Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-19 / 42. szám

így szolgál Jézus Jn 4, 16—54 Nagyon hasonlít egymáshoz ez a két szó: kiszolgálni és szol­gálni. Pedig egymás ellentétei. A lakáj kiszolgálja a legkülön­bözőbb igényeket. Veres Péter szóhasználata szerint „eszköz­ember”. Jézus más. Azt nézi, mire van szükségünk. Ezért uta­sítja vissza sokszor elvárásainkat. Erre kellett rájönnie annak a kapemaumi főtisztviselőnek, aki harminc kilométert gyalo­golt Kánába, majd vissza Kapernaumba beteg gyermeke miatt. Jézussal akart találkozni. 1. A TALÁLKOZÁS KELLEMETLEN MEGLEPETÉSSEL KEZDŐDÖTT. Hiába kérte, Jézus nem ment vele gyermeke be­tegágyához. Bizony nem könnyű megérteni, amikor Jézust nem segít szép és nemes szándékaink megvalósításában. Hányszor fordítunk ilyenkor hátat nemcsak neki, hanem helyesen kitű­zött céljainknak is. Ezt tette Szakonyi Károly elgondolkoztató színdarabjában, az „Adáshibában” az a fiú, aki családjának kórossá fajult életét szerette volna megváltoztatni. Felhagyott szándékával. Hátat fordított családjának. Elköltözött. Fellázadt. Mert úgy látta, hogy „ezeken már a csoda se segít”. „Ha jeleket és csodákat nem láttok nem hisztek” — mondta Jézus szárazon a gyermekéért rajongó édesapának. Hát még illúziónkat is el­veszi tőlünk Jézus? Az utolsó szalmaszálat, amibe kapaszko­dunk? Nem, Jézus elsősorban ad. Tudja, hogy a szétvert illú­ziókat hamarosan újak, többnyire makacsabbak váltják fel. A hit csodájával ajándékoz meg bennünket s úgy veszi el csoda­váró hitünket. A csodahit önáltatás. Hősiesnek tűnő s mégis gyáva, kisszerű lázadások forrása. A hit nem lázad, hanem vál­lal. 2. JÉZUS PARANCSÁNAK TELJESÍTÉSÉT VÁLLALJA. Lesz, ami lesz, ahhoz tartom magam, amit Jézus mondott. így gondolkozunk, amikor hiszünk. Ez nem sötétbe ugrás! A fiáért aggódó édesapa nem ugrott sötétbe, amikor hazament szépen, noha Jézus nem ment vele: pontosabban: csak ígéretével kí­sérte az úton. „Menj el, a te fiad él.” A parancs megvalósítható. Jézus sohasem kér tőlünk lehetetlent. Mártától például azt kér­te — miközben szorgalmát megdicsérte! —, hogy szakítson időt sok sürgése-forgása közben számára is. Jézus ígéretei azonban elképesztöek. Csak menet közben, tehát miközben megtesszük, amit mondott, utólag válik minden világossá. „Csak az enge­delmeskedő tud hinni” (Bonhoeffer). Persze fordítva is igaz. „Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.” A hit egy belső ellenálláson, nem az eszünk, hanem az eszün­ket fogva tartó kétség és reménytelenség ellenállásán tör át az engedelmesség felé. Mindig reménység is. 3. AZ ILYEN ENGEDELMESSÉGBEN VALÓSULÓ és remény­ségben élő hitnek két előzményére is fel kell figyelnünk. Ez az alázat és az imádság. A fia állapota miatt szinte eszét vesztett édesapa akkor is Jézus közelében maradt, amikor Jézus ke­mény szava lehütötte: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” Jézus ítélete alatt meghajolni, neki igazat adni — ez az alázat. Ezt az áldozatot csak imádkozva lehet kibírni. „Uram jöjj!" — így imádkozott a Jézus szava által megalázott. „Jövel Uram Jézus!” — ezzel a segélykiáltással végződik az egész Új­szövetség. Nem a statisztikai adatok, nem a közgyűlési jelenté­sek. hanem a bennünket megalázó, de imádságunkat meghall­gató Jézus szava győz meg arról, hogy „a mi egyházunk él”. Szolgálni csak élő egyházban lehet és csak az élő egyház képes rá. A statisztika csak jel. 4. A TÖRTÉNET VÉGEN EGY BOLDOG CSALÁDOT LA­TUNK. A beteg fiú meggyógyult. A családi boldogságot a teg­nap és a holnap csodája veszi körül. Az apa megértette, hogy a csoda tegnap történt, abban az órában, amikor Jézus bele­szólt életébe. A holnap csodáját az evangélista így írja le: „Hitt ő és egész házanépe”. Jézus nemcsak egy ember, hanem egy egész család életébe szólt bele. Mindez csak jel — mondja az evangélista. Csak jel: de elgondolkoztató, biztató szép jel. Benczúr László IMÁDKOZZUNK Jöjj. Uram Jézus! Vonj magadhoz erőtelenségemben, külön­ben hogyan követhetnélek. Ajándékozz meg a készség leikével, szívemet töltsd meg rendíthetetlen bátorsággal, igaz hittel és élő reménységgel, hogy szolgálatodban részesülve én is szolgál­ni tudjak ott, ahová küldesz és azoknak, akiket hozzám kül­desz. Ámen. — A Szentháromság után a 21. vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Ef 0. 10 11 (18); az igehirdetés alapigé­je: Jn, 47—54. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 26-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet WELTLER REZSŐ soproni lel­kész, a Györ-Soproni Egyház­megye esperese. — LELKÉSZ VIZSGA AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET­BEN. Az Északi Egyházkerü­let Lelkészképesítő Bizottsága D. Dr. Ottlyk Ernő püspök el­nökletével október 2-án ülést tartott, amely előtt lelkész! vizsgát tett és lelkészt okleve­let nyert: ifj. Foltin Brúnó gyenesdiási, Gáncs Péter bu­davári és Mátis András siká­tor! segédlelkész. Német nyel­vű lelkészi szolgálatra képesí­tést nyert írásbeli dolgozata és szóbeli vizsgája alapján Krä­mer György soproni segédlel­kész. — HANTA-ÁSZÁR A gyü­lekezet egyhangúan megvá­lasztott lelkészének, Asbóth László volt malomsoki lelkész­nek a beiktatása október 26-án a délelőtti istentisztelet kereté­ben lesz. Az istentiszteleten igehirdetéssel szolgál D. Dr. Ottlyk Ernő püspök. — KŐBÁNYA. A gyülekezet szeptember 28-i szeretetven- dégségén dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkész tartott előadást a pszichológia idősze­rű kérdéséről „Ki verné fel lel­kűnkben a lelket?” címmel. — GYULA. A gyülekezet egyik áldozatos nőtagja szülei emlékére részben új, részben az elhasználódott régiekből újat készítve oltárterítőket adományozott a gyülekezetnek. Az új oltárterítőket az egyházi évnek megfelelően veszik használatba a gyülekezetben. „A jókedvű adakozót szereti az Isten!” , — APOSTAG. A gyülekezet tatarozott templomát október 19-én délelőtt 10 órakor ünne­pi istentisztelet keretében szenteli újra D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Egyházkerület püspöke. — DUNAEGYHAZA. A gyü­lekezet kívülről megújíttatta műemlék templomát. Ebből az alkalomból október 19-én, dél­után 3 órakor D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Egyházkerület püspöke szolgál az ünnepi is­tentiszteleten. — NYÍREGYHÁZA. Októ­ber 26-án. vasárnap este 6 óra­kor az evangélikus és refor­mátus gyülekezet közösen ren­dez reformációi emlékünne­pélyt az evangélikus templom­ban. Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. október 19-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kafenscher Károly, du. 6. Bízik László. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 5. Sze­ret et vend ég ség. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 'b. de. 10. (szlovák) CselovsZ'ky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 2$. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy_ Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Cjtelep de. fél 9. Pestlő­rinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota Kistemplom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákos­szentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 8. dr. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Madocsai Miklós. Toroczkó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10 Görög Tibor. XI. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ta­kács József. Pesthideg kút de. fél 1.1. Takács József. Modor! u. 6. de. 10. Fiiiopinyi János. Kelenföld de. 8. Turehányi Sándor, de. 11. (úrv. zenés áhítat) Reuss András, du. 6. Turehányi Sándor. Németvölgyi út 138. de. 9. Lehel László. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél S. Kelenvölgy de. 9. Vison­tai Róbert. Budafok de. n. Vison­tai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Kivesző embertípus Jól becsaptak engem a hé­ten! Legalább is ezt mondják nekem. De lelkűk legyen raj­ta! Főosztályvezetőm soron kí­vüli sürgős munka elvégzését bízta rám. A munkához ko­moly, nemzeti érdek fűződött, a szokásosnál is gondosabb, pontosabb munkát követelt meg s mindezt szigorú ter­minusra. Soha nem riadtam vissza a megoldhatatlannak látszó fel­adatoktól, még ha a rendelke­zésemre álló idő rövidsége szinte lehetetlenné is tette a megvalósítását. Ez a munka is elkészült pontosan, hibátlanul, időre. Senki ne gyanúsítson öndi­csérettel. A végén minden ki­derül. Amikor az ígért terminus előtt egy órával a főnöki szo­bába léptem és átadtam az el­végzett munkát, ő gondosan végigolvasta és röviden csak ennyit mondott: — Igazán köszönöm. Maga egy kivesző embertípus — az­zal kezet nyújtott, ami azt je­lentette, minden rendben van, mehetek. Előző este Leakey profesz- szoT könyvét forgattam, az ol- duvai Homo habilis megtalálójáét,'természetes, hát. hogy évmilliókban gon­dolkodtam és a kivesző em­berfajtát” a nagy professzor szemével néztem. Tudtam, hogy a 19. század anatómusai, zoológusai, antro­pológusai egyetértettek abban, hogy mintegy 20—25 millió éve a miocén korszak előtt az ember és a majom törzse kü­lönbözött egymástól. Ez a fe1 ■ fogás akkor italosnak tűnt, hisz az ember fejlettebb agy­berendezésével. két lábon va­ló járásával, rövid karjaival nem volt még képes felsőbb­rendűségét bizonyítani. Így azt tartották, hogy az ember­nek és a majomnak közös őse lehetett, de senki sem gondol­ta, hogy ez az ős a mai nagy majmok bármelyikére hason­lított. Ez a felfogás erősen módo­sult a pekingi és javai, továb­bá a neandervölgyi leletek felfedezése után. 1875-ben Darwin, ősünket az afrikai kontinensen gyanítja. 1926- ban Dart az Australopithecus africanusról ad hírt. Wilfried le Gros Clark azt állítja, hogy Dart lelete közelebb áll az emberhez, mint bármely ma­jom, mert erősen emberjelle- gű. 1959-ben Leakey profesz- szor és felesége a tanzániai Olduvaiban emberszabású ko­ponya maradványait tárta fel, amelyet Zinjanthropusnak nevezett el. A lelet mellett kőből formált primitív esz­közöket találtak, továbbá ál­latok csontjait. Üj név került az emberi fejlődés történeté­be, a Homo habilis. 1968-ban Leakey professzor azt írja: „Az Olduvai Homo habilis ké­szített és használt eszközöket, durvákat, de különbözőeket. 3. S. BACH: ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonaest lesz októ­ber 24-én, pénteken és ok­tóber 27-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. „Kunst der Fuge” I. rész Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. Reméljük, hogy sikerül a Ho­mo habilisnek a pliocén kor­ból származó ősét megtalálni, aki bizonyságot szolgáltat ne­künk arra, hogy ö is már megkezdte a kőeszközök ké­szítését és tudta is őket hasz­nálni.” így morfondíroztam, miközben eljutottam 1975-höz, a ma embertípusához, ezek között is önmagamhoz, a kive­sző embertípushoz és gondo­latban már láttam, amint év­milliók múlva valamelyik nagy tudós a nem tudom há­nyadik rétegből kiemeli ko­ponyámat és megállapítja ró­la: a Homo sapiens kiveszett embertípus koponyája a hu­szadik századból. Ez a fajta a rábízott munkát pontosan, gondosan, becsülettel, önma­gát sem kímélve idő előtt emi órával elvégezte. És talán még hozzá is teszi — ha szakmája mestere —. szülőszerető, ha­zájához egész szívével ragasz­kodó, istenfélő, becsületes faj­ta volt. Bízni lehetett benne és építeni rá. — Jól becsaptak téged! — mondták a többiek. — Nem kell azt szó szerint venni, amit az öreg mond. Napokig ül még ő rajta, te meg hajtot­tál. — Megígértem, hogy meg­lesz. És az adott szó ... — Adott szó, adott szó! Mi hasznod van belőle? — Haszon? Hát nem azért... a lelkiismeretem, hogy megtettem, amit ígér­tem. — És hány éjszakát felál­doztál, már hajnalban benn ültél a munkahelyeden és nem lehetett hozzád napokon át szólni. — Hát hogy bízzanak ben­nem. ha nem tartom meg a szavamat? — Micsoda elvek! Hát hol élsz? Az őskorban? Valóban! Lehetséges lenne, hogy olyan korban élünk, amikor a szavahihetőség, a munkafegyelem őskorba illő ritkaságnak számít? Nem le­hetne ezt n feltevést tettekkel megcáfolni? Gyarmathy Irén — JQ állapotban levő Simson Schwalbe motorkerékpár eladó. Érdeklődni lehet: F,vangélikus Lel­készi Hivatal. 2900 Komárom, Már­tírok útja io. címen. Megjelent Dr. Hafenscher Károly— Dr. Selmeczi János— Dr. Vámos József: AZ EMBER VÉDELMÉBEN című könyve, a 4,. 5.. 6., 7. parancsolat mai magyarázata Ára: 30,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar. Posta Index 25211 © 75.3045 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás FelelOs vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Ha valaki versenypályán küzd is, nem nyer koszorút, csak ha szabályszerűen küzd” (2 Tim 2.5). VASÁRNAP. — „A Krisztus evangéliuma Istennek hatal­ma minden hívőnek üdvössé­gére” (Róm 1.16 — Zsolt 109,21 — Jn 4,47—54 — Zsolt 119,57—72.) Az evangéliumban Isten erejét, bűnbocsátó és éle­tet adó szeretetét ismerjük meg. Ha bizalom ébred a szí­vünkben és hittel fogadjuk, ez az evangélium reménységet ad az Isten ítéletétől való meg­szabadulásra és a feltámadott Krisztussal való együttlétre. Isten ereje az evangélium által kiragadja az embert minden veszedelemből és megszaba­dítja a félelemtől is. HÉTFŐ. — „Amaz én esengő várásom és reménységem sze­rint, hogy semmiben meg nem szégyenülök” (Fii 1.20 — Jer 20.13 — Mt 12. 22—30 — Péld 8,22—36.) Megfigyelhető, hogy az emberek több oldalról is szeretnék biztosítani az életü­ket. hogy ne érje őket „meg­lepetés.” Az evangéliumra éoí- ’ tő reménységnek vég nélküli ; távlata Van. Ez a reménység túl lát az élet megpróbáltatá­sain. még a halálon is. Ez a távlata teszi teherbíróvá és fe­lelősséghordozóvá. hogy ne ma­gára tekintsen, hanem a ka­pott küldetést vállalja. A hit­tel vállalt szolgálat és i őtett nem szégyenül meg sem Isten, sem emberek előtt. KEDD. — „Öröme van vala­kinek? Dicséretet énekeljen!” (Jk 5, 13 — Zsolt 150, 6 — 2 Tim 2,1—5 — Péld 9,1—18.) A szí- vet-lelket átjáró öröm teret kíván. A legtöbb ember „ki­rúg a hámból”, vagy egy vi­dám estét csinál magának s így égeti el örömének belülről melegítő tüzét. Az Isten kezé­ből vett öröm Isten iránti há­lában és dicséretben jut kife­jezésre, és felfokozódik, ha mások szíve is felforrósodhat az együttes hálaadásban és magasztalásban. Érzéseink ki­fejezésében segítségünkre van az ének és a zene is. Ezért tar­tozik hozzá a gyülekezet életé­hez és istentiszteletéhez az Is­tent dicsérő ének, és ezért fe­dezhetjük fel régi énekekben is saját érzéseink tolmácsoló- ját. SZERDA. — „Mindnyájan pedig egymásnak engedelmes- kedvén, az alázatosságot öltsé- tek fel.” (1 P 5,5 — Zsolt 8,7 — 1 Kor 9,13—18 — Jób 1,1— 12.) Nem jelent ellentmondást, hogy az ember méltóságát egy­részt az adja meg, hogy Isten a teremtett világ fölé helyez­te. másrészt pedig az, hogyan tud embertársainak szolgálni az életével. Az emberiség tör­ténetének legfájdalmasabb napjai azok, amikor ember az embertársán úgy akart ural­kodni, mintha az is lába alá vettetett volna. A keresztyén embert Isten igéje az ember­társai iránti megértő, segítő, alázatos magatartásra inti, ahogy erre Krisztus is példát adott követőinek. — CSÜTÖRTÖK. — „Tudto- tokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember sze­rint való.” (Gál 1,11 — 4 Móz 23,12 — Tit 2,1—10 — Jób 1,13 —22.) Az Isten szeretete embe­ri értelmünket és gondolatain­kat meghaladó. Az Istennel kapcsolatot kereső, természe­tes emberi gondolat mindig az érdemhez, vagy a kiengeszte­léshez kötődik, ahogy ezt a pogány vallásokban láthatjuk. Az evangélium azonban Isten­nek az emberért áldozatot ho­zó. bűnbocsátó, kegyelmes sze­retetét hirdeti, és ebbe vetett bizalmat és erre építő életet vár. PÉNTEK. — „Mikor ellen­ségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála ál­tal.” (Rm 5,10 — Ezs 53,4 — Lk 22,31—38 — Jób 2,1—10.) Isten áldozatot hozó és bűn­bocsánatot szerző cselekedetét Jézus Krisztusban ismerhetjük meg. Ö az. akiben az erre vo­natkozó próféciák beteljese­dését is felismerhetjük. Ö az, akiről az Újszövetség egyértel­műen tanúskodik, akit Köz­benjárónak, Istenhez vezető Útnak, Megváltónak, Szabadi- tónak, Békesség és Élet Feje­delmének, Isten Képének, Ta­núbizonyságnak nevez és még nagyon sok más névvel is meg­jelöl, hogy rajtuk keresztül érthetővé és szemléletessé te­gye a benne kapott ajándék. Isten megbékítő széretetének a nagyságát. SZOMBAT. — „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” (Rm 8,14 — Zsolt 119.124 — 1 Kor 7,29—31 — Jób 2,11 —3,1 1.) Hogy Isten szeretete és e szeretetben bízó hit milyen szorosan kapcsol bennünket Istenhez, az érzékletes módon jut kifejezésre abban, hogy Is­tent Atyánknak nevezhetjük, magunkat pedig az ő fiainak, gyermekeinek vallhatjuk. Eb­ben a kapcsolatban csak úgy maradhatunk meg, ha figyel­mesen keressük és engedel­mesen követjük életünket ve­zető, irányító akaratát. Kö­nyörögnünk kell azért, hogy Mennyei Atyánk tegye világos­sá számunkra, hogyan kell akarata szerint cselekednünk, bennünket pedig tegyen ké­szekké annak vállalására, az ő Lelke által. Magyar László ORGONAHANGVERSENY STRASBOURGBAN A franciaországi Strasbourg város tanácsa és az evangéli­kus egyház közös rendezésében nyári orgonakoncert-sorozatot rendezett külföldi orgonisták részvételével, amelynek kereté­ben augusztus 24-én Trajtler Gábor volt a koncertet adó vendégművész. Műsorán Bach- darabokon kívül magyar szer­zők művei szerepeltek: Liszt­től, Kodálytól és Sulyok Im­rétől. Álljon itt néhány mondat a helyi lapokban megjelent kri­tikákból. „A Liszt-mű lendüle­te és bátorsága Trajtler Gá­borban kiváló tolmácsolóra ta­lált, aki egyben az Űj-Szent- Péter templom hangszerének sokoldalú értékeit is előhív­ta... Sulyok Imre szonátájá­ból emlékezetes marad a záró­tétel (nagyon jól sikerült va­riációk egy szép egyházi ének­hez).” A másik lap ezzel zárja beszámolóját: „Megkapó és eredeti hangverseny volt”. CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS. Korossy József a kölesdi gyülekezet hűséges tagja, a györkönyi gyülekezet hosszú ideig volt felügyelője szeptember 21-én elhunyt. Temetése szeptember 23-án volt a györkönyi temető­ben Mogyorósy Gyula kölesdi és Tihanyi János györkönyi lelkész szolgálatával. „Az Úr­nak nevét segítségül hívom: Kérlek, Uram, szabadítsd meg az én lelkemet”. — özv. Danjelics Fér értené, sz. Kresz Vilma, a magyarbó- lyi gyülekezet tagja, sokak jó­tevője, 80 éves korában el­hunyt. Temetése augusztus 12- én volt Magyarbólyon Foltin Brúnó sopronbánfalvai és Zászkaliczky Pál magyarbólyi lelkész szolgálatával. „az Űr megnyitotta szívét.. — Murányi Árpádné, sz, Wéber Lujza életének 80. évé­ben, szeptember 13-án el­hunyt. „Nincs itt nekünk ma­radandó városunk, hanem a jövendőt keressük.” — HALÁLOZÁS, özv. Buga Györgyné, sz. Kovács Rozália, a tárnokréti gyülekezet buzgó tagja, lapunk hűséges olvasó­ja életének 89. évében szep­tember 14-én csendesen el­hunyt. Temetése szeptember 16-án volt a gyülekezet nagy részvétele mellett. „Tudom, hogy az én Megváltóm él és porom felett megáll”. — Id. Koczur Györgyné a kétbodonyi gyülekezet tagja szeptember 26-án, 79 éves ko­rában elhunyt. Temetése ok­tóber 1-én volt nagy részvét mellett. Benne a kétbodonyi gyülekezet gondnoka édes­anyját gyászolja. „A hegyek megmozdulnak és a halmok megrendülnek, de az én ir­galmasságom nem mozdul el tőled”, így szól az Úr. i 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents