Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-08-17 / 33. szám

mindennapi kenyerünk AZ ORSZÁG KENYERE AZ WEN IS MEGTERMETT. A tu-, dúsítások arról számolnak be. hogy befejezéshez közeledik az aratás, jó ütemben halad a gabona átvétele. Mire e sorok meg­jelennek, bizonyára be is fejeződött az idén nagyon hosszúra nyúlt termésbetakarítás. A sok eső, jégverés, rengeteg belvíz miatt nagyon nehéz körülmények között folyt ez a munka. A hektáronkénti átlagtermés is valószínűleg kevesebb lesz a várt­nál és a múlt évinél. Mégis azt mondhatjuk, hogy kemény mun­kával a tárolókba kerül népünk jövő évi kenyere. A legtöbb ember számára egészen természetes az, hogy a boltban megvásárolhatja a napi kenyérszükségletét. Legfeljebb akkor vagyunk türelmetlenek, ha várni kell a friss kenyér megérkezésére, vagy a kiszolgálás nem megy olyan gyorsan, mint szeretnénk. Elvárjuk azt, hogy hatóságok intézkedései, majd a betakarítást, feldolgozást, szállítást végző munkáskezek százai, sőt ezrei tegyék lehetővé, hogy akadálytalanul jussunk hozzá mindennapi kenyerünkhöz. A FOGALOMKÖRBE BELEÉRTJÜK MINDAZT, AMI A MINDENNAPI KENYÉRHEZ HOZZÁTARTOZIK, éppen úgy, mint ahogy Luther Márton a Kis Kátéban ideértette mindazt, ami a test táplálására és szükségleteire, az általános életszín­vonalhoz tartozik. így azt is, hogy zavartalan legyen az élel­miszerellátás, legyen választék a ruhaneműkben, lehessen kul­turáltan és biztonságosan közlekedni, háztartási gépek köny- nyítsenek otthoni munkánk terhein, szórakoztatásunkra a leg­jobbat nyújtsa a könyv, folyóirat, színház, mozi, rádió, televízió. Környezetünktől olyan együttműködést várunk, ami kényel­münket biztosítja, államunktól olyan politikát, ami a béke fel­tételeit megteremti és fenntartja. Ezt a mindennapi kenyeret, jólétet, biztonságot szeretnénk megnyerni, s az utánunk jövő nemzedéknek is örökül hagyni. KENYÉRIGÉNYÜ N K JOGOSSÁGÁT AZ TÁMASZTJA ALÁ, ha ezért a kenyérért, ami naponként asztalunkra kerül, amit mások munkájából is élvezünk, mi is a magunk he­lyén megdolgozunk, vagy hosszú évek fáradságos munkájával megdolgoztunk. A termelésben, annak előkészítésében, vagy a társadalom egészének irányításában, életenek formálásában a maga helyén többé-kevésbé minden ember részt vesz. A munka bármely pontján való aktív részvétel, de az arra való felkészü­lés. tanulás is jogot ad arra, hogy igényeljünk egy darabot az ország kenyeréből, de éppúgy jogosan elvárhatja a munkából kiöregedő munkás is a maga kenyerét. Ennek a kenyérnek a biztosítására tesz meg államunk mindent, hogy az valóban min­denki asztalara a kívánt mértékben odakerüljön. Törvények és rendelkezések születnek azért, hogy édesanyák mind kevesebb gonddal, de mind több gondoskodó szeretettel körülvéve nevel­hessék gyermekeiket. A szociális juttatások szaporodnak, a tár­sadalombiztosítás szolgáltatásai minden magyar állampolgárt megilletnek. A nyugdíjasokról való gondoskodás is egyre mél­tóbban fejezi ki a munkában megfáradt, idős emberek iránti megbecsülés mértékét. MINDENNAPI KENYERÜNKÉRT EZÉRT FELELŐSEK IS VAGYUNK. Nem mindegy, hogy hogyan veszünk részt a ke­nyér megteremtésében, továbbadásában. A mi munkánk is hoz­zájárul ahhoz, hogy mások kenyérhez jussanak, s vannak, akik a mi kezünkből veszik a kenyeret. Nem mindegy, hogy hogyan nyújtjuk. Itt is a kenyér szélesebb értelemben való értelmezésé­re kell gondolnunk. Mindaz, ami a mindennapi élethez tarto­zik, kenyér. Életet adó kenyér a másik ember számára a •bolt­ban az elárusító mosolya, a hivatalban az eligazító, szíves szó, a közlekedésben az udvarias magatartás. Mindezeket nemcsak elvárhatjuk másoktól, hanem ezeket nyújtanunk is kell mások­nak. Nagy dolog, hogy Helsinkiben aláírták az európai biztonság és a nemzetközi együttműködés okmányát. Ennek gyakorlati megvalósulásáért még sokat kell tennünk a többi aláíróval együtt. Az együttműködést természetesen kicsiben is meg kell valósítanunk. Mennyi szép példája van ennek társadalmi ösz- szefogásokban, amikor emberek falujukért, városukért, annak építéséért, szépítéséért fognak össze. Ugyanakkor van még kí­vánnivaló a családon belül, társbérlők, munkatársak között, a közlekedésben s az élet számos területén megvalósítandó együttműködés vonatkozásában. NEM ELEGENDŐ, HOGY CSAK IGÉNYELJÜK, JOGOT FORMÁLJUNK RÁ, tegyünk is meg mindent annak érdekében, hogy mindennapi kenyerünk minél gazdagabb, minél ízesebb legyen. Olyan ízű lesz az általunk fogyasztott kenyér, amilyen kenye­ret mi nyújtunk másnak. Ha megizesíti a mindennapi mun­kánk kenyerét a jó szándékú együttműködés, segítés, szolgálat készségének a sója, akkor az általunk fogyasztott, élvezett ke­nyér is ízesebb lesz, mert nekünk is több szeretettel nyújtják azt, s mi is több örömet találunk abban. Vető Béla RHODESIÁI FELSZABADÍTASI VEZETŐ AZ EGYHAZAK VILÁGTANACSÁNAL Érdemes megnézni Ha Budapesten járunk Rhodesia nemzeti felszaba­dítás! mozgalmának (Zimbab­we African National Union) elnöke, Ndabaningi Sithole jú­nius 18-án meglátogatta Géni­ben az Egyházak Világtaná­csát, hogy megbeszéléseket folytasson a jelenlegi rhode- siai helyzetről. Amint arról már többször hírt adtunk, az Egyházak Világtanácsa anya­gilag és erkölcsileg is támogat­ja az afrikai fajüldöző rend­szerek és kormányok ellen harcoló nemzeti felszabadító szervezeteket. Az Egyházak Világtanácsa sajtókonferenciá­ján megismételte Sithole elnök . azt a véleményét, hogy nem | lát lehetőséget Rhodesiában a I békés rendezésre, mert a faj- ! üldöző rendszer ellen csak I fegyveres harcban lehet győz- j ni. (epd) I HA VALAKI MAGYAROR­SZÁGOT MEG AKARJA IS­MERNI, Budapestet feltétle­nül ismernie kell. Ezért ha­zai és külföldi túristáink vál­lalkozásai között mindig sze­repel a főváros felfedezése. És ezért hangos — különösen ta­vasztól késő őszig — műem­lékeink körül idegen szótól tér és utca. Még vendéglőink is „magyaros” hangulatot ipar­kodnak varázsolni ételben, ki­szolgálásban és muzsikában egyaránt. Nyitott a szívünk a vendégek felé. hogy főváro­sunkból a legszebb benyomá­sokkal távozzanak a látogatók. Az idei nyár talán csalódást is okozhat a turistáknak. Fő­városunk rekonstrukciója nyo­mán ilyen arányú változás, a közlekedés modernizálása te­rén Baross Gábor óta. építke­zésben. felújításban és átala­kításban pedig József nádor, illetve a millennium óta nem volt. Több mint 1200 helyen van felbontva a város. Feldúlt utak. terek — a metróépítés —, korlátozott gyalogos- és jár­műforgalom — a csatornázás, s egyéb föld alá szorított köz­művek korszerűsítése miatt — arra kényszerítik a bennszü­lötteket csakúgy, mint az ide­geneket. hogy messzi ívben el­kerüljék a kritikus pontokat, noha talán itt lenne valami iz­galmasabb látnivaló nemzeti kincseinket illetően. A holnap szépségéért áldozunk türelmet s megértést, és ezt kérjük ven­dégeinktől is. A FŐVÁROS BIZONYOS FOKIG AZ EGÉSZ ORSZÁ­GOT TÜKRÖZI. AU ez a meg­állapításunk az egyházra is. Nemcsak azért, mert a fővá­rosban van földrajzilag két egyházkerületünk székhelye, s az országos egyház központja, de Budapest egyházi életéből sugárzik az egész magyaror­szági egyház életére a monda­nivaló. Itt fogalmazódik meg az „egyház hangja”, itt kap formát az egyház teológiája stb. Ez természetes fejlődés eredménye. Azt mi is ponto­san tudjuk, hogy Budapest nem az egész sem létszámá­ban. sem jellegében. Hogy más a Vihar-sarok, Nógrád vagy Kisalföld evangélikus tradí­ciója, de ezekből is lüktet na­gyon sok a fővárosban. Mert egyfelől a vidék a legtermé­szetesebb utánpótlási bázisa a fővárosi ©vangélikusságnak, másfelől egyházunk jellegze­tes demokráciája a legszéle­sebb alapokra épült, ennek kö­vetkeztében a szív szerepét végzi, biztosítja a vérkeringés zavartalanságát. Ezért, ha valaki meg akarja ismerni a magyarországi evan­gélikus egyházat, annak funk­cióját Budapest nélkül, cson­ka ismeretanyagra tenne szert. Végső soron itt van Teoló­giánk, itt van sajtóközpon­tunk, levéltárunk, diakóniai központunk, kerületi székhe­lyeink. országos irodánk stb. De a több mint 500 km2 te­rületen kereken 25 egyház- község is van, templomaival és más gyülekezeti helyiségei­vel. Mindezek számtalan lát­nivalót rejtenek magukban. Bemutatásukra aligha vállal­kozhatnánk sorozatunk kereté­ben. KÉT NEVEZETESEBB HELYRE KALAUZOLJUK EL AZ ÉRDEKLŐDŐKET. Mind­kettő templom lesz és nem az­zal az igénnyel, hogy most e két templom és gyülekezet tör­ténetét részletesen ismertes­sük — hiszen ezt már gyakran megtettük —, hanem inkább, ha valaki eddig még nem lát­ta, el ne mulassza turistásko- dása mellett, megtekintését. Pestről és Budáról lesz szó, közelebbről a Deák térről és a Várról. Deák tér A Budapest-programban — ha csak egynapos is —, a két leglátványosabb góc, a Belvá­ros és a Vár mindig szerepel. Említettem azt, hogy a Belvá­ros ebben az évben szinte él­vezhetetlen. A Kálvin tér, a Felszabadulás tér és környéke és egészen tavaszig a Deák tér, megközelíthetetlen volt. Ez utóbbi némiképpen már ki­bontakozott a metróépítés áll­ványerdejéből. Tehát itt már látható „valami”, és alig kell fantázia ahhoz, hogy a jövő egyik közlekedési csomópont­ját — hál’ Istennek, ez mélyen a föld alatt lesz —. a föld fe­lett elképzelni lehessen. Éppen itt törik meg a Kis­körút, s a törés szögében áll az egyik legszebb, legérdeke­sebb fővárosi műemlékünk, az evangélikus templom. Ez a Deák téri templom, amely az utóbbi időben annyi krízisen ment keresztül. A Duna ingo- ványára és hordalék homokjá­ra épült a város és a templom egyaránt, s ez már a múltban iá sok bonyodalmat idézett elő. A metróépítés következtében meg egyenesen drámaivá vált a kérdés, kibírja-e a „palati­nus” — nemes neoklasszicista stílusban épült, egyedülálló műemlék templomunk a föld alatti munkák megpróbáltatá­sait, vagy összedől, esetleg le­bontják, és segít-e rajta a megtámogatás. Hallatlan erő­feszítés történt megmentése érdekében. S a veszélyen hála Istennek, túl vagyunk. Ezért nagy szeretettel invi­tálunk hazaiakat és idegene­ket megtekintésére. Erre az épületre, amely olyan sokszor került válságba történeje so­rán, mondjuk azt: „érdemes megnézni”. Érdemes a hozzá­épített paplakot, iskolát, mint teljes épületkomplexust meg­tekinteni — példa nélküli él­ményt nyújt —. noha a beépí­tettség következtében csak részleteket tudunk felfedezni belőle. A templom azonban a Bajcsy-Zsilinszky út felől tel­jes egészében látható, s min­den külföldi ösztönös kérdé­se: „milyen épület ez”. S ámul a feleleten, hogy „templom”, mivel tornya nincsen, s alak­ja sem kimondottan templomi. Homlozatán levő szerény kis kereszt pedig rendszerint el­kerüli a figyelmet. Tk. ez hir­deti egyedül, hogy Isten házá­ról van szó. Évente több száz külföldi fordul meg hétköznapokon is itt. s a lelkészi hivatalban szí­vesen adnak felvilágosítást a látnivalókról. Természetesen elsősorban a templom belsejé­ről. a Lochbiehler által festett oltárképről, a későbben épített karzatokról. szószékről Itt szólnak arról, hogy Kossuth gyermekeinek kereszthelye, hogv Petőfi mettől-meddig iárt ide iskolába. De elmond­ják a Lux Elek által tervezett és be nem fejezett udvaron ál­ló Luther-szobor történetét, melynek derékig érő része a reformátort hősies pózban áb­rázolja, s az elkészült reliefek magyar egyháztörténeti jele­neteket ábrázolnak. Régi terve a gyülekezetnek, hogy kiállítótermet rendez be, ahol bemutatja gyülekezettör­téneti érdekességeit, relikviáit, eredetiben vagy kópiákban. Nagy szükség lenne erre, mert más az elbeszélés, és megint más a szemléltetés. És lénye­gében a budapesti evangélikus egyháztörténetet a Deák tér nélkül nem értjük meg. Kora­beli festmények, rézkarcok, kegytárgyak tudnák a fejlő­dés stációit nyomon kísérni. A dokumentumok ezen túlme­nően kiegészítenék a főváros történetét is, hiszen az egy­házközség és a templom szer­vesen beleépült a főváros múltjába és jelenébe. A Vár De fordítsuk figyelmünket a másik gócra, a Várra is. Vala­mikor a Deák tér, a pesti egy­ház filiája volt. S első tem­ploma a Dísz téren, a Fehérvá­ri és Vízvárosi-kapu között egy átalakított épületben volt. Ott állt iskolája is. s kevesen tud­ják már, hogy a jelenlegi, a Bécsikapu téri már a második, s alig 75 éves. Az elsőt kisajá­tította a Honvédelmi Minisz­térium, a másodikat pedig a kisajátító hatóság építette neo­barokk stílusban. A Vár, amely fővárosunk éke, vagy inkább gyűrűjében az ékkő, éppúgy építés alatt áll, mint Budapest egésze. Ma­gát a. királyi várat évtizedek óta állítják helyre. hogy könyv-, képtár és múzeuma legyen az országnak. A Má­tyás-templom mellett, a Ha­lász-bástya mögött épül a Hil- ton-szálló. Magát a Vár pol­gári és főúri palotáit túl­nyomó többségükben eredeti formájukban állították helyre, s a Bécsi kapu előtt, szemben az Országos Levéltárral áll a vári evangélikus templom. E templomunk szenvedett leg­többet az ostrom alatt. Egy bomba éppen az oltár előtt robbant, s megsemmisítette Székely Bertalan oltárképét, az oltárt és a templom egész belsejét. 1945 húsvétján még tető nélkül állt a templom, de állva, s a kék égre tekintve tartottak istentiszteletet ben­ne. Ma külsőleg a régi formá­jában áll a templom, belül azonban modernizált. Kazettás mennyezete, egyszerű oltára és 15 éve épült orgonája várja a látogatókat. Ez utóbbi a város kulturális életébe kapcsolódik szervesen bele. Kéthetenként négyszer van hangverseny rajta, ame­lyet a TIT szervez, s művésze Peskó György egyedülállóan teljes Bach-repertoárral gyö­nyörködteti a muzsika szerel­meseit. Ezt a csomópontot is mesz^ szemenő előszeretettel keresik fel a külföldiek. Itt van pl. kizáróan minden vasárnap né­met nyelvű áhítat, de lelkészé­nek, Korén Emilnek finn kap­csolatai révén számtalan ven­dég fordul meg a testvéror­szágból. Érdemes megnézni! Az át­építés alatt levő fővárosunk két kis szigetére invitáltuk a látogatókat, s ha betértek, bi­zonyára gazdagabb tapaszta­latokkal rendelkeznek majd, mind e sorok alapján. Dr. Rédey Pál Alkotmányunk ünnepén Ebben az esztendőben különlegesen jó hangulatban ünnepel­hetjük népünk ünnepét, az Alkotmány napját. 1975 nyara itt­hon is és a nagyvilágban is olyan események sorozatát hozta az ún. uborkaszezon helyett, amelyek örömmel, izgalommal és bi­zakodással kell. hogy eltöltsenek mindnyájunkat. Júniusban a népi-nemzeti egység és töretlen bizalom szellemében választotta meg az ország népe a legfelső törvényhozó testület tagjait, akik a negyedik ötéves terv éveiben a maguk helyén gondoskodnak majd népünk boldogulásának legjobb feltételeiről. Júliusban mi is. mint a népek százmilliói, esodálattal figyelhettük a világűr­ben létrejött kézfogást, aláírást, közös munkát a világ két ve­zető nagyhatalmának bátor űrhajósai között. Augusztus első napján pedig, több értelemben is először a történelem során, ismét százmilliókkal együtt nézhettünk végig egy olyan ünnepé­lyes aktust, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának aláírását, amely meghatározza jelenünket és jövőnket és őszinte bizakodással tölthet el mindnyájunkat. ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÁN ÉRKEZÜNK EL ALKOT­MÁNYUNK ÜNNEPÉHEZ. Természetes, hogy így ünneplésünk nemcsak a múltat öleli fel. 1949. augusztus 18-át vagy az azóta az ember érdekében és népünk fejlődésének igényei következ­tében létrejött módosítások napjait, hanem bizonyságot teszünk arról, hogy a nép Alkotmánya és törvényei, a jogok, kötelessé­gek és lehetőségek nem maradtak írott dokumentumok csupán, hanem évről évre és napról napra valósulnak életünkben. Év­százados, sőt évezredes vágy beteljesülése volt a dolgozó nép hatalmának és igazságának ez a nagyszerű dokumentuma és ez a beteljesült vágy azóta népünk egészének, munkásoknak és parasztoknak, értelmiségieknek, ifjúságnak és nyugdíjasoknak, édesanyáknak és gyermekeknek, hívőknek és nem hívőknek kö­zös kincse, életünk igazságos, demokratikus, eligazító és előre­mutató keretévé vált. EREDMÉNYEINKKEL ÉS TÖREKVÉSEINKKEL, az egészsé­ges közszellemmel és a mindennapi életben jelentkező nehézsé­geket megoldani tudó többségi akarattal és erővel büszkén áll­hatunk bárki elé, aki hazánkba látogat és életünket igyekszik megismerni. Belpolitikánkon túlmenően a népek békéjéért, a társadalmi igazságosságért, mindennemű elnyomás megszünte­téséért népünk vezetői nagy, népünk lélekszámához képest szin­te rendkívüli erőfeszítéseket tesznek és ezzel a népek megbe­csülését vívták ki. Ez is mind Alkotmányunk szellemében tör­ténik. EGYHÁZAINK ÉLETE IS MÉLTÓ KERETEK KÖZÖTT, jó légkörben, államunk részéről való megbecsülés szellemében fo­lyik. Az Alkotmány idevonatkozó paragrafusainak megvalósu­lása nem természetes és magától értetődő, hanem közös erőfe­szítések. a nemzeti egység és a szövetségi politika megvalósulá­sának eredménye. Ezt pedig az egyházainkhoz tartozó hivő em­berek úgy viszonozzák, hogy őszinte nyitott szívvel, erejük, te­hetségük teljes bevetésével élnek és dolgoznak ezért a hazáért és szocialista társadalomért, közös céljainkért, népünk boldo­gulásáért. A mi népünk tagjai számára így teljesedik ki ennek a rend­kívüli nyárnak ünnepi eseménysorozata: örülünk Alkotmá­nyunknak, a megtett útnak és reménységgel tekintünk arra, ami előttünk van. Szirmai Zoltán % \ 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents