Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-09-21 / 38. szám
Espereseinké a szó A Pesti Egyházmegye Siófokon ülésezik a Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Bizottsága Amikor e sorokat írjuk — alapján már a tanácskozást Fővárosunk legzsúfoltabb felét, a pesti oldalt, és még két Pest megyei gyülekezetét foglal magába. Most egy kis statisztika: 20 gyülekezet 26 templomában és számos ima- házában 34 lelkész részvételével folylik az egyházi élet. Ha a lakosság százalékos vallási megoszlását vesszük alapul, valószínűleg ez az egyházmegye jelenti a legnagyobb lé- lekszámot. TÉNY, HOGY BUDAPEST IPARA, KERESKEDELMI ÉS KULTURÁLIS ÉLETE — mint mágnes a vasreszeléket — vonzotta magához a vidék lakosságát. Kétségtelenül alakította az egyházi életet a hagyomány kedvelő rétegek felköltözése főként a külső kerületekbe. A kétmillióssá vált világváros egyszeresak úgy érezte, hogy a háború előtt rászabott ruha szűk. viselhetet- len. A szocialista gazdálkodásra való átállás pedig alapot teremtett a főváros újjáépítésére. Bámultuk, hogy tűntek el a szegényes elővárosok csúnya tűzfalai, hogy helyükbe modern háztömbök színes színfoltjai kerüljenek. A nagyvonalú városrendezés új területi központokat alakított ki, és a közlekedést is újrarendezte. Nagy elismeréssel szólunk erről. Érzékelnünk kellett viszont, hogy ez új gondot is hozott a gyülekezetek számára. A házbontások és az újratelepítés révén egy új népvándorlásnak nevezett lakosságcsere indult el és folyik ma is. Hirtelen és nyom nélkül tűntek el régi híveink, az épülő magasházakba ismeretlen hiUestvérek érkeztek. Módszereket kellett kialakítani ismeretién híveink megkeresésére és új lakóhelyük szerinti gyülekezethez csatlakoztatásra. A MÁR EMLÍTETT 26 TEMPLOM . ÉS' SZÁMOS IMAHÁZ túlélte a korszerűsödött körülményeket és a változó életmóddal érkezett változásokat. Az istentiszteleti élet megszakítás nélkül folyt a közben változó gyülekezet részvételével. Az első riadalmak elmúlta után arról számolnak be a lelkészek, hogy a gyülekezetek népe nagymértékben felcserélődött ugyan, sokan hiányoznak még, de a gyermekbibliaköri, a konfirmációi és lelkipásztorló munkánknak csak a lelkészi munkatempó jelent határt! Itt kell arról a hatalmas szellemi klímaváltozásról is szólnunk, amely a szocializmus világával köszöntött ránk, s amelyben való részvétel nélkül senki sem értheti és jó lelkiismeretben való vállalása nélkül senki sem tudhatja végezni a szolgálatot. Isten azonban helyes útra tette lábunkat, és bőven adott meggyőző tapasztalatokat! Így hát gyülekezeteink népe és lelkészi karunk megtalálta hélyét a szocialista társadalomban, annak mélyreható változásaiban öntevékenyen és diakóniai lelkület- tel vesz részt. EZEK RÉVÉN A PESTI EGYHÁZMEGYÉNEK megvannak a maga sajátos, és .egész egyházunkat jellemző vonásai. Alaptalan büszkeség nélkül, csak a helyzetünkből következő valóságként említem : Itt. a mi egyházmegyénkben lüktet országos egyházunk szívverése. Itt lelkész és prédikál rendszeresen a vezető püspök. Először nálunk hallatszik, ami egyházunkat kül- és belpolitikailag érinti. Területünkön működik Teológiai Akadémiánk, a jövendő lelkésznemzedéke gyülekezeteinkben szerez döntő benyomásokat. Itt szerkesztik az Evangélikus Eletet, itt vannak a központi hivatalok, és itt működik nagyhírű énekkarunk a Lutheránia. Aki ebben az egyházmegyében lelkész, az egyben a „püspök munkatársa” is. Mindez roppant felelősséget jelent, számon kéri a hűséget paptól, presbitertől, gyülekezeti munkástól egyaránt. EGYHÁZMEGYÉNK IGYEKSZIK HELYTÁLLNI ABBAN IS, amit úgy mondunk diakóniailag szervezett egyház. Ez nemcsak diakóniai intézmények fenntartását, hanem cselekvő részvételt jelent a társadalom megújuló életében. Itt arra utalok vissza, amit a mindennapi élet átalakulása közepette végzett szolgálatunkról már említettem, továbbá bekapcsolódásunkra fővárosunk társadalmi és kulturális életébe. Gondok és örömök, múlt és jó up, állandóság és folytonos m^úiulás ötvözi egyházmegyénk életéi. E néhány sorban pusztán érinteni tudtuk életünk jellegzetességeit. Még távolról sem jutottunk nyugvópontra helyzetünk és tevékenységünk formáit illetően, de úgy látjuk: döntéseink és alaptörekvéseink helyesek. Munkánk növekedéséhez gyakran nem érzünk magunkban elég erőt. Viszont AKI a szolgálatot reánk bízta, ad a szívünkbe bizakodást, a cselekvéshez erőt. a kérdésekben megoldásokat, ő adja ajkunkra az igét. munkálja bennünk a készséget, és Ő biztosítja az érett mezőket is az aratásra! Vlrágh Gyula Lapunk több cikkében is felhívtuk már a figyelmét erre a jelentős és fontos nemzetközi tanácskozásra. A siófoki tanácskozás házigazdája a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa. Ez természetes, hiszen az ökumenikus Tanácsban tömörült hazai protestáns, ortodox egyházak és szabadegyházi csoportosulások ott voltak és vannak a Keresztyén Békekonferencia alapító és alkotó tagjai között. Az Ökumenikus Tanács elnöksége a tagegyházak összefogásában mindent igyekezett megtenni az előkészületek során, hogy a tanácskozás jó légkörben, zavartalanul folyhas- sék és olyan eredményeket érjen el. amelyek jelentősen erősítik a főtémában megjelölt időszerű elkötelezést: A keresztyének elhivatottsága a békéért és az igazságosságért való együttműködésre. Dr. Tóth Károlynak, a KBK főtitkárának tájékoztatása A FINN EVANGÉLIKUS EGYHÁZ LEGNAGYOBB, ORSZÁGOS NÉPLAPJÁNAK a címe: Kotimaa. Kétszer jelenik meg hetenként. A cím magyarul szülőföldet, hazát jelent. Valóban az egész ország népéhez szól az újság, mivel a finn népegyház az összlakosságnak tpbb mint 90 százalékát foglalja magában. Bővebb terjedelemben jelenik meg. mint a mi Evangélikus Életünk, érthető is. hiszen nem kis szórványegyház lapja, hanem csaknem ötmilliós lélekszámú egyházé. Bár hozzá kell tenni, hogy a lélekszám- hoz viszonyítva az Evangélikus Élet példányszáma nagyobb, mint á Kotimaa-é. GYAKRAN OLVASHATUNK HÍREKET A MI LAPUNKBAN, melyeket a Ko- timaa-ból veszünk át, fontosabb finn egyházi események tudósításait is innen szerzi leginkább az Evangélikus Élet. A Kotimaa hasonlóképpen gyakran közöl híreket, beszámolókat egyházunk életéről. Mind-j két egyházi újság igyekszik tehát a maga eszközeivel ápolni a két egyház és nép hagyományos jó kapcsolatait. Természetes, hogy sok közös szerkezeti vonás van a két újság között, lévén egyházi újságok. A vasárnap igéje, a Napról napra, a Gyülekezetek élete rovat mindkettőben megtalálható. Állandó helye van a gyermekekhez szóló írásoknak - és az imádságoknak is. Gyakran bukkannak fel az olvasók észrevételei, egyes megjelent cikkekhez, vagy egyházi eseményekhez fűzött hozzászólásai. Nálunk az „Olvasóink írják”, a Kotimaa-ban a „Szerkesztő Ür!" rovatba kerülnek ezek az írások. A „Látószög” rovat hasábjain a belpolitikai és a világesemények értékelését láthatja az olvasó. Igen izgalmas és tanulságos párbeszédeket, olykor éles vitákat közöl a „Párbestéd” című rovat. Ennek a keretében csapnak össze gyakran a haladó és — ilyen is akad — Megjelent Dr. Hafenscher Károly— Dr. Selmeczi János— Dr. Vámos József: AZ EMBER VÉDELMÉBEN című könyve, a 4., 5., 6., 7. parancsolat mai magyarázata Ára: 30,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon megelőző napokban értesültünk arról, hogy az ülésen nemcsak a Bizottság 31 tagja vesz részt, hanem számos egyházi világszervezet é3 neves egyházi személyiség jelezte részvételi szándékát. A már említett főtémát a Bizottság négy csoportban vizsgálja: 1. teológiai szempontból, 2. a világ nemzetközi helyzetének alapján, 3. a nagy nemzetközi problémák megválaszolása mögött húzódó gazdasági tényezők szempontja, valamint 4. az elvi eredményekből adódó szervezeti szempontok szerint. Fontos segítséget jelent a Bizottság tanácskozásához Mario Jorge Yutzis argentin professzor, James Will amerikai professzor, dr. Bognár József közgazdasági professzor, akadémikus, valamint a Magyar- országi Egyházak ökumenikus Tanácsa főtitkára dr. Prőhle Károly, a Teológiai Akadémia újszövetségi professzorának előadása. A siófoki tanácskozásra, az ott hozott közös határozatokra lapunk későbbi számaiban visszatérünk. Itt a jelenleg még folyó felelősségteljes munkára Isten áldását kérve, hadd említsük meg, hogy a jelenlevő vendégek javarésze (többen mint vendégigehirde- tők) a mostani vasárnapon találkoznak az Ökumenikus Tanácshoz tartozó tagegyházak jó néhány gyülekezetével. visszahúzó politikai vélemények. GYAKRAN OLVASHATUNK A KOTIMAA-BAN EGYHÁZUNKRÓL, a diakóniai teológia jó eredményeiről elismerő Írásokat, szívet melengető testvéri megnyilatkozásokat. Vitathatatlan azonban. hogy előfordulnak itt-ott másféle hangok, is. Felfedezhetők előítéletek, téves információk, másodkézből, rosszhiszeműen beállított híradások is a szocialista országokban élő egyházakról. Amilyen rosszul esnek ezek a — hangsúlyozni kell, nem a finn egyház többségének és nem a Katimaa szerkesztőségének véleménye: tükröző — nézetek, ugyanolyan megelégedéssel tölthet el mindenkit az a tény is, hogy ezek sohasem maradnak megválaszolatlanok. Ha a tárgyilagos józanságot, testvéri szeretetem vagy az igazságot sértő gondolat lát' napvilágot valamelyik cikkben, biztosra lehet venni, hogy talán már a következő számban, de mindenképpen a közeljövőben megjelenik valamelyik olvasó, lelkész vagy szerkesztő tollából a talpraesett helyreigazító válasz. Nem az igaztalanul tollhegyre tűzött egyházak tiltakoznak, hanem maga a józan finn egyházi közvélemény. Ennek nagyon kell örülnünk! MIRŐL IR ÁLTALÁBAN A KOTIMAA? A lap, terjedelménél fogva sok-sok témával foglalkozik, nagy a híranyaga, nehéz lenne dióhéjba foglalni a szerteágazó, színes témavilágát. Mégis, mint állandóan visszatérő, folyamatosan napirenden levő kérdést meg lehet említeni az állam és az egyház viszonyát. Egész Skandináviában fontos probléma az állam és az egyház szétválasztásának ügye. Tárgyalják az egyházon belül és állami szinten is. A jelek szerint azonban csak a távoli jövő titka a kérdés rpeg- oldása. Másik régóta napirenden levő, de korántsem eldöntött teológiai és gyakorlati kérdés a nők lelkészi szolgálatba állítása. Sok szó esik manapság a finn egyházban. ígv a sajtóban is a gyülekezeti kormányzás újjászervezéséről, a gyülekezeti tisztségviselők feladatairól, a konfirmációi oktatás megújításáról, a lelkigondozásról, diakóniai munkáról. És a kérdéseket nemcsak önmagukban vizsgálják, hanem — helyesen — társadalmi ősz- szefüggéseikben, mert hiszen csak így szolgálhatja a társadalmat, az embervilágot az egyház. Egy huszonötével jubileumra Mindennek rendelt ideje van: rendelt ideje van a munkának. a kitartást kívánó fáradozásnak és ideje van az emlékezésnek, a hálaadásnak. Annak, amikor visszatekintenek a megtett útra azok, akik sok munkával, fáradozással végig járták azt és örömmel adnak hálát mindazért, amit mindeközben elértek, elérhettek. AZ EMLÉKEZÉS, A HÁLAADÁS IDEJÉHEZ érkezett most el o magyar római katolikus egyház papi békemozgalma, amikor meglétének huszonötödik jubileumát ünnepli. S római katolikus testvén reinlt ezekben a hetekben, napokban olyan áldozatos munkáról, olyan eredményekről adhatnak számot, amelyek bennünk, evangélikus keresztyénekben is tiszteletet, jóleső örömöt keltenek. Olyan tiszteletet és örömöt, amelynek ezekkel a sorokkal is kifejezést szeretnénk adni. DE MI IS TÖRTÉNT HUSZONÖT ÉVVEL EZELŐTT? „Emlékezetem reflektorfényét és visszapillantó tükrét most a huszonöt év egyetlen napjára, 1950. augusztus 1-re irányítom — írja a szemtanú Máté János - a Katolikus Szó hasábjain. Ennek az első napnap izgalmas volt az előzménye és küzdelmes, fárasztóan nehéz a következménye. De maga a nap — augusztus j-e — fényes, felemelő ünnepnap volt. Az előzménye azért volt izgalmas, feszültséget hordozó, mert maga az értekezleten való megjelenés — sőt: az az elhatározás, hogy a meghívásnak eleget téve egy katolikus pap akkor elindult Budapestre — már magában véve is merész lettnek, bátor, színt valló cselekedetnek számított. A következménye pedig azért volt fárasztóan nehéz, áldozatos, mert az augusztus 1-én elhangzott Igazságok és eszmék, az akkor kitűzött célok gyakorlati megvalósításának munkája elkezdődött, és aki abból a magára vállalt feladatot becsülettel teljesítette, annak nemcsak vállaira, de egész életére keresztként nehezedett annak súlya. Most, huszonöt év távlatából visszanézve is — különösen pedig az eredmények ismeretében — elmondhatjuk, hogy helyénvaló volt a merész elhatározás, a bátor felsorakozás; — és az áldozatos fáradozások sem voltak hiábavalók. De maga az a nap, fényes, fölemelő ünnep volt és maradt azóta is számomra. Több szempontból. — Először is a találkozás miatt, a több száz azonos vagy legalábbis hasonló gondolkozású testvérekkel. akik az ország minden részéről érkeztek — Szabolcs és Bácska. Dunántúl és az Alföld falvaiból és városaiból, tan.yavidékeiről — mint magam is — fiatalok és fiatalosan tettre kész idősebbek, akik zsúfolásig ' megtöltötték az Eötvös Loránd Tudományegyetem dísztermét. Mind olyanok, akik benn álltak az élet sűrűjében és közvetlen közelről látták népünk sorsát, örömét és gondját, tapintották az élet érverését. Akik átérezték, hogy fontos, nagy pillanathoz érkeztünk, amikor végre tenni kell — amikor nyíltan ki kell mondani az Igazságokat, és azoknak megfelelően cselekedni kell, mozdulni, előrelépni ... Akik azért jöttek ösz- sze. hogy kinyilvánítsák becsületes szándékukat, hogy a békét akarják bent és kint. Állam és Egyház, kis és nagy országok között a Földön; hogy segíteni akarnak á Püspöki Karnak és egyenrangú állampolgárként együtt akarnak há- ladni népükkel előre, a boldogabb jövő felé, mint lelkipásztorok". AZ AZÓTA ELTELT HUSZONÖT ÉV — az első országos értekezlet óta elmúlott időben a magyar római katolikus papi békemozgalom vezetői, tagjai valóra váltották célkitűzéseiket. Képviselték és a rájuk bízottakban tudatosították azt, hogy lehet egyszerre jó keresztyénnek és jó állampolgárnak lenni; azt, hogy szocialista társadalmunkban helye és jó lehetősége van az egyház békéltető és békeszolgálatának; azt, hogy az egyház, a keresztyén ember akkor lesz. akkor marad hűséges Urához, Megváltójához, ha az egész világot átfogó jó cselekedeteivel szolgál — önzetlenül, fáradhatatlanul; azt, hogy az egyháznak a megalázottak, a kizsákmányoltak ügyét magára kell vennie és mindent meg kell tennie a maga módján. a maga eszközeivel, hogy azok sorsa jóra forduljon. Éppen úgy. azzal a lelkülettel, ahogyan erről a boldogemléke-, zetű XX-II. Sz. János pápa a ..Pacem in Terris” encikliká- jában szólott. MINDEKÖZBEN PEDIG MEGTÖRTÉNT AZ. ami több mint négyszáz esztendőn át nem történhetett meg: a békéért, a társadalmi igazságosságért. a hazánk és Földünk jövőjéért való fáradozásban találkoztak magyar protestánsok és katolikusok. Találkoztak úgy, hogy új utat tudtak találni egymáshoz a régi. az ellenreformáció óta számukra olyan megalázó, kínkeserves és a sokszor a semmibe vezető út helyett. olyat.Uamelyen azóta is együtt tudunk járni mindazok. akik szeretjük népünket, szocialista hazánkat és szívünkön viseljük az egész emberiség sorsát. Az egymással való szervezeti, tanbeli egységet ugyan változatlanul elképzelhetetlennek, megvalósíthatat- lannak tartjuk, de ugyanakkor az a jóleső felismerésünk, hogy hasonló indítékok alapján együtt vállaljuk a szolgálatot a közös békegyűléseken, a különféle hazai és nemzetközi fórumokon együtt tanácskozunk. együtt gondolkodunk s a mindennapokban együtt, egyforma felelősséggel cselekszünk. A MEGEMLÉKEZÉSNEK. A HÁLAADÁSNAK A MOSTANI RENDELET IDEJÉBEN — szeptember 23-án tartják ünnepségüket római katolikus testvéreink. Nagy tisztelettel gondolunk azokra, akik 25 évvel ezelőtt vállalva még a népszerűtlenséget is, s a fenti idézetben említett egyéb következményeket is, hűséggel végezték népünk és a világ népei érdekében békeszolgálatukat. A katolikus egyház papjainak békemozgalma elismerést váltott ki népünk soraiban. Egyházunk részéről is. akik teológiai alapállásunk nyomán nem szerveztünk külön egyházi békemozgalmat, mert azt szolgálatunk részének valljuk. A népünket, a békét, az egész „lakott földet” szolgáló munkához, fáradozáshoz kívánunk a jubilálóknak sok sikert. Isten gazdag áldását. S tesszük ezt tiszta szívvel, az egy úton járók őszinte szere- tetével. Dr. Vámos József Vasacli Péterről Lapunk következő négy szátnahan Vasad! Péter „Jelentés Babvlonból” című kötetéből közlünk verseket- A liötet 1975-ben jelent meg. Vasadi Péter 1926-ban született. Újságíró. Versei és novellái 1960 óta jelennek meg a ,.Jelenkor”-ban, a Vigiliaban, az Alföldben, az Élet és irodalomban. 1967-ben egy közép-európai verspályázaton Verseit a Nemzetközi Pen Club dicséretben részesítette. Rónay György költő többek között ezt írja Vasadi Péterről: „Mire megszólal, olyan lesz a hangja, point senki másé. Rekedt, mély. nyugtalanító, vagy fényes és lobogó. S olyan látomásokat közöl, amilyeneket csak ő látott, ez a magányosan repülő...”. Tegyük ehhez hozzá, hogy bibliai vonatkozású verseiben szokatlan jelképekkel fejezi ki a. Biblia egy-egy jelentős mondanivalóját. Verseit éppen ezért jó többször elolvasni, hogy azok szépsége és igazsága tisztán táruljon fel előttünk . Vasadi Péter; Völgykeresők nincstelenek, angyalok s feketék farkascsorda csapáson jönnek ám szívük úgy rejti a törvényt mint darócruha az édes szentet ó, micsoda angyalok! szárnyuk ág reccsenése nyomorúság gödrei két orcájuk fekete tárna-szemük mélyén i a szertelen ragyogás cseppkő csontjaikon elsápad a bőr inaikban a völgykeresés izgalma remeg. Itt állnak mind: alattuk a völgy, felettük / az ég az öröklét aranyával szívükben a lábadozó öröme mert boldogok ők homlokukon lelkűk didereg az országok országa övék boldogok ők a megrugdalt szelídek tenyerükben érik a mennybolt boldogok ők a szomorúk akiket meghajszoltak a föld ölükbe borul boldogok ők az igazság éhesei csordultig telnek a fénnyel boldogok ők az irgalom rongyosai virágtalan nem marad ajkuk boldogok az árokba taszítottak, némaságukból örökös ének születik • boldogok ők mert válluk galambfészek A költő „JELENTÉS BABYLONRÖL” című kötetéből. Megjelent 1975-ben. Miről imák a külföldi egyházi lapok ? Kotimaa — a legnagyobb finn egyházi újság Baranyai Tamás
