tett ránk az egy­házak és az ökumenikus Ta­nács vezetőinek a dolgokhoz való értése, szervezési képes­sége, a mai szociális problé­mák iránti érzékenysége és a problémák megoldása iránti teljes odaszánásuk., — Az a teológiai dimenzió, amely az Ökumenikus Tanács vezetői­vel folytatott beszélgetésben feltárult, mély és rendkívül érdekes volt. Meglepett az egyházak és az állam közötti jó és szívélyes viszony. Ügy látom, Magyarországon magas az életszínvonal. Ez a nép állhatatos munkáját, fe­gyelmezett jellemét mutatja és a kormány, az ipar és a mezőgazdaság felelős vezetői­nek bölcs vezetését. Pungur József Reformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa október 26- án, vasárnap este 6 órai kezdettel a Budapest-Gorkij fasori re­formátus templomban a tagegyházak közreműködésével öku­menikus REFORMÁCIÓI emlékünnepélyt tart. Az emlékünnepélyre mindenkit szeretettel hiv és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE Az emlékünnepély rendje: 1. „Te benned bíztunk eleitől fogva...” 90. Zsoltár 1. vers. Énekli a gyülekezet. 2. Igét olvas és imádkozik Hecker Frigyes metodista szuper­intendens. 3. „Térj magadhoz grága Sión ...” 1. vers. Énekli a gyülekezet. 4. Igét hirdet Adorján József református esperes. 5. J, P. Sweelinck: Tebenned bíztunk eleitől fogva. H. L,. Hass- ..lér: Dicsérjük Istenünket új énekkel. Előadja a Lutheránia Énekkar, vezényel Weitler Jenő karnagjü 6. Ünnepi beszédet mond dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész. 7_Bárdos Lajos: 23. Zsoltár. Előadja a Kálvin Kórus, vezényel Máthé Jánosné, orgonán kísér Máthé János. 8. Befejező imádságot mond Révész László, a Baptista Egyház alelnöke. 9. „Erős vár a mi Istenünk . . .” 1. és 2. vers. Énekli a gyüleke­zet. Túrmezei Erzsébet: ÁTRAGYOG-E RAJTUNK? Benéz a nap a templomablakon. Átragyog a színesruhájú tizenkét férfialakon. Tarka foltokat vet a padsorokra, s á kisfiúra édesanyja mellett. ■“* Az nézi egyídeig álmélkodva a szép mozaik templomablakot, a tizenkét sugárzó alakot. Aztán kérdez, legrosszabbkor talán. Megkérdi: „Kik azok, édesanyám?” Tart még az igehirdetés. Édesanyja csak arra figyel. S a kis kérdezőt súgva, hirtelen egyetlen szóval csendesíti el: „Keresztyének!” S hangzik tovább a prédikáció, szól az orgona, zeng az ének. * „Gyerekek!” — vetődik fel Hittanórán néhány nap múlva váratlan a kérdés: „Milyen emberek a keresztyének? Ki mondja meg nekem?” S a kis csapat nagy igyekezettel töri a fejét a feleleten. Aztán egy kisfiú jelentkezik. — Tanítója ilyen feleletet egyhamar újra aligha kap —. „A keresztyének olyan emberek, akiken átsüt a nap!” Milyen gyermeki, igaz felelet! Lehet-e annál drágább feladat. mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön átsüssön — ragyogjon a Nap?! Átragyogjon hideg világba, és beragyogjon sötét szíveket! Nem, ennél szebb feladat nem léhet! Kísérjen hát egyre a kérdés tovatűnő évek alatt: átragyog-e, átsüt-e rajtad, átragyog-e rajtam a Nap?! GYORSSEGÉLY az indiai Árvíz Áldozatainak Az elmúlt júliusi indiai ár­víz áldozatainak megsegítésére a Lutheránus Világszövetség Világszolgálati Osztálya Nyu- gat-Bengália és Bihar tartomá­nyok 14 millió érintett lakói számára 100 ezer dolláros gyorssegélyakciót indított. Élel­miszereket, ruhaneműt, építő­anyagokat és sátrakat szállítot­tak a lakosságnak, (lwi) Harminc éves az ENSZ ötvenegy alapító ország írta alá az Egyesült Nemzetek Szer­vezete Chartáját San Franciscóban inén. június 26-an. Az ok­mány néhány hónappal később, október 24-én vált jogerőssé es ezt a napot tekintjük az ENSZ „születésnapjának”. AZ ALAPOKMÁNY CÉLKITŰZÉSÉI SZERINT a szervezet a nemzetközi béke és biztonság fenntartásara alakult, hogy elő­mozdítsa a különféle nemzetek közötti baráti kapcsolatokat az egyenjogúság és egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tar­tása alapján. Beletartozott az alapításkor elhatározott dolgok közé az elmaradt országoknak szóló segítségnyújtás is, gazda­sági, szociális és kulturális téren. Kiemelték a háború elleni harcot, a leszerelést. Mindez érthető volt a pusztító második vi­lágháború vérzivatara után. Vajon hogyan szolgálta az ENSZ harminc éven keresztül az alapításakor kitűzött célokat? Az évfordulón sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a szervezet évtizedeken keresztül a hi­degháború eszköze volt, a nyugati kapitalista országok az Egye­sült Államokkal az élen éppen ezen a szervezeten keresztül igyekeztek uralmukat és befolyásukat tovább terjeszteni, azt megőrizni és védelmezni. Gondoljunk például arra, hogy a ko­reai háború idején az amerikai csapatok ENSZ zászló alatt har­coltak. A hidegháborús, antikommunista amerikai politika mai ténye, hogy a Biztonsági Tanácsban az amerikai vétó akadá­lyozta meg Vietnam fölvételét az ENSZ tagjai sorába. JELENTŐS VÁLTOZÁSOK IS TÖRTÉNTEK AZONBAN A HARMINC ÉV ALATT. Egész sor addig gyarmati ország vált függetlenné és került be a világszervezetbe. Velük friss levegő, új szellem hatolt be a New York városának jellegzetességévé vált ENSZ-palotába. A szocialista és harmadik világbeli tagor­szágok többségbe kerültek a közgyűlésben, és céltudatos mun­kájukat'számos előremutató határozat, fontos döntés és konfe­rencia jelzi. Hazánk 1955. december 14. óta tagja a világszerve­zetnek és tevékenyen vesz részt annak politikai és más termé­szetű munkájában is. Ugyanis nem csupán a politikai munka jellemzi a világszer­vezetet, bár a leglátványosabb és a sajtó által leginkább figye­lemmel kisért események éppen a közgyűlés vagy a Biztonsági Tanács üléseinek eseményei. Számos szakkérdés megoldására külön szervezete van az ENSZ-nek és ezekben is tevékenyen közreműködünk. Ilyenek például a Gazdasági és Szociális Ta­nács (ECOSOC), a Nemzetközi Bíróság vagy olyan ismert külön szervezetek, mint a Nevelésügyi, Tudományos és Kultúrszer­vezet (UNESCO), a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO), az Élelmiszer ügyi és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), stb. Ezek­ben a szervezetekben nemzetközi, világszintű tervezés és felmé­rés folyik a tagországok közreműködésével. Ezek a szervezetek rendezték azokat az egész világ problémáit feldolgozó szakkon­ferenciákat, amelyek közül például a világ népesedésével fog­lalkozott a bukaresti, az élelmiszertermeléssel a római éppen az elmúlt évben. HARMINC EV MUNKÁJA UTÁN FÖLVETŐDIK A KÉR­DÉS, vajon mennyire volt eredményes az ENSZ? Mit tudott ed­dig elérni és mik voltak a korlátái? Annyi határozat született ugyanis eddig, de kevés döntést lehetett végrehajtani. Ezt leg­inkább a politikai kérdéseknél érezzük, hiszen például a Közel- Keletre vonatkozó ENSZ határozatot, hogy az izraeli csapatok­nak vissza kell vonulniuk, és minden elfoglalt arab területet vissza kell adniuk, máig sem lehetett végrehajtani. Ugyanígy végrehajthatatlan határozat a Namibia sorsa fölötti döntés, hogy Dél-Afrika szabadságot köteles adni ennek az afrikai or­szágnak, mert-a fajüldöző politikájáról hírhedt Vorster minisz­terelnök kormánya minden eszközzel igyekszik ott hatalmát megerősíteni. Sokszor tehetetlen az ENSZ! A politikai vagy gazdasági döntések csupán javaslatok, amelyeket az egyes tag­országoknak kellene végrehajtani. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA JAVASLAT ARA ez évben október utolsó vasárnapja, amelyik legközelebb esik az ENSZ születésnapjához, „ENSZ-vasárnap”. Ezen a napon a ke­resztyén egyháznak jó megemlékezni arról a világszervezetről, amelyik ugyan nem mentes mai világunk politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális feszültségeinek tükröződésétől, de még­is sokat tett már és tehet a jövőben is éppen a szocialista orszá­gok kezdeményezésével a béke megvédése érdekében, a háború megakadályozásában, a világ problémáinak feltárásában és azokra való gyógyszer keresésében. A nemzetközi egyházi világszervezetek, így az Egyházak Vi­lágtanácsa vagy a Keresztyén Békekonferencia is, ott vannak az ENSZ-nél bejegyzett és azzal együttműködő úgynevezett nem-kormányszervezetek (NGO) sorában. A világszervezet egy- egy nemzetközi kérdés megoldására tett erőfeszítésében nem­csak a kormányokhoz, hanem a különböző szervezetekhez, így az egyházi szervezetekhez is odafordul, hogy azokat megnyerje a végrehajtás vagy a tanulmányozás támogatására. MA EZ A VASÁRNAP ARRA SZOLGÁL, hogy gondoljuk végig, keresztyénségünk nemcsak függőlegesen, Istenhez kap­csolódó kérdésekkel kell, hogy foglalkozzon, hanem vízszinte­sen. az embertársainkat érintő kérdések is beletartoznak, még pedig világszinten. Túl kell néznünk saját üdvösségünk kérdé­sén, a saját templomtornyunkon vagy a saját egyházunk hatá­rain. Sőt még a keresztyénség határain is túl kell nézni és meg­látni a nem- keresztyének világát is. A régi keresztyén isten- tiszteleti szokások szerint a befejező imádságban, az „oratio gecumenica”, az általános könyörgő imádság szavaiban előke­rült az egész világ. Ma így kerülhet bele az Egyesült Nemzetek Szervezete az oratio oecumenica kérdései közé, célkitűzései pe­dig a magunk és környezetünk, szervezeteink életére és tevé­kenységére lebontva ott lehetnek állandó feladatként előttünk. Ifj. Harmati Béla — MISKOLC. Szeptember 28-án, a gyülekezetben az 50 éve elhunyt Csengey Gusztáv egykori eperjesi teológiai ta­nár és miskolci evangélikus jogakadémiai magántanárra emlékeztek. A délelőtti /isten- tisztelet után megkoszorúzta a „Fogoly lengyel” című vers költőjének a templom udvarán levő szobrát dr. Sömjéni Mik­lós, a gyülekezet felügyelője. A délutáni szeretetvendégsé- gen dr. Várhegyi Miklós könyvtáros-presbiter ‘ tartott igen értékes előadást Csen­gey Gusztávról, aki számtalan egyházi énekünk szerzője is. Ö irta többek között „Rád bízom sorsomat Uram mindhalálig” kezdetű eneket. Az előadásban külön hangsúly került arra, hogy Csengey Gusztáv élő pél­dája volt annak, hogyan kell egyszerre Istent imádni és ha­zát szeretni. Belicza András presbiter saját versét adta elő. melyet erre az alkalomra irt. Ö szólaltatta meg áz iro­dalmi értékű „Fogoly lengyel” \ című versét is. Zaveczky Jó­zsef pedig a költő „A központi Nap” című költeményét adta elő. Szebik lmréné zenetanár Csengey Gusztáv énekeit szó­laltatta meg. Az ünnepségen részt vettek Csengey Gusztáv közeli rokonai: Kazár László­ké sz. Csengey Lenke és Ko- rocz Balázsne sz. Csengey Iza­bella és családjaik Budapest­ről, Oroszlányból, Tatabányá­ról és Kecskemétről. — A VASI EGYHÁZME­GYE gyülekezetei egyhangúlag Benkö Béla kissomlyói lelkészt választották meg esperessé, egyházmegyéi felügyelővé pe­dig egyhangúlag ismét Ber­zsenyi J. Miklóst. Az egyház- megyei elnökség beiktatása november 4-éh délelőtt 10 óra­kor lesz a szombathelyi tem­plomban istentisztelet és egy­házmegyei közgyűlés kereté­ben. A beiktatás szolgálatát D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke végzi! I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents