Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-16 / 24. szám

Vádoló és felmentó' ige Jn 5, 45—47 Aki ült már vádlottak padján, tudja milyen gyötrelmes, ami­kor elhangzik az ügyész ajkán a vádbeszéd. Ilyenkor a vádlott újra átéli elkövetett bűneit és mázsás súlyként nehezedik rá az ítélettől való félelem. ISTEN IGÉJÉNEK IS AZ AZ EGYIK LÉNYEGES SZEREPE, hogy ilyen közvádló legyen az életünkben. Jézus azt mondja a zsidóknak, hogy Mózes az, aki vádolja őket. A mi életünkben az igében megszólaló törvény tölti be Mózes szerepét. A tör­vény megszólaltatásával Istennek mindig az a célja, hogy fel­fedje bűneinket, hogy rámutasson arra, milyen szeretetlenek és türelmetlenek vagyunk hozzátartozóinkkal és munkatársaink­kal szemben, mennyire hidegen hagynak bennünket mások problémái, milyen önzők vagyunk, amikor a közösségért való áldozatról van Szó. A törvény azonban nemcsak felfedi ezeket a bűneinket, hanem rádöbbent arra is, hogy bűneink miatt íté­letre méltó emberek vagyunk. Aki még nem élte át a törvény­nek ezt a porba sújtó funkcióját, az még nem találkozott az igében az élő Istennel. A FÖLDI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSBAN minden bűnösnek bűnhődnie kell. Az elkövetett bűnökért mindenkit elítélnek, kit többre, kit kevesebbre, a bűnök mértéke szerint. Isten azon­ban abban különbözik a földi bíróktól, hogy a törvény által porba sújtott embernek megszólaltatja az evangéliumot. Jézus azt mondja a zsidóknak: én nem vádollak titeket. Mi már ennél többet is tudunk. Értünk, helyettünk magára vállalta azt a bün­tetést, amit bűneink miatt nekünk kellene elviselnünk. S ezt azért tette, hogy mi szabadon élhessünk, megszabadulva min­den félelemtől és felszabadulva a szolgáló életre. MERT AMINT A FÖLDI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSNAK SEM AZ A CÉLJA, hogy büntessen, hanem hogy neveljen. Is­ten ezzel a különös igazságszolgáltatásával is azt akarja elérni, hogy megújuljon az életünk, hogy mindaz amiért törvényével vádolt, eltűnjön az életünkből. Hogy ne legyünk idegesek, in­gerlékenyek, hanem minden szavunkból és tettünkből áradjon a kiegyensúlyozottság, a másik megértése, a szeretet. Hogy ne legyünk önzők, magunknak élők, hanem lássuk be, hogy éle­tünk akkor teljesedik ki igazán, ha másokért élünk, ha a kö­zösségért — legyen az szűkebb, vagy tágabb közösség — tudunk önfeláldozó módon áldozatot is hozni, szeretettel szolgálni. Megrögzött bűnözők, akik sokszor állnak bíróság előtt mi­lyen közömbösek tudnak lenni a vádbeszéd elhangzásakor! Vi­gyázzunk, hogy az ige hallgatásakor ne legyünk hozzájuk ha­sonlók, hanem legyen minden igehallgatásunk drámai találko­zás a porba sújtó és felemelő Istennel. Dr. Selmeczi János — HALÁLOZÁS. Szabó Dé­li estié, a csikvándi gyülekezet tagja, lapunk hűséges olvasó­ja 94 éves korában május 9- én elhunyt. — Kulcsár Dénes, a csik­vándi gyülekezet felügyelője «»hosszas szenvedés után május 7-én elhunyt. Halálával egy igen szolgálatkész, hűséges munkását veszítette el a gyü­lekezet. Egész élete a jóság prédikációja volt embertársai felé minden időben. Nem ön­magának élt. Istent szolgálta emberek javára. Erről szólt az igehirdetés Németh Géza csik­vándi lelkész ajkáról a rava­talnál, ahoi megszomorodott szívvel, de reménykedve állt az egész gyülekezet. — özv. Beck Ferencné, sz. Plvan Terézia a miskolci gyü­lekezet őrállója, lapunk hűsé­ges olvasója 81 éves korában csendesen elhunyt. „A mi Is­tenünk kegyelme van mind­azokon, akik őt keresik”. J. S. BACH ÉS KORTÁRSAI címmel org'onaest lesz jú­nius 14-én, pénteken és jú­nius 17-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Bach: Három korálelőjáték c-moll prelúdium és fúga Muff at: c-moll toccata g-moll passacaglia B-dúr toccata Bach: (Dór) toccata és fúga Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixher Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. Ahol nemzedékek váltódnak. Beiktatták Kardos József lelkészt téti gyülekezetünkbe a krón'ika a török HÓDOLTSÁG IDEJÉIG nyújt írásos nyomokat, az akkor még kisközségnek is alig ne­vezhető Téth népének hánya­tott és üldözött életéről. Tö­rök zsarolta és verte, labanc tizedelte, majd a koroncói csatában (1704) a kuruc se­regek felett aratott diadal mámorától megittasodva tel­jesen feldúlta és felégette a községet. A tétiek könnyel és vérrel írott története ez. De jövőbe vetett hitük és re­ménységük hamarosan életet teremtett az üszkös romokon. 1178 tavaszán „Mária Terézia kegyes királynő megsokallva már az evangélikusok zakla­tását és molesztálását” enge­délyt ad templom és prédiká­toriak építésére, de olyan fel­tételeket szab, hogy az soha­sem épülhessen fel. Maga je­löli ki a helyet a falun kívül. A templom nem épülhet ol­csó épületanyagból, (fából!), hanem csak kőből, torony és harangok nélkül. Méretei, nagysága és arányai előírásá­val pedig úgy gondolja a „ke­gyes királynő”, hogy egy életre elveszi a téti evangé­likusok templomépítési ked­vét. A templomépítés ennek ellenére azonnal megkezdő­dött. Jobbágyok, zsellérek fil­lérei, iparosok és kereskedők adományai lehetővé tették, hogy két év alatt felépüljön s szóljon benne nemzedékről nemzedékre Isten életet adó, eligazító szava. MINDEZ RÉGEN VOLT. Ma Tét, lakóinak szorgalmá­ból virágzó dunántúli falunk. Epres- és málnáskertjeinek gyümölcsét messze határain­kon túl ismerik, híres autó- buszgyárunk alváz-összeállító részlege az urbanizáció első jeleiről tanúskodik. A közös cél. népünk egységének, gaz­dagabb és boldogabb életének munkálásában van együtt a falu népe; hi vöké és nem hí­vőké. ROGATE VASÁRNAPJÁN a téti gyülekezetünk ősi tem­plomába új lelkészt kísér­tünk: Kardos Józsefet, akit a téti gyülekezet presbitériuma és közgyűlése egyhangúlag hí­vott el a balatonszárszói szór­ványból. Az örömünnepen részt vett D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Fekete Zoltán orsirigos fel­ügyelő. s kíséretükben Ko­vács István, a Győr-Sopron megyei Tanács egyházügyi tanácsosa. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉ­SÉBEN arra mutatott rá, hogy Isten mélyen szereti egyházát és világát. Életét, holnapját és jövendőjét akarja. Egyháza azért van, hogy Urának ezt á szeretetszándékát meghirdes­se és gyümölcsöztesise. WELTLER REZSŐ ESPE­RES a Jézus nevében imád­kozó lelkész és a Jézus nevé­ben imádkozó tanítványi gyü­lekezet nagy ajándékáról és felelősségerői beszélt. Hang­súlyozta, hogy imád! zni csak az tud Jézus nevében, aki két lábbal a földön áll és éL Az veszi csak igazán észre azt, hogy van miért hálát ad­ni, és azt, hogy miért kell imádkozni. Így válhat csak az imádkozó lelkész és imád­kozó gyülekezet szolgáló lel­késszé és szolgáló gyüleke­zetté, mely megkapja Jézus­tól az ajándékot, a teljes örömöt. KEREK EGÉSSZÉ VÁLT AZ ÜNNEP az új lelkész bekö­szöntő igehirdetésével. A va­sárnap alapigéjének mai mon­danivalóját szólaltatta meg hangsúlyozva, hogy az isten­tiszteletet nem lehet időre és alkalomra szűkítdni. Jézus egész élete istentisztelet volt, s a tanítvány nem lehet különb Mesterénél. Az önző, magának élő életből kilépő, a másokért, mások javát, boldogságát, jö­vendőjét szolgáló élet az igazi istentisztelet. Szívből fakadó hitvallása, melyben tisztán és egyértelműen fogalmazódtak meg azok a teológiai dönté­seink és felismeréseink, me­lyekre egyházunk eljutott va­lamennyiünk számára felejthe­tetlen marad. Néhány súlyos mondat ebből: „... én olyan lelkész szeretnék lenni, aki szolgál! Nemcsak a szószéken, hanem a faluban, mindenütt! Nem rangban, elismerésben akarok az első lenni, hanem a szolgálatban. Azok mellé aka­rok állni, akik egyedül vannak, betegek, bánkódok, tanácstala­nok vagy elvesztették az életbe vetett hitüket és reménységü­ket... Én ehhez a szolgálathoz kérek erőt Istentől.. Nincs lelkésziktatás ünnepi közgyűlés nélkül. Dr. Guoth Béla gyülekezeti felügyelő kö­szöntötte elsőként elnöktársát. Ö, aki a téti gyülekezettel év­tizedek óta együtt van és együtt él, bizonyságot tett ar­ról, hogy az új lelkész megta­lálta azt a kulcsot, mely előtt a téti emberek szíve megnyí­lik, megtalálta azt a nyelvet, melyet mindenki egyaránt megért; az emberszeretetet. D. dr. Ottlyk Ernő püspök egész egyházunkkal és népünk­kel való együttgondolkodás és együttjárás felelősségét he­lyezte a gyülekezet és új lelké­sze szívére. Dr. Fekete Zoltán, országos felügyelő minden emberrel va­ló szolidaritást és elkötelezett­séget hangsúlyozta. Kovács István egyházügyi ta­nácsos köszöntő szavaiban rá­mutatott arra, hogy egy új ve­zető mindig kérdőjeleket te­remt maga körül. De ezek a kérdőjelek a közös cél érdeké­ben; népünk javáért, boldogu­lásáért vállalt közös felelősség­ben és szolgálatban választ nyernek. A sorban ezután barátok, szolgatársak a régi és új gyü­lekezet tagjainak áldáskíváná­sai hangzottak el. Első renden a gyülekezet 42 esztendőn ke­resztül szolgált lelkészéé, az előd Lukácsy Dezsőé. Majd dr. Nagy István esperes s e sorok írója a barátok nevében, Ja- kus Imre és Szende Sándor lelkészek volt egyházmegyéjé­ből, Kiss Jenő Bezi-eneSei és Dombi László felpéci lelkészek az új egyházmegye lelkészi munkaközössége nevében kö­szöntötték. Ott voltak a kö­szöntők sorában a református és római katolikus gyülekeze­tek képviselői és vezetői Na- rancsi Elek református lelkész és Bálinger Tibor római kato­likus plébános vezetésével. Amikor az iskolában vala­mi nehezen érthető feladattal birkóztok, és tanárotok látja arcotokon a bizonytalanságot, sokszor próbál átsegíteni ben­neteket a nehézségeken így: na várjatok, mondok egy pél­dát. Egy világos példa, ha­sonlat megoldja számotokra a rejtélyt. Lassan az iskolai fejtöré­sektől két hónapra elbúcsúz­tok. De a nyári táborokban, pihenésetek idején is bizo­nyára lesz részetek szellemi erőpróbákban, vetélkedőkben, fejtörő játékokban. Kedvelt foglalkozás ez minden kor­osztály számára. Gondolja­tok arra, hogy a televízióban is mennyi ilyen műsor van. Ezen a nyáron a ti rovato­tokban egy új sorozatot indí­tunk el. Gondolkodásra, néha fejtörésré akar indítani ben­neteket. Jézus példázataiból válogattunk össze egy soro­zatot. Talán megszoktátok, hogy ha az Igét hallgatjátok, azon nem „kell gondolkozni”, azt nem kell forgatni ma­gunkban. Ezért is felejtitek el könnyen, amit egy gyer­mek bibliaórán, vagy isten­tiszteleten hallotok. Ezek a példázatok meg akarnak tanítani gondolkodni: Isten országa, Jézus Krisztus, és az üdvösség dolgai felől. Ezekben a példázatokban nem minden és nem azonnal ért­hető. Jézus maga is úgy be­szélt róluk, mint „titokról”. Aki nem figyel igazán Jé­Volt szórvány gyülekezete nevében Kamarell Károly bú­csúzott A tétiek üdvözlésé zárta a köszöntések sorát. Első kom- firmandusai képviseletében Lumpért Edit és Kiss Ferenc, Salamon Dezső né az asszo­nyok, Lampért Lőrinc pedig a férfiak nevében. A kötetlen, meghitt és őszin­te beszélgetések során még azt is megtudtuk, hogy most van folyamatban falujuk közmű­vesítése. Hozzáfűzték ehhez sokat sejtető mosollyal: „a pa­rókiába nem vezetjük be a vi­zet — újat építünk! Majd ab­ba! Késő délután volt már, ami­kor kezet szorítottunk s bú­csút vettünk egymástól. Ami ezen az ünnepen a vastag falú ősi téti templomban elhang­zott, váljon életté, új lendü­letté, új elszánássá, messze- hangzó bizonyságtétellé. zusra, nem gondolkodik el a hallottakon, és főtleg nem fo­gadja gyermeki hittel Jézus szavát, annak az talán min­dig is titok marad. Ismertem egy kislányt Nem volt önbizalma. A feladatok előtt gyakran . megtorpant: erre nem vagyok képes, ezt nem tudom megoldani — mondta. Sokszor potyogtak a könnyei leckefüzetére. Meg kellett tanulnia, hogy kétség­beesés helyett az eszét hasz­nálja, gondolkozzon. És az először lehetetlennek látszó feladatokat is sikerült lassan megoldania. Luther Márton így magya­rázza a harmadik parancso­latot: „...Isten igéjét öröm­mel hallgassuk és tanuljuk”. A tanulás mindig erőfeszítés­sel jár, de gondoljatok arra az örömre, amit az elért eredmény jelent. Ne mondjá­tok soha Isten igéjére: én ezt úgysem értem, ez tőlem távol áll, hanem figyeljetek oda, dolgozzatok együtt azzal, aki az igét hirdeti nektek, vagy amit ebben a rovatban is ol­vasni fogtok, törjétek a feje­teket a feltett kérdéseken. Legfőképpen pedig kérjétek Jézust, hogy ő világosítsa meg igéjét, ne maradjon az szá­motokra titok, mert Jézus is azt akarja, hogy megértsétek és megszívleljétek. így mond­ja igéjében: „Néktek adatott, hogy Isten országának titkát értsétek." (Márk 4. 11.) Blázy Lajos Titok? Fél Budapest Budánál nagyobb területen helyezkedik el gyülekezetünk. Három önálló községben, Bó- csán, Tázláron és a szinte alig megközelíthető Szánkon. Az érdekessége — főleg Bo­tsának, ahol gyülekezetünk java él — hogy nagy külte­rületekkel, tanyákkal, sőt ön­álló kis falvaknak beillő ta­nyaközpontokkal is rendelke­zik. Csak maga Bocsa ilyen főbb részekből áll: Központ, Felsőfalu, Hegyes, Kisbócsa, Gáspársor, Zöldhalom, Bagi, Űjbócsa . . . Ezek egyúttal gyülekezeti egységek is. Élü­kön a gyülekezet presbiterei­ből kikerülő vezétők állnak. Ök fogják össze az adott kör­zetet: tájékoztatják a lelkészt arról, ami fontosabb ott tör­tént, ki került kórházba, köz­vetítik az üzeneteket, s pilla­natnyilag az egyházfönntartói hozzájárulást is ők gyűjtik össze. Jelenleg 15 körzet van. Gócpont nélkül Gyülekezetünk a szórvá­nyok között is különös helyet foglal el. A 384 lélekből (nép­egyházi adatok) a legtöbben tanyán élnek. Ez azt jelenti, hogy nincs olyan sűrűnlakott evangélikus terület, amely egyházi életünk magját ké­pezhetné. Azért mégis alakul­tak ki főbb központok, főleg a négy állandó istentiszteleti helyünk körül. Bócsa-Köz- pontban, ahol lelkészlakással egybeépített kápolna van, Kisbócsán, ahol a különös Szórványokban Egy gócpont nélküli szórvány — Bocsa „pusztai templom” áll, Tázlá­ron. ahol közösen épült tem­plom a református gyüleke­zettel és végül Űjbócsán, ahol Hachbold Péter presbiter test­vérék adtak állandó otthont tanyájukon istentiszteleteink­nek. Egy-egy helyen kevesen vagyunk, de együttesen ko­moly kis gyülekezet lehetne együtt vasárnaponként. Ötvenszer tanított ének dünk el sokszor. Az oka egy­szerűen abban rejlik, hogy noha életszínvonalunk emel­kedett, könnyítenek is a szin­te minden családban megta­lálható gépek, de jobban és többet akarunk elvégezni. Va­an úton kellene lennem. Ál­landó istentiszteleti helyeink távolsága 5, 10 és 20 km. Az egy is érték Hittan is sokféle van: hat iskolában. A távolságok miatt Gyülekezeti ház cs parókia Bócsán A gócnélküliségből és a szétszórtságból adódik, hogy nagyon változó az alkalma­kon résztvevők száma, öt-hat alkalom is elmúlik, míg vég­re ugyanazok az arcok meg­jelennek. így tehát sorozato­kat tartani, nagyobb dolgo­kat hirdetni nem lehet. Az út: presbitereink, őrállóink adják tovább a híreket alkal­maink időpontjától, terveink­ről. céljainkról. Minden mun­kánkra jellemző egv másik kü­lönös dolog is: az új rész éne­keinek megtanulásához leg­alább három alkalommal kell énekelni azokat Ha azzal is számolunk, hogy’ minden ne­gyedik alkalommal jön ugyan­az a testvér templomba és hogy négy helyre járnak'' rendsze­resen, akkor ezt összeszoroz­va kb. ötvenszer kell tanítani egy éneket, hogy nagyjából ismerje közösségünk. Többet akarunk Miért nem lesz kevesebb a munkánk a rengeteg háztartási gép segítségével? — tűnő­lahogy így van a gyülekezeti szolgálat terén is. Kerékpár­ral egy évig havonta kb. 500, motor segítségével 7—800 és Karácsony óta autóval több mint 2000 km-t teszek meg. Mégis érzem, hogy ebben a teljesen szétszórt gyülekezet­ben ez kevés, szinte állandó­konfirmandusaink is három csoportban tanulnak. Van, hogy egy gyerekért kell 10— 20 kilométert megtenni. Ilyen­kor és a tanyákon való láto­gatáskor az jut eszembe, hogy Jézus a 99-et otthagyta, hogy az egyet megkeresse és meg­mentse. Neki az egy, a legki­sebb is drága és érték. Ez ad erőt a szétszórt gyülekezetben a magányos szolgálathoz. Nehézségek és örömök Vannak nehézségei is en­nek a szolgálatnak. Emléke­zetes marad: eső után Kis- bócsára kerékpároztam isten­tiszteletet tartani. A földút egész szélességében mélyedé­sekben állt a víz jó fél km hosszan. Meghallottam, hogy egy autó közeledik mögöttem. Biztos lelassít — gondoltam, — de azért biztonságból si­etni kezdtem, hogy túljussak a sáros részen. Az utolsó gö­dörnél voltam, amikor válto­zatlan gyorsasággal elzúgott mellettem az autó, s derékig teljesen saras és vizes lettem. Így kellett az istentiszteletet megtartani a hidegben és ki­bírni, míg hazaérve átöltöz­hettem és megmelegedhettem. Arany sorai jutottak eszembe az Epilógusból: .........Nem pö­röltem, / Félreálltam, letöröl­tem.” Vannak szépségei is szolgá­latunknak. Megható azon né- hányak szeretete, akik négy hónapig, amíg feleségem kór­házban volt, a szolgálat ön­zetlen lelkületével jöttek és segítettek. Szintén voltak több mint félszázan, akik a tavaly tavaszi első szóra adakoztak és jöttek is központi és kis- bócsai templomunk környé­két rendezni. Egy iránira ké­szült el a faluban elsőnek előttünk az utcai járda, a benti járdák, emésztőt készí­tettünk, a templompadokat befestettük, új oltárterítőlcet, vázákat vettünk, templomot meszeltünk, kertet parkíroz­tunk. A bizalmunk föléledt: ha helyileg, lakás szempont­jából nincs is magja gyüleke­zetünknek, de van lelke. Van­nak lábak, amelyek a hívó szóra megindulnak, vannak pénztárcák, melyek a szük­ségben kinyílnak, vannak ke­zek. amelyek a jót teszik — vannak szívek, amelyek értik és átélik az Ige szavát. A nem járóból — hívogató A közelmúltban egy gyüle­kezeti tag állít meg az utcán, aki feleségével együtt Óév este volt másodszor összejö­vetelünkön azóta, hogy Bó­csán szolgálok. Szeretnék kér­ni, hogy náluk is legyen há­zi bibliaóra. Ilyen remény- teljesen kezdtük náluk, és folytattuk a gyülekezet más területein. Általában többen vagyunk együtt, mint a tem­plomban. Eljön talán olyan is. aki a templomba nem, és látni néha más vallásúakat: szomszédokat, barátokat is. Sokszor megtörtént, hogy ami­kor hívogattam az alkalomra, addigra már a háziak hívták a környékbelieket. A közös­ség erősödik. Megtanultam, nem szabad mereven ragasz­kodni a formákhoz, hanem a lehetőség adta szolgálatokat mind kipróbálva és végezve, a leghatékonyabban kell szol­gálatunkat végeznünk. Széli Bulcsú

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents