Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-05 / 40. szám

Díssdoktorráavatás Siófokon Sokan nem fogják elfelejte­ni a Keresztyén Békekonfe­rencia Folytatólagos Bizottsá­gának siófoki ülésének negye­dik napját, amelynek estéjén sorra került a Budapesti Evan­gélikus Teológiai Akadémia által ajándékozott három tisz­teletbeli doktori diploma át­adására. Jelen volt a Keresz­tyén Békekonferencia több, mint 200 részvevője, akik az öt világrész különböző orszá­gaiban élő egyházak tagjai­nak sorából kerültek ki. Az Evangélikus Teológiai Akadé­mia a Magyarországi Evangé­likus Egyház Elnökségének javaslatára szeptember 2-án úgy döntött, hogy tiszteletbeli teológiai doktori címmel tün­teti ki Alekszij Szergejevics Bújevszkijt, az orosz ortodox egyház moszkvai külügyi iro­dájának vezetőjét. Charles L. Gray presbiteriánus (refor­mátus) New-York-i lelkészt és Paulos Mar Gregorios püs­pököt. Új-Delhi metropolitá- jót. Eredetileg az volt a terv, hogy mind a három tisztelet­beli doktornak a diplomát Teo­lógiai Akadémiánk szeptember 23-án. Budapesten tartott tan­évnyitó istentiszteletén adja át. Meg is történt minden elő­készület. A meghívókat is szét- küldték. Közben Gregorios metropolita közölte, hogy neki szeptember 23-án egy nem­zetközi konferencián Milanó­ban kell lennie. Ez indította Teológiánk tanári karát arra, hogy a doktori diplomákat a Keresztyén Békekonferencia szeptember 19-én tartott nyil­vános ülésén adja át. Ebben a keretben még hangsúlyosab­bá vált a tiszteletbeli dokto­rátusok jelentősége, mert még inkább nyilvánvalóvá lett, ho<ív a Magyarországi Evan­gélikus Egyház és annak Teo­lógiai Akadémiája a kitünte­tetteknek éppen a békemun­káját kívánta megbecsülni. Kik is azok, akik elnyer­ték Teológiái Akadémiánk tiszteletbeli doktori fokoza­tát? Alekszij BtIjevszkij 1920. június 20-án született Koszt- romé városában (Szovjetunió). 1945-ben ment a Moszkvai Ortodox Teológiai Akadémiá­ra. 1961-ben a „teológia kandidátusa” fokozattal fe­jezte be teológiai tanulmá­nyait. Szakterülete az egyház- jog. 1946-ban lett az orosz ortodox egyház egyházi kül­ügyi kapcsolatainak osztályán tisztségviselő. Később, az osz­tály titkára. Jelentős szolgála­tot végzett az orosz ortodox egyház ökumenikus és békét munkáló teológiai párbeszédé­nek előkészítésében. Köztudo­mású, hogy az orosz ortodox egyház évek óta párbeszédet Keleti Szír-Ortodox Egyház püspöke, Üj-Delhi metropoli­tája. Charles L. Gray az Ameri­kai Egyesült Államokban, Camden városában született 1914-ben. Tanulmányait a Pennsylvaniai Lincoln Egye­temen, a New-York-i egyetem teológiai fakultásán és a San Franciskó-i egyetem teo­lógiai fakultásán végezte. Je­derblom Nathan svéd evangé­likus érsek volt. aki az öku­menikus mozgalomnak pio­nírja volt. Arra is érdemes figyelnünk, hogy ő elsősorban azért fáradozott az ökume­nikus mozgalom megindítá­sáért, hogy a keresztyéneknek legyen egy olyan fóruma, ahol összefoghatnak az emberiség legnagyobb veszedelme, a há­ború ellen és munkálkodhat­nak a béke biztosításáért. Ezért nem felejthetik el soha azok, akik az ökumehikus munkában részt vesznek, hogy a mozgalom elindításának legfontosabb rugója a keresz­tyéneknek egységbe szervezé­se volt a béke biztosítása ér­dekében. Amikor Önöknek Teológiai Akadémiánk doktori fokoza­tot adott, mi is elsősorban azt a munkát akartuk megbe­csülni. amit önök a békéért végeztek és végeznek. Tudjuk, hogy Önök kiváló munkát végeznek a teológiai tudomá­nyok művelésében, de mi mindenekelőtt arra figyeltünk fel. hogy ezt a teológiai mun­kát hogvan gyümölcsöztetik a békeszolgálatban. éspedig nemcsak elméletileg, hanem Sokkal inkább tettekben. Kü­lön is öröm számunkra, hogy Önök ezzel a munkájukká! segítik a Keresztyén Béke- konfcra-nda rendkívül fontos szolgálatát, amelyet ml is nemcsak személyenként tá­mogatunk. hárem ezé'z egy­házunk. Kérjük Önöket, hogy ebben, a békemunkában soha ne fáradjanak meg. önök közül égy szocialista ország, a Szovjetunió, egy ka- nUalista ország, az Amerikai Egyesült Államok, esv pedig az ún. „harmadik világ” (In­dia) állampolgára. Ezzel a vá­lasztásunkkal hagsül vorn i akartuk a különböző társa­dalmi rendszerekben élű ná- pek és egyházak együttmű­ködésének szükségességét. Hangsúlyozni akartuk nem­csak s békés e'wmás mellett élés szükségességét, hanem ezen túl a különböző társa­dalmi rmdovben élő n«n=k pcvüttműködésénei- sürgőssé­gét. Csak így építhető fel a békán°k az a vitába, amely igroTtjágossároti alapul. önök közül kettő ortodox. eW presbiteriánus (reformá­tus). a doktor* fokmotot ne- ö'g eev Fvaneéliko* Teológiai Akadémia adla. Ezz»l alá akartuk húzni a ló értei°m- b“n vett ökumené jelentősé­gét. nevezetesen a Jézus Krisztusban való egységet másokért, a szolgáló a békéért és az íg-ncágoccá- gért és a fali megkülönbözte­tés eltörléséért, isten áldia meg az főnök élését, munkáját és egvbázát. Art top jó gyümölcsöket Önök­nek az igehirdetés és a béke szolgálata által.” Az Ünnepség folytatódott Teológiai Akadémiánk er“P- te-mher 23-án tartott tar év­nyitó ünnepélyén, ahol Bu- levszkij titkár és Gray lel- hf<rz rövid előadásokat tartott. Maid egyházunk vezetősége a Gellert Szállóban ünnepi va­csorát adott számukra. A Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorai: Paulos Gregorios indiai metropolita, a Szír Ortodox Egyház teológiai tanára, Char- • les L. Gray New York-i presbiteriánus lelkész, az Amerikát Egyesült Államok KBK Bizottságának aleinöke és Alekszij Bu- jevszkij az Orosz Ortodox Egyház külügyi Hivatalának veze­tője (balról jobbra) folytat a finn, az NDK-beli és az NSZK-beli lutheránus egy­házakkal. E párbeszédek al­kalmával Bujevszkij titkár fontos munkát végzett. 1961- től végez szolgálatot a Ke­resztyén Békekonferencia munkájában. Paulos Mar Gregorios 1922. augusztus 9-én született az indiai- Kerala államban. Új­ságíróként kezdte pályafutá­sát. majd Etiópiába került, ahol állami iskolákban taní­tott. Majd az Amerikai Egye­sült Államokban folytatta ta­nulmányait. 1954-ben hazake­rült Indiába, ahol az ortodox keresztyén diákmozgalom fő­titkára lett. Egy ideig az Egy­házak Világtanácsa főtitkár- helyettese is volt., mely tiszt­séget 1967-ig töltötte be. Tag­ja az EVT több bizottságának; valamint a KBK Folytatóla­gos Bizottságának. 1967 óta a kottayami teológiai főiskola vezetője. 1974 óta pedig a Erős várunk nekünk Jákobnak Istene A 46. zsoltár Singer Leó várpalotai rabbi fordításában (1943) Isten nekünk menedék és erő, segítségül a bajokban fel­lelhető nagyon. Ezért nem félünk, mikor változik, bomlik a föld, midőn megrendülnek a hegyek a tengerek szívében. Zúgnak, forronganak vfzárai, rengnek, dongnék a hegyek az a fenségétől. Van egy folyam, forrásai megörvendeztetik Isten városát, a Legfelsőbb hajlékai közül megszenteltet. Isten benne vagvon, nem Inog meg, megsegíti Isten, ha reggelre fordul. Zajongtak a nemzetek, megrendültek a birodalmak, hallatta a hangját, inog a föld. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk, erős vá­runk nekünk Jákobnak Istene. Jertek, nézzétek műveit az Örökkévalónak, melyekkel pusz­tításokat végzett a földön! Kiirtja a háborúkat a földnek vé­géig, íjjat összetör, széthasítja- a dárdát, szekereket tűzben éget el. Hagyjátok abba (mondja), és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten, fölül állok nemzetek fölött, fölül állok a föl­dön. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk, erős várunk ne­künk -Jákobnak Istene. Énekeskönyvünk is jelzi, hogy Luther Márton a 46. zsol­tár nyomán írta az Istenbe ve­tett bizodalom zsoltárát. Rendjédvaló, hogy a reformá­ció hónapjában idézzük az ala­pot: a zsidó zsoltárt. Ismere­te évezredeket és népeket köt össze; egyesít mindazokkal, akik a 46. zsoltárral vallják meg bizodalmukat. Isten a mi erős várunk A 46. zsoltár Sík Sándor fordításában (1955) Isten nekünk erő és oltalom; igen próbált segítőnk szorongatásokon. Azért nem félünk, bár a föld remeg, s tenger szívébe hullnak a hegyek. Vizei bár tajtékozzanak, zengjenek. rohamán bár hegyek rendüljenek: A seregek Ura van mivélünk, Jákób Istene a mi erősségünk. lenleg a New York-i St. Al­bans presbiteriánus (reformá­tus) egyház lelkésze, ö volt az. aki 1972-ben az orosz or­todox egyház meghívására első alkalommal Vezetett egy néger lelkész! delegációt a Szovjetunióba. Ekkor vette fel a kapcsolatot a Keresz­tyén Békekonferenciával, amelyben jelenleg az Anti- rasszizmus Bizottság elnöke. Hazájában tagi a a Színesbő­rű ek Haladásáért Küzdő Nemzeti Egyesületnek. Ügv- vezető igazgatója annak az egyesületnek is. amely a sze­génység elleni harcot tűzte ki célul maga elé. A doktörráavatás ünnepén Teológiai Akadémiánk nevé­ben dr. Prőhle Károly pro­fesszor köszöntötte a kitünte­tetteket. A Keresztyén Béke­konferencia nevében Chand- ran indiai teológiai professzor mondott üdvözlő szavakat. A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében D. Káldy Zoltán püsoök-elnök az aláb­biakat mondotta: „A Magyarországi Evangé­likus Egyház és a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében tisztelettel és szeretettel köszöntőm Teo­lógiai Akadémiánk úi dokto­rait. Számunkra megtisztelte­tés. hogy elfogadták a fel­ajánlott tiszteletbeli doktori fokozatot és eZ2el együtt vál­lalták azt a kötelezést is. hogy időnként akadémiánkon előadásokat tartanak és ezzel is gazdagítanak bennünket a hitben és a tudományban. Mindig nyitott, szívvel és ta­nulni akarással várjuk szolgá­latukat. Szeretném tájékoztatni Önö­ket. hogy Teológiánk első tiszteletbeli doktora az a Sö­Vasadi Péter: INTELEM Nem gyűlölöm, mert egyszer elsirattad, de szörnyeteg maradt, kit megszántál, a város. Csak ingatom fejem: őrült, ó. Őrült szerelmed! — zuhog le rád a csöndje a kövei fölragyoghak. Valaki jár odakünn. Átüt fénye a falon s így szól: a mély fölé eVé22. A költő „JELENTÉS BABYLONBÖt” című kőtétéből. 197 Élővíz patakocskák vidítják Isten városát, a Magasságbeli szentséges sátorát. Az Isten lakik benne, meg nem inog soha, már kora hajnalon Isten a gyámola. Népek zúgtak, országok háborogtak, de megdördült a hangja s a föld előtte szerteolvadt. A seregek Ura van mivélünk, Jákób Istene a mi erősségünk. Jertek, lássátok az Űr tetteit, a csoda-dolgokat, miket a földön végbevitt! Aki a föld széléig megfékezi a hadakat, íjjakat eltör, lándzsát összezúz, paizsot tűz lángjának ad. Megálltatok s lássátok: az Isten én vagyok, felséges a népek között, a földön felséges vagyok! A seregeknek Ura van mi vélünk. Jákób Istene a mi erősségünk. DÉL-KOREAI PROTESTÁNS LELKÉSZEK BÖRTÖNBÜNTETÉSE Szeptember elején hattól tíz hónapig terjedő börtönbünte­tésre ítélt négy protestáns lel­készt a délkoreai főváros. Szöul bírósága. Hűtlen keze­léssel vádolták őket. azzal, hogy a ..Brot für die Welt” elnevezésű német segélyszerv adományát nem rendeltetés­szerűen használták fel. Az ál- lamügyész háromtól öt évig terjedő börtönbüntetés kisza» basát kérte. A „Brot für die Welt” kép­viselője kijelentette, hogy nem lehet hűtlen kezelésről beszélni, ha gyülekezeti cé­lokra küldött összegekből jogi segítséget nyújtanak bebör­tönzött délkoreai protestán­soknak és támogatást nyújta­nak a bebortönzöttek hozzá­tartozóinak. Az elítéltek egyike a dél­koreai Nemzeti Keresztyén Tanács főtitkára Láttuk — hallottuk Waldhaus utca 20. Noha a második világhábo­rú szörnyű éveiről, megrázó eseményeiről már igen sóit művészi alkotást láthattunk és hallhattunk, mégis azonnal felfigyelünk, harminc év múl­tán Is, ha erről az időszakról és a szörnyűségeket átélt em­berek életért, igazságért ví­vott harcáról újabb hiteles és művészi alkotás születik. ILYEN MŰ VOLT az el­múlt napokban a televízióban vetített „Waldhaus Utca 20" című NSZK-filmalkotás Is. Az események, amelyeket fel­idéz a háború pusztító forga­tagának, az életért kiáltó ál­dozatok hangjának csak pa­rányi részlete, egyetlen sóhaj­tása, példájával mégis mesz- szehangzóan hirdeti: a fékte­len embertelenség közepette is lehet emberként élni, lehet krisztusi módon, saját életet sem kímélve tenni valamit másokért, segítségre szoruló­kért. A történet középpontjában (melyet olvasóink közül is bi­zonyára sokan láttak és az ország lakosságának jelentős része is látott s ezért részle­tesen nem ismertetünk) a berlini svéd evangélikus egy­házközség áll, a háború utolsó hónapjaiban. A gyülekezet két egymást követő lelkésze különböző életkorú, egymás­tól eltérő egyéniségű, egymást nem ismerő emberek, abban azonban egyeznek, hogy a pa­rókia pincéjében életük koc­káztatásával üldözötteket búj­tatnak és igyekeznek a náciz­mus poklából kimenekíteni. Az üldözöttek életkorra, val­lásra, nemzetiségre nézve kü­lönbözőek, csupán az azonos életveszély köti össze őket. Az idősebb lelkésznek csak porráégett, meggyilkolt holt­teste érhet hazai földre, a má­sik, a fiatal, a rendőrkutyás üldözők gyűrűjében a halál biztos tudatával indul üldö­zői felé, akkorra azonban a bújtatott üldözöttek már mind biztos helyen várják a szabadságot. NEMCSAK AZÉRT KELL SZÓLNUNK erről a szép és hiteles történeten alapuló filmről, mert benne évangéli- kus ■ lelkészek szerepelnek, evangélikus istentiszteletek folynak és külsődleges hősies pózok nélkül is felemelő hő­siességet sugároz. hanem azért is, hogy e történet kap­csán felidézhessük azoknak emlékét is, akik a mi hazánk­ban és a mi egyházunkban is hasonló életveszéllyel járó szolgálatokra vállalkoztak. Mindenkiről természetesen nem tehetünk említést, más egyházak hűséges papjairól, nem egyházi emberek szolgá­latairól, mert az most nern fel­adatunk. De a berlini svéd evangélikus lelkészek példája nyomán meg kell emlékeznünk Raoul Wallenberg budapesti svéd követségi titkárról, akiről Pesten utcát is elneveztek és akinek emléktábláján ez ol­vasható: „Tízezerszámra men?- tett meg halálra szánt üldözöt­teket, ő maga Budapest ostro­mánál eltűnt...” — t)e meg kell emlékeznünk név említése nélkül azokról a magyar evan­gélikus lelkészekről is, akik életük kockáztatásával bújtat­tak, mentettek embereket, pa­rókiák pincéiben vagy padlá­sain, templomok rejtekhelyein vagy éppen a szószék Öblös belsejében. Akik az embert mindenek fölött szerető Jézus Krisztus nevében tárták szé­lesre egyházunk kapuját és okmányokkal, bizonyítványok­kal. gettókban tett látogatá­sokkal, a végső elkeseredéstől való megóvással és az ember­menté szolgálat sok, fel nem Sorolható leleményével igye­keztek emberek megmentői, ir­galmas samaritánusai lenni. Mindezt nem hivalkodásként mondjuk, hanem csendes, de örömteli bizonyságtételként azokról, akik szolgálatukért elismerést nem vártak, csak Istennek adtak hálát az erő­ért. HALASAK VAGYUNK a te­levíziónak, hogy ezt a szép és igaz filmet bemutatta. Néhány nappal korábban egy másik, mitológiai alapvetésű, de már a mai korban játszódó film­ben („Párkák”) egy dél-ame­rikai katolikus pap alakja ma­gasodott embertelen üldözői és az igazságos társadalmi rend ellenségei fölé. Ezek a példák a maguk módján és eszközei­vel is aláhúzzák egyházunk és egyházaink bizonyságtételét arról a felelősségről, amelyet lelkészeknek és egyháztagok­nak egyaránt vállalniuk kell emberekért, igazságért, szebb, igazabb, emberi méltóságot megőrző életért. A fiatal svéd pap tudja, amikor Berlin felé indul új szolgálati helyére, hogy ott már az istentiszteleti élet nor­mális menete alig lehetséges. Odaérkezése után azonban ha­marosan rájön arra, hogy az emberekért végzett minden szolgálat istentiszteletté vál­hat, Adjunk hálát temploma­inkért, istentiszteleteinkért, a békéért, de ne feledjük: egész életünknek kell istentisztelet­té, Urunk nevében végzett, emberekért való szolgálattá válnia. Szirmai Zoltán Lelkészi arany jubileum Szeptember 10-én a Deák téri templomban hálaadásra és úrvacsoravételre gyűltek össze azok a lelkészek, akik 50 évvel ezelőtt indultak el az evangélikus lelkészi szolgá­latra. Pél évszázaddal ezelőtt avatták fel őket és küldték ki szolgálatra. Elmondták, hogy közülük tizenegyen vannak életben és heten tudtak eljön­ni a közös hálaadásra. A tem- üiOmpadban egymás mellett ültek az aranviubilánsok: Ko­rács Béla. Túrmezei János, Túrmezei Sándor. Torda Gyu­la. Takó István, dr. Gyimesy Károly és Háry Lipót. Ki­tűnt, hogy ketten még aktív szolgálatban vannak. Kovács Béla Nerheskoltán és Háry Lipót Muraszombaton. De a többiek sem mentek végleg nyugalomba, mindannyian vállalnak még helyettesítő szolgálatot. Ezen túlmenően Takó István szolgálatot végez a Budapest józsefvárosi gyü­lekezet Karácsony Sándor ut­cai szeretetotthonában. dr. Gyimesy Károly pedig a Déli Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalában teljesít kisegítő szolgálatot. A két Túrmezei is szívesen vállal igehirdetői szolgálatot. A hálaadó istentiszteleten részt vett több családtag és együtt adott h^lát a jubilán­sokkal. Az igehirdetés szolgálatát a jubilánsok felkérésére D. Kál­dy Zoltán püspök végezte, aki úrvacsorái istentisztelet kere­tében Ézs 40, 29—31 alapján hirdette az igét. „Erőt ad a megfáradőttnak, és az erőte- len erejét megsokasítja...”. Szólt a püspök arról, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház hálás azért a szolgá­latért. amelyet az 50 évvel ezelőtt lelkészi szolgálatra indultak végeztek. Melegen beszélt a püspök arról is, hogy a iubilánsok egyike Pé­csett neki principálisa volt és sok szeretetet kapott tőle. Idős lelkészeink sok tekintet­ben példák lehetnek a mai fiatal lelkészek előtt a hűség­ben. a kitartásban, az úttalart utak járásában a szórványgyü­lekezetekben. akkor, amikor még nem állt rendelkezésre motorkerékpár vagy autó. Bi­zonyára sokszor meg is fá­radtak. de újra és újra átél­hették. hogy „akik az Úrban bíznak, erejük megújul”. Idős korukban a fáradság nyilván többször nehezedik rájuk, de most is átélhetik Jézus Krisz­tusban a megfrissülést. Nekik sem szabad elfelejteniük, hogy a legfárasztóbb mindig a hitetlenség, amely mindig kísért a lelkészi szolgálatban, még a nyugdíjas években is. Úgy újít meg mindannyiunkat Isten, hogy megbocsátja bű­neinket. elveszi hitetlensé­günket és úi hittel ajándékoz meg bennünket. Az igehirdetés után a jubi­láns lelkészek együtt térdel­tek az Űr oltáránál családtag­jaikkal. Az istentiszteletet követően idős lelkésztársaink a Deák téri gyülekezet „ifjúsági ter­mében” jöttek össze, ahol D. Káldy Zoltán püspök tájékoz­tatást adott nekik azokról a gondokról és örömökről, ame­lyek között egyházunk él, majd elbeszélgettek egymással a múltról és a jelenről. Szép és emlékezetes ünne­pély volt. Hisszük, hogy úgy tértek haza otthonaikba, mint akiknek „erejük megújult”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents