Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-16 / 24. szám

Az Evangélikus Teológiai Akadémia június 21-én, pénteken délelőtt 10 órakor tartja tanévzáró istentiszteletét és ünnepélyét az Országos Egyház imatermében (Bp. VIII., Üllői út 24. udvari épület II. emelet). Igét hirdet D. dr. Ottlyk Ernő püspök.

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Teológiai Akadémia tanári kara.

Tanévzáró a Teológiai Akadémián

Jobban kell értenünk

„Növekedjünk Krisztusban”

Ef 4, 15

A jobb megértés kedvéért ismét csak bele kell illeszkednünk az apostol; keresztyén- ség sajátos gondolatvilágába. Krisztus megdicsőülésének kozmikus jelentősége van. Isten „Orrá” tette őt és ennek az ő uraságának kiterjedése magába öleli az univerzumot. „És .mindeneket vetett az ő lába alá” (Ef 1, 22) Krisztus betölti a mindenséget. őbenne növekedni, őhozzá felnőni, az ő hatalmi körébe belenőni — képzeletünket felülmúló cél, rejtett a szemünk elől, csak a hitünk tágulhat ekkorára.

Ez az irdatlan nagynak látszó cél mindjárt megfogha- tóbbá válik, ha olvassuk az idézett vers folytatását: „és Öt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé”. Az egyház sajátos módon van telve Krisztussal. Ezért nem elég azt mondani, hogy Krisztus Ura neki, azt szabad mondani, hogy „Feje”.

Az egyház Krisztus teste. Ő a Fő. mi vagyunk a tagok. Több ez hasonlatnál, bár mint hasonlat is szemlélteti a helyes viszonyt: a fej irányítia a test tagjainak működését. Egy élő ember organizmusa merőben más mint egy gépezet a maga alkatrészeivel, állandó, szilárd formába öntött csavarjaival. AZ egyház organizmus, nem pedig mechanizmus. Az élő Fő élteti, nem egyszerűen tagjainak összessége alkotja.

MiVel pedig életről van szó, ezért lehet szó növekedésről, fejlődésről, gvarapodásról. Az egyház, kisebb egységben a gyülekezet az a helv, ahol növekedhetünk s növekednünk kell „Abban, aki a fej, a Krisztusban”. Az Újszövetség nem ’ ismer keresztyén életet a gyülekezeti közösségen kívül, annak elhanyagolásával vagy énpen lebecsülésével. Nem mintha minden egyes ..tngnák” nem volna meg a k"10n szelepe, feladata a neki adott ajándék mértéke szerint, Nagyon is sokféle ez az aiándék. De mindenképpen s mindig az egész testet kell szolgálnia. Mert ha nem. akkor nem növekedik a Krisztus teste, pedig annak növekednie kell mind a teljességig. Ráadásul a csak magára gondoló, elkülönülő hivő elveszti önmagát is annak a mintájára, ahogyan tetemmé válik egy amputált kéz vágj' láb.

Közelebbi felvilágosítást nem kapunk a tekintetben, hogy mi tartozik ehhez a növekedéshez? Az összefüggés szerint hangsúly esik az „igazság követésére”. Ennek szere- tetben kell történnie, mert csak a szeretet lelkületével tett bizonyságtétel hiteles és vonzó. Viszont a szeretet sem gyakorolható anélkül, hogy oda ne szenteljük magunkat az igazságnak. Aligha tévedünk, ha e helyütt az igazságon magát az evangéliumot értjük, vagyis azt az igazságot, mely Jézus Krisztusban ragyogott fel. „Az Isten Fiában való hit és az ő megismerése” (13 v.) az a terület, melyen előre kell haladnunk. Hittan, dogmák? — kérdezhetné valaki csalódottan. Nos igenis, jó értelemben véve elmélyedés a Szentírásban, a hit igazságainak elfogulatlan kutatása és hitbeli meggyőződésre jutás, ami magától értetődően nem hull az ölünkbe szorgalmas tanulás és kipróbálás nélkül. Nem kelle- ne-e gyorsabb ütemben növekednünk ebben ?

„Érett férfiúságot” emleget az apostol, amire el kell jutnunk. Szembeállítja ezzel azokat, akik a tanításban éretlen gyermekek még, véleményük hullámzik mint a tenger habja és akármi tévelygés szele könnyedén fölkapja őket (14 v.). Változtatnunk kell ezen.

Nem titkoljuk, ennek a, sorozatnak is egyik törekvése, hogy mélyebb hitbeli megismerés vágyát keltse föl bennünk. Fontos ez az egyház, a gyülekezet egységére és dia- kóniájára nézve egyaránt, őt megismerni. Krisztusban erősen és helyesen hinni, ez bizony kihatással van mind közösségi életünkre, mind küldetésünk hű betöltésére. Mert mennél közelebb vagyunk a Főhöz, annál közelebb egymáshoz.

Scholz László

István Marian:

Férfidal, nőkről

Nézzétek a combjukat, a hátukat,

mi premier plánban megmutatjuk őket,

a mozikban, színházakban.

nézzétek, hogy vonaglanak,

premier plánban megmutatjuk,

kamaszoknak és uraknak;

s hogy teljék benne gyönyörűségük:

paég a bácsiknak is;

s mi bevételt kapjunk értük.

A nők hasznosak mindenképpen, ugyebár, dolgoznak itt-ott, róluk írjuk a legtöbb viccet, férfiak a férfiaknak; kedvesen nevetünk rajtuk, csacsogó aranyoskákon.

A nőket Igen megbecsüljük, szólítjuk őket: Jutka, Erzsi, ők meg, nemes férfinépet, vezetéknevükön tisztelnek, hiszen a bájos, bohó nőknek vagyunk atyai vezetői; igazgatójuk, főnökségük.

A nőket igen megbecsüljük, asszonyunk olykor ütlegeljük, sajnos, ma néha visszaütnek ...

S mi fiúk, a fáradt munkásnőket — ha későn ér véget a műszak, s az éji utcán hazamennek — megkergetjük. Ez ám a játék!

A szerző „VESZÉLLYEL VEMHES VILÁG” című kötetéből.

Megjelent 1974-ben.

Előfizetőink figyelmébe

Értesítjük kedves Előfizetőinket, hogy több helyről — Budapestről és vidékről — kaptunk olyan értesítést, hogy az elmúlt hetekben Előfizetőink késve, rendszertelenül kapják lapunkat Az ügyben megkerestük a Posta Központi Hírlap Iroda Igazgatóját, s kértük, haladéktalanul Intézkedjék az Evangélikus Elet késedelmes postázásának megszüntetése ügyében. Addig kedves Előfizetőink szives elnézését kérjük.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL

Károly, hirdette az igét Rm 8,38—39 versei alapján: Semmi sem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.

Egy régebbi, teológiai témákkal kapcsolatos levelezésükben bukkant fel ez a Páli idézet. Kékén András személyes hitvallásaként. Ahhoz a mesebeli vándorhoz hasonlította, akinek csak egy kívánsága volt, de abban ezer ajándékot kapott. Ez az egy számára „Isten szeretete a Jézus Krisztusban”. Kilencéves korában jutott félárvaságra. De azok a magaslatok se szakíthatták el, amelyek felé széles körű műveltsége, igényes szellemisége hajtotta. Ez a szeretet késztette határozott döntésre fiatal korában, amikor a püspöki hivatal titkára asztala helyett inkább a hódmezővásárhelyi gvülekezetet vállalta sok szórványával. Ez fordította szívét az árvák és elesettek felé. Ez tette szerénnyé, amikor munkásságának eredményét láthatta. Ez tette bizakodóvá, amikor Váci Mihály szavaival élve, a lel- készi szolgálat sokszor úgy tűnt előtte mint „eső a homokon”.

Egy percet tölthetett betegágyánál közvetlen halála előtt legközvetlenebb munkatársa. Kérdésére: megismersz? — kíntól gyötört barna tekintetével intett igent. Most ő kérdi Jézusától: megismersz? És a szelíd szemű Jézus igent int tekintetével. Megismerlek. Te vagy az a vándor, aki egyet kívánt és abban ezret kapott.

A Lutheránia énekkar énekelt temetésén. Mint a szomszédos gyülekezetek lelkészei ravatalánál Szirmai Zoltán imádkozott; sírjába helyezésekor Benczúr László szolgált. A Deák téri gyülekezet nevében, mint annak felügyelője és lelkioásztorának jó barátja, Szent-Ivány Ödön mondott sok hálával teli búcsúszót. b.

f Szíehló Gábor

n

Több mint tíz éve figyeltük a híreket, vajon bírja-e^ súlyosan sérült szíve, s egyre nyugodtabban gondoltunk rá: átvészelte a nehezét. Most annál jobban megdöbbentünk, amikor fekete keretben kellett nevét látnunk. Váratlanul ért távozásának híre. Május 28-án hagyta itt szeretteit, s pünkösd előestéjén búcsúztak tőle az interlakeni vártemplomban.

Tíz év óta melengette nagy álmát: mikor tud hazajönni.

Már-már a küszöbre lépett, e nyáron vártuk. Ám hosz- szabb útra indult: időből az örökkévalóságba.

Nagytarcsán kezdte paró- kusi szolgálatát. Hallatlan szervezőkészségének nyomai ma a falumúzeum épületei.

Álmai és szeretete túlfeszültek a gyülekezet határain. Az intézményes szeretetszolgálat tervei és tettei millió magként hulltak szét ujjal közül.

Ügy tűnik, sokat hányódott szolgálata útjain. Pedig sok „révbe jutottnál” biztosaljban horgonyzott mindig egy helyen: a nyomorultak, elhagyatottak, szenvedők mellett.

Nem egy-kévés ember volt:

kalásztenger köszönheti életét neki. A fasizmus és nyilas téboly apátlan-anyátlan üldözöttjei bizton rejtőzhettek széles válla, jóságos kerek arca, csillogó szeme mögé. Amikor a széles hullámú áradat elült, s árváit átadhatta a csekély számban előkerült szülőknek, s a nagyobb számban árván maradiakat letette a társadalom otthonná lett ölébe, visszavonult az egyház intézményes diakóniájához, öregek és fogyatékosok közé. Intézményes diakóniánkat a háború után ő tette helyes vágányra.

Élete utolsó évtizedében a svájci hegyek között is itthoni lüktetéssel dobogott a szíve. Szervező, áldozatos szeretettnek gyümölcseiből számtalan sokan erősödtek.

Az Olajfák hegyén, a „kegyesek kertiében”, a segítő szeretet világméretű nagyságainak sorában hirdeti nevét a „Sztehlo Gábor emlékfa”. Ültették azok, akiket megmentett.

ö abba a fába fogózott, amely őt mentette meg. Nem messze ettől. A Golgotán.

D. Koren Emil

A Deák téri gyülekezet sokáig fog rá emlékezni, szívet és értelmet összhangba hozó igehirdetéseire, meleg és megértő tekintetére, mértéktartó és szelíd lelkipásztori szavaira.

Utoljára húsvét hétfőjén ment fel arra a szószékre, ahol a háború utolsó, szörnyű szakaszában fajuk miatt megalázott embereket rejtett el és mentett meg üldözőik elől. Gyógyszerekkel visszaszorított lázas állapotában is szolgálni szeretett volnjt. Rosszul lett. Presbiterei vitték le a szószékről. Két nappal halála előtt, már lábadozva, egy barátjának hazatérésének reményéről beszélt bizakodva. Vasárnap délután, május 19-én, a Budakeszi MÁV Szanatóriumban, az örök hazába hívta váratlanul Ura; 64 éves korában.

Május 28-án a Farkasréti temetőben nagy gyülekezet kísérte utolsó útjára. Szabadtéren felállított ravatala mellett lelkésztársai álltak. D. Káldy Zoltán püspök, akivel a Deák téri gyülekezetben együtt szolgált, svédországi közegyházi szolgálata miatt nem lehetett jelen. Másik szolgatársa, dr. Hafenscher

CSALÁDI HÍREK

— HÁZASSÁG. Révész László és Funk Zsuzsanna május 18-án tartották esküvőjüket a béri templomban. Az esketést Révész László béri lelkész, a vőlegény édesapja végezte. „Maradjatok énben- nem!”

— HALÁLOZÁS. özv. Bre- bovszky Istvánná, sz, Dauda Mária 76 éves korában Orosházán elhunyt. Temetése május 24-én volt. Az elhunytban. Brebovszky Gyula cs orvás i lelkész édesanyját gyászolja három testvérével együtt. „Aki hisz a fiúban, örök élete van.”

— özv. Agárdi József né, lapunk hűséges olvasója, életének 94. évében hirtelen elhunyt. Temetése május 8- án volt Rákospalotán nagy részvét mellett. Férje mellé helyezték nyugalomra, aki a rákospalotai gyülekezetnek évtizedeken át hűséges presbitere és gondnoka volt. A

vigasztalás evangéliumát Bodrog Miklós lelkész hirdette. „Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom neki az én szabadításomat”.

— Molnár Lajos, a veszprémi református gyülekezet tagja életének 77. évében rhájus 22-én elhunyt. Temetése május 27-én volt a veszprémi alsóvárosi temetőben. Az elhunytban Vető Béla veszprémi lelkész felesége édesapját gyászolja.

— dr. Králik Jenő ny. belgyógyász főorvos, az acsai gyülekezet több évtizeden át volt presbitere életének 84. esztendejében április 30-án elhunyt. Temetése május 8-án volt a Farkasréti temetőben nagyszámú acsai és vanyarcl gyülekezeti tagok jelenlétében. A szertartást Marót! János acsai lelkész végezte. „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről”.

és fejleszteni kell

Tudományos konferencia Európa békéjéért

A bécsi Nemzetközi Béke Intézet ügyvezető igazgatójának a felszólalásában hangzott el a fenti mondat azon a tudományos konferencián, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága, az Országos Béketanács Tudományos Bizottsága és a Magyar Külügyi Intézet közösen hívott egybe május 30-ára a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának székházába. A konferencia valamennyi résztvevője komolyan átérezte az előbb idézett mondat igazságát, amikor 5 magas szintű előadás és a hozzájuk kapcsolódó felszólalások tükrében vizsgálta az európai biztonság és együttműködés időszerű kérdéseit.

SZÁZADUNK MÁSODIK FELÉNEK NAGY VÁLLALKOZÁSA: Európát a benne lakó népek békés otthonává tenni, nagyon komoly, mindenre kitekintő, állhatatos munkát igényel azoktól, akik Nyugat és Kelet népeinek ezt az egyöntetű reménységet vannak hivatva a megvalósulás útjára igazítani. Ebbe a munkába engedett betekintést Nagy János külügyminiszA békét tervezni, biztosítani

ter-helyettes beszámolója az európai biztonsági értekezlet eredményeiről és a még hátralevő feladatokról. Ezt egészítették ki és támasztották alá az előadások és felszólalások.

Az elmúlt 5 esztendő az 1969-ben elhangzott Budapesti Felhívás óta jelentős változást hozott az európai országok egymáshoz való viszonyában. Felszámolta a második világháború maradványait azokkal a szerződésekkel, amelyek a Szovjetunió és a szocialista államok kezdeményezésére, az európai realitásokat számba vevő nyugat-európai politikusok készségére is építve rögzítették az európai status quot és kizárták az erőszak alkalmazásának lehetőségét az esetleges felmerülő vitás kérdések megoldásának eszközei közül.

AZ EURÓPAI BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS LEHETŐSÉGE az egyes országok kormányai és diplomáciája lendületes tevékenységét indította el a két és többoldalú tárgyalások sorozatában. Csak egy példa: hazánk 1972-ben több mint harminc magas szintű találkozás során építette kapcsolatait más országokkal. A legtevékenyebb természetesen valamennyi országot megelőzve a Szovjetunió diplomáciája volt.

A már megkötött szerződések, a két- és többoldalú tárgyalások tették lehetővé azt a történelmileg eléggé fel nem mérhető értékű tényt, hogy Európa 33 országának képviselői együtt ültek asztalhoz a kontinens jelenének és jövőjének sorsáról tárgyalni.

DE HOGY MENNYIRE NEM KÖNNYŰ DOLOG ebben a történelmileg, politikailag, társadalmilag sok színű közösségben helytállni és világosságot gyújtani, elég arra gondolni, hogy egyes nyugati politikai és gazdasági közösségek lefoglalják maguk számára Európa fogalmát és nemcsak a szocialista országokat rekesztik ki belőle, hanem azokat a semleges országokat is, amelyek nem hajlandók velük minden tekintetben egy gyékényen árulni. Ezek a körök valahogy úgy képzelnék el Európa jövőjét, ha a maguk képét és hasonlatosságát írhatnák rá más népek és országok arcára.

Így érthető, hogy a kontinensünk jövőjét talán messze évszázadokra meghatározó megállapodások nehezebben születnek meg, mint ahogy azt Európa jóhiszemű és jószándékú lakói remélték. Azok a körök, amelyek eljátszották már történelmi szerepüket — mindent elkövetnek, hogy lelassítsák az enyhülés folyamatát. Azt ők is kénytelenek elismerni és tudomásul venni, hogy e két fogalom: világ és háború többé nem kapcsolhatók egymáshoz és csak az az alternatíva lehetséges, amit így mondunk világbéke. Aminek a hátterében ott van az erőviszonyoknak a szocialista tábor javára történt megváltozása.

Nehezen veszik viszont tudomásul az előbb említett körök, hogy a nagyobb társadalmi igazságért harcoló európai haladó erők és a munkásosztály egyre fokozottabb mértékben figyel fel a szocialista országok eredményeire és még inkább fordítanak figyelmet erre a függetlenségükért küzdő népek, a gyarmati sorsból felszabaduló országok és a harmadik világ, küzdelmükhöz elsősorban is itt keresve segítséget.

AZZAL PRÓBÁLJÁK AZ EURÓPAI ÉRTEKEZLETEN visz- szájára fordítani ennek a világméretű küzdelemnek az irányát, hogy belopják a megállapodások sorába a maguk ideológiájának a propagandáját. Ezért jelentkezett a legtöbb nehézség a kulturális, információs és emberiességi együttműködés kérdéseivel foglalkozó harmadik témakör körül. Az „emberek, eszmék, információk szabad áramlása” hangzatos jelszavának az újra és újra való bedobása a tárgyalóasztalra és a körülötte szított nagyarányú propaganda célja az ideológiai diverzió, ami nem kevesebbet jelent mint rejtett támadást a szocialista országok belső rendje, jól kialakult társadalmi egysége ellen. Az ideológiák békés harca helyett az ideológiai diverzió lehetőségének elfogadása eleve bizonytalanná tenné az európai biztonsági rendszert.

AZ ENYHULÉSI FOLYAMAT, amely világviszonylatban előre halad, ahogy ennek újabb jele a csapatok szétválasztásáról megszületett egyezség a szíriai-izraeli fronton, Európában is megállíthatatlan. Az olaj és energiaválság sok nyugati országot eddigi álláspontja felülvizsgálására késztetett. S ha egyik-másik nyugati delegátus a hazai belpolitikai események miatt nem tud konkrét javaslatot letenni a tárgyalások asztalára és ha néhány országban szándékosan próbálják is a „csend-falát" húzni az európai kérdés köré, reménységünk szerint közel van az idő, amikor legmagasabb szinten ülhetnek össze Európa országainak vezetői, hogy a minden érdekelt fél számára elfogadható alapokmányokat aláírva, megnyissák Európa legújabb kori történetének első lapját.

Önök pedig mondják bátran a véleményüket idehaza és külföldön is — bíztatta a jelenlevőket kedvesen a jeles békeharcos, dr. Raymond Goor belga kanonok, az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottságának Joliot-Curie békedíjas képviselője, akit nagyon megfogott ez alkalommal is az az egység, amit társadalmunknak széles táborát képviselő együttes tanúsított ezen az együttléten és aki nagy elismeréssel szólt arról a „mozdony” szerepről, amelyet éppen Budapest és a hazai diplomácia vállalt az európai biztonság és együttműködés ügyében.

AZ ELÉRT EREDMÉNYEK ÉS A HÁTRALEVÓ FELADATOK alapos és őszinte feltárása arra utal, hogy valóban szükség van közösen kialakított véleményünk továbbadására.

M. Gy.

V

Eltemettél: dr. Kékén Andrást