Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-09-21 / 38. szám

WM Mmm fSQRBBL Van-e szükség közbenjáróra? 1 Tim 2, 5—6 Általában nem szeretjük a protekciót, sérti az igazságérzetünket, bosszúságot okoz. Persze, többnyire csak ak­kor, ha másnak van, de nekünk hiányzik. Ilyenkor magunkra öltjük a bírói talárt, s határozottan elítéljük a protekciót. De juthatunk olyan helyzetbe, amikor félretesszük szégyen- lösségünket, és elfogadjuk, vagy — ez is megtörténik — keres­sük a közbenjáró segítséget. Egy-egy nehéz ügy elintézése cél­jából szívesen és hálásan vesszük, ha valaki illetékes helyen néhány jó szót szól az érdekünkben. JÉZUS ÖNKÉNT — de nem hívatlan prókátorként — vállal­ta a közbenjárást értünk. Nemcsak néhány szót szólt, nemcsak imádkozott az övéiért. Annyira szeretett minket, hogy életét is1 feláldozta értünk. Így mutatta meg, hogy egészen magáévá tette ügyünket, mennyire szolidáris velünk. A KÖZBENJÁRÓ JÉZUS SZOLGÁLATÁT senki át nem vál­lalhatta és semmi sem pótolhatta. Sem Szűz Mária, sem az apostolok, legkevésbé az úgynevezett „szentek". Az Atya ugyanis egyedül a Fiú áldozatát és közbenjárását, engedelmes­ségét és váltsághalálát fogadta el. Ezért vetették el atyáink a „szentek” tiszteletét, s hirdették hűségesen, megalkuvás nélkül, a Szentírással teljesen egyezően, hogy „egy a közbenjáró Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus’. JÉZUS KÖZBENJÁRÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYE, hogy az Atya kiengesztelődött, megbocsátott nekünk. Szabaddá lett az Istenhez vezető út, megnyílt a menny. Most már szeretett gyermekként, bátran és teljes bizodalommal vihetjük meny- nyei Atyánk elé örömeinket, gondjainkat, életünk minden meg­oldásra váró kérdését. Tőle kérhetünk gyengeségünkben erőt, tanácstalanságunkban bölcsességet, bánatunkban vigaszt, csüg- gedésben reménységet, szenvedések között türelmet, kísérté­seinkben győzelmet. Nem kell-attól félnünk, hogy Isten nem hallgatja meg imádságainkat. Bizonyosak lehetünk afelől, hogy a mennyei Atya ágy fogadja könyörgéseinket, mintha Jézus terjesztené azokat színe elé. Ebből következik, hogy a Krisztus által az Isten ás ember között teremtett gyermeki kapcsolat arra kötelez, hogy azt ve­gyük nagyon komolyan. Ne tartsuk természetesnek, magától értetődőnek, hogy az létrejött. Becsüljük meg Krisztus Urunk áldozatát, közbenjáró szolgálatát! Legyünk a mi szerető meny- nyei Atyánknak engedelmes, hálás gyermekei, akik nemcsak szóval, de cselekedeteikkel, egész életükkel arról tanúskodnak, hogy nemcsak elfogadták, de élni is tudnak Isten gyermekei­nek boldog szabadságával, amelyben „közbenjárók” nélkül, bizalommal járulhatnak Istenünk elé. Táborszky László CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS. Kollár Já­nos, a csomádi gyülekezet ne­gyedszázadon át hűséges ha- rangozója, hosszú szenvedés után. 70. életévében csendesen ellhunyt. Istennek ezzel a vi­gasztaló igéjével temették el augusztus 26-án nagy számú gyülekezet jelenlétében: ..A mélységből kiáltok hbzzád Uram. Uram. halld meg han­gomat”. — Fazekas János né, a szent- antalfai gyülekezet volt igaz­gató-tanítójának özvegye 88 éves korában elhunyt. Kopor­sója felett a szentantalfai te­metőben Horváth József mencshelyi lelkész hirdette a reménység evangéliumát. Az elhunytban Szalay Kálmán lo- vászpato-nai lelkész felesége és Detre Lászió mentiéi esperes felesége édesanyját gyászolja. „Tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek”. — Csirkovics Kálmán, a bo- bai gyülekezet nv. igazgató-ta­nítója életének 91. évében el­hunyt. Temetése július 29-én volt Bobán. „Mert kegyelemből tarfatfatok meg,,, Ijit ál(al.... •” — Nemes Zoltán, a bobai gyülekezet tagja rövid Szenve­dés után 62 éves korában el­hunyt. Nagy részvét mellett te­mették el Bobán. „A szeretet soha el nem fogy .. — Őri Istvánná, sz. őhlsch- läger Ilona, a debreceni gyü­lekezet hűséges presbitere és a gyülekezeti diakónia fárad­hatatlan munkása, lapunk fi­gyelmes olvasója június 19-én elhunyt. Temetése július 11-én volt a gyülekezet meleg rész­vétnyilvánításával. A szolgála­tot — a gyülekezeti lelkész tá­volléte miatt — Csizmazia Sándor nyíregyházi igazgató­lelkész végezte. A gyülekezet szolgálatában Befejeződött u 33. kőn túri tanfolyam A TANFOLYAM TÖBB MINT HETVEN RÉSZTVE­VŐJE az ország legkülönbö­zőbb részében levő gyüleke­zetekből érkezett Pótra, hogy kéthetes nagyon feszes munka- programot vállalva készüljön a gyülekezeti kántori szolgá­latra. Jó néhányan már isme­rősként köszöntötték egymást, mint már korábbi tanfolyamok résztvevői. Szép számmal vol­tak lelkészi családok gyerme­kei is. akik édesapjuk gyüle­kezeti szolgálatát készek támo­gatni zenei ismereteikkel. A lelkészi szolgálatra készülő teológusaink közül is többen érzik, hogy az istentiszteletek egysége érdekében hasznos do­log közelebbről is megismer­kedni az egyházi zene és a gyülekezeti éneklés teológiai és technikai hátterével. S volt olyan is, aki ugyan már rég­óta végez állandó kántori szol­gálatot. de a gyülekezet áldo­zatából korszerűen megújított orgona még több szakismere­tet. még finomabb technikai felkészültséget igényel tőle. A GYÜLEKEZET ÉS AZ EGÉSZ EGYHÁZ SZOLGÁ­LATA a kántori munkában ezen a tanfolyamon még a ko­rábbiaknál is nagyobb hang­súlyt kapott. Ebben feltétlenül jelentkezett máris annak a leg­utóbbi átértékelésnek a gyü­mölcse, amelynek során orszá­gos egyházunk elnöksége még inkább hatáskörébe vonta az itt folyó munkát, irányítása alatt a kántorképzésért felelős bizottság még koncentráltabbá és céltudatosabbá tette egyhá­zunknak ez irányú szolgálatát. A gyülekezetre irányították a figyelmet a naponként el­hangzó igehirdetések is az 1 Korinthusi levél alapján, amelynek mai üzenetét Bara­nyai Tamás domonyi lelkész szólaltatta meg és Sólyom Ká­roly Tolna—Baranyai esperes igeszolgálata Mt 9. 9 alapján ■ a záróünnepség alkalmán. Kiss János igazgató beszámolójából, pedig az is kitűnt, hogy a tan­folyam eredményességében nagy segítséget jelentett an­nak a 10 munkatársnak a két héten át hűséges, áldozatos munkája, akik már Foton sze­rezték meg gyülekezeti kántori oklevelüket és egyházunk kü­lönböző gyülekezeteiben, kü­lönböző adottságok és lehető­Érdemes megnézni Bonyhádi templomunkat Autóval vagy autóbusszal Budapestről Pécs felé utazva Bonyhád mellett egy pillanat­ra megszakad az egymást kö­vető dombok hullámzása, s az utazó előtt kitárul a bonyhádi völgy: A hátteret a Mecsek 'nyúlványai alkotják, róluk az utas tekintete rögtön a szem­közti dombon emelkedő ba­rokk. de mégis egyszerű, von­zóan kecses fehér kis templo­mon állapodik meg, bonyhádi templomunkon. A látványért érdemes megállni és kiszállni a kocsiból... 1974 és 1809 között épült az Apponyi grófok építészének. Schneiderhan Fülöpnek tervei szerint és az ő vezetésével. Szépsége ellenére sem kor­szakalkotó jelentőségű épü­let. A Türelmi 'rendeletet követő egyházi újjáéledéskor épült templomainktól csupán karctó barokk arányaival és csegelyes boltozatával külön­bözik. A templom belsejében azonban nyomát sem leljük a barokk pompának: egyszerű parasztemberek gyülekezeté­nek otthona volt mindig is. A térbeliség illúzióját keltő fres­kókat hiába keressük, a belső berendezés, oltár, szószék, ke­resztelőkő mind korabeli szé­riamunka. hasonmásaikat a környéken szinte mindenütt fellelhetjük. A templom belső terébe benyúló két hatalmas, oldalkarzat pedig arról árulko­dik. hogy a templom a gyüle­kezet számára már a kezdetén kiesi volt. A templommal szemben íDózsa Gy. u. 36) áll a gyüle­kezet 1815—16-ban énült. copf sítlusú kisnemesi kúriára em­lékeztető egykori parókiája. Itt lakott 1816—72 között a gyülekezet első le) késze. Bor­bély József, aki 1848-ban Per- czel Mór barátjaként, hazasze­retetből példát adva. megszer­vezte a helyi nemzetőrséget. Pécs felé tovább utazva ajánljuk megtekinteni Me- cseknádasdon a XII. század­ban épült, szépen restaurált fa­lusi templomot. Krall ling Dániel •Is élet árnyékos oldalán? Napsütésben nem szabad fázni Az átlagos újságolvasó nem szokta figyelembe venni az írásjeleket. Átugorja azokat, mert olvasásában az összefüg­géseket keresi. E sorozatunk összefoglaló fejeimében azon­ban a hangsúly éppen az írás­jelre esik. Ugyanis keresztyén hitünkből fakadó, az élet tel­jességét hirdető magatartá­sunkból egyenesen következik, hogy az emberi életnek nin­csenek árnyékos oldalai. Van­nak élethelyzetek, amelyek annak látszanak, de teljességét tekintve a társadalomba!}, az emberi közösségben minden­kinek megvan a maga „napos" helye. így vagyunk a férjhez nem ment nők esetében is. Ök ki vannak szorítva a „napos” oldalról? Valóban az élet ár­nyékos oldalán élnek ők? Nem. Erre keresünk választ az alábbiakban. . " A II. világháború szörnyű pusztítása ezen a téren is érezteti hatását. S míg a há­ború anyagi kárait társadal­munk .az elmúlt harminc esz­tendő alatt nemhogy kihever­te. hanem egy fejlett, szocia­lista állammá fejlesztette, ad­dig az elpusztult százezrek nyomán még ma is sok be nem gyógyult seb vérzik. A statisztikusok szerint közel 400 ezer munkaképes korú magyar állampolgár vesztette életét a II. világháborúban. Természetesen ennek jelentős százalékú férfi volt. Amikor a férjhez nem ment nők hely­zetét vizsgáljuk, nem hallgat­hatunk erről. Hiszen a mai öt­venévesek — az akkori húsz­évesek — vőlegényüket, kor­társaikat vesztették el az em­bertelen háborúban. Ez objek­tív tény. S bármennyire „iga­zolható” ez a statisztika sze1 rint, annyi személyes, egyéni probléma húzódik meg emö- gött. Mondhatjuk úgy is. hogy ezek a férjhez nem ment nők életük végéig magukban hur­colják az esztelen háború ál­dozatát. Mert a nők elsődle­ges hivatása, a család. S ők ennek áldásaiban és gondjai­ban. mint feleségek és anyák nem részesültek. A FÉRJHEZMENÉS „SI­KERÉLMÉNYÉBŐL" KI VANNAK ZÁRVA. De vajon ezzel átkerültek ők az árnyé­kos oldalra? Korántsem. Bár helyzetük, sokszor életformá­juk nem könnyű. Tele van feszültséggel, kiútkereséssel, s míg a férjes asszony azon­nal, „hivatalból” társra és társaságra lel. addig az egye­dül élő nőknek sok előítélet­tel s nem kevesebb gátlással kell megküzdeniük, hogy egyenrangúnak érezzék és tudják magukat. Ezeket a bel­ső problémákat nem lebecsül­ve, sőt kihangsúlyozva — mégis azt keli mondanunk, hogy számukra is a teljes éle­tet adta Isten, s ha nekik ma­guknak kell „megharcolniuk” az élettel együttjáró problé­mákat, akkor is ad Isten ne­kik is sikert és boldogságot. A férjhez nem ment nők nem mártírok, hanem a többi nő­höz hasonlóan egyformán hasznos tagjai a mi társadal­munknak Női adottságukból követke­zik, hogy a nem családban élő nők előszeretettel tudnak szolgálni. Ezt tapasztaljuk gyülekezeteinkben is. A szol­gáló szeretet, amelynek szám­talan alkalmai vannak gyüle­kezeten belül is, olyan aján­dékai Istennek, amelyre ne­künk, családban élőknek is szükségünk van. A férjhez nem ment nők élete kitelje­sedhet ennek , végzésében. Ál­lítsuk őket felelős gyülekezeti posztokra, s higgyük el nem fogunk csalódni bennük. Ugyanakkor foglalkozzunk többet is velük. Legyen a gyülekezet az 6 „családjuk”. Ne csak kérjük tőlük szerete- tükből fakadó szolgálatukat, hanem mi magunk is tegyünk meg mindent, hogy a „napos” oldal minden örömében és boldogságában ök is részesed­jenek. TÁRSADALMUNK . SZIN­TE „INTÉZMÉNYESEN” TÖ­RŐDIK és foglalkozik a férj­hez nem ment nők helyzeté­vel. A szocialista társadalom nem ismeri ezt a fogalmat: „árnyékos oldal”. Nálunk egy­formán „kedves” minden em­ber. Üzemekben, gyárakban, irodákban kifejlődött az a szocialista közösségi forma, a brigádmozgalom, amely sok más feladata között a külső adottságok és formák áthida­lását is biztosítja. Sok, egye- áiilélö nő talált „otthonra” ezekben a brigádokban, a munkahelyi és társadalmi kö­zösségekben. Az a sokirányú segítés, amely a brigádmozgalomtól az egyházban való szolgálaton keresztül megnyilvánul a ma­gányos nők felé, legyen nekik gondjaikban és útkeresésük­ben támasz. Hiszen szolgála­tukra a kisebb és nagyobb kö­zösség egyformán igényi tart. Mi. Isten áldását kérjük éle­tükre s a „közös napsütés” sok-sok örömét. Dr. Karner Ágoston ségek között szerzett tapaszta­lataikkal nemcsak a szakmai ismeretek átadásával, hanem gyakorlati tanácsokkal is se­gíthették a kántori szolgálat­ra készülőket. A ZÁRÓÜNNEPSÉGEN AZ ELNÖKI TISZTET Sólyom Károly esperes látta el. Felszó­lalásában értékelte az egész tanfolyam munkáját, amely­ben valóban sok szívnek kel­lett összedobbani, hogy ered­ményes lehessen. Trajtler Gá­bor, a tanfolyam zenei irá­nyítója szinte egyenként ele­mezte valamennyi résztvevő­nek a két hét alatt elért előre­haladását. amiből kitűnt, hogy azok, akik lelkészeik javasla­ta, az országos bizottság mér­legelése alapján helyet kaptak a fóti otthonban megszervezett tanfolyamon, komolyan átér­zik a gyülekezeti szolgálat fe­lelősségét. meg tudták becsül­ni az egyházunk által szá­mukra biztosított lehetőséget, a nyári szabadságuk egy ré­szébői erre áldozott időt szinte minden percében kihasználtak a kora reggeli ' óráktól a késő esti órákig. Az őket küldő lel­készek és gyülekezetek bizo­nyára ugyanazzal az örömmel fogják regisztrálni előrehala­dásukat mint e sorok írója- és mindazok a -szülők, hozzátarto­zók, gyülekezetekből a záró al­kalomra érkezett vendégek, akik átélhettük a „vizsga” sok szép percét, sőt óráját. Ezek sorában ez alkalommal is kü­lön kell szólnunk arról a zenei élményről, amelyet erre a szol­gálatra odaszánt kezek hívtak elő az alkalmi énekkarból. Ma­gas kultúráltságú énekkarok­nak is dicséretére válik, ha két hét sok más munkája közbeni felkészülés nyomán ilyen szin­ten tudnak megszólaltatni olyan igényes műveket, mint Zaiánfy Húsvéti himnusza, vagy Szokolay örvendjetek az Úrnak kezdetű modern hang- szerelésú műve. Azok, akik a kar tagjaiként átélték e pro­dukció szépséget, bizonyara mindent meg fognak tenni an­nak érdekében, hogy az ottho­ni gyülekezeti énekkar szolgá­latával felidézzék e mostani élményük emlékét. AZ EREDMÉNYES MUNKA MÖGÖTT HÁTTÉRKÉNT hú­zódik meg azoknak az áldoza­tos szeretete, akik adomá­nyaikkal, imádságukkal, vagy az otthon rendbentartásával, a tanfolyamok idejére vállalt be­szerzői és konyhai szolgálattal biztosították a tanfolyam za­vartalan munkáját. Rájuk to­vábbra is számít országos el­nökségünk, a tanfolyamért fe­lelős országos bizottság és az otthon igazgatója. Segítségük­kel az elmúlt évek során is jelentős lépésekkel haladt elő­re kántorképző szolgálatunk. Bizonyára a jövőben is ott lesznek például a sürgős és fontos feladatnak a megoldá­sában, amivel a tanfolyamok nagyszámú résztvevőinek egészségét igyekszik védeni az otthon vezetősége a hazánk­ban minden ilyen helyen jog­gal igényelt közegészségügyi rendelkezések érvényesítésé­vel. Reméljük, hogy az erre a célra érkező adományok — közegyházunk nagy áldozat- vállalása mellett — már a téli • tanfdlyam idejére a már meg­oldott és biztosított feltételek közé sorolják ezt az ügyet Is. M. Gy. f Szlovák Pál Nagylakon született (1900), Szarvason érettségizett (1918). Budapesten, majd Sopronban volt teológus, D. Raffay Sán­dor püspök avatta Budapesten lelkésszé (1923). Segédlelkészi szolgálatot Szarvason. Salgó­tarjánban, Vönöckön és Ba- konycsernyén végzett. Ez utób­bi gyülekezet 1929-ben. lelké­szévé választja. 1947-ben Ma­kó hívja meg lelkészi állásra. A- Csongrád-Szolnoki Egyház­megyének 4 éven át esperese. Nyugdíjba menetele (1963) óta. a Nyugdíjas Lelkészek Otthonának lakója volt. Évek óta súlyos betegségben szenve­dett: Meghalt augusztus 18-án. Felesége, 4 élő gyermeke és ö unokája gyászolja. A vigasztalás igéjét, kopor­sója mellett, Budapest Farkas­réti temetőben Grünvalszky Károly hirdette, Bogya Géza imádkozott. Danhauser László, a. bakonyeserpyeL., gyülekezel részvétét tolmácsolta, id. Har­mati Béla az elhunyt életraj­zát ismertette. „Jöjjetek énhozzám mind­nyájan, akik megfáradtatok és megterheltetteLek és én meg- nyugosztlak titeket!” (Máté 1Í. 28.), id. Harmati Béla GYERMEKÜKNEK Pál fogságba esik Csel 21. 17—40 A jeruzsáiemi zsidóság ve­zetői nagy ellenségei voltak Pálnak. Valamikor közéjük tartozott, velük együtt üldözte a keresztyénéivel. Krisztus kö­vetőit. Érthetetlen volt szá­mukra,! hogy Pál már évek óta ennek a Krisztusnak a köve­teként járja a messzi városo­kat. Azt gondolták, hogy Isten ügyét védelmezik, ha elteszik láb alól Pált. Mindezt nem­csak Pál. hanem barátai is jól tudták, s mindenáron meg akarták óvni a veszélytől. Pál azonban tudta, hogy neki Je­ruzsálembe kell mennie. Ak­kor is ha ott elfogj ás». Nem az a fontos, hogy az életét ment­se. hanem az. hogy Isten sze- retetének hírét messzebbre el­vigye. Nem a veszélyt keres­te, hanem végig akarta járni azt az utat, amin elindult. A hosszú út után Efezusból Jeruzsálembe érkező Pált sze­retettel fogadják. Először Jé­zus követőivel találkozott. Al­kalma nyílt beszámolni az el­múlt - időszak eseményeiről. Elmondta, hogyan terjedt el az evangélium jó híre a távoli városokban, köztük Efezus- ban. Nagy öröme volt ez a je- ruzsálemieknek. Tudták, hogy az evangélium terjedése azt is jelenti, hogy egyre több a boldog emberek száma. Pálnak azonban nemcsak Jézus követői, hanem a zsidók is fontosak voltak. Sokan ha­mis híreket terjesztettek Pál­ról. Azt, hogy a zsidókat po­gány életmódra kötelezi. Hogy ezt megcáfolja, elment a je- ruzsálemi templomba és Iz­raeli szokás szerint bemutat-, ta a tisztulási áldozatot. Aki külföldről jött. az ugyanis tisztátalannak számított. Pál azért ment a templomba, hogy megnyugtassa a zsidó­kat, mégis itt adódott jó al­kalom az elfogására. Ráfog­ják, hogy egy görögöt is be­vitt magával a templomba (ez szigorúan tilos volt, a jeruzsá- lemi templomba csak zsidók léphettek be), ezért halálbün­tetés járt! A templom közelé­ben azonban egy római kato­nai erőd volt, a zavargásra azonnal megjelent az ezredes, elfogatta Pált. Rövidesen ki­derült, hogy nem lázadó, amint gondolta, de már nem engedhették szabadon, alapo­san ki kellett vizsgálnia az ügyet. Igazuk lett tehát azoknak, akik féltették Pált. De az is bebizonyosodott, hogy maga Pál is jól érezte: fogság és nyomorúság vár rá. Bizonyára kicsit szomorúim olvastátok a címet: Pál fog­ságba esik. És izgalommal várjátok, hogy milyen kalan­dos körülmények között fog kiszabadulni. Azokban a könyvekben, amiket olvasni szoktatok, a filmekben és a tévéjátékokban is rendszerint kiszabadul a főhős a fogság­ból. A Bibliában azonban nem olvashatunk Pál szaba­dulásáról. Mégsem szomorú ez a történet. Egy szomorú tör­ténet szereplőjének is szomo­rúnak kellene lennie. Pál azon­ban nem volt szomorú. Tudta, hogy fontos feladatot kapott Istentől. Szeretetének örömhí­rét kell a pogúnyok közé el­vinne. Isten, aki ezt a felada­tot adta Pálnak, gondoskodott arról, hogy meglegyen a Le­hetősége az örömüzenet ter­jesztésére. Ebben még fogsága sem lehetett akadály.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents