Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-12 / 41. szám

i 3X. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1975. október 12. Ára: 2.50 Forint Siófoki üzenet Terjedelmében és mondanivalójában egyaránt imponáló ha­tású a Keresztyen Békekonferencia Folytatólagos Bizottságának „végsó határozata”. Akik megfogalmazták és akik érdekes, lé- nyegretöró vitabar a záróülésen elfogadták, azok nemcsak szakszerűen jó munkát végeztek, hanem elvégezték azt a szol­gálatot is. amely jelenünkben a Keresztyén Békekonferencia legfontosabb feladatának látszik: a világunkat jellemző té­nyek események rögzítésével, a teendők kijelölésével, a Krisz­tusban hivő keresztyének lelkiismeretét ébresztgették a fele­lős állásfoglalásra s még fclelösebb cselekvésre. Ha az ember a szinte mondatról-mondatra megtárgyalt do­kumentumot olvassa, akkor éppen a mondanivaló gazdagsága miatt képtelen arra. hogy néhány mondatban összefoglalja a több mint hétszgz leírott sor tartalmát és ezért csak kísérletet tehet arra. hogy lapunk terjedelmének megfelelően kiemeljen néhány legfontosabbnak értékelhető szakaszt. Ezt tesszük azért az alábbiakban azzal a reménységgel, hogy olvasóink előtt is bemutathatunk abból a nagyszerűen szép munkából, amit a Folytatólagos Bizottság Siófokon elvégzett. S ezzel a szándék­kal idézzük — mint siófoki üzenetet — a Folytatólagos Bizott­ság „végső határozatának" befejező szakaszát. „A BÉKETEVÉKENYSÉGRE VETETT TÖRTÉNELMI VISZ- SZAPILLANTÁS nem tünteti fel kedvező színben az egyhá­zakat. Sok vétkes mulasztás terheli őket. S ugyanezt lehet el­mondani ma is olyan helyeken, ahol ugyanebben a mulasztás­ban vétkesek, ahol a keresztyének még ma is azt tekintik fel­adatuknak. hogy az antikommunizmus előőrsei legyenek. A Keresztyén Békekonferencia joggal hivatkozhat arra, hogy megalapítása óta állandóan felemelte szavát az ilyenfajta ma­gatartás ellen. Ezért fordul most újból minden keresztyén em- be. hez és minden egyházhoz azért, hogy fokozzák a béketevé­kenységüket és világi téren is támogassanak minden, a bálté­ré irányuló erőfeszítést, s hogy gondolkodásukban és cselek­vésükben fogjanak össze ezekkel az erőkkel, sajátságos hozzá­járulásukkal támogatva őket. A BÉKETE-VÉKENYSÉGGF.L KAPCSOLATOS teológiai ref­lexióiban a Keresztyén Békekonferencia abból a megfonto­lásból indul ki. hogy nyilvánvaló kapcsolat van a szívünkben Isién Szentlelke által munkált belső béke és az emberiség bé­kéje között, mini ahogy Isten igazsága és az emberi kapcsola­tokban meglevő igazságosság között is nyilvánvaló a kapcso­lat. Különösen is az Isten testtélételéről szóló örömüzenet in­dít el gyümölcsöző elmélkedésre, mivel Istennek Krisztusban nyilvánvalóvá lett szeretete. az ö hűséges együttvalósága az emberekkel indít bennünket arra. hogy szolidárisak legyünk Vele. s minden emberrel — azokkal is. akik más vallások és mis ideológiák követői. S amennyiben Isten mibennünk kezdi el és viszi véghez az ő munkáját, azaz: befogad bennünket az egyháztörténet meghatározóinak sorába és ezt a tényt az egy­házon kívül is nyilvánvalóvá teszi. Ha nincs meg bennünk az emberelő iránti szolidaritás és szeretet, akkor örök üdvössé­günket játszhatjuk el, ahogyan erről az utolsó ítéletről szó­ló példázatok beszélnek. Isten azért nemcsak a vele, a Krisz­tusban való megbékélést követeli meg tőlünk, hanem arra szó­lít fel. hogy felebarátainkkal is békéljünk meg: s a megbéké­lésnek ez az útja kizárja a mások elnyomását, kizsákmányo­lását. Amikor Isten szabadulást ad nekünk az általa kötött szö­vetségben való megigazulásban, akkor azt is akarja, hogy az általa kiránt feltételek szerint éljünk. Ezért a szabadság, az igazságosság és a béke egyaránt komoly kérdése marad teo­lógiai és politikai etikának. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA hivatkozva arra, hogy valamennyi ülésén, az általa rendezett különféle alkalma­kon komolyan fáradozott a békeszolgálat teológiai megalapozá­sán. s mindeközben mindig igyekezett tekintetbe venni tag- egyházaink kegyességi és hitelvi hagyományait és jelenle­gi teológiai elgondolásait. A Keresztyén Békekonferencia nem kíván valamiféle semle­ges teológizálást folytatni, l.éte és tevékenysége a keresztyén- ség létéből fakad és ezt a valóságot teológiailag is meg kí­vánja indokolni. Az egész világon elképzelhetetlen módon fenyegetett jelen ás jövendő nemzedékek életéért és életbenmaradasáért érzett közős felelősségben egynek tudja magát azokkal is, akik nem keresztyének. Mindnyájunkat a teljes megsemmisülés veszé­lye fenyeget. Minden fegyverkezést az anyagi javak és az em­beri találékonyság eltékozlásának kell tekinteni, melyeket pe­dig az emberiség nagy része életkörülményeinek javítására le­hetne felhasználni. A politikai megtérés elengedhetetlen. Ez magában foglalja a félelem legyőzésére való készséget is és a félelem okainak, a hamis elképzeléseknek egy jobb tájékozta­tás által való eltávolítására segít. Tudjuk, ftogy mennyire elégtelen az emberi jóakarat a bé­keellenes erőkkel szemben. De egy kudarc mégis Isten és az emberek előtti vétkességünket jelentené. Hit által emberi evőn­ket és képzeletünket meghaladó lehetőségeket nyerünk, s ez a mi sajátos hozzájárulásunk az igazságosságért és a békéért fo­lyó világméretű küzdelemben. EZEN AZ ALAPON EGYÜTTMUNKÁLKODHATUNK AZOKKAL, akik nem vallják a mi hitünket, bátorítást és új reménységet nyerünk, valamint erőt az önfeláldozó szeretetre. Teiles reménységgel csatlakozunk hozzájuk, hogy együtt él­jünk és egyiit* munkálkodjunk annak ereje által, aki mindene­ket újjá tehet.” ÖKUMENIKUS EURÓPAI IFJÚSÁGI TANÁCS Az ökumenikus Európai Ifjúsági Tanács október 12—18. kö­rött tartja közgyűlését a svájci Diableretsben. A közgyűlésre egyházunkat is meghívták. Megbízást kapott a részvételre Gáncs Péter budavári segédlelkész, aki már több alkalommal vett részt a szervezet találkozóin. Százéves a pécsi templom Verőfényes vasárnap reggel — 1975. évi szeptember hó 14- én. Szilágyi Béla felügyelő kö­szöntötte a pécsi presbitérium sorfala közt D. Káldy Zoltán püspököt és feleségét. Majd az ünnepélyes bevonulásra került sor. Zsúfolásig megtelt a temp­lom. Az utcáig állnak ünnep­lőben. Hangszóró közvetítésé­vel a két tanácsteremben is még sokan hallgatják az ünne­pi istentiszteletet. ged Is Isten, csak maradj ke­zében. otthonná lesz számodra az ősök hallatlan áldozatkész­ségéből épült templom. Csak fogadd hittel a hálaadás ünne­pének drága igéjét szívedbe, mélyen belevésve és megta­pasztalod, milyen „szép rend­del helyére rak egymás mellé élő kő gyanánt téged is a templomból otthont szentelő Isten!” Már a templom 101. évének zsengéje volt az a kisfiú, aki­D. Káldy Zoltán püspök a gyülekezet elnökségével és /presbitériumával IGAZI „LUTHERI” ISTEN­TISZTELET VOLT: igehirde­tés, gyermekkeresztelés, úrva­csoraosztás. Orgona zúgása, a gyülekezet szárnyaló éneke, az énekkar három hatalmas szol­gálata (rézfúvósokkal és dob­bal) nyújtották az ünnepi ke­retet. „Ebben íz órában a magyar- országi evangélikus egyház szí­vére öleli a jubiláló pécsi gyü­lekezetei” — kezdte szószéki szolgálatát Káldy püspök, majd szabadon választott tex­tusát (Ef 2, 19—22) három gon­dolatsorban bontotta ki. Isten házanépe vagytok! A templom akkor tölti be rendel­tetését, ha otthon a gyülekezet tagjai részére A pécsi templom régen is most is „otthon”. Ö sem látogatóba jött, hanem egy kicsit hazajött. Másutt szükséges arról prédikálni, hogy .családiasítsátok él” a gyülekezetei s otthonát, a templomot. Pécsett ez mindig így volt. Meg kell őrizni min­dig az otthon melegét... Aki Isten házanépéhez tarto­zik, az „előkelő társaság” tagja lett. A szentek közé jutott. Azok közé, akik valóban hit­tek. Augusti nuítól fogva nap­jainkig. férfiak és asszonyok, akik hittek, akik megharcolták hitük harcát s most a győzte­sek emelvényéről, mint stadi­onban, úgy néznek reánk, bíz­tatva és reménykedve, vajon kitartunk a hitben mindvégig? Érezzétek, ünneplő pécsiek a régi hi vők tekintetét és marad­jatok hűségesek a hitben! Ezt az otthont Isten építi fel — emberekből. Mint a leg­nagyszerűbb kőműves, úgy dol­gozik Isten. Kezébe vesz ben­nünket. faragatlan köveket és elkezd használhatóvá csiszol­ni. Akik ma itt vagyunk, egyenként sokat beszélhetnénk erről a rajtunk és bennünk végbemenő munkafolyamatról. Isten kalapácsa dolgozik raj­tunk. De így lesz a templomból — otthon! A látható falon be­lül úi fal épül csupa ember­szívből. A pécsi százéves temp­lomunk is emberszívekkel van kibélelve. Az ő szívéből is itt­maradt jó darabnyi. hiába tá­vozott Pécsről. S most legjob­ban azt szeretné, ha leszállva a szószékről, sorra mindenkit megsimogathatna, hogy báto­rítson. vigasztaljon, intsen és buzdítson: élő kővé'formál té­nek keresztelését a helyi lel­késszel egy.ütt végezte a püs­pök.' Majd sor került az úrva­csoraosztásra több százas gyü­lekezetnek. hoztak beteget ket­ten is támogatva, térdelt egy­más mellé öreg és fiatal, régi munkatárs és fiatal hajtás a gyülekezet fáján, egész csalá­dok teljes létszámban és ma­gánosok . .. már régen elha­rangozták a delet, amikor sor került a fényképfelvételre. DÉLUTÁNRA ISMÉT MEG­TELT A TEMPLOM. A főisko­lás kórus nagyszerű számai, Rögöz Eszter gyönyörű mezzo­szopránjával felcsendülő Bach- kprál, majd Händel Largoja, Bánffy György érdemes mű­vész kitűnő előadásában két Reményik-vers vette körül a gyülekezet ünnepi számait. Szilágyi Béla felügyelő törté­neti megemlékezését, majd a D. Káldy Zoltán püspök elő­adását, amelv világhorizonton rajzolta fel az egyház életét és szolgálatát. Sokak számára volt meglepe­tés. hogy a felügyelő által elő­adott történeti számvetés mi­lyen izgalmassá válhat és ho­gyan kérdezhet meg a múlt mai életünk szellemi-erkölcsi tartalma felől! Az a „114 csa­ládfő’' — családi lélekszámúk­kal alig többen mint három­százan — hallatlan áldozat- készséggel megvetette először az „anyásodás” gazdasági alap­ját, majd 1875-re felépítette klasszicista stílusban templo­mát. A Nendtvich-család el­évülhetetlen hűségén és szere- tetén túl felvázolta az előadó, a Zsolnay- Taizs- Madarász- Rupprecht- Höffler stb. csalá­dok izgalmas és a gyülekezet történelmét formáló szerepét. A két pompás felügyelő-test­vér a „Nádjsyak” szinte pat- rónusi segítsége mellett az ipa­rosréteg egvházszeretete hor­dozta a terheket a lutheránus patríciusoknál szolgáló kis. sváb cselédekig. Jeskó Lajos .negyvenévi nagyszerű szolgá­lata után Porkoláb Gyula be­váltatlan ígéret maradt súlyos betegsége, kényszernyugdíjba menése miatt. S ugyanakkor meghalt dr Kobilitz Elek fel­ügyelő is. 1915—1917 között tel­jes a válság, szinte reményte­len helyzetben kezdte szolgála­tát Baldauf Gusztáv lelkész és Nendtvich Andor dr. a város polgármestere. Szoros összefo­gással, az akkori egyházi mód­szerekkel gyűjtötték össze mind a pozsonyi egyetem átte­lepítésével kapcsolatban Pécs­re került lutheránus értelmisé­gieket, mind az állandó beszi­várgás során bekerült egyház­tagokat az egyszerű segédmun­kásoktól kezdve . .. Hirtelen lelkészhalál 1931-ben, majd az utód Takó István egyre lendü­letesebb belmissziói tevékeny­sége, széles ölelésű karitatív munka, a bibliaórák megszer­vezése a „város peremén”, a gyermekmunka és mindenféle ifjúsági csoportmunka stb. a korszak jellemzője. De az anyagi gondok végigkísérték ezt az időszakot a második vi­lágháború végéig. Eljött 1944. nov. 29-vel a pécsi gyülekezet számára a politikai-társadalmi felszabadulás. Űj világ kezdő­dött. A harmadik éve káplán- kodó Káldy Zoltán az. akire rámaradt az új alapvetés teljes gondja. 1945 telétől már mint parókuslelkész gyűjti össze a széthullt gyülekezetét és céltu­datos munkájával, teljes erő­bevetéssel végzett szolgálatai gyümölcseként országos hírre jut mind a kialakuló új típusú gyülekezet, mind a lelkésznek szilárd meggyőződése, ami sze­rint van és lesz helye, élete, feladata az egyháznak a szo­cializmusban! Itt formálódott, érlelődött az az átgondolt kon­cepció, ami a világkeresztyén- ségben is ismertté lett. nálunk pedig az országos egyházunkat meghatározó „diakóniai theolo­gia!” Zárószavaiban meghatottan fejezte ki reménységét Szilá­gyi felügyelő, hogy Isten meg­őrzi továbbra is drága templo­munkat a 101. esztendőtől kezdve nemzedékről-nemze- dékre! D. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK A VILAGKERESZTYÉN- SÉG HELYZETÉT vázolta fel az ünneplő gyülekezet előtt. Sorra villantak a képek az európai egyházi örömökről és gondokról, az amerikai—ázsiai —afrikai problémákig. Szám­talan hivatalos külföldi útja, magas ökumenikus tisztségei, kivételesen gazdag személyes élményanyaga néha csak uta­lással, pár szóval lényegében ragadta meg és fejezte ki az egyház szolgálatának világösz- szefüggéseit. Szólt a késő ősz folyamán sorra kerülő EVT- gyülésről Nairobiban. Majd az ökumené ún. „egység”-mozgal- mára térve, meggyőzően tárta fel újszövetségi alapon és meg­világításban azt a kikerülhetet­len tényt: minél közelebb jut valamelyik tagegyház Jézus­hoz, annál közelebb kerül egy­máshoz! Semmiféle más köze­ledés nem reális. Ezt bizonyít­ja. hogy dogmatikai különbsé­gek feloldása nélkül, ha együtt és egyek vagyunk az emberi­ségért, a világért vállalt és végzett szolgálatunkban, job­ban érzékeljük az egymással való összetartozást, mint a vi­ta-konferenciákon. Befejezésül hazai tényeket érintett örö­mökben (25 éves a Theológiai Akadémia, jön az új fordítású biblia, elsőéves teológusok in­dulása stb.) gondokban, ame­lyek közt a legnagyobb az ige­hirdetési Csak akkor járjuk az új utat és szolgálunk, ha jól prédikálunk. ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK. LEVÉLBELI KÖSZÖNTÉSEK között élőszóban köszöntötte az ünneplő gyülekezetét Kutas Antal megyei egyházügyi tit­kár. aki hangsúlyozta, hogy az ünnepelt templomnak a 100 évéből közel egyharmadnyi időt a szocializmus korszaka A pécsi templom bejárata adja és az egyezmény alapján kialakult jó Kapcsolat állam és egyház között tette lehetővé ennek a templomnak is szolgá­latát. Dr. Farkas József nagy­prépost, dr. Szabó Sándor re­formátus főgondnok. Mészáros Kálmán baptista országos alel- nök. Hecker Ádám ny. szupe­rintendens, dr. Schweitzer Jó­zsef főrabbi üdvözletei után színes kép volt. amikor Pécs város testvérvárosának, Lahti evangélikusságának képvisele­tében Mauri Malkivaara lel­kész szólt az északi testvérszív melegével. Kersti Kantala lek­tor pedig átadta a gyönyörű gyertyatartó-a.jándékot. Stíl­szerűen csendült fel az ifjúsági énekkar szolgálatában orszá­gos hírű karnagyunk. és kom­ponistánk hangszerelésében a finn esti dal . . . Miközben az ún. „svéd asz­tal” — gyülekezetünk nőtagjai szeretetéből oly gazdagon! — gyűjtötte negwenfős vendég­koszorúnkat baráti együttlétre a kistanácsteremben, az egybe­nyíló nagyteremben megszem­lélhető volt a hetek óta meg­nyílt „gyülekezeti kiállítás”, amely menteni próbált szám­talan régi kegyességi kiad­ványt. emléket, okmányt, fotót az elkallódástól. A gvűjtés eredményét fogta össze a kiál­lítás. 1586-os kiadású Luther- postilla, strassburgi biblia, szlovák nyelvű 1722-ből a hí­res „Mártyrok koronája” Sző- nyitől, rengeteg biblia-ima- énekeskönvv szinte valamennyi kiadás napjainkig. A demográ­fiai kimutatások, táblázatok, s egyéb dokumentum széles ská­lában feltárta a múltat! Igen. a százéves pécsi templom népe felmérte a múltat, megértette és vállalja szqlgáló örömmel a jelent és jövendőt!, Balikó Zoltán ÖKUMENIKUS DELEGÁCIÓ AZ NDK-BÓL A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa delegáció­jának tavalyi látogatásának viszonzásképpen október 3-án a Német Demokratikus Köztársaságbeli Evangéliumi Egyházak Szövetségének tíztagú delegációja érkezett hazánkba D. Ingo Braecklein thüringiai evangélikus püspök vezetésével. A ven­dégek igehirdetéssel szolgáltak október 5-én Miskolcon. Békés­csabán és Pécsett, munkamegbeszélést folytattak az Ökumeni­kus Tanács elnökségével, találkoztak a budapesti lelkészekkel és előadást tartottak részükre, és felkeresték Budapesten a teo­lógiai akadémiánkat. V «

Next

/
Thumbnails
Contents