Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-19 / 42. szám
XL. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1975. október 19. Őszi betakarítás Már megszegtük az új kenyeret. Kipróbálta már a feleségem, hogy milyen rétest lehet nyújtani az új lisztből. Lefokol- tuk az elöszüret mustját. Még hajladoznak az emberek a földeken, hogy a termésből semmi se vesszen kárba. Dübörögnek a gépsorok, szedik a cukorrépát, indulnak a kukorica kombájnok, ahol érettebb a kukorica. A gazdaságokban gépek rázzák a gyümölcsöt a fákról, a kiskertekben szedegetik az almát, körtét, diót, Ez így mind a mi mindennapi kenyerünk, az ország kenyere. VALÓBAN EZ A KENYÉR AZ ORSZÁGÉ, hiszen hogy mindezt megtermelhessük és betakaríthassuk, ahhoz hozzájárul az egész ország munkája. Gyárak, gépműhelyek, kutatóintézetek, szervező hivatalok, szállító vállalatok a kereskedelem összehangolt munkája nélkül ezt a kenyeret, amit az idén betakarítunk, nem lehetne megtermelni. Az ország kenyerét takarítjuk be most azért is. mert a megtermelt javak az ország szorgalmas, dolgozó népéé lesznek. Az ország kenyere az is, amiből én metszek a családom asztalánál. de az is, amiből a dolgozók állama fizeti a nyugdíjakat, építi a gyárakat, kórházakat, üdülőket, orvosi rendelőket, áruházakat, lakótelepeket. Amit a társadalom szociális juttatásba ad, az is mind hozzátartozik a mi kenyerünkhöz, ahhoz, amit a borítékban kapunk. EZEN AZ ŐSZÖN SOKSZOR MONDTUK, „HÁLA ISTEN”. Azt hittük, hogy az aratás előtti esőzések tönkre teszik a gabonát, de hála Isten megjött a jó idő. Az árvíz és belvizek ellenére elmondhatjuk, hála Isten megvan az ország kenyere, mert másfelé bepótolták a veszteséget a magasabb termésátlagok. Azt gondoltuk, odavész a szőlőtermés a kedvezőtlen időjárás miatt, de hála Isten megjött a jó őszi időjárás és megállt a rothadás. Hányán mondják mostanában, hála Isten ebben a ragyogó időben gyorsan megy a betakarítás. EZZEL AZ ÖRÖMMEL HALLOTTUK, A MINISZTERTANÁCS ELNÖKE országgyűlés előtt elhangzott expozéjában, hogy a nemz.et'i jövedelmünk növekedési üteme több év óta 6°/o körül alakul. A tervezettnél nagyobb mértékben — az előző 5 évhez képest 17—18a/0-kal emelkedik a mezőgazdaság termelése. Mind több és egyre jobban felkészült szakember segíti a gazdálkodás színvonalának emelését. A kedvezőtlen természeti viszonyok és elemi csapások közepette is biztosítani tudtuk a terinelés fejlődését. Az őszi napsütésben dolgozó munkások, cukorrépát szedő gépsorok, kukoricát törő és cséplő kombájnok, terményt szállító, dübörgő teherautók, gördülő vagonok láttán most valahogy az egész hazánkat szerető evangélikus népünk felsóhajtását szeretném visszhangozni: Hála Isten. ŐSZI UTAKON HALADVA GYAKRAN LÁT AZ EMBER lepottyant cukorrépát, elvesztett kukoricacsövet, elhullt, széltől elsodort búzaszemet. Ilyenkor szeretnék megállni és összeszedni minden veszendő gabonamagot. Mezőgazdasági szakemberek sokszor figyelmeztetnek arra, hogy a betakarítás idején is milyen fontos a jó szervezés, az időben, pontosan és felelősségteljesen elvégzett munka, hogy ami már megvan, a termés, kárba ne vesszen. Ami az enyém, azzal sem könnyelműsköd- hetek, azt sem pazarolhatom. Ha mégis megteszem, csak az enyém veszik kárba, de ami nemcsak az enyém, a mienk, az ország kenyere, azzal nincs jogom felelőtlenül bánni. Nehéz, de örömteli időszak ez, amikor kétszeresen kell odafigyelni minden kirakatlan vagonra, üresen szaladó gépkocsira, lyukas, vagy rosszul bekötött zsákra. Kislányom napok óta az iskolatáska helyett kosarakat visz magával. Iskolájuk a termelőszövetkezet szilvásában segít az őszi betakarításban. A sok kis kéz olyan értéket ment meg, ami nélkülük kárba veszne. Mi is azt tanultuk valamikor a szüléinktől, „ne dobd el a kenyeret, mert azt Isten adja”. Lám, a kenyér megbecsülése itt kezdődik, amikor nem hagyjuk kárba veszni a megteremtett javakat. Évről-évre megismétlődik társadalmunk nagyszerű összefogása, amikor diákok, katonák, sokszor gyári munkások is megjelennek a földeken, hogy segítsenek betakarítani népünk kenyerét. SZEPTEMBER ELSŐ VASÁRNAPJÁN TARTJUK MINDEN EVBEN gyülekezetünkben a költségvetési gyűlést. Az idén valamivel többet kért a presbitériumunk a hívektől a gyülekezet fenntartására, mint az elmúlt évben. Egy kis nyugtalanság volt bennem, hogyan fogadják a hívek a kérést. Kár volt kishitűsködnöm. Most volt még csak az egyházfenntartói járulék befizetésének napja és lám, ma reggel egy idős asz- szonytestvér már újabb adományt hozott, a maga és egy másik özvegyasszony nevében. Csak ennyit mondott, a gyülekezetről is gondoskodni kell. Ebben az értelemben is a mi kenyerünk az ország kenyere. Az épülő, szépülő, gazdagodó országunkban mi is, az egyház is, emelhetjük a fizetéseket, tatarozhatjuk az épületeket, templomainkat. Míg az ország kenyerét gyűjti be népünk, evangélikus híveink, hitükkel, szeretetükkel, felelősségtudattal hordozzák gyülekezetünk, s egyházunk gondjait is. RÉGI SZOKÁS, HOGY AZ ARATÁSI HÁLAADO ISTENTISZTELETET mi október utolsó vasárnapján tartjuk. Bizonyára a régiek a Kis Káté szellemében úgy gondolkodtak, hogy a mindennapi kenyérhez hozzátartozik mindaz, ami a test és élet szükségleteihez kell. Ezért várták meg míg befejeződik az őszi betakarítás. Ha majd az őszi időben a gyülekezetek — szájukban a friss kenyér ízével — hálát adnak a betakarított javakért, jusson eszükbe megköszönni, hogy békében dolgozhattunk. Köszönjék meg az erőt, az egészséget, a felülről jövő sok áldást, társadalmunk rendjét, mely a megtermett javak legigazságosabb elosztására törekszik. Jussanak eszünkbe az éhező milliók, katasztrófával sújtottak a világ más részein, hiszen Jézus nemcsak az én kenyeremért tanított imádkozni, hanem mindnyájunkéért, amikor így imádkozunk: „a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Benkő Béla Hittel kezdődik — szeretetben végződik A Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepélye Néiha a dolgok meglepően jól találkoznak. Űj Teológiánk egyházunk szerény anyagi lehetőségekhez mérten „testre- szabott” építmény: legnagyobb terme a hallgatók létszámánál nem sokkal több személyre van méretezve. De közvetlenül mellette emelkedik a szép, tágas zuglói templomunk. így a Teológiai Akadémia valamennyi jelentősebb ünnepélye a zuglói gyülekezet templomának falai között játszódhat le Ezáltal lehetővé válik, hogy a lelkészképzés nevezetesebb eseméegyházak, az ortodox és az unitárius egyház képviselőit, a budapesti különböző felekezetű teológiai akadémiák dékánjait. Együttesük a hazai társadalmi és felekezeti környezetet jelzi, amelybe beleépül egyházunk lelkészképzé- se. MINDEZEN FELÜL A TEOLÓGIAI TANÉVNYITÓNAK AZ IDÉN különös jelentőséget adott számos külföldi egyházi személy megjelenése, köztük a teológiai akadémiánk két új tiszteletbeli doktorának jelenléte. Ök mindnyáTeológiai Akadémiánk új tiszteletbeli doktorai: Alekszij Bu- jevszkij, az Orosz Ortodox Egyház Külügyi Hivatalának vezetője és Charles L. Gray New York-i presbiteriánus lelkész, az Amerikai Egyesült Államok KBK Bizottságának alelnöke nyei nemcsak jelképesen, hanem valóságosan az egyház népének személyes élményévé legyenek. Most is így történt. Fővárosi és vidéki gyülekezetek tagjai, lelkészek az ország különböző részeiből megtöltötték a nagy templomot. Köztük fénylő szemű édesapák és édesanyák, akiknek fia, leánya most lép rá ünnepélyesen az evangélikus lelkész i pályához vezető útra. Nézem a gyülekezőket, tekintetem találkozik régi barátojan a Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Bizottságának siófoki ülése után töltöttek néhány napot hazánkban, és vettek rész' a Teológia évnyitóján. Erre célozva mondotta D. Káldy Zoltán püspök-elnök igehirdetése első szavaiban, hogy különleges alkalom részesei vagyunk: ökumenikus istentisztelet folyik. RITKÁN HASZNÁLT BIBLIAI ALAPIGÉT választott a püspök a megnyitó istentisztelet igéjéül. A tőle megszoVendégek és teológusok a tanévnyitón — előtérben az elsőéves hallgatók kéval, s arcuk meghatott, komoly ünnepiességét csak később értem meg, amikor elhangzik az új elsőévesek neve. s rájövök, hogy hét fiú és egy lány új hallgató közül hat fiú papcsalád gyermeke. AZ ÜNNEPÉLY KERETE TOVÁBB TÁGUL, ha az első sorokban ülőkre, a vendégekre tekintünk. Ott látjuk államunk képviseletében az Állami Egyházügyi Hivatal megjelent tisztségviselőit, dr. Pozsonyi László főosztályvezetőt és Lóránt Vilmos főelőadót. a Hazafias Népfront Bizottság titkárát. Szilágyi Máriát, egyházunk vezetőségét, a református egyház, a szabadkott erőteljes, személyes hitébresztő, keresztyén életre serkentő és egyúttal társadalom, sőt az emberiségre tekintő nézőpontból fejtette ki 2 Péter 1, 3—8-at Kicsoda Jézus Krisztus? — ennek megmutatása a tanárok feladata. A válasz megtalálásához felhasználjuk az „atyák”, a hivő ősök bizonyságtételét, de azt már magunknak kell felkutatni, kicsoda Jézus Krisztus és mit akar a mai összefüggésekben, az emberiség jelen helyzetében. Krisztus megismerése pedig különösnek tetsző láncsorozaton megy keresztül a felolvasott ige szerint — folytatta az igehirdető. A láncsor közbeeső tagjai — mint például „erény”, „állhatatosság” — arra mutatnak, hogy nem történhet Krisztus megismerése anélkül, hogy amit megismertünk belőle, ne élnénk, etikává ne tennénk. Krisztus mélyebb megismerésére csak úgy jutunk, ha köziben cselekesz- szük a megismertből fakadó jót. ■ Az etikai láncsor végén két szó áll: az egyiket a keresztyén testvérszeretetre értelmezte a püspök, a másikat, az „agapét” a minden ember felé forduló szeretetre. Jézus Krisztust megismerni — mondotta — annyi, mint rájönni, hogy a dolgok vége a szeretet. Kiindulunk a hitből — ez volt az első láncszem a bibliai felsorolásban — és elérkezünk az agapéhoz: Jézus Krisztus az egész emberiségért meghalt, él. és mozgósítja az egymás iránti szeretetet gyakorló hívőket a világ békéjéért, kenyeréért, holnapjáért. AZ EST KŐVETKEZŐ PONTJA dr. Fabiny Tibor dékáni székfoglaló beszéde volt. Az új dékán alapvető jelentőségű témát tűzött ki székfoglalója tárgyául: „Lelkészképzésünk alappillérei”. Bevezetésében „aranybetűs' esztendőnek” nevezte az 1975. évet. utalva a felszabadulás 30. évfordulójára és az Európai Biztonsági Értekezlet eredményességére. < Aranybetűsnek vallotta az’ akadémiai tanévkezdést is. hiszen egybeforr vele a most végződött nagy jelentőségű siófoki ülés és a Teológiai Akadémia közelgő 25 éves jubileuma. Az első alappilérnek azt a felismerést nevezte, hogy „átütő erejű lelkészt szolgálatot senki sem végezhet az élő Krisztus-hit megtapasztalása és továbbadása nélkül”. „Az élő Krisztus-hit követelményével mindig elválaszthatatlanul együtt tudom a becsület. tisztesség, őszinteség, egyenesség és gerincesség, tehát a jellem nemes kívánalmát.” A második alappillér: „Nem lehet jó magyar teológus az, aki nem tartia kezét a teológiai és a világi tudományok ütőerén. A magyar protestantizmus az elmúlt századok során mindig akkor szerzett magának megbecsülést és tiszteletet, amikor az élő hit pré- dikálása mellett kora teológiai tudományának őre és e világi műveltségének is hű ho"do7Óia volt.” Mindezt a szocializmust évítö társadalmunk aktív tagjaiként és iaaz hazaszeretettel kell tennünk. A múlt nemzeti és néni értékeinek megölése terén szorgalmazni kívánom hallgatóink otthoni helytözténeni, honismereti munikáiának az aktivizálását. A negyedik rvülér következett: ..A jövendő lolkészvem- zedék is felelő*sénel tartozik ez enész emberisén jövőjéért.. Fgvre tágabh t°net akarunk biztosítani oktató és nevelő munkánkban az emberiség nagy kérdései iránti nyitottságnak. Rá akarunk ébreszteni minden hallgatót az egész emberiség társadalmi igazságáéi*t folvó harmak a fontosságára. és ezrei pzviitt arra a világméretű felelősségre, arnelv ránk. magyarországi oiujn<»élikus teológusokra is háml. AZ ÜJ HALLGATÓKAT FF/1T HAGYOMÁNY szerint kézfogással iktatta a dékán az Akadémia hallgatói közé. a nvolc elsőéves evangélikus hallgató után két vendéghallgató járult a dékáni kézfogásra: ösztöndíjas finn evangélikus segédleikész és a Magyarországi Unitárius Egyház kérésére a mi teológiánkon tanulmányait folytató unitárius leányhallgató. AZ AKADÉMIA HÁROM ÜJ TISZTELETBELI DOKTORÁNAK MÉLTATÁSA következett. Paulos Mar Gregorios indiai metropolitát dr. Prőhle Károly, Alekszij Bu- jevszkijt, az Orosz Ortodox Egyház külügyi hivatalának titkárát dr. Vámos József, L. Charles Gray New York-i presbiteriánus lelkészt dr. Muntag Andor professzor jellemezte, ismertetve életrajzukat és munkásságukat. Róluk az előző számunk már részletesen irt. P. Mar Gregoriosnak másirányú elfoglaltsága miatt el kellett utaznia, az ő székfoglaló előadása ezért nem hangozhatott el az ünnepség keretében. Elsőnek A. Bujevszkij lépett a szószékre. Visszatekintett az ökumenikus mozgalom kezdetére, Söderblom svéd evangélikus érsek kezdeményezéséi-e fél évszázaddal ezelőtt, majd a jelen ökumenikus problémáival foglalkozott. „Sajnálatos módon teljesen negatív bírálat is hangzik el korunk ökumenikus mozgalmának az emberiség javán való tevékeny fáradozását illetően. Ez a kritika korunk keresztyén- ségének a politikailag konzervatív köreiből ered. akiknek lelkében nincsen meg a tettre való készség, amikor az igazságtalan társadalmi struktúra megváltoztatásáért, a faji . megkülönböztetés ellen, a kolonializmus és a neokolo- nializmus ellen kellene harcolni, erőfeszítéseket kellene tenni az államok közötti egyenjogúságon alapuló együttműködés elérése érdekében.” L. Ch. Gray lelkész az Egyesült Államokból jött. Néger népi tulajdonságnak és keresztyénségük jellegzetességének számító szemléletességgel, szenvedéllyel beszélt, még humoros történettel is felkeltve a hallgatók érdeklődését. A faji megkülönböztetés ellen hazájában és a Keresztyén Békekonferencia egyik bizottságának élén küzdő protestáns pap hitvallásszerűen, költői mondatokban szólt arról, hogy „mi a béke”. „Béke az, ha az emberiség méltósággal jár a földön. Béke az. amikor az igazság irgalommá alázkodik, hogy megtört életeket emeljen fel. Béke az. ha olyan szabadság van, amely a gazdasági, politikai, kulturális béklyókat feloldja. Békében él az a nemzet. ahol nincs fekete vagy fehér, sárga vagy barna, gazdag vagy szegény, hanem mindenki egyenlően és igazságosan részesül a javakban. Béke az. ha megismerjük Istent teljességében, s az ő gyermekei vagyunk, akiket ő szeret. és akikkel ő törődik Tegyük a békét élő valósággá ...” A KÉT ÉS FÉL ŐRÁS ÜNNEPÉLYEN a kikapcsolódás és megpihenés művészi perceit nyújtotta a Lutheránia énekkar, a műsor különböző pontjain előadott számokkal, Weitler Jenő karnagy vezényletével. Johann Walter „Isten igéje” című és Heinrich Schütz „Adj nekünk békét. Istenünk” kórusműve emelte érzéseinket Isten felé, mint ahogyan a „Jövel Szentlélek Űristen” és a Himnusz közös éneklése is egybeforrasztotta az ünnepi gyülekezetét. Vcöreös Imre \ J t
