Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-12 / 41. szám

Szív és látás Mt 5, 8 Furcsán nézhettek Jézusra hallgatói, amikar a Hegyi Be­szédben kijelentette: boldogok, akik az Istent meglátják. Ed­dig úgy tudták, hogy Istent meglátni, az Isten szine elé ke­rülni nem boldogságot, hanem félelmet és rettegést jelent. Az Ószövetség emberei Isten látásával kapcsolatban mindig így kiáltanak fel: ja) nekem, mert látták az én szemeim a Ma- gasságost! Hiszen még a nevét sem merték kimondani. Mó­zesnek még a saruit is le kellett vetni az égő csipkebokor előtt. Bét-Semes közelében pedig szörnyethaltak az illetékte­lenek, pedig csak a szövetség ládáját akarták megóvni a le­zuhanástól. A szentek szentjébe a főpap is csak egyetlen egy­szer léphetett be egy esztendőben. JÉZUS MINDENEK ELŐTT AZT MONDJA, hogy az Is­tennel való találkozásnak nem feltétlen kell ilyen félelmesnek lenni. Lehet boldog látás, boldog találkozás is Istennel. En­nek feltételéül Jézus a tiszta szívet állapítja meg De hát mit jelent a tiszta szív? A szív az ember egész lelkiségét, benső mivoltát jelképezi. Ennek kell tisztának lenni az Istennel va­ló boldog találkozáshoz. Sokan úgy vélik, hogy ez a tiszta­ság: a bűntől, a gonosz gondolatoktól és cselekedetektől va­ló mentesség. Kétségtelenül ez is, de ennél jóval több. A Hegyi Beszed boldogmondásai nem olyan mondások, amelyek függetlenek egymástól. Nem véletlen, hogy a szív tisztasága előtti boldogmondás az irgalmasságról beszél. Mert a szív ak­kor tiszta, ha mentes minden gonoszságtól és telve van ir­galommal, mai szóval: segíteni kész szolidaritással az em­berek iránt. AZ ISTENNEL VALÓ BOLDOG TALÁLKOZÁST, Isten boldog meglátását tehát elsősorban nem a csendes órák el­mélkedő magányában és a templomok csendjében, hanem az emberek szolgáló szeretetében kell keresnünk. Az élő Isten Jézus Krisztusban azért lett valóságos emberré, mert ezzel is ki akarta hangsúlyozni, hogy az Istennel való találkozás, az Isten szolgálata csak embereken keresztül lehetséges. Ezért mondta Jézus is az utolsó ítéletről elmondott egyik példáza­tában. hogy bármilyen csekély szolgálatot is végzünk ember­társaink iránt, ezt a szolgálatot vele végeztük el. Napjaink­ban különösen is tanítgat bennünket Isten arra. hogy a vele való boldog találkozás az elesettek ügyének felkarolása, az elnyomottak segítése, az emberiség nagy gondjaiban való szo­lidáris részvétel által lehetséges. DE HOGYAN TISZTULHAT MEG A SZÍVÜNK erre az ir­galmas. önfeláldozó szolgáló szeretetre? A magunk példájá­ból is jól tudjuk, hogy szívünk önmagától nem tud megtisz­tulni, irgalmasan szeretni. Szívünk tisztátalanságán egyedül Jéz is irgalmas szeretete tud csak segíteni. Az ő ártatlanul ki­ömlött vére tisztára tudja mosni szívünket, az ö irgalmas sze­retete át tudja forrósítani és meg tudja tölteni irgalommal, szo­lidaritást vállaig.,.szolgáló szeretettel a mi■'szivünket is. Mert aki átéli és elfőgqd-ja Jézus bühbociátő. ifjjalrnas szeretetét, az nem tud mást tenni, minthogy maga is ilyen önzetlen irgalom­mal szeret, azaz boldogan4Címerül'az Isten életet ajándékozó, irgalmas szeretetében. Dr. selmeczi János SZÁZÉVES A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG ,,Erös vár” énekünk hitvallás a hatalmas Istenről Száz évvel ezelőtt. 1875. jú­lius 21-én huszonegy reformá­tus és presbiteriánus egyház 64 delegátusa Londonban megalapította a mai Refor­mátus Világszövetséget. Ez a világszövetség ma 142 tag­egyházat számlál, s ez volt az első felekezeti világszövet­ség. A százéves évfordulóról Londonban hálaistentisztelet­tel emlékeznek meg szeptem­ber 27-én. E címet mindenestől idéző­jelbe tehetnénk, mert június elsején, a gályarabok emlékün­nepén az igehirdető, D. Káldy Zoltán püspök állapította meg a 46. zsoltárról, hogy az hit­vallás, mégpedig bizonyságté­tel a hatalmas, lebírhatatlan, legyőzhetetlen Istenről. Ugyan­ez igaz a 46. zsoltár reformáto­rt visszhangjáról, Luther éne­kéről. SOKAT VIZSGÁLTÁK a -46. ZSOLTÁR ÉS AZ ERŐS VÁR VISZONYÁT: sokan bizonyta­lankodtak. vajon Luther va­lóban annak a zsoltárnak a nyomán írta-e ezt az énekét. Volt, aki megrótta a reformá­tort, hogy nem követte híven a zsoltár gondolatmenetét és kifejezéseit. De hiszen ő nem is a zsoltár átköltését akarta, hanem ugyanazt a rendületlen bizodalmát fejezte ki, mint amely a zsoltárban himnuszt lendülettel megszólal. A féle­lem (és kétség és bénultság nélküli bizodalom mondatja a zsoltáríróval és Lutherral egy­aránt mindazt, ami a két ének­ben van a hatalmas Isten ver- hetetlenségéről. Ezt pedig azért kell hangsúlyozni, mert az Erős vár-nak kezdettől mind­máig viselnie kell a félreért- hetőség és a visszaélés veszé­lyeit. De ebben flem az ének a hibás, hanem az emberek bo- torök és gőgösek, a maguk vá­gyait, az önteltségüket viszik bele az éneksorok értelmezésé­be. Nagyon is szükséges volt. hogy az emlékünnepi igehirde­tő így kezdje a mondanivaló­ját: „Nem harci dal ez a zsol­tár”. Bizony nem az. Még ke­vésbé diadalmi himnusz, ha­nem bizodalmi ének. De nem a mi Istenben bízásunknak, vagy éppen a mi Istenünkhöz tar­tozásunknak a dicsérete, ha­nem a hatalmas Istenről való alázatos vallástétei. LUTHER A SOKFELE SÚ­LYOS kísértések közül MENEKÜLT a Jézus Krisztus­ban emberré lett Istenhez, bűnből és bajból Szabadilonk- hoz. Isten igéje által. Isten ígé­retéből volt a bizonyossága, hogy hatalmasabb az Űr min­den ránk törő gonosznál. Az Erős vár tehát a bajok, kísér­tések, szorongások élményéből indul el, de az igében éri el a szabadulást. Kiforgatjuk az éneket a valóiéból, ha a refor­mációt: az evangélium hely­reállítását próbáljuk dicsérni vele, és aztán a reformáció tör­ténetéből vagy Luther életraj­zából akarjuk kihallani azokat a bajokat, amelyek Luthert és az evangéliKus gyülekezeteket akkor utolértek. ELÉGEDJÜNK MEG MI IS ANNYIVAL, amennyit az ének keletkezésének a kutatói ma mohdhatnak. A legkorábbi énekeskönyv, amelyből az Erős vár nyomtatásban ismertté vált, 1529-beri jelent még. Csak feltevés, hogy benne volt egv 1528-ban kiadott, de mindmáig lappangó énekeskönyvben is. Szintén csupán feltevés, hogy egy évvel még korábban sze­rezte Luther. A korábbi éveket megcélzó találgatások tévesek­nek bizonyultak. Ezért az 1525- ös nagy német parasztháború­ban nem is énekelhették. A kutatók számbavettek minden mozzanatot, amely 1527 táján közrehathatott abban, hogy Luther a 46. zsoltárban talál­ta. meg a bibliai alapot önmaga és az evangélikus keresztyén- ség bátorítására: bajok zúdul­tak Isten - népére, pestis pusz­tított, betegségek kínozták őt magát; de menedék maradt az Isten; magunkban mind erőt­lenek vagyunk, de a kísérté­sek, a görcsök elleni védeke­zésben van Megmentőnk a Jé­zus Krisztusba«: Krisztus evangéliuma hatalom és erő a helytállásra: Isten változatla­nul uralkodik rajtunk, irga­lommal és békességgel. Ezért volt helytelen valaha is egy­korú ellenségeket, a reformá­ció gátlóit, oz ige rontóit vélni az Ös Gonosz, az ördögök, a negyedik versszakban meg nem nevezett bántalmazok mögött. Jó tehát, hogy megmaradt az Erős vár mindenkor időszerű, mindenkinek szükséges, bátorí­tó, gátlás-oldó. bizodalomvalló versnek. VOLT IS IDŐ, AMIKOR A KERESZTYÉNEK, nemcsak a protestánsom egyetemlegesen megbecsülték az Erős várt, és korántsem volt az evangélikus- ság elkülönítő éneke. Éneklik-e majd újra a római katolikusok is, ez nem a mi gondunk. A miénk az, hogy a gyülekeze­teink énekeljék úgy, ahogyan rendjén való. Értsék minél jobban az ének szövegét! A magyarázatra azok is rászorul­nak, akik németül éneklik. Egészen félreérthetetlen fordí­tást úgy sem remélhetünk. Egy önmagában közérthető szöveg erőltetése ma nem is követel­mény, hiszen a közzétett és mai magyar szavakkal írt ver­sek legtöbbje ugyancsak meg­értetésre szorul. Az Erős vár jó fordítását pedig megnehezíti az énekelhetöség. a dallamso­rokhoz is igazodás jogos igé­nye, ebből még akkor sem le­het engedni, ha a fordító kivá­ló költő. ELŐSZÖR IS SZÜKSÉGES EGYES SOROK MEGMAGYA­RÁZÁSA. Különleges feladat elhárítani a görcs veszélyét vagy tényét, amely a 4. vers­szak középső sorai nyomán be­állhat. Negyven év távolából gondolok kegyelettel egyhá­zunk egyik hűséges munkására, egy derék családfőre, nem tud­ta énekelni az Erős várt a 4. strófa miatt! Idejében minden­kit meg kell óvni a félreértés­től. Az ének ott sem bajba be­lenyugvást. tétlenséget sugall, hanem felold a veszteségek nyomán fellépő görcsös bénult­ságból — bizodalomra. És nem is énekelheti egy evangélikus gyülekezet az Erős várt. ha egyúttal nem énekli — szívből és hitből — Luthernak azt az énekét, amely igazán ismerte­tő jelünk: „Bűnösök 'hozzád kiáltunk a mélységből, nagy Isten ..., csak kegyelmedből élünk ..... Benne bízom, min­denkor .... Ő. a mi s^ajjgdí- tónk.” Nem magúnktól' ’ va­gyunk helytállók, hitben és elvhez hívek, hanem Krisztus kegyelméből, bűneink megbo- csáttatásából. Krisztus állt helyt értünk. Helytállásunk Is­ten ajándéka. Sólyom Jenő Képek Siófokról A résztvevők egy csoportja A résztvevők egy csoportja, előtérben a Teológiai Akadémia új tiszteletbeli doktorai As élet árnyékos oldalán? Fiatal rokkantak ígéret és beteljesedés 2 Kor A Nők Lapja c. képes hetilap éz évi május 31-i számában, a hátlapon egy fényképet közöl­tek. A kép címe: „Szerelem”. Két fiatalt ábrázol a felvétel — tolókocsiban A nézőnek háttal ülnek s nyilván egy íjászver­senyt szemlélnek — talán ma­guk is versenyzők? — s közben a leány áthajolva átöleli a fiú nyakát. Rokkant fiatalok — de ők is élni akarnak, mint min­den ember! A kép mellett egy megjegyzés van: ez a fénykép egy kölni fotókiállításon el­nyerte az ENSZ díját. Méltán. Mert mély emberséggel fejezte ki azt a nagy igazságot, hogy a fiatal rokkantak is élni akar­nak, mint minden más ember. ROKKANTNAK, TESTI FO­GYATÉKOSNAK LENNI — NAGYON NEHÉZ SORS. Er­ről a témáról volt már szó la­punkban. Most azonban arról lesz szó: mit jelent ez a sors a fiataloknak. Fiatalok, gyerme­kek, ifjak, az élet hajnalán, legszebb éveiben s máris ily behozhatatlannak tűnő hát­ránnyal indulnak neki az élet- útnak. Talán így születtek, va­lami testi fogyatékossággal. S így meg sem ismerhették a gyermek- és ifjúkor nagy él­ményét: a túláradó egészség, a fejlődő testi erő mámorát. A gondtalan, önfeledt, önmagáért való játék örömét, a képesség és ügyesség merész próbálko­zásait. Ismeretlen maradt a sport világa, a nemes vetélke­dés, a szép viadal s a megér­demelt győzelem elégtétele. Egy egész világ maradt elzárva előlük, mint egy varázslatos tündérkert, aminek kéri Lsén bepillanathattak, de od.< be nem léphettek. Vagy talán nem így szület­tek. hanem valamely gyer­mek- vagy ifjúkori sérülés taszította őket a fiatal rokkan­tak sorába. Ez a sors talán még nehezebb, mint az előbbi. Valami, ami elkezdődött hirte­len s erőszakos módon megsza­kadt. Csak épp belekóstolhat­tak az induló élet örömébe s — ennek az ízét többé nem lehet elfelejteni. Az ifjúság édes ma­dara elröppent — pedig az imént még kezükben tartották. Ki tudná megmondani melyik változata nehezebb ennek a sorsnak: fiatalon rokkantnak lenni. MIT TEHETÜNK ÉRTÜK? Szülők és barátok, kortársak.— a többi fiatálok — a gyüleke­zet, a társadalom? Mert fele­lősek vagyunk érettük mind­nyájan. ehhez nem fér kétség. Először is meg kell velük éreztetnünk, hogy mellettük vagyunk, nem hagyjuk őket magukra, nincsenek egyedül. Vigyázzunk! Ebben a magatar­tásunkban nincs, nem lehet he­lye a szánalom egyetlen rezdü­lésének sem Ez bántó, sértő, elviselhetetlen ” lenne. . Nem anyáskodó gondoskodásról van itt szó, inkább valami férfias, bátor és — derűs, igen derűs! melléállásról. Bajtársiasságról, a szó igaz értelmében. Társaik vagyunk a bajban — is — tola­kodás nélkül, csendes és ha­tározott magától értetődöttség- gel. Számíthatnak ránk. de egyenrangú félként, nem mint segítségre rászorulók, hanem mint emberek, az emberség nagy szolidaritásában. Mert — s ez a következő, amit meg kell éreztetnünk ve­lük — az élet értelme és érté­ke önmagában van. Nemcsak a szép. egészséges, ép. okos és ügyes ember az értékes, hanem értékes minden ember. Nin­csen értelmetlen, hiábavaló élet. Tisztelet az életnek! — hirdette Albert Schweitzer s milyen igaza volt. Most látjuk ezt csak igazán az elembertele- nedés szörnyű évei után. ami­kor a fasizmus szemlélete kü­lönbséget tett életre méltó ér­tékes és értéktelen, tehát ki­oltandó élet között. S meggyil­kolta azokat, akik az utóbbi csoportba soroltattak. Pedig az élet — minden élet —, isten drága ajándéka. Értelme és ér­téke nem a teljesítményekben van. hanem önmagában. Ko­runk egyik betegsége, hogy az ember értékét és az élet értel­mét sokszor csak az illető „tel­jesítményeiből” akarja lemér­ni. Pedig -Isten előtt minden élet értékes, hiszen a legdrá­gábbat, Fiát adta oda az em­berért. Azután azt is meg kell érez­tetnünk. hogy a fiatalság — még rokkanton is — nagy le­hetőség. Az élet. az évek sora mindenképpen előttük van és sok minden reménységet tarto­gathat. Az orvosi tudomány haladásával a segítés gyógyulás eddig nem sejtett lehetőségei nyílhatnak meg. Ettől eltekint­ve is azonban nyitva az életút mint pálya és — feladatr Ne ezt kérdezzék hát — ami per­sze nagyon is érthető emberi kérdés —. miért, mi okból ju­tottam erre a sorsra s miért éppen én? Mert ez. a kérdés csak zsákutcába vezet. Hanem azt kérdezzék: mi végre tör­tént így, mi a célja Istennek a sorsommal? Mert hogy van va­lami értelmes és jó célja, az egészen bizonyos. Isten tervé­ben mindnyájan benne va­gyunk — o fiatal rokkantak is. ISTENNEK AZONBAN TERVE VÉGHEZVITELÉBEN MUNKATÁRSAKRA VAN SZÜKSÉGE. Mindnyájunknak segíteni kell abban, hogy ezek a fiatalok megtalálják helyü­ket az életben. A társadalom, az állam jelentős erőfeszítése­ket tesz annak érdekében, amit rehabilitációnak szoktak ne­vezni. Vagyis azért, hogy ezek a fiatalok is teljes értékű és a többiekkel egyenrangú embe­rekként, hasznos és munkás tagokként találják meg helyü­ket az életben A társadalom és állam azonban egyes embe­rek szavában, cselekedeteiben találkozik a fiatal rokkantak­kal. Itt különösen nagy a fele­lőssége — és a lehetősége — a kortársaknak, az iskolatársak­nak, játszótársaknak, barátok­nak. Móra Ferenc a Kincske­reső kisködmön című könyvé­ben feledhetetlen képet rajzol egy ilyen rokkant gyermekről, a kis Bice-bócaról. De arról is. mit jelentett a gyermek szá­mára a többiek csúfolódása, vagy — szeretete. Isten szere- tetének emberi szerszámokra van szüksége. Egy egyházi lap valamelyik számában láttam egy fényké­pet. Istentiszteletet ábrázolt a felvétel. A többnyire fiatalok­ból álló gyülekezet első sorá­ban tolókocsiban egy ifjú. Ke­zét nyújtja az úrvacsorái ke­nyér felé, amit éppen felé nyújtanak. Arca reménykedést, vágyódást, fejez ki. A körülöt­te ülő fiatalok arckifejezéséről külön tanulmányt lehetne írni. Csodálkozás tűnődés, fájda­lom. megindultság tükröződik ezeken az arcokon. De a dön­tő a képen a két kéz: amelyik ad és amelyik elfogad. Krisz­tus az élet. a teljes élet kenye­re. A fiatal rokkantaknak is. Ezt a kenyeret azonban — eb­ben az esetben is — a mi ke­zünkkel akarja továbbadni. Dr. Grot) Gyula Vannak emberek, akik sze­retnek játszani a szavakkal. Más kifejezéssel szólva az ilyen emberek nem mindig monda­nak igazat. Az ilyen szavakkal játszó, hazudozó ember akkor a legkellemetlenebb, ha meg­ígér valamit és mi biztosan számítunk rá, de ő nem tartja meg ígéretét. Bizonyára elő­fordult már velünk is, hogy barátunk megígérte, hogy el­jön hozzánk játszani, de mi hiába vártuk őt. Ugye, milyen bosszantó az ilyen eset? Ezért mondja a közmondás is: ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. A Szentírás, különösen an­nak az ószövetségi része tele van ígéretekkel. Nem embe­rek. hanem Isten ígéreteivel. Isten ígéretei a legtöbb eset­ben arra vonatkoznak, hogy e! fogja küldeni a Szabaditól, a Messiást, aki gyógyulást, sza­badulást. örömöt, békességet és boldogságot hoz az emberek­nek. Isten ígéreteit legtöbbször képies beszéddel fejezte ki. Azt mondta például, hogy elküldi, aki a kígyó fejére tapos, vagy aki majd felépíti az Űr igazi házát. Ezeket a képeket az ak­kor élő emberek egyből megér­Megjelent Dr. Hafenscher Károly— Dr. Selmeczi János— Dr. Vámos József: AZ EMBER VÉDELMÉBEN című könyve, a 4.. 5.. 6.. 7. parancsolat mai magvarázata Ara: 30.— Ft. Kapható a Sajtóosztályon 1, 20 tették, de nekünk meg kéll fej­teni értelmüket. Csak igy tud­juk meg pontosan, hogy az ígé­retek mire vonatkoznak. Isten ígéreteiben legtöbbször nem hittek az emberek. Ezért kellett újra meg újra más és más formában megismételni azokat. Amikor azonban eljött az ígéretek megvalósulásának ideje, Isten az emberek hitet­lensége ellenére beváltotta ígé­reteit, elküldte a világra egy­szülött Fiát, Jézus Krisztust és benne megvalósította minden ígéretét, amit az Ószövetség népének tett. A következő vasárnapokon sorra vesszük Isten ígéreteit, megvizsgáljuk, hogy milyen körülmények között hangzot­tak el ezek az ígéretek és mit is jelentenek tulajdonképpen. Azt is számba vesszük, hogy Jézus életében, munkájában hogyan lettek valósággá Isten ígéretei. Mivel azonban tudjuk, hogy Jézus Krisztus igéjében, a prédikációban ma is itt él közöttünk és munkálkodik, azt is számba vesszük, hogy Isten régi ígéretei hogyan valósul­nak meg ma. a mi életünkben. Meglátjuk majd. milyen sok minden beszél ma is arról, hogy Isten nemcsak ígérget, hanem minden ígéretét be is tartja. Ezt azért fontos meg­látnunk, mert Istennek vannak olyan ígéretei is, amelyek csak a jövőben fognak beteljesedni. Ilyen például, hogy az utolsó napon feltámasztja a halotta­kat és megvalósítja az ő or­szágát. Az eddig beteljesedett ígéretek arra biztatnak, hogy bátran bízhatunk Istennek még be nem teljesedett Ígéreteiben is. mert Isten soha nem ját­szik a szavaival és mindig hű marad ígéreteihez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents