Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-19 / 42. szám

Stuttgart —1945 1945. augusztusában Wurm würtenbergi püspök és Nie­möller Márton kezdeményezé­sére létrehozták Treysában a németországi protestáns egy­házak (EKiiD) ideiglenes taná­csát. A tanács október IS—19- én Stuttgartban tartotta első ülését. Niemöller Márton a jelen­levők asztalára gépelt nyilat­kozatot tett, amely később Stuttgarti bűnualiás címen vált ismertté. MIRŐL, SZÓLT a STUTT­GARTI BONVALLÁS? — Hadd idézzük legkiemelkedőbb mondatait: „Való, hogy évek hosszú so­rán küzdöttünk a nemzeti szo­cializmusbán testet öltött go­nosz szellem ellen: mégis vá­doljuk magunkat, mert nem vallottuik meg hitünkét bát­rabban, nem imádkoztunk hű­ségesebben, nem hittünk oda- adóbban és nem szerettünk forróbban.” — „Egyházaink­nak újat kell kezdeniök.... és hogy ennél az újrakezdésnél a többi egyházzal ökumenikus közösségben egynek tudhat­juk magunkat, mélységes örömmel tölt el bennünket.” A „STUTTGARTI BŰN- VALLÁS” szövege hamarosan ismertté vált Németországban és az egész ökumenében. Friss levegő áradt nyomában, de felhördülés is. Aláássa az egy­ház tekintélyét — mondták. Hízeleg a győzteseknek. Min­denkit egy kalap alá vesz. Porhintés. Rajongás. Sokan értették félre. Legtöbb bíráló­ja a reménységben vállalt fe­lelősség elől menekült. Niemöller igehirdetések és előadások sorával küzdött a bűnvaUás helyes megértésé­ért és elfogadtatásáért. Ebben az időben írta: „Sohasem ál­lítottam.; hagy a német nép minden tagja egyformán fele­lős a náci gyalázatért. De gyakran ‘beszéltem arról, hogy nem szabad minden gyaláza­tot egyszerűen a gonosz ná­cik nyakába varrni és úgy tennünk, mintha mi nem len­nénk vétkesek. — Űjra meg újra hangoztattam, hogy ter­mészetesen nem vagyunk mindnyájan gyilkosok, bandi­ták, szadisták, de nagyon ke­veset, vagy éppen semmit sem tettünk azért, hogy a pusztí­tást feltartóztassuk. Különö­sen mi, az egyház mondtunk csődöt, mert. tudtuk hogy mi a helyes és mi a rossz út és mégis hagytuk az embereket kárhozatba rohanni. Ebből a bűnből nem vonom ki maga­mat sém. Kárhoztatom maga­mat én is, mert én is hallgat­tam, amikor szólnom kellett volna.” STUTTGARTBAN AZ IS­TEN IGÉJÉRE FIGYELŐ HIT felszabadító ereje vált nyilvánvalóvá. A bűnvallást ott nem ijedtükben rögtönöz­ték. Belső tusa előzte meg. Sokan úgy vélték akkor, hogy a történelem végül is az egy­házat igazolta. A nácikat el­fújta a szél. Az egyház ma­radt. Most jött el az egyház ideje. Emelje fel szavát. Kér­je számon a megszálló hatal­maiktól a német népre sza­kadt embertelen állapotokat. Ennek az önhitt és önigaz egyháziasságnak kellett meg­hallania a 46. zsoltár szavát: „Csendesedjetek és ismerjé­tek éL, hogy én vagyok az Is­ten.” ítélkezés helyett Isten rettenetes és mégis kegyelmes ítéletét kellett felismernie: „Jöjjetek, lássátok az Ür tet­teit, aki pusztaságokat szerez a földön. Hadakat nemit el. ívet tör. Kopját ront. Hadi szekereket éget el tűzben.” Dániel prófétával így kellett felkiáltania: „Tied Uram az igazság, mienk pedig orcánk pirulása.” Szándékosan említjük azo­kat az igehelyeket, amelyekre harminc évvel ezelőtt mi is annyit hivatkoztunk Magyar- országon. Azokban a nehéz időkben Isten számunkra is ajándékul adta a bűnbánat, a megtérés drága alkalmát, hogy azt áron. belső tusák árán is megvegyük (Ef 5, 16). így vált 'Stuttgart is a meg­térés helyévé s az ott elhang­zott bűnvaUás „az evangélium egyházának szabadságlevelé­vé” — amint Niemöller mond­ta. Az igaz bűnbánatit az jel­lemzi, hogy benne a hit győz az emberi önigazság s annak legmakacsabb fajtája, a val­lásos öndgazság felett. A bűn- vallás Stuttgartban a hit meg­váltása volt. Benne ismét a hitvalló egyház szava szólalt meg, nem légi önmagát is­mételve, hanem időszerűen, Isten ítélete alatt fejet hajt­va. A „STUTTGARTI BÜN- VALLÁS” ELŐSEGÍTETTE a megromlott emberi kapcsola­tok gyógyulását az egyházak között és közvetve a népek között is. Erősítette és jó irányba terelte az akkor ki­bontakozó ökumenikus törek­véseket. Nyilvánvalóvá lett ugyanis, hogy csak a bűneit felismerő, nem másokat fölé­nyesen számonikérő, hanem saját Ura számonkérő szavát a bizalom és az engedelmes­ség készségével meghalló egy­ház tud egységet munkálni, ökumenikussá is lenni. Benczúr László Reformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa október 26- án, vasárnap este 6 órakor a VII., Gorkij fasor 7. szám alatti re­formátus templomban a tagegyházak közreműködésével ÖKUMENIKUS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT tart. Az emlékünnepélyre mindenkit szeretettel hív és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE Túrmesei Erzsébet: Ndepfio Nem ismerlek, néger testvérem, de a nevedet nagyon szeretem. Te magad választottad — talán a nagy titkot csodálva térden — hogy boldogan viseld végig az életen: „Ndepfio! Ndepfio!” „Valaki meghalt értem!” Mert ez volt a szent felfedezés, amiért hálát adni még az öröklét is kevés. S ahányszor elhangzott neved, mindig erre emlékeztetett derűs nappalon, csillagtalan éjben, ha öröm ért, ha próba, fájdalom: „Ndepfio! Ndepfio!” „Valaki meghalt értem!” „Valaki meghalt értem!” Ismeretlen távoli testvér, hadd vallom meg neked: nem viselek ilyen drága nevet, de nekem is ez a legnagyobb titkom, harcban is békém és ragyogó vértem! Nincs e csodának égen-földön mása! Ndepfio, fogjunk lélekben kezet, s hirdesse életünk, szolgálatunk és szívünk minden dobbanása: „Valaki meghalt értem!” „Valaki meghalt értem!” Jelentkezés kántori tanfolyamra Lelkésziktatás Me A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgá­lata Fóton kezdők és haladók részére négyhónapos kántori tanfolyamot rendez. A tanfolyam ideje: 1975. november 18-tól 1976. március 20-ig. Ez lesz Fóton a XXXII. téli tanfolyam. Hívjuk az 1. évre a teljesen kezdőket. A II■ évre azokat, akik már elvégezték az alapfokot és többször részt vettek már nyári előkészítő tanfo­lyamon. A III. évre azokat akik Kántori Oklevelet szeretnének kapni. Továbbképzésre minden évfolyamra lehet jelentkezni elsősorban azoknak, akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük. A tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj: havonként 700.—Ft. Ebben benne van a teljes ellátás, lakás, fűtés, világítás és a tandíj. Részben bentlakásra is lehet jelentkezni, a tanfolyam elején, közepén és végén 2—2 hétre, ezek a résztvevők kéthe­tenként 350.—Ft-ot fizetnék. Bejárásra is van mód hetenként 1—2 alkalommal. A közelben lakók időnként is bejárhatnak, esetleg 2—3 hetenként, mint levelező hallgatók. Az orgonisták csak szombaton járhatnak be. Itt elsősorban a nyári tanfolya­mot végzettekre gondolunk. A bejárók havi tandíja 180.— Ft. Ha a bejárók ellátást és szállást is kérnek, költségeiket eseten­ként térítik, ami napi 36.— Ft. Jelentkezési határidő: október 31. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat 2151 Főt, Mária u. 3. A felvételi kérvényhez mellékelni kell: 1. lel- készi ajánlást, 2. hatósági orvosi bizonyítványt, 3. önéletrajzot. A felvételről írásbeli értesítést küldünk. Szeretettel várjuk és hívjuk a gyülekezetek kántorjelöltjeit. EVANGÉLIKUS KÁNTORKÉPZÖ SZOLGALAT ÖKUMENIKUS DELEGÁCIÓ BULGÁRIÁBAN Medgyesegyházán szeptem­ber 21-ém beiktatták hivatalá­ba a gyülekezet egyhangúlag megválasztott új lelkészét, Zátonyi Jánost. A medgyesegyházd gyüleke­zet nem tartozik az ősi gyüle­kezetek közé. 1892-ig a békés­csabai gyülekezet fiiiá ja volt, de ma a Kelet-Békési Egy­házmegye egyik jelentős gyü­lekezete. A BEIKTATÁS SZOLGÁ­LATÁT a zsúfolásig megtöl­tött hatalmas templomban Mekis Adám esperes végezte. A szolgálatban segédkezett a nyugalomba vonult előd, dr. Gubcsó András, valamint a beiktatott lelkész édesapja, Zátonyi Pál csabacsüdi lel­kész. A beiktató igehirdetés tex­tusa Etézus 4,1—6 volt. Elő­ször az Isten iránti hála sza­va csendült fel „a gyülekezet eddigi megtartásáért és a nyugalomba vonuló lelkész áldásos szolgálatáért. A má­sodik szavunk a könyörgés szava Istenhez a gyülekezet további életéért és az új lel­kipásztor szolgálatáért”. En­nek a szolgálatnak a „miben­létét” és „hogyanját” fejtette ki igehirdetésében az esperes. Elhivatásához méltóan akkor jár egy gyülekezet és a lelké­sze, ha „alázatossággal, sze­lídséggel és türelemmel” | nem uralkodva, de egymást segít­ve végzik közös szolgálatukat. Így tarthatja meg egy gyü­lekezet és lelkésze a „Lélek egységét a békesség köteléke által”. A békességben éléshez szervesen hozzátartozik, hogy a „külső” világ békéjéért is munkálkodik a gyülekezet és a lelkész. „A béke szeretető és munkálása összekapcsol bennünket a más felfogású és Világnézetű embertársainkkal. Az egyháznak, a gyülekezet­nek is békére van szüksége, hogy épüljön és szolgálatát betöltse a társadalomban is.” A beiktató istentisztelet fel­emelő színfoltja volt az ének­kar magyar és szlovák szol­gálata. Az istentisztelet Zá­tonyi János altári szolgálatá­val ért véget. A LELKÉSZBEIKTATÓ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS el­nökségét Mekis Adám esperes és Gábor István egyházme­gyei felügyelőhelyettes látta el. A köszöntések során a gyülekezet nevében Oravecz Mátyás jegyző biztosította az új lelkészt a gyülekezet támo­gatásáról és kérte a lelkész hűséges szolgálatát. Megható jelenete volt a közgyűlésnek, amikor dr. Gubcsó András, a nyugalomba vonult szolgatárs köszöntötte fiatal utódját. A medgyesegyházi nagyközség Tanács VB és a Hazafias Nép­front bizottsága nevében dr. Gubcsó Endre, a HNF-bizott- ság elnöke ígért és kért támo- gátást az új lelkésztől. A helybeli felekezetek köszönté­sét Kiss Ferenc római katoli­kus plébános és Patai József baptista lelkész, a szomszédos egyházmegyékét Megyaszai László aimbrózfalvi és Kop­pány János tótkomlósi lelkész tolmácsolta, az új lelkész szü­lőfalujának áldás'kívánásaif Czabarka András ambrózfal- vi felügyelő adta át. A hosz- szú évtizedek óta szolgáló édesapa Luther Márton imád- ságos hagyatékából adott út- ravalót a most önálló szolgá­latba induló fiának. A békés­csabai gyülekezet köszöntését Povázsaí Mihály lelkész, a szomszédos gyulai gyülekeze­tét ifj. Kendek György lelkész adta át. A köszöntések sorát az egész egyházmegye nevé­ben Mekis Adám esperes zár­ta. A köszöntésekre válaszolva. Zátonyi János lelkész először hálás szívvel köszönte meg Is­ten kiválasztó hűségét, amely- lyel elhívta az ő szolgálatára. Megköszönte a gyülekezetnek, a szülőknek, Mekis Ádám es­peresnek, a helyi és a megyei vezetőknek az eddig is meg­tapasztalt sok segítséget, út­mutatást. Az ünnepi közgyűlés után a gyülekezet presbitériuma ebédre hívta meg a vendége- lest« ifj. Kendeb György A bolgár ortodox egyház meghívására október 8. és 14. között Szamosközi István re­formátus püspök, az Ökume­nikus Tanács alelnöke veze­tésével magyar ökumenikus delegáció látogatott Bulgáriá­ba. A küldöttség tagjai még: D. dr. Ottlyk Ernő evangéli­kus püspök, Hecker Frigyes metodista szuperintendens. Berki Zuárd magyar ortodox falelkész és dr. Aranyos Zol­tán ökumenikus titkár. A de­legáció látogatást tett Maxim pátriarchánál és a szófiai or­todox teológiai akadémián, tárgyalásokat folytatott a Szent Szinódus külügyi hiva­talában és találkozott a Bul­gáriában élő protestáns ki­sebbségi felekezetek képvise­lőivel is. AZ EURÓPAI EGYHAZAK TANÁCSKOZÁSA A HELSINKIBEN KÖTÖTT EGYEZMÉNYRŐL Az Európai Egyházak Kon­ferenciája tanácskozást szer­vez a tagegyházak képviselői részére arról a kérdésről, hogy milyen következményei vannak az Európai Biztonsá­gi és Együttműködési Konfe­rencia ez év nyarán Helsinki­ben — az államfők által — POLITIKA ÉS GAZDASÁG A Keresztyén Békekonfe­rencia „Politika és Gazdaság” elnevezésű albizottsága" Ki- jevben (Szovjetunió) október aláírt záródokumentumainak az egyházak kapcsolataira és társadalmi szolgálatára. A konferenciára október 27—31. között Buckowban (NDK) ke­rül sor, evangélikus egyhá­zunkat D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Evangélikus Egyház- kerület püspöke képviseli. 12—15. között tartotta ülését, melyen részt vett dr. Vámos József professzor, a bizottság tagja. „Nem befejezés, hanem kezdet" Réssietek D. Dr. Bartha Tibor református püspöknek as Orssággyülésen elhangsott felssólalásából Nem lehet eléggé tudatosítani önmagunkban és a közvéle­ményben azt a tényt, hogy a kormányok helsinki megállapodá­sa az emberiség történetében új korszak beköszöntését jelzi. A helsinki megállapodás korszakos jelentőségű eredmény ugyan, de mégis nem befejezés, hanem olyan kezdet, amelynek a folytatásához minden jóakaratú embernek hozzá kell járulni. A kormányoknak és társadalmi erőknek mindent el kell kö­vetniük annak érdekében, hogy a helsinki megállapodás kor­szakot nyitó jelentősége eljusson az egyszerű embermilliók tu­datáig. Tudatossá kell tenni, az új, jobb, békésebb világ lehe­tőségét, amelyben nem a tudományos és technikai forradalom, hanem az emberséges ember, a homo humánus, a józan ész szab rendet. Jóllehet a hidegháború az elmúlt évek során ör­vendetesen visszaszorult, a népek között a bizalom légköre nö­vekszik, mégis tudnunk kell arról, hogy még mindig sok a bi­zalmatlanság, a gyanú, a félelem, az aggodalom az emberiség elki atmoszférájában. Vannak tudatos ellenzői a politikai eny­hülés irányzatának, a társadalmi igazságtalanságok feloldásá­ra irányuló erőfeszítéseknek és ezek az érdekcsoportok hatal­mas anyagi eszközök birtokában mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kiváltságaikat megőrizzék és ennek érdeké­ben a félelem, gyanú és bizalmatlanság légkörét fenntartsák. A további teendőkről szólva a szocialista világrendszer ama célkitűzésének a jelentőségét kell különösen aláhúzni, hogy a biztonság és együttműködés felé vezető további útszakaszon a fegyvermentes világ megteremtése az emberiség központi ügye kell legyen. A fegyverkezési verseny olyan mértékben emészt fel szellemi és anyagi javakat, hogy ez a folyamat, ha meg nem állítják, az emberiséget a teljes ellehetetlenüléshez és apokaliptikus katasztrófához vezeti. A szovjet külügyminiszter az elmúlt kedden az ENSZ közgyűlésén a legnagyobb hang­súllyal hívta fel a világ figyelmét arra a veszélyre, hogy a tu­dományos, műszaki vívmányokat tömegpusztító fegyverek új­fajta előállítására használják fel. A helsinki megállapodás értékeléséhez még csak azt kívá­nom hozzáfűzni, hogy az én tapasztalataim szerint is kormány­zatunk és az egész magyar társadalom rendkívül jelentősen já­rult hozzá a helsinki konferencia sikeréért folytatott erőfeszí­tésekhez. Mint a parlament, illetve a parlament külügyi bizott­ságának tagja, továbbá mint a Magyar Béketanács és az Európa Biztonság és Együttműködés magyar társadalmi szer­vezetének tagja, hosszú évek során át közvetlenül kísérhettem figyelemmel ezeket az erőfeszítéseket. Én is osztom a magyar társadalom hálás véleményét, amely a legutóbbi választások során is egyértelműen jutott kifejezésre: örvendetes tény az, hogy kormányzatunk vezetésével népünk az emberiség leg­jobbjaival küzd egy vonalban az ember jövőjéért és javáért. Társadalmunk minden rétege, világnézeti különbözőségekre való tekintet nélkül, egyre tudatosabban működik együtt a kor­mányzattal, annak bel- és külpolitikai tevékenységét támogat­ja. Ebben az összefüggésben szeretném elmondani, hogy a ma­gyarországi keresztyénség is — meggyőződésem szerint — tel­jes odaadással támogatja társadalmunk közösségét a hazafias és humánus célkitűzések munkálásában. Ma már nem szorul bizonyításra, hogy hazánkban az istenhívő keresztyének a ma­guk hitelvi meggyőződésével nem tartják összeegyeztethetet­lennek a szocialista Magyarország építésében és az emberiség békéjének megmentésében való részvételt, sőt egyenesen keresz­tyén hitük parancsának, az emberszeretet Krisztusának enger delmeskedve vesznek részt e célkitűzések munkálásában. Hogy a magyarországi keresztyénség — felekezeti különbözőségekre való tekintet nélkül — milyen lelkiséggel vesz részt népünk életében, azt a legutóbbi napokban két, különösen is szembe­tűnő esemény illusztrálja: Az elmúlt héten ülésezett a Keresztyén Békekonferencia né­ven ismert keresztyén békevilágszervezet vezető grémiuma ha­zánkban, Siófokon. Ez a mozgalom a magyarországi protestáns, a református és evangélikus egyházak támogatásával indult el 1958-ban azzal a céllal, hogy a társadalmi igazságosság és a béke megmentése ügyében mozgósítja a keresztyénséget. Azóta ez a kezdeményezés világ mozgalommá terebélyesedett; külö­nösen mély érdeklődést kelt a harmadik világ keresztyénéinek körében. Ezt mutatja az a tény, hogy a siófoki ülésen jelen volt az Afrikai Egyházak Konferenciájának elnöke, az Ázsiai Keresztyén Békekonferencia elnöke, a Közel-Keleti Keresztyén Egyházak Konferenciája és a latin-amerikai egyházak küldöttei közül is többen. Ezt az alkalmat is felhasználom arra, hogy megköszönjem azt az elismerést, amelyben a magyar társadalom részesíti a magyar keresztyénséget a maga hitelveinek megfelelő nem­zetközi, egyházi tevékenység kifejtésében. Ennek a jóakaratnak szemléletes bizonyítéka az a tény. hogy a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke fogadta a mozgalom vezetősé­gét. A másik esemény, amelyre utalni kívánok és amelynek — vendégként — én is részese lehettem, a római katolikus papi békemozgalom 25. évfordulóján, e hú 23-án tartott ünnepélyes nagygyűlés a parlamentben. Az a szeretet és tisztelet, amely körülvette ezen az ünnepségen a mozgalom bátor kezdeménye­zőit, közöttük elsőrenden a sorainkban ülő szeretett képvise­lőtársunkat, dr. Horváth Richárdot. az az egyértelmű támoga­tás, amelyben a magyar római katolikus főpapság, élén dr. lj- jas József kalocsai érsekkel részesíti ezt a mozgalmat — bizo­nyítja, hogy bár a magyarországi keresztyén egyházak között vannak tanrendszerbeli különbözőségek — a szocializmust építő haza és a békeharc ügyében a magyarországi Isten hívők egyetértenek kormányzatunkkal és társadalmunkkal. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1976. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály az igényeket a beérke­zés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavéte- lezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megren­delőit, hogy csak a szük­ségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára 9,— Ft A Naptár ára 13,— Ft — A VESZPRÉMI EGY­HÁZMEGYE újból megválasz­tott esperesét, Síkos Lajos pá­pai lelkészt, és újonnan vá­lasztott felügyelőjét, Schmidt János keszthelyi felügyelőt ok­tóber 22-én, szerdán délelőtt fél 11 órakor a keszthelyi templomban tartandó isten tisz­telet és rendkívüli egyházme­gyei közgyűlés keretében iktat­ja be szolgálatába D. Dr. Ott­lyk Ernő, az. Északi Egyház- kerület püspöke. — SZÍR A K. Breuer Oszkár lelkész október hó 1-ével nyu­galomba vonult. A gyülekezet belycttes-lelkészi teendőinek ellátására Bókkon Lajos egy- háznsdengalegi lelkész kapott megbízást. — PUTNOK. A gyülekezet lelkészét, Vólgyes Pált a Déli Egyházkerületben lev*. k-ladi gyülekezet megv*ain.«rtatta lel­készéül. A pútnak: gy:U*k<«*ct gondozására október S-töl Pintér Károlyné, kw* lelkész! munkatárs kapott megbízást.

Next

/
Thumbnails
Contents