Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-09-14 / 37. szám
Espereseinké a szú A Budai Egyházmegye öreg Rexa Dezsőről, Budapest szerelmeséről és messze Időkre legjobb ismerőjéről — akit még kilencvenéves korán túl is derűs sétáin süvegeitek a járókelők — írta Ruffy Péter, hogy „nagyon sok embert ismert és igen sok követ”. Pedig nem is volt budapesti, ősi lu- teránus család sarja Árvából. Mégis megtestesítette a budapesti embert, ő maga pedig így vallott hallatlan tájékozottságáról embereket és köveket illetően: „ezek az ismeretek tették gyönyörűvé az életemet”. Aki A BUDAPESTI EVAN- GÉLIKUSSÁGOT IMERI, az nemcsak egy város, de az egész ország evangélikusságát ismeri. És szép ez a mi egyházunk embereiben, történelmében, jelenében, köveiben egyaránt. Gyönyörű elmélyedni múltjá- ba-jelenébe. Most a budai oldalra tekintünk a Budai Egyházmegyére. Kilenc gyülekezet. Ezeknek számát tekintve az ország második legkisebb egyházmegyéje. Lélekszámúban persze nem. Mint cseppben a tenger, egyházunk minden tája. rétegződése és formája fellelhető benne. KILENC GYÜLEKEZET. Zömmel sajátosan városi, sőt fővárosi. Am a hívek összetételében a származás sokszor az A Bécsikapu téri templom egyházhoz tartozás meghatározója. Bagyinka bácsi kilencven éve fölött jár. A millenniumkor már Budán élt. a Margitszigetre lóvasúton járt. s a Városligetbe menni egésznapos kirándulást jelentett. De ő béTovább a diakónia útján Magunkénak valljuk Azt mondják a régi beledi- ek, hogy harminc évvel ezelőtt is ilyen szeles idő járta mint most, amikor egyik vasárnap istentisztelet után, még egy órára együtt maradt a gyülekezet a templomban. Rendkívüli presbiteri és közgyűlést hirdettünk, hogy megemlékezzünk és hálát adjunk, visszatekintve harminc esztendőre. Az előre eltervezett megemlékezés és hálaadás meg Is történt, de módosított tárgysorozattal. Püspökeink közben megküldték az elmúlt évi jelentéseik szövegét, s ennek a különlenyomatnak a címe, „Tovább a diakónia útján”, irányt szabott az ünnepi közgyűlésünknek, de a gyülekezet jövő szolgálatának és életének is. Buthy Ernő gyülekezeti felügyelő ezt a „tovább”-ot hangsúlyozta a közgyűlést megnyitó szavaiban. Harminc évvel ezelőtt is tovább léphetett az egyház olyan útra. amilyenért előtte évszázadokon át küzdöttek és harcoltak protestáns őseink, nem egy gályarabsagot is vállalva meggyőződéséért. Most harminc év után az a feladatunk, hogy tovább menjünk mindig előre nézve, és előbbre jutva ezen a megtalált úton, amelyet egyre inkább nemcsak ilyen kiadványok, de a gyakorlati tapasztalat is a diakónia útjának nevez. Köszönetét mondott egyházi vezetőinknek azért az útmutatásért, amelyet prédikációikkal, cikkekkel, nem utolsósorban ezzel a most kézhez kapott kiadványnyal is nyújtanak. A „TOVÁBB A DIAKÓNIA UTJÁN” három püspöki jelentését Bödecs József presbiter részletesen ismertette. Szavai lényegesen többet öleltek fel egyszerű, tartalmi ismertetésnél. Személyes bizonyságot tett arról, hogy munkahelyén mint felelős beosztásban levő dolgozó és ugyanakkor a gyülekezetnek is egyik vezetője. hogyan igyekszik építeni azt az új társadalmi rendet, s azt az új egyházi szolgáló életformát, amelyet nyílt őszinteséggel és meggyőző erővel vall magáénak, s amelyért az elmúlt harminc évben is igyekezett minden tőié telhetőt megtenni. Emlékező, sokszor egészen szubjektív jellegű szavai újra meg újra belekapaszkodtak a kezében tartott könyvecske mondanivalójába. Sorra meg mutatta, hogy ami országos öröm a püspöki jelentésekben, az hogyan válik a mi gyülekezetünk örömévé is, és a mi közös gondjaink hogyan késztetik egész egyházunkat segítőkész. testvéri összefogásra. Előadásának végső kicsengése éppen az volt, hogy nem járhatnak a gyülekezetek — a ml gyülekezetünk sem — valami saját maguk által elképzelt utat, hanem mint az egy Magyarországi Evangélikus Egyház szerves tagjai, együtt a többiekkel mehetnek a diakónia útján. Itt a mi gyülekezetünkben, és községünk társadalmában az első lépéseken már rég túl vagyunk. Most az a feladatunk amit a könyvecske címe is hirdet: „Tovább ...” A LELKES HANGULATÚ KÖZGYŰLÉS TÉMÁJA tovább gyűrűzött a gyülekezetben. Azóta a presbiterek elolvasták a püspöki jelentéseket, s néhányuknak 'volt megfogalmazott. saját véleménye is róluk. — Dancz Imre gondnok örömmel fedezte fel a beled! gyülekezet nevét is a parochia építő gyülekezetek között, de különösen annak örült, • hogy kitekinthetett egész egyházunkra, sőt egyházunk határain túlra is a jelentések elolvasása által. A kitekintés egyrészt megnyugvást okozott neki abban a meggyőződésében, hogy gyülekezetünk a diakóniai életformát gyakorolja akár a sze- retetintézmények támogatásáról, akár a vasárnapi templomi prédikáció korszerűsítéséről van szó. Másrészt azonban sokat kell még tanulnunk másoktól, ha gyülekezeti tagjaink mindennapi életét, igehallgatási hűségét vagy áldozatkészségét tesszük a mérlegre. Büszkeség és bűnbánat egyszerre tölthet el bennünket, ha a népünk körében elért eredményeinket és magatartásunkat őszintén tárjuk fel önmagunk előtt. Ezt az őszinteséget értékelte és köszöni Pócza Sándor gondnok a .(Tovább a diakónia útján” íróinak. Fölfigyelt arra, hogy milyen nagyszerű eredmények vannak mögöttünk: új Teológia, jelentős évfordulók méltó megünneplése, megújított templomok, parochi ák, társadalmi rendünkben megtalált tudatos helynük stb. De nem kerülte el figyelmét az sem, hogy „szórvány- felelősségünk” nem elegendő, hogy milyen nagy kárt tesznek azok, akik a közösségtudat ápolása helyett széthúzást támasztanak a gyülekezetekben. Vannak, akik megszólalni kevésbé szeretnek, de magatartásuk hű képe annak, ami bennük végbe megy. Sok gyülekezeti tagunk élete mutatja Beleden is azt, hogy az elmúlt harminc esztendő, de különösen ennek a második fele döntő és jó irányú változást hozott magatartásukban. S ha nem beszélnek is róla — talán azért, mert ez már annyira természetes és magától értődő számukra — mennek, és szolgálnak egymásnak. „Tovább a diakónia útján”. Bárány Gyula kés csabainak vallja magát se szívében a nagytemplom harangszava bong. Végig a Pasaréten cipszerek és szászok utódai tanyáznak, vagy maguk is onnan indultak. Soltvadkerti és bonyhádi, nógrádi és soproni, kemenesaljai és tirpák, kiskőrösi és orosházi híveink egyaránt vannak. Győrtől Szegedig és Miskolctól Zaláig bontogathatjuk az emlékeket család- látogatások során. „Én zajzoni vagyok” — mondja Kelemen bácsi a Hattyú utcában, pedig harminchat évet tanított már Budán, amikor nyugdíjba ment. Az egész ország evangé- likusságában mozgok, ha járom a gyülekezeteket, vagy híveket. KILENC GYÜLEKEZET. Ahány, annyiféle. Kertvárosok lakói, közöttük — hegynek és hegyről — jócskán gyalogolhat a lelkész. Üj lakótelepek, tömbházak dzsungeljében vertikálisan vándorolhat a hívek nyomában. Ebben a sajátos fővárosi feladat: megtalálni a városon belül is hallatlan méretű elvándorlás, demográfiai mozgás nyomában a sűrűn helyet változtató híveket, akiknek régi lakásból modern, új lakásba váltása nemcsak helyváltoztatást jelent, de belső átalakulást is. Ülhet a lelkész motorra, Trabantra, míg messzi szórványokban eléri híveit Tököltől Visegrádig. Mint hosszú, elnyúlt test tapad a Dunára az egyházmegye Ráckevétól a Dunakanyar felső csücskén túl is, hogy megkapaszkodjék a Börzsöny ormaiban Nagybörzsönyig. Van ősi falusi gyülekezetünk, mérhetetlen .szórványunk tág szétszórtságban Cse- pel-szigeten s a pilisi hegyekben, s van sűrű szórványunk 8—10 emeletes blokkháztömbökben. Van történelmi gócunk, s van több nagyváros-lé legzette néhány évtizedes „jó” gyülekezetünk. Van széthulló, morzsolódó szél, és van mély gyökerű erős hajtás. KILENC GYÜLEKEZET. Csak kettőnek van igazán történelme. Budavárnak és Nagybörzsönynek: a hegyen épült városnak és a hegy ölében épült falunak. A Vár maga tömör történelem. Itt, hol minden vakolat titkot takar s minden kő mesél, még voltaképpen feltáratlan a négy évszázad lőtti gyülekezet sarjadása és szétszóratása Mária anyakirálynővel, Dévai Biró Mátyással s a többiekkel. Bécsikapu téri templomunktól kődobás- nyira van a hely, ahol az országgyűlés egykor kimondta a „lutheráni comburanturt” (a lutheránusokat meg kell égetni). Innen és így indult egész hazai egyházunk történelme. Ma mohos, vagy föld alól előkerülő köveket vallatnak a „comborantur” felől, a budavári gyülekezet pedig 150 éves szép múltját vallatja, hogy helyt tudjon állni a jelenbeli. Amott István király kedvelt vadászterületen a századok során mélyen beágyazott, hité védelmében füstösen is küzdő gyülekezet késői utódai keresik az újban a helyüket. KILENC GYÜLEKEZET. Tekintet nélkül múltjára-ta- gozódására, ágyazódik bele egész egyházunk közösségébe. jelenébe s össszsfüggéseibe. Szeretik „hegyen épült városnak” nevezni, különösen a Vár helyzete miatt. De csak annyiban az. hogy nem rejtőzködhet el. Szem előtt van. Látszanak szépségei, de sömörgőzései is. Jobban, mint másutt. Ez felelős helyzetet teremt a gyülekezetekben — akár régi. akár új, akár tömör, akár szétszórt. Áz egyház egészének arculatát kell világolnia. S ebben még vannak egyensúlytalanságok. Területén van egyházunk dia- kóniai intézményeinek legnagyobbika — s a gyülekezetek támogatása gondatlanul alacsony. KILENC GYÜLEKEZET. Vasárnaponként tizenhét helyen huszonöt istentisztelettel. Három aktív, egyházmegyei összmunkába ágyazott énekkarral. Tizenhat gyülekezeti munkát végző lelkésszel. Némelyik szívósan törekszik „szintet tartani” a főváros és ország kulturális fejlődésével, némelyik verejtékezve úszik el a horizontális és vertikális szórvány gondjaiban. Mindkettőben tágul az élet, nőnek a tapasztalatok, ismeretek. Akkor állunk feladataink, küldetésünk és hűségünk talaján, ha bennünk is igazzá válnak öreg Rexa Dezső szavai: „ezek az ismeretek tették gyönyörűvé az életemet.” D. Koren Emil Hajnal Anna: , Van kegyelem? Hogy lesz kegyelem: volt remény! volt példa rá! mint Jákob álmában a létrán fel és alá angyalok suhogtak szívemben, arkangyalok, nagy belső térben visszhangoztak szorongva ujjongó dalok. Urunk kegyelmeit dicsérték — mert szándékára nincsen mérték — zokogó kórusok. S mit tett veled? Isten saját törvényét szegte meg, örökre írt szándékát szegte meg! kegyelmeinek sorát szegte meg! Mit tett veled? kegyeltjét megpróbálta s elveszett, veszélybe küldte s nem mentette meg. Oroszlán volt ez a betegség: Dánielt, elébe dobott, nem öltöztetett zenébe, fogai között hagyott. Cethal volt ez a nagy betegség: az Ür téged elnyeletett! Jónásként nem tett partra, a halba temettetett. i Góliát volt ez a betegség Dávid: álltái elébe, az Ür megpróbált téged s nem takart kegyelmébe. Te álltad rettentését. hitted, hogy érted harcol, az Ür nagy ezüst pajzsa , megvéd bajtól kudarctól: 1 íjjad elpattant. Törött íve. Köved visszaszállt homlokodra. A harcnak vége. Elvonultál. Pihenni megtértél magadba. Uram! Kiért előtted sírok, nem jól szeretted. Már hiába. Engem jó szelek köpenyébe takartál ajkad fúvásába: őhozzá mostoha szíveddel én kinzatom vele halálba. Elfáradtam, fektess le engem egyetlen társam oldalára. Üj írás. 1975. 7. sz. és hasonló, félreértett szövegek Ismerkedjünk as új bibliafordítással Óg vaságya Az új fordítás készítése közben találtunk jó néhány olyan mondatot, amely az eddig használt szövegben érthetetlen volt, vagy mást mondott, mint az Ószövetség eredeti szövege. Ezeket természetesen meg kellett változtatni. Most néhány ilyen szöveget nézünk meg közelebbről. 5 MÓZ 3, 11-BEN EZT OLVASSUK: „... egyedül Óg, Básannak királya maradt meg az óriások maradéka közül. Imé, az ö ágya vas-agy, nemde Rabbátban az Ammon fiainál van-é/ Kilenc sing a hosszúsága és négy sing a szélessége, férfi könyök szerint.” A vaságy, amely bizonyítja, hogy Og az óriástermetú refáiak leszármazóttja volt, valóban nagy: négy és fél méter hosszú és két méter széles. (Az új fordításhoz mellékelt táblázatból megismerhetjük majd ezeknek a régi mértékeknek mai értékét). Bár Izrael honfoglalása idején már voltak a maihoz hasonló ágyak, mégsem valószínű, hogy az ammóni fővárosban valami múzeumban mutogattak volna egy ilyen óriás vaságyat. Az eredeti szöveg nem is „ágy”-at mond, hanem általában fekvőhelyet, ami jelenthet „nyugvóhely”-et, azaz koporsófélét, vagy sírkamrát is. Az a szó pedig, amelyet régen „vas”-nak fordítottak, jelenthet fém tartalmú kőzetet, bazaltot is. Így született meg az új szöveg, amely természetesen még más kisebb változásokat is tartalmaz: „Csak Óg, Básan királya maradt meg a reiáiak utódai közül. Nyugvóhelye bazaltkő nyugvóhely; ott van az ammóni Rabbában, kilenc könyök hosszú és négy könyök széles, a közönséges könyök szerint mérve.” Első olvasásra érthetetlen Péld 16, 33: „Az ember kebelében vetnek sorsot, de az Űrtől van annak minden ítélete.” A 16. fejezet első verseinek elolvasása és egy kis gondolkodás után sejtjük, hogy olyasvalamit mond ez, mint a mi közmondásunk: „Ember tervez, Isten végez.” Dehát hol is végzik a sorSvetést? Az eredeti szó nemcsak keblet jelent, hanem — mai szóval — a ruha zsebét is. Ezért vannak, akik úgy értik ezt a mondást, hogy a sorsvetés a ruhazsebből előhúzott fekete, ill. fehér kövecskével, vagy hosszú, ill rövid pálcikával történt. De mert a hangsúly mégiscsak az előbb említett tényen van, ez az egyszerű fordítás született meg: „Az ember végzi a sorsVetést, de mindig az ŰRtól való a döntés.” NEM EGYSZER NAGYON NEHÉZ MEGTALÁLNI A MEGFELELŐ MAGYAR SZÓT VAGY KIFEJEZÉST. Különösen is a próféciák okoznak gondot e tekintetben. Pl. Ézsaiás könyvének 34. fejezetében egy Edómról szóló fenyegető próféciát olvasunk. Ez a testvérnél — Ed óm ősatyja ui. Ézsau, Jákob testvére volt — sokat ártott Júda országának. Ézsaiás tudta, hogy ez is az ŰR büntetése volt népén, de azt is hirdette, hogy minden gonoszság és kegyetlenség elnyeri büntetését. így Edóm országát is eléri az ítélet: lakatlanná, pusztává lesz majd. Van ennek a próféciának egy mondata, amely a régi fordításban nagyon nehézkes, szinte az érthetetlenségig zavaros: „És örökségül birándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt. és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit.” (Ézs 34. 11). Ha itt a ..fölvonják rá” helyett a „kinyújtják fölötte” kifejezést násznál juk. akkor ún. „szó szerinti” fordítást kapunk, de ez így még mindig érthetetlen. Valami fölött kinyújtani, kihúzni a mérőzsinórt vagy mérőkötelet, azt jelenti: megmérni. Itt tehát nyilván arról van szó, hogy hiába akarnák majd fölmérni Edóm országát, az már nem lakott terület, hanem pusztaság lesz. Ezt próbálja érthetővé tenni az új fordítás: „Pelikán és bölömbika veszi birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Kietlenséget mér ott a mérő, pusztaságot a mérőón. NEM OKOZOTT ILYEN GONDOT, MÉGIS ÉRDEMES MEGEMLÍTENI az érdekesség kedvéért egy jól ismert igét, amelyet ráadásul az Újszövetség is idéz (Róm 10, 15). Ézsaiás könyvének 40—55 fejezetei csupa örömhírt tartalmaznak Isten szabadításáról. Ezzel kapcsolatos a próféta következő mondata: „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai.” (Ézs 52, 7). Ezt a mondatot nem lehet félreérteni. legfeljebb a szavak összefüggését szigorú, logikus rendben véve kérdezheti valaki,' hogy ugyan miért tartja szépnek a próféta az örömhírt hozó ember lábát? A hiba megint az ún. szó szerinti fordításban van. Ezt r félremagyarázást akarja elhárítani az új fordítás a mondat igazi értelmének kifejezésre juttatásával: „Milyen szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába!” ■ VÉGÜL MÉG EGY KLASZ- SZIKUS PÉLDÁT ARRA, hogy mennyire félreérthető is tud lenni a szó szerinti, valójában azonban pontatlan fordítás. Sámson egyik története arról szól, hogy amikor a filiszteu- sok megtámadták Lehiben, ő egy ott talált szamár-állcsonttal vert agyon ezer filiszteust. Erről az állcsontról nevezték el azt a helvet Lehi-nek (ami azt jelenti: állcsont), a csata színhelyét pedig Állcsont-magaslatnak. Ehhez a -történethez fűződik még egy epizód. Az ellenségtől körülvett Sámson megszomjazik, elgyengül és ekkor az ÜRhoz kiált segítségért. így olvassuk tovább: „Akkor meghasítá Isten a zápfogat, amely az állcsontban volt, és víz fakadt ki abból. Ö pedig ivott, ereje megtért és megéledett. Azért neveztetik a segítségül hívás forrásának e hely Lehiben mind e mai napig.” (Bír 15. 19). Rendkívüli csodás történet lett ebből! Miféle forrásból ivóit Sámson? A szamár-állcsont zápfogából fakadt ez a forrás? Világos: Isten csodálatos segítsége volt, hogy Sámson vizel talált. De azért a víz nem a szamár-állcsontból fakadt! Két szó helyes fordítása érthetővé teszi az eoizódot. Itt most már nem az állcsontról van’szó, hanem arról a helyről, amelyet az állcsontról Lehinek neveztek el. Az a szó pedig, amelyet a mi Bibliánk szerencsétlenül ,.zápfog”-nak mond. mindössze azt jelenti: mélyedés. így fogjuk olvasni az ú.i fordításban: „Akkor Isten kettéhasította azt a mélyedést, amely Lehiben van, és víz fakadt belőle, ö pedig ivott, életereje visszatért és feléledt. Ezért nevezik azt Kiáltó-forrásnak. Ott van Lehiben még ma is.” EZ A NÉHÁNY PÉLDA TÁLÁN ABBA IS BEPILLANTÁST ENGED, hogy milyen aprólékosan végig kellett gondolni egy-egy mondatot. Ha ez valamennyire hozzásegített a Biblia jobb megértéséhez, hálásak lehetünk érte Istennek. Dr. Muntag Andor EGYHÁZI HARC ATHÉN ÉS RÓMA KÖZÖTT A Görög Ortodox Egyház Seraphim athéni érsek közlése szerint minden eddigi kapcsolatát megszakította a római katolikus egyházzal. E szokatlan lépés oka az volt. hogy a pápa az igen kicsi, mintegy 1200 tagot számláló Görög Katolikus Egyház új püspökévé nevezte ki Anargios Printesis lelkészt. A Görög Katolikus Egyház 1439-ben vált ki a Görög Ortodox Egyházból és megtartva az ortodox liturgiát és egyházi rendet, a konstantinápolyi pátriárka, helyett a pápát ishierte el legfőbb egyházi vezetőjének. A jelentések szerint VI. Pál pápa megígérte, hogy az eddigi görög katolikus vezető. Hyacyn- the püspök után nem nevez ki újabb püspököt annak érdekében, hogy egyházi közeledés jöhessen létre Róma és Athén között. A mostani pápai lépést úgy értékelik a görög ortodox vezetők, hogy az támadást jelent az együ«munkálkodás ellen. (epd)
