Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-16 / 24. szám

ORS ZAG OS EVANGÉLIKUS H ETI LA P XXXIX. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1974. június 16. Ara: 2,— forint Itt a vakáció! Finn filmesek egyházunkban Kicsengettek! Mint annyi sokszor az elmúlt tanév lepergő napjain. Máskor ugyan, amint az óra véget ért, s tódultak ki a tantermekből a gyerekek, kezdődhetett a játék, vidám kerge­tőzés, vagy tízóraizás közben tán komoly beszélgetés -— mind ez Csak tíz percig tartott. Jött a következő óra . .. Most azonban ez az utolsó csöngetés egy hosszú szünetre, a nyári vakációra szólt! VANNAK, AKIKNEK VALÓBAN „UTOLSÓ KICSENGE- TÉS”-KÉNT HANGZOTT. Hiszen befejezték már tanulmányai­kat, kezükben a bizonyítvány, oklevél, s várják őket üzemek, gazdaságok, hivatalok szerte az országban. De a diákok zöme csak „vakációzik”, hogy aztán újra vissza­térjen valamelyik tanterembe a katedra elé folytatni ősszel a tanulást. Az elmúlt esztendő nehéz év volt a pedagógusok számára. Sok előkészítő munkát kellett elvégezniök, mert próba esztendő volt ez a tananyag csökkentésének végrehajtásával. Új rendre kel­lett átállniok, s ez nem kis terhet rótt rájuk — amint azt fel­sőbb felelős szervek is megállapították. De pedagógusaink áldo­zatosan és hűségesen álltak helyt a nehézségek között is. Bi­zony szükséges számukra a nyári vakáció, hogy kipihenten és felkészülten induljanak majd a következő tanévre. ÉS MIT HOZ A NYÁR A DIÁKOKNAK? Sokféle lehetőség van előttük! Van annyi jó könyv, amit érdemes elolvasni. Év­közben nem vehették kézbe, de most itt az alkalom. Lehet a hobbyval is többet foglalkozni, vagy valami nyári sportot űzni. Csak ne tétlenül, unalommal teljék az idő! Mert az idő a nyári vakációban is nagy érték! Meg kell becsülni, mert számot kell adnunk róla! Azután várnak lakóikra a jól felszerelt ifjúsági táborok sok­felé. Lesz jókedv, felcsattanó nevetés, tábortűz és közös ének­lés, játék meg versenyek sokasága. Várnak a túrák, társasuta­zások, üdülők és a messzi tájak is pihenő, frissülni vágyó fiata­lokat. Csak ne feledkezzenek meg se a nagyobbak, se a kisebbek, hogy bármerre járnak, egy nagy közösség tagjai és képviselői! Tagjai, tehát minden, ami körülveszi őket, az övék is, mindent meg kell látniok ismerniök ebben az országban. — A műkin­csek, várromok mellett ott állnak az ősi templomok, régi könyv­tárak, csodálatos tájak. Mind ez az ismeretek gazdagítását, a ta­nultak alkalmazását segíti. Kötelességünk tehát, hogy ügyel­jünk mindenre, tisztaságra, rendre. Ügyeljünk üdülőink beren­dezésére, táborok felszerelésére, műemlékeinkre és a parkos erdőkre, épületekre és a környezetre egyaránt! Becsüljük meg értékeinket — közös kincseink azok! De a külföldön járók mindannyian képviselői is népünknek. Róluk ítélik meg. az ö magatartásukból az egész magyar népet. El he veszítsék jó hír­nevünket szerte a világban! LESZNEK SOKAN A TANULÓK KÖZÖTT, akik az idén nyáron már ízelítőt kérnek és kaphatnak a munkából. Csak né­hány hétre mennek dolgozni, hogy egy kis zsebpénzhez jussa­nak, vagy valami régen kiszemelt holmit megvásárolhassanak. Azt gondolom, irántuk a felnőttek tartoznak különös felelős­séggel, mindenekelőtt azok. akiknek a „keze alatt” dolgoznak majd ezek a fiatalok. Mert a felnőttek, vezetők példamutatá­sán, magatartásán múlik, hogyan, miként néznek a munkára és a munkahelyre a gyerekek. Nehogy a naplopás, a „lógás" lehe­tőségének lássák, de ne legyen az „robot” s utálat tárgya sem. Hadd csillanjon fel előttük inkább a munka megbecsülése, tisz­tessége, értéke és öröme. Hadd legyen a szünidei „munkanap” jó benyomással reájuk, s ilyen szemlélettel induljanak az élet­be a jövő dolgozói és alkotói! NEKÜNK KERESZTYÉNEKNEK különösképpen is felada­tunk a jó példamutatás. Jézus is így mondta: „Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek!” Es eközben szolgai munkát végzett jó kedvvel, szeretettel. Ve­gyük hát körül mi is szeretettel pihenő, országjáró, vagy dol­gozó fiataljainkat, adjuk tovább tudásunkat nekik. Imádkozó szeretetünkben hordozzuk őket otthon és gyülekezetben. Most kezdődik a vakáció! De megmarad mindnyájunk felelőssége továbbra is egymás iránt, hogy hasznos legyen a nyár, s gyü­mölcsöző az ősz! Bencze Imrc Folytatni kell a szolidaritást Vietnam népével A televízió közelmúltban bemutatott sorozata a Dél- Vietnamban szolgálatot telje­sítő ellenőrző és felügyelő bi­zottság magyar tagjainak éle­téről és tapasztalatairól mind­nyájunk számára emberközel- segbe hozta mindazt, amit javarészt hivatalos jelentések­ből és híradásokból ismer­tünk. Jól egészítette , ki az így kialakult képet az Országos Béketanács és a Magyar Szo­lidaritási Bizottság delegáció­jának beszámolója a felsza­badított területeken tett út- jukróL Eljutottak a vietnami háborúban hírhedtté vált 17. szélességi fokig is és megdöb­bentő képet tártak fel arról a mérhetetlen pusztulásról, veszteségről, amelyet a hős vietnami népnek el kellett szenvednie az amerikai ag­resszió következtében. De már tanúi lehettek annak az óriá­si erőfeszítésnek, amely szin­te a lehetetlenre vállalkozva igyekszik elvégezni az újjá­építést A Vincze József, az OBT alelnöke által vezetett. delegáció személyes tapaszta­latok alapján mérhette fel a politikai, gazdasági és huma­nitárius feladatokat, amelyek­kel a vietnami népnek az elkö­vetkező időben meg kell bir­kóznia és amelyekhez méltán várja a szolidaritás érzésén túl a valóságos segítséget is. — Az eddig kapott segítsé­gért pedig szinte megszégye­nítően hálás Vietnam pépe. ahogy ezzel a delegáció egész útján találkozott. Népünk és kormányunk politikai és gaz­dasági közösségvállalása már­is érleli a gyümölcseit a né­pünk iránti szimpátia meg­nyilvánulásaiban, hazánk és a szocialista közösség iránti bizalomban. Nemcsak köte­lesség, de érdemes is a szo­lidaritást politikailag és gaz­daságilag is tovább erősíteni — vonta meg a látogatás mérlegét a Vietnamban járt magyar delegáció. A finn evangélikus egyház Tájékoztatásügyi Hivatala, amely nagy apparátussal mű­ködik, s amelynek vezetője Erkki Kario, elhatározta, hogy színes filmet készít a magyar- országi evangélikus egyház éle­téről úgy, ahogyan az a mában, a mai magyar társadalomba ágyazottan folyik. A film elké­szítésére szerződést kötöttek a finn áUami Televízióval, amely nemcsak a munka patronálását vállalta, de elsősorban TV-ve- títésre kész filmet vár ez ev őszi terminussal. Az így elké­szülő filmet a finn TV-ben vetíteni fogják, sőt átveszi az „Északi Vízió” is. Finn barátaink a három hét­re tervezett felvételi munka programját, előzetes témaösz- szeállítását s az út hazai lebo­nyolítását tőlünk kérték. Ezt természetesen elkészítettük, s a lebonyolításhoz jelentős szer­vezési. anyagi, technikai se­gítséget nyújtottunk. Ebben az országos egyház vezetőség dön­tő segítsége mellett a meglá­togatott gyülekezetek és lel­készek is jelentős részt vállal­tak. A finn „stáb” három tagú volt: egy felvétel-vezető, egy operatőr, s egy lelkész-szakér­tő, aki egyben a hangot vette fel. A csoport munkáját segí­tette a magyar TV-nek egy technikai szakembere. Mindenből négy Az elvégzett munka során 4 körutat tettünk az ország­ban, 4 ezer km-t jártunk be, 40 gyülekezetben fordultunk meg 4 ezer méter filmet vet­tek fel, s ebből 40 perces fil­met készítenek. S hogy a 4-es nél maradjunk, mindezt a IV. hónapban, áprilisban. Debrecentől Pécsig, Békés­csabától Sopronig, Aszódtól Kiskőrösig meglátogattuk a legkülönbözőbb típusú gyüle­kezeteket, keresztmetszetet adtunk egyházunk struktúrá­járól, működéséről, tájegysé­geiről, funkcióiról, teológiai érlel ődéséröl, problémáiról és Díszdoktoravatás Kolozsvárott A Kolozsvári Egyetemi Fo­kú Egységes Protestáns Teo­lógiai Intézet május 14-én ünnepelte megalapításának 25. évfordulóját. Ez alkalommal a Teológiai Intézet díszdok­tori oklevelet adományozott Dr. Mikko Juva professzor­nak, a Lutheránus Világszö­vetség elnökének. D. Paul Hansennak, a Lutheránus Vi­lágszövetség európai titkárá­nak, D. Dr. Bartlia Tibornak, a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnö­kének, Albert Klein nagvsze- beni evangélikus püspöknek és még hét más egyházi sze­mélyiségnek. Mikko Juva pro­fesszor A lutheránus—orto­dox dialógus jelenlegi helyze­tével, D. dr. Bartha Tibor püspök pedig az egyházak kö­zösségének kérdésével, e kö­zösség útjával és jelentőségé­vel foglalkozott. E helyen is Isten gazdag áldását kérjük a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet munkáj^pa és kívánjuk, hogy szolgálatát gyümölcsözően tudja betölteni, a díszdoktori oklevelet nyert egyházi sze­mélyiségeknek pedig szívből gratulálunk a kitüntetéshez. A mai offertóriumot a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek részére kérjük templom­látogató híveinktől. Évente egyszer külön kéréssel is fordulunk gyülekezeteink tagjaihoz. Azok részére kérjük áldozatukat, akik az Ige szolgálatában töltötték el életüket s abból kiöregedve most megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik. Egyházunk egésze gondoskodik nyugdíjasainkról, amikor a gyülekezetektől kért fenntartói járulék és a lelkészek személyi járulékából havonta postázza a nyugdíjakat. A mai vasárnap offertóriumának ösz- szegéből rendkívüli segélyt tudunk folyósítani betegség vagy egyéb váratlan kiadás esetében. Kérjük Híveink imádságát nyugdíjasainkért s áldozatukat azok megsegítésére. KAMERUN A kereken 7 milliós afrikai ország 33 ezer tagot számláló evangélikus egyházának életé­ről számolt be a franciaorszá­gi Eiszászi Evangélikus Egyház lelkésze, Christian Kempf, aki tagja a Lutheránus Világszö­vetség Végrehajtó Bizottságá­nak. A 27 éves francia teoló­gus és felesége 16 hónapot töl­tött a Lutheránus Világszö­vetség Addisz Abebában mű­ködő rádióállomása helyi, ka­meruni stúdiójában, Ngaoun- déré városában. Felesége ez alatt betegápolóként dolgozott az egyházi kórházban. A „Le Messager Evangélique” egy­házi újságban megjelent nyi­latkozatban Kempf elmondta, hogy a norvégiai és észak­amerikai missziók munkája nyomán keletkezett Kameruni Evangélikus Egyháznak 40 lel­késze van és 1961 óta „elmé­letileg független”. A misszió vezetői azonban elmulasztot­ták az ifjú egyházat előkészí­teni arra, hogy saját lábukra álljanak. Nagy a hiány szak­képzett egyházi vezetőkben, lelkészekben, teológusokban, mert a missziós gyakorlatnak megfelelően minden, egyházi vezetői állást európai és ame­rikai misszionáriusok tartot­tak kézben és például eddig ,még egyetlen bennszülött sem végezte el a Yaounde városá­ban meglevő teológiai főisko­lát. A Meiganga városában le­vő egyházi szeminárium csak középfokú képzést ad és azott végzettek nem tudják pótolni a minden egyházi vezetői ál­lásból, kórházakból, iskolákból egyszerre kiváló és eltávozó misszionáriusokat. A beszámoló így fejeződött be: „Ennek az egyháznak nagy szüksége van munkatársakra, akik saját erőteljes teológiával rendel­keznek és akik képesek arra, hogy az evangéliumot az af­rikai embereknek azok termé­szeti, erkölcsi és történeti helyzetében prédikálják. Egyetlen külföldi sem, mégha nyitott, belátó és jó szándékú is, akkor sem képes ilyen teo­lógiát kialakítani. Csak afri­kaiak képesek erre.” Az is hi­ba volt a misszió részéről, hogy az afrikaiak hagyományait po­gányságként elutasították és bűnnek tartották és nem vet­ték észre, hogy ezzel az afrikai embereket belső világuk meg­vetésére késztették (lwi) döntéseiről. A látottak-hallot- tak-felvettek gerincét két be­szélgetés adja: Miklós Imre ál­lamtitkár az ÁEH elnöke adott interjút az állam és egyház viszonyáról, az egyházak tár­sadalmi szerepéről, valamint D. Káldy Zoltán püspök egy­házunk diakóniai teológiájáróL Ami ezek köré épült, az rend­kívül tág és színes anyag. Négy tapasztalat Az „objektív” pillanat-töre­dékek alatt hoz távolit közel, s dob el közelit messze. Mégis e gyors mozgásban bizonyos mó­don egysíkú képpé érleli azt, ami időben és térben mozog. Három hét alatt gyakorlatilag áttekinteni egész egyházunk életét, magamnak is óriási él­mény volt, s képalkotó. A képen négy jellemző vonás dominál. 1. Döntően igéből élő és igé­vel működő egyház vagyunk. Minden munkánkat s életünk minden jelenségét az igéhez kö­töttség, vagy az igéből eredés határozza meg. 2. Minden idegszálunkban benne remeg egyházunk 450 éves történelme. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan bármely egyházi jelenség protestáns ha­ladó történelmi erőink ismere­te nélkül, legyen az bár funk­ció, vagy elvi döntés, épület, vagy etikai állásfoglalás. 3. Családias egyház vagyunk. Ügy köt össze evangélikus vol­tunk ismerőst és ismeretlent Békéscsabától Sopronig és Do- monytól Pécsig, de gyülekeze­ten belül is, mint a család tag­jait a vérségi és családi sors­közösség, az egy cél egymásra­utaltsága, 4. A demográfiai mozgás, a népességcserélődés, a társadal­mi és kulturális szint pozitív változása minden egyházi probléma, feladat, jelenség mélyén megtalálható. A leg­korszerűbb és legidőszerűbb kérdésre állt rá vezetőségünk és lelkész karunk, amikor oly mély elemzéssel foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Négy kérdés Ilkka Kajalot, a csoport lel­kész-tagját kérdezem: — Mi volt egyházilag a leg­nagyobb élmény? — Az első keresztelés. An­nak is meleg közvetlensége, s hogy egyszerre tudott csalá­dias és gyülekezeti lenni. Vele együtt az anya megáldása (egyházkelés). Majd a konfir­máció Kiskőrösön... és a töb­bi... jaj, melyiket is vegyem előre, hiszen minden élmény a legnagyobbak közé tarto­zik ... — Mi az, ami itt más, mint Finnországban? — A gyülekezet élete észre­vehetően az istentiszteletre összpontosul. A kis gyülekeze­tek tagjainak személyes gon­dozása. Hiányoznak a különbö­ző gyülekezeti csoportok külön szervezkedései: ittj minden a gyülekezethez tartónk. A lel­kész vezető szerepe minden egyházi munkában jellemző, de ez a vezetés ugyanakkor pásztort — Mi volt társadalmilag az élmény? — Az egyház és állam ki­egyensúlyozott kapcsolata, amiben sem különállás, sem szembenállás nem érezhető, de kölcsönös megértésre törekvés igen. A társadalom maga, mint vezető tényező erőteljes. A társadalmi összmunka meg­lepő. Csoportokban dolgoznak, nem egyedül. Ám a bürokrácia nagy. A forgalom Budapesten rendezett. — Mit tesz ehhez a csoport vezetője? — Két észrevétellel csatla­koznék az elhangzottakhoz: a fiatalok udvariasak egymás között is, másokkal is. S a má­sik: a gyülekezetek vendégsze­retete egyedülálló. Ilyet még sehol sem tapasztaltam. D. Koren Emil Beiratás vallásoktatásra A hittanbeíratás az 1974/75. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban június I9-én, szerdán délután 14—18 óráig és június 20-án, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat vallásoktatásra abban az iskolában kell be­íratni, amelyben a rendes beíratást végezték. A beíratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beíratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. DÁNIA A Dán Evangélikus Egyház­ban a lelkészhiány komoly gondot okoz. 1972-ben már 100 üres lelkészi állást tartot­tak számon és néhány éven belül számolni kell azzal, hogy minden negyedik lelkészi ál­lásra nem akad jelentkező. Az Aarhus városában levő egye­tem teológiai kara két év óta próbaképpen tanfolyamokat tart „Teológia nem-teológu­soknak” címen három éves kurzusokban Dr. Poul Nepper Christensen professzor kezde­ményezésére. Céljuk, hogy más foglalkozású felnőtteket lelkészekké képezzenek át. Az első tanfolyamon 40 részt­vevő volt. a további tanfolya­mokra pedig 120 jelentkezőt jegyeztek elő. A dán egyház­ügyi minisztérium hivatalosan is foglalkozik pedagógusok lelkészekké való , átképzése megszervezésével, (lwi) AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK SVÉDORSZÁG A svéd külügyminisztérium államtitkára. Inga Thorsson a genfi leszerelési konferencián „a morális csőd jele” meg­nyilvánulásának értékelte azt a tényt, hogy évente 220 milli­árd dollár értékben jut pénz katonai fegyverkezésre, de csak 8 milliárd dollár érték­ben nyújtanak a világ álla­mai hivatalosan segítséget a fejlődő országoknak, tehát 27-szer több jut fegyverkezés­re, mint segítségre, (lwi) Alapításának 125. évforduló­ja megünneplésére készül a 388 ezer egyháztagot számlá­ló Wisconsin Evangélikus Egyház. Az 1847-ben alakúit Missouri Evany'likus Egyház után másodikként németajkú evangélikusok alapították az ország északi részén, (lwi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents