Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-19 / 42. szám

IJj erő

lizsaiás 40, 31

,4s élet természetei, rendje szerint munka és pihenés, fáradozás és erőgyűjtés váltogatja egymást. Testi és szellemi munka, sport, szórakozás, pihenés, egyedüllét és társaság kell, hogy kiegészítse egymást az életünkben. Sokszor azonban felborul az egyensúly, úgy érezzük az élet rohanásában, hogy elfáradtunk.

A kipihenhető fizikai vagy szellemi elfáradás mellett jöhetnek olyan napok is az emberre, amikor a zsoltáríró kifejezése szerint „még a szívem is elhagyott engem'’. Nem egy meghatározott munka vagy egy meghatározott személy fárasztott el, hanem önmagunkban, életünk, terveink, elképzeléseink vonalán jutottunk el oda, hogy úgy érezzük, zsákutcába kerültünk. Ilyenkor vetődnek föl bennünk az élet végső kérdései, miért is élünk, miért is küzdünk tulajdonképpen, mi az életünk értelme, mit jelent meghalni, mi következik a halál után.

hehet, hogy egyéni csalódás, betegségek vagy a hozzánk közelállók helyzete rendít meg, kerülhetünk olyan körülmények közé, amelyekben tehetetlen a tudomány és az emberi segítő- készség.

ÉZSAIÁS PRÓFÉTA IGÉJE ŰJ ERŐRŐL BESZÉL, amelyik éppen ilyen helyzetekben kell a legjobban, amelyik kiemelhet a magányunkból, reménytelenségünkből, hitetlenségünkből. Ennek az új erőnek a forrása az az Isten, aki kezében tartja az életünket. A keresztyén élet mindennapos gyakorlása azt jelenti, hogy újra és újra megörülhetünk annak, hogy nem vagyunk egyedül, mert Istenünk van. Az Ószövetség lapjairól hozzánk száló prófétai ige pedig még nem is tud arról a Jézusról, aki egészében közeire hozta hozzánk az Isten szeretetét. Jézuson keresztül, az élet példáján és igehirdetésén keresztül még inkább érezhetjük annak valóságát, hogy „akik az Úrban bíznak, erejük megújul”. A próféta költői kifejezésekkel írja körül, mit jelent ez a megújulás, mit jelent az új erő: „szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”

ENNEK AZ ŰJ ERŐNEK MEGVANNAK A MAGA CSATORNÁI. Isten Jézus Krisztusban nem hagyott minket magunkra, hanem meglceresett, utánunk jött, mint a pásztor az elveszett bárány után. Igéje, útmutatása ma is szól, rámutat bűneinkre, hitetlenségünkre és szeretettel hív magához, fölhasznál embereket eszközökül, közösséget, gyülekezetet. abban testvéreket is ad. Hiszen nemcsak egyszerűen Isten és én, az egyes ember és Isten viszonya kell, hogy rendeződjék, hanem elfáradásunk tényei szorosan kapcsolódnak embertársainkhoz fűződő viszonyunkhoz, itt is meg kell tehát újulni. Isten szeretete szeretetre kötelez, megbocsátása feltételezi és követeli, hogy én is megbocsássak másoknak. Az új erő, amiről a próféta szól, nem magános hithősöket akar belőlünk formálni, olyan szenteket, akik „emberfeletti emberek” lesznek, hanem megértő, szeretettel szolgálni tudó közösségi embereket.

HA VAN MOST VALAKI E SOROK OLVASÖl KÖZÖTT, aki úgy érzi, hogy nagyon elfáradt, elrontotta az életét, vagy úgy érzi, hogy betegség, szomorúság, más emberek, gyász, keserűség, csalódás, öregség fárasztja, hallja meg a próféta igéjéből, hogy nincs egyedül. Van Istenünk és lehet benne bíznunk! őnála nincs „reménytelen eset”, mindnyájunkkal tud valamit kezdeni. Keresnünk kell, hol adott számunkra feladatot, hol bízott ránk közösségekben, ismeretségi körökben egy másik embert. Űj erőt lophatunk Tőle és ennek az új erőnek lehetünk a hordozói mások számára is.

Ifj. Harmati Béla

Az „Erős vár" közös keresztyén ének

Azt bizonyára mind tudjuk, hogy Luther Erős vára a protestánsok közös éneke. De az már nem közismeret, hogy egykor benne volt római katolikus énekeskönyvekben is. Ennek egyik bizonyságaként mutatjuk be az 1676-ban Csiksomlyon nyomtatott katolcönj’Vben is. A XVI. század közepe óta található ilyenféle toldalék Luther szövege után. Itt valószínűleg az erdélyi unitáriusok miatt áld egy olyan toldalék, amely a Szent- háromságnak adott dicsőséget. Lehet, hogy • egy , olyan énekből való, amely énekelhető

£>34.

s ó i. r a f{ o KAdgya a* Mennyei Angyalok ÜVene , Kínéi kellemese« Szrnt Fi» .érdéi mer Vdafztott népével k’fí-nyes M^miyfcgben, H«gyoksfr« júk, áldgyuk, mind érőkké, Ámen.

V S .A L M a S XLK •

Í>vm rejugium noßrutn, Cri.

várunk nékűnk az Iften» Es fegyver ónk eüonség-eften. Meg-fiabadit vefzedekmroi, Kik ránk rónék rooit minden.lelő); A’mi mi regi ellenségünk' háborgat mii iker; Erőiek fegyverrel, és csalárdsággal, És rmnácn nagy'hanimsűóggal.

Kincsen nékűnk femmi hatalmunk, Kivel nekik elknck-állyunk, Vhsko&fc az Hr meltemmk > Kit zz íiVn bocsátott nd.űrü: Ha : kérded hogy ki légyen az, UtSU S ChuíLus az, Seregeknek Ura, kinél nincs több IfiénAnnái .vágyon V gyozedelfcnj.

Hac’Vitág mindórdőgvolna, Es bé-nyeírű niinkst.akarna. Az«: rolle iemmit ne-tamonk, Csak Ghriftus kegyelmében bízzunk. Nobitordűhóskódgyék, noimekedgvek, E'Világnak Ura, nincs rajtunk hatalma •„ Urunk Cbnítas őtes meg-birta. Meg-áil az literinek leije, Es nem álhat férikt ellene. A'nagyIfién vagyon mi-velímk, EsSz. Lelke lakozik bennünk. Ha tértünk minekünk el-véle* ha marhánk el-vé&, Hírűnk,nevűnk, k- j leségűnk,gyermekűnk: A‘Menyorfzágmcg maradnékűnk-; jDíesirtefsék az Atya Ifién, Es ű-vcle Fiú Ur lilén Szent Lélekkel Vigaízralónkal, Mind őrükké mi Szent Atyánk»!. Dícsirét di- csoíség légyen, a’ magas Menyben, A’ ízép f{nyei>6gben: engedd Menyörteágban, Tcgedláffunka boldogságban. Ámen,

B

t S ut L M U S Xí PL 7 •*-/" »„

Omnetgemtt flsuÁve, 0*c.

Kora: Adjyutüs hálát az Ilmák, mert 3íc

AATlnden néwfc tkölvén tapíoiiyanak, A'Jákob Klen ének vigid gyárak. Mert

likus énekeskönyvnek azit a lapját, amelyen az Erős vár szövege áll. Az énekeaköny- vet egy ferences barát, Ká- joni János szerkesztette. A szöveg első négy versszaka nagyjából egyezik a XVI. században készült “Tördftásévaí, azzal, amely jelenlegi ismereteink szerint először az 1566- os Váradi Éne Pies Könyvben jé- lené meg. Az 5. versszak toldalék a Szentháromság dicséretére, és feltehetően benne volt már a mintául szolgált, nyilván protestáns énekesvolt a daliamnak nálunk használt változatára.

Az Erős vár jelenlétén kívül külön figyelmünkre méltó az 1676-os év: 02 életben maradi protestáns gályarab lelkipásztorok, és tanítók szabadulásának az éve. Amikor szabadultak, az emlékezések szerint az i Esős, -várt Erről

Csiksomlyon mit sem tudhattak. De megáll a tény, hogy ugyanabban az évben egy magyar katolikus énekeskönyv a zsoltárok sorában — a Vulga■ Különös dolog az, hogy a közgondolkodás bizonyos szánakozással illeti a férjhez nem ment nőket, ugyanakkor az agglegényeket cinkos derűvel kíséri és állapotúikat sok- kai természetesebbnek és derűsebbnek ítéli. Férfitársaságban hangzott el e téma hallatán a spontán felkiáltás: „de jó nekik!” — Lehet, hogy tréfának szánták, lehet, hogy egy-egy elrontott házassággal és nehéz családi helyzetekkel a háttérben, teljes komolysággal sóhajtották.

Sorozatunkban azonban — amelyben azokról igyekszünk valós képet rajzolni, akik úgy érziík, hogy az „élet árnyékos Oldalára” vetődtek — feltétlenül szót kell ejtenünk róluk is, az egyedül maradt férfiakról, a családi élet értékeit csak közvetve ismerő, helyzetüket néha büszkén hordozó, máskor azonban nagyon ösz- szetört és elhanyagolt agglegényekről.

Isten az emberi szivet úgy alkotta és az emberi közösséget ügy formálta hogy a férfi a nőben, a nő a férfiban találjon hűséges társra, kössenek' életre szóló szövetséget és hozzanak létre családokat, melyekben fontos szerep jut mindkét félnek. Természetesen vannak kivételek, amidőn pl. feladatát egy-egy ember akkor tudja teljesebben betölteni, ha egyedül marad, de általában nem ez a természetes és ajánlandó út. Az egvedül maradó férfiak sok mindenből kimaradnak, ami pedig férfinak való s?ép és szent feladat, családfői, édesapai, hitvesi szolgálat.

MILYEN OKAI LEHETNEK FÉRFIAK EGYEDÜL MARADÁSÁNAK? — Mindenekelőtt lehetnek olyan testi, biológiai okai, amelyek akaratán kívül akadályozzák meg a férfit a házasságkötésben. Ilyenek nyomán nem ritkán indokolatlan félelmek és gátlások is járhatnak, amelyek visszariasztják a férfit a

Az élet árnyékos oldalán ?

„Köszönöm a tüzet...”

társkereséstől. Az is gyakori óik lehet, hogy egy-egy csalódás, elszenvedett lelki sérülés tesz elzárkózóvá és elutasítóvá férfiakat. — Lehet az egyedül maradás oka a hivatás mindenek elé helyezése, tudomány, művészet, vallási tevékenység vagy más területen. Az alkotás szabad lehetőségeit vélik az ilyen férfiak jobban megőrizni. El kell azonban mondanunk azt is, hogy az agglegények egy része egyszerűen önzésből, az áldozatvállalás és felelősség elhárításának szándékából marad egyedül, teljes tudatossággal és nem titkolt öntudattal.

Bizonyos esetekben tehát teljes megértéssel és őszinte segitöszándékkal kell a rajtuk kívülálló okok miatt egyedül maradók mellé állnunk, más, esetben azonban nem szabad elhallgatnunk azt a véleményünket, hogy indokolt esetektől elitekintve a férfitől nemcsak önmaga . fenntartását, hanem a társadalmak és emberi közösségek alapját képező, az emberiség jövőjét biztosító családi élet vállalását is várja Isten.

MILYEN TEHERTÉTELEKKEL JÁR A FÉRFIAK EGYEDÜL MARADÁSA? — Általam is jól ismert agglegények képe jelenik meg előttem. Az egyik halála előtt hosszú vallomásban irta le az őt temető lelkésznek élete történetét. Tele volt ez az élet nemes lobogással, hivatásszeretettél, emberekről való gondoskodás vágyával, a szeretet önzetlen áradásával. Csak a sűrűn gépelt lapok legvégén találtam néhány szomorú mondatot arról, hogy mindezek ellenére egész életében a magányosság árnyaival viaskodott és szeretetébői jutott volna a sok ember mellett annak a kevésnek is, altit családjának nevezhetett volna. „Közülünk senki sem él önmagának” (Hm 14, 7) — írta végső bizonyságtételként. — Ismerek azonban olyat is, aki hosszú évtizedeken keresztül büszke önérzettel vallotta, hogy neki „teljes függetlenségre, anyagi és erkölcsi szabadságra” van szüksége, sokan irigyeltéit eleganciáját es változatos, kalandos életét, míg azután betegsege és az idő múlása testiieg-lelkileg megtörték és a régi hódolók közül már senki nem maradt mellette. Jelenleg mind elté- kozolt anyagi javaitól, mind a kevésre becsült emberi kapcsolatoktól megfosztva teljesen lerongyolódva és megkeseredetten tengeti életét. Volt egy pont, amikor megpróbált új életet kezdeni és társat találni, de akkor már késő volt, akkor már ők csaptak be, őt használták ki, őt hagyták magái a.

Az agglegények életének

legnagyobb tehertétele a magányosság, amit minden hamis feltevés ellenére nemcsak a nők, a férfiak sem tudnád: elviselni. Rendkívül súlyos terhet jelent a testi-lelki elhanyagoltság, bármilyen méretű lakásban fellelhető otthon- talanság érzése, az élet egy jelentős részéből való kimaradás tudata és a fokozatosan mutatkozó beszűkülés, mások élete iránti tompultság, saját életének leértékelése.

Bizonyára ezek a terhek nem egyformán jelentkeznek az agglegények szívében- agyában, de a büszkén tartott vagy lecsüggesztett fejekben az évek múlásával szükségszerűen felbukkannak ilyen gondolatok is.

MIT TEHETÜNK TEHÁT ÉRTÜK ? Hozzátartozóknak, barátoknak, keresztyén gyüta számozása szerint 45-ként — ezt a szöveget közölte.

EGY MÁSIK KÖZZÉTÉTELNEK PEDIG AZ A NEVEZETESSÉGE, hogy a dallamot is adja, mégpedig elsőként a fennmaradt magyar énekesikönyvek közt, amint ezt Csomasz Tóth Kálmán tanulmányából tudjuk. Az énekes- könyv 1693-ban Nagyszombatban jelent meg Zsoltári énekek címmel. Illyés István esztergomi kanonok szerkesztette. A szöveg csekély mértékben eltér mind az 1566-ostól. mind az 1676-ostól, tehát egy más protestáns énekeskömyv- ből vette át a szerkesztő.

A XVIII. SZÁZADTÓL KEZDVE MÁR HASZTALAN

KERESSÜK az Erős várt a hazai katolikus énekeskönyvekben, de nyilvánvaló, hogy nem a protestánsokon múlt, miért nem maradt közös keresztyén ének.

A német katolikus egyházi énekdallamokról készült nagyszabású műből nem volt megállapítható, hol és mikor vették bele a német katolikus énekeskönyvekbe, de annyi bizonyos, hogy a szerző az Erős várt a műve tárgyához tartozónak tekintette. Bizonyára nemcsak azért, mert islekezetóknek, humánus társadalomnak rengeteg lehetőség kínálkozik a segítésre, a napsütés feléjük tükrözésére. Mindenekelőtt az egy életen ét megszokott kialakult magatartásukat kell tudomásul venni. Nem különcökként, hanem szeretetre vágyó emberekként bánni velük. Akár önhibáján kívül, akár saját önzése miatt maradt egyedül, lehetővé tenni, hogy az otthon melegét, a gyengédség érzelgősségmentes lehetőségét megismerjék, morgós-szégyen- lős gesztusokkal kísért szeretet morzsáikat ne utasítsuk vissza. Sok olyan feladat van számukra, amelynek megoldása feledtetheti velük a korábbi évtizedek kudarcait, mind a munkában és hivatásban, mind a tágabb közösségek belső életében. Munkatársak vagy pedagógusok, alkotásnak élő művészek-tudósok vagy gyülekezetben munkálkodó presbiterek megérdemlik a többiek, a családi életben élők bizalmát, megbecsülését. Államunk a magányos, megöregedő férfiakról szociális otthonokban, öregek napközi otthonaiban gondoskodik. számukra a játék és barkácsolás lehetőségeit is megteremtve — egyházi diakóniai intézményeinkben is vannak ilyen férfiak. A megbecsülés és szeretetet visszaadja nekik is életük értelmébe és értékébe vetett hitüket.

IBSEN HÍRES DRÁMÁJÁBAN. a Nórában halljuk a világirodalom egyik legmeg- nyerőbb. magányos férfialakjának, Rank doktornak búcsúszavát, amellyel barátja feleségétől és az élettől búcsúzik: „Köszönöm a tüzet..."

Hitünk, ’ szeretetünk, biztató szolgálataink tüzét adjuk azoknak, akik körül az évelt- évüzedak során már kihűlt minden és akik esendő férfi- magányosságukban nagyon vágyakoznak minden kis tűz- szikrára.

Szirmai Zoltán

merte a dallama egyes részleteinek a középkori előzményét, és mert tudta, hogy a római katolikus papok számára a 46. (dii. 45.) zsoltár elő volt írva imádságul az egyházért. Nekünk is hasznos az ilyen ismeret, mert lám a re- formácáó valóban reformáció volt. Akik visszautasították, elmulasztottak egy közös lehetőséget. De ha nem is tudunk úgy megnevezni német katolikus énekesikönyveket, amint ezt megtehettük két magyarral, akkor is tudunk két adatot: 1812-ben és I83i- ben kétféle katolikus daillam- gyűjteménybe is felvették az Erős vár dallamát; az előbbibe két más Luther-ónekével együtt (Bűnösök Hozzád kiáltunk; Jer, örvendjünk, keresztyének) ; az utóbbiba más szöveggel: Uram, hálát ad neked egyházad ...

ERŐS VÁR ÉNEKÜNKNEK AMÚGY IS AZ A FÖ ÉRTÉKE, hagy az együttes, közös, nem egyéni bizodalom- nak egymást is erősítő még- vallása. Az ökumenikus használat jó példái tanúsítják, hogy az Erős vár éneklése részünkről ma is szívnyitás az igazi ökumenére.

Sólyom Jenő

Aki a kígyó fejére tapos

1 Móz 3, 15

A Biblia legelső 'könyvében, Mózes első könyvének második és harmadik fejezetében olvassuk az első emberpár történetét. Az első férj és feleség, Ádám és Éva szép kertben éltek. Isten is velük. Szabadságuk szinte korlátlan volt. Egyetlen tilalom szabott csak határt szabadságuknak: a kert közepén álló fáról, a jó és rossz ismeretének fájáról nem volt szabad gyümölcsöt szakítaniok és enniök. Az állatok legravaszabbika, a kígyó azonban beszédével olyan sértőnek tüntette fel a tilalmat és olyan kívánatosnak a tiltott gyümölcsöt, ‘ hogy Ádám és Éva végül szakított és evett belőle. Isten nagyon megharagudott mindhármukra. Ádámra is, Évára is, a kígyóra is. Kizárta őket a kertből, véget vetett paradicsomi boldogságuknak. Mindhármukra külön-külön büntetést szabott.

Üj korszak kezdődött Ádám, Éva és a kígyó életében. Küzdelemmel és szenvedéssel teli nehéz korszak. Ebben egyformának látszott sorsuk. De nagyon különböző volt a cél, a vég, ami felé haladt. A kígyóé a pusztulás felé, Ádámé és Éváé pedig egy szép ígéret beteljesedése felé.

És ez az ígéret a legfontosabb nekünk ebben az ősi történetben. Az ígéret Évának szólt, a benne foglalt ítélet viszont a kígyónak. így hangzott az ígéret: Harc folyik majd a kígyó és Éva között. Harc folyik majd a kígyó utódai és Éva utódai között. De végül is Éva egyik utóda rátapos majd győztesen a kígyó fejére. Bár a kígyó is belemar a győztes sarkába mégis Éva utódáé a végső győzelem és a kígyó veresége végleges.

Eddig ez csupa jelképes és rejtjeles beszéd, amit meg kell fejtenünk, hogy igazán megérthessük.

Az emberiség kezdeti' boldog aranykoráról, paradicsomi állapotáról tapasztalatunk nekünk nincs. Részesei vagyunk viszont annak az évezredek óta folyó emberi történelemnek, amely harc a jó és a rossz között, az igazság és az igazságtalanság között, a bűn és az erény között.

A kígyó a blbiiai őstörténetben a rassz, a gonosz, a bűn jelképe. A történet pedig azt mondja el, hogy az ember kapcsolatba került a rosszal, megismerte a rosszat. Az ember sohasem a megtestesült gonosz, de ismeri és cselekszi is a gonoszt. Ugyanakkor ismeri a jót és meg tudja különböztetni a rossztól. így azután állandó küzdelem folyik az ember világában a jó és a rossz között. Változó sikerrel folyik a küzdelem. Sokszor nem sikerül megakadályozni a rosszat és megvalósítani a

jót. Néha még az sem sikerük hogy az ember elítélje és elutasítsa a szíve mélyén a rosszat és legalább akarja és vágy ja a jót. Az emberben magában, szívében és gondolataiban is folyik a küzdelem. Gyakran el is csügged az ember és azt mondja: minden hiába, úgyis mindig a rossz kerekedik felül. Az emberiség gondolatait legtisztábban és legöszintébben mutató népmesék azonban azt a reményt fejezik ki, hogy végül a jót legyőzi a rosszat és az igazság az Igazságtalanságot.

Az embernek ez a szívós reménykedése és az az ígéret, amit Éva kapott a bibliai őstörténetben szorosan összetartoznak. Az Ígéret ugyanis aat mondja, hogy megjelenik az emberi történelemben végre valaki, aki nemcsak küzd a gonosz ellen, de végleg le is győzi. Mi pedig hisszük és valljuk, hogy ez a valaki a Názáreti Jézus.

Hogyan váltotta valóságra Jézus az ígéretét?

Először úgy, hogy elutasította a gonosz mindenféle csábítását és nem szakadt el Istentől, aki maga a jóság és az igazság. Olvassátok el Máté evangéliuma. 4. fejezetéből az első tizenegy verset. Ez a szakasz Jézus gonosz feletti győzelméről beszél.

Másodszor úgy váltotta valóságra Jézus az ígéretet, hogy megszabadította embertestvéreit a gonosz hatalmából. Példával magyarázta el ezt Jézus. A gonosz olyan, mint egy erős és felfegyverzett rabtartó. Lakat alatt őrzi foglyait, azokat az embereket, akik az ö kényszerítésére a rosszat cselekszik. De jön Jézus és ő még erősebb, mint a rabtartó. Megkötözi őt, feltöri az ajtót és kiengedi a foglyokat, hogy ezután ne a rosszat, hanem a jót cselekedjék. Olvassátok el Lukács evangéliuma 11. fejezetéből a 21—22. verset. Ezek a versek azt mondják, hogy Jézus erősebb, mint a gonosz.

Harmadszor Jézus úgy váltotta valóra az ígéretet, hogy meghalt a kereszten. Azért halt meg, mert szerette Istent és szerette az embereket. Ez a szeretet, amely az elhagyott- ság és szenvedés legrettenetó- sebb órájában is eltöltötte szívét, volt a gonosz legyőzése.

Jézus a golgotái kereszten győztek a gonoszt. De a2 őstörténet ígéretének megfelelően, miközben ő a kígyó fejére taposott, a kígyó is belemart Jézusba. Marása halálos volt. De ez is az ígéret beteljesedéséhez tartozott. A győzelem áldozat nélkül nem mehetett végbe. Az áldozat azonban nem volt hiábavaló, hanem mindnyájunk számára örökérvényű szabadulást szerzett a gonosz hatalma alól.

\

i

I