Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-26 / 43. szám

A reformáció ünnepének igéje

A szabadság szolgálatában

Gál 5, 1—6

Mellőzhetjük most a fenti ige eredeti értelmének és dogmatörténeti jelentőségének az ismertetését. Elég annyit említenünk, hogy az ősegyházban a judaizmus kísértése, a reformáció korában Róma törvényeskedése, napjainkban pedig főleg a szekták fanatizmusa serkentette és serkenti küzdelemre az evangélium által felszabadított keresztyéneket minden visszásság és visszaélés ellen.

Mi Pálnak és Luthernek e textusban rejlő mai öröksége és mi a mai aktuális üzenet Isten népe számára?

AZ EVANGÉLIUMBAN KAPOTT SZABADSÁG MINDIG ŰJ HELYZETET TEREMT. Ma is abból a krisztusi tanításból és apostoli-reformátort üzenetből élhetünk, hogy Isten nem csupán Űr, akinek — mint egykor Isten választott népe — szolgai engedelmességgel tartozunk, hanem egyúttal mennyei Atya is, akihez bizalommal fordulhatunk. Űj helyzetet teremtett ez a felismerés a keresztyénség hajnalán is, de legalább annyira ma, egy bennünket kérdésekkel körülvevő és válaszra váró világban,

Üjj helyzetben él, új szántást szánt a magyar evangélikusság is a szocializmust építő társadalomban. Tudunk-e életünkkel, hitünkkel, bizalmat és szeretetet árasztó magatartásunkkal úgy felelni a kérdezőknek, hogy megérezzenek valamit az „új" nemcsak Istent dicsérő, hanem, embereket is felszabadultan segítő szolgálatunkból.

AZ EVANGÉLIUMBAN KAPOTT SZABADSÁG MINDIG ELŐREMUTATÓ ERŐ. A Krisztusban magát egynek valló közösség látása — „nincs zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő...” — bámulatos módon és szinte hihetetlen gyorsasággal formálta át Európa ókori történelmét. Ma, egy új korszak küszöbén, a lassan egy családdá váló Európában — gondoljunk Helsinkire — ismét előremutató lehet a keresztyénség. Volt idő, nem is olyan rég, amikor visszhúzó erővé vált. Ma éppen az Újszövetség és a reformáció népének van alkalma tanújelét adni annak, hogy nem a régi kötöttségek határozzák meg életét, nem is akarja az „egyiptomi husosfazekat” visszasírni, hanem örül a naponként kapott friss „mannának”, és az előrelendíti, a cél felé viszi életét. Ez a cél pedig kettős, hiszen mindkettőre felszabadultunk: Krisztust követni és az emberiség ügyét segíteni.

AZ EVANGÉLIUMBAN KAPOTT SZABADSÁG MINDIG A SZOLGÁLAT SZABADSÁGA. Az az előrelendítő „energia”, amely a felszabadult, szeretet által „munkálkodó” hit jellemzője, soha nem^akar egyedül üdvözítő, az emberiség életének irányát szinte csalatkozhatatlanul megszabni akaró, agresszív erővé lenni. A keresztyénség nem lehet többé „uralkodó” vallás ebben a világban. Hallgatnia kell a más vallású, sőt más világnézetű csoportok hangjára, sőt erősen figyelnie kell azok látására. Együtt kell velük építenie a jövő társadalmát a földön — sőt idővel talán a földalatti —, vagy bolygó-városokban is.

Pál apostol igéje és a reformáció látása akkor lesz igazán mai és előremutató, ha azt mi sem egy uralkodni vágyó, hanem inkább szolgálni akaró, diakóniai helyzetben képviseljük.

Ez nem szolgaság, nem is kiszolgálás, hanem szent, Krisztustól tanult szolgálat. Ez a szolgálat szabadsága és ez a szabadság szolgálata.

Dr. Fabiny Tibor

IMÁDKOZZUNK

Urunk, Istenünk! Hálát adunk, hogy tied az egyház. Te vezeted és kormányzód igéddel. Te oszlatod el a tévedéseket. Te végzed a tisztítás és új életre vezérlés müvét. Néked köszönjük a reformációt és általa az evangélium világosságát. Tarts meg minket igéd igazságában, evangélikus egyházunk iránti hűségben! Ámen.

— KISMÁNYOK. A gyülekezet ebben az esztendőben nagy áldozattal felújította templomának tetőszerkezetét és kívülről tataroztatta templomát. A munka befejezése után szeptember 28-án tartották a hálaadó istentiszteletet. Szolgáltak: Sólyom Károly esperes magyar és Lackner Aladár gyönki lelkész német nyelven, valamint a bonyhádi gyülekezet énekkara Krcihling Dániel lelkész vezetésével.

A lutheri egyház szervezésének első nyomai

Egyidejűleg volt válságos és • sorsdöntő esztendő a reformáció történetében az 1525-ös év. Ha hitünk és az evangélium diadalába vetett bizodaimunk alapján fürkésszük az események titkait, akkor egyszerű alapigazsággá válik, hogy Isten a háborgó tengeren is megőrizte egyháza hajóját. Ha meg a történelem hullámosa* pasai között szemléljük a nagyon is fiatal reformáció sorsát, akkor egyenesen meglepő, hogy nem őrlődött fel maradéktalanul, mint sok hasonló mozgalom. Az isteni gondviselésbe vetett hitünket erősíti, hogy a válságos időket átvészelte s tudott befelé fordulva erősödni, nagy idők elé tekinteni, mintha valójában egy titkos kéz őrizte volna álmait.

MIRE CÉLZUNK, AMIKOR A VÁLSÁGOS IDŐKET EMLEGETJÜK? Arra elsősorban, ami a nagy német parasztforradalomban zajlott le, s arra, hogy a reformátor Luther ebben a birodalmat megrázó eseményben elszigetelődött, s átmenetileg elvesztette a nép, különösen a paraszti tömegek bizalmát. A levert forradalom csendjében szinte magára maradt. Wittenberg, a félreeső kis város és Szászország, a birodalom kis területe volt a terrénum, ahová pillanatnyilag leszűkült a reformáció. De mintha minden „összeesküdött” volna az események természetes gördülése ellen, mert

Megjelent

Dr. Hafenscher Károly— Dr. Selmeczi János—

Dr, Vámos József:

AZ EMBER VÉDELMÉBEN

című könyve, a 4.. 5., 6., 7. parancsolat mai magyarázata

Ara: 30,— Ft.

Kapható a Sajtóosztályon

éppen ebben az évben különítette el magát a humanizmustól — Erasmus ellen írt gondos müvével —, s ekkor kötött házasságot sokak megbotrán- koztatására Bora Katalinnal.

DE EZEKBEN A LÉPÉSEKBEN IS LATNUNK KELL AZT A MAGABIZTONSÁGOT, amelyben az igazság teljes tudata kormányozta a reformátort. Változatlanul bátor lépések voltak ezek. Ugyanaz maradt, aki egykor a birodalmi gyűlésen a császár szeme közé vágta, hogy nem hajlandó visszavonni tanait, s a pápa átokbulláját nyilvánosan. megégette. Ugyanezen az úton járt tehát akkor is. amikor a reformáció ügyét elválasztotta a humanisták törekvéseitől, sőt, amikor megpróbálta kimenteni az evangélium ügyét, a társadalmi forrongásból. Ez utóbbinál a súlyos hiba az vblt, hogy amikor a tömegek benne látták a vezért. ő egyszerűen a napi politika és 1 a rémhírek hatása alatt vállalkozott döntésekre. Így születtek azután tévedései. Luther ■ ízigvérig teológus volt. s hogy nem tudta a maga idejében a gazdasági, társadalmi kérdéseket áttekinteni, nem kizárólag az ő hibája volt.

VISZONT VOLT ENNEK A KUDARCNAK POZITÍVUMA IS. S ez elsősorban a reformáció ügyének felmérésében jelentkezett. A reformátornak, s közvetlen munkatársainak számolniuk kellett azzal, hogy a hét évvel korábban elindult mozgalom viharos sikere abban a tényben rejlett, hogy a „középkort”, annak rendszerét, gondolkodásmódját, intézményeit — a császárságot és péJ. S. BACH:

ÖSSZES ORGONAMŰVEI

címmel orgonaest lesz október 24-én, pénteken és október 27-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban.

„Kunst der Fuge”

I. rész Orgonái:

PESKÖ GYÖRGY

Előadók:

Földes Imre és

Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft.

A SAJTÖOSZTALY FELHÍVÁSA

A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az 1976. évi

EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések

október 31-ig

küldhetők be. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sol-rendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mivel a kiadványból visszavételezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy csak a szükség]' megfelelően küldjék be megrendeléseiket,

A Naptár ára 13,— Ft

Prédikál az evangélikus papiak

Négyszázötven évvel ezelőtt kötött házasságot Luther

A parókia falai üvegből vannak — mondja a szólásmondás. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a lelkészcsalád életéből szinte minden kikerül a gyülekezetbe, s ezért a lelkésznek példás családi életet kell élnie, hanem azt is, hogy a gyülekezet számára van egy pozitív példa a lelkészcsalád, amely megmutatja, hogyan lehet és kell kiegyensúlyozott,, boldog családi életet élni. Ez nem volt mindig így és a katolikus egyházban ma sincs így. A lelkészek életében a házasságot és a családi életet a reformáció helyezte vissza az őt illető helyre.

A cölibátus ellen

Sokan azzal vádolják Luthert, hogy azért bontotta meg az egyház /egységét, hogy meg- házasodhassék. Az eseményeknek már az egyszerű krónikája is meggyőz bennünket arról, hogy ez egyáltalán nincs így. Amikor megindult a reformáció, s Luther az események sodrába került, esze ágában sem volt házasságot kötni. A reformáció eseményeinek sorozatát a búcsúval történt visszaélések, illetve a búcsú elleni harc indította meg 1517- ben. Az egymást gyorsan követő események arra késztették Luthert, hogy behatóan foglalkozzék a papi hivatallal. Az 1519-ben megjelent, „A német nemzet keresztyén nemességéhez” című iratában Luther rájött arra, hogy az egyházban történt visszaélések egyik fő oka a papi rend. A papi rend különleges. státusához pedig nagyban hozzájárul a cölibátus, a papok nőtlensége. Lut- hei't kutatásai arról is meggyőzték, hogy mindez nincs összhangban a Szentirással. Az apostolok, az első püspökök házas emberek voltak. A pap- nőtlenség kötelezővé tétele csak későbbi, helytelen rendelkezés. Luther ebben az iratában részletesen kifejti, hogy véleménye szerint az a helyes és kívánatos, hogy a lelkész is, éppen úgy, mint a többi hivő, alapítson családot. Sok lelkész és szerzetes megbátorodott Luther tanácsára: elhagyta a szerzetes rendet és családot alapított. Luther maga azonban nem gondolt erre. Nem is volt rá ideje. Az események gyors egymásutánja, a viták, a wormsi események, a wart- burgi kényszer száműzetés, a bibliafordítás kemény munkája. a rajongókkal folytatott harc és a parasztháború eseményei hagytak Luther számára időt, hogy ilyesmire gondolhasson.

Luther házassága

Azonban Luther példája is mutatja, hogy nem lehet olyasmiről prédikálni, amit mi

magunk nem követünk. Luther iratainak hatására 1524- ben kilenc apáca elhagyta a nimbseheni cisztercita kolostort. Köztük van Bóra Katalin is. A reformáció fellegvárába — Wittenbergbe jönnek, ahol polgár családok fogadják magukhoz és igyekeznek férjhez adni őket. A volt kilenc apáca egyikét, Bóra Katalint Luther 'vezeti oltárhoz 1525. június 13- án, hogy ezzel a cselekedetével is megpecsételje eddigi tanítását. Házasságukat Bugen- hagen János, a városi templom lelkésze áldotta meg. Az esküvő után két hétre ünnepélyes lakómát adott Luther, amelyre szüleit és barátait hívta meg. Luther házasság- kötését már a kortársak is többféleképpen értékelték. Sokan kifogásolták a díszes esküvői lakomát, mondván, hogy amikor az országban a parasztok leverése utáni nagy nyomorúság uralkodik,. nem kellett volna lakomát tartani. A kortársak nagy része azonban helyeselte Luther lépését és eddigi tanításának megpecsé- telését látta benne.

Az evangélikus parókia szolgálata

Bár Luther a reformáció vezéralakja volt, anyagi szempontból mégsem volt gondtalan az, élete. A „doktorné aszszony”-ban azonban olyan segítő társat kapott, aki szorgalmával, beosztásával minden gondot megoldott. Lutherek élete ebből a szempontból is mintája az evangélikus lelkészcsaládnak, amely így vállal szolidaritást a gondokban is a gyülekezet tagjaival. Luther házasságából hat gyermek született. Két leányát gyermekkorában ragadta el a halál, Márton fia pedig, aki pap akart lenni, ugyancsak ifjan halt meg. Az evangélikus lelkészcsalád örömben bánatban együtt él a gyülekezettel. Luther és felesége gyermekeiket nagy gonddal és szeretettel nevelték. Derék emberek is lettek belőlük, mert otthon a családban csak szépet és jót láttak: a házastársaknak és gyermekeknek“ egymás iránti szeretetét és igazi istenfélelmet. Az egy házszervező munkában megfáradt Luther családja körében, a gyermekekkel való éneklésben talált felüdülést. A család tehát nem gátolta, hanem segítette őt a szolgálatban és tudományos munkájára is térmékenyitőleg hatott. Luther családi élete ebben a tekintetben is mintája lett az evangélikus papi otthonoknak, amelyekből nemcsak a történelem folyamán, hanem napjainkban is sok áldás árad a gyülekezetek életébe.

Dr. Selmeczi János

paságot — sikerült nyergéből kivetnie. De viszont a mozgalom messze túl jutott az ellenőrizhetőség határain. Átcsaptak a Bölcs Frigyes által kormányozott ország területén túlra a hullámverések, a Wit- tenbergben összesereglő külföldi diákok hazatérve lázas tevékenységbe fogtak, s a reformátor iratai, cselekedeteinek hírei visszhangra találtak Északon. Keleten és Nyugaton egyaránt. A mozgalomnak még nem volt rendszere, mai szóval élve „ideológiája”, amely biztosította volna a jövő szá- zadok számára a reformáció állandóságát.

Egy új egyház felépítése nyugalmat igényel. A nyugalom a parasztforradalom leverése után beállt. Luthernek a jelen pillanatban alig volt más eszköze, cselekvési fóruma, mint az egyetem katedrája, Hl. a vártemplom szószéke és felmérhetetlen munkabírása. Változatlan erővel levelezett, szinte „gyártotta” körleveleit, röpiratait, vagy mint jeleztük, írta Erasmus ellen egyik legjelentősebb, legszínvonalasabb írását. Pedig a körülmények nagy mértékben megváltoztak. Bölcs Frigyes „kedves gyermeke” — ahogyan az egyetemet nevezte —, a fejedelem halála után anyagi nehézségekbe került, s a rajongók, anabaptisták által támasztott zavaros nézetek mélységes meghasonlásba kergették az egyszerű lelkeket.

A REFORMÁCIÓ EDDIGE- LE MOZGALOM VOLT, erős, átütő erejű mozgalom, amely trónokat ingatott meg és tiarákat lazított meg pápai fejeken. Viszont alig-alig volt látható belőle szervezet, organizáció. Még itt Szászországban is, ahol szülőhazája és centruma volt, mást sem lehetett tapasztalni, mint elhagyott, félig üres kolostorokat, klastromo- kat, világi urak által lefoglalt egyházi javakat, s a reformáció szellemében sokszor nagyon zavarosan prédikáló papokat. Milyen állapotok uralkodhattak akkor az egyszerűbb emberek között? Elég-e egyszerűen Rómát megdönteni, nem kell-e a mozgalomnak tartalmat és keretet adni?

A végtelen elmaradottságra így adódott természetes válasz, iskolákat kell szervezni. S mivel a reformáció nem rendelkezett anyagi bázissal, a legtermészetesebb útnak kínálkozott felszólítani a fejedelmeket, városi elöljárókat, vagyis akik anyagi lehetőséggel bírnak. hogy iskolákat szervezzenek és tartsanak fenn. Ezzel elindult diadalútjára a protestáns iskolaügy. A reformáció által érintett területeken földesurak és városok alapítottak híres iskolákat, melyek a fennálló társadalmi rendben átütő erejű eredményeket értek el.

A SZÓSZÉK MÁR MAS VOLT. Ezt a reformátor maga vette kézbe. Vizitációi során próbált mérleget vonni az eredményről. Nincs helyünk kitérni arra, hogy gyakran milyen siralmas eredmények birtokába jutott. Viszont elemi szükségszerűség mutatkozott egyházszervezésre. Hitvallásra, közös tanításra, egyazon fundamentumra. A szentírás mellé így sorakoztak fel az egy közösséget képező lutheri iratok és töltötték ki a lassan kibontakozó keretet, az egyházszervezetet. A tartalom és keret egységének kimunkálása kezdődött tehát 450 éve, s azóta nemzeti egyházakban, de azonos módon élnek a történelmi lutheránus egyházak, őrizve a reformáció szellemét.

A magyar evangélikus egyház küldetéstudata éppen abban számottevő, hogy a reformáció szellemében bátran értékeli és bírálja múltját, és ugyanakkor mer határozott lépéseket tenni előre.

dr. Rédey Pál

Királyi pálca

4 Móz 24, 27

Izrael népe mindig úgy figyelt az ígéretekre, mint a csillagra figyeltek régen az éjszakai vándorok vagy a hajósok.

Nemcsak .azt az ígéretet tartották szem előtt, amelyet a múltheti bibliai szakasz szerint Éva kapott, hogy utódai között lesz egy férfi, aki legyőzi végleg a gonoszt, hanem azt az ígéretet is, amjt Ábrahám kapott, hogy utódai nagy néppé lesznek és állandó hazát nyernek.

Eljött egy történelmi pillanat, amikor úgy látszott, hogy az Évának ígért győztes férfira ugyancsak nagy szükség lenne. Ha nem is ahhoz, hogy a gonoszt végleg legyőzze, de legalább is ahhoz, hogy Izraelnek azokat az ellenségeit legyőzze, akik megakadályozzák az ígért és remélt föld elfoglalásában.

Ebben a történelmi pillanatban az Évának ígért utódot győztes királynak képzelték el és ilyenként várták.

Ez 1200 körül volt Krisztus születése előtt.

Izrael törzsei EgviDtomból jöttek, de mégis a Jordán keleti partja felől akarták Kánaán földjét elfoglalni és végleges hazájuknak megszerezni. Természetesen összefogtak ellenük a már ott letelepedett és berendezkedett népek és királyaik.

Ezek a kánaáni királyok tudták, hogy az Eufrátesz folyó mellett, messze keleten, él egy próféta. Bálám, akinek szavában olyan erő van, hogy amit mond az valóra is válik.

Küldöttséget menesztettek hát Bálámért és elhívták az Eufrátesz mellől a Jordán mellé. Ott aztán felvitték egy magas helyre, ahonnan le lehetett látni a folyó völgyébe, ahol Izrael törzsei táboroztak. Az egyik király. Bálák. Edom királya ekkor azt kívánta Bálám prófétától, hogy mondjon átkot a völgyben táborozó törzsekre, amelyek szeretnék Kánaán földjét maguknak megszerezni. Bálák hitte, hogy a prófétai átok azonnal hatni

fog, s talán a szeme láttára elpusztulnak Izrael törzsei. A próféta azonban nem átkot, hanem áldási mondott.

Akkor a király egy másik hegyre vitte a prófétát. De ott is minden ugyanúgy történt.

Azután egy harmadik hegyre mentek, de a próféta itt sem teljesítette a király parancsát. nem átkot, hanem áldást mondott Izrael népére. Itt a harmadik hegyen mondta legszebb és költői formába foglalt jövendölését: Egy csillag támad majd Jákóbból és egy jogar Izraelből.. . Ez, a csillag és ez a jogar egy nagy királyt jelent, aki legyőzd az ellenséges királyokat és akinek uralma alatt biztonságban és dicsőségben élnek Jákob utódai, Izrael népe.

Mi, akik ismerjük már a bibliai Izrael történetét kezdetétől Kr. u. 70-ig, amikor a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet, tudjuk, hogy egyetlen olyan király volt Izraelben, akiben beteljesedett a bálámi jóslat! Ez a király Dávid volt. Ö legyőzte minden ellenségét, tekintélyt, hatalmat és dicsőséget tudott szerezni Izraelnek a szomszédos népek között.

Később is mindig ilyen ki- Jrál.vt szeretett volna magának a nép, amikor a Nílus folyó nagy népe és a Tigris és Eufrátesz folyók nagy népei között alakult a történelme. Legendák fonták körül Dávid alakját és a nép hitte, hogy új alakban újra megjelenik majd és visszahozza a régi, dicsőséges, dávidi időket.

Jézust is ilyen dávidszerű, dicső és győztes királynak szerették volna látni. De Jézus egyáltalán nem igyekezett ezeket a reményeket beváltani. Ezért sokan csalódtak benne és nem vették észre,' hogy Jézus valami sokkal nagyobbat hozott, mint amit ők reméltek. És nemcsak egy népnek, hanem minden embernek, é§. nenvsak egy történelmi pillanatra. hanem örök időre érvényesen.