Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-26 / 21. szám

Ti vagytok ezeknek tanúi Lk 24, 46—49 Történelmünk tragikus véget ért nagyjaink életére vonat­kozóan újra végigkutatjuk és felülvizsgáljuk mindazt, ami Ügyükkel kapcsolatos tudósítás. így szólalnak meg szemtanúk ás kortársak olyan évfordulók alkalmával, amelyek nélkülöz­hetetlenek életünk és jövőnk formálódásában. Múlt, jelen és jövő ehhez hasonlóan kapcsolódik össze, amikor Jézus Krisztus életéről, haláláról és feltámadásáról van szó. A Vele kapcsolatos feltáró munkát” Ö maga vezeti. Milyen alapot és anyagot ad ö önmaga megismertetéséhez? HITÜNK MEGISMERÉSÉNEK ÍROTT ALAPJA VAN! A ,Megírtam!” és a „Megíratott” nemcsak Pilátus ajkán, Jézus keresztjén, hanem a Feltámadott parancsában lett igazán hangsúlyos. Kutatásra beállított értelmünk és szemünk igé­nyét úgy elégíti ki, hogy kezünkbe adja a hű tanúk könyvét. A Biblia világának Jézus a fókusza. Tőle sugárzik fény min­denre. Hozzá futnak mindenünnen az események szálai. Gorkij: Gyermekéveim című könyvében a fizikus ilyen­formán bíztatja kis barátját: Olvass és gondolkozz! Azt tartsd meg, aminek igazságáról meggyőződtél! Isten az egykori hű ta­núk megvilágosító írásával végzi a megismertetést és meggyő­zést. Mi a célja azzal, hogy magát megismerteti? ÉLETBE VÁGÓ ÜGY LESZ SZÁMUNKRA. Személyes élet­változás következik be annál, aki vele találkozik. Terhet lehet nála letenni és életújító indítást kapni. Dosztojevszkij: Bűn és bünhődésében a gyilkos Raszkolnyikov diáktársa, a bukott leány az evangéliumot olvassa. Egyetlen reménye, hogy a Fel­támadott ereje egyszer megváltoztatja elrontott életét. Az írott és szóban továbbadott igében maga az élő Krisztus dolgozik Leikével. Ezért lehet a tanú szavának hatása. Krisztus útja itt vezet a világban. Itt fut „mozgó műhelye”, minden szükséges eszközzel felszerelt „mentőkocsija”. Mi is bizonyságtételre kész saruja, lába, hangja, és keze lehetünk. „Költő vagyok ... az igazra tanú” — írja Radnóti az emberibb élet igazságára célozva. A keresztyén életünkben is így lesz Krisztus élete, halála és feltámadása megigazító, megváltoztató erő. _ > Hol, hogyan és milyen eredménnyel hirdetjük? HA MINDEGYIKÜNK MINDENÜTT KRISZTUSHORDOZÓ. Egykor a négy világtáj vonzotta a hírvivőket. A századok alatt bejárták a Földnek szinte minden zugát. De közülük sokan nem jártak „Krisztus képében”. Ezért nem teljesedhetett be a bizta­tás: Aki titeket hallgat, engem hallgat. Ma éppen az a komoly feladatunk, hogy ahol élünk, dogozunk. ott legyen tanúskodó a szavunk és tettünk. Ekkor lehet igaz Bódás János verssora: hi­temmel együtt becsülnek meg. Pedig küldetésünknek világra tekintő mondanivalója van. Krisztus meghalt a maguk útján járók miatt. Ezért járhatunk Isten embereihez méltóan, egymást és mindenkit szolgálva. Krisztus lerontotta a válaszfalakat. Ezért segíthetjük mi is az emberhez méltó élet megteremtését mindenki számára. Krisz­tusban megbékélt az ítélő Isten a bűnössel. Ezért parancsoló tény számunkra is az emberek és népek valóságos, konkrét lé­péseket kívánó megbékélését tettekkel támogatni. Szolgálatunk eredménye a lelkek mélyén marad sokszor so­káig rejtetten. De az a reménységünk, hogy él és dolgozik Leikével az, aki teljes életünkért áldozta önmagát. Bödecs Barnabás — LAJOSKOMÁROM. Böjt 4. vasárnapján egyházzenei áhítat keretében teológusok szolgáltak a. gyülekezetben Tóth Ildikó, Szemerei Mária, Szabó Vilmos és Deme Zoltán énekszámokat adott elő Vul- pius, Praetorius, J. S. Bach és modern szerzők műveiből. Szó­lóénekkel Szabó Vilmos, orgo­naszámokkal Tóth Ildikó, ösz- szekötő szöveggel Szemerei Mária, igehirdetéssel Balogh András szolgált. A műsor válo­gatásában és összeállításában segítséget nyújtott Weltler Je­nő, a Lutheráftia karnagya és Trajtler Gábor lelkész, orgona­művész. — A gyülekezet öröm­mel tapasztalta, hogy a teoló­gusok közül többen a teológiai tudományok mellett az egyházi énekkel és zenével is magas szinten foglalkoznak, s így szí­nesebbé tudják tenni az egy­házi életet. — Az áhítat kezdő és záró szolgálatát Szakáts László lajoskomáromi lelkész végezte. gyermeknapra Meghatódás nélkül ehhez a témához nem szabad hozzá­nyúlni. De miért hat meg ben­nünket, ha gyermekekről szó­lunk? Miért érzékenyülünk el velük kapcsolatban, s miért enged föl a csonttá fagyott szív is, ha gyermekekről esik szó? Az ember szinte hajlik a romanticizmus felé és legszí­vesebben ide idézné Dickens könnyezve olvasott nyomorult gyermeksorsait, vagy Jókainak segítene szorongva választani a „kilenc közül”. A kis Neme- csekek és Nyilas Misik is gyer­mekek voltak, mégsem ők a „típus”, talán azért mert több­szörösen elsirattuk őket. A gyermek nem romantika tár­gya, de nem is a reneszánsz angyalmosolyáé, vagy a ba­rokk pufók kisdedeié, a gyer­mek aä élet valósága, ron­gyokban. vagy jól öltözötten, jóltápláltan, vagy soványra fogyva. És mert gyermek, sor­sa a mi kezünkben van, fele­lősek vagyunk érte és a fele­lősségnek, az áldozathozatal­nak megható érzésével fogjuk fel kérdéseit. EGYETEMES ÉRZÉS, egye­temes téma, egyetemesen hoz­zátartozik az emberiséghez. Emberiséget nemzedékváltás, parányi emberpalánták nélkül elképzelni nem lehet. A kicsi­nyek ott topognak körülöt­tünk, s mi abban a szerepben díszeleghetünk előttük, hogy „Isten után az elsők” vagyunk életükben. Így van ez a Fok­földön. vagy Észak jeges tund­ráin. de így van ez a kínai nagy fal tövében és így San Francisco forgalmas utcáin. Természetesnek vesszük, hogy elsősorban minden szív a saját gyermekéért dobban he­vesebben. Természetesnek tartjuk, hogv a szülők a saját életük folytatását látják gyer­mekükben. Természetesnek kínálkozik, hogy az áldozat oroszlán--részét a nevüket vi­selő gvermekért hozzák. De nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy minden gvermek „valakié”, minden gyermek valakinek drága kincse, min­den gyermekért valaki lecsíp­ne tulajdon életéből darabot, hogy gvermekééhez hozzáadja, ha azzal segíthetne neki. Ezért általában is szeretni kell a gyermeket. A GYERMEKSZERETET azonban nem lehet „absztrakt”,' elvont fogalom. Ezt nekünk keresztyéneknek kell elsősor­ban jól tudnunk. Mi ismerjük Urunknak ezt a kijelentését nagyon jól, hogy „engedjétek, hozzám jönni a kisgyermeke­ket és ne tiltsátok el őket tő­lem”. — hogy ez milyen konk­rét volt. Hogy egyen-egyen- ként fejükre tette kezét és megáldotta őket. (Ezért áldot­tak a kisgyermekek!) Tehát tőlünk is valami konkrét gyer­mekszeretet kívántatik. NEM CSODÁLKOZHA­TUNK AZON, hogy tudatunk­ban elsősorban tulajdon gyer­mekünk édes, mosolygó képe elevenedik meg, mégis tallóz­gassunk csak a gyermekfron- ton! Gondolunk-e azokra a gyermekekre, akik valami pusztító kór, gyilkos betegség miatt nem érik meg soha az ifjúkort? Ázsia, Afrika beteg gyermekeinek elhaló szava ki­ált segítségért. Gondolunk-e az éhségtől csontra fogyott vézna gyermekekre, akik a szemétdombokon keresnek va­lami emészthető dolgot, hogy mardosó éhségüket csillapít­sák? S üreges s.zemük vádlóan tekint ránk: holnap, vagy hol­napután éhenhalunk! S meg­fordul-e eszünkben, hogy egy- egy háború sújtotta község, vagy város gyermekei is örök álomra szenderültek? Mert a robbanó anyag nem tesz kü­lönbséget katona és polgári személy, felnőtt és gyermek között. De országutak modem ván­dorai, akik gépkocsikon szá­guldanak céljuk felé, látják-e a gyermekekben a fokozott vi- gyázás tárgyát? És odafordu- lunk-e, amikor öntudatlanul veszélyes játékba temetkeznek, vagy csábító hűs habokba ve­tik magukat? A gyermek nem ismeri a veszélyt. Megfogjuk-e szelíden kezét, és védjük éle­tét? A gyermekszeretet nem lehet frázis, nem lehet elvont fogalom. Az itthon levő, vagy távoli világrészeken kell, hogy tárgyai legyenek. GYERMEKNAPON köteles- ségszerűen emlékezünk meg róluk. Sivár dolog a köteles­ségszerű emlékezés. Bennem ezen a napon az a sokrétű és sokoldalú intézkedés vet lán­got, amelyet eddig intézmé­nyesen tettünk a gyermeke­kért. Hogy megkönnyítettük világra jövetelüket, és áldozat veszi körül őket csecsemő ko­ruktól felnőtt korukig. Egye­nesen megható az, amit társa­dalmunk minden vonatkozás­ban a gyermekért tesz. Mégis maradtak „rések”. Rések, amelyeket csak a szülői, vagy az emberi szív tud betömni. Ezekre a résekre hívjuk fel is­mételten a figyelmet. SZEMÜNK ELŐTT NŐNEK gyermekeink. Valami nagy nyugalom önt el bennünket, amikor jól tápláltan, jól öltö­zötten, gondtalanul, vidáman látjuk őket. Ez nem romanti­kus kép, ez valóság. Mennyi törődés, gond, áldozat, fáradt­ság van emögött! És Istennek mennyi áldása, kikönyörgött gondviselése! Lám, Isten ez al­kalommal is tanítja övéit Jé­zus példája nyomán. Engedjé­tek hozzám jönni a kisgyer­mekeket ... Áldottak legyenek a kisgyermekek, s áldottak, akik szeretni tudják őket. dr. Rédey Pál CfyestmejQefcneÁ? A Szentlélek eszközei Valamilyen munka elvégzé­séhez általában eszközre, vagy szerszámra van szükség. A fa­vágáshoz baltát, vagy fűrészt, az íráshoz tollat, vagy ceruzát használunk. A hitet teremtő, új életet adó és megszentelő munkájában a Szentiéleknek is megvannak a maga eszkö­zei. A Szentlélek egyik legfon­tosabb eszköze Isten igéje. Amikor Isten igéjéről beszé­lünk, akkor annak két formá­jára gondolunk: az írott és a hirdetett igére. Isten az ő aka­ratát, az emberekhez szóló üzenetét leíratta a próféták és az apostolok által. így kelet­kezett a Szentírás, vagy a Bib­lia. A Szentlélek egyik legfon­tosabb eszköze a Szentírás. A Biblia olvasása közben a Szentlélek hitet teremt a szí­vünkben, újjáformálja életün­ket és erőt ad az Isten akarata szerinti szent életre. Más szó­val ez azt jelenti, hogy a Bib­lia olvasása közben találko­zunk az élő Istennel és átéljük a vele való közösséget. A ke­resztyének életéhez ezért tar­tozik hozzá a naponkénti bib­liaolvasás. Az írott ige mellett talán még fontosabb eszköze a Szentléleknek a hirdetett ige, vagy más szóval a prédikáció. Luther Márton Isten élő igé­jének nevezi a prédikációt, mert az igehirdető ajkán élő­vé válik Istennek hozzánk szóló örömüzenete. A Szentlé­lek megnyitja a prédikációt hallgató ember szívét, hogy az igehirdető beszédében felis­merje Isten szavát, neki szóló személyes üzenetét és azáltal erősödjön a hitben és indítást kapjon a szolgáló életre. Ezért — SZÜLETÉS. Ifj. Huley Alfrédnak és Kasos Máriának, a kiskunhalasi gyülekezet tag­jainak gyermekük született. A gyermek neve: ATTILA. A ke­resztelést Huley Alfréd csen- gőd-páhii lelkész, a gyermek nagyapja végezte a kiskunha­lasi templomban. — HALÄLOZÄS. dr. Ittzés Zslgmondné, sz. Kring Irma Somogy megye volt tiszti fő­orvosának. a volt Somogyi Egyházmegye egykori felügye­lőjének özvegye életének 95. esztendejében május 5-én Ba- latonbogláron csendesen el­hunyt. Május 13-án Kaposvá­rott temették Dubovay Géza esperes szolgálatával. „Mert tudjuk, hogyha e mi földi sá-! torházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csi­nált, örökké való házunk a mennyben.” tartozik hozzá a keresztyének életéhez a naponkénti igeolva­sás mellett az istentisztelete­ken és a bibliaórákon való részvétel is, ahol a hivő embe­rek nemcsak egymással, ha­nem Istennel is találkoznak és átélik a Szentlélek hitet te­remtő és új életet ajándékozó munkáját. A Szentlélek az ige hirdeté­sére, akaratának továbbadá­sára mindig embereket hasz­nál fel. Ezért az Isten akara­tát teljesítő emberek is a Szentlélek eszközei. Elsősor­ban az egyházról, a gyüleke­zetről szokták ezt mondani, mert az egyház az emberek javát, boldogulását munkáló szolgálatával a Szentlélek esz­közeként Isten akaratát mun­kálja. Az egyház azonban csalt úgy lehet a Szentléleknek alkalmas eszköze, ha az egy­ház tagjai, az egyes keresztyé­nek engedelmesen szolgálnak Istennek. S mivel a hivő gyer­mekek is tagjai az egyháznak, a Szentlélek őket is fel akar­ja használni szeretetet tovább­adó, békességet teremtő mun­kájában. Gyermeknapon, ami­kor a gyermekekről emléke­zik meg az egész világ, jó tud­nunk, hogy Isten is nagyon szereti a gyermekeket, hogy Szentleikével meg akarja őket áldani, be akarja őket is von­ni munkájába, hogy általuk szebbé, boldogabbá tegye az egész emberiség életét. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek. S mint templomban lakjál bennem Vezérlő Szentlélek! A LUTHERÁNIA június 2-án, Pünkösd va­sárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban EGYHÁZZENEI Áhítatot tart. Bach: a-moll prelúdium és fúga Bach: 51. szólókantáta Bach: e-moll prelúdium és fúga Szokolay: Motetta Koloss: Finale Szokolay: Pünkösdi ének Közreműködnek: Benczúr Erzsébet, Faragó Laura, Berczelly István Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Szokolay Sándor Szórványokban „Már vártuk a Nagytiszteletü Urat!'” Egy nap Kertán Régen foglalkoztat a gondo­lat: hogyan is él ma a valóság­ban egy szórványgyülekezet. Mivel pedig szívem a családom révén a Dunántúlhoz húz, kis lokálpatriotizmus alapján az egyik ottani szórványunkat ke­restem fel. EGY SZOMBAT ESTE kezet szoríthattunk a kis vasúti meg­állóhelyen Blatniczky János kertai lelkésszel, aki új szolgá­lati Trabantjával várt. A lel­készlakban kedves, melegszik vű — „lutheri” lelkületű — családdal találkozhattam. A késő estébe nyúló beszélgetés­ben egyrészt feltárult előttem a szórvány élete, ahogy a lel­kész éli és látja, másrészt az a boldog felismerés tudato­sodott bennem, hogy ez a lel­készcsalád is — hasonlóan a többi szórványlelkészhez — vállalt, áldott hivatásának és nem áldozatnak tekinti a szórványszolgálatot. A lelkész Kertára meghí­vással, 1970-ben került, azon­ban akkor vállalt feladathoz és területhez képest a mai gondozási felelősség jelentősen megnőtt. A közeli Veszprém- galsa a múlt év őszén társult a kertai gyülekezettel. így most a lelkésznek két anya­gyülekezete, 5 filiája és mint­egy 25 szórványközsége van, ahol a közel 800 főnyi evan- gélikusság gondozását ellátja. Az országúti távolság két leg­távolabbi hely között bizony 40 kilométer, így a gépkocsi ma már szinte nélkülözhetet­len részére. Valamennyi gyülekezetnek saját temploma van, tehát szám szerint hét; megható a szétszórtságban élők ragaszko­dása a templomaikhoz, ame­lyekben hetente megszólal — van úgy, hogy többször is — Isten igéje. Sokszor az adott 'lehetőségeiken felül is igye­keznek karbantartani és javí­tani azokat A lelkész maga szerényen nyilatkozik, nem is gondjait hangsúlyozza, bár azokra is sor kerül, hanem a kis. de nagyon értékes apró örömeit említi inkább. VASÄRNAP KORA REG­GEL a tepmlomot néztem meg: bizony a közel 200 éves templomon sok javítanivaló volna. Erre most a gyüleke­zet nem képes. A szinte lak­hatatlan papiak rendbehozása, a fűtött gyülekezeti terem ki­alakítása az elmúlt években minden erejüket lekötötte. De így van fűtött terem, ahol a kedves kis oltárral az istentisz­teletek télen is hetente rend­ben folyhatnak, és itt tartják a konfirmációi előkészítést, bibliaórát, szeretetvendégsé- get is. 9 ÓRÁRA KARAKÓSZÖR- CSÖKÖN várnak istentiszte­letre és keresztelőre. Orgona- kíséret nélkül is messze hang­zik az énekszó. Az egybegyűl­tek figyelmesen hallgatják a lelkész jó felkészültséggel végzett, korszerű, gyakorlatias igehirdetését. A keresztelendő kicsit szü­lei és keresztszülei mintegy há­rom kilométerről, a szomszé­dos helységből — ahol ők az egyetlen evangélikus család — hozták ide, hogy a keresztség szentségében részesítsék. MAJD PERCEKEN BELÜL ismét Kertán vagyunk. Vár a meleg, előkészített gyülekezeti terem, amit a lelkészné készí­tett elő időre, gyermekei és minden ház körüli jó rendben tartása mellett. Istentisztelet, keresztelő, presbiteri gyűlés, az 1973. évi zárszámadás és az új gondnok megválasztása az eseménysorozat. Az ülésen új gondolatok vetődnek fel a fel­merülő problémák megoldásá­ra: érződik, hogy a lelkész és a gyülekezet munkája nem volt hiábavaló Az új megvá­lasztott gondnok, eddig is pres­biter. 43 éves. szerényen fogad­ja a megtiszteltetést, érzi a fe­lelősséget, felszakad belőle. „Vajon lesz-e még erőm, tudá­som ahhoz?” — Gyülekezet és lelkész együtt bíztatja és biztosítja: „Ott leszünk mel­letted!” — Egyszerű, cicoma­mentes, de sokat jelentő sza­vak a falusi ember szájából: amit ők ott mondtak — tudom, érzem — meg is tartják. Az ebédre csak percek jutot­tak, mert déli 1 órára várnak Veszprémgalsán istentisztelet­tel és szintén keresztelőre. A falu utcáján végighaladva, in­tegetnek a hivek — jövünk, vártuk a nagytiszteletű urat! — A templom előtt szíves szó­váltás. Idén szeretnék Isten segítségével templomukat kí­vülről felújítani. Sok errefelé a vasutas és az állatetető (szö­vetkezeti tag), akiknek ünnep­napi idejét is vállalt köteles­ségük pontos időre leköti. Aki azonban tud, jön és együtt van a templomban, esetleg vala­melyik családnál a közösség. KÖVETKEZŐ ÁLLOMÁ­SUNK délután 2-kor Rigács: itt istentisztelet a templom­ban a kis gyülekezetnek (a templom nemrégen kapott új palázást), majd kérdések a lelkészhez a konfirmációi ok­tatással és egyéb tennivalók­kal kapcsolatban. Terveikben szerepel a templom fűtésének megoldása. Ide ma még visz- sza térünk. ZALAMEGGYES vár 3 órá­ra. Az itteni gyülekezetnek kö­zel felével találkozunk az is­tentiszteleten. Utána arról esik szó, hogy ezt a templomot is javítani szeretnék, elsősorban a fa padozatot és a fűtést sze­retnék megoldani a köyetkező télig. ..Szívesen adunk” — mondják előttem a lelkésznek. Visszafordulunk' R igácsra, ahol az egyik családnál fűtött szo­bában már várnak a konfir­mandus gyerekek: a háziak kedves figyelmeként kávéval köszöntik a lelkipásztort és az alkalmi vendéget. (Kertán az előző napon volt oktatás.) Az óra példás rendben folyik, a válaszok nem lexikálisak, sa­ját szavakkal kifejezett, meg­értett és átérzett gondolatok. MÉG EGY UTUNK VAN, lehetőleg sötétedés előtt a kis- kamondi templomot keressük fel. Ma ott szolgálat nincs, de hazafelé — kis kerülővel — útba vehető. így láthatóan a gyülekezet legújabb, 1967-ben épült templomát, ez már a modern templomszemlélet és liturgiái rendnek megfelelően kiképzett imaterem. Nagyon kedves templom, előtte parko­sításra váró kertrész, vadonat­új kerítés a kert körül: lát­szik. hogy sok szeretet, munka, no meg anyagi áldozat van mindebben. MÁRA BEFEJEZTÜK. Más vasárnapokon még este 7 óra körül is van istentisztelet és a vasárnapok általában így zaj­lanak le, mint a mai. Az anyagyülekezetekben egy va­sárnap kivételével, minden va­sárnapon, a filiákban 2 he­tente van istentisztelet, ezen kívül a hét többi napján vala­melyik helyen bibliaóra. A fiatal lelkészen nem a fá­radtságot látom, hanem az örömöt, hogy ezen a napon kö­zel 150 hivével találkozhatott és vihette részükre az ige üze­netét esküjéhez híven, s mert hallhatta: „vártuk a nagytisz­teletű urat”. Ez nagyon jó ér­zés, fáradtságot, egyéni gondot feledtet, bíztat a további fel­adatokra, új erőt ad. Az Isten ereje, a hívek hűsége és ige­igénye a megtartó a szórvány­ban. VÉGÜL valami kis össze- íoglalásfélét arról, hogy miben is különbözik a mai szórvány­élet a múltbelitől: elfogultság nélkül állíthatom, hogy jelen­tősen fejlettebb és jobb, de ezt úgy említem, hogy a legkisebb mértékben sem szándékozom a régebbi hűséges szórványlelké­szeket és gyülekezeti tagokat megbántani. A felgyorsult élettel a technika segítségével a távolságok itt is lerövidül­tek. Míg régebben sokszor csak a sátoros ünnepeken ta­lálkozhattak a hívek lelkipász­torukkal, most szinte hetente istentiszteleten, bibliaórán, konfirmációi előkészítőn, s egyéb alkalmakon. A szeretet- vendégségek, mint családias alkalmak járulnak hozzá a közösség összébbforrásához. A kertai lelkésznek, aki igen jól képzett egyházzenei szakem­ber és egyházmegyei zenei előadó keresi az éneket kísérő zenei lehetőségek megoldását is. A KERTAI SZÓRVÁNY ÉL: gondok, örömök, sokszor erőn felüli teherviselés és az apró­ban való nagy áldozatok árán is. Isten adjon erőt további éle­tükhöz és gyarapodásukhoz! O. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents