Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-08-31 / 35. szám
ÖRS Z ÁGOS E VAN G É L I KU S HETILAP XL. ÉVFOLYAM 35. SZÁM 1975. augusztus 31. Ara: 2.50 Forint Boldog új ével liivánolf! TERMÉSZETESEN TANÉVRŐL VAN SZÓ. Miért van az, hogy a fenti kívánságot csak Szilveszterkor, felnőtteknek szánt jókívánságként tudjuk elképzelni, amikor az új naptári év elkezdődik? Pedig a naptári években gondolkodó felnőttek nagyon jól tudják, hogy január másodikén ugyanaz folytatódik majd, ami decemberben abbamaradt. Mennyivel inkább jogos boldog új évet kívánni azoknak, akik az év valódi kezdetét nem január elsején, hanem szeptember elsejétől számítják! Hogy mennyi ezek száma, igen nehezen meghatározható. Hiszen ide kell számítani elsősorban azt a másfél millió diákot, akik tanulmányaikat az ország több mint 6000 oktatási intézményében kezdik, vagy folytatják. Ide kell aztán számítani azt a több, mint S0 000 pedagógust, oktatót, tanárt és professzort. al0k számára szintén véget ért a nyári vakáció. Aztán azt a negyedmillió felnőttet, akik levelező, vagy esti tagozaton vesznek részt továbbképzésben. És mindezek csupán a közvetlenül érintettek. Hiszen nem változik-e meg szülők és nagyszülők szinte minden családon belül — új napbeosztás a hozzátartozók számára is a napi program azzal, hogy valaki a családból iskolába megy ismét? Iskolába, ahol uj tananyaggal, új tanárokkal, új társakkal, új feladatokkal találkozik. Vagy — mint a családtagok esetében — új nap-beosz- tas és új heti program szerint rendezi át az életet. BIZONY JOGOS. HELYÉNVALÓ ÉS SZÜKSÉGES ehhez az újhoz is sok boldogságot kívánni! Hiszen ha nem boldogan történik mindez, akkor nem sokat ér. Naguobbik lenyomat most viszem először iskolába. Ugyanazon falak köze. ahova édesanyja meg én jártam. A nyáron főpróbát is tartottunk már. Bepakolt minden elképzelhetőt iskolatáskájába, be kellett fonni copfját ünnepire, felvette az iskolásruháját is és feszített, mint egy nagy. Hogy mi, a szülők boldogok voltunk a régi, a mi rohangálásunktól is kopott lépcsőn járva ismét, az természetes. Hogy nekünk átmelegedett a szivünk, amikor még felfedeztük az egészen titkos helyekre, falra vésett névjegyünket, az érthető. De lányunk még jobban élvezte az egészet, mint mi. Bárcsak szeptembertől is megmaradna, sőt fokozódnék ez az öröme! S MIÉRT NE LEHETNE ÍGY? Hiszen az új ismeretek szerzése. a tanulás, öröm. A közösségben élés: öröm. Természetesen akkor, ha a tanulás nem lexikális tudás, adathalmaz fejbe gyömöszölése, hanem a „lelket és az agyat kielégítő izgalmas kaland’’, ahogy Szent-Györgyí Albert mondja. Az érdeklődés felkeltése, az önálló gondolkodás fejlesztése, a belső összefüggések meglátásának képessége: ez az, amit várunk legdrágább földi kincseinkre, gyermekeinkre és azok oktatására gondolva. És nem is csak oktatására, hanem nevelésére gondolva. Arra. hogy ne csak a fejük nőjön, ne csak ezt a kimeríthetetlen tartalékot, agyuk kapacitását használják ki jobban a teremtett világ jelenségeihez, a fizikai, társadalmi valósághoz való közelítés közben, hanem olyan emberek legyenek, akik nemcsak okosok, hanem jók is. Mert valóban igaz. hogy okos emberek nélkül nem halad előre a világ, de jó emberek nélkül elpusztul. Mert valóban igaz, hogy a holnap olyan lesz, mint a ma iskolája. Mert valóban igaz., — Marx György szavaival kifejezve, hogy „a glóbus már belefér egy iskolás gyermek fejébe", csak hogy mi lesz ezen a glóbuson, az már nem csupán fej-kérdés, hanem szeretet-kérdés is. Mi szülők, a pedagógusokkal és minden érdekelttel együtt azt szeretnénk, ha a mai gyermekek nemcsak „háromszor annyit tanulnának az iskolában, mint amennyit szüleik tanultak”, nem csupán azt. hogy minél több és ízletesebb szellemi táplálékot emésszen meg intellektuális étvágyuk, hanem hogy legalább háromszor annyira emberebb emberek legyenek, mint mi. EHHEZ ADJA MEG AZ ALAPOT, A KERETET AZ ISKOLA most szeptemberben is, amikor újra kezdődik a tanítás. És ehhez szükséges az otthon, a szülők és a nagyszülők, a család segítsége is. Adott esetben, a mi, esetünkben a hívő szülök, a gyülekezet segítsége is. Mi továbbgondolhatjuk Csaba György orvosprofesszor nagyszerű megállapítását, amikor azt írja. hogy „az életet a természettudományok teszik jobbá és könnyebbé, de éppen az egyéb az. ami szebbé is teszi’” . . . továbbgondolhatjuk úgy. hogy az „egyéb" fogalmába beleértjük a hívö-emeberré válást is. Ezt természetesen nem az iskolától „várjuk el”, hiszen ez nem az iskola, hanem a keresztyén szülők feladata, hogy ilyen módon is szebbé, gazdagabbá, teljesebbé tegyék gyermekeik életét. Tanuljanak meg csak kérdezni, tanuljanak meg kíváncsinak lenni, tanuljanak meg a dolgok és összefüggések lényege iránt érdeklődni, lobbanjanak fel, — ahogy Igor Tamm, Nobel-díjas szovjet tudós írja, aki szerint „a tanítvány nem edény, amelyet meg kell tölteni, hanem fáklya, amelyet fel kell lobbantam.” Ezt a lángolást, ezt az örökösen új keresésének izgalmát kívánjuk gyermekeinknek. Azt, hogy átéljék a tudás, az ismeret nem önmagáért való voltát, hanem szolgálatjellegét, mely eszköz hazánk és az emberiség boldogságának és jövőjének megvalósításában. NEM TÜL SOK EZ, amikor hatéves lányomra gondolok? Nem túl magas-e a mérce és az elvárás? Hiszen még csak húszig ha elszámol, ráadásul a nyolcast mindig kihagyja. Mégis meggyőződésem, hogy az ő oktatásának és a legmagasabb egyetemi oktatásnak is ugyanazon alapelvei és céljai kell hogy legyenek. Hálát adni azért, hogy értelmes ésszel megáldottak, örülni annak, hogy taníthatjuk őket, boldognak lenni azért, hogy szép és modern iskolákban tanulhatnak, mert most, tanév elején nem vagyok képes nem gondolni arra. hogy az emberiségnek közel 2/3-a nem tud olvasni és írni, hiába biztosítja az ENSZ Emberi Jogok Deklarációjának 26. cikkelye a tanuláshoz való jogot. És mi még sóhajtozunk azért egy kicsit, mert hogy elkezdődött a tanítás! EGY TANULÓ TÁRSADALOMBAN, HAZÁNKBAN, ahol a szakmai ismeretek elavulásának felezési ideje rohamosan csökken, ahol meg-megújuló döntésekre van naponként szükség. érezzük, hogy a szeptemberi tanévnyitó nemcsak a kétmillió közvetlen érintett számára jelent új kezdetet, hanem mindenki, a felnőttek számára is. Ezeknek: diákjainknak és mindnyájunknak: az egész tanuló társadalomnak kívánunk a szeptember elsejei évnyitón boldog új évet, boldog új tanévet. Bízik László Egyházi üdülőnk — Gyenesdiás Bizonyára igazuk van azoknak is, akik a Balaton déli partjára vonzódnak. De azok sem választanak rosszul, akik az északi part felé veszik az irányt. A hegyeknek a Balatonba nyújtott lábait óvatosan kerülgető út újabb meg újabb gyönyörködtető látnivalóval lepi meg az utazót. A Bakony délre szelídülő hegyoldalai feitt tartott lelkészi ülésekről szóló híradásokból. De a nyári hónapokban ez a hely is fogad üdülésre, pihenésre vágyókat a régivel átel- lenben levő fiatalabb épületben. A vízre kívánkozók itt inkább csak a mesterségesen tisztán tartott partrészeken találnak fürdésre korlátolt lehetőséget, vagy csónakba ülve a lől még a nyári kánikulában is tiszta levegőt hoz a frissítő szellő. A népes, ismert fürdőhelyek fölött, a közeli völgyekben emlékekben gazdag ősi települések rejtőznek. (Egyi- kükkel-másikukkal lapunk hasábjain is ismerkedhettek olvasóink.) A déli napban sütkérező hegyoldalakon testes bor érlelődik a szőlőskertekben. S nem csak az ettől in tanait nótaszó csendül a fülünkbe, ha ezt a vidéket járjuk, de ezen a tájon élt nagy költőink és íróink sorai is szinte akaratlanul zsonganak fel bennünk. TŰL SZIGLIGETNEK az utunkon hirtelen felkiáltójelként kiugró hegyén is, ahol a Bakonyt és a zalai hegyeket a Keszthelyi hegység összekapcsolja, a széles öbölbe fészke- lődő kis falvak közé csendesen sorakozik be Gyenesdiás. A történelem titkait őrző nevet lapunk olvasói elsősorban is nyugdíjas lelkészeknek és özvegy papnéknak otthont nyújtó szeretetintézmén.yünkről, Ka- pernaumról ismerik, vagy az vastag iszap fölött zöldülő nádasban vethetnek csalétket a halaknak. De közvetlen a környezet és környék nem hagyja ajándék nélkül az előbb felvázolt útvonalon ideérkezőket. A CSEND AZ EGYIK NAGY AJÁNDÉKA ennek az üdülőnek és a kis falunak, ahol nemcsak a föld mélyéből hirtelen előbukkant emlékek ösztönzik kutatásra a múlt szerelmeseit, de a még megmaradt nádfedeles parasztházikók falaiból itt is, ott is kikandikálnak, az egykori Pannónia római megszállása idején égetett téglák. — Nem csoda, hogy az országút zajától, a szórakozóhelyek zenebonájától távol eső helyet szívesen választják az alkotás búvóhelyéül neves írók és művészek is. Egyikük-másikuk már ismerősként tűnik fel időnként az üdülő területén is. NÉHÁNY ÓRÁS KELLEMES ÉS TARTALMAS KIRÁNDULÁST kínálnak a közeli helyek. Elsősorban Keszthely gazdag természetrajz! Pápai templomunk. (L. múltheti számunk cikkét Pápáról és környékéről.) anyagot, valamint itt ihletett képzőművészeti gyűjteményt felölelő Balatoni Múzeumával — a Helikon könyvtárat is (reformációs ősnyomtatványok is vannak itt!) magába foglaló, zenei és kulturális eseményeknek helyet adó, szépen helyreállított Festetich kastéllyal; — a Georgikonnal, műemlék templomokkal, a határában elterülő fenékpusztai római kori ásatásokkal (pl. ókeresztyén bazilika maradványai), s a Kis-Balaton védett területével. A másik irányba indulva az egykori halászról szóló népi legenda varázsa vesz körül a Balatonra szép kilátást nyújtó domb tetején épült középkori eredetű kápolna mellett Vo- nyarcvashegyen. Aki messzebb útra szánja rá magát, felkapaszkodhat Szigliget várához is. GÉPKOCSIVAL JÓ IDŐBEOSZTÁSSAL fél napon belül el lehet jutni Zalaegerszegre is a Göcsej népi emlékeit egy helyre gyűjtő skanzen és az olajmúzeum megtekintésére. Vagy fel lehet „futni” Sümeg váráig — el nem mulasztva a két Kisfaludy szülőházába betérni, ahol többek között a legkedvesebb barátok képei sorában örömmel fedezzük fel a költő és irodalmár Kis János püspökét is. Tapolcáig is fel lehet „húzni”, de hajnalba keljen az, aki sorra akar kerülni a turista idényben, hogy leszállhasson a tavasbarlang mélyére. EGÉSZ NAPOS KELLEMES HAJÓKIRÁNDULÁSSAL egybekötve meg lehet mászni a Badacsonyt is, s a szokásos borkóstoló mellett érdemes megnézni a Kisfaludy emlékeket őrző Szegedy Róza Emlékmúzeum ót és újat ötvöző szép anyagát. Ha a Balaton itteni „sarkán” gyakran hirtelen becsapódó zivatarok netán valakit reumás „gócaira” emlékeztetnek, sántikáljon el az autóbusz- megállóhoz és váltson jegyet Hévíz világhírű gyógyfürdőjéig. KÜLÖN AJÁNDÉK AZ EGYHÁZ MUNKÁSAI SZAMÁRA a mindennapi áhítat, s az otthon lakói, valamint a környék evangélikusai szamara minden vasárnap az otthon ebédlőjében tartott istentisztelet. A család találkozására is alkalmat kínál ez a hely, amikor az üdülőrészben üt tanyát egy időre az otthonban lakó idős testvérek gyermekeinek vagy unokáinak csapata. A nagy családból pótlódik az ilyenkor minden hasonló intézménynél szükséges munkaerőtöbblet is, hogy az egész Magyarországi Evangélikus Egyház áldozatából fenntartott otthon és üdülő zavartalan pihenéssel, felfrissüléssel ajándékozza meg az ide betérőket. Mezősi György Váci Mihály Csesztvén CSESZTVE Madách-község. — Az ember tragédiájának szerzője boldog éveket töltött benne. — Múzeuma megújítva fogadja és várja a hazai és külföldi érdeklődőket. A vitrinekben őrzött tárgyak és fényképek végig kísérik életútját, megismertetik főművé- r.ek különböző kiadásait, színpadi pályafutását. A kis nógrádi falu napjainkban már egy másik nagy költőnk emlékét is őrzi. VÁCI MIHÁLY 1944 őszén csesztvei iskolánkban tanított. — Néhány héttel ezelőtt emléktáblát avattak: „Ebben az iskolában működött 1944-ben VÁCI MIHÁLY — a szocialista magyar költészet kiemelkedő alakja. Kamaszként már a tanító, Eljegyzett sorsát álmodó.” Váci Mihály már a tanyán több volt, mint tanyasi tanító, horizontja egyre nőtt, a kerékpár csíkozta gyalogút nemcsa* a városba vezette. — Pályafutásának rövid — mindössze tizenöt évnyi — nyilvános szakasza alatt Váci Mihály beváltotta, amit a jelentkezés verseivel ígért. Többre készült igényével, képességeivel egyaránt. — Hatott, olvasták és szavalták. Alig volt vele egykorú költő, akinek fejében annyi tervet, szívében annyi friss érzelmet állított meg a halál. A csesztveiek is kegyelettel és szeretettel gondolnak volt tanítójukra, a nagy költőre. — Szólaljon meg szava: Akit a nép ajkára vesz. vállára veszi azt, akit a nép vállára vesz, szívébe zárja azt, akit a nép szívébe zár, nem hal meg soha! Záborszky Csaba Megkezdődött a 33. kántortaníolyam Foton, az Országos Kántorképző Szolgálat épületében augusztus 18-án megkezdte munkáját a 33. kántorképző» tanfolyam. A megnyitó ünnepségen jelen volt és a tanfolyamot megnyitotta dr. Karner Ágoston országos főtitkár, aki tolmácsolta Országos Elnökségünk köszöntését is. Isten áldását kívánva a gyülekezeti kántori szolgálatra készülő résztvevőknek. Esperesiktatás Miskolcon A Borsod-Hevesi Evangélikus Egyházmegye gyülekezetei Szebik Imre miskolci lelkészt választották esperessé. Az ünnepi beiktatás 1975. szeptember 6-án. szombaton délután 4 órakor lesz a Miskolc-belvárosi templomban. BAPTISTA VILÁGKONGRESSZUS STOCKHOLMBAN Július elején Stockholmban baptista keresztyéné tartozik, ülésezett a Baptista Világ- A konferencia fő témája „Űj kongresszus. A szervezethez emberek egy új világ számá- jelenleg 141 ország 34 millió ra” volt. (epd) * A I t
