Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-08-31 / 35. szám
Örökkévaló kegyelem Zsolt 118, 1 Sokszor szinte szólamként mond juk: Örökkévaló az Isten kegyelme. szeretete. De legalább ilyen könnyen mondjuk ki e megállapítást kérdés formájában is: Valóban örökkévaló Isten kegyelme és szeretete? Látszólag úgy tűnik, hogy mind a két fogalmazásnak igaza van! MERT KÖNNYŰ ELMONDANI AKKOR. AMIKOR JÚL MEGY AZ EMBER SORA — tervei sikerülnek, egészsége, családja, munkája, békéje, mindene megvan —, hogy örökkévaló az Isten szeretete, kegyelme. Sőt, ilyenkor olyan könnyen elhangzik az ember szivéből, szájából az Isten dicsérete, magasz- talása is. Ha viszont az élet árnyékos oldalára kerülünk — találkozunk a halállal, problémáink vannak az egészséggel, leküzdhe- tetlennek látszó családi problémák között vagyunk, munkahelyi problémákba ütközünk, csalódások kísérik életünket, terveink kudarcba fulladnak, békétlenség vesz körül — könnyen válik kérdésessé számunkra: valóban, örökkévaló Isten kegyelme, szeretete? De kísért ez a kérdés még a „napos oldalon” is, meddig tart a jó, meddig ... Valóban örökké? A Zsoltáros, az egész Szentirás, de nagyon sok keresztyén ember bizonyságtétele arról beszél, tanúskodik, hogy — a látszat ellenére, kétségeskedö kérdéseink ellenére is — az ö kegyelme, szeretete valóban örökkévaló! ÖRÖKKÉVALÓ. MERT LÉNYEGE A SZERETET! Erről tanúskodik nemcsak az emberi tapasztalás, nem is csak a természet szépsége, az egész teremtett világ, hanem elsősorban Jézus Krisztus. Jézus Krisztus léte. szolgálata és különösen is Keresztje tanúskodik Isten örökkévaló szeretetéről, Hisz Jézus nemcsak ott és akkor, a kétezer évvel ezelőtti világért végezte szolgálatát, nemcsak azért a világért halt meg. hanem halála, de egész szolgálata az egész világért történt. Azért, hogy helyreállítsa azt a megromlott viszonyt, ami Isten és teremtett világa közt volt a bűneset óta. Értünk is történt! Mind ez Isten örökkévaló szeretetének az ajándéka. ÖRÖKKÉVALÓ. ÉS EZ AZT JELENTI, HOGY SZERETTE ES SZERETI AZ EMBERT! Azt az embert, aki sokszor szembefordult és fordul Vele. Szereti, és gondja van rá. Gondja van eleiére, hisz naponta ajándékozza az élete és az élet fenntartásához szükséges dolgokat. Gondja van úgy is, hogy hordozza az egész teremtett világot. Gondja van úgy is, hogy munkálja köztünk, bennünk és általunk a szebb és boldogabb jövőt. De gondja van úgy is, hogy Rá helyezhetjük életűnket, mindenünket. — De akkor is gondja van, ha az ember úgy érzi, hogy egyedül maradt, hogy a gonosz győzött az életében és mások életében. Gondja van a próbákban is. melyekkel próbálja hitünket és szeretetünket. de mindig erőt is ad a próbák elviseléséhez. — A Zsoltárosból. aki átélte, tapasztalta Isten örökkévaló gondoskodó szeretetét — pedig Ö még nem is tudott Jézus Krisztusról —, kirobban a vallomás: „Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme”! ÖRÖKKÉVALÓ AZ Ő KEGYELME. ÉS EZ A TÉNY HÁLÁRA INDtT! Az a tény és tudat, hogy Isten szeretete örökkévaló az én életemben is. megszünteti a jövőtől való félelmet, a mindenért aggodalmaskodó félelmet, és ezzel eqyidőben hálára indít. Kitör belőlem is a boldog magasztalás. Hálára indít, ami azt jelenti, hogy én is szeretem Istent. De nem elég ezt csak így elmondani. A hálát a hétköznapi életben az emberek közt. ott, ahová Isten állított, kell naponta megélni. Egy letörölt könnycsepp, egy jó szó, a becsületes, önzetlen munka, a kisebb és nagyobb közösségekért végzett önfeláldozó szolgálat, mind olyan terület ahol lehet és kell megélnünk hálánkat Isten iránt — sze- retetéért, „Magasztaljátok az Urat. mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!” Igen, magasztaljuk szóval és élettel. Ifj. Kendeh György Népességváltozás és gyülekezeteink Egyik olvasónk a következő kérdéssel fordult hozzánk: „A hazánkban tapasztalható demográfiai változások, hogyan hatnak egyházunk lélekszámúra?” E kérdés megválaszolására megkértük őr. Karner Ágoston országos főtitkárt, aki évek óta magas szinten foglalkozik ezzel a kérdéssel, s teológiai doktori értekezését is ebből a témakörből írta. M. Gy. A KÉRDÉSFELTEVÉS IDŐSZERŰ. Hiszen az újságolvasók. rádiót hallgatók vagy tévét nézők milliói az elmúlt években többször is találkoztak ilyen vagv ehhez hasonló kifejezésekkel: demográfiai robbanás. demo'n'áfiai mélvnont, teleoülésoolitikai célkitűzés, urbanizáció. agglomerációs övezet stb. S amikor mi. evangélikus keresztyének valliuk és .pvakoroliuk azt a teológiánkból következő felismerést, hogv hazánk társadalmának a vérkeringésében élünk, akkor természetszerű az is, hogy ennek a társadalomnak a. belső mozgása, változása is hat az egyház életére. Amikor örülök, hogy Olvasónk ilyen kérdést intézett szerkesztőségünkhöz. ugyanakkor kissé félek e kérdés boncolgatásától, hiszen lanunk nem tudományos folyóirat, ahol a kérdéseket alanos elemzés alá lehet venni. De a rendelkezésünkre álló terjedelem sem elesendő ahhoz, hogy e sokrétű kérdés akárcsak e°vik oldalát is hitelesen meg tudnék világítani. A kérdés leszűkítés“ lelenti tehát a nroh- lémát. Ebben viszont seol"t«é- oemre van Ismmk profilja: évek ó*s kl'lönhhző sorozatokban már foglalkoztunk ezeknél a kérdésekkel, ha nem is liven összefüggésben. Éz a téma — a m»«a sokrétűségében — szerkesztői asztalunkon he- vpi*. p-melvof ícF\r^v-Q*7íink mi- n41 óiról t^oi^bro ia_ niTok l) oiQ.A'Vyi n i ra ..emeleti”. Bármennyire is igyekszünk cikkeinkben az idegen kifejezéseket, közismert szavakkal pótolni, most mégis — legalább két — idegen műszóval meg kell ismerkednünk. Az e°vik a demográfia szó. Mit is jelent e fogalom? Demográfiának azt a tudományágat nevezzük. amely a népesedéssel kapcsolatos, számszerűen megragadható adatokat elemzi: Ez a száraznak tűnő meghatározás is érezteti, hogy e tudomány milv bősőcjpa kutatási területtel rendelkezik, s elemzésében milyen fontos „segítőtársává” lesz az élet minden egyes területét meghatározó más tudományágaknak. Egy példa: a születések számának a vizsgálata kihat az oktatás területére éppenúgy, mint az egészségügy vagy a gazdasági élet szétágazó területére, hiszen a ma született gyermek egyszer ennek a társadalomnak munkás tagja lesz. aki munkájával értéket termel, de egyben annak fogyasztója is lesz. A következtetés szinte végtelen. A másik fogalom, amelyet meg kívánok említeni az agglomeráció. Leegyszerűsítve a népesség tömörülését jelenti. Tehát azokat a gócokat, amelyekben. . illetve amelyek köré körkörösen „odasűrűsödik” a népesség. E fogalom mögött meghúzódó valóságnak átélöi vagyunk. Az iparosodó helységek (városok vagy ipari települések) körül felduzzadtak a települések. Példaként lehet említeni Budapest vonzását. Negyven esztendővel ezelőtt az akkori várost körülölelő peremvárosok jelentették azt a településövezetet, amely „kiszól gáló ja”, „mu n kásutánpót- lója” volt a fővárosnak. Ma ez a korábban kb. 10 km-es agglomerációgyűrű kb. 50—60 km-re tágult. Gyülekezeti ösz- szefüggésben is egv példát, a salát gyülekezetem életéről. Rákosszentmihályt mezőgazdasági terület választotta el a fővárostól. Vidék volt. vidéki gondolkodással. gyülekezeti élettel. Ma már autóba kell ülni. hogy mezőgazdasági területet lássunk. „Közelebb” kerültünk Budapest szívéhez. S a gyülekezetem tagjai rövl- debb idő alatt s kényelmesebben jutnak el a Deák téri templomba, mint a sajátjukba. ORSZÁGOS ÖSSZEFÜGGÉSBEN IS JELENTŐS mind a demográfiai mozgás, mind az agglomerációs „gyűrűk” ki- dlakulása, „áttelepülése” más vonzáskörbe. Minket most ez a kérdés egyházi, illetve gyülekezeti összefüggésben érdekel. Nem tudom, hogy a kedves levélírónk, az ország mely vidékéről fordult kérdésével hozzánk. A demográfiai mozgás egyházunkra ható hatásáról az ország minden vidékéről lehetne példát felhozni. Én most Zala megyéből (Somogy—zalai egyházmegye) veszek egy példát. Szepetnek 10 km-re Van Nagykanizsától. Sértés ne essék a szeoetne- kieken, de ma jelentéktelen .Is élet árnyékos oldalán ? Rokkantak és fogyatékosok Szomorú olyan embert látni, akinek hiányzik keze, lába, aki születésénél fogva, vagy valami baleset vagy betegség következtében rokkant, csípőficam miatt sántít, púpos vagy rosszul tejlett, torz vagy béna. Időnként elmegyünk mellettük részvétlenül, elkerüljük őket, vagy csak utánuk fordulunk — máskor, ha valahogy egy kicsit* közelükbe kerülünk, bélelátünk az életükbe, nehéz sorsukba, összeszo- ruí a szívünk és elgondolkozunk: mi lenne, ha mi lennénk a helyükben, hogyan tudnánk elviselni ezt a nem teljes, fogyatékos emberi életet. És mégis hány és hány ember él hosszú évekén át, vagy talán egy egész életen át így: rokkantán, sántán, bénán, sérülten. Mit jelentliet ez a szülőnek: látni a vidáman játszadozó gondtalan gyerekseregben a sajátját rokkantán, nyomorékon. Vagy gondozni valakit hosszú-hosszú éveken át — mert ő maga képtelen ellátni magát, milyen rettenetesen fárasztó és idegkimerítő munka. De szabad-e ezeket a testi fogyatékos embereket reménytelenül nézni? Hogyan lehet beléjük is hitet, reményt, életerőt önteni, életcélt mutatni — hogy ne érezzék magukat lelkileg is rokkantnak, sérültnek — hanem ha nehéz is, érezzék: van feladatuk az életben,, emberek veszik őket körül, akik szeretik őket, törődnek velük. A MI ÁLLAMUNK'ÉS TÁRSADALMUNK SZERVEZETTEN IS nagyon sokat tesz az ilyen rokkant, fogyatékos emberekért. Óriási összegeket fordít arra, hogy testi fogyatékos gyermekek éppen úgy elvégezhessék az általános iskolát, mint az egészséges gyermekek. Orvosok és az egészségügy dolgozót mindent megtesznek azért, hogy amennyire csak gyógyíthatók, meggyógyítsák őket. Oltásokkal előzik meg a paralízises megbetegedést. Nagy erőfeszítéseket tesznek gyógytornával a mozgássérültek állapotának javítására. Akik csökkent munkaképességűek, azoknak is megteremtik az olyan munkalehetőségeket, ahol egész emberként állhatják meg a helyüket. Szociális otthonokban és intézetekben önfeláldozó gondozók törődnek azokkal, akik már dolgozni vagy talán magukat ellátni sem tudják. De sokan vannak, akik otthon, családjukban, környezetükben várják a segítséget, a szereteted a törődést, a szolgálatot. EMBEREK. SORSOK JELENNEK MEG ELŐTTEM. Idősebb béna bácsi, aki egy szórványban élt. A szórványistentisztelet végén a fiatal lelkész két-három fiatallal, akik szintén kerékpárral jöttek ki őt meglátogatni, együtt imádkoztak a béna bácsi gyógyulásáért. A bácsi nem gyógyult meg. De a törődés, szeretet, Isten vigasztaló szava és az imádság mégis erőt adott ennek a bénának, hogy nehéz sorsát könnyebben viselje. LÁTTAM A VONATRA FELSEGÍTETT CSONKA FÉRFIT, akinek a második világháborúban mind a két lábát le kellett amputálni, és azóta nyomorékon, szánakozást keltőén járja végig a vonatokat, a szánakozó utasok forintjait összegyűjtve, majd talán az italboltban igyekszik „elfelejteni” nehéz helyzetét. Ez a segítség? Erre van ennek az embernek szüksége? AZ EGYIK KÖZSÉG UTCÁJÁN NAPONTA DÉLELŐTTÖNKÉNT FELTŰNT EGY TORZ, IDEGBÉN ULÁ- SOS FÉRFI — kezei, lábai teljesen elfordulva — kis kocsit húzva és azon kenyereket szállított a pékségből a szomszédoknak. Ez volt a maga kis szolgálata. Nyomorék volt, de ez a szolgálat célt adott életének. Később már csak egy kocsiban ült és talán azok tolták, akiknek ő előző években a kenyeret vitte. LÁTTAM FELNŐNI ÉS ÉDESANYÁVÁ LENNI AZT A GERINCTORZULÁSOS, SZÍVBETEG KISLÁNYT, akinek kimondhatatlanul sokat jelentett, hogy barátnője ugyanúgy játszott vele, mintha egészséges lett volna: hogyan küzdött a teljes emberi életért, amikor az általános iskola elvégzése után megpróbált dolgozni, bár rettenetesen fárasztotta. Édesanyja szállította munkahelyére naponta kerékpáron. Láttam vívódását, hogy neki is legyen saját családja, gyermeke, amikor egy másik, szintén kicsit rokkant férfiben élettársra talált. Gyermekének születése majdnem életébe került, de később is, amikor már ágyhoz volt kötve, és levegőt csak egy oxigénpalack segítségével kapott, vigasztalása az a körülötte ugráló, eleven kisfiú volt, akinek újra meg újra mesélt, akivel beszélgetett. így látta e: édesanyai szolgálatát. Talán abból a szeretetből, gondoskodásból akart továbbadni valamit kisfiának, amit ő kapott édesanyjától. ISMEREK EGY NEGYVEN ÉV KÖRÜLI LÁNYT. AKI BÁR CSONT- ÉS IDEGSÉRÜLT, iskolába nem járt, dolgozni nem tud: szülei szeme- fénye. Egy idős néni nagy szeretettel tanította meg olvasni, más valaki kézimunkázni, ő pedig maga köré gyűjtötte a környék gyerekeit — volt köztük olyan, aki míg, szülei dolgoztak. az utcán csavargóit volna — beszélgetett velük, szép szóval nevelgette őket. Élesen figyelte az életet, a körülötte levő eseménveket. és megható volt látni, hogy biztatta és erősítette édesapját, amikor az váratlanul könv- nyebben megbénult, hogy ne hagyja el magát, ne zúgolódjon. Kimondhatatlan gondot jelentett ez a lány szüleinek, mégis micsoda óriási szolgálat az. ami az ő fogyatékos életét teljessé teszi. Tudom, lehetne sokkal negatívabb példákat is hozni, de én ilyenekkel találkoztam, és azt hiszem, ezekből kiderül az. hogy itt is szolgálatot bízott ránk a mi Urunk: Részt venni társadalmunk humánus törekvéseiben. amellyel felveszi sorsukat. Vállalni a ránk eső részt terheik fizikai, anvagi és lelki hordozásában. Számon tartani és törődni a gyülekezetünk területén élő rokkant és fogyatékos emberekkel. Türelemmel, szeretettel, biztatással segíteni azoknak az embereknek is, akiknek az élete nem teljes, hogy mégis megtalálják életük értelmét, célját és szolgálatát. Dr. Muntag Andorné kisközség. 1870 lakossal, köztük 348 evarlgélikus gyülekezeti taggal. 1900-ban Szepet- neknek még 2468 lakosa s 732 evangélikus egyháztagja volt. A gyülekezet 1825-ben alakult. Nagykanizsa lakossága ma meghaladja a 39 ezret, s ezek közül ma mindössze 430 evangélikust tartanak nyilván. Dél- Dunántúl egyik ipari centruma, fejlődő iparágakkal. 1861- ben indult el az első vasúti szerelvény a Budapest—Trieszt útvonalon, amely érintette Nagykanizsát is. Ez a tény döntően meghatározta a város fejlődését, illetve várossá alakulását. 1840-ben még mindössze 50 evangélikusról tudnak. 1900-ban már 300 evangélikust tartanak nyilván. A gyülekezet 1845-ben alakult fiókegyházzá. Éspedig Szepetnek (!!) fiókegyházává. Anyá- sítása csak 1899-ben történt, amikor a város lakossága már meghaladta a 23 ezret. MIT BIZONYÍT EZ A PÉLDA? Egyrészt azt, hogy a társadalmi, gazdasági fejlődéssel változik a demográfiai eloszlás, másrészt gyülekezeti ösz- szefüggésben a lakosság létszámbeli emelkedése nem jelenti törvényszerűen a gyülekezet lélekszámbeli emelkedését, de átalakíthatja a gyülekezetek egyházigazgatási helyzetét. Hazánk gazdasági és társadalmi átalakulása törvényszerűen vonja maga után a településekben történő változásokat is. Az a tény, hogy nagyüzemű mezőgazdasággal rendelkezünk, jelenti azt is, hogy a mezőgazdasági munka átértékelődött, az igények és a feladatok magasabb képzettséget igényelnek, ez viszont a tanyarendszer felszámolásához, a nagyobb s így kulturáltabb települések kialakulásához vezet. Az agglomerációs gyűrűk kialakulása, esetenként átalakulása, illetve eltolódása, az egyes települések lélekszámbeli csökkenése — esetleg megszűnése — kihal a gyülekezeteink lélekszám- változására is. Kétségtelen, hogy ez problémát jelent, illetve erőteljesebben jelenteni fog a közeljövőben. A gyülekezeti tagok gondolkodásmódjában fellelhető szekuraliz- mus, a demográfiai változások, valamint az agglomerációval együttjáró tudatváltozás nyilvánvalóan kihatnak a gyülekezetek lélekszámának változásaira is. Az elmúlt esztendőkben történt gyülekezet- összevonások is már ennek a jegyében történtek. A következő esztendőkben tudományos elemzés alá kell vennie egyházunknak is az egyes gyülekezetek helyzetét, hiszen a közegyház anyagi, épület-, lelkészutánpótlás s egyéb kérdéseiben csak úgy tud tervezni, ha pontosan ismeri azokat a változásokat, amelyek az elmúlt esztendőkben érték, illetve. amelyek hatni fognak a közeljövőben — sőt távlati összefüggésben is — az egyes gyülekezetekre. S bár e kérdésben is a legújabb tudományos felismerésekre támaszkodva tudunx csak tájékozódni, de nekünk, hivő evangélikus keresztyéneknek, soha sem szabad elfeledkeznünk a Szentlélek munkájáról és erejéről, amely egyetlen „teremtője” és ..fenntartója” gyülekezeteinknek, egyházunknak. Dr. Karner Ágoston Kudarc vagy eredmény? Csel 16, MIKOR AZ EVANGÉLIUM ELŐSZÖR ÉR EL EURÓPÁBA, útját nem kísérik fényes sikerek, lenyűgöző eredmények. Valaki nagyon találóan mondta, hogy ha akkor lett volna már újság, bizonyára csak széljegyzetben közölte volna a rövid hírt ..A keresztyének első missziói kísérlete Európában eredménytelenül végződött. Pedig legjobb emberüket, Pált küldték ki. Ennek ellenére egyetlen asszonyt tudtak megnyerni a keresztyén hit számára.” Miért nem titkolja el Pál a sikertelen kezdetet? Miért nem hallgat róla a könyv írója, Lukács? Nem véletlenül mondják el az európai keresztyénség kezdetét ilyen őszintén. S nekünk, ma Európában élő keresztyén gyermekeknek és felnőtteknek érdemes ismerni és megjegyezni ennek történetét. MERT EZ A TÖRTÉNET ELMONDJA NEKÜNK, hogyan vezeti Isten ö követeit életükben és szolgálatukban. Mikor Pál társaival együtt arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten őket Európába küldi, feladta addigi átgondolt missziói tervét, s engedett annak a belső parancsnak, hogy Isten őket másfelé akarja vezetni. Troásban felszálltak az első Európába induló hajóra. Neápolisnál léptek először Európa földjére. Nem maradtak azonban ott. hanem Filip- pibe mentek, Macedónia fővárosába. Filippiben abban az időben főként rómaiak laktak, csak elenyésző számban akadtak köztük zsidók. Filippiben senki nem várta őket. Sőt még zsinagóga sem volt a városban, ahol Pál más városokban a honfitársain keresztül kapcsolatot talált az emberekkel. Hogyan kezdjenek hozzá az evangélium hirdetéséhez? Pál mégsem nyugtalankodott. Néhány nap eltelte után, egy szombati napon kiment társaival a várostól nem messze levő folyóhoz. Azt gondolta : ha egyáltalán vannak zsidók a városban, akkor azok biztosan ott gyülekeznek ösz- sze a városon kívül a folyónál imádkozni, ott találkozhat velük. Néhány asszonyt találtak azonban csak ott. Ezeknek kezdett el Pál beszélni Jézusról. S egy közülük, egy Lvdía nevű bíborárus asszony felfigyelt Pál szavára. Mikor Pál beszélt arról, hogy Isten Jézus 11—40 Krisztusban mennyire szeret minket, Lydia nem másokra gondolt, hanem magára: engem is keres, szeret az Isten Így mondja Lukács: „az Ür megnyitotta a szívét”. EGYETLEN ASSZONY — EGÉSZ FILIPPIBEN! Nem valami biztató kezdet! Érdemes volt ezért átjönni Európába? Pál apostolt azonban nem keseríti el a sikertelennek látszó kezdet. Ö nagyon jól tudja: Jézus számára minden egyes ember drága, nagy érték, s a kicsiny, sikertelennek látszó kezdet ellenére megy tovább az evangélium drága üzenete. NEM CSUPÁN A KICSINY KEZDET TETTE PRÖBARA Pál apostolék hitét. Ütjük és szolgálatuk előtt újabb nehézségek tornyosultak. Mikor néhány napig még Filippiben maradtak, találkoztak egy rabszolgalánnyal, kinek megszállottságát (betegségét) arra használták fel gazdái, hogy jósoltattak vele, s ezzel nagy hasznot hozott nekik. Pál meggyógyította ezt a lányt, gazdáinak ez érthető módon nem tetszett. Pálék ellen úszi- tották a város lakóit, igazta- lanul megvádolták őket, s végül elérték, hogy elítéljék és bebörtönözzék őket. Ott ült hát néhány napi európai tartózkodásuk után Pál és Silás a börtönben. Mások bizonyára elkeseredtek volna. Mi lesz velük? Mi lesz a Filippiben levő néhány keresztyénnel? Hogyan folytatják így tovább a munkájukat? ÖK AZONBAN NEM ESTEK KÉTSÉGBE. Folytatták ott a munkájukat, ahol abbahagyták. S Isten igazolta hitüket. Földrengés támadt. A börtön- ajtók kinyíltak, a foglyok láncai lehullottak. Ok azonban nem mentek el, várták, mi fog történni. A börtönőr félelmében meg akarta ölni magát. Pál tartotta vissza. „Mindnyájan itt vagyunk” — mondta neki. Remegve rohant a börtönőr a cellába. Pált és Siiást kivezette, s a saját házába vitte. Vendégül látta őket. Páiék pedig Jézus szeretetéről beszéltek neki. A börtönőr családjával együtt megkeresztei- kedett. Reggelre a Páiék ellen hozott igazságtalan ítéletet is visszavonták, békében elhagyhatták a várost. I I ♦
